Petőfi Népe, 1957. február (2. évfolyam, 26-49. szám)
1957-02-03 / 28. szám
iU N KÁSSZÍY" Ragaszkodunk Szélpál Antalhoz Mi, az Alföldi Kecskeméti Konzervgyár, illetve Szélpál Antal elvtárs műszakjának dolgozói kérjük, hogy Venesz elv társ jöjjön, ki hozzánk, mert szeretnénk választ kapni arra, hogy a vállalat legjobb művezetőjét, alti négy éve harcol a dolgozók érdekeiért, irányítása alatt a műszak mindig jutalomban részesült jó munkájáért, miért bocsátották el? A vállalóinál kellő felvilágosítást nem kapunk az elbocsátásával kapcsolatban. Nekünk, akik vele dolgoztunk, egyáltalán még csak tudomásunkra sem hozták elbocsátását. Szeretnénk tiszta, őszinte választ kapni, mert mi ragaszkodunk ahhoz, hogy ismét az ő vezetésével dolgozzunk. liimiiolí egy tankol az ellen forradalmárok fegyver raktárosa A levelet zsebrevágtsm, s a kúrádéi utáni órákban megjelentem u kívánt találkán. A műszak dolgozói szívesen fogadtak. Nem is kerülgettem a lényeget, hanem mindjárt az elevenébe vágtam. — Hívtak, itt vagyok. Ragaszkodnak-e még Szélpál Antalhoz, miért? ;;. Nem tudtam tovább folytatni, mert a szavak zuhataga meggátolt ebben. Egy ezöszke kislány indítja el « szóáradatot. — munkája utálj becsülte az. embereket. Tudta, ki mire képes, hol tud legjobban dolgozni, oda helyezte..: — Igazságos ember volt. Kiharcolta a munkás jogait. Nemcsak önmagával, hanem nevelünk, öregekkel is törődött *— veti közbe a szót egy idősebb nénike, majd így folytatja: — meleg helyet biztosított nekünk, nem rakott kj az udvarra:js — Mindig közöttünk volt. Nem restéit kocsit húzni s egyéb dolgot csinálni. Megvédte mindig a mi érdekeinket. — emígy a harmadik, egy középkorú asz- szonyka. — Ha valami balunk • volt. bánkódtunk, csak hpzzá mentünk. Ha tudott segített, ha nem, íölvidított, — így a negyedik. — Igazi munkásember. Évekkel előbb is az asztalra ütött, amikor a dolgozók jogos követeléséről volt szó. Lehetetlent sose kívánt tőlünk. A műszak szive, esze — a\átkozik a beszédbe egy fiatalasszony. Hol jobbra, hol balra kapom a fejem, hogy a szívből jövő szavakat úgy, ahogy mondjál:, A műszak összes dolgozói. papírra tudjam vetni. Míg ceruzám a betűket szántja a papíron, közelembe jön Pista bá- csi, ez az őszhajú veterán. Hallgatja az asszonynépet, aztán a pillanatnyi csendet kihasználva ő szól. — Háj, de megszidott, amikor berúgtam — emlékezik arra az időre Pista bácsi. — He igaza volt, — folytatja felém fordulva, majd így végzi: — Korrekt ember, csak már itt lenne köztünk. — Hüledeztünk is. amikor megtudtuk, hogy elhagyott bennünket. Pedig de nagyon varAz októberi események következtében sok honvédségi, katonai felszerelési tárgy: ruházat, gépjármű, fegyver, bútorzat, stb. került iiletekielenek kezébe. Kérjük Bács megye becsületes, hazafias érzésű dolgozóit, segítsenek minket a honvédségi népi vagyon összegyűjtésében és felkutatásában. Piacokon és másutt ne vegyenek meg honvédségi eredetű anyagokat, mert azok értékesítése jogtalan, ezeket a honvédség összegyűjti, kártalanítás nélkül elkobozza, sőt a be nem szolgáltatókat honvédségi \agyon eltulajdonításáért, törvényes úton az illetékes szervek felelősségre vonják. Tudomásunk van arról is, hogy egyesek határidőre a érdemli meg munkája után, hogy itt legyen köztünk, akkor senki se — jegyzi meg egy idősebb asszonyka. — Valami rosszat is mondjanak mér róla —, fogom tréfára a szót. — Maga rosszat akar? — kérdezik megdöbbenve. — Még rosszindulatúan se tudnánk mást mondani. Hozzászoktatott a rendhez, a fegyelemhez, a becsülethez. Tessék visszaadni őt nekünk. — En már leikiszemeimmel a műszak élén látom dolgozni Szélpál elvtársat. De megkérdezem, lTji a véleményük erről az illetékeseknek? — búcsúztam el a dolgozóktól. • í— Erdélyi Károly bácsitól, az üzem igazgatójától kérek erre választ. Ű ezeket közli: •— Szélpál Antal visszavételinek ügye folyamaiban van. Belátható időn belül viszontláthatják a műszak dolgozói szeretett műszakveze tőjüké t. Megnyugodva hagytam el az üzemet, Nc^n hiába fáradoztam. Venesz birtokukba került fegyvereket nem szolgáltatták, be, részben az alkalmas időkre várva elrejtették, másrészt egyesek a fele- lősségrevonástól félve már nem merik a fegyvereket beszolgáltatni, elrejtik, vagy eldobják azokat. Akik tudnak fegyverek hollétéről, vagy ilyent találnak, leérjük ezek hollétéről a karhatalom vagy a rendőrség tagjait tájékoztassák. Minden becsületes, a nép, a haza érdekét szem előtt tartó ember segítségét várjuk ebben is, mert ezen feladatok megoldása mlndannyiónk, a haza érBűnügyi vonatkozásban is ritkán fordul elő olyan eset, ami a napokban történt Solton. Éjnek idején Kalocsa felé haladva egy T—34 típusú harckocsi haladt át a községen s útközben üzemképtelenné vált. A tankkal haladó két magyar honvéd őrizetlenül hagyva a bedöglött harckocsit, bement egy házhoz melegedni. Nevezettek csak hajnalban vették észre, hogy ismeretlen tettesek leszerelték a tankban levő géppuskát a két tele tárral együtt. Emellett ellopták a harckocsi rádió adó-vevő készülékét, egy látcsövet és több felszerelési cikket, A honvédek nyomban jelentést tettek a helyi rendőrőrsön. A nyomozás megindult s megállapították, hogy a fegyvert és a hiányzó felszerelés; tárgyakat Balázs József 18 éve* napszámos és Szuróczki József ugyancsak 13 éves postai kézbesítő vitte el. Balázs cs Szuróczki — mini bevallották — a géppuskát és « lőszert a község szélén lévő víz partján rejtették el, a többi felszerelési tárgyat pedig Szurócz- klék házában rejtették el. Nerr érdemtelen a jelen bűnténnyel kapcsolatban megjegyezni, hogy annak egyik végrehajtója, Balázs József az októberi események idején a solti elienforradal mórok fegyveres csoportjának fegyverraktárosa volt. Nevezetteket a. rendőrség átadta a kecskeméti katonai ügyészségnek. deliét szolgálja. Homoki Imre alezredes Bács-Kiskun megye j Nem csupán a szerencse kedvéért.. ♦ I Panaszos levelet tel.- A természetet bennünket.-,- .<> kaptunk a napok- ez esetben a füstöl- így folyhatott, a bsn, s bár mélysé- gő kályhacső kép- beszéd, aztán a gye gesen együtt érzünk viseli, amiről aztán rek előkereste iás- a panasztévővel, egy egyszerre mindegyt- Icáját, kiszakított a kicsit mégis inkább küknek eszébe jut, mindenes füzetéből ! örültünk panaszke- hogy bizony márré- egy vonalas lapot c - * dósának... Igaz, a geo láttak eleven Írni kezdeti: í feladó sem a levél- kéményseprőt és cp- »-Egy éve elmúlt, f re, sem a borítékra pen ezért az ő szó- hogy nem járt ná- ; nem írta rá nevét, bájukban sem ritka lünk kéményseprő S de csak ettől rósz- vendég a kályha- Több háznál is mérÍ szabb névtelen leve- füst. gelődnek az ^szolét soha ne hozzon Innen már csak nyok, füstöl a kály- a posta. Mert az Al- egy lépés a levél ha és a tűz meg sófehértó és Kunié- megszületése, csali nem ég... Ezért hértó aláírással ellá- annyi, hogy rászól- kérnénk a Kiskun- tott leveleeske egye- janak az asztal vé- halas környéki kénesen közérdekű, gén árgus szemek- ményseptőket, hogy méghozzá a kétlábon kel figyelő Jancsira, legalább egy évben | járó szerencse meg- vagy Jóskára, hogy: háromszor jöjjenek t testes (tőjével, a ké- »te fiam, úgyis nagy- ki hozzánk.. .« ményseprőkkel kap- iskolában jársz, ne- Vajon, ilyen ezé- csolatos. ked éppen jól jön pen hangzó kérésnek Szinte magam előtt egy kis írásgyakor- melyik kéményse?- látom, amint az lat. Hát írj egy leve- nő tűd ellenállni. Bi egyik alsófehértói ta- let a Petőfi Népé- zonyára egyik sem. nyán a disznótor nek. Nem is kerül Meg eztán a levél- végefelé, meg. a sokba, meg aztán le- bői világosan kide- megbeszélni való bet, hogy ki is rül, hogy nemcsak« gondok vcgefelé is nyomtatják és hasz- szerencse kedvéért tartanai!. A sógorok, nál a levél. Csak a szeretnének ké komák, meg a jó- nevet azért ne írd mónysoprőt látni a szomszédok már ki- alá, mert mit lehet Fehértó környéki -ta- merítetteli minden tudni, hátha meg- nyákon. S úgy gon- | témát, amikor _ vá- sértődik az a ké- dolam, hogy ez w t ratlanul a természet ményseprő és eztán egy érv. j_>cik-T>"Aviofxu.u. iuce/c i lauatiui <x ituavjout uiciijöcyiu ca Katonai Parancsnokság J lép elő egy új Ötlet- mégjobban elkerül-Pltűk, és mégse jött. Ha o nem Bács megye katonai parancsnokságának íelit írása Egykor szerte az Alföldön rettegett volt ez a négyszögalakú, vöröses-sárgás épület. Nehéz vaskapuján százötven-százhat- van évvel ezelőtt még fekete lófarokkal megtűzött feketekalpa- goe pandúrok vágtattak lovaikon ki-be. Amikor visszatérőben" voltak, ide kísérték be lovaikhoz pányvázva a vasra vert szegénylegényeket, betyárokat, Rózsa Sásiásr a?e|§2 j..|„| Itt, ebben az épületben székelt 1794 körül a Kerületi Kunka- pitányeag. Ez a várszerű, négy- szögletes udvar körié épített emeletes ház egykor az Alföld leghíresebb börtöne is volt egyben. Kétszáznyolcvan rab számára volt itt hely és meeclik, bogy egy ideig Rózsa Sándor is benne raboskodott. A nyerge «nőst is itt van, egész jó még a Ifa része, szépen meglátszanál: irajt a faragások, meg az ólom- líntéses eifrázások elől. a fogóz- ítodóján. Hanem, a párnázást, <*neg a bőrborítást már alaposan megviselte az idő. Bizony, jezen nem lehet csodálkozni, «wert a nyereg lehet tán százöt- Hvenévee is. Meg íz tán Rózsa jBándornak sem volt mindig ok- jürora becsülete a »vörös torony «Jatt", mint mostanában. (Vala- tarsü-'Or ugyanis egy vörös színű ;<orony uralta az. épületet. A félegyházi nagymamák máig is (fakort« így csitítják csintalan Unokáikat: — VigyázE, nehogy' « vörös (Éorony alá kerülj! Ezt a tornyot jőpár évtizede tebontották.) Most börtönügyi kiállító« nyílott meg ar. egykori Kúnkapi- tányság helyén. Egyedülálló ez a 'szagosán a maga nemében. IVé!ellenül (szerencsére) akkor feledtem ide, amikor hivataloAhöl ecjylbr Rózsa Sándor RBB0SK0D0T . ii mm mii • ír r i n i i i ii'n nr-ii r rn • in ~ ~ r I I I I I I I Az ország egyetlen börtüiigyi kiállítása KiskanfélesyhÉzáa sau» szünnapot tart a múzeum: Hajmás Sándor, ki a múzeum szorgalmas, öreg restaurátora, meg altisztje is egyszerűéiyben, a hivataláé szünnap ellenére szívesed végigkalauzolt a kiállításon. Szavai pyornán szinte megelevenedtek a kiállított tárgyak, érezhető közelségbe került a magyar történelem egy immáron letűnt korszakának levegője. Büntető Balra, a földszint első kis szobájában a kínzó-- és kivégző eszközöket állították ki. Itt áll az a négylábú, eres, egyenes támlájú szék is, amelyen 1795-ben Martinovics Ignác fejét vették. A szék fölött függ az a hóhérpallos is, amely a Habsburg önkény, az idegen elnyomás ellen szervezkedő hazafi életét vette. A terem másik oldalán különféle ldnzó és vallató eszközök sorakoznak. Egy nagy »A« betű alakúra formált, hosszú fa- nyélre erősített vasbélyegző is itt függ, amivel azoknak a homlokára sütöttek bélyeget, akiknek elengedték az akasztófát: Innen ered tehát az a szélásmon- dás, hogy »akaaztófa virág«. A kis • terem másik felőlien a különféle bilincsek töltik meg a falat. Némelyiket ráerősített súlyokkal is megtetézték, — az egyikre különösen súlyos, mintegy negyven centiméter átmérőjű, 493 kilogrammos tömör vasgolyót kötöttek. A jobboldali kis terem, á börtön egykori sí rólam háza a közelmúlt gyászos eseményeire is figyelmeztet. Az 1919-cs forradalom után ebben a teremben gyilkolták le a Héjjas-különít- mény pribékjei a városi direktórium tagjait. Az áldozatok emléktáblája örök emlékeztetőként és egyben időszerű figyelmeztetésként is ott függ a bejárat melleit. Ebben a kis teremben is sok érdekes — és tanulságos — látnivaló van. Az egyik fal mellett deresek sorakoznak, az egykori földesúri világ örök vádlóiként. Fölöttük a különféle botok és pálcák, amikkel a hajdúk »igazságot szolgáltattak" a jobbágyoknak. Külön érdekes látnivalót nyújtanak a furatosnak nevezett, nagy lekvárkeverő kanálhoz hasonló ütlegelő készségek, amikkel a céhhel! mesterek hátsó felére vertek. (A. nagy kanálszerű ütlegbe fúrt 4^’ukak ug3'ants kiengedték a levegőt, nem sebezték fel a mcst^-embc:- rek nemes testrészét. bah « derekukat nyugodtan leüthette vele a pandúr, olyan erősek ezek az ütlegek.) Ebben a teremben egy szé- gyenoezlop is található. Ezt a piactéren ásták le a 709-as években, hozzákötözve a bűnösöket, nyakukban egy táblával, amire bűneiket írták fel. Két ilyen bűnlistát is megőrizték asj utókornak. Az egyik arról szól, hogy viselőjét, »mivel tehén lopásban tapasztalhatott G4 pálca ütést« és egy esztendei rabság büntetést kapott. A másik tábla talán még tanulságosabb, elsősorban fiatalok számára. így szól ennek a felírása: »mivel az mostoha anyjokat meghurczol- ták, édes atyjokat pediglen ta- szigálták, másoknak céidául két- napi kint állásra és kétszerié való páiczázésra Ítéltettek.« IMII Kifflí&ésí iilaisüi ?§9 iwel erdőit IMII A folyosón alabárdek állnak. Az öreg Hajmás bácsi ezekről is tud érdekes históriát, az 1700- as évek »kimenósi tilalmáról«. Mert akkor is volt. sőt, sokkal szigorúbb, mint mostanában, a rendcsinálás szükségelte korlátozások idején. Akkoriban este 9 órától tUoe volt az utcán járni. Ha valakit mégis megfogtak ar. alabárdosok, meg a kíséretükbe adott botos legények, akkor az ugyancsak megemlegette azt a napot. Szigorú szabályok írták eJd, hogy aki kellő igazolás nélkül az utcán találtatott, az 12 bolütést kapott, ha férfi esetben 12 vessző járt ki. Egyedül a lányok kaptak Ids köny nyitást, mert a regula szerint ha leányt fogtak el, akkor »nem szabad, csak a pendelre verni* (vagyis neidk nem hajtották fel a szoknyáikat. És • I v e b B V yj Sok érdekes és tanulságos látnivaló van még itt, amihez sem időnk, sem az újságban ' helyünk nincsen. Pádig érdekes lenne szólam Puskó József rab egykori kosárköíősegéd teljese;- fából készült világórájáról, ami az összes világvárosok idejét pontosan mutatta. Külön lehetne beszélni az emeleti, az egykor országos hírű félegyházi szélmaiom-molnárkotíúst bemutató teremről, a vadászó és halászó szerek régen használt eszközeinek tanulságos kiállításáról. Inkább csak arról szólok, amire megkért Hajmás bácsi: a zsúfolt raktárról, a tanulnivá- gyó szemek elől kényszerűségből elzárt nagyértékű gyűjtemények hányódásáról. Mert kiállítóét hely hiányában különféle szekrényekben, ládákban es a cementpadlón, sokszor ömlesztett állapotban kénytelenek tó- rolni az elmúlt korszakok beszédes eszközeit — mivel lakásoknak foglalták 1» a múzeum emeleti részét. Non lehetne ezeknek a Jakoknak máputt, megüresedett irodákban lakást, találni? -»■ kérdezte Hajmás bácsi, s joggal hiszem, hogy a város más, .a - isultúrát, művelődést szivén viselő fia 1« feltette már magában ezt a kérdést. Palkó hú sz ló
