Petőfi Népe, 1956. december (1. évfolyam, 27-50. szám)
1956-12-22 / 45. szám
3Cat<áeiaiuj elő tti körséta A PIACON ÉS AZ ÁLLAMI ÁRUHÁZBAN Hangulatképek a piac forgatagából Szerető szívek ajándéka A KECSKEMÉTI NÉPFRONT- BIZOTTSÁG szobájában szorgos asszonykezek csinosítják a karácsonyi csomagokat. A Szülői Munkaközösség és a Nőla- nács tagjai fáradságot nem ismerve azon iparkodnak, hogy örömet szerezzenek a gyermekek tiszta álmainak. Szeretet él a dobogó asszonyszivek mélyén s lelki szemük is becézgetve simogatja a kislányok és kisfiúk kíváncsi tekintetét. A kecskeméti iskolák növendékei lemondtak á karácsonyi ajándékokról, csak azért, hogy pesti barátaik is érezzék ez ünnep melegségét és szeretetét. A Collner-téri, I. számú, Má- riahegyi, Halasi-úti, Szolnoki- úti. Kaszap-utcai, Mátyás-téri iskolák, a Katona József Gimnázium és a Mezőgazdasági Technikum diákjai jó szívvel gyűjtötték össze gyermeki lelkűk legszebb leveleit: az ajándékokat, Szőlősi Évike saját babáját hozza el. Karácsonyi Pálné, akinek arcán nagyanyós szeretet bontogatja szárnyát, így beszél: — Lelkem, én az újságban olvastam a felhívást. Nem tudok mást adni. csak ezt a száz forintot. S a karácsonyi nénik forintjaitól válik virágoskeiTté a pesti gyermek élete. A Szülői Munkaközösség éj a Nőtanács tagjai 10 000 forint értékben vásároltak ajándékokat. Pullóverek, harisnyák, kesztyűk. sálak, kendők, kötények, ingek suhannak Pestre, a közel, jövőben már óvják, védik a gyermekek testét a hidegtől. A FÉLEGYHÂZIAK sem feledkeztek MEG a pesti gyerekek karácsonyáról. — A városi Nőtanács 40 csomagot készített. Jászszentlászlón 15 mázsa élelmet gyűjtöttek. A tisza- kécskei állami gazdaság 2000 forintot és 2 mázsa rimát ajándékozott. Minden csomagban a cukorka és a sütemény mellett egy-egy névjegykártya található ezzel a szöveggel: »Kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog újévet kíván a kecskeméti tanulóifjúság, a Bács-Kiskun megyei Népfront Nőtanácsa és Szülői Munkaközösségei.« Nem feledkezünk meg rólatok, pesti gyermekek és örökre a szívünkbe zártuk mindany- nyiótokat. B. S. A testvéri szeretet küldöttei... Kiskunhalasról népes kis cso- port indult útnak csütörtökön Pesterzsébet irányába. Vidámak voltak és megelégedettek. Szívük csordultig telt örömmel, hisz olyan emberbaráii cselekedet befejezésére készültek, — amely igen sok gyermeknek, szülőnek nyújt felejthetetlen perceket. A csoport tagjai diákok és szülők, mint küldöttek siettek Budapestre, azaz Erzsébetre. A szivükben táplált együttérzésen túl 700 darab 3—5 kilogrammos karácsonyi szereletcsomag is jelezte, hogy segítenek azokon, akik ínséges napokat éltek át, s akiknek el kel a jó szón túl I egy kis ajándék is a karácsonyi ünnepekben. A depuláció még a délelőtt folyamán meg is érkezett Erzsébetre. Előbb a Vörösmarti utcai, majd a Török Flóris utcai általános iskolák tanulóinak, később a Kossuth Lajos Reálgimnázium diàkjaînak nyújtották át a küldöttek — szülök és tanulók — a csomagokat. A sok csomagból jutott a Vili. kerületi Práter utcai általános iskola tanulói egt részének is. A küldöttségeket és az általuk hozott ajándékot tanulók és az iskolák nevelői nagy örömmel fogadták. Mindenütt egy-egy rövid kedves ünnepség keféié- ben zajlott le a karácsonyi csomagok átadása. Amíg a Vörösmarti utcai is* kólában átnyújtották az ajándékokat, addig Lakatos Gyula igazgató a következőket vetette papírra: »Kiskunhalas város Szülőt Munkaközössége és Tanuló Ifjúsága! Iskolánk tanúim és nevelői nevében köszönetünket fejezzük ki a mai napon átadott karácsonyi ajándékcsomagokért. Nagy öröm ez számunkra, a mostani ínséges napokban. Kérjük, tolmácsolják mindenkinek, aki ebben a nemet akcióban részt