Petőfi Népe, 1956. december (1. évfolyam, 27-50. szám)

1956-12-02 / 28. szám

Dolgazni akarunk — szén kell... Kiskunhalasiak levele Pécs város bányász dolgozóihoz! Bányásztestvéreink, munkástársaink ! Kiskunhalas város munkásai­nak, parasztjainak, értelmiségi, vállalati dolgozóinak küldöttei a mai napon gyűlésre jöttünk ösz- sze. Meghánytuk-vetettük, mi szükséges ahhoz, hogy váro­sunkban is teljes ütemben meg­induljon az életet adó munka, mindenki meleg otthonban tér­jen nyugovóra, ne legyen gondja a holnapot illetően. Egyöntetűen megállapítottuk: ti tudjátok a legtöbb segítséget adni, mert nemcsak a múltban, hanem a jelenben és a jövőben is a leghősiesebb munkát végzi- tek, ti adjátok az élethez nélkü­lözhetetlen szenet. Hozzátok intézzük szavainkat, őszintén és minden kertelés nél­kül tudomásotokra kell hoznunk, hogy kórházunkban — mely a város és járás 140 000 dolgozójá­nak egészsége felett őrködik — a gyógyító munkát igen komo­lyan veszélyezteti a szénhiány. Néhány nap, s ha nem segítetek, a betegeit fűtés nélkül marad­nak, az anyák a hideg szülőszo­bában lesznek kénytelenek szül­Kecskemétről jelentjük: CWWVWWVAA/ 1. Dolgozik a húsüzem Újabb két üzemrészben éjszaka is termelnek 3. 25 UOO forint jutalom A Kecskeméti Kinizsi Kon­zervgyárban rövidesen már a rendes kerékvágásban halad az életet adó munka. Napról napra új és új érdekességet nyújt az üzem élete. Pénteken virradóra új ese­ménynek voltak szemtanúi a gyárba siető dolgozók, Széliében, hosszában tárgyalták azt, hogy ügyes szakemberek 10 mázsa ser­téskolbászt készítettek, 100 szá­zalékos sertéshúsból. Pénteken újabb nagyobb mennyiséget gyártottak. Az érdeklődés ezután az ár kérdésére terelődött. Mibe is kerül kilója, kapunk-e önkölt­ségi áron belőle? A válasz nem késett. A kol­bász közfogyasztói ára 60 forint lesz. A gyár dolgozói önköltségi áron — 34 forintért — kapják. Megtudtuk azt is, hogy hétfő­től többfajta kolbászt, s az igé­nyeknek megfelelő töltelékárut is készítenek. Hús van bőven és fűszerekben sem szenvednek hi­ányt. A másik érdekesség az, hogy a konzerv- é,s a paradícsomsürítő üzemben csütörtök éjjel újból megindult a termelés. Ez is azt példázza, hogy a gyár munkás- tanácsa helyes úton halad, ami­kor minden eszközzel a termelés fokozásán munkálkodik, Örömmel vettük azt a hírt is, mely szerint, ha nem lenne áramhiány, a gyár az előirány­zott napi tervét teljesítené. Ügy látszik, a pénteki nap e héten igen mozgalmas volt. Ugyanis e napon a paradicsom­üzem két győztes műszakjának dolgozói között mintegy 25 000 forint jutalmat osztottak szét. Több, mint százan boldogan Vet­ték át a jutalmat. A győztes műszak vezetője, Horváth Imre, a végleges mun­kástanács elnöke, 2000 forintot, Molnár Dávid, a versenytárs pe­dig 1000 forintos jutalmat vett át. A többi dolgozó 200—500 fo­rintig terjedő pénzjuttatásban részesült. Anyakönyvi hírek Kiskunhalasról zsef és Kiss Ilonának; Borbála, Bauer István és Tolnai Fran­ciskának: János, Deczki Imre és Nagy Annának: Imre. HÁZASSÁGOT KÖTÖTTEK: Boldog János Pál Nagy Rozáliá­val, Honti Bálint Deák Erzsébet­tel, Sarok Ferenc Balogh Máriá­val, Nagy Lajos Kiskurgyis Piroskával, Püspöki Ferenc Undi Eszterrel, Sass János Kúti Er­zsébettel, Császár József Ürmös Ilonával, Selmeczi Kamill Józsa Irénnel, Komlós Imre Orbán Évával, Vásárhelyi János Tóth Margittal, Komlós Sándor Pap­rika Zsófiával, Csillag János Tóth Ilonával, Hazai Miklós Ma­kai Katalinnal. SZÜLETTEK: Bczzegh János és Volotyka Rozáliának: Erzsé­bet, Szigeti Ferenc és Gyekiczki Judithnak: Károly, Simon Gyu­la és Vass Erzsébetnek: Erzsé­bet, Rokolya Károly és Kovács Ilonának: Erzsébet, Farkas Gyu­la és Pettő Margitnak: Katalin, Császi András és Stenczel Te­réziának: Erzsébet, Schwob Já­nos és Horváth Ilonának: Ilona, Gábor József és Csendes Máriá­nak: Mária, Borbás Imre és La­kos Zsófiának: Katalin, Vass Jó­zsef és Kuzsel Máriának: Sán­dor, Harnóczi Imre és Vlasies Zsófiának: Katalin, Vajda Fe­renc és Ádám Erzsébetnek: Fe­renc, Csányi János és Kószó Erzsébetnek: István, Nagy Jo­hl ÁROM NÀP JUGOSZLÁVIÁBAN A PÁLMA IGAZGATÓJA* (2.) Az egyik sarkon álldogál­va figyeltem a téli, déltáji lom­ha életet. Egy oszlop autóbusz- megállót jelez, mellette egy vá­rakozó: alacsony, ötvenöt körüli ember. Kezét fázósan zsebébe süllyesztve az érkező autóbusz irányába figyelt. Ahogyan rápil­lantottam, első gondolatom az volt, hogy borbélyt ajánlok, olyan szőrös volt. Hogyan is kell ezt szerbül mondani — törtem a fejem. Összenéztünk. Felismerte ben­nem a külhonos magyart, de egyáltalán nem idegennek te­kintve, kedvesen és magyarul szólt hozzám. — Odaát ról? — Igen, nem régen érkeztünk. Beszélgetésünket egyáltalán nem zavarta, hogy elmaradt a kézfogásos bemutatkozás. To­vább folytatta. — Mondja, igaz mindaz, amit a magyar rádió mond? Dolgoz­nak már? Hát mi lesz velük, itt * Kinortunkát folytatjuk-, a tél. Munka nélkül nincs kere­set. .. Csupa kérdés volt ez az öt perce megismert ember. Nem várta egyenkénti válaszomat. Egyszerre ömlött ki belőle a fel­gyülemlett aggódás. Mind tőlem várta feloldozni, a szerinte leg­hitelesebb informátortól. Válaszoltam röviden és szo­morúan. — Volt vezetőik a hibásak..-, de több, bűnösek. Hát vakok voltak vagy süketek? Nem lát­ták a nép rongyát és nem hal­lották a nép jaját? — Nem!... és mélyen sóhaj­tottam. Utána hallgattunk. Ismerősök üdvözölték. — Jó napot, zdravó, dobar dán — ki­nek mi járt, mondta gondter­helten. Szótlanul álltunk... mindkettőnkben másízü, de azo­nos fájdalom. Már négy autóbusz elment, de egyikre sem szállt fel. Beszélni ikart velem, A hulló pelyhek ni, az energiahiány miatt nem tudnak majd orvosaink operálni. A városban sok család fűtet- len szobában hajtja álomra a fe­jét, néz a hideg tél elé. Fáj a szívünk, hogy íűtőh ázunk terü­letén igen sok mozdony pihenni kényszerül, mert nincs szén. A Baromfifeldolgozó Vállalat 50 vagon baromfi- és sertéshúst tá­rol. A hűtéshez energiára van szükség. Ha nem kapunk tőle­tek szenet, nem tudjuk a húst tartósítani. Egyedül csak ti tud­tok segíteni. Mi munkások mindig szót ér­tettünk egymással. E levélírásra a város 30 000 dolgozója kért meg bennünket. Az ő kérésüket tolmácsoljuk, amikor őszintén, bátran, minden kendőzés nélkül elétek tárjuk a tényeket azért, hogy segítsetek. Szén, szén.. ; és megint csak szén kell ahhoz, hogy élhessünk, nyugodtan dol­gozhassunk. Bányaiéra van szükségetek? Erdőgazdaságunk tud adni. Hús kell? 50 vagonos készletünkből jut nektek is. Zöldségféle és al­ma is van számotokra, sőt bort is tudunk küldeni, ha kívánjá­tok. Bányásztestvéreink ! Mi dolgozni, termelni aka­runk. Mi mindig tisztelettel adóztunk nektek. Hozzátok for­dulunk, annyi szenet küldjétek, hogy nálunk is folytatódhasson a nyugodt, termelő munka és sok család meleg otthonban vár­hassa a karácsonyt. A kiskunhalasi munkástaná­csok, dolgozó parasztok, ér­telmiségiek, intézmények és vállalatok dolgozóinak 140 tagú küldöttsége. PARASZTFIATALOK, FIATAL ÉRTELMISÉGIEK! Népünk és ifjúságunk ügye győzött: a demokratikus, füg* getlen, szocialista Magyarország megteremtése javára. Ezeken az új alapokon 1956. november 23-án Budapesten megalakult az Egységes Parasztifjúság Országos Szövetsége Ideiglenes Szervező Bizottsága. Az országos ideiglenes szervező bizottság felhívása nyomán Bács-Kiskun megyében is létrejött az EPOSZ megyei ideiglenes szervező bizottsága, amely kijelenti, hogy: Az EPOSZ a parasztifjúság és a falun élő és dolgozó ifjú* ság egységes, önálló, pártoktól független szervezete, mely egy­ben képviseli a mezőgazdaságban dolgozó és a falun élő értei* miségi ifjúság gazdasági, politikai és kulturális érdekeit is és harcol azokért, MIT AKAR AZ EPOSZ? 1. Független, szabad, demokratikus Magyarországot, a sajá­tos magyar nemzeti viszonyok figyelembevételével. 2. Minden erőnkkel megvédjük az 1945-ös földreformot és fellépünk minden olyan törekvés ellen, mely vissza akarja hozni a nagybirtokosok rendszerét, ugyanakkor szembeszállunk min­den olyan törekvéssel is, mely a népelnyomó Rákosi—Gerő-kükk uralmát akarná hazánkban visszaállítani. 3. Kijelentjük, hogy ifjúsági szervezetünk minden helyzet­ben érvényt szerez a falun élő paraszt és értelmiségi ifjúság jogos követelésének a kormánnyal és pártokkal szemben'.’ Meg kell szüntetni a traktoristáknál, állami gazdasági dol­gozóknál jelentkező fizetési aránytalanságokat, szociális hely­zetüket sürgősen rendezni kell. 4. A fiatal agrárértelmiség számára biztosítani kell, hogy szakképzettségének megfelelő beosztást és fizetést kapjon. Tá­mogatjuk az egyetemet végzett fiatal agrár szakemberek azon törekvését, hogy megkapják az »agrármérnöki« címet. 5. Követeljük — egyik fegyverünk — a Rákosi-önkény ál­tal megszüntetett »Magvető« hetilap megjelenésének engedé lyezését. Felhívjuk Bács-Kiskun megye parasztifjúságát, a falun élő fiatal értelmiségieket, a volt DISZ-tagokat, akik nem lehetnek felelősek a DISZ hibájáért, hogy fogjanak hozzá és hozzák létre a járási, községi ideiglenes szervező bizottságokat, illetve az EPOSZ alapszervezeteket. Fiatalok! Harcoljunk együtt hazánk boldogulásáért, a pu* rasztfiatalok politikai, gazdasági, szociális követeléseinek meg­valósításáért. EGYSÉGES PAR ÁSZT IFJÚSÁG BÁCS-KISKUN MEGYEI IDEIGLENES SZERVEZŐ BIZOTTSÁGA Munkásönigazgatás a gépállomásokon Megbeszélést tartottak megyénk gépállomásainak munkástanácsai Színvonalas értekezletre jöt­tek össze megyénk gépállomá­sairól a munkástanácsok kép­viselői. A megbeszélés beszá­molóját a Mezőgazdasági Igaz­gatóság vezetője tartotta. Ele­mezte a Magyar Népköztársa­ság Elnöki Tanácsának törvény- erejű rendeletét, amely rész­letesen szabályozza a munkás- tanácsok feladatát, jogkörét. Hangsúlyozta, hogy a munkástanácsoknak az a feladatuk, hogy elsősorban a vállalat, üzem termelő te­vékenységét biztosítsák, a leggazdaságosabb módon. A vállalati önigazgatás rendsze­re azt is jelenti, hogy a jövőben a munkás-önigazgatás által ve­zetett vállalatoknál nem lehet költségvetési gazdálkodást foly­tatni. Ezeknél a vállalati gaz­dálkodást vezetik be, mert más­különben nem lehet arról szó, ezüstbe vontak bennünket. Ész­re sem vettük a mellettünk su­hanó délutánt. Kiderül, hogy igazgató a Pálma dísznövénytermelő, ötven holdas vállalatnál. S idetartozó dolog nyomban az, amit felve­tett. — Maguknál már régen meg kellett volna csinálni a mun­kástanácsokat. Akkor október 23 nem következett volna be. Így a munkásé az üzem. Maguknál csak beszéltek róla, de az nem egészen fedte a valóságot. — Nem várta, hogy mondjak vala­mit, hiszen mit is mondhattam volna. — Nehogy azt higyje, hogy így nincs fegyelem, vagy nem úgy megy a munka, ahogy kellene. Ez tévedés. Az igazság az, hogy most sok­kal jobban megy minden. Nem kell félni a munkások vélemé­nyétől. .. Azt is megmondom, hogy sokkal könnyebb a veze­tés. A munkástanács minden tagja, ahol