Petőfi Népe, 1957. január (2. évfolyam, 1-25. szám)
1957-01-18 / 14. szám
fW PETŐFI KEPE POLITIKAI NAPILAP —-——---------------1 4 i II , ÉVFOLYAM, 14. SZÁM Ára 50 fillér 1957, JANUÄR 18. PÉNTEK $-----■--- . ... " ........ .----------1 | SO mássa bors érkezett i x (5. oldal) í T * * +**+4+44+****** j Csak üzengessen : a Károlyi <5, oldal) 1 CSOU EN-LAJ ^HAZÁNKBAN | Megérkezett Budapestre a Kínai Népköztársaság kormányküldöttsége 1 I i*t •»«♦*♦** *•*,<•,. Júliái s A liärmzini kauir (5, és 6. oldal) ■4+4* ÉRDEKESSÉGEK a világ minden tájáról (6. oldal) ) IGAZSÁGOS, I iij tejátvételi ! árak (7. oldal) *44 i * Man álmok (7. oldal) Mi a proletáriitternaeionalizmus eszméjéhez, a szocialista tábor egységéhez hűek maradunk Az MSZMP budapesti aktíváján beszédet mondott Kádár János és Csou En-laj A Magyar Szocialista Munkáspárt ideiglenes intézőbizottsága szerdán délután, aktívaülést rendezett az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házában. Az ülésen Biszku Béla, a Magyar Szocialista Munkáspárt budapesti intézőbizottsága nevében mondott megnyitó szavakat, majd Kádár János, a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány elnöke lépett a szónoki emelvényre, pesten vezető kínai párt- és állami funkcionáriusokkal éppen úgy, mint a gyáraikban bennünket, magyarokat nagy barátsággal fogadó kínai munkásokkal, vagy a házacskájában teával kínáló egyszerű, idős kínai paraszt- nénivel. Nem tudom szavakkal kifejezni azt a figyelmet és együttérző érdeklődést, amelyet a nagy kínai nép minKádár János elvtárs beszéde Kedves elvtársak, elvtársnők, tisztelt hallgatóim! 1956. november 4-e óta első ízben jöttek össze ebben a teremben Budapest kommunistáinak és legjobb pártonkívüli dolgozóinak képviselői aktívagyűlésre. Bár az ellenforradalom elleni harcnak egy igen nehéz, ugyanakkor dicsőséges szakasza már mögöttünk van, úgy gondolom ez a gyűlés mégis jelentős eseménye fővárosunknak, az országnak, pártunknak és dolgozó népünknek egyaránt. Budapest kommunistái, munkásai, dolgozói a fő osztagát képezik a magyar kommunista mozgalomnak és a magyar népi demokráciának, az ellenség minden olyan törekvése ellenére, hogy zavart vigyen ezen forradalmi osztag soraiba. Mai budapesti aktívagyűlésünknek — mint erről már szó volt — különösen nagy jelentőséget kölcsönöz az a tény, hogy részt vesz rajta a vidéki meghívott aktivistákon kívül a Kínai Népköztársaság hazánkba látogatásra érkezett kormány- küldöttsége, Csou En-laj miniszterelnök elvtárs vezetésével. (Nagy taps.) így összetalálkozott és egybeolvadt ma itt mozgalmunk és népünk életének két külön-külön is nagyjelentőségű eseménye. Engedjék meg kedves elvtársaim és barátaim, hogy a magam részéről is üdvözöljem szívből messziről érkezett kedves vendégeinket, Csou En-laj elvtársat és a többi jelenlévő kínai elvtársat, valamint az aktíva minden egyes magyar részvevőjét. (Taps.) Hiszen ha nem is találkozunk és beszélünk egymással naponta, együtt harcolunk minden órában, közös örömünk is, keserűségünk is és a közös erőfeszítés eredményeként születtek ügyünk győzelmei is. Uj és nagyobb erőt merítünk mindnyájan abból, ha egy-egy ilyen gyűlésen találkozunk. Minden vonalon mellénk állt hatalmas és igaz barátként a népi Kína Kínai elvtársaink jelenléte külön nagy erőt ad nekünk, Lenin, a győzelmes októberi forradalom lánglelkű vezetője a jövőbe tekintve, a szocialista forradalomról szólva egy cikkében a következőket írta: ». j; a harc kimenetelét végeredményben az határozza meg, hogy Oroszország, India, Kína stb. a világ lakosságának óriási többségét alkotja. S az utóbbi évek folyamán éppen a föld lakosságának ez a többsége sodródik bele rendkívüli gyorsasággal a felszabadulásért folyó harcba úgy, hogy abbén az értelemben a kételynek még csak az árnyéka sem férhet ahhoz, hogy mi lesz a világot átfogó harc végső megoldása. Ebben az értelemben a szocializmus végleges győzelme tökéletesen és feltétlenül biztosítva van.« (Taps.) _ E sorokat Lenin 1923-ban írta. Ő már nem láthatta meg, de mi megéltük azt a napot, amikor Kína kommunista pártja által vezetett népe összezúzva az imperializmus igáját, a szabadság útjára lépett és szocialista világhatalommá vált az imperializmus vesztére és a nemzetközi munkásosztály, valamint a szabadságukért küzdő népek örömére. A Kínai Népköztársaságot a győzelmes harc évei eredményeként 1949. október 1-én kiáltották ki. Már két nap múlva, október 3-án megállapodás jött létre a Kínai és a Magyar Népköz- társaság kormányai között követek kölcsönös küldésére és sokoldalú kapcsolatok kiépítésének megkezdésére. Ezen a napon valóban mély baráti és kölcsönösen előnyös kapcsolat született meg a 600 milliós Kínai Népköztársaság és a kilenc és félmilliós Magyar Népköztársaság között. Kulturális, kereskedelmi, postai, tudományos együttműködési és számos más egyezmény jött létre és fejlődött államaink között. De a barátság, mint Biszku elvtárs is mondotta, a bajban állja ki az igazi próbát. Attól a naptól kezdve, amikor a magyar munkásosztály forradalmi erői elszánt harcba fogtak az előretörő ellenforradalom visszaverésére cs megsemmisi tésére, minden vonalon mellénk állt hatalmas cs igaz barátként a népi Kína. Kezdve az olyan felbecsülhetetlen értékű eszmei és politikai segítségtől, mint a Zsenminzsi- pao »Még egyszer a proletárdiktatúra történelmi tapasztalatairól« című cikke egészen a szabad valutában nyújtott hosszú- lejáratú kölcsön és a visszatérítés nélküli anyagi segítségig, nagy támogatást adott és erőt nyújtott nekünk. Ilyen előzmények, a bajtársi- asság cs barátság jegyében jött létre közöttünk, kínai és magyar kommunisták és hazafiak között ez a mai — számunkra, magyar kommunisták számára ünnepi találkozás. Személyesen nekem abban a szerencsében volt részem, hogy ebben az évben többször volt alkalmam találkozni Pekingben, Moszkvában és most itt. Budaden fia részéről — akár a legmagasabb vezető, akár a legegyszerűbb dolgozó is volt — tapasztaltam a Magyar Népköztársaság és a magyar nép ügyei iránt. Ezért kínai vendégeink türelmét is igénybevéve szeretnék belső kérdéseink közül néhányat szóvátenni, itt, a budapesti kommunisták és pártonkívüli dolgozók aktívagyűlésén. Az Ideológiai és politikai hare kérdéseiről Kedves elvtársak! A szocialista forradalom vívmányainak megőrzéséért és továbbfejlesztéséért folytatott harcunk jellege egy idő óta már túlnyomóan politikai és előtérbe kerültek a gazdasági és kulturális feladatok megoldásának kérdései is. Ez a helyzet nem zárja ki, hanem ellenkezőleg, megkívánja a rendfenntartó szervek magasfokú éberségét, hogy a még mindig lehetséges provokációkat vaskézzel letörjék. Hasonlóan szükséges a forradalom fegyveres erőit, ide értve az ú j szervezésű honvédséget is, fejleszteni. Meg kell büntetnünk, bűnük arányában a Magyar Népköztársaság ellen ellenforradalmi fegyveres támadás szervezőit és szítóit. (Nagy taps.) Ezt a feladatot nem itt kell részletezni, itt inkább egy-két ideológiai és politikai harci kérdést szeretnék szóvátenni. Mindenekelőtt szükséges az eszmei harc javítása és fokozása. Erre két alapos okunk is van. Az első az, hogy rendszerünk fő támaszát a dolgozó tömegek, elsősorban a munkásosztály tömegeinek aktív, tényleges támogatása képezi. A tömegek mozgósítása pedig a marxizmus—íeniniz- mus eszméinek, a társadalmi élet, az osztályharc állandóan felmerülő új kérdéseire adott világos, marxista—leninista válasz terjesztése nélkül nem lehetséges. Az eszmei harc fokozása másodszor különösen fontos azért, mert az elmúlt eseményekben az ellenforradalom egyik törekvése az volt, hogy eszmei zavart, vigyen be a dolgozók, a munkásosztály soraiba. Meg kel! mondani, nem is minden siker nélkül. Az. ellenforradalom »demokráciának«. »forradalomnak« nevezte a forradalmárok és kommunisták meggyilkolásának, a népi demokratikus rendszer alá- ásásának sötét napjait, az imperialisták és kapitalisták restauráció« törekvéseit. »Nemzeti forradalom« címkéje alatt törtek a magyar nemzeti függetlenség ellen és akarták a magyar népet a nyugati imperializmus gyarmatává tenni. Hasonló célokra használták fel az imperialisták a »sztálintalanítás« és a »rákosizmus elleni harc« torz jelszavait is. E hamis célokra felhasznált jelszavak lelepleződése után ugyan már a »Szabad Európa« elnevezésű uszító imperialista rádió mind kevesebbet beszél »sztálintalanításról« és a »kommunizmus liberalizmusáról«, annál többet a kommunizmus elleni harc félre nem ismerhető reakciós jelszavairól, mégis van nálunk még elég zavar a becsületes emberek egy részének fejében is. A marxizmus—leninizmus eszmei fegyvereivel állhatatosan és türelmesen fel kel! világosítani a tisztán nem látókat és ingadozókat, ugyanakkor le kell leplezni a munkásosztály álcázott ellenségei!, Időszerű kérdéseink kellő megvilágításához használják fel elv«Folytatás a oldalon,) Szcrdán délelőtt rövid látogatásra Budapestre érkezett a Kínai Népköztársaság kormányküldöttsége. A küldöttség vezetője Csou En-laj, a Kínai Nép- köztársaság Államtanácsának elnöke és külügyminisztere, tagjai Ho Lung marsall, az Államtanács elnökhelyettese, Vang Csia- hsziang külügyminiszterhelyettes és Hao Dc-ciu, a Kínai Népköz- társaság magyarországi rendkívüli és meghatalmazott nagykövete, aki Budapesten csatlakozott a küldöttséghez. A kínai vendégek fogadására a katonai repülőtéren nagy számban jelentek meg a politikai élet vezetői. Ott volt Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Kádár János, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke. Marosán György államminiszter, Münních Ferenc, a fegyveres erők minisztere, Kossá István pénzügyminiszter, Dögéi Imre földművelés- ügyi miniszter, Rónai Sándor kereskedelemügyi miniszter, Kris- I tóf István, a Népköztársaság El- ! nöki Tanácsának titkára, Sebes | István külügyminiszterhelyettes, ! Pongrácz Kálmán, Budapest fő- í város tanácsa végrehajtó bizott- ! ságának elnöke, továbbá az MSZMP ideiglenes intéző bizottságának számos tagja, a külügyminisztérium vezető tisztviselői és sokan mások. Megjelentek a küldöttség fogadására a Kínai Népköztársaság magyarországi nagykövetségének tagjai, ott voltak a budapesti diplomáciai képviseletek vezetői, nagy számban jöttek cl a magyar, s a külföldi sajtó tudósítói. , Érdekes színfoltja volt a várakozásnak, hogy a külföldi sajtó képviselői a repülőtéren nyilatkozatot kértek és kaptak Kádár János miniszterelnöktől és Marosán György államminisztertöl. Fél 12 után néhány perccel érkezett meg a kínai és a magyar zászlókkal és feliratokkal feldíszített repülőtérre a kínai küldöttséget hozó Tu—104 típusú lökhajtásos repülőgép, amely egy órán belül érkezett Varsóból Bu' dapestre. A repülőgép ajtajából kilépő Csou En-laj miniszterelnököt és a küldöttség tagjait elsőnek Dobi István. Kádár János, Marosán György és Münních Ferenc üdvözölték. A küldöttség vezetője ezután í üdvözölte a honvédség Kossuth- címeres zászlóval kivonult díszőrséget. A Kínai Népköztársaság és a Magyar Népköztársaság Himnuszának elhangzása után a vendégeket Kádár János, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke üdvözölte, Kádár János üdvözlő beszédére Csou En-laj válaszolt. Ezután a vendégek szállásukra hajtattak.
