Petőfi Népe, 1957. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1957-01-08 / 5. szám

Villámriport a rádiőkórházról

PILLANATKÉPEK HALASRÓL

A kis átvevő irodában tele polcok, rajtuk rádió, rádió hátán. A néprádiótól kezdve a zenegépes világvevőig mindenféle készüléket meg lehet itt találni.

— Naponta 15—20 készüléket hoznak javításra hozzánk — mondja a Rável kecskeméti javító üzemének vezetője. A múlt év októbere óta alaposan megszaporodott a munkánk. Azelőtt sem panaszkodhattunk, de most már alig győzzük a sok javítani valót.

A rádiók „születési“ hibái

Rövid beszélgetés során »kifőztük«, hogy mi lehet az oka ennek. Három okot vettünk biztosra: 1. Soha annyian nem csavargatták a rádiókészülékek gombjait, mint az elmúlt hónapokban. 2. A kimenési tilalom is arra ösztönzi az embereket, hogy otthonukban keressenek szórakozást és a harmadik: Rengeteg készüléket vásároltak az emberek az elmúlt hónapokban. Egy kis öniróniával azt lehetne mondani, hogy most már »rádiós nemzet« vagyunk.

A sok rádióról mindjárt hadd mondjuk el, hogy bizony nem örökéletűek, sőt, egyik-másik készülék születési hibával látja meg a napvilágot. A javításra behozott készülékek hibáinak vizsgálatából kitűnik, hogy a Vadásztöltény Gyár készülékeinek többnyire a nyomógombjai romlanak el, a telepes készülékek 30 százalékának a kapcsoló berendezése hibásodik meg. lit a Rável javítóüzemben mindez könnyen megfigyelhető, mert a rádiókészülékek félévi garanciális ideje alatt az egész megyéből ide hozzák javításra őket.

A beteg készülékeket három műszerész veszi gyógykezelés alá. S ami az egyik-másik amatőrnek órák, vagy napok kérdése, ők percek alatt megadják a diagnózist, megtalálják a hibát. Pedig egyáltalán nem dúskálnak a rádióműszerészi munkához nélkülözhetetlen műszerekben... sőt, csaknem mindegyikük a saját műszereivel dolgozik.

Kevés műszer —

sok papír

A műszer tehát kevés, de annál több az adminisztrálgatás. Ha egy félfilléres csavar kell például egy készülék javításához, akkor három példányban bizonylatot kell a esavarocská- ról kitölteni és egyet abból lelkűiden! a központba, ahol aztán iktatják. Ha netán selejtes volt a kis csavar, akkor még roszszabb a helyzet, mert négy példányban kell róla kiállítani a papírt. Egyszóval a Rável javítóüzemekre is ráférne egy kis önállóság. .. Ideje lenne a bérezési rendszeren is javítani. A legtöbb üzemben megszüntették a normákat (sok helyen ész- szerűtlen intézkedés volt ez), de a javító munkákra, ahol előre nem is lehet pontosan megállapítani a munkát, ott sokkal helyesebb lenne az időbér és ösztönzésül az elvégzett javítások után valami prémium, vagy jutalék.

Ha valaki ezek után azt gondolná, hogy ilyen körülmények között csak elkeseredett, búskomor képpel javítja a készülékeket a három műszerész, az téved. Vidámak, jókedvűéit mindannyian. Mikor megkérdeztük például Somodi Sándor műszerészt, hogy az egésznapos rádiórecsegés, sercegés és vartyogás után bizonyára a csendet szereti odahaza, így válaszolt:

— Az egésznapos »rádiózás« után nekem kikapcsolódásnak számít egy kis esti rádiózás odahaza. Természetesen csavarhúzó és forrasztópáka nélkül.. <

Miért serceg a rációi?

Végezetül áruljunk el még olvasóinknak egy szakmai »titkot«, amit itt hallottunk a rádiójavítóktól. Mitől recseg a rádió? — erre a kérdésre kérdeztük meg a választ. Bizonyára számos rádióhallgató olvasónk megnyugvással veszi tudomásul, hogy a recsegés oka 'gyakran nem a rádiókészülékben keresendő, s ha egy kicsit serceg, ropog a készülék, nem kell rögtön a baltát előkeresni..; Ugyanis a recsegés oka gyakran hálózati eredetű. Érdekes dolog, de tény, hogy ha esik a hó a villanyvezetékre, akkor is serceg egyik- másik készülék. Egy közelben, működő rosszul szigetelt villamosmotor, vagy a városi rendőrségi rádió munkába lép, akkor is recseg a készülék. Van azonban gyakran olyan eset is, hogy a készülék »önmagától« serceg. Azt is elárulták, hogyan lehet a hiba forrását megállapítani. Egyszerű az egész: ki kell húzni a földvezetéket és felerősíteni a készüléket. Ha ezután is serceg, akkor a rádió a hibás. S ha meggyőződtünk a hiba forrásáról, akkor már könnyű dolgunk van. Egyszerűen elvisszük a rádiókórházba.