vett, hálás üdvözletünket, magyaros, testvéri együttérzésünket. Lakatos Gyula igazgató> óíjij s/Jp, icf (latról Tegnap reggel még az ágyban feküdtem s hallgattam a rádiót —, ez rendkívül jó és hasznos szórakozás — s egy új daliam ütötte meg a fülemet. Nem vagyok zeneszakértő, ügy kedvelem a zenét, mint a többi egyszerű ember s mégis e dal, amit hallottam, mélyebb érzéseket keltett bennem. A radióbemondó csak annyit mondott, hogy Boros Ida énekel. Megvallom őszintén, valami magyar nótát, vagy tánclemczl vártam, csak akkor figyeltem fel, amikor egy kedves női hang szinte énekelve beszélt. Beszélt a hazáról, a mi földünkről, tanyáinkról, a muskátlis ablakollról s a holdfényes éjszakáról. Beszélt nekünk magyaroknak, Magyarországról, S aztán a dal. Fülbemászó, szívbe markoló dallam. Amit eddig szövegbe hallottunk, most a datlammal együtt lopódzoti szívünkbe. Nem hasonlít ez a dal a rég elcsépelt hazai dalokra. Valami új kellem, hívogató, szívre ható érzés volt benne. ügy voltam, lehet, hogy többen is érezték ezt, hogy most ez a dal igazán a mi földünkről, a mi hazánkról énekel. Azoknak szól, akik itthagyták ezt a sokat szenvedett magyar népet, akik itthagyták hazájukat s külországban keresnek hazát maguknak. En egy ember vagyok, de talán sok ember háláját és kérelmét továbbítom: köszönjük ezt a dalt és kérünk még sok ilyet. — gém — HÍREK A KARÁCSONYI HANGULAT feloldotta az emberekben az elmúlt hetek izgalmait és tengernyi fájdalmát. A járókelők arcán ünnepváró mosoly szendereg, s kedvűk Is sokkal lobogóbb, mint néhány héttel ezelőtt. A szeretet és megbékélés lángja melegíti az édesanyák, apák és nagyapák érző szívét. Mindenki lót-fut, igyekszik még idejében megvásárolni a boldogító karácsonyi ajándékokat. A PIACON IS ZSIBONG az élet. Emberkaravánok hullám- zanak a szürke decemberi ködben. Az asszonyok telthasú kosarakat cipelnek, s a bennük lévő sok apróság közül kiragyog a piros jonathán alma. Két teherautó érkezik, az egyik Tarpáról hozott 3000 darab, fenyőfát, a másik a Pilisi erdőgazdaságból. A tömeg újjongva körülálija az árusokat, s harsányan kérdezik: — Mibe kerül a fenyőfa? — Az a termete, hosszától függ, néni — válaszolja az eladó s az asszonyok máris forgatják és képzeletükkel öltöztetik a karcsú, nyurga, illatos fenyőket. Ahogy látom, néhány óra kérdése és a fenyők már otthon várakoznak karácsony estéjére. A SÂTRAK SZÁRNYAI alatt is válogatnak, alkudoznak az emberek. Egy jó humorú parasztbácsi báránybőr kucsmát illeget a fejére. Szeretné, ha a fülcimpáját is eltakarná, de a kucsma csak ezüstös halántékáig süpped, mire az öreg hetykén megszólal: — Nem vagyok én már legényember, nekem nem fejdísznek, hanem melegítő, téli holminak kell a kucsma. Majd az ára után érdeklődik. Az eladó készségesen válaszolja: — 200 forinttól 270-ig adom a portékát. Az öreg csodálkozó szemekkel mered rá, ajka lebiggyed s alig hallhatóan mondja: — Borsos árat szabott maga ezeknek. Mert, ha nagyobb lenne, már le stem, venném a fejemről. Ezzel belemarkol az egyujjas báránybőrkesztyűk halmazáA bejárat előtt immár hetek óta napról-napra felgyülemlenek a sorok és a csomagokkal megrakott vásárló helyét — három sortállő is igyekszik elfoglalni. Az ünnep közeledtével egyre többen mondogatták a nyitásra várakozók közül: Talán nekünk még jut. De holnapra már biztosan nem lesz belőle.:; És mégis wll tegnap is, m is Ruhafélék, cipők, női meleg nadrágok és játékok, pirosló zománcedények és méteráruk között járhat és válogathat a vásárló az Állami Áruházban. Kibírta a vevők rohamait a nagy felvásárlás heteiben és most is állja a sarat, a karácsonyi csúcs- forgalom napjaiban. Csoda. történt, vagy talán titkos raktár- készletei voltak? Sem egyik, sem a másik. Csupán élelmesek, igazi kereskedők és fáradhatat- lanok voltak— Hetek óta ütőn van minden nap négy-öt árubeszerzőnk — mondja az Áruház igazgatója. — így sikerült beszereznünk Salgótarjánból tűzhelyet, a Hazai Fésüsforió Gyárból szövetféleségeket, női és férfi télikabát anyagokat. Martfűről, a Tisza Cipőgyárból több teherautónyi cipőt, Bonyhádról, a Zománcáru Gyárból különféle edényeket, ezenkívül a budapesti központi raktárból az ugyancsak keresett szőnyegekből és függönyárukból hoztunk. Ez a magyarázata annak, hogy nálunk inast is lehet venni rádiók se* ba. Azok között talál egy magá- nakvalót, s az asztalra helyezi a remegő 80 forintot. ' MELLETTE EGY FEJKENDŐS NÉNI seprűket árul. 15 forintra tartja darabját. Fázósan toporog. Az alkudozó asz- szonyok közül az egyik árajánlatot tesz: — Ha 12-ért ideadja, akkor máris veszek három darabot. — Dehogy adom, lelkem, inkább magam sepregetek velük. A néni előtt ott hever 30—40 seprő s a fiatalasszony dühösen a szemébe vágja: — Továbbélnek ezek a seprűk, mint maga, néni — s ezzel elrobog. — Két forint ötven az édes- hagyma csomója — kiabálja Mariska néni. Amint odasandítok, elcsodálkozom, hogy reteknagyságú hagymák is léteznek a világon? Ncgy-öt gumó és 2 forint 50 filler az ára. Nem is kapkodják a háziasszonyok, AZ EGYIK SÁTOR ALATT házikolbászt, hurkát sütnek. — Illata belengi a piac jó garmadát, és ettől még a jólakott ember is éhes lesz. megkíván néhány ízes falatot az önmagát dicsérő ínyencségekből. Farkas Józsi bácsi így szól: — Veszek egy jó porciót, ha ad hozzá egy íélliter bort is! Az árusító elmçsolyintja magát, s így válaszol: — Azt még nem lehet; — No, akkor lemondok a kóstolóról — válaszolja az öreg, bért bor nélkül elrontom a gyomromat — s azzal tovább ballag. Található ezen a piacon még kard nagyságú torma, sárgarépa, petrezselyem s minden más egyéb, ami szem-szájnak ingere. LÁZAS IZGALOMMAL VÁSÁROLNÁK az emberek. Közlekedési rendőr nélkül is megtalálja mindenki a gazdag lelőhelyeket — a tojás kivételével. Mert tojást még lámpással se találni az egész piacon. Mi lehet az oka? Talán Kecskemét környékén »sztrájkolnak« a tyúkok? Bieliczky lyemharimyát, férfi és női kon- fekciós inukat, gyermekjátékot, sőt még szaloncukrot is. — Áruházunk fennállása óla ez veil a {egfttHfzebi) karácscfpÉ — pillant noteszébe az áruiur- galmi osztály vezetője. — Az elmúlt hetekben volt olyan nap is, amikor csaknem egymilliós forgalmat bonyolítottunk le. De a napi 6—8U0 000 forintos eladás még ma is tartja magát... — Örömmel látjuk azonban, hogy •most már nem a válogatás nélküli mindentvásárlás folyik. Most már megnézik az emberek, hogy mire adják ki a pénzt és válogatnak. Ezen a héten legtöbben karácsonyi ajándékokat, téli holmikat vásároltak. — Es az Áruház dolgozói, az eladók többen vannak talán, hogyan állták ezt a nagy vásárlási hullámot? — tesszük fel a következő kérdést, — Kóíuk csak líícsérstleí efôlikeziieîiiiîk m?g — hangzik a válasz. — Nem hiányoztak a legnehezebb napokban sem és, mint tudják, még az elmúlt hét kritikus keddjén is nyitva tartottunk. Felsorolhatnánk név szerint is dolgozóinkat, mert külön-külön is érdemesek a dicséretre. Ehelyett jellemzésként inkább a fiatalokat említsük meg. Berényi Ferkó például nemrég szabadult fel, a cipőosztályon dolgozik, de a fiatal korán kívül semmi nem árulja el, hogy nem egy régi. sokéves gyakorlattal rendelkező eladóval állnak szemben. Külön szerelnénk megdicsérni a kis copfos Rózsa Zsófit, aki a kötött osztályon szorgoskodik .. : — És most egy »kényes« kérdés: ünnepek utánra is marad vásárolni valé ? — Marad is, lesz is — hangzik a határozott válasz. — Még újdonsággal is kijövünk! Az NDK-boi érkezett ízléses és oi- csó cipőféléket az ünnep után fogjuk árusítani. Lesz női bundacipő, gumitalpú férficipő, szép gyermekszandálok 60—180 forintos árban. Búcsúzásul csali egyet lehetünk: megköszönjük a vásárlók nevében a helytállási, az áldozatos munkát és a jól megérdemelt pihenéshez kellemes karácsonyi ünnepeket kívánunk az Áruház dolgozóinak, — pl — Gondolatok az eltűnt tojásról Taláióskérdés Mi az: ha feldobják fehér, ha leesik sárga? Tojás — válaszoltunk gyerekkorunkban, ha az őszhajú nagymama a mesemou- dás közben találóskérdésekkel is szórakoztatott bennünket. A mai nagymama bizonyára így teszi fel a kérdést: — Mi az, ami mostanában eltűnt a piacról és az üzletekből? — A tojás! — válaszolja a ma gyermeke. Tágranyilt szeme szomorúságot tükröz, mert képzeletében semmivé foszlik a karácsonyi bejgli. De talán mégsem ilyen szomorú a helyzet a Józsikák, Pannikák számára, mert a gondos mama előteremti a tojást, ha nehéz is kapni, ha drága is. Éppen minap , láttunk árulni egy parasztasszony szatyrából a kecskeméti piac szürke falai mellett az utcán. Kapkodták, pedig 6 forintért adta darabonként. Egy munkásasszonyt megkérdeztünk, aki három darabot vett: nem tartja drágának? — Drága bizony, de karácsonyra sütni akarok a gyerekeknek. Ha nem volna 6 forint, akkor tizenkettőt vennék. — mondta szomorúan. De nem mindenütt ilyen békésen zajlik le a tojásvásárlás. Lajosmizsén a 4 forintos tojást az eladó fejéhez vágták, nem éppen hízelgő szavak kíséretében. A vitába mások is beleszóltak, mondván, hogy mi lenne, ha az állam felverné a petróleum és a só árát, hivatkozva arra. hogy kevés van belőle? Az asszony megsértődött, összepakolt és elment dühösen morgolódva: — Hát akkor nem adok senkinek tojást. Űgylátszik, nem gondolt arra, hogy hány családnak, hány apróságnak okoz szomorúságot, — mert az anyuka nem tud sütni karácsonyra. Ô biztos süt bejglit az unokáinak ... Nehéz a helyzet. Sok család hajléktalanul éri meg az idei karácsonyt, hideg, sötét szobában világít majd a karácsonyi gyertya pislákoló fénye. Csupán az ad reményt, hogy az egész ország, sőt az egész világ ösz- szefog a- könnyek letörléséhez. És Ilyenkor akadnak emberek, akik növelik a szomorúságot olyan, látszólag kis dologgal, hogy két-háromszoros áron adják a tojást. Talán pont azoknak a munkásoknak, akik harcoltad a beadás eltörléséért, a szabadabb paraszti életéit. Ha van ezeknek az embereknek lelkiismeretűk, akkor ahhoz szólunk: Ne tegyék, ne nehezítsék a helyzetei! Kereskedő — Dr. MÜNNTCH FERENC, a fegyveres erők minisztere a jugoszláv néphadsereg napja alkalmából üdvözlő táviratot intézett lvan Gosnjak hadsereg- tábornokhoz, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság honvédelmi ügyeinek államtitkárához, valamint a vietnami néphadsereg napja alkalmából Vo-Nguycn- Giap generalisszimusíhoz, a Vietnami Demokratikus Köztársaság honvédelmi miniszteréhez. — A kiskunfélegyházi járásban a kenyérgabona őszi vetését a termelőszövetkezetekben 85 százalékra, az egyéni gazdák üti százalékra végezték el. — A Megyei Moziüzesni V áltálát értesítése alapján január 3-tól rendszeres műsorellátás indul meg a megyében, amely lehetővé teszi, hogy előre meghatározott időpontban mutassák be a filmeket. Ez nagyban megkönnyíti a közönség előzetes tájékoztatását és megszünteti a jelenlegi bizonytalanságot a műsorellátást illetően. Eddig ugyanis közlekedési nehézségek miatt műsorterv szerinti filméi- látást biztosítani nem lehetett és csak a Moziüzemi Vállalat dolgozóinak leleményessége tette lehetővé azt, hogy a megye moziparkjainak egy részében zavartalanul folyhatott a vetítés, Hogy mindenki megajándékozhassa szeretteit... Karácsony előtt a Kecskeméti Állami Áruházban
