Petőfi Népe, 1956. december (1. évfolyam, 27-50. szám)

1956-12-29 / 48. szám

OeceiÉer 31-ig nem kell fizetni bírságai a késedelmesen bemutatott ingatlan­átruházási szerződések után a járási tanácsok végrehajtó bi­zottsága pénzügyi osztályának illetékügyekkel foglalkozó cso­portjánál. Aki a jelzett határ­időig ezt nem teszi meg, decem­ber 31 után a késedelmesen be­mutatott szerződés illetékét 50 százalékot kitevő bírság összeg­gel terhelik meg. Egyéhként a szerződés bemutatásának határ­ideje mindenkor az adás-vétel megkötésétől számított 15 nap. A bemutatás kötelezettsége szempontjából teljesen közöm­bös, hogy ideiglenes, vagy szó­beli megállapodás alapján jött létre az ügylet; A Pénzügyminisztérium hoz­zájárult ahhoz, hogy az egyéb­ként késedelmes bemutatás mi­att bírságra ítélt ingatlanátru­házási szerződések (adás-vételi szerződések, stb.) után, ha eze­ket f. év december 31-ig mutat­ják is be, indokolt esetben tel­jesen mellőzzék a bírság kisza­bását. Ez a rendelkezés azok számá­ra jelent előnyt, akik birtokában érvényes, vagy már hatóságilag engedélyezett adás-vételi szerző­dés van. Mindenkinek köteles­sége az ilyen szerződéseket ille­ték kiszabás céljából bemutatni Ilyenek is voltak jForradalmárkodtunk !“ — mondja Tóth Margit a kiskunfélegyházi rendőrségen Mintha egyenesen az »amazo­nok hadseregéből« pottyant vol­na ide. A sötétkék svájci sapka alól kuszái tan hullottak ki a gesztenyebarna hajfürtök, csi­nosnak mondható arcából két csillogó fekete szem tekint fe­lénk. Blúza valamikor fehér le­hetett, de a piszok alaposan megszürkí tette. Alig 18 éves Tóth Margit, egy öcsödi kis­gazda lánya. A rendőrtiszt előtt a motozás során előkerült dol­gok fekszenek. Különböző ira­tok, akták a budapesti XI. kér. rendőrkapitányságról, a sándor- falvi tanács VB pecsétje, Kiss Jó­zsef budapesti kisiparos bélyeg­zője, stb. — Hogyan kerültek ezek ma­gához? — hangzik a kérdés! — A forradalom alatt, mert én forradalmár vagyok! — feleli. — Különben is miért hoztak en­gem be ide, a rendőrségre, hi­szen nem csináltam semmit, fegyverem nincs. Mester elvtárs, a kiskunfél­egyházi kapitányság nyomozója felvilágosítja, hogy Tóth Margi- tot szülei kerestetik a rendőr­ség útján, mert október 26 óta nyoma veszett. Ezután már a nyomozó kér­dez. Mi a foglalkozása, hol dol­gozott utoljára s mit csinált az elmúlt hónapban? — Állami gazdaságban dol­goztam utoljára október 11-én, azután betegállományba men­tem s október vége óta »forra- dalmárkodom«. — Hogy kezdődött? — October 26-án bementem Szentesre felülvizsgálatra. Amint az orvosi váróban ülök. bejön egy csinos sofőrkabátos fiú és azt mondja: aki magyar, az ve­lem jön; Én • magyarnak érez­tem magamat, meg a sofőr is csinos volt, tehát vele mentem. Kint beültünk egy autóba, on­nét Sándorfalvára mentünk. Kaptam egy puskát és elfoglal­tuk a tanácsházát. Ott azt mond­ta a »sofőr«, hogy szép kislány vagyok és nekem adta a bélyeg­zőt. Aztán innét Pestre men­tünk. »Áttörtük« a szovjet pán­célosok vonalát és bementünk a városba. Pesten aztán itt is, ott is forradalmárkodtunk. Innét Tatabányára mentünk, de ott nem volt jó, mert a bányászok »durva emberek« voltak. Vissza­mentünk Pestre, ahol egyszerre csak magamra maradtam, mert az én sofőröm meglépett. Nagyot iszik az előtte lévő víz­ből. — Azóta csavargók, hol ide, hol oda. s most itt vagyok. Rágyújt egy cigarettára, hosz- szan néz a levegőbe, talán sze­gény, de becsületes szüleire gon­dol, akik sokat aggódtak érte az elmúlt időben, majd ismét meg­szólal. — Mondja, hol lehet itt ma­guknál mosni, mert a blúzom egy »kicsit« bepiszkolódott. Bizony ráfért a tiszta ruhán kívül egy alapos fürdés