JJ HETILAP:

a Magyar If júság

Uj színfolttal gazdagodott sajtónk: szombaton megjelent a Magyar Ifjúság, a Magyar Forradalmi Ifjúmunkás Szövetség hetilapjának első száma. A nyolc,

■ nagyalakú oldalon megjeleni hetilap tartalma igen változatos.

Szolgálati évek után

A városi tanács oktatási osztályán minden év első napjaiban előveszik a város pedagógusainak névsorát, megnézik, hogy az eltöltött szolgálati évek után kinek jár fizetésemelés, azaz kinek kell egy lépcsővel nagyobb fizetési fokozatot adni. A fizetésemelés függ a képesítéstől, s attól, hogy a pedagógus-pályán mennyi időt töltött el.

A január 19-i fizetésnél először, s utána egész évben 24 tanító, 3 óvónő és 18 általános iskolai tanár fizetését emelték. Ha egész évre nézzük a fizetésemelés összegét, akkor ez 44 000 forintot jelent az előléptetetteknek.

A tanács kezelésébe Került vallatni

A városban száguldó autóbuszok személyzete jórészt a város lakóiból állanak. Ennek ellenére az autóbuszok nem a város, hanem a Kiskunfélegyházi Autó- közlekedési Vállalat kezelésébe tartoztak. Tegnap tartott végrehajtó bizottsági ülésen a tanács vezetői úgy határoztak, hogy átveszik a gépkocsikat s önálló vállalatot alapítanak Halason.

Elfogták

a lószcrszámtolrajt

A rendőrség ügyes nyomótól 24 óra alatt elfogták Halász Béla, Bodoglár 97. szám. alatti

nőtlen lakost, aki január 3-án betört Berényi József istállójába és onnan egy lószerszámot lopott el.

94 OOO forint járdaépítésre

Nemrég készült el a számvetés, mely arról ad tájékoztatót, hogy az Alkotmány utca és az Ady Endre utca építése 94 000 forintjába került a városnak A járdákat a VKG Vállalat dolgozói készítették. Az Ady Endre utcában 520, az Alkotmány utcában pedig 480 négyzetméternyi járdalapot raktak le.

Egy razzia eredményéből

A rendőrség december 30-át razziát tartott, melynek sorát elfogták Weigner Károlyt, aki sikkasztás, csalás és okirathamisítás miatt hat ^'re volt ítélve. Weigner Károlyt az úgynevezett »forradalmi tanács« szabadon bocsátotta Állampusztán az októberi események során.

Nem részesülhet abban a kedvezményben, amelyet a kormány azok számára biztosított, akik önkéntesen visszatérnek a büntetőintézetbe büntetésük letöltése végett. A hátralévő 4 év számára — jogos.

Kiintetö agieket is tárgyal a bíróság

MŰVELŐDÉSPOLITIKÁNK VÁLSÁGA

Az október 23-a után bekövetkezett események alapjaiban rázták meg művelődéspolitikánkat. is. Kiderült, hogy a nagy gonddal, sok anyagi áldozattal létrehozott különféle kulturális szervezetek, szervek és intézmények mögött nem állnak együttérző, féltő tömegek, amelyek számára fontos volna az illetékes szerv, vagy intézmény léte, fennmaradása és működése. Természetesen nein az iskolákról, hanem az iskolánkívüli kulturális munka szerveiről és azok közül is azokról van szó, amelyek tudományos ismeretterjesztéssel foglalkoztak. Amikor írásom címéül művelődéspolitikánk válságát választottam, akkor sem az iskolai művelődéspolitikára gondoltam, bár kétségtelenül az is válságba került, hanem a

művelődéspolitikának arra a

speciális ágazatára, mely a tudományok népszerűsítésére, a

felnőttek körében végzett tudományos ismeretterjesztésre vállalkozott. Érinti ez elsősorban azt a munkaterületet, melyet a Társadalom- és Természettud mányi Ismeretterjesztő Társulat (TTÍT), a Népművelési Minisztérium erre illetékes szervei, hellyel-közzei az MSZT, az MNDSZ és a tanács megfelelő szervei végeztek.

Ha ezt a jelenséget kizárólag az »inter arma silent rnusae« elméletével akarnék magyarázni, mélységesen tévednénk, A tömegeknek ebben a negatív állás- foglalásában benne van eddigi művelődéspolitikánk kritikája is.

Eddigi működésünk fő hibáit az alábbiakban látom:

I Hibás volt az az eljárás,

* * hogy mindent az aktuá- ! lis politikai szempontoknak rendeltünk alá. A tudományos ismeretterjesztést a termelő munka közvetlen támasztékának tekintettük, és csak azt és csak olyan formában vittük a tömegek elé, ami és amilyen mértékben ezt a csalóka ábrándot látszott szolgálni. Ez természetesen erőltetettséghez vezetett, szembekerültünk azzal a lenini tanítással, hogy a munkásosztálynak érdeke a valóság teljes feltárása. A marxista tudomány eredményeit eltúloztuk, az idealista tudomány eredményeit elhallgattuk vagy lebecsültük. Ezzel pedig a tömegeket megfosztottuk attól a lehetőségtől, hogy kialakuljon és fejlődjék józan ítélőképességük.

O Hibás volt az a gyakor* lat. hogy az ismeretterjesztés munkájával sokféle szerv sokféle szempont szerint, de csaknem ugyanannak az előadói gárdának a felhasználásával fog(l'ölytatás a 4. oldalon)

A járásbíróságon az oklobert események kövei köziében november és december hónapban csak polgári pereket tárgyaltak és előkészítették a büntetőügyeket bírósági tárgyalásra. Értesüléseink szerint büntetőügyek tárgyalását a bíróság január 9-én kezdi meg.

1 Közlekedéséi»! lést Szak- és Szerelőipari 1 illatat felvesz:

szegezőlakatosokat, villanyszerelőket, villany hegesztőket, esztergályosokat, épületszigetelőket, központifűtés-szerelőket, v izvezetékszerelőket, bádogosokat, épületlakatosokat, vasszerkezeti lakatosokat, épü letü vegezőket és a fenti szakmákhoz segédmunkásokat.- Jelentkezés; Budapest, IX., Közraktár u; 1—3; • és XI.. Andor utca 23: SZ; 1060

Gémes Gábor:

A VÁRÓTEREMBEN

Este volt. A vasúti váróterem ablakait ezüst kéreggel vonta be a kíméletlen, kemény fagy. A lámpa sárgás fényében ezernyi csillag sziporkázott a befagyott ablakon. A terem cigarettafüstben úszott. A padokon tarka össze-visszaságban ültek, feküdtek, beszélgettek, vitatkoztak az emberek. A sarokban arcára húzott füles sapkában őszhajú férfi aludt, s néha a hirtelen beállott csendben hallani lehetett ütemes, jóízű horkolását. Tőle balra mindjárt, fiatal pár bújt össze szerelmesen, A másik padsorban hangos férfiláv- saság játszotta az elmaradhatatlan kártyajátékot, az ultit. Kiáltásuktól csak úgy visszhangzott a terem, különösen, ha valamelyik piros ultit mondott. Ehhez a bábeli zsivalvhoz járult a hangszóró rekedt hangja, ameiy a vonatok érkezését, indulását mondta be.

Az egyik asztalnál három ember vitatkozott. Egy szemüveges, sovány kis ember, kopottas leli kabátban, kalappal a fején. A másik egy kuesmás férfi, kidolgozott vállain kekiszín pu- t'ajka feszült. A harmadik, egy öreg parasztbácsi. Egyik sem ismerte a másikat, mégis úgy ültek olt, mintha egymáshoz tartoznának.

— Nem, nem hiszem, hogy ilyet csinál a kormány — emelte fel újra a kezét a gazdaember.

— Ebből megint baj lesz, vagy talán forradalom.

— Miért? Kádár megmondotta az egyik beszédében, hogy ne sztrájkoljunk. Ennek csak az ország inná meg a levét, meg 'mi — csattant fel a kuesmás ember. — Mondtam én az üzemben, hogy nincs sok értelme. Most szaladgálnak mindenhová áramért, anyagért, most már mindegyik dolgozna.

— Igaz — bólintott rá a szemüveges — azért mégse így. kellett volna csinálni, elkeseredik a nép. Hanem békésen. Nem kellett volna a rádióban, újságban közzé tenni...

— Nincs igaza, kedves ... izé, :.. mert a kommunisták megint azt kapták volna, hogy félrevezetitek a népet, úgy mint Rákosi alatt. Hát ebből nem kérünk. Tudja meg mindenki, mi az igazság. Rosszul áll az ország! Ezért kellett a rendelet.

— Könnyen beszél, barátom

— igazította meg szemüvegét a tanító külsejű ember. — Magának biztos megvan az állása és nem tudja, mi a munkanélküli- scä*

— Téved, kedves uram? .:; —

simított végig a homlokán, — engem is elbocsátottak, pedig tíz éve dolgozom az üzemben. — Elgondolkodott, s mintha magában beszélne, úgy folytatta: — Fene tudja miért. Majd. a végén kiderül... Most a bányába megyek ... Nem féltem én sohasem a munkától... A családnak meg enníj kell... Ott is megbecsülik a. jó munkást....

— A bányába megy? — kérdezte szinte egyszerre a két ember.

— Igen! De miért néznek rám oiyan furcsán?

— Miért? «- csodálkoztak mindketten. De csak a szemüveges folytatta. — Nem jó a bánya, sokat kell dolgozni, meg a pénz is kevés, meg a veszély, omlás, vízbetörés, gáz és még ki tudja, mi minden van ott. Én azt ajánlom magának — telte hozzá suttogva — ne menjen. Próbáljon valahol máshol állást szerezni.-— Mondja csak. kedves barátom, maga szeret olvasni? — tette fel .az ide nem illő kérdést.

— Persze, hogy szeretek, de nem értem miért kérdi?

— Látja, maga szeret olvasni. Meg ilyen hidegben is jót tenne egy kályha, kivált, ha még tüzelnének is benne. De miért nem tüzelnek? Mert nincs szén. Na látja, ezért megyek én a bányába.

Hallgattak. A teremben már csend honolt, csak néha Roppantak össze fázósan a lábak s mintha most a csendben erősebb lenne a hideg. Ez nemcsak egyik délután, amikor haza

a labakat, a szíveket is dermesztetté. A kuesmás könyökét az asztalon nyugtatta. Gondolatai a bánya, a jövendő munkahelye felé szálltak. El tudta magát képezni csillésnek, rakodó- munkásnak, de vájárnak nem. Még sohasem volt bányában. Dehát élni kell, dolgozni keli. A szemüveges hangja riasztotta fel.

— Érf is munkanélküli vagyok. De én nem megyek a bányába. Negyven évig álltam . a satu mellett... Ezután már nem .akarok bányász lenni.

A kuesmás ránézett, tekintetét belefúrta a másik ember arcába. Megértőén bólintott, de nem válaszolt. A hangszóró rekedt hangja reccsent bele a beállott csöndbe. Valamelyik vonat indulását mondta be.

— Na, én megyek — állt fel a kuesmás ember.>— A viszontlátásra. — Kezét nyújtotta. — Nagy Péter vagyok.

— Én meg Havas Ernő.... Tudja mit?..,. írjon nekem a bányáról.

*

' Egy hét lelt el. Havas Ernő úgy érezte, hogy ez a hét a bizonytalanság hete volt. Kapott ígéretet munkára, nem is egy helyen. De valahogy sehol sem tetszett, neki. Vagy a fizetés volt kevés, vagy a munkakörülmény volt olyan, ami nem tetszett neki. Várt valamire. Ö maga se tudta, hogy mire. Az

ment. levelet talált, az asztalán: A címzés rajta olyan, amiből rögtön megállapíthatta, nem gyakorlott kéz, írása. Felbontotta a levelet, olvasni kezdte.- Aztán egy gyors mozdulattal dühösen az asztalra dobta. Járkálni kezdett a szobában. Felvette újra a levelet s rnegim olvasta.

»Csapatcsillés vagyok már eg.v hét óta. Nem mondom, nehéz a munka, meg szokatlan is. De keresni lehet. És ez most a ieg- fontcsabb. Meg hát az sem mindegy nekünk, bányászoknak, hogy van-e az országnak elég szene. Azt mondják itt a többiek, ha így dolgozok, megkeresem az 1600 forintot. Ha úgy gondolja és nincs állása még, jöjjön maga is.«

— Elmenjek? — gondolkozott fennhangon Havas Ernő. — Félbehagyjam a szakmámat? Ott nincs reszelő, meg Satu-pad. .. Bár hogy ezek járjanak, ahhoz villany kell.... Nem. nem. mégsem megyek.... 1600 forint? — Számolni kezdett magában. — Talán mégis jó lenne.. . Eli!.. • Elmegyek. — Nagyot kiáltott.— Ilonka! Pakolj össze, találtán állást. Megyek a bányába!

Az ablakhoz ment s gondolatai visszatértek az egy hét előtti hideg, jégvirágos váróteremre Igaza volt annak az embernek most a bányákban van szükség a jó munkaerőre.