Petőfi Népe, 1957. január (2. évfolyam, 1-25. szám)
1957-01-19 / 15. szám
BORKÓSTOLÁS KÖZBEN! AMI IGAZ, AZ IGAZ MINT A NAPSUGÁRRAL áterezett folyékony arany csordul a pohárba a jófajta kövidinka- bor. Az ember ínye még fel sem ocsúdott a pompás élvezetből, mór rubintszín kadart merít egy másik hordóból az öblös lopó. S borszakértő legyen a talpán, aki eldönti: melyik a jobb? Salamoni ítélet kell ide: ezt is, amazt is meginni, de nyomban el is hárítani a további kínálást, mert az efajta Rókából már ez a két kurta pohárnyi is igencsak kettőzteti az ember szemét.;; VÍZI JÁNOSNAK, Soltvadkert egyik legtekintélyesebb szőlősgazdájának kamrájában zajlik ez a borkóstoló. — Tudják-e, milyen a jó bor? — vizsgáztat mosolyogva a gazda. —• Ilyen, mint ez! — esküszünk, nyalogatva a szánkat. — Felénk úgy mondják: »Erős, mint hitében a katolikus, — tiszta, mint a református, ■— se hideg, se meleg, mint az evangélikus és körösztöletlcn, mint a pogány* (Ne haragudjanak az említett vallásfelekezetek hívei, de a mondást nem mi találtuk ki, hanem a szeget mindig fején találó népi bölcsesség. A mondás párját Jánoshalmán hallottam, de az úgy hangzott: »Az a rossz bor, amit a vasutas mar hitelben sem iszik meg.«) MOST JÓ BŐRŰÜL van azonban szó. S Vadkerten nem egyedüli Vízi János bátyám, aki ilyen bort termel. S ezért — ami alább írva következik nem is egyedül az ő gondja-baja, sérelme és óhaja, hanem ezé a boráról országszerte ismert egész községé. S a cél, amiért leíródik. az, hogy a jövő szüretkor megduplázott számú hordót töltsön arany homokjaink e folyékony kincse. Talán egyik termelői réteget sem ért annyi sérelem az elmúlt évek oktalan gazdaságpo- gondját tavaszig..; Három parasztbácsi áll a piac sarkán. Az egyik a Petőfi Népet böngészi és hangosan felolvas a másik kettőnek. — Az clinült év uíolső hónapjaiban igen sokan vásároltak rádiókészüléket, amelynek a használatához szükséges engedélyt azonban még nem szerezték be. — Krákog egyet és tovább folytatja. — A postavezérigazgatóság ezért felhívja mindazokat, akik készüléküket engedély nélkül használják, az üzemeltetéshez szükséges engedélyt január hó 31-ig szerezzék be. — A nemjóját neki — mondja bosszúsan az egyik. — fin is vettem rádiót, de nem tudom hallgatni, hiába babrálom a kapcsolóját. Ha bejelentem, akkor sem szólal meg. — Tán selejtet vettél szomszéd — szól a másik. — A csudát — legyint az elkeseredett rádiótulajdonos — csak nem adtak hozzá telepet és akárhová megyek, azt mondják, hogy nem tudják mikor lesz. Hát ha a magas postafünökük azt akarjak, hogy bejelentsem, akkor szóljanak már a gyárba is. csináljanak ennek a sok süket rádiónak orvosságot. Ami igaz, az igaz. litikája során, mint a szőlősöket. Egész csokor rendelet-virgács nyomorgatta őket: a terü- letfelszorzás, a trágyahiány, a rossz és kevés rézgálic, a magas beadás, az alacsony borárak, — megtetőzve az utóbbi években folyton ismétlődő természeti csapásokkal. Nem csoda, ha sokan nem állták, vagy nem bírták a sanyargatást s ezerholdakra menő, azelőtt virágzó szőlők kerültek az ebek harmincadjára. CSAK A KÜT az, amiből folyton csak meríteni lehet, 'de utóbb az is eliszaposodik, ha nem kotorják, A földnek — pláne u szőlőnek — előbb adni kell, hogy aztán legyen, mit venni is tőle. Ezt az örök igazságot minden parasztember tudja, — csak a mi régi politikusaink nem akarták észbe venni. János bátyám velős bölcsességgel ezt így fogalmazta meg: — Az a szőlősgazda csak a jó gazda, akinek egyik termése a hordóban, a másik a bukszában s a harmadik a tökén. S ez világos. Jöhet egy elemi csapás, vagy bármi, s ha nincs kitartás, pótlás, amihez az ínség idején nyúlni lehet, — földre teríti a gazdát.-:; DKHÄT ÜJ SZELEK fújnak. Erről hogy s mint vélekedik János bátyám? Elgondolkozva ingatja a fejét. A beadás megszűnése levette a malomkövet rólunk. De maradt azért elég panaszunk — ezekkel mi lesz? — Először is a rézgálic. Évek óla gond, miért nem intézik már el gyökeresen odafönt? Miért nem lehet az a raktárakban már most, miért csak ak- j kor mérik, amikor már áztatniI kell? Ügy volt az szokásban —! amióta a világ-világ, — hogy j a szőlősember eladta a borát s \ a pénz még meg sem melege-1 dett nala, már megvette a gáli- cot, a kötözöszert s elvetette a — A másik a borfejadag Meghagyják 80 fillérért azt a kevéskét s aztán, ha saját boromból, — amiért én dolgoztam keserves verejtékkel — többet akarok inni, fizethetek 4 forintot egy literért. Mit lehet minderre mondani? Azt, hogy igaz. Aki szőlősember csak kinyitja a száját, évek óta ezeket panaszolja. S HA A FÖLDTŐL nem lehet anélkül venni, hogy előbb ne adjunk neki, — akkor addig hasztalan dolog nyilatkozni, programozni az alföldi szőlő1 termelés fellendítéséről, amíg csak várunk a szőlősgazdáktól, csak blztogatjuk őket, de nem adunk kézzelfogható segítséget: idejében jó és elgendő rézgáli- cot, munkára serkentő kedvezményeket, trágyát, műtrágyát, emberséges botárat, hogy megindulhassanak. De másként nem megy. S éppen erre tanították meg az elmúlt évek az ország vezető gazdáit! ______________G. K. A Kecskeméti Kodály Férfi Kórus • újból megkezdte működését Adám József karnagy, az Állami Zeneiskola igazgatójának vezetésével. Az énekkari próbákat minden kedden és pénteken felső ízben január 18-án) este 5 órai kezdéssel tartják. Ebben az időben jelentkezhetnek új tagok is a közel 70 éves múltra visz- szatekintö énekkarba, az Úkollé- gium, 1. emelet, 11. számú termében. Spiros a paprika, dt nem eúp Kevés olyan ember volt megyénkben, aki ne ismerte volna a kalocsai csípős együttest. Ez a kis énekcsoport a debreceni Dongó mintájára alakult, s műsorával sok visszás dolgot pclien- gérezett, figurázott ki. Az együttes jól indult, g ezért volt része olyan nagy sikerekben, ami túljutott megyénk határán is. Az október 23-1 események előtt több meghívást kaptak: például Székesfehérvárra, Dunapentelére, Balatonföldvárra kellett volna utazniok, hogy előadják műsorszámaikat. Aztán jött a mindent, még a kalocsai csípős együttest is elsöprő vihar, s azóta a csípős együttes nem csíp többé. Sok helyen érdeklődtem, mi lett ezzel a jó kis kollektívával. Annyit megtudtam, hogy nyolc tagból állt és annakidején Mészáros Lajos szervezte. Most mindössze hatan vannak, s a legnagyobb hiba az, hogy nincs, aki megszervezze a csoportot. (Nem csoda, most az íróasztalokért folyik a harc.) Pedig nagy szükség volna ezekben a napokban erre az együttesre. Nemcsak magam, sok ember véleményét tolmácsolom, alakuljon meg újra a csípős együttes. —gém— Nehéz helyzetben van az ország Fizesse ki minden adózó a hátraiékát Folytatásos regényünk Hatodik folytatás JÖKAT MÖR: A HAROMSZlNÜ KANDÜR négy esztendő múlva, mikor a vincellér-iskolát elvégezte s az önkéntes esztendőt leszolgálta, egy olyan kapitális birtokot venne át benne, hogy nem cserélne jövedelmet senki fiskálisával. Eslán úr csak a lejét bólogatta folyvást ez ékesszólás alatt. — Tökéletesen az én fiamnak a programja, amit most a szomszódusszony elukubrált. Ö is éppen ezt a kurrikulum vitáét proponálta nekem, míg jól el nem tángáltam. Látszik, hogy innen ered a szuggesztió. — En ugyan soha egy szót nem váltottam az úrfivál. — Maga nem, hanem a leánya, — A'bizony meglehet. •— De hát az a hiba, lYégy az Ilyesmi meglehet. — Nem értem, hogy mi hiba volna benne? Hogy a fiatalok egymással beszélgetnek, nyájaskodnak? Mink is úgy teltünk, mikor ifjak voltunk. Nekem is volt egy diákom leánykoromban, aki nekem könyveket hordott olvasni; én meg pogácsával, túróslepénnyel, gomolyával Iraktáltam; de biz' abból semmi hiba nem lelt. Engem sem strázsált az anyám: mégis becsületes maradtam. Jaj már annak a leánynak, akit az anyjának kell őrizni! A kecskeméti 'lánynak hétköznap is annyi esze Van, mint vasárnap, sátoros ünnepen meg még egy kukoricával több. Én bizony szintén nem hajdúskodom a leányom mögött. — Ügy volt az régen, szomszédasszony, de most más világ van. Bolond idők járnak. Nem nyithatok fel egy vasárnapi újságot, hogy azt ne olvassam belőle, hogy egy diákgyerek, egy gimnazista összegabalyodott egy gyereklánnyal s minthogy céljukat el nem érhették: vettek egy revolvert, piff-paff, agyonlőtték magukat. — No, már én csak nem hagynám, hogy a leányom ilyen gye- rekség miatt agyonlője magát. — Hát mit csinálna a szomszédasszony? >— Azt mondanám neki: azért bizony meg ne gyilkoljátok egymást. Ha te is ilyen korán be akarod kötni a fejedet, a. legény is alig várja, hogy a torkán akadjon az Adám csutkája, hát Isten neki: menjetek a paphoz, aztán húzzátok az igát! Están úr felfújta a pofáját s nagyot sodort a bajuszán. — De kettőn áll ám a vásár. Nem adják azt olyan szimpli- citer, mint a hízott libát. Az én fiam nemes ember. — Már édes Pugonyi Están uram, én nem tudom, hogy mi a különbség a nemes ember, meg a pógár ember között: mert mind a kettőnek keresztbe áll a szája az orra alatt; hanem azt tudom, hogy mi különbség van a kenyér és kenyér 'között? 11 Minden dolgozó paraszt örömmel fogadta azt az intézkedést, amely eltörölte a beadási rendszert. Ez a progresszív külön megadóztatás csökkentette a parasztság termelési kedvét, csökkent a terméshozam. A beadás eltörlésével mindez megszűnt és egyedül csak az adófizetés maradt hátra, amivel a gazdáknak számolni kell. Ezt a kis ismertetést azért bocsátottuk előre, mert az 1956. évi adókönyvek legalábbis Kalocsán azt mutatják, hogy a kivetett adóknak csak 00 százalékát fizettek be. Megkérdeztük Pov- dór Lajost, a kalocsai Járási tanács pénzügyi osztályának vezetőjét, mi a véleménye az adókötelezettség ilyen arányú lemaradásáról. Povdár elvtárs elmondotta, hogy komoly terveik vannak arra vonatkozólag, hogy a fennmaradt 20 százalékot hogyan hajtják be. A többi között ezeket jegyezte meg: — A főkönyvek adólezárása után minden adózót értesítünk a hátralévő adóról cs a követkéz félévi adójáról. Érdeklődtünk azután is, hogy milyen munkát végeznek az adóvégrehajtók? — A járási tanács pénzügyi osztályvezetője a következő választ adta: — Az adóvégrehajtók nem vállalják azt, hogy az elmaradt adókat behajtsák, illetve a zálogolást eszközöljék. Nagyon «népszerűtlen« feladat most ez, és senki sem akarja a vásárra vinni a bőrét. A beszélgetés során kialakult egy olyan nézet, hogy a parasztok ugyan tudják, hogy az adót meg kell fizetni, mindig is meg kellett fizetniük, bármilyen rendszer volt, de most mégis arra számítanak, hogy eltörlik a múlt évi adójukat. — Hogy miért nem fizetnek adót? Nagyon egyszerű a válasz mondotta Povdár elvtárs. — Azért, mert felvásárolták a meglévő árukészletet és ez bizony pénzbe került. No meg hát, amit az előbb is mondottam már, s egyesek azt gondolják, hogy eltörlik majd a hátramaradott ádó összegéti A fenti beszélgetés kétségtelen sok problémára hívja fel nemcsak az újságíró, hanem u tanácsok pénzügyi osztályvezetőinek figyelmét is. Véleményünk szerint nagyon rosz- szul dolgozik a kalocsai járási tanács pénzügyi osztálya, ha ilyen átlátszó kifogásokkal érvel, hogy az adóvégrehajtók nem mernek kimenni a falukba az állam iránti tartozást behajtani. Nagyon visszahúzódtak. Állandóan azt hajtogatják, értesítjük, felvilágosító munkát végzünk az adózók körében. Nem volna már végre helyesebb, ha nemcsak kifogásokkal élnének, hanem behajtanák az állam tartozását. Vagy nem tudják talán azt, vagy nem akarják tudni, hogy milyen nehéz helyzetben van jelenleg az ország. ! | Persze nemcsak ;i járási tanács pénzügyi osztálya a hibás. Hibásak az adózók is. Vegyünk egy példát. Homokmégyen az elmúlt héten 160 000 forintot oszlottak | ki jégkár címén. Homokmégy I adóhátraléka 500 000 forint. Ne csodálkozzon n kedves olvasó, az adóból egy fillért sem törlesztettek az ottani parasztok. De vegyünk néhány konkrét példát is. Romsics Ferenc homokmégvl 15 holdas dolgozó paraszt három kataszteri hold fűszerpaprika jégkáráért 4050 forint térítést kapott. Az 1956. évi adójában meg 3100 forint tartozása van. A másik példa jobban bizonyítja ezt a felületességet az állam iránti kötelezettség elmulasztását. Hoboz György alsómégyi 22 holdas gazda például 1620 forintot kapott jégkár címén. Neki Ifi ezer forint adóhátraléka van. Hoboz György nyilván arra számít, mivel hogy ilyen sok adóhátraléka van, úgyis eltörlik. Szeretnénk megnyugtatni ezeket az embereket, hogy, ilyenről szó sincs. Az adót nem törlik el, hanem, ha kell, behajtják rajtuk. Ezek mellett a rossz példák mellett meg kell emlékeznünk azokról az emberekről, akik becsületesen megfizetik az adójukat, sőt már ennek az évnek félévi adóját is befizettek. Jlyer például Perlty Lajos 12 holdas aki mór félévi adóját rendezte. * Befejezésül talán csak annyit, s itt újból a járási pénzügyi osztályok figyelmét kell felhívni hogy megyénkben nyolc járás van. Ha a nyolc járás mindegyike csak 20 százalékkal marad cl. az az államháztartásban 32 millió forintot jelent. A dolgozó parasztoknak pedig csak annyit hogy az. adókulcs a tavalyinak megfelelő az idén is és eszerin! kell adót fizetni.-Bem O OO0-0000-00000000000-0000000 Érdemes mákot termeszteni 20000 foiint jövedelem holdanként Kevés olyan ember van, aki ne szeretné a mákoskalácsoi, vagy a mákostésztát. Ezért mindig jövedelmező volt a mákler mesztés. Nemcsak a mákmagot, hanem a gubót is lehet értéke síteni. Ezt a földművesszövetkezetek vásárolják meg mázsánként 90 forintért. A mákgubót aztán az Alkaloida Vegyészeti Gyár Tiszavasvárin dolgozza fel. A gyár a mákgubóból fontos gyógyszereket: morphint, kodeint, ópiumot állít elő. A kész gyógyszerek egyrészét exportálja, ami jelentős valutát jelent népgazdaságunknak. A máknak mindig magas piaci ára van. Vegyük átlagosan a mák hozamát, katasztrális holdanként 3 és fél—4 mázsa mag- termést, valamint 3—3 és fél mázsa mákgubót számíthatunk; mely napi áron számítva 20 000 forint jövedelmet tesz ki. Néhány hét múlva itt a mákvetés ideje. A földművesszövetkezeteknél nemesített mákvetőmagot lehet vásárolná