dolgozik, éber szem­mel figyel. Rendbontás, lustaság kártevésnek számít nálunk, mert kisebb a vállalatunk teljesítése s kevesebb a bér is, hogy a tiszta nyereség egy ré­szét az év végén, elosztják. A jövőben valószínűleg csak négy mutatót kapnak a gépállo­mások a tervkészítéshez. A mu­tatókon belül minden gépállo­más kollektívája maga készíti el tervét. A megadott béralapon belül a vállalat munkástanácsa maga dönthet a bérezésről. — Lényegében elmondhatjuk — hangoztatta —, hogy az üze­mek tényleg saját maguk ala­kítják ki gazdálkodásukat. Ha ez a gazdálkodás eredményes, akkor jobban jövedelmező a munkások részére, ha kevésbé eredményes, akkor kevesebb a jövedelem is. Óriási tehát a fe­lelősség, amely a munkásönkor­mányzat rendszerének beveze­tésével elsősorban a munkásta­nács tagjaira nehezedik. Ez nem valami tiszteletbeli íunk­— Tudja milyen jó nálunkj igazgatónak lenni. Nem szól azj én munkámba senki. Meg van a\ hatásköröm és az azt meghaladói kérdéseket pedig a munkásta-i náccsal együtt döntjük el. Ezek] a döntések mindig megfelelnekj a dolgozók érdekeinek és az összl állami érdek sem csorbulhat. < Tűzzel mondta mindezt és! meggyőzően. Minden szava pezs-l dített és ha képletesen is, de] láttam: a munkásosztály hogyan] tartja kezében a hatalmat. Azután arról beszélt, hogy va-] lamikor 1941 előtt magyar nem-j zetiségünek vezetőállásba elhe-< lyezkedni lehetetlen volt. Most] Szabadkán igen sok üzemnek,] vállalatnak, hivatalnak, intéz- j menynek magyar vezetője van.] Mindenki úgy és akkor használ-] ja anyanyelvét, ahogyan és ami-] kor akarja. Órák teltek el. A felhők elfe-< ketedtek, éjszakára készültek.] Nagy nyugalom lelt úrrá rajtam.] Szomorúságomból bizakodóvá] lettem. Láttam, egy nép egyse-j ges ereje mire képes. Egy pil-j lanatra előreláttam megnyugvó] hazám boldog jövőjét. : ció, hanem igen nagy font osság u; nagyjelentőségű munkakör, ame­lyet a munkástanácsok tagjai a munkások bizalmából betölte­nek, A munkástanácsok felelő­sek a gazdálkodás eredményes­ségéért az egész kollektíva előtt. A belső szervezeti felépítést is a munkásönkormányzat hatá­rozza meg. Ha például nincs szükség műszaki slier őrre, akkor ilyen állást nem fognak fizetni. Ha egyszerű bérezési rendszert alakítanak ki, csökkenthetik az adminisztrátorok számát, ez it olcsóbbá teszi a termelést. Álta­lában az üzem szervezeti fel­építésénél arra kell törekedni, hogy minél kevesebb olyan em­ber legyen, aki a közvetett mun­kából él és minél többen vegye­nek részt a közvetlen termelés­ben. A vitában sokan szólaltak fel/ fTöbben hangsúlyozták, hogy [ felesleges az a rengeteg ad- I minisztrácló a gépállomáso- [ kon, [amely eddig jellemző volt. A [ Borotai Gépállomás munkásta- E r.ácsának képviselője elmon- [ dot ta, hogy gépállomásukon 110 [alkalmazottból 20—22 adminisz- I trátor volt. [ — Nagyon áldásos dolog lenne [ az is — hangoztatta —, ha egy- I forma típusú gépeket esoporto- [sitanánk egy-egy gépállomáson, [ Ez megkönnyítené az alkatrész- [utánpótlást, a gépek javítását. [ A Kalocsai Gépállomás mun- ! kústanácsának képviselője el- [ mondotta, [ hogy semmi hasznát nem [ látja a hrigádelszámolók- [ nak. [Sokkal hasznosabb lenne, há [traktorosnak alkalmaznál! őket, [ Több felszólaló megemlítette [ hogy a gépállomások dolgozói is [igénylik a kedvezményes szol- [ gáttatásokat. A Bajai Gépállo- [ más részéről elmondotta a hoz- [ zászóló, hogy szerinte a gépál­lomások dolgozóinak háztáji [földjein ingyen végezhetne s í gépállomás a talajmunkát. He- [lyes volna szállítási kedvezményi ► is adni a gépállomások dolgozói- l nak,

Next

/
Oldalképek
Tartalom