Petőfi Népe, 1956. december (1. évfolyam, 27-50. szám)
1956-12-23 / 46. szám
$éía Kecskemét zenemldgdbctn „Aa a nép, amely a kultúráért, a muzsikáért harcolni képes, nincs elvesave.“ (Bartók) Kedves OlvasóinkI Zenei életünkkel vajmi keveset foglalkozott megyénk lapja az elmúlt évek alatt. Ezt a mulasztást igyekszünk némilcépp pótolni, amikor karácsonyi■ számunkban teljes oldalt szentelünk a zene világának. »Háborúban hallgatnak a múzsák« — így szól egy bölcs mondás. Most a békesség nagy ünnepét tartjuk. Igaz, a zenekedvelőknek nem lesz alkalmuk a hangversenytermekben élvezni a zene halba-, tatlan mestereinek műveit, de, engedjék meg, hogy prózában nyújtsunk át egy csokrot Kecskemét zenetolmácsai- ? nak tollából. Kezdjük talán ott, ahol a zene még csak kis topinkák- ? ban jár. És most átadjuk a szót dr. Szendrői Józsefnének, í a kecskeméti Jólcai Mór állami általános fiúiskola ének- < tanárának. Muzsika az óvodában Kedden és szombaton a reggeli órákban, ha benyitunk a Petőfi utcai óvodába, boldog gyermekarcokat látunk. Népi gyermekmondókák, játékok és dalok váltogatják egymást. Zeng a cintányér, szól a triangulum, jár a kis láb, tapsol a kéz. Inkább lassabban haladunk, de nemcsak a kiválasztottak kis csoportja, hanem mindenki egyformán részesül egy-egy cseppnyi boldogságban. A játékdalok és gyermekdalok valámi sajátos hasonlóság jegyeit viselik magukon, a földrészek és nemzetek határain keresztül is. Majdnem azonosak a fehér-fekete és sárgabőrű gyermekeknél egyaránt. Egyben magukon viselik a nemzeti hagyományok jellegét. A mi óvodáinkban és iskoláinkban az elmúlt évtizedben nem emeltük nemes néphagyományunkat arra a magaslatra, mely méltán megilleti. Mint városunk nagy szülöttje mondja: »A néphagyomány zörget az óvó ajtaján. Haza akarja hozni Magyarországra. Jobb jövőt jelent, ha bebocsátja.« A Petőfi utcai óvoda is hozzá akar járulni a keletkezett ür kitöltéséhez: magyar a dal, magyar az érzés, amely itt a kis szivekből fakad. Mert ki is ápolná nemes hagyományainkat, ha mi magunk nem? Ugyanakkor nem hanyagoljuk el más népek dalait sem. Itt is Kodály Zoltánt kell idéznünk: -Hallgass figyelemmel minden népdalt, ez a legszebb dallamok kincsesbányája, s általuk rneg- ísmred a népek jellemét.« Városunk akkor lenne méltó nagy szülöttjéhez, ha minden óvodájában elindulna a zenei élet magvetése. A kezdeményezés ezév október 9-én megtörtént. Az Állami Zeneiskola Petőfi utcai óvodája elindult ezen az úton. Hozzá akar járulni Kodály Zoltán célkitűzésének megvalósításához: »Kezdeni már az óvodában kell, mert a gyermek ott játszva megtanulja azt, amire az elemiben már késő... Az újabb lélektan meggyőzően fejti _ ki, hogy a nevelésben a 3—7 éves kor sokkal fontosabb, a következő éveknél. Amit ez a kor elront, vagy elmulaszt, később . helyrehozni nem lehet. A szülők ritkán törődnek idejekorán a zeneéízék fejlesztésével, s a legfigyelmesebb szülő sem tudja bármi gondos zenetanítás mellett megadni gyermekének a társas nevelést, pedig az a zene kezdőfokán hatalmas segítség- óvodáskorban a magyarság tudatalatti elemeinek beültetése, lassú kifejlesztése a feladatunk. Magyar mivoltunk épületének mintegy a földalatti alapjait kell itt lerakni. Minél mélyebbre épül a fundamentom, annál szilárdabb az épület.« Most’ minden szív ünnepére, Karácsonyra készülünk. Erre az alkalomra is ebből a gazdag, föld mélyéből fakadó hagyományból merítünk. Most pedig tegyünk néhány lépést Szendrői Józsefnévah az általános iskolákig. Ez év őszén kilenc új diplomás énektanár lépett Kecskeméten az általános iskolák ifjúsága elé, hogy tudásának legjavát adja át. Munkájuk, sajnos, még nem támaszkodhat az óvodák zenei eredményeire, tehát már az I. osztályban -késéssel« kénytelenek kezdeni. Még azt nem lehel mondani, hogy minden iskolában el tudják végezni az alsó tagozat zenei célkitűzéseit. A késés tehát növekszik. Valóságban a felső tagozat V. és VI. osztályára hárulna minden mulasztás bepótolása, az engedélyezett heti két énekóra keretében. A VII. és VIII. osztályokban ugyanis már csak heti egy óra áll rendelkezésre. A teherelosztás aránytalan, egészségtelen, és így nem is vezethet a kívánt cél elérésére. Az óvodában mérföldes csizmákkal lehetne haladni, ha óvodai zeneoktatás lenne. Jelenleg csak elszórtan van. Az alsótagozatban kis csizmákkal nagyot lépnek —, ahol lépnek, a felsőtagozat szűk csizmáiban pedig alig-alig haladunk. Úgy tűnik, mintha megfeledkeztünk volna a görögöknek a zenéről vallott felfogásáról: — a zene az általános nevelés, és az általános műveltség egyik kiegészítő része, ellensúlyozni kell vele a testedzést, mert az sokszor nyerssé, durvává tesz és elbizakodottá, a zene viszont megfinomít. Az idők során ezt az elvet nagy haladó elmék állandóan felszínen tartották. A mi korunkban, városunk nagy szülöttje, Kodály Zoltán, ezt vallja: — »Az általános emberi lélekfejlesztés mellett a zenében Anekdoták egy nagy karmester életéből Toscaninit a világ legnagyobb karmesterének tartották. — Nem igaz, hogy én vagyok a világ legjobb Icarmestere — ■mondotta egyszer huncut mosollyal. — Sajnos, én vagyok az egyetlen jó karmester. * Egy oboista egyszer panaszkodott, hogy egy e hangja sehogyan sem sikerül. — Ne búsuljon — mondta l Toscanini, pillanatnyi gondolkodás után. — Maga partitúrájában nincs több e-hang. * Tehetséges énekesekkel szemben igen elnéző volt. Egy széphangú énekesnő a Toscaninivel tartott első próbán többször elvétette a taktust. — Maga a világ legrosszabb muzsikusa! — kiáltott rá dühösen Toscanini. Ám egy pillanattal később ellágyulva tette hozzá: — De úgy énekel, mint egy angyal. * Ha a zenekar valami hibát követ el, Toscanini valósággal megvadul, öklét rázza, átkozó- ; dik, ketté töri a vezénylő pál- I cát, darabokra szaggatja a kottákat, földhöz vágja az óráját, vagy nélkülözhetetlen szemüvegét, majd rátapos. Egyszer, amikor dührohamában összetört egy szép zsebórát, a zenelMr tagjai egy otromba Jngersoll-órát ajándékoztak neki és az óra fedelébe bevésették — »Zenekari xtráhák céljaira.« a magyarrá nevelésnek olyan eszközét bírjuk, amit semmiféle más tantárgy pótolni nem tud. Tantervűnk rettentő zenétlensé- ge, sőt zeneellenessége súlyos kára a nemzetnevelésnek is.« — Ugyanő mondja más helyen: »A legtöbb gyermek nem jut hozzá, hogy természetes zeneösztönét idejében foglalkoztassa. Ez pedig fejlesztés hiján, eltompul, az emberek többsége zenétlenül megy végig az életen, s még jó, ha nem sejti, hogy mit veszített. De többnyire ráeszmél, mikor már késő. Innen a sok felnőtt reménytelen és groteszk zenetanulása, vagy kesergése fiatalkora mulasztásán.« Nézzünk szembe a valóságban kialakult helyzettel. A nevelés dogmatikus értelmezésében nagy hibát követtünk el: erősen háttérbe szorult az esztétikai és humanista nevelés. Kimaradt a nevelésből az, ami leginkább fejleszti a serdülő lélek ízlését, érzés- és gondolatvilágát. Ezen a területen elsőrendű jelentősége van az éneknek és zenének, — ezenkívül a képzőművészet alapelemeinek, általános isko ■ Iákban a rajz-óráknak, leányiskolákban még a kézimunkának. Célkitűzéseinkhez akkor jutunk közelebb, ha megszívleljük Kodály Zoltán szavait: «... ne csak az olimpiát vegyük át a görögöktől, hanem a lelki nevelést is, különben csak barbárok maradunk, akárhogy rúgjuk is a labdát.. ; A zene legcsekélyebb felkarolása mindenki életét szebbé, gazdagabbá, élni érdemesebbé tenné.« A kalauz szerepét most Lőrinc Béla énektanár veszi át, kövessük őt a Bartók Béla Énekkarhoz, melynek ő a karnagya. A megyei tanács Bartók-kórusa Kodály: Molnár Anna című reprezentatív kórusmüvének felújításánál hagyta abba munkáját a közbejött események miatt. Ezzel a reprizzel szerettünk volna a Mester 74. születésnapi koncertjén kedveskedni városunk I zenekedvelő közönségének. Mihelyt az énekkari munka megindulhat, komoly szervezési problémát kell megoldanunk: fel kell töltetnünk kórusunkat muzikális fiatalokkal, hogy következő művészi feladatainknak megfelelhessünk. Csak így foghatunk hozzá a Parasztbecsület opera kórusszámainak tanulásához. Szeretnénk az egész operát helyi szólistákkal és zenekarral a jövő év őszén bemutatni. Távolabbi célunk: kantáták, oratórium-részletek művészi interpretálásának megoldásával közelebb jutni nagy tervünk megvalósításához: Kodály Psalmusának bemutatásához; Ügy érzem, hogy a közel 100 éves múltra visszatekintő énekkarunknak ez lenne legszebb, legméltóbb művészi teljesítménye. Ugyancsak Lőrincz Béla énektanár a kalauzunk, amikor a Kecskeméti Gépgyár Énekkarát keressük fel. Az üzem énekkara országosan szép sikert ért el a tavaszi budapesti Vasas Fesztiválon. Jelen pillanatban szünetel a kórusmunka, remélem, az üzemi munkástanács, a körülményektől függően, támogatni fogja az újból meginduló énekkari tevékenységet. A Gépgyári Énekkar művészi profiljának megfelelően a továbbiakban is klasszikus örökségünk néhány gyöngyszemével, helyi népdalokkal és ezek feldolgozásaival és a hagyományokra támaszkodó, patinás, művészi értékű munkás- dalokkal kívánjuk repertoárunkat kiegészíteni. Célunk: az eddiginél intenzívebben résztvenni az üzem dolgozóinak művészi nevelésében, szórakoztatásában; hatékonyabban bekapcsolódni városunk zenei életébe; munkánk nyomán kedvet adni helyi üzemi régebbi énekkari munká- jánák feltámasztásához, új üzemi énekkarok létesítéséhez. Most pedig Ádám József, a kecskeméti Állami Zeneiskola igazgatója vezet bennünket tovább. a Kecskeméti Állami Zeneiskola ez évben G4-szer nyitotta meg kapuit a zenét tanulni vágyó gyermekek és felnőttek előtt. A 18 tagú tanári kar, s 400 növendék olyan lelkesedéssel talán még soha nem kezdett munkához. mint ebben az évben. Munkánk fokozásához főleg az adott erőt, hogy az elmúlt évek eredményeire mindinkább felfigyeltek Kecskemét város zenekedvelői és a város vezetői. Nagyobb segítséget is nyújtottak az eddiginél. Reméljük, hogy ebben a tanévben eredményeink teljes k'bontakozása rádöbbenti az illetékeseket, hogy a zenei nevelés —, mint az általános ember- nevelés egyik elvitathatatlanul legfőbb eszköze — jobb körülmények között folyjon, mint amilyent a jelenlegi Petőfi utcai épületünk nyújtani tud. Azok, akik jelen voltak tanévnyitó ünnepélyünkön, előre megsejtették, hogy ebben az évben nagy dolgok várhatók; Négy növendék és négy tanári hangversenyt terveztünk. A hangversenyek azok a legfőbb állomások ahol a tanulók megmutathatják hogy mire képesek. A közbejött események a szépen kibontakozó munkánkat megállították. Budapestről, Szegedről, Félegyházáról utazó tanáraink csak a legnagyobb nehézségek árán tudnak eljutni az iskolába; Január hó 11-én újra kezdjük a tanítást. Reméljük hogy addigra sikerül a teljesen kifogyott tüzelőnket pótolni, s így meleg tantermek várhatják tanulóinkat és zenei neveléssel szolgálhatjuk népünk boldogabb jövőjét. Adám József vezeti a kecskeméti KTSZ Kodály-kórusát is. Ezekről a következőket mondja: — A kórus újjáéledésének egyéves évfordulóját kívántuk megünnepelni decemberben; A mester 74. születésnapján a »Felszálott a páva« című művét akartuk megszólaltatni. Mivel a próbák megtartása lehetetlen volt. ez elmaradt. Munkánk jelenleg is szünetel; Amint lehetséges azonban újra munkához látunk, hogy ez a férfi kari szín se hiányozzék Kecskemét zenei életéből. Reméljük, hogy a kórus a jövőben nagyobb támogatást és megbecsülést kap a magyar dalkultúráért vívott áldozatos munkájáért. Kedves Olvasóink! Oldalunk végére értünk és sétánkat közel sem tekinthetjük befejezettnek. Most látjuk csak, mennyi a pótolni való. Ahhoz a csolcorhoz, amit összeszedtünk, kicsiny vázának bizonyult ez az az oldal. Nem fért bele a tanítónőképző kórus, az orvosegészségügyi zenekar, a népi zenekar, s még sok más együttes munkájának ismertetése, amelyek pedig mindannyian helyet kérnek és érdemelnek is hasábjainkon. Ugyanígy kimaradtak a megyénkben működő, népünk zenei kultúráját fejlesztő együttesek, iskolák is. ígérjük, ők is sorrakerülnek. Kodály Zoltán Kecskemét szülötte Kodály Zoltán, az elmúlt napokban: december 16-án töltötte be 74. életévét. A városi tanács méltán érezte kötelességének, hogy Kecskemét nagy fiának születése napját igazán egy Kodály- hangversennyel ünnepelheti. A hangverseny műsorát helyi szereplők, helyi művészek adták volna. Igazi kaláka szerű mozgalommal siettek kisdiákok, tanárok, énekkarok és szólisták, hogy énekükkel, muzsikálásukkal áldozzanak a szép nap emlékének s hogy felhangozzék az ének: — »... annyi áldás szálljon Mesterünk fejére.« A hangverseny műsora elkészült. Megvalósítását a forradalmi idők meghiúsították. A hangverseny műsora olyan szép, hogy érdemes a szereplőket, amint lehet megkérni, hogy szólaltassák meg! Addig is a hangverseny helyett emlékezzünk pár sorban Kodály Zoltánra. Az ősz mester hí- vebb szülővárosához, mint viszont. Egyik legnagyobb alkotásának, a Psalmus Hungaricus-nak, (Magyar Zsoltár) költőjéül kecskeméti embert, Végh Mihályt választja. Az első monumentálisán nagy vegyeskarainak ősbemutatói Kecskeméten hangzanak fel, az ugyancsak kecskeméti Vásárhelyi Zoltán, a nagynevű Kodály-tanítvány tolmácsolásában. Ezek a bemutatók az 1935—36- os években voltak és méltán keltettek európai visszhangot. 1947-ben, 65-ik születésnapján a városi tanács dísztermében tartott ünnepélyes közgyűlésen a város fiának vallja magát és megrázó egyszerűséggel rendelkezik; hogy halála után kecs- 1 keméti földben akar nyugodni. Az ország első zenei általános iskolájának, amely városunkban valósult meg, eszmei és pedagógiai irányítója, patrónusa. A szülővárosban sok művészünk, zene- és énektanárunk, kórusénekesünk lelkében lobog a mester tisztelete és nemcsak rajtuk múlt, hogy éppen a szülőváros a nagy magyar városok között az egyetlen, ahol nem hangzottak még fel egyetlen alkalommal sem a Psalmus megrázó akkordjai. Érezzék ezt necsak a szakemberek, hanem a város közönsége is olyan adósságnak, aminek a beváltása kötelező! Az izíg-vérig magyar Kodály Zoltánt szert« a művelt világban tisztelik, műveit játsszák, éneklik, E tiszteletben mi sem jellemzőbb, hogy a pár évvel ezelőtt lezajlott budapesti zenei plénum után megkérdezték az azon hallgatóként részvevő Hrennyikov szovjet zeneszerzőt, mi volt a legnagyobb élménye? Azt válaszolta: boldoggá tett az a tudat, hogy az önök nagy mesterének, Kodály Zoltánnak a közelében lehettemj Kodály Zoltán a jövő év decemberében less 75 éves. Ezt az évfordulót Kecskemét városának Kodály-fesztivállá kell tennie. A valósággá vált »Kodályt pedagógia- gyermeke, a kecskeméti zenei általános iskola nyolcadik éves lesz, — legyen a nagykorúvá vált iskola munkájának bemutatása Kecskemét egyik ajándéka, jelen megemlékezés pedig az elkövetkezendő előkészületi év első saitóv'sszhangja. Nemesszeahv Lajos
