Petőfi Népe, 1957. február (2. évfolyam, 26-49. szám)
1957-02-22 / 44. szám
A lakosság iips-lajes dolgainak elintézéséről, | egyes iskolákban tapasztalt hibák megsziintetésérőli ( imiáQskoziíxk a párt öreg harcos«! ) j Pénteki yzeteink Az elmúlt nehéz napok mutatták meg csak igazán, hogy a «ok-sok vihart látott, gazdag élettapasztalattal rendelkező öreg harcosok a pártnak milyen szilárd támaszai. Az igazságért, a dolgozók ügyéért leginkább ők állták ki regen is, amikor saját hibánkat kellett bírálni, majd csatasorba láttuk őket, amikor sokan meglévedtek és elsők most is, amikor újra szervezzük a pártot. November 2-án ők alakították meg az MSZMP Kecskeméti szervezetét és indí- •otték meg a kerületi és üzemi pár talapszervezetek létrehozását. Az MSZMP városi intéző bizottsága a közelmúlt napokban megbeszélésre hívta össze ezeket a harcosokat, az 1945-03 és régebbi párttagok egy részét, hogy velük együtt megtanácskozza a tekezletet — hanem a meghívottak beszéltek, mondták el javaslataikat. A felszólalóknak egyöntetűen az volt a véleményük, hogy a párt most jó úton halad, de azt is hozzátették, hogy még sok tennivaló van a párt befolyásának növelése érdekében. Javasolták, elevenítsék fel az 1945—48-as években bevált családlátogatásokat. Abban az időben a pártszervezetek erejét nagy. mértékben megnövelte, hogy a párttagok a becsületes dolgozók nagy tömegeivel tartottak fenn baráti, ismerősi, vagy jószomszédi kapcsolatot. A kommunisták most ismét keressék fel szomszédaikat, ismerőseiket, beszélgesseA % áldásból átok A telefon a technika didibe, I szokták mondani. Erre az ál- | dásra azonban én sok átk/ot I mondtam már. Különösen, ha I a megyei tanács telefonközponi- Sját hívom. Sokszor egész dél- j előtt nem sikerül beszélnem a | hívótt személlyel. A következő J esetek fordulnak elő: hívom a ? központot, hallom a csengetést, i de nem jelentkezik senki. Né- I hány perc múlva fáradtan lete- % szem a kagylót. Később ismét l megpróbálom. Végre jelentkezik a hívott, de ez első mondat után szétkapesolnak. Ekkor kezdek átkozúdni. — Hogy a mennydörgőé, sib., stb. Hívom még egyszer, a vonal mással beszél. Erről már nem tehet a központ. Kezdhetem előlidl az egészet, A variációk ugyanazok, esnie legfeljebb felcserélődnek Mit tegyek? Elgyalogolok n hívotthoz. Közben azon morfondírozok, hogy mire való a telefon? A,zaz, miért van telefonközpont a megyei tanácsnál' JHi a Deleméi ußt Tau nie ár í — NYÍLT LEVÉL PÁL gyulához — A mai modern ember rohanó életében minden perc «ámít. A technika fejlődik, az ember Igyekszik kényelmesebbé tenni az életét. Ez a kényelmesség megmutatkozik a beszédünkben is. Egyre gyorsabban beszélünk, igyekszünk rövídí- ése'.ífct használni. Nem azt mondjuk, hogy elmegyek a Szakszervezeti Társadalombiztosító Központba, hanem: megyek az SZTK- ba. A Kecskemét vidéki Borforgalmi V. helyett KEVIBORT mondunk, és így tovább. Ügy látszik, egyesek annyira belejöttek a rövidítésbe, hogy most már mindent rövidítenek még a címeket is. A kecskeméti Árpád Mozgóképszínházban. .. óh bocsánat. .. moziban az »■Eltüsszentett birodalom« című új magyar film képei aiá csali annyit írtak, hogy El tüsszentett... a birodalmat úgy látszik, ez esetben a címben is. tüsszentették. elEZ IS A BIZALOM TELE azért, hogy egyszerre két-háram rádiót, vagy 15 méter téli kabát- anyagot vásároljanak. Az áruház dolgozót elmondják, hogy most már teljesen normalizálódott a forgalom, tnegszünt a felvásárlás! láz. így vasi ez már mindenütt. Az emberek nyugodtabbak, jobban bíznak a forintban és cr. a, bizalom egyben azt Is jelenti, hogy hisznek a kormánynak, érzik a proletárdiktatúra erősödését. —ő—r becsülést vívnak ki a tömegek között és ez a pártszervezetnek óriási erőforrást jelent. Az ellenséggel szemben a felszólalók valamennyien a bátrabb, határozottabb fellépés szükségességet hangoztatták. Az ellenforradalom bomlasztó munkájából ázt a tanulságot kell levonni — mondották —, hogy az illetékesek az üzemekben ne tűrjék meg a kulákokat és más ellenséges elemeket. Földi elvtárs egy példát mondott el arról, hogy az egyik üzemben meghúzódó — üzemi munkásnak átvedlett — kulák, a népi demokrácia minden intézkedéséből gúnyt űzött. Még a munkaruhát is' menhelyi ruhának nevezte. Csak arról nem beszélt, hogy annakidején, amikor 43 holdon gazdálkodott, a cselédei milyen munkaruhával voltak ellátva, A hiba az volt, hogy az ellenséges uszítást az üzemekben elengedtük a fülünk mellett, nem néz- : tűk meg ki, milyen céllal ter- I jeszti’ azokat. : A jelenlévők foglalkoztak a ■ demokrácia értelmezésével is, ; 911 azt akarjuk, hogy a bcI esületes dolgozók gondtalanul, félelem nélkül éljenek. ; A ml rendszerünk a dolgo- ; zók demokráciája. i Amikor ezt megállapítjuk, nem | szabad elfelejteni azt, hogy a Horthy-rendszerben demokrácia csalt az uraknak volt. Választások előtt nagy kortesbeszédeket mondtak, néhány pohár borral, cigarettával, vagy vacsorával — s ha ez nem használt, akkor ; csendőrökkel — próbálták meg- | szerezni a szavazatokat, s azután ; újabb választásokig nem is mu- • tatkoztak. Azután, minden ma- | radt a régiben. Ha valaki szólni ; mert ez ellen, mindjárt ráfogták ! hogy kommunista és ez elég volt i arra, hogy becsukják. Ilyen volt | az ő demokráciájuk. Mi most \ viszont nem az uraknak, hanem !a nép nagy többségének blzto- ! sítunk demokráciát, : Az iskolás gyerekek nevelése ; terén mutatkozó hibák sem ke- ! rülték el az értekezleten részve- ívők figyelmét. Megállapították, [ hogy a helyiden irányzatok kiküszöbölésére a pedagógusoknak és a szülőknek is sokat kell tenni. Ezt néhány példával' is alátámasztották. Nem olyan i-égen történt, hogy három félrevezetett 8—10 éves elemiiskolás gyermek egymást «tanácsos úrnak« szólítva, — horogkeresztes papírokat ragasztott egy ház falára. Az egyik járókelőnek, aki ezért felelősségre vonta őket, azt válaszolták, hogy ez Magyarország jelvénye. Honnan veszik ezt ezek a gyerekek? Ki tanítja és ki biztatja őket erre? Vajon tudják-e, (Folytatás az. 5. oldaton) Doktor 7 i n e s e Több mint két hónapja, hogy utoljára jártam a Takarékpénztárban. Altkor, — még csodálkoztam is — csupa komoly, gondterhelt arcú emberrel találkoztam, pedig majdnem valamennyi pénzzel távozott. Most mosolygó, megelégedett arcú emberek jönnek el a pénz- tárablaktól, de érdekes, pénzt egyik sem hoz magával. Annyira meglepőnek találtam a dolgot, hogy '.eültem a várakozók részére fenntartott púdra és elgondolkoztam. Mi oka lehet annak, hogy az, aki annakidején pénzt kapott, szin- te búskomorrá vált, aki meg most kihagyja pénzét, örül. Eddig ugyanis akárhol járborúra derű lám, mindenütt a fordítottját tapasztaltam. Ahogy ott ültem, fiatal pár nyitott be az ajtón és éppen előttem zajlott le utolsó megbeszélésük. — Együtt tegyük be, vagy külön? — ezt vitatták, s ahogyan láthattam, végül a közös mellett döntöttek. Aztán leszámollak a pultra néhány ropogós, piros százforiniot és vidáman elmentek. Amíg őket néztemy észre sem vettem, hogy középkorú házaspár érkezett a »Betétek« feliratú tábla elé, Az asszony félhangosan zsörtölődött férjével: — Nekem persze soha nincs igazam! Minek kellett ezt a pénzt hazavinni?! — Azt hittem, otthon jobb helyen lesz — , csitítja az ura, — Jobb helyen? Ide 40, oda 80, most meg majdnem 800 forinttal kevesebb van, mint volt, pedig semmit se vettünk. Az esküvő már itt van a nyakunkon, a etaíírung meg hiányos. No, csak a lányukat akarják férjhezadni — gondolom, Először is sajnálom a szegény vöt, hogy ilyen zsörtölődő anyóst kap, de máris fordul a helyzet. A tisztviselő közben elintézte dolgukat, kiadja a betétkönyvet, s az asszony, mint akit kicseréltek, mosolyogva ltarol férjébe. Mennek kifelé. Mondanom sem kell, közben megfejtettem a rejtvényt. A komor és vidámképű emberek rejtvényét. Aki akkor elvitte a pénzét, azért .vitte el, hogy kéznél legyen és elköltötte ürömtelenül, — hogy ne legyen. Aki viszont most kezd gyűjteni, az tervezget, készül valamire, valami jóra, aminek már előre is örülni lehet, Mennyi minden történik egy : iember életében. Ez alól még Doktor Vincze Lajos sem kivétel. Vannak emberek, aJciknen megadatik, hogy így vagy úgy, de már ifjan szerepeljenek napilapok hasábjain. Vannak azonban olyanok is, akiknek évtizedekig kell erre várni, mert nem tettek-alkottak olyant, ami így, vagy úgy emlékezetessé kell nevüket tegye. Doktor Vincze Laos eme utóbbi kategóriába esik, amiről nem az újságíró, hanem egyedül csak ö tehet. Doktor Vincze apró ember létére szeretett mindig nagy dolgokat művelni. A 45-ös évek Után nem sokkal egy kis pénzügyi sus-kus miatt elbocsátották állásából. Utána kénytelen volt néhány hold szőlőből tengetni »igazságtalanul« hányatott életét. De aki a szerepléshez szokott, az továbra is szerepelni akar. így, volt pénzügyi kollégái segítségével bevette magát a Kecskeméti Gépgyár falai közé. Itt köszöntött rá a népet szomorító, de őt kedvvel terítő: október 23, Doktor Vinczével azon nem kellett és nem is lehetett vitázni, hogy forradalom, vagy ellenforradalom. Ű tudta, hogy amikor neki kötetlenül tenni és beszélni lehet, az csak ellenforradalomnak nevezhető. Mit gondol áz olvasó, ki volt az, aki etednek tépte le a pártiroda feliratát? Doktor Vincze! Ki volt, aki a sóját adta a kommunista Szabó Lajos ellen irányított »kinyírási« akciónak? Doktor Vincze I Ki volt, aki féktelenül Ó3 teli torokkal uszított a tizenkét év minden vívmánya ellen? Doktor Vincze! S ki volt az, aid az elmúlt napok egyikén visz- szaszegezt.e az ajtóra a »Pártiroda« feliratot? Doktor Vincze’ Ehhez nem kell saját véleményt adnunk, hiszen az olvasóban anélkül is kialakult. A moly láthatatlanul és veszedelmesen a legértékesebb darabokat eszi. Es éppen ezért, erre nem nekünk sem a Gépgyárnak nincsen szüksége! —r—1 Miért is hírős — a „Hírős“ ? Vége a zenének, kifizetve a sörök, borok, elrebegve, meghall« Satva a vallomások, és a »Hírős« vendégeinek többsége megrohamozza a ruhatárt. Akár keringek a hordóban, összezsúfolódnak — persze önszántukból — jó szórásán a pult előtt. Csak s hagyma és az ecet hiányzik, hogy valóban hering-masszává váljék a lökdösődő tömeg. És a fegyelem hiányzik. A szitok, durvaság nem. Az lobog és röpköd az idcs ruhatáros néni fejéhez, valamint egymáshoz. Végül egy7 esernyő is hiányzik. Illetve: egy jc ernyő gazdát cserél egy ócskával. Szóval, erre is jó a tumultus. Még arra, hogy a kabátjához kalapjához negyedórával később jut így az ember, mintha mindenki várna, fegyelmezetten, míg reá kerül a sor. Ügy, ahogy s vendégek harmadrésze is teszi. Még a kei harmadrésznek kel. tehát elhagyni hering- és egyéb tulajdonságait, s akkor a mulató nem csak ezért lesz — hírős! (tarján) Reggelenként a szerkesztőségbe jövet, mindig az Kecskeméti Állami Áruház előtt jövök cl. Egy-két hét óta, ha erre járok, mindig furcsa hiányérzetem támad. Hiányzik a tömeg, amelyet eddig ki kellett kerülnöm. Svét-'iárom héttel ezelőtt még hatalmas embercsoport állt az áruház előtt reggelenként 8 óra előtt, várva a nyitást, hogy aztán egyszerre igyekezzék beprése- tődni az ajtó szűk nyílásán, utána pedig versenyt futottak az emberek az elárusító pultokhoz. Most már csak piaci napokon A rövidítésből is megáit a sok í anár url Tudom, hogy ön nem ismer, de bátorkodom ismeretlenül is felkeresni soraimmal. Azért teszem ezt, mert úgy gondolom, vá- las2 nélkül maradtak szavai, amit az ellenforradalom alatt a nemzeti bizottság egyik ülésén mondott. Igen, kedves Tanár úr, válaszolni akarok az akkor elmondottakra. ,ün félredobva minden józanságot, •osztályérzést, kollegalitást. emberséget, tcleszáj- jal követelte: »Azonnal váltsák le azokat a pedagógusokat, akik a rendszer és a sztálinizmus mellett leghívebben kitartottak.« Annyit sikerült megtudnom önről, hogy rajztanár. Én megír, arra kérem, legyen néhány percig filozófus. Gondoljon a közmondásra, az is azt mondja: «Jobb későn, mint soha!« Nem keresem szavainak indító okait. Mindeneseire, ha én pedagógus lennék, nem állnék szóba magával. Mert nem vagyon tanár, elmondom azt, amit minden józan gondolkozása kollégája elmondhatna. Önnek, Kezdjük talán ott, hogy nem sokáig élt volna meg szólamaiból, mert ha jól tudom. Ön is »kiszolgálta« ezt a rendszert. Sói továbbmegyek, Ön ebben a «bűnös« rendszerben lett tanár. Ez nem éppen jó ajánlólevél leit volna az akkori barátai előtt. Lehetett-e a múltban tanár egyáltalán olyan emberfia, mint Ön? Nem! Nem lehetett, ezt ön is tudja. Ve menjünk tovább. Ha valaki, fellép a katedrára■ és gyermekeket oktat, az még nem jelenti azt, hogy ért a politikához. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nincs olyan, aki ért hozzá. De Önt nem lehet ezek közé sorolni. Nyilván, mikor a fenti kijelentése elhangzott, nem sokat, sőt mondhatnám, egyáltalán nem törődött 'kollégáival, Mit vétettek önnek azok a. józanul élő, becsületesen, fáradságot nem ismerve dolgozó pedagógusok, hogy ki akarta tenni őket az utcára? Hiszen némelyikük talán Önt is tanította. De mindenesetre sok munkás- és parasztgyereket tanítottak meg a tudományra. Vagy talán ez volt a vétkük? Vagy talán azok ellen az emberek ellen volt kifogása, akik előrehaladlak, a hibák ellenére is? Akik a szocializmus ügyét akarták elöbbrevinni? Ha ezek az emberek bűnösök ön elölt, akkor ilyen alapon bűnös Archimedes, Gionardo Bruno, Koppemikus, Darwin is, mert ha nem tévedek, ók is a haladás ügyét szolgálták. Tanár úr! Gondolkodott már ezeken a dolgokon? Meg tudja ítélni saját szavait, amit ezelőtt három hónappal elmondott? Mit szólna Tanár úr, ha a becsületes pedagógusok válaszképpen egyöntetűen ezt mondatták: «Azonnal váltsák le azt a pedagógust, aki nem szolgálta c rendszert, amely kenyeret, műveltséget adott neki és az ellenforradalom mellett leghívebben kitartott.« Mj erről a véleménye, Tanár úr? ... Gémes Gábor
