Petőfi Népe, 1957. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1957-01-24 / 19. szám

Nehéz önállóan gazdálkodni... Lassan járj* tovább érsz Ziláltabb, nehezebb körülmé­nyek között csendült fel a mun­ka ritmusa az új esztendőben a Kiskunfélegyházi Gépgyárban is. A termelés bizony nem a szokott ütemben haladt, s emellett még sok olyan probléma volt, amely gyors intézkedést kívánt. A munkástanács és a vállalat- vezetőség törte is a fejét, mit, hogyan cselekedjen. Az önálló­sághoz, . cletbenmaradáshoz ol­csón és jól kell termelni úgy, hogy nyereség is legyen. Azt is tudni kell, hogy az idei első ne­gyedévi terv kevesebb tennivalót rögzít, mint a tavalyi. Éppen ez, emi több kényszermegoldást kí­ván. Az utóbbihoz tartozik az átszervezés. 146 dolgozótól kell megválni Nehéz és fújó szívvel cselekszi ezt a munkástanács és a válla­lat igazgatója, de nem tehet másként. A megrendelők egy része nyilatkozott, de sajnos, pénzügyi fedezet hiányában nem tudják megmondani, melyik gyártmányból mennyit kérnek. A gyár viszont nem készíthet olyan gyártmányt, ami majd a nyakán marad, mert ez fizetés- képtelenséghez vezet. Ez tette szükségessé, hogy 146 dolgozó kezébe adják a felmondó leve­let. Meg kellett tenni! 500 dolgozó kenyere kívánta ezt a megol­dást. Pillanatnyilag ez az a mód, mely megmenti a vállalatot az eladósodástól, fizetésképtelenség­től. Az ilyen kényszermegoldások­nál azt mondja az egyik magyar közmondás: Bármelyik ujjamat harapom meg, ( mindegyik fáj. így volt ez most is, de gondos, körültekintő vita után — az MSZMP helyi képviselőjének meghallgatásával —, a miniszté­rium megbízottjának részvételé­vel úgy döntöttek, hogy ha fáj is, kevésbé fájjon. Mégis 61 szakmunkás, 21 vidékről bejá­ró munkás és 18 nyugdíjra jo­gosult dolgozó kapja kézhez a felmondólevelet a fizikai dolgo­zók közül. Az elbocsátottak között főleg legényemberek, hajadonok talál­hatók. Csökken a műszakiak, az adminisztrátorok száma is Kevesebb fizikai dolgozó ke­vesebb műszaki dolgozót is kí­ván. Ennek megfelelően két fő­művezető irányítja a gyár ter­melését. Ügy határoztak, hogy mcgszüntetíK a művezetői funk­ciót. Csoportvezetők lesznek, kik maguk is dolgoznak, de felelő­sek lesznek a munkáért, a cso­port dolgozóiért. Mcós kilenc he­lyett csak négy lesz. A munka­lap írását négy helyett kettő végzi, a bérelszámolást nem ha­tan, hanem báromon intézik majd. Egyébként az adminisztráció­nál hatékonyabb változás nincs, tekintettel a vizsgálódás, adat­gyűjtés régi módszereire. Ezt az üzem fizikai dolgozói kifogásol­ják is. Sok szó hangzik el: Ha önálló a vállalat, önállóan hatá­rozzuk meg az adminisztráción­kat is. Ehhez még csak azt te­szik hozzá, hogy a legjobbakat tartsa meg a gyár. Ezenkívül más probléma is megoldásra vár. Ez pedig: a ter­melés növelése. E nélkül az ön­állóság csak puszta óhaj. Egyelőre órabérben, később teljesítménybérben Az októberi események során itt is az a vélemény alakult ki, hogy órabérben történjen a ter­melés. Az azóta eltelt idő meg­mutatta, hogy nem mindenben volt helyes ez az intézkedés. Néhány an éppen azért amel­lett kardoskodnak, ha bőven lesz munka, egészségesebb, rendezet­tebb körülmények lesznek, ak­kor a jelenlegi órabéres rend­Folytatásos regényünk Tizedik folytatás JÓKAI MÓR: A IIÁROMSZÍNÜ KANDÚR s beszél valami olyan nyelven, amit semmi nemzetbeli tolmács meg nem ért. Csak annyit vehetni ki a szavából, hogy egy millió kellene neki. Vezessék elő! Hát bizony a jámbor Pugonyi Estén uramra már a kényszer­zubbonyt is ráadták, s ha a szomszédasszonya érte nem jön, biz oda kerül a lunatik-azilba: mint a holdból ideesett ember, — No, itt van. Ez az! Ezt keresem! kiáltá Lájbekisz Dzsenuszni asszony. De Estén úr most már igazán dühös volt. Restelite, hogy ilyen pozitúrában kerül Liba Kis Jánosné szeme elé, a két keze össze­varrt ujjú kabátba dugva. Szörnyen protestált a letartóztatás ellen, persze azon az angol nyelven, amit ő tanult. — Hát miért nem beszél az úr magyarul, ha magyar? — kiálta rá a tolmács. •— Azért, mert tudok angolul. — De azt itt senki sem érti. — Mert ostobák vagytok! Nem úgy ejtitek ki az angol szót, ahogy írva van. Én beszélem helyesen. — Már, édes pogány isten úr, »száj fairisz Rumi, ruménu vájvitu muri«. (Si fueris Romáé, Romano viv.to more; Ha Rómá­ban leszel, élj a római szokások szerint.) Erre megadta magát s magyarul beszélt. Ekkor aztán levették róla a kényszerzubbonyt. — Hát mi jogon fosztottak meg engemet, szabad magyar ne­mest, a szabadságomtól, a szabad Albinban? — Azért, mert az úr nem akart érthető nyelven beszélni, nem engedelmeskedett a konstáblernek, s engedély nélkül majomtán- coltatással foglalkozott a City utcáin, — magyarázta a tolmács. — Foglalkozott ám az apátok lelke majomtáncoltatással? Az a híres háromszínű kandúr voll, amire százezer font sterling díjat tűzött ki a Zoological Paradoxies-társulat. Ez a díj engem illet, jog és törvény szerint. Az eleven telefon, a magyar tolmács előadá az aldermannak Están úr válaszát. Az alderman még egy pápaszemet tét föl az orrára. Ezt az embert jobban meg kell nézni. — Honnan vette miszter Pogány Isten ezt a mesét? — Ott van kinyomtatva az Irish Advertiserben. Erre valamennyi anglus, aki jelen volt, mind elkezdett ne­vetni, a tolmács maga is alig tudott szóhoz jutni a nagy kacagástól, * szerről, ahol erre mód és lehe­tőség van, áttérnek a teljesít­ménybérre. Ügy vélik többen, hogy ez ösztöíizőleg hat, s bizto­sítja a nyereséges önálló gazdál­kodást* A minisztérium is segít Egyedül a vállalat nehezen tudna megbirkózni a nap nap után eléje tornyosuló feladatok­kal. A nehéz munkában segít Kovács Andor, a minisztérium egyik dolgozója, aki személyes ismeretségét latba vetve karbi- dot, oxigént, hengereltárut, re­zet szerzett a gyárnak. A közös erőfeszítések nyomán halad is a munka szekere. Hol gyorsan, hol lassabban. Ha ne­hézség adódik, sóhajtanak egyet és hozzáfűzik: Nehéz önállóan gazdálkodni. Ez igaz! Az út, ha göröngyös is, a cél világos — holdogabb holnap. Ezért érde­mes küzdeni. Vcncsz Személygépkocsik a kecske­méti mozik előtt órákhosszat unahnaskodva várják mélyen tisztelt utasukat. Nem kevésbé ugyanaz látható az éttermek előtt is. Nem vidéki átutazó, hanem helyi, nem is magán, Hanem hivatalos gépkocsikról van szó, amelyeket legfeljebb szolgálati utakra lehet, vagy kell. igénybevenuí. Az autóval moziba-étterem- bc járó nagyon jól tudja, hogy országunk nehéz helyzetben van. Gazdasági erőnk marok­nyi. Ahhoz képest különösen, hogy a szórakozást állami ko­csin lehessen űzni. Mégis van­nak — hogy kik, nem kutat­tuk —, akik csak gépkocsin tudják megnézni az »Éjszaka lanyai '-t, a »Marica grófnő—I, vagy ilyen drága technikai se­gédlettel tudják elfogyasztani a vagdalt bélszínt. Nem értjük! Mifélefajta ld> kiismercttel egyeztethető össze ez az úrhatnámság? Honnan ez a tespedt kényelmesség? Tudtuukkal a vasöntök, laka­tosok, parasztok cs mások gya­logosan közelítik meg effajta. dc másfajta igényeiket is. Tanulj meg gyalogolni Te is. Te gépkocsit és vezetőt