Petőfi Népe, 1957. február (2. évfolyam, 26-49. szám)

1957-02-20 / 42. szám

HÍREK AZ IGAZI KOMMUNISTÁKNAK timber tervei, a vendéglátó vállalat végez h©Iy©Il VQH CC SZÍvÜk ©S GZ ©SZÜk Lelfees aktívaülés Kiskunhalason Nape ülés köszöntötte a Tiszti Klub udvarán összegyűlt kom­munistákat, akik a nehéz idők­ben sem tagadták meg az esz­mét. Fél 10 tájban már a szék­sorok nagyrésze megtelt. Hor­váth István járási MSZMP inté­ző bizottsági elnök üdvözlő sza­vai után Sipos János, a városi intéző bizottság elnöke emelke­dett szólásra. Talán azzal kezdeném, amivel Horváth elvtárs végezte, ■— Az út meredek. Nem csupán azt je­lenti, hogy nehéz, hanem felfelé is vezet. — E gondolat jegyében tájékoztatta Sípos elvtárs a kom­munistákat Halas város problé­máiról. Bevezetőjében az ellen- forradalom halasi akciójáról: Nagyszederék, Péter Balázsék és Kurdics-félék álcázott aknamun­kájáról beszélt, akiknek céljuk a proietárHaialom niegtienlese volt, Nem a kulákoknak, hanem a kommunistáknak mondta Nagyszeder ezt: »Aki bűnösnek érzi magát, hagyja el a várost.« Ez a kijelentés igen hasonlít Mindszentyére. Igen részletesen foglalkozott a beszámoló a munkástanácsok, szakszervezetek és pártszerveze­tek együttműködésével. Ezután a pártszervezet igen sokrétű problémájával foglalkozott, tá­jékoztatta az egybegyűlteket. Hangsúlyozta: az igazi kommu­nistáknak helyén volt a szívük és az eszük. A párt építését tovább keli végeznünk, vigyázva arra, hogy a párt a kommunisták élcsapata legyen. A szélkakasok, a törtetők, az in­gadozók, a széthúzok kívül ke­rüljenek. Szó esett még a parasztság helyzetéről, a földtörvényről, az intéző bizottság eddigi tevé­— Szűcs István megyei ta­nácstag február 22-én, délelőtt 9—13 óráig tartja fogadóóráját a megyei tanács I. emelet 24-es 6zámú szobájában. — A kalocsai járás MSZMP intéző bizottság közlése szerint a járásban eddig 26 alapszervezet működik, körülbelül 320 taggal. — A Magyar Forradalmi Ifjú­munkás Szövetség Bács-Kiskun megyei ideiglenes intéző bizott­sága február 20-án, szerdán dél­után 5 órai kezdettel aktívaülést tendez a szakszervezet kultúrott- honában (Kecskemét, Cifra­palota), Az aktívaülésre a ren­dező bizottság meghívja a város fiataljait, pedagógusait és mind­azokat, akik az ifjúság ügyét szívükön viselik. — A kalocsai rendőrség jelen­tése szerint január és február hónap folyamán 21 szökött rabot fogtak el a járás területén. Eze­ket visszaszállították a börtö­nökbe, Tarján István: A SZÓSZÁTYÁR Más a pálinkától, bortól — Mit magába önt, attól lesz részeg, Ö amivel mást eláraszt: A saját szavától részegül meg. — A kecskeméti járásban új termelőszövetkezetek alakultak. Helvécián Táncsics néven 23 taggal, amely az orgoványi Al­kotmány Termelőszövetkezetből vált ki, Lászlófalván az Alkot­mány Termelőszövetkezetből a tagság egyrésze kivált és össze­tartás néven alakítottak terme­lőszövetkezetet. Az Üttörő Ter­melőszövetkezetből pedig szin­tén levált a tagság egy része és Vörös Fény néven alakított ter­melőszövetkezetet. — A Bajai Városi Tanács pénzügyi osztályán eddig 26 dolgozó kért és kapott munka­nélküli segélyt. Részükre 5558 forintot fizettek ki a mai napig. — Gyászhir. Jelentem, hogy] imádva szeretett jó anyám, özv. Nagy Gáspárné szül. Bódqgh Eszter meghalt. Temetése 20-án,| szerdán 2 órakor lesz a kecske-] méti Szentháromság temetőben ' Egyetlen leánya: Ida. 3386; A vonat lassan ki­gördül a Nyugatiból, s a peronon állva mo­solygok fiatal író bará­tomon, aki félórával előbb még így agitált: »Hülye vagy? Lemégy oda, a Bugacra? elte­metni magad?« Fel akartam neki sorolni nagy íróinkat, akik vi­déken éltek, városi, megyei lapoknál újság- íróskodtak, és gyűjtöt­tek maguknak egy élet­re szóló élményanya­got, De nem tettem. Még túlzottan becsvá­gyónak titulál, — pe­dig neki is az az álma, hogy egykor majd Ady, Móricz, meg a többiek mellett foglal helyet. Vagy említhettem vol­na az öreg Ligzov elv­társat, akivel augusz­tusban a szűzföldön is­merkedtem meg (s aki a háború alatt, mint magasrangú tiszt járt Kecskeméten is.) Igen, vele is példálózhattam volna, alti Moszkvától három és félezer kilo» méterre költözött, Nyu- gat-Szibériába, hogy másodmagával hetila­pot csináljon a szűzföl­dek meghódítóinalt. — Hallgattam azonban ez- eel is, nehogy a bará­tom azt mondja: »te is szovjet példákkal ho­zakodsz elő?« Istenkém, fiatal még, majd ha ki­járta az élet iskolájá­nak annyi osztályát, mint én, tudni fogja, mennyire igaz, „amivel érvelnem kellett volna. Duruzsolnak a kére­tték, tevasuhannak a tájak, s az első rande­vúra igyekvőnek az ár­réseivel ülök a pádon. Vajon nem csalódik-e «ennem a megye, a va­UiT dapesttől Kecskemétig — Köszöntő helyett — ros, a szerkesztőség, s nem kiábrándulás lesz-e lészemre is az »ered­mény«? A jövő titka. De hiszen nagyjából ismerem Eács megyét, Kecskemétet, néhány­szor mér autóztam raj­ta keresztül, háltam a »Beretvás«-ban is, ott vesztettem el két esz­tendeje a halnyelű bicskámat, ;.. s vár­junk csak? Közel húsz éve, 1938-ban, mint du­nántúli diák, alföldi gyalogtúrám során ven­dége voltam Radnai tanárnak (gyorsíró­könyvünk íróját is így hívták, ezért maradt meg emlékezetemben szíves vendéglátóm ne­ve), finom túróscsuszát ettem nála, — lám, van már, ami számomra kedves innen, emléke­zetes. És megnyugszom. — Piszkálni kezd azon­ban a toliforgatók jel­szava: »a téma az utcán hever«. Hever-e a vo­naton is? De mennyire. Egy vasutas arról adomá- zik, hogy három hete igazoltatás volt a vo­naton, s az egyik kar- hatalmista —■ miután megnézte léét férfinek az iratait — így szólóit reájuk vallató szigor­ral; »Miért mennek Kecskemétre?« — Bort akarunk venni. — »Ma-, guk disszidálni akar­nak, biztos!« -rr- Ké­rem, ha azt akarnók, nem utazunk előbb Pestre, onnan Kecske­métre, majd a jugo­határra. A lakóhe­lyünktől egy köpés Ausztria. — Á soproni íöldművesszövel kezeti bolt borfelvásárlói vol­tak ugyanis, Megáll a vonat az egyik állomáson. Két húszéves-forma mun­kásfiú megjegyzést fűz az ablakon túli lát­ványhoz, miközben a kártya megpihen a ke­zükben: »Te, a szivarúr olyan, mint Ferenc Jós­ka.« Csakugyan, egy pofaszakáll as, nagyba- juszú (alá I. Ferenc Jó­zsef cs. és kir. őfelsé­ge) ember száll fel a mögöttünk levő kocsi­ba. Hiába a hasonla­tosság, már csak — »szivarúr«. Aztán, hogy a monarchia utolsó­előtti uralkodóját emlí­tették a fiúk, eszükbe jut Horthy Miklós. — Szárnysegéde volt a császárnak. — »Trom­bózisban halt meg.« — Nem, asztmában, öreg szivar volt már az is. — Így tudjak. Persze, a »Szabad Európá«-ból. Többet nem beszélnek, nem is igen tudnak a volt kormányzóról. — Tököt beje! — s napi­rendre is térnek felet» te, kártyáznak tovább. Pedig jólesett volna hallani tőlük, ahogy a gyűlölet szavával em­legetik: Horthy böllér- bicskásai kínoztak ha­lálra, temettek el élve ezer és ezer becsületes munkást, parasztot, ér» telmiségit. OrgOVány, Izsák, bácskai falvak, ti emlékeztek még? S ti, idősebb olvasók, a huszonöt évre? Özve­gyek, árvák, fivérek, nővérek, szülők, arra a legkedvesebbre, aki 400 ezer katona, 20Q ezer deportált között meg­halt a fronton, elham­vadt a Gestapo krema­tóriumaiban? Horthy »jóvoltából«, a gyáro­sok, földesurak, banká­rok érdekeiért. Én a bátyámat, az egyszerű munkásból lett tüzért siratom hangtalanul, befelé folyó könnyel. És a háborúban elve- szelődött ifjúságomat. És nem tudok gyűlölet nélkül gondolni a »Leg­felső Hadúr«-ra, habár — nem illenék tán, mert — már halott. kenységéről és végezetül az ér­telmiségről, többek között a pe­dagógusokról. —A p£^a§ó9«isak magatartása érthetetlen volt. Sajnálatos, hogy az iskolákban tudott leginkább tért hódítani az ellenforradalom eszméje. A röpcédulao6Ztogatók, sztrájkolók a diákok soraiból ke­rültek ki. Majd a feladatokat vázolta Sipoe elvtárs. A tetszéssel fogadott beszá­moló után sorra szólásra jelent­keztek az elvtársak. Már az első hozzászóló a párt építésével kap­csolatosan sok olyan dolgot mon­dott, amely megszívlelendő, Ele­mezte, hogy az MDP miként lett az ügyeskedők, a karrieristák és a helyezkedők búvóhelye. Hely­telenítette az akkori tagszerve­zést, mely úgy történt. Újító vagy? Jól dolgozol? Valamelyik irodában osztályvezető vagy? DISZ-vezető vagy? stb. — párt­ban a helyed. így ne szervez­zük a pártot, semmi szükség nincs rá. A salak most levált, meg­tisztultunk. Vigyázzunk a párt tisztaságára. Becsüljük meg a szimpatizánso­kat és ne erőltessük^ hogy min­denki soraink közé lepjen. Ezt a múlt tapasztalatai alapján mon­dom, Amíg a szocialista építés a kövezett úton járt, addig ők is együtt jöttek velünk. Mihelyt azonban vészfeliegek tornyosul­tak, a kövezetlen úton kellett járni, eltávolodtak. E kérdéshez igen sokan szól­tak hozzá. Komoly vita alakult ki. Többen szóvátelték a 3Q00 forintos igazgatókat, akik elfe­lejtenek nyíltan színt vallani.esz- méj ükről. Igep sok szó esett az ötágú vörös csillagról és a piros zászló­ról. Ä részvevők egyöntetűen foglaltak állást, hogy a vö­rös csillag és a zászló a világ munkásosztályának, így a ma­gyar rpunkásosztálynak is a zimbóluma. Oda kel! isméi helyezni, ahol a méltó helye, a gyárak és középületek homlokzatára. Ezzel kapcsolatban az aktíva elfogad» ta a Vörös Csillag Tsz javasla­tát, mely szerint á Vörös Hadse­reg 39 éves fepnállását megün- neplik és megkoszorúzzák az újonnan felállított szovjet hósí emlékművet. A vitában felszólalt Németi József, az MSZMP ideiglenes központi bizottságának kiküldöt­te. Bevezetőjében hangsúlyozta: az ellenforradalom taktikája nem új, Régi recept, kapitalista recept, Nem szolgáltathatták ki nyíl­tan magukat: kapitalizmus! akarunk, mert akkor önma­guk alatt vágták volna el a ^ fát. Szép jelszó kellett nekik: a sza­badság, demokrácia. Szabadságot és demokráciát kívántak, ame­lyet ők a kapitalizmusban meg­vontak a munkásoktól, parasz­toktól, a dolgozó néptől. Hazafiaknak kiáltják ki ma­gukat. Kitűzik a kokárdát, el- szavalják a himnuszt és utána itthagyják az országot. így néz ki az. ő hazafiságuk. És a kom­munistáké? 1919-ben ők verez- tek a népért, az illegalitás évei alatt 15 000 kommunista vesz­tette életét és 1950 októberében is a fehér terror, a kommunistá­kat, mint a nép igaz védőit gyil­kolta. Németi elvtárs ezután íjászéit a kormányintézkedésekről, arról, hogy a pártban nem lesz két vo­nal, nem lesz frakeió. Ez a párt elhatárolja magát Rákosi módszereitől, de Nagy Imre áruló politikájától is. Végül a vallásoktatásról és a fegyveres erők kérdéséről tájé­koztatta a hallgatóságot; hang­súlyozta, aki a demokratikus rendszerünkre kezet emel, annak a kezét eltörjük. Ebben a szán­dékunkban nincs erő, amely megakadályoz bennünket; Ezután szó esett a szovjet csa­patok segítségről. A válasz! az egyik elvtárs adta meg, aki így fejtette ki véleményét: Amióta a szocialista Szovjetunió van, on­nan csak jót kaptunk, űk men­tettek meg a kizsákmányolástól, a nyomortól és most sem tettek mást, csak megvédtek bennün­ket a fasizmustól, ezért pedig hála és köszönet illeti őket. Az aktíva délután 4 órakor ért véget, •Vd— ii Avarkori temetőt tártak tel Tázlár község határában Tázlár község határában, a szőlősökben végzett lalajforgatás alkalmával több régi. sírra bukkantak. A helyszínre érkező régészek megállapították, hogy időszámításunk utáni, VII. szá­zadból való avarkori temető ke­rült felszínre. Eddig mintegy 25 sírt tártak fel. Szakemberek vé­leménye szerint az új leletek ér­tékes dokumentumokkal gazda­gítják majd az avarkorról szóié történelmi ismereteinket. MILLIÓ GYÜMÖLCSFÁN végzik a tavaszi ápolást Már meg Is érkez­tünk. Venném fel a ka­bátom, tekerném nya­kam köré a pettyes sá­lam, de nincs meg. Va­laki ellopta a kabátom ujjúból. Még feljebb, Pest megyében. Fáj az eset. Néhány hónapja kaptam ajándékba a feleségemtől. De sajná­lom a tolvajt is. Mert az ilyennek előbb-ulóbb más is a nyakára ke­rülhet. Kct kecskeméti fiatalember gyufával keresgéli a pad alatt a már nyomusincs nyak­ra valót. Hasztalan. Önkéntes szolgálatkcsz- ségük enyhíti azonban a veszteség feletti bosz- szúságomat. így akarom én is szolgálni őket, a hozzá­juk hasonlókat, A tol­iammal, Néha talán si­kerül gyuíányi fényt vetni oda, ahol keres­sük azt, amit elvesztet­tünk, vagy elloptak tő­lünk. Tarján István jóminöségü permetezöszert: az igényléseknek megfelelően na­gyobb mennyiségű mészkénleve! készítenek. Jelenleg harminc földművesszövetkezet végzi ez! a munkát. A gyümölcstermelő szakcsoportok többsége közösei- végzi a fák télvégi ápolását és e permetezést: brigádokat alaki- tóttal-: a munka minél gondo­sabb elvégzésére. A Helyéciai Állami Gazdaság­ban a téli ápolást már befejez­ték és a napokban már négy magasnyomású permetezőgéppel hozzákezdtek a permetezéshez is. ^ isetißc elő PETŐFI NÉPÉT szeretem a zengi, s a jo oori sem vetem meg. a műn szom­bat este gondoltam egy nagyot és merészet, s elmentem, Kalocsán a Vendéglátóipari Vállalat központi i\almérésébe. Arm számítot­tam, hogy egy-két kellemes órát eltöltők ott. No, de az ember tervez, a vendéglátó vállalat végez. Leültem egy asztalhoz, s: amint az asztalterítőre esett pillantásom, tábornoknak. képzeltem, magam, mert a valamikor fehérszinű terítő inkább katonai tér­képhez, mint térítőhöz hasonlított. Végignéztem a vendégeket, s; megvallom őszintén, megborzongott a hátam, mert két nőn mé­lyen dekorált ruhát láttam. Biztos tüdőgyulladás, állapítottam meg, ] mert én nagy kabát ban is fáztam, olyan hideg volt. Aztán meg-] kóstoltam az elem tett bort,. s Óh, Bachm, ha ilyen bort ittál: volna, nem vállaltad volna el a? Isteni-állást. Nem szaporítom a: szót, ott hagytam térítőt, bort, s máshol kerestem szórakozást. ] Kedves Kalocsai Vendéglátóipari Vállalat üzletvezetői, nem a] vendégek vannak ti értetek, de ne akarjátok azt sem, hogy tüdő-', bajban, flektífuszban, gyomorvérzésben haljunk meg. Ugye meg-', teszitek? = gém. ] A gyümölcsösökben serényen lojgoznak a munkások a fák téli ipolásán. A napokban kétmillió gyümölcsfán fejezik be a törzsek isztogatását, a korona ritkítá­sát. A gyümölcstermelő állami ;azdaságok, termelőszövetkeze- ek és egyéni gazdák az idén fo­tózott gonddal végzik ezt a munkát. hogy a jó termés felté- eleit biztosítsák. Tiszakécske gyümölcsöseiben — ahol legjobban halad ez a nunka — már mintegy 50 szá­ndékban elvégezték a szüksé­ges kezolést. A metszés, tiszto- ;atás után nyomban hozzákez- ienek a rügyfakadás előtti per- netezéshez, amelyet az idén jó­iul nagyobb területeken végez­lek el, mint az elmúlt években. \ gyümölcstermelők muokájá­loz nagy segítséget nyújtanak a öldművesszövetkezetek }g. Nagy lehézségeket okoz a szükséges mennyiségű permetezőszer be- izerzése, ezért az idén több föld- nűvessgövgtkey«t maga állít elő

Next

/
Oldalképek
Tartalom