Petőfi Népe, 1957. február (2. évfolyam, 26-49. szám)

1957-02-27 / 48. szám

Erdcisífllk a Kiskunság terméketlen hemoktcslajáf A Kiskunság terméketlen ho­mokos vidékein, — ahol a tütó- homok évről-éVL’e lerméketlen buckákkal hordja tele a határt, minden évben növekvő ütemben (ásítanak. A Kecskeméti Erdő- gazdaság területéhez tartozó kör­zetben 1954 óta 6737 hektár, me­zőgazdasági termelésre alkal­matlan területet fósítottak, ebből több, mint 4000 holdon fiatal er­dő növekedik. Az idén újabb nagy területe­ket erdősítenek. A telepítés egy részét még a tavasszal, elvégzik. A Kiskunhalasi Erdőgazdaság ebben az évben kezdi meg 10 000 hektáron az erdőtelepítést. Rügylákadásig 1200 hektáron kerül állandó helyére az e tá­jon leginkább meghonosodott akác, nyárfa, - feketefenyő és tölgyfa. A Kecskeméti Erdő­gazdaság körzetében is meg­kezdték a kisfák telepítését. A több, mint 600 hektár fiatal er­dő létesítésén kívül 604 hektárt tesz ki az a terület is, amit az egyéni gazdák és a termelő­szövetkezetek dűlőutakon, ta­nyakörnyéken ültetnek a tavasz folyamán. I AZ UJ MŰFAJ E.zegépy kis »Emlékszel még«! Mezítláb, de a hegytetőre szandállal baktató férfi grandió­zus emlékével, és egy alapos náthával meggazdagodva ván- szorgott haza a hupilila balatoni alkonyaiban... Ezzel szemben vitathatatlanul ö a szülő any] a az új műfajnak: a »nyomozati apróhirdetésnek«. Le a tirpli kalapokkal és hollan­di sapkákkal teremtő zsenije előtt! Ebben az irodalmi ágban, melyet szavanként 2.80-ért még vasárnap is bárki művelhet, ilyen még nem volt. De még le- hei! Például ilyenformán: »Hol az a férfi, aki 1928 szil­veszterén Balatoniördemicen, az asztal alatt heverve, éjfél után a lábam csókolgatta? Tüstént adjon életjcll »Szép volt, de szép« jeligére!« Vagy: »Ki vall az az asszony«. —- nki a 6-os villamosán csütörtö­kön este szájonvágott? »A két szemét még most is látom« jeligére válaszoljon. »Mióta kutatom azt a férfit, aki negyven éve Oorlieénél ka­rabéllyal hasbalőtl! »Már nem haragszom rád« — jeligére - a kiadóba.« ,.Keresem azt a férfit, aki 1934 augusztusában a badacsonyi hegy­tetőre, kezében egy pár női fehér szandállal ment fel. „Emlékszel még“ jeligére a kiadóba.” (Népakarat, 1957. febr. 19.) De a rendőri nyomozást is szédületesen megkönnyítenék ha­sonló jellegű felhívások. Már lá­tom lelki szemeimmel a Ne­vermore Evening Post egész ol­dalt betöltő közleményeit: »Keressük azt az egyént, aki Mrs. Delehayet bikacsökkel agyonverte. »Minden perc más­fél évet kínál« — jeligére,« »A burlingtoni kofferes gyil­kosnak levele van a kiadóban. Jelentkezzen érte.« »Epedre várjuk a Park Ave- nue-i hatszoros kéjgyilkos sorait, »Nem mondhatom el senkinek, hogy merre járok« jeligére a Hirdetőbe, Scotland Yard.« Végül, talán csekélységem apróhirdetését is közzé tetetném, a következő szöveggel: »Keresem azt a. pacákot, aki 1957 februárjában a homokbá­nyái autóbuszról, kezében egy sárga férfi aktatáskával szállt le. »Egymás szivére simultunk« jeligére a kiadóba.« Mert lehet, hogy a badacsonyi kél kicsi fehér balettcipő tulaj­donjogát örök homály'fedi... A kecskeméti sárga aktatáska viszont •— az enyém volt. Jóba Tibor, Kecskemét 1*0»m***i 26000 forintos csalás után disszidálni akart felettébb egyéni módot eszelt ki Tóth Ferenc jakabszállási la­kos arra vonatkozólag, miként teremthetne magának valame­lyes anyagi alapot, mielőtt el­hagyná az ország területét. Mint a földművesszövetkezet felvásár­lója elutazott Karcagra és ott az Orgeványi FÜFDSZÜV részére 90 mázsa rizsát vásárolt kilón­ként 21 forintos áron. Tóth Ferenc az árut útba is indította az Orgoványi Földmű­vesszövetkezetnek, a vételjegye­ket azonban megsemmisítette és helyettük elképzelt nevekre új vételjegyeket állított ki, kilón­ként 23.92 forintos áron. Neve­zett ezzel a manipulációval 26 000 forintot csalt magának össze. Tóth Ferenc a cselekmény elkö­vetése után sietősen a nyugati határ felé vette útját. Disszidálá­sa azonban nem járt sikerrel, mert a rendőrség elfogta és el­lene a kecskeméti rendőrkapi­tányság bűnvádi eljárást indí­tott. Olcsó húsnak híg a leve Bölcs népi megfigyelés szülte ezt a mondást. Mert takarékos­kodni is lehet úgy, hogy közben mégis pazarlónk. Dicséretes, hogy termelőszövetkezeteink az önállósággal élve igyekeznek gazdaságosan, minden felesleges kiadást mellőzve tervezni, dol­gozni. De néhán kecskeméti szövetkezet olyasmivel spórol, aminek hiánya pedig hamarosan megbosszulja magát: a föld meg­művelésével. Ha átlapozzuk a gépállomással kötött szerződése­ket, kitűnik, hogy a munkaigé­nyeket nem szakszerűen, nem az agrotechnika követelményeinek megfelelően állították össze. 1500 hold tavaszi vetésből csak 700 holdra szerződtek, A többit — mint mondják — saját traktor­ral és az igákkal végzik el. Ez rendben van. De annyi saját gép és ló van ezekben a tsz-ekben, hogy a tavaszi szántás-vetés mellet jut belőliik műtrágyaszó­rásra, boronálásra, fogasolásra, simílózásra is? Ugyanis ilyen­fajta munkát egyik sem igé­nyelt. A Szabad Nép Tsz-ben például 4—500 hold a szántó s az elnök szerint elég nekik egy gép. Alig hihető, hogy nem lesz ebben a tsz-ben kapkodás, ha összetorlódnak a munkák. Pedig a földnek az a jó tulaj­donsága, hogy nem lehet be­csapni. Félő, hogy a termelési veszteség sokszorosa lesz majd annak a pénznek, amit most a munkák fejében kellene kifizet­ni. S aratáskor, vagy zárszáma­dáskor sokait maradnak élten az olcsó húsból kiíött sovány létől... Felhívás Bács-Kiskun megye valamennyi EPOSZ szervezetéhez Kedves EPOSZ ifjak! Leányok, Fiúk! A nyárlőrinci EPOSZ-szervezet vezetőcége és tagsága moz­galmat indított: virágos falu, boldog ifjúság, békés otthon — megvalós itásáé rt. Elhatároztuk, hogy falunkban minden háznál virágos kert lesz. Az utcákat fasorokkal díszítjük. A községi fásítási és par­kosítási terv keretében 10 000 darab facsemetét ültetünk az utak mentén, iskolák, tanácsház területén és a felépítendő kultúrház körül. A házak utcai frontját széppé tesszük, száz házi virágai kertet létesítünk. Az egészségügyi mozgalmunkon belül a ház- tulajdonosokat felvilágosítjuk a szemét- és trágyagyűjtés helye: módszerére és azok egészségügyileg is helyes elhelyezése felől. Husvétig minden udvarról kihordjuk a trágyát és feltakerítjuk. Meg fogjuk szüntetni az utcai kerítések melletti szemétdom­bokat. Minden családnál zöldségeskerteket állítunk fel összesen 1600 öl területen. Ezeket a kerteket az EPOSZ tagjai saját föld­jeiken valósítják meg. A szomszédokat is mozgósítjuk keitek készítésére. Házunk táján rendbehozzuk a járdákat, a kátyúkat feltöltjük, megássuk, illetve kijavítjuk a vizes árkokat körülbelül 100 méteren. Az EPOSZ-tagság vállalja, hogy a központi iskola udvarára 100 kocsi homokot, illetve szükséges mennyiségű sala­kot hord, hogy megszüntetjük az udvari vízállást és játszóteret hagyjunk az iskolai tanulóknak. Az utcafront felöl 15 méter új drótkerítést készítünk és megjavítjuk a bejáró nagykaput. A községi tanácstól kaptunk 1600 négyszögöl földel, amelyet fel­szántunk és benne mákot fogunk termeszteni. A mákért kapott pénzből kulturális és sportfelszereléseket fogunk vásárolni a szer­vezet részére. Kapcsolódjon bele mozgalmunkba minden Bocs megyei EPOSZ-szervezet és annak minden tagja. Munkánkat március 1-ével indítjuk meg és május 1-ig befejezzük. Kezdeményezésünkkel és a megjelölt munkák elvégzésével méltóképpen akarunk készülni a VIT nagy találkozójára. Fel tehát a jó munkára EPOSZ ifjúság a virágos falu, bol­dog ifjúság, békés otthon megvalósításáért. Nyárlöl’inc, 1957. február 24-én. Nyárlörinri EPOSZ-szervezeí. ^VMVW'A ■síí!3s. *« ft£ iiíüiiiiilliiiíiiiii íiiíijii ■éMm ...Hí .H l' • I .v •!!!«' OLT VADKERTI ~ MIÉRT VAGY OLY fl????? # R_ ■-===m&=s=~ ili jjjjjjjj|jjijjÍ|j||ÍSjjilljj|:-----------------­HÍ RESEK a vadkerti borok messze vidéken, de ahol esetleg még nem ismerték az ország­ban, most biztosan megisme­rik. Lassan világvárosi színvo­nalra emelkedik a község teher- autóíorgaimu. — S min! lányok a jó kútra, úgy járnak a legé­nyek boroshordókkal megra­kott autókkal a község lako­sainak boroskann-áiba. Ez rendben is volna, ha az a bizonyos miért szócska nem volna. De ez a szócska ott mo­toszkál a .tó vadkertit kedvelő emberek agyában, amikor az italboltos kimondja a nagy- fvöqcs árát. Miközben az em­berfia kiguberálja nagy fogcsi­korgatva azt az 5.20-at, élelme­sebb italboltokban 6.20-at, ön­kéntelenül felvetődik, hogy mi­ért oly drága a jó vadkerti ára AZ IDÉN jó közepes termést szüreteltek u gazdák, mégis "Pa­tikai« arat kérnek az italbol­tokban. Sokait azt gondolják, hogy ennek a parasztság az oka. i Tény az, hogy már cicié túl­zott a 14—15 forintos literen­kénti borár, amiért a vevő. tör­ténetesen íöldművegszövetke- zet, 17—18 forintot fizet, mivei a boradó befizetése után tudja csak azt szállítani. Azok a ter­melők, akik netán ennél az ár­nál olcsóbban adnák a bort, sajnos, egyes vállalkozók, job­bára volt bornag.y kereskedők, felvásárolják és úgy adják to­vább, »tisztes«, de jogtalan üz­leti haszonnál. Nyilvánvaló az is. hogy egy 3—400 km-es teherautóval meg­tett utat sem lehet csupán jel­szóval elintézni. Alaposan meg­drágítja ez is a költségeket, ku Ionosén, ha a bort a Hajdú me­gyei Tiszacscgére, vagy éppen Győrbe kell elszállítani Azok­nak az embereknek a feisza- moll napidíja sem fogja egyet­len fillérrel sem olcsóbbá ten­ni a bor árát, akik leiárnak a kocsikkal a bor mellé »asszisz tálai«. ÍGY AZTÁN mire az italbolt­ba kerül és az illetékes kimére szerv a hasznát is hozzáadja, űr- forintnál olcsóbban — mégha esetleg az italboltos a kereszt­apa szerepét is megjátssza — nem adhatja. Állítólag van valami rende­let, hegy most már nem szabad szállítani a bort. vagy felvásá­rolni, de úgylátszik, ez úgy lett megszerkesztve, hogy könv­liyCH Rj lehet cllÓlci bÚjllÍ iák' Mostanában annyit írnak az újságok az elleníorradalmá- rok különféle némtetteiről, a börtönből kiszabadult gyilko­sok, betörők októbervégi garáz­dálkodásairól, hogy joggal meg­kérdezhetné bárki az újságírót: hát a ti híres népi rendőreitek hol voltak akkor? Jogos kérdés, magam is gon­dolkodtam már raita és a vá­laszt keresve érdeklődtem 13 utána. Sokféle történetet hal­lottam a rendőrökről, jót is, meg rosszat is. Volt köztük, aki el­vesztette a fejét. félelmében rögtön civilruhát öltött, volt aki az első kérésre átadta fegyve­rét egy börtöntőteléknek, de számos helytállásról, hősies helytállásról is hallottam. Egy­szóval úgy viselkedtek a rend­őrök is —, mint általában az emberek. Különbözőképen. Azok­ról is lerítt az ellenforradalom napjaiban, hogy melyik volt csak párttag közülük és melyik n kommunista. A további általános elmélke­dések helyett jobbnak gondo­lom, ha válaszként inkább egy megtörtént eselet mondok el az elöljáróban feltett kérdésre. Ti­pikus történetet, tipikus szerep­lőkkel. Nem lélek u tipikus jelző használatától meg ii'odal­■ÍGY RENDŐR 1. i1 sodor hadnagynak helyén volt a szíve — mi értelemben sem, bár szinte előre látom egyes irodalmi ber­kekben járatos emberek felhá­borodással vegyes, megrökönyö­dését, amiért ezt a »sztálinista- zsdánovista« fogalmat a toliam­ra merészeltem venni. De a fel­háborodás az ő dulguk, az i:nyém meg az, hogy elmond­jam végre az olvasónak a meg­ígért történetet. Hercegszántón, a megye déli csücskében játszódott le az eset, s Feodor Sándor, az ottani rendörpuranesnok a hőse. A hős — nyugodtan merem Így nevezni, bár egyáltalán nem tart jogot erre a jelzőre és ta­lán méltatlannak is találja ma­gára nézve — büszke járású, katonás mozgású rendőrhad­nagy. Falujában, ahol négy éve szolgál immár, mindenki isme­ri, de bizonyára sokan emlékez­nek rá a baiaiak közül is. Itt volt próba rendőr 1945-ben és előtte ott voJt egyszerű kikötői munkás. Az apját is jól ismer­hetik, az öreg Feodor bácsit, aki 48 óta a szépen gazdálkodó Micsurin Termelőszövetkezet tagja. De menjünk vissza Herceg- szántóra, folytassuk, vagy in­kább kezdjük már el a törté­netet. Nincsen szándékomban kiszínezni, bő lére eresztve tá­lalni a hallottakat, csak a leg­szükségesebbekre szorítkozom. Ott kezdem, hogy október 23 előtt egy jó héttel a valamire­való tűzfegyvereket elvitték a nyolc főnyi beosztottat számláló hercegszántói rendőrőrsről. Fel­sőbb utasításra történt a dolog, nem az ellenforradalmárok vit­ték cl, bár kétségtelen, hogy ez­zel nekik tettek szolgálatot. — Csupán két géppisztolyt és egy- egy pisztolyt hagylak vissza a rendőröknek. így köszöntött rá­juk 23-a. Hozzá még az Őrsön kelten betegek is voltak abban az időben. így értó őkel a káosz. Minden a visszájára fordult, a feje tetejére állt. A volt hor­thysta tiszt, aki letépte a párt plakátjait, rémhíreket terjesz­tett — most »forradalmár« lett és a demokrácia apostolának adta ki magát. A tyuktolvaj az igazi törvényességet követelte, a nemzeti bizottságot kulákok lepték el. A megbonthatatlan szovjet—magyar barátságot hir­dette mindenki ebben az ország­ban — s egyszerre feláll az asztalra egy pedagógus, akj a szovjet csapatok elleni fegyve­res harcra ágál. Gyalázzák, rá­galmazzák "a kommunistákat és az ország feje, a »kommunista«. Nagy Imre, bár félóránként: nyilatkozik, erről egy szót sem: szól. Ráadásul megjelenik a! községben a volt főjegyző, a Túri úr, aki minden jel szerint ugyancsak »forradalmár« és jó pár hold földjén, a tanácsházán ; kívül a hatalmat is magának követeli. — Mit tegyünk hát elvtár­sak? — tette fel talán százszor is Feodor elvtárs, a járási ka­pitányság telefonján a kérdést. •— Igazodjatok a tömegekhez; — mondták neki jobb híján. Nem ál Illőm, hegy egyedül a rendőrök érdeme, inkább az öntudatos, rendszerető szántói nép javára írható —-. de tény, hogy november 2-ig nem tör­tént nagyobb baj a községben. Ezután sem történt, de igen könnyen eshetett volna. Palkó László ; (Folytatjuk) kor, ha mondjuk a bort már előre felvásárolták. Drága a bői —. de miért? Vetődik fel újra a kérdés. Nem lehetne ezen se­gíteni? Miért kell e spekulációs sorozatot éppen a bérből és fize­tésből élőknek megfizetni?? SZERENCSÉRE a gőzgépet, s vasútat is feltalálták az elmúlt évszázadban, sőt mi több, van­nak bcrszállító kocsik is. Nem hiszem, hogy az ország gazda­sági érdeke ne kívánná meg azt, hogy megtakarítsuk a rész­ben külföldről behozott üzem­anyagot. Hány kát. hold földet szántatnának meg, vagy mennyi trágyát hordanának ki a föl­dekre azzal az elhasznált gáz­olajjal, ha ezeket a szállításo­kat vasúton bonyolítanák te. És ráadásul olcsóbb is lennel Per­sze mindezt a felvásárlást és szállítást elvégezhetné a Borfor- galml Vállalat is, amely most a felesleges harmadik szerepét tölti be, pedig államunk eze­ket u pincészeteket korszerű felszereléssel látta el. A szállí­tás megszervezését is könnyeb­ben el tudná látni. És főleg ol­csóbb:! tehetné a soltvadkerti bor árát. JÖ VOLNA, ha ezen gondol­koznának az illetékesek, de leg­inkább határozott intézkedést hoznának —, amely alól a spe­kulánsok sem tudnának kibújni.; Doró Ernő

Next

/
Oldalképek
Tartalom