vára­koztató. Tanulj valamit a mun­kások cs az egyszerű emberek puritánságából. Ne gondold* hogy Neked különb jogaid le­hetnek másnál. He gondolj arra, hogy minden esepp meg­hajtóanyag másutt az, ország boldogulását viszi előre. Fogadd ezt meg és gyalogolj moziba étterembe egyaránt. Régi aranyigazság: lassan járj, tovább érsz! A demokrácia kiszélesítését akarták...? A közelmúlt néhány jellemző szereplője és epizód fa a kiskőrösi járásból Még manapság is akadnak olyan emberek, akik iélrevezetö, ködösítő szándékkal, vagy ép­pen e szándékok jámbor próie- tájaként »az igazi demokrácia megteremtésének kísérletéről« beszélnek, amikor az ellenforra­dalom közelmúlt eseményeire terelődik a beszéd. Az újságolvasó, tájékozott em­berek csak mosolyognak e meg­állapításon. — »Ugyan kérem — mondják ezek —, hiszen a párt határozata, a kormány nyi­latkozata világosan tisztázta eze­ket a kérdéseket. Nem is szólva arról a bizonyos íehérkönyvrol, amely fényképekkel, hitelt ér­demlő személyek elbeszéléseivel dokumentálta az októbervégi— novembereleji események jelle­gét.« Ez kétségtelenül így igaz. Am mégis akadnak olyanok, akik az eseményeket nem országos szem­szögből, hanem elsősorban köz­ségük és járásuk példáján mérik le. S ilyen gondolkodású embe­reit számosán vannak a kiskő­rösi járásban is. Az ő tájékozó­dásukat szeretnénk most meg­könnyíteni az itt közölt néhány (számukra bizonyára ismerős) névvel és cselekedeteikkel. A »márkás« neveket és a leírt ese­teket a járási tanács jelentésé­ből vettük át. S ha netán valaki kételkednék a személyek, vagy a történtek hitelességében, an­nak nem kell messzire mennie, hogy utána járhasson. Egy újsütetű bányász, mini »forradalmár« Császártöltésen tűnt fel, egy­kori uralkodásának színhelyén. Egyenesen Komlóról jött, ahol egy idő óta bányászkodott. Októ­ber 26-án megszervezte a 'szov­jet hősi halottak emlékművének ledöntését. Másnap összehívatta az Uj Barázda Termelőszövet­kezet közgyűlését, ahol nagy szónoklatot mondott. Csak egy jellemző részt idézünk beszédé­ből: — A földet vissza kell adni régi tulajdonosaiknak. Akinek nincs földje, az cseléd lesz — mondotta. Október 31-én már Kiskőrö­sön szónokolt, ahol erőszakos fellépésével beküzdötte magát a járási »nemzeti bizottságba^«, sőt annak intéző bizottságába is. Be­választása után rögtön megtil­totta az elvtárs megszólítás hasz­nálatát és kijelentette, hogy »megtisztítja« a tanácsokat a —• kommunistáktól. Ki volt ez a bányász? Valter István császártöltési lakos. Apja 80 holdas kulák és deszkakercs- kedő volt. A rend új őrei —- kakasfoll nélkül Október 28-án mintegy ötven- főnyi csoport támadta meg Bo­csa község tanácsházát. Behatol­tak, törtek-zúztak és elégettek, amit értek, Hivatalos becslés szerint 500 000 forint értéket semmisítettek meg. A támadó csoport vezetője: Liscsinszki Béla. Apja egykor csendörezTe- des volt. Tázlár községben egy nappal előbb, október 27-én kezdődtek meg a zűrzavaros napok, egy fel­vonulással. A tüntetők élén Pető Péter haladt. Apja egykor csend­őrtörzsőrmester volt. Aztán meg­választották a község nemzeti bizottságát. Elnöke Lázár Géza, a falu legnagyobb kulákja lett. Megszervezték a nemzetőrséget is: Gálra Sándor és Dani Dezső csendőrök közreműködésével. A rend új őrei — bármilyen erély- lyel védték is egykor a magán- tulajdont, — a közös, szövetke­zeti vagyon és a közbiztonság védelmére alkalmatlannak bizo­nyultak. Ezekben a napokban gyújtották fel ugyanis a Vörös Csepel Tsz 250 mázsányi takar­mányát. Megfenyegették a szö­vetkezet párttitkárát és bever­ték az ablakait. Ugyancsak be­verték Torna István cipészmes­ter és Tázlár Ferenc, haladó szellemű nyugdíjas tanító abla­kait is. Racionalizálás Sollvadkerten — különleges szempontók alapján ezekután naívság volna feltenni) Azokban a nagy »forradalmi« időkben Soltvadkerten is meg­alakult a »nemzeti bizottság«. Sámuel György és Mezei Meier János kulákok lettek benne a hangadó vezetők. Ok bízták meg Rémiás Józsefet (hat hónapot ült) és Zöld Gábort (a járási ta­nács dolgozóját) a különféle he­lyi szervek »felülvizsgálatával«. Ez a felülvizsgálat —■ racionali­zálással egybekötve — egészen eredeti volt. Egyszerűen csak a kommunistákat bocsátották cl. (Sajnos, egyik-másik helyen kí­sértetiesen hasonló módszerek­kel találkozhatunk manapság is. Vajon ezek az igazgatók, mun­kástanácsok megnézik egyálta­lán a naptárt? Mert nagyon úgy látszik, hogy az októbervégi fel­fordulás óta elfelejtettek fordí­tani.) Néhány tanulság Azt a kérdést,’ hogy Valter Ist­ván, Liscsinszki Béla, Sámuel György és a többiek vajon tény­leg a »demokráciát akarták-e ki­szélesíteni« — úgy gondoljuk, JCurtikadai hát Farsang időszakában régi ha­gyományokhoz híven bál bált követ. Sajnos, a jelenlegi ese­mények gátolják, hogy a tavalyi­hoz képest rendszeresek legye­nek a bálok. E téren az idén út­törő munkát végzett a KPDSZ Bács megyei bizottságának kul- túrotthona, lelkes ifjúsága. A fiatalok javaslata nyomán feb­ruár 2-án este 8 órától 3-án reg­gel 5 óráig megrendezi a hagyo­mányossá vált kereskedői bált, a kecskeméti Piarista Gimná­zium dísztermében. A bál rendezésére operatív In­téző bizottság alakult, melynek tagjai Csűri Ferenc, Bérezi Jó- zseíné, Weither Dánielné, Kocsi Zsiradékot mosószappanra cserélünk át: FJR Vegyiüzem, Kecs­kemét, Munkácsy utca 8. szám. — 1 kg. tiszta zsira­dékért 40 dkg. szappant adunk azonnal. 64 Ahogy az Országházban a gróf eszterháziak, mindszentyek az -igazi szabadságról és demokrá­ciáról« szónokolva egykori föld­birtokaikat szerették volna visz- szavenni, ugyanúgy a kiskőrösi járás egykori urai is a »régi jó­világot« próbálták visszacsinál­ni, a virilisták és csendőrök »de­mokráciáját«. Távol áll tőlünk azonban azt állítani, hogy a kiskőrösi járás­ban (vagy akár országosan) az osztúlyhelyzetükből eredően el­lenséges elemek nagyszámú rész­vétele tette volna egymagában ellenforradalmivá az október hó 23-án kirobbant eseményeket, Joggal kérdezhetnék ilyen állí­tás után, hogy vajon a pesti tün­tető iljúság, a felvonuló munká­sok »osztályellenségek« voltak? Mi határozza meg tehát egy for­radalom jellegét, mi különböz­teti meg az ellenforradalmat a forradalomtól? Ezekre a kérdé­sekre lapunk egyik legközelebbi számában adunk választ. P. L. Jánosné, Kőrös Pál, Endre Ist­ván. A bél megnyitása este 8 órakor a nyitópárok táncával kezdődik. A bálban csak meghí­vóval lehet részt venni. Az előkészületeket társadalmi munkában végzik. MESEFILM a gyermekeknek A kis apróságoknak felejthe­tetlen élményt jelent az, ha as édesanya, vagy az édesapa, vagy a nagyobb testvérke vasárnap délelőtt sétálni viszi. Még ua-< gyobb örömet okoz az, ha a séta alkalmával olyan helyre is beté­vednek, ahol mesefilmet is veti* tenek. A KPDSZ kultúrotthoná- nak gazdája kedveskedve a kis apróságoknak, biztosította azt, hogy vasárnap mesefilm lesz. Érdemes elmenni. Elárulhatjuk még azt is, hogy a belépőjegyen kívül, mely egy forintba kerül minden néző egy cukrot is kap kezecskéjcbsi /

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom