Petőfi Népe, 1956. december (1. évfolyam, 27-50. szám)
1956-12-08 / 33. szám
Moat már a termelési bizottsági munkájának is less értelme BESZÉLGETÉS TÓTH ISTVÁNNAL. a kunszentmiklósi termelési bizottság elnökével Hárman ültünk a kunszent- .niklósi tanácsháza egyik szobájában: Pőcze kartárs (így nevezik itt a VB-titkárt) a vendéglátó, Tóth'István tanácstag, aki egyúttal a termelési bizottság elnöke is, meg az újságíró. A szoba ugyan hideg, amiben ülünk, mert takarékossági meggondolásokból nem fűtenek minden helyiséget, de ez most nem zavar bennünket a beszélgetésben. Hiszen nagy dologról, a mezőgazdaság fejlődési lehetőségeiről folyik a sző és erről akár hideg szobában is érdemes beszélgetni. Az olvasó bizonyára emlékszik még olyan régebbi újságcikkekre, amelyek megpírongattak egy- egy termelési bizottságot, mert »nem szervezi a mezőgazdaság fejlesztését«, vagy »nagyon elhanyagolja munkáját«. Bizony, akkor mindig baj volt a termelési bizottságok »aktivitásával«. Még a jó elgondolások, á legjobb javaslatok is elkallódtak, megvalósíthatatlanok voltak, mert hiányzott a gazdálkodás biztonsága, mert a parasztság termelési elgondolásait gúzsba kötötte a beadás, meg a kötelező vetés- területek béklyója. Nem volt szabadkeze a parasztembernek — Én magam sem tudtam jó példával előljárni — emlékezik vissza az elmúlt évekre Tóth István —, hiába voltam tanácstag, meg a termelési bizottság elnöke. Akkoriban én is csak panaszkodni tudtam volna. Nem volt szabad keze a paraszt- embernek, hát ezért nem dolgozhatott jól a mi termelési bizottságunk sem. Szavai igