Petőfi Népe, 1957. január (2. évfolyam, 1-25. szám)
1957-01-23 / 18. szám
Milyen legyen a% EPOSZ-élet ? Napjainkban a parasztfiatalok széles tömegét az a gondolat foglalkoztatja; hogyan alakítsák ki a megalakuló EPOSZ szervezetek életét? A DISZ mint egységes ifjúsági szövetség nem tudta betölteni azt a feladatot, amelyet szántak neki. Egy kalap alá vonták a paraszt, a munkás, az értelmiségi fiatalokat és a központilag kiaSakíiolt saliloní egyformán alkalmazták a fiatalokra, holott a fiatalok életkörülménye, gondolkodásmód j a merőben különbözött egymástól, így tehát a DISZ létrehozása kezdetétől nem valami szerencsés megoldás volt, A későbbiek folyamán a helyzet még rosszabbá vált, mikor a DISZ, »kis párt« akart lenni és átvéve az MDP munkastílusát, egyre az adminisztratív irá- uyíláa eszközéhez nyúlt, meggátolva a fiatalságra jellemző szilaj, vidám, robbanékony ifjúsági élet kialakítását. Másolta a Komszomol munkamódszerét, szem elől tévesztve a magyar ifjúság sajátos érzéseit, és azt, hogy a Komszomol lényegében közel négy évtizede működő szerveiét, a DISZ csak hat éve tevékenykedett. A felső vezetés olyan vezetési stílust erőszakolt az alsóbb szervekre, amely eleve meggátolta az alapszervezetek önálló, öntevékeny munkájának kialakítását. Éveken keresztül erőszakolva volt az ifjúság tömegeire a szervezett, brosúraízű oktatás, amely sok esetben elszakítva magyarázta a fiataloknak az elmélet és gyakorlat kérdését. Amit mondtunk a hallgatóknak, az nem egy esetben ellentmondásba került azzal, amelyet az életben tapasztaltak, így aztán nem csoda, ha a fiatalok körében előítélet alakult ki a politikai munkát illetően. Ez odavezetett, hogy a; ifjúság nem érezte magáénak a DISZ t, a DISZ-en kívül kereste a szórakozási, sportolási lehetőséget. Mi falusi ifjúsági vezetők, ha ezt az áldatlan állapotot fel is ismertük és tettünk is valamit ennek megszüntetése érdekében, nem tudtuk megváltoztatni az ifjúsági munka arculatát, mert javaslataink, kezdeményezéseink, a bürokratikussá vált felsőbb vezetés kemény falába ütköztek, így aztán sok falusi ifjúsági vezető elkedvetlenedett, elfásult a kilátástalan szélmalom-harcban. A DISZ bomlása már az október 23-i események előtt megkezdődött, mikor az egyetemisták egy része kivált a DISZ-ből. Most tehetővé vált a iiarasztfiaiaSoK számára is, hogy itt falun olyan ifjúsági életei alakítsanak ki, amely legjobban megfelel számukra. De itt vetődik fel a kérdés, hogyan? Hiszen éppen a DISZ vezetési módszere volt az, mely gúzsba kötötte az önálló, öntevékeny Ifjúsági munkát. Néhány példát szeretnék felhozni a hercegszántói fiatalok életéből, amelyet minden községben hellycl-közzel meg lehet oldani. Az elmúlt nyáron Hercegszántón — függetlenül attól, hogy a DISZ keretén belül csekélyek voltak a lehetőségek — igyekeztünk fiatalos, mozgalmas munkát kifejteni. Minden csütörtökön ifi-estet tartottunk, melyek keretén belül közérdekű témákról előadásokat tartottunk. Ilyenek voltak: Hogyan viselkedj, Szerelem, házasság, család. Afrika stb. Az előadásokat pedagógusok közreműködésével tartottuk. Ezek az előadások élénk visszhangra találtak. Az előadások Folytatásos regényünk Kilencedik folytatás JÖKAl MÖR: A HAROMSZlNÜ KANDÚR (Pedig bizony még az özvegy egészen java menyecske volt; csak a leánya miatt nem ment újra férjhez.) A nagy hét szépen elkövetkezett: a Palkó megint elment legá- cióba, hogy a Katica meg ne sértődjék; a két szülő nyugodtan pályázhatott London felé, az egyik a világhírű kandúrjával, a másik a lúdjaival. Megérkeztek nagy baj nélkül. Az özvegy rátalált a régi szállására, a szokott szobájába, ahol volt két ágy is; egyik a másik fölölt, ahogy a hajók kajütjeiben szokás. — Korán reggel érkezvén meg, nem is vesztegették a fényes napot pihenéssel, hanem láttak a sürgős dolgaik után. listán úrnak nem volt maradása, sietett a macskát rejtő kalickával az adresszált helyre. Nem is volt szüksége kalauzra, hisz a zsebében volt London mappája; abból 6 majd eligazodik. A boarding-house tulajdonosa azonban obiigát kíváncsisággal tudakozódék a már jól ismert régi vendégénél az újonérkezett szálló kilétéről, mivelhogy azt neki a rendőrhivatalnál be kell jelenteni. Az angol miszter és a magyar miszisz között olyanformán folyott az értekezés, hogy volt egy angol—magyar s magyar- angol zsebszótáruk: ami szót aztán egymással meg akartak értetni, azt leírta a kérdező egy palatáblára: a másik kikereste a szótárból betűrendben s meg volt az egyetértés. A nevét maga beírta a vendégkönyvbe Están úr; a gazda azt szerette volna tudni, hogy mi p? — Kis Jánosné monda meg neki: »Ö az én szomszéduram.« Az anglus csak az utolsó szót kereste meg a szótárban. Az »uram«-nak van ott tízféle értelem is adva, Kikereste a legalkalmasabbat: »husband«, azt írva be a bejelentési cédulába. Liba Kis Jánosné asszonyomnak aztán volt elég dolga, hogy a máséval ne törődjék. A tavaszi szállítmánnyal ugyan vigyázni kell, hogy az ember szégyent ne valljon vele. De hát csekély kárvallással mindenen átesett: mégis szép haszna maradt az utazásból. Mehetett volna már haza Kecskemétre, ha az utitársa előkerült volna. De az, amióta a szállásáról eltávozott, hírt sem hallatott magáról. Várt rá két nap, három nap; akkor aztán megsokallta a dolgot. »Itt csak nem hagyom a fszomszédurainat, — monda magúban, — az nem volna becsület. Hatha valami buja történt? Hátha eltévedt ebben a nagy városban? Gyámoltalan ám az ilyen tudós ember. Hátha megöltek az egy milliójáért?« Fogta magát, elment a City rendőrhivatalába. Están úr mindig azt hajtotta előtte, hogy az a Society, aki a háromszínű kandúr kedvéért ni okult, ott tartja a székhelyét a Cityben. Kis Jánosné sohasem 17 után minden esetben táncot is rendeztünk. Népi tánccsoportot alakítottunk, ifjúsági népi zenekart szerveztünk, Eljutottunk a kulturális seregszemle megyei döntőjéig. Levelezési kapcsolatba léptünk olasz és .jugoszláv ifjúsági szervezetekkel. Csoportos kirándulást szerveztünk Pécsre, ahol báuyászfiata lók látták vendégül csoportunkat és későbbi időpontban ók látogattak el hozzánk. Ezek a rendezvények mozgalmassá telték szervezetünk életét és a fiatalok szerettek járni szervezetünkbe, k EPOSZ szervezetünkben, amely több mint egy hónapja megalakult, hasonló, de inkább jobb munkát akarunk kifejteni. A mostani Időszakban a legfőbb feladatnak azt tartjuk, hogy ösz- szel'ogjuk a község fiataljait, ne az utcán csellengjenek, hanem az EPOSZ-ban tevékenykedjenek. Ennek érdekében már minden héten ifi-estet tartunk, jól fűtött helyiségben tudnak a, fiatalok pingpongozni, sakkozni, olvasni, rádiót hallgatni, táncolni. Újjá akarják szervezni a délszláv és magyar népi tánccso- porlot. A színjátszó gárda egy estét betöltő színdarab tanuló- j Sára készül. Újjászervezzük a labdarúgó- és röplabdacsapatot is. Ezen a helyen kell megemlíteni, hogy helyes lenne az, ha a községi sport irányítása az EPOSZ szervezethez kerülne, így a község fiatalsága nem lenne szétforgácsolva. A tavasz folyamán régi tervünket is szeretnénk végrehajtani : határtalálkozót kívánunk szervezni a szomszédos jugoszláv község fiataljaival. A nyár folyamán csoportos kirándulást szeretnénk ' szervezni (esetleg többet is) a Balatonra, vágy- egyéb helyréi Az EPOSZ keretén belül nagy lehetőségek kínálkoznak a szórakozás, művelődés és a sport ieriiieíén ; a fiatalok számára. Nem kell várni felsőbb utasításra, hisz az alakított ki helytelen nézetet és módszert a. DISZ-néJ is. De át keli venni minden olyan jó tapasztalatot, mely az EPOSZ munkát elősegíti. Ilyenek voltak az »Ismerd meg hazádat« mozgalom, kulturális-, sportseregszemlék, stb. Persze meg kell változtatni a sorrendet, ne a központi vezetés, hanem az alapszervezetek kezdeményezzek. Nagyon fontos problémaként vetődik fel a helyiségek kérdése. Például értesültem arról, hogy Nagybaracskán egy kicsi szobát bocsátottak a kultúrház- ban az EPOSZ rendelkezésére. Persze ez másutt is jelentkezik. Mi azt javasoljuk, hogy a községi kuitúrházakat bocsássák az EPOSZ szervezetek rendelkezésére. Legyenek azok az ifjúság házai. A népművelési apparátus hivatalból irányított művelődési munkáját váltsa fel az ifjúság által kifejtett, társadalmivá vált kultúrmunka, Persze, az ifjúság házában folyó kultúrmunkában minden dolgozó ember részt vehetne. Lehetővé kell tenni, hogy a fiatalok megtaláljak helyüket, szórakozásukat az EPOSZ-ban. A sporton, művelődésen, szórakozáson keresztül nevelődjenek a fiatalok a hazájukat és népüket szerető szocialista emberekké! Bálán Miklós, EPOSZ-titkár, Hercegszántó Egy rémhír halálára Itt ülök a Gyufagyár egyik irodahelyiségében, két szavahihető felelős emberrel: Kibédi igazgatóval és egy öszhajú, komoly vezetővel. Amíg beszélgetünk, magamban már komponálom is a gyászbeszédet, de nem szomorút, aggályoskodót, hanem biztatót, örvendetest: egy rémhír halálára valót. Nem tudni, hol született a szegény és ügyelten rémhíredbe, amely izgatottan rázta fel a város lakóit, tudomásukra hoznán, hogy »a Gyufagyárban foszforhiány miatt leállt, a munka, s mivel a foszfor importanyag, nem tudni, mikor lesz újra szerencsénk találkozni vele.« A kis istenadtája — mármint a rémhír — mégis elérte célját: sikerüli az embereket »felvilágosítani.', s azok bízva szavahihetőségében, hányát homlok rohantak gyufáért boltba, trafikba, s amennyit csak találtak belőle, mind megvették, hazavitték, sötét zugba elrejtették. Es a rémhír szállt tovább... míg én is meghallottam. Nya- konjogtam, s meg sem álltam a gyárig. Mikor az »illetékeseknek« átadtam, magamban jót kacagtam, mert láttam, hogy vége van. — Foszforunk van — mondták ketten, de az nem is keli gyufába. hanem csak a dőrzsmasz- szába .. í Ejnye, ejnye, jó szütöeshe, buta rémhírke szerzője/ Ugye erre nem gondoltál?! Tanuld meg hát, miből készül ß gyufái Tizenhárom féle vegyianyag keverékéből állítják össze a »fr jét«, meg a dobos oldalán lévé dörzsnuuizét, s valamennyibe', egy teljes negyedévre való kész Ide van a gyárnak. Es a gépek nem is állnak!, S hogy az új hír elé vágjak, szenük is van bőven, rönkfa is érkezik, s a gyufa gyártása nem késlekedik. A gyár dolgozói pedig? Az eddigi 44 óra helyeit teljes 48 őrá val zárják a hetet és a tervek eddigi teljesítését figyclembevé- ve, előreláthatólag 226 400 dobozzal több gyufát gyártanak január 31'ig, mint amennyit a terv előírt. A FŰSZERT hetenként Ítél és fél-hárommillió doboz gyufát Izapott eddig a gyártól — ás ezután is leap annyit, amennyi szükséges. De már az előbb említett mennyiség is jóval meghaladja a szokásos fogyasztást, amit ezúttal a felvásárlási lat duzzasztott oly nagyra. Azt gondolom, hogy már eny- nyi adat is elég ahhoz, hogy türelemmel várjuk az esetleges elosztás miatti zavarok elcsendesülését, s az eltűnt gyufa megkerülésével most már ne a gyufái sirassuk, hanem a csaló rémhírt temessük el — de alaposan! Zsiradékot ( mosószappanra cserélünk í at: FJK Vegyiüzem, Kecs- | kémét. Munkácsy utca ft. í szán). — 1 kg. tiszta zsira- | jj déliért 40 dkg. szappant II adunk azonnal. öl Hozzászólás aa SZTK szervezetéhez és munkájához A Petőfi Népe egyik legutóbbi ünnepi számában »Érdemes megszívlelni« címmel az SZTK dolgozóiról Írtak. Ehhez a cikkhez fűznék én is néhány szót. Azt hiszem, csak kevesen nem értenek egyet azzal, hogy a? SZTK dolgozóinak jogvédelmét illetően fennálló kettősség senkinek sem használ, inkább káros. Ennek megváltoztatása bizonyára szerepelni fog az illetékes szervek programijában. Nem ig ezzel a kérdéssel, inkább a cikk második részében felvetett gondolattal szeretnék részletesebben foglalkozni Hat éve vagyok a Bajai Városi Kórház gazdasági vezetője cs így sok tapasztalatot szereztem ezzel kapcsolatban. Az i tapasztalatom, hogy ha sikerül olyan dolgozót beállítani az üzemi kifizetőhely ügyintézői munkakörébe, aki megfelelt szakképzettséggel rendelkezik, ismeri és ismerteti a rendeleteket — bár ezek az utóbbi években majdnem naponta változtak ;—, akkor a dolgozók biztosítása sokkal eredményesebb, a kórházba utalás, táppénzfizetés, stb. sokkal gyorsabb mintha központosítva végeznék ezt a feladatot. Az üzem ügyintéző többnyire minden dolgozót személyesen is ismer é> a helyszínen megtalálható, ezért gyorsan, kevesebb utánjárással intézheti el a biztosítási ügyeket. Ha megszüntetnék az üzemi kifizető helyeket, akkor területileg illetékes SZTK-hoz kellene fordulni a dolgozóknak minden kérdésben. Ebből, szükségszerűen a költségek emelkedése (utazási költség), sorbanállós, több munkakiesés stb. származna. Az ügyvezető fizetése havi 900 forint, de úgj vélem, hogy a kifizető hely megszüntetése esetén sokkal többet tenne ki ennél n biztosítottak útiköltsége. Hozzáteszem ehhez még, hogy az egészségügyi intézményeknél a sok adminisztratív jellegű munkához mérten, amúgyis kevés az adminisztratív jellegű dolgozók száma. Véleményemet még számos más nyomós indokkal is alt támaszthatnám, de sem idő, sem hely nincs hozzá. Ezen túlmenően inkább azt javasolnám, hogy azokban az üzemekber, is létesítsenek üzemi SZTK kifizető helyeket, ahol még nincsen. A kevés dolgozót foglalkoztató üzemekben ezt a munkakört függetlenített dolgozó beállítása nélkül is el lehetne látni. Az üzemi kifizetőhelyek munkáját azonban több bürokratikus intézkedés nagyon- megnehezíti. Csak egyet említek; miért kell az intézményeknek a dolgozók fizetése 10 százalékúnak megfelelő összeget költségvetésükben biztosítani, s az esetleges segélyezések terhére havonta előlegezni, majd a fennmaradó részt az SZTK-nak átutalni? Nem lehetne ezl egyszerűbben megcsinálni? Nem kétséges, hogy az SZTK ügymenete megváltoztatásra szorul, csali így lehet a bürokráciát, sőt a központok és alközpontok számát is csökkenteni. De ez a feladat semmiképpen sem úgy kezdődik, hogy a decentralizálás helyet) — and a gyakorlatban jól bevált — újra centralizáljunk! Befejezésül még csak azt: bar sok szúcsata folyik mostanában a kifizető helyek körül, a »csatázok« nehogy elfeledjék megkérdezni a legérdekeltebbeket, az üzemek, intézmények dolgozóit es vezetőit. Sokan mondták, hogy az SZTK »beteg«, Ez így is van, tehát meg kell gyógyítani. A betegágyhoz pedig mindenkit oda kell engedni, aki ennek a hatakpás gépezetnek — mely lényegében a magyar dolgozok sók államot megelőző vívmánya — segíteni akar őszinte, építő bírálattal ét jószándékú tanáccsal. Mezőrii .iáno»