is, Venni, eladni, cserélni akar? Hirdessen a PetŐ2l If épé-ben. Mibovíük a fö!cíművi‘«izövi*ihvxví nagykereskedelmi hálózatát Essél olcsóbbá és jobbá tudják tenni a lakosság áruellátását Mostanában sokat hallani a földmüvesszövetkezetek nagyobb önállóságáról, a íökjművesszö- vetkezetek nagykereskedelmi hálózatának kibővítéséről. Az ezzel kapcsolatos tervekről kér­tünk tájékoztatást Szomor Gyu­lától, a MÉSZÖV igazgatóságá­nak. elnökhelyettesétől. — Régi kívánsága a földmű­vesszövetkezet dolgozóinak és a parasztságnak egyaránt, hogy szövetkezeti nagykereskedelmet hozzunk létre. Nehézzé teszi a készletek beszerzését, hogy a földművesszövetkezeteknek 8— 10 nagykereskedelmi vállalattal kell állandóan összeköttetésben lenni. Ez meg is drágít egyes árucikkeket. Mi például saját vegyiüzemünkben gyártjuk a kénlapokat. Ezt át kell adni a nagykereskedelmi vállalatnak, amely aztán ismét szétosztja a földművesszövetkezeteknek. Ter­mészetes, hogy olcsóbb lenne a kénlap, ha közvetlenül a fo­gyasztóknak tudnánk adni, nem lépne közbe egy másik vállalat. Hasonló a helyzet más áru­cikkeknél is. Mi főzzük ki az egész megyében a különböző gyümölcspálinkákat. Az áru adjusztálását — ahogy szak­nyelven mondják —, vagyis a palackozást, finomítást stb. már Különböző közbeiktatott vállala­tok végzik. Mi főként hordóban szállítunk. Ha kibővítjük a nagykereske­delmi hálózatot, mindez megvál­tozik. Már történtek kezdeti lé­pések. A FÜSZÉRT-től a járási fiókokat átvettük és Kecskemét város, valamint járás kivételé­vel a FŰSZERT nagykereske­delmi tevékenységét is mi vé­gezzük. Már van mintegy 15 millió forint árukészletünk is, főként textilárukból. A jövőben arra is törekszünk, hogy minél nagyobb mértékben, saját üzemeinken belül állítsunk elő árut, saját nagykereskedel­münk számára. .Ebhez természe­tesen az kell, hogy nagyobb ön­állóságot kapjanak a földmű­vesszövetkezetek. Ez annál is Kossuth©! szívtam Mély slukkot szívtam a ciga­rettámból, aztán hatalmas füst- felhőt pöfékeltem ki a számon. Igen! Nem vitás! Ez a sokat szidott Kossuth cigaretta íze. Valódi, hamisíthatatlan, sajá­tos íz. Hej, de sokat szidtuk, hej de sokat átkoztuk! Aztán válogattunk —, mert hiszen nem volt mindegy, hogy egri, lágy­mányosi, vagy debreceni — most azonban csak az a lényeg, hogy Kossuth legyen. önök, kedves olvasóim, ne le­pődjenek meg, nem valami Tün­dérországból küldöm tudósítá­somat, hanem Kiskunfélegyhá­záról. Odamentem az első trafikhoz, cigarettát kértem. — Milyet parancsol? Kossuth, Terv, Harmonia? Mint, aki nem hisz a fülének, bátortalanul kértem, 2 csomag Kossuthot. Megkaptam, nem a pult alól, hanem a pultról. Előkerült az eltűnt Kossuth. — Meddig lehet még kapni? — rohantam a központi elosztó­ba. — Nem szívesen adunk felvi­lágosítást, mert ha nyilvános­ságra kerül, szétverik az elosztó üzletet — kapom a választ. Annyit azonban mégis sikerült megtudni, hogy a kiskunfélegy­házi járás két és fél millió ciga­rettát kapott az ünnepekre, eb­ből 1 millió Kossuth, 800 000 Terv, korlátlan mennyiségű pi­padohány, amit főleg falun ked­velnek. Akik pedig sajátmaguk szere­tik sodorni a »cigit«, 20 000 cso­mag dohány áll rendelkezésre, megfelelő papírral. Gyorsan rágyújtok még egy cigarettára. Hiába, jó az a Kos- suth-cigaretta, bármennyire is szidtuk. — ba —, inkább üdvös volna, mçrt sok munkáskezet tudnánk foglalkoz­tatni. Három helyen, Kiskun­félegyházán, Tiszakécskén és Kiskunhalason már készíttetünk konfekcióárut. Bugacon tudomá­som szerint bőven található a kefegyártás egyik nyersanyaga, a sikárgyökér. A jövőben szeret­nénk kefegyártó üzemet létesí­teni. Egyszóval jobbá és olcsóbbá tudnánk tenni a lakosság