Petőfi Népe, 1957. február (2. évfolyam, 26-49. szám)

1957-02-23 / 45. szám

-• -* js;n mindennapi ilmény- ben volt része hétfőéi, február 18-án Kecs­kemét városa klasszikus zenét szerető közönségének. A Buda­pesti MÁVszimfonikusok zene­kara, az Állami Népi Együttes énekkara, a Magyar Állami Ope­ra négy kitűnő énekművésze és egyik karnagya Wolfgang Ama­deus Mozart Írét legmonumeniá- lisabb remekművét szólaltatta meg. A zeneikar a műsor első felében az ú. n. »nagy« G-moll szimfóniát, a szólisták, énekkar és zenekar a műsor második fe­lében pedig a Regiemet adta elő. Mozart ne&yvennégy szimfó­niát írt. Az utolsó három sor­rendben a következő: Esz-dur iK. 543), G-anott (K. 550), C-dur Jupiter (K. 051). Ezek közül a második, a hangversenyen hal­ljott G-moll szimfónia tehát a 'ulajdonképpemi 43. szimfónia, rA szimfóniák melletti számok, mivel Mozart -nem írt műveire opus-számot, ■— Köchel német ■encíró által az időrendi sorrend­ben összeállított művek keletke­zésére utalnak.) Vannak zeneestztéták, akik a károm utolsó szimfóniát szerve­sen összefüggő efjésznek mond­ták, amelyek a bentiük lévő óriási kontraszt ellenére szinte kiegészítve egymást. Az Esz-dur túláradó derűje, a G-moll sötét melankóliájába storkollik, hogy végre a Jupiter szimfónia grego­rián témára épített fugájában beteljesedjék. Vaióban a három <nű keletkezési idejét rendkívül 'öv id időköz választja el egy­mástól, hiszen a három szimfó­nia megírása hat hét alatt tör­tént, 1788. június 3G és augusztus W loözött. Az a fájdalmas hang, amely íz Esz-durban mégcsak fel-feltü- nedezik, a G-mollban már szinte elementáris erővel tör elő. Ép- oen ezért ennek a szimfóniának ■i megszólaltatása rendkívül ko­moly feladat elé állítja mind a zenekart, mind a karmestert. / feladatot a zenekar, élén j ~ a kitűnő Lukács Mik­! lássál, nagy művészi alázattal, jól oldotta meg. Ennek ellenére úgy érezzük, hogy az el­ső tétel flebilis főtémája kidol­gozottabb rajzot kívánhatott vol­na az elsőhegedűsöktől. Mintha hiányzott volna a tempo és a A. KECSKE *4E 5É T T M O Z ti R o o o ° ANGVERSENY téma agogikai arányainak az el­mélyültebb keresése. Az expozí­ció és az átvezető rész metsze­teinek exponálása kissé élesre sikerült. A legtöbb karmester a Lukács Miklós választotta tempók mel­lett köt ki. Ezeknek is kétségen kívül megvannak a maguk ha­gyományai, nekünk azonban a bécsi hagyományok meditációs alázata, kissé lassúbb tempója szimpatikusabb. A vonósok összeforrt, szép hangzását helyenként kényelmes vibrátó olykor fakóvá tette. Kiemelkedő rajzot kapott a Menuetto-tétel, ahol a líraivá simuló szenvedély ábrázolását a két vadászkürt szép szólója nagyban emelte. Megdicsérjük a két fagottista játékát, akiknek pregnáns technilzája, különösen az első tétel figuratív részeiben, — kitűnően érvényesült. Mielőtt a hangverseny má­sodik részének méltatásához kez­denénk, örömmel üdvözöljük azt a nagyszerű kultúrpolitikai kez­deményezést, amely az Állami Népi Együttes és a MÁV szim­fonikusok vezetőségének tár­gyalásaiból megszületett, azt, hogy a két művészi testület idő- szakilag szövetkezik, oratóriu­mok és ehhez hasonló koncep­ciójú művek megszólaltatása cél­jából. Kezdeményezésüknek kü­lön érdeme, hogy a vidék zene­élete számára is hozzáférhetővé teszik. Beszélgettünk Csenki Imrével, az Állami Népi Együttes művé­szeti vezetőjével, aki kérésünkre elmondta, hogy a Regiemen kí­vül már több Bach-kantátát, Handel-oratóriumot tudnak, ill. tanulnak. Műsorukra tűztélc Ko­dály Psalmusát és az új magyar szerzők közül Szervánszky End­re és Farkas Ferenc egy-egy mű­vét. ■ s" rdekes megemlíteni, hogy f'jZ Regiem kecskeméti elo- O adása ennek a »művé­szi házasságnak lakodalma«, első hangversenye volt. A hangverseny szünete utáni percek nemcsak a művészek készülése volt a Regiem előadá­sára, hanem a közönségé is a nagy mű befogadására. Mintha Kecskemét város közönsége Mo­zart születése 100 éves évforduló­jának tavalyi aktualitását most akarná pótolni és ünnepelni az elmulasztott jubileumot és hó­dolni minden idők egyik legna­gyobb zenei lángelméjének. A Regiem előadása ki is érdemelte ezt a várakozást. Talán követ­kezett ez abból a sokak által is­mert misztifikáló hajlamú beál­lításból is, amibe egyes zenetör­ténészek, de inkább Mozart éle­tének regényírói a Regiem ke­letkezésének történetét helyezik. (Pl. Szántó György: Mozart ku­tyája.) A Regiem rendkívüli, szemé­lyes élményű mű. Motettilcusan biblikus, latin szövege ellenére nem egyházi muzsika. Talán in­kább az életet szenvedélyesen szerető, az élet küzdelmeiben nagyon megpróbált zseninek bú­csúzása az élettől... Átlényegü- lés a halálba, az örök testi meg­semmisülésbe. Valóban, Mozart halálának éve, az 1791-es esztendő eljegy­zés, előkészület az elmúlásra. »Érzem — írja három hónappal halála előtt egyik levelében, — meg kell halnom, itt a vég, mielőtt igazán örülhettem volna képességeimnek... Be kell hát fejeznem halotti énekemet. — nem szabad, hogy befejezetlenül maradjon...« A közönség közül bizonyára sokaknak emlékébe ugrott a hí­res Munkácsy-festmény: Mozart halála is. A várakozástkettő, áhítatos percek szerencsés művészeti konstellációt és indulást terem­tettek, amit fokozott a négy nagyszerű szólista reprezentatív megjelenésével és a mozarti mondanivaló áhítatos tolmácso­lásával. Nem is tudjuk, hogy melyikük méltatásával kezdjük, de talán leginkább megragadott bennünket Tiszay Magda már sokszor megcsodált szép altja és Szecsődy Irén nagyszerű szoprán­ja. Olykor, mintha a mozarti operák Donna Annáivá, Elvirái­vá, Conslanzeivá, az örökké ke­resett és el nem ért, szinte misz­tifikált női ideálokká alakultak volna. akiktől íme búcsúzni kell. A kamaraénekesek bel cantojá- val csatlakozott Réti József a nagyszerű qarteit együtteséhez, a méltó társsal, Rissay Pállal együtt, akinek széles ambitusu Hl. fcö&YvsorsJátók hivcitcilos sorsolási jegyzéke A főnyereményt: egy 16 500 fo­rint értékű zeneszekrényt, vagy egy Pannónia motorkerékpárt (a nyertes szabad választása sze­rint) nyerte a 8376 sz. XV, osz­tályú sorsjegy. Tárgynycremcnyek: 5500 forint értékű televíziós készülék: 4724 sz. IX. oszt. sorsjegy; 3600 fo­rint értékű magnetofon készülék 8770 sz. I. o.; 3000 forint értékű táska írógép: 4907 sz. X. o.; 2000 forint értékű takarékbetétkönyv 5921 sz. IX. o.; 2009 forint érté­kű könyvespolc könyvekkel: 1389 sz. VII. o.; 2000 forint értékű könyvespolc könyvekkel: 3803 sz. V. o.; 2000 forint értékű köny­vespolc könyvekkel: 9511 sz. VII. o.: 1680 forint értékű »Menükön« fényképezőgép: 8952 sz. III. o.; 1430 forint értékű »Dongó« ke­rékpár segédmotor: 4314 sz. I. o.; 141Ó forint értékű porszívógép: 1298 sz. III. o.; 830 forint értékű könyvespolc: 601 sz. IX. o.; 830 forint értékű könj'vespolc: 6107 sz. VIII. o.; 830 forint értékű könyvespolc: 6303 sz. IV. o.; 830 forint értékű könyvespolc: 8074 sz. X. o. sorsjegy nyerte. Könyvnyeremények: a 40, 100, 200 cs 1000 forintos nyeremények számai megtekinthetők az Álla­mi Könyvterjesztő Vállalat köny­vesboltjaiban. basszusa az elmúlt nagynevű énekeseink emlékét idézte. A R(-’(Áeirí méretei és óriási koncepciója nem adnak módot arra, hogy a mű részletesebb, akár esztétika/, akár kritikai taglalásába fogjunk, de azt meg kell mondanunk, hogy csodálatok előadás volt, és ugyanakkor nem mulaszthatjuk el, hogy ne enilékezzünk meg a legnagyobb dicséret hangján ar- ról a nagyszerű énekkari telje­sítményről, am\t az Állami Népi Együttes aránylag kislétszámú kórusa nyújtott. A Reqiem kapcsán eszünkbe jut a mi nagy zeneszerzőnk, Bartók Béla $s Mozart életé­nek s elmúlásának hasonlósága, Mindketten magános lelkek vol­tak, akik forradalmi zeneiségük­kel messzire álugrottak koruk­tól. Mi sem jellemzőbb meg­állapításunkra, mint az, hogy Mozart C-dur Vonósnégyesét (K. 465) a kortársak »disszonáns« kvartettnak nevezték el, a kez­dő harmóniák] akkor még új­szerű merészsége miatt. Bartók meg nem értetlsége, a fasizmussal való szembehelye.:- kedése végül érnigrációba veze­tett és bár hajúidnak körülmé­nyei nem voltak annyira tragiku­sak, mint Mozarté, de newyorki sírja majdnem olyan jeltelen, mintha a mozarti tömegsírban feküdne. Lukács Miklós karmesterrel folytatott interjú kapcsán elis­merőleg nyilatkozott a közön­ségről. Ez a város — mondotta, ■— ahol két iiyen nagy művei ilyen érdeklődéssel fogad a kö­zönség, megérdemelné, hogy ál­landó szimfonikus zenekara és hasonló müvek[előadására alkal­mas énekkara legyen! Kissé re­zignálton említettem meg, hogy volt, — sőt hét évvel ezelőtt a nagy G-moll szimfónia is el­hangzott kecskeméti zeneitarral kecskeméti karbiesterrel... I * egyen ez a hivatkozás jf j és ez a szép Mozart- — est buzdító emlékeztető városunk illetékes vezetőinek, zeneművészeinek;, a múlt és kö­zelmúlt jelentésnek mondható zenekari hagyományainak feltá­masztására és zenei életünk mi­előbbi nagyobb aktivizálására. Kecskemét, 1&57. febr. 20. Nqmesszeghy Lajos BlITERD UH. : Knut és Torsiéin naphosszat különböző száraz- és nedves elemmel babrálgat. Áramot fejlesztenek, lemezeket, drótokat forrasztanak össze. Minden háborús tapasztalatukat össze kell szedniök, hogy a hullámok és a bő harmat miatt nedves légkörben üzemben tudják tartani a vízszmt felett alig két arasznyira elhelyezett kis rádióállomásunkat. Éjszakánként felváltva sugározzák az éterbe a meteorológiai megfigyeléseket és egyéb jelentéseinket, arra kérve a levegőben keresgélő amatőrök valamelyikét, hogy továbbítsák az üzenetet a washingtoni Meteorológiai Intézetbe és más illetékes helyekre. Erik rendszerint vitorlát foltoz, kötelet sodor, vagy ha erre nincs szükség, akkor faszobrocskákat farag vágj' rajzokat készít, amelyek sza­kállas embereket és különös halakat ábrázolnak. Délben, pontosan 12 órakor pedig előveszi sextánsát, felhág a legmagasabb ládára, hogy a napállásból kiszámítsa földrajzi helj’zetünkct és a tegnap óta megtett utat. Jómagam a hajónaplóval és a jelentések szerkesztésével bajlódom. Azonfelül halakat és plantonlényeket gyűjtök, meg preparálok és film­felvételeket készítek. Mindenikünknek megvaii hát a saját külön munka­köre és egyéni felelőssége. így senki sem szól a másik dolgába. A nehéz szolgálatokat pedig —, amilyen a kormány melletti őrködés és a szakács­kodás — felváltva végezzük. Mindenki kétórás nappali és kétórás éjjeli őrséget tart. Csak a konj'hamunka szól égj’ egész napra. Nem állítottunk sok szabályt magunk elé, de amit állítottunk, azt pontosan megtartjuk. Ilyen szabálj', hogy az éjjeli őr köteles a derekára kötelet kötni; hogy a mentőkötélnek megvan a maga szigorúan kijelölt helye; hogy étkezni csak a kabinon kívül szabad, és végül, hogy az a »bizonj-os hely« a hátsó, leghosszabb gerenda végén van. Ha pedig valami fontos dologban kell döntenünk, akkor indiánus módon tanácsot ülve, egj'ütt hozunk határo­zatot. Minden napunk azzal kezdődik, hogy az utolsó éjjeli őr felveri a soros szakácsot, aki hosszú nógatás után álomkórosan tápászkodik fel, a hajnali fénj-től hunyorgó szemmel lép a harmatos fedélzetre és össze­szedi az éjszaka folyamán idepoHyant repülőhalakat. A perui és poliné­ziai szokástól eltérően, mi nem élünk nyers halon, hanem megsütjük őket kis petróleumkészülékünkön, amelyet egy üres láda belsejében, a kabinon kívül, az ajtó mellé erősítettünk. Ez ugyanis a szélmentes oldal, amely védve van a sohasem pihenő délkeleti széltől, ezért a sütésre- tőzésre a legalkalmasabb hely. De ha a szokottnál gorombább a szél és erősebb a hullámverés, akkor bizony előfordul, hogy a láng belekap a faládába, sőt egyszer — mikor a szakács a reggeli készítése közben el­aludt — arra riadtunk, hogy nemcsak a láda ég, de a tűz már a kabin falát nyaldossa. Szerencsére nem lett nagyobb baj. Hamar eloltottuk, mert vízért igazán nem kellett meszire menni a Kon-Tikiről; Ha a még horkoló többi négy legényt esetleg a frissen sütött hal illata sem tudná életre kelteni, akkor a szakács a villa hegyével bök- dösi meg őket, vagy ha ez a költögetés is csődöt mond, akkor zenés éb­resztőt rendez a »Kész a reggeli...« melódiájára, — olyan hangerővel, hogy nincs az az ember, aki huzamosabb ideig el tudná viselni a fülsi­ketítő, hamis hangot. Ha ilyenkor nem leselkedik cápa a közelben — vagy legalábbis nem látjuk jellegzetes hatuszonj'át a tengerből kime­redni —, akkor előbb gjmrsan megfürdünk az óceán vizében. Csak az­után következik a reggeli, amit a tutaj oldalszegélyének gerendáján ülve fogyasztunk el. Konyhánk ellen semmiféle kifogás-sem merülhet fel. Kétféle étlap szerint táplálkozunk. Az egyiket a jelenkor szakácskönyvei j sugalmazzák, a másik Kon-Tiki idejét, az 5. század ízlését eleveníti fel. Torsiéin és Bengt az elsőnek a híve. mert a hal és a sokféle tengeri herkentyű nincs nagj"on ínyükre. Napi táplálKozésun ezért ama csinos kis csomagocskák­hoz igazodik, amelyeket katonáéktól kaptunk kísérleti célra. Ezt az élelmiszerkészletet az alapváz és a fedélzet közti résekben raktároztuk el. Innen szedjük ki minden héten az előreláthatólag szükséges mennyisé­get, és kényelmesebben megközelíthető helyre, a konyha fala mellett álló ládába rakjuk. — Érdekes, hogy az aszfaltréteg, amellyel Herman tanácsára bevontuk kartondobozainkat, milyen épen őrizte: meg a ben­nük tárolt konzerveket, míg a velük ugyanegy helj'en, de ézabadon tar­tott, bár leólmozott konzervdobozok tartalmát a tengervíz hamarosan tönkre tette. Noha Kon-Tiki annak idején nem vitt magával ilyen Aszfaltréteggel védett, vagy fémdobozban tartósított élelmiszert, azért neki sem lehet­tek nagyobb élelmezési gondjai. A tenger régi utasai — csak, mint a maiak — részint abból éltek, amit a szárazföldről hoztak, részint azon; amit útközben szereztek. Föl kell tennünk, hogy mikor a Kon-Tiki a Titicaca-tó melletti veresége után elhagyta Perut, két lehetőséget látott. Napimádó nép királya és a Nap megszemélyesítője lévén, nekivághatott a nyílt tengernek, abban a reményben, hogy ha magát a fíapot követi, napnyugat felé egy másik, békésebb hazát fog találni. A másik lehető­ség az volt számára, hogy a dél-amerikai partok mentén tutajozva igye­kezzék elérni egy új hazát üldözőinek hatalmi körén kívül. Ismerve a partvidék veszedelmes szírijeit és ellenséges érzelmű népeit, nyugodtab- ban bízhatta magát a Humboldt-áramlásra és a délkeleti passzátra, ame­lyek —, mint most bennünket — nagy félkör mentén őt is napnyugat felé sodorták. De akármit is tervezett a napimádók népe, bizonyos, hogy már indu­láskor jól ellátta magát útra valóval. Szárított hús és hal, valamint édes- burgonya (a kuraara vagy édesburgonya a szulákfélék népes családjába tartozó növény. A legfontosabb forróégövi táplálékanyagok egyike. Ehető részét, a gumót szolgáltatják, amelyek átlag 1,6—3 kg. súlyúak, de oly­kor elérik a 25 kg-ot is) volt az akkori egyszerű táplálék legfontosabb eleme. (Folytatjuk) 34

Next

/
Oldalképek
Tartalom