áru­ellátását. Az áruk raktározásá­hoz szükséges helyiségről is gondoskodunk. Két raktárt épí­tünk. A Terményforgalmi Vál­lalat segítségünkre sietett, mer; májusig a máriavárosi vasútál­lomás közelében levő Erzsébet- malmot odaadta raktárhelyiség­nek. Mindez természetesen nem je­lenti az adminisztrációs létszám növelését, A meglévő hivatali apparátussal -mindezt meg lehet oldani. Eddig ugyanis az volt a helyzet, hogy csalt statisztikákat gyártottunk, az íróasztalhoz vol­tunk kötve. Ka megszűnik a sok felesleges jelentés, nagyobb ön­állóságunk lesz, akkor ténylege­sen konkrét, hasznos munkát tudunk végezni. Ezek még csak tervek. Még nem tudjuk, hogy a kormány­zat miként járul hozzá elgondo­lásainkhoz. Nincs kiforrptt ál­láspont, a szövetkezeti nagyke­reskedelem még csak alakuló­ban van. Reméljük,’ néhány hó­nap múlva már eredményekről számolhatunk be — fejezte be tájékoztatóját Szomor Gyula. a këzalkaimazattak szakszervezeti kiildöltségének nagyfonfosságú tárgyalásai a pénzügyminiszterrel A Magyar Közalkalmazottak Szabad Szakszervezetének hét­tagú küldöttsége Huber Lajos szakszervezeti elnök vezetésével felkereste Kossá István pénz­ügyminisztert. A küldöttség —, amelyben részt vettek hivatali küldöttek is — részletesen is­mertette a közalkalmazottak problémáit, amelyekről tud a szakszervezet is. A küldöttség előterjesztést is tett. Ezzel a pénzügyminiszter általában egyetértett. Megígérte, hogy intézkedik a MÁV 50 szá­zalékos utazási díjkedvezmény ügyében. Valószínű, 1957 már­ciusától kezdve a közalkalmazot­tak, arcképes igazolvány felmu­tatása mellett, 50 százalékkal ol­csóbban utazhatnak a vasúton, mint eddig. A pénzügyminisz­ter megszüntette a külszolgála­tot és a közalkalmazottak részé­re a jövőben 31 forintos napidí­jat engedélyez. Ezzel egyidejű­leg rendezik a magánszállásért fizetett díjakat is. Ezenkívül az étkeztetési hozzájárulást is egy­ségesítik. A pénzügyminiszter támogatja a kormánynál a közalkalmazot­tak küldöttségének azt a kéré­sét is, hogy azonnal dolgozzák ki és 1957. márciusától kezdve vezessék be az új státus-rend­szert, amely megfelelő béreme­léssel lesz egybekötve. Végül tá­mogatja a heti munkaidő csök­kentésére vonatkozó kérelmet is.­KARÁCSONY UTÁN /t véghetettenül két rossz- csont unokaöcsém egész nap nem hagyott békén. Kará­csonyesti élményeikkel traktál- tak. A hegyi vasútat meg a mo­zigépet mesélték. Viszont én a sógorral sakkoztam és eközben nem lehet kétfelé ügyelgetni. Bandi a kezével is mutatta: — így megy a mozdony felfelé és így csinál: zzzzz . , i — Behoz­zam? — Nem kell. Már láttam; Aztán Gabi tolódott közénk és a könyökével a sakktáblát bil- legtette: — Akkor a filmes gépet les­sék megnézni. Az érdekesebb. Hattyút is mulat, ■— Az sem kell. S nyugodtságot mulatva ríyel- destem befelé a türelmetlenséget, mert azt tartják rólam ud- tsarszerte, hogy nagyon zord em­ber vagyok a gyerekekhez. Nem tudok hozzájuk kedves, barátsá­gos lenni. Ha szólnak hozzám, mordulásnál egyéb nem futja. De amint a fentiekből is meg­állapítható: Bandit és Gabit mindez nem gátolja abban, hogy­ha a városból jövök, ne várjanak a kapuban. — Bátyja, mit hoztál? Elutasítón dörmögöm ilyenkor: *— Semmit. A kezem bedugom a zsebembe és haragos arcot vágok, mire a barna szem a kékkel összehu­nyorít. Kihúzzák a zsebemből a kezemet és belekapaszkodnak. Persze azért azokban a zsebek­ben akad gyermeknek való apró­ság, de ezt nem fontos minden­kinek tudni. De visszatérve a sakkozásra, Gabi szerencsésen elhúzta a kö­nyökét a sakktábláról, csupán a király dőlt fel. Visszahelyeztem a helyére és közben idegeket nyugtató cigaretta után tekin­tettem. Gabi elnézett a mérgem felett és kérdezte: — Hozzam a cigarettát? Nagyot fújtam, — Hozzad. Az előzékenységből Bandi sem maradhatott ki. Behozta a kony­hából a gyujásdobozt, kis marká­ban erősen szorongatta, és mi­előtt még a számhoz emeltem volna a cigarettát, liúzta-vonta a doboz oldalán a gyufát. Persze, hogy nem gyulladt m,eg, csak tö­redezett. No, de fő az igyekezet. Ilfi őst pedig rátérek arra, amivel kezdeni akartam. Hát azon a fentemlített napon még jónéhány cselezést megpró­báltak, hogy bentmar adhassa­nak legalább délig. Már csak azért is, mert nálunk sok a könyv. Náluk is van, de a mieinkben képek is vannak. Meg papír is akad, ceruza is, színes is, nemcsak amolyan kö­zönséges grafit. Szóval a gyer­meki vágyak beteljesedése. Neki lehet hasalni a szőnyegen és há­zakat, embereket rajzolni. Él­vezetes, szép játék ez. Néha csak bámulom, miket kitalálnak. A sógorom ügyet sem vetett rájuk, gondba merülten a lépé­seket számolgatta. Néha már- már hozzányúlt a figurákhoz, de aztán mindig újabb ötlete tá­madt s kezdte a gondolkodást élőiről. Végre is, amikor a gyalo­got megtolta, s rám került volna a gondolkodás sorja, Bandi hir­telen keserves sírásba fogott. — Eltörött a ceruzám hegye! Más rendes felnőtt azt mondta volna: Add ide, fiacskám, majd kihegyezem. Én ehelyett így dör- rnögtem: — Menjetek és bosszantsátok anyátokat. Nyitottam az ajtót is. Mozdul­tak is, nem is. Tétován álltak az ajtónál. Szőszke fejük, mint az arany ragyogott. Gabi komo­lyan, szemrehányón nézett; Ban­di sírásán is, nevetősen is. Éde­sek, megejtően aranyosak vol­tak. Feleségem mindjárt pártju­kat is fogta: — Ugyan hagyjad őket. Gabi gyorsan betette a már kinyitott ajtót, Bandi iparkodott a ceruzákhoz vissza. Megállást intettem. — Jó, bentmaradhattok, de csak akkor, ha Bandi megmond­ja, hogy hívják. Mondta gyorsan. — Apukát? Darálta. — No még azt, milyen uicaoan laktok? Zuhogta, mint a gát a vi- ^ zet, és már azt is mond­ta, amit nem kérdeztem. Már mint hogy: Gabi eltörte a kis tányért és az ágy alá dugta, ne­hogy anyuka megtalálja. Azért mégis megtalálta és Gabi ráfog­ta, hogy Bandi törte el, mire anyuka, ami biztos, biztos, mind­kettőjükön kiporolta a ruhát. ■ — Pedig ez nem való volt. így mondta és kis ökle máris Gabi arcán csattant. — Nesze, amiért nem mondtál igazai! Az ütés után sünként gurul­tak a padlón. Hol Bandi került felül, hol Gabi alul. A sógor lel­kesen szurkolt Bandinak, hiszen az a kisebb. — Mindent bele Bandika, mindent bele! A feleségem kapkodta volna szét a két kis kakast. — Nem szabad gyerekek! Ban­dika, Gabika, azonnal hagyjátok abba! Volt eszükbe. Úgy nekibuzdul­tak. hogy a ruhájuk is szakadt. Erre aztán én is mozdultam, fel­kaptam és az ajtón kívülre tes­sékeltem őket. — Többet nincs ceruza, se papír. Alászolgája! — S amikor megbizonyosodtam, hogy hazako­cogtak, az enyémekhez fordulva azt mondtam: — Én is rossz vol­tam gyerekkoromban, de ennyi­re rossz mégsem. ■A család eme megállapításom­ra rákezdte a szokásos tiszte­letlen köhögést. MSélyçbb vitába a.családfő­nek kijáró megbecsülés­ről ismét nem merülhettem, mert Gabi újra megjelent. Mö­götte Bandi világos fejecskéje bukkant fel, száján akkora mo­sollyal, mintha egy szép nagy barackot egészben készülne le­nyelni. Óvatosan mndorkodtak Bennem már hegyeseden a kér­dés: Mit akartok? De nem re­cseghettem el, mert Gabi egyik Bandi a másik oldalról fogtak közre és kicsi tenyerükön egy- egy szem szaloncukrot tartottal és mondták: — A karácsonyfáról hoztuk, úgy vettük le, tessék megenni, tudjuk, hogy nagyon tetszik sze­retni. És,;; Osszeborzoitam es megcsókol­tam- szöszke hajukat. Fodor Jánáá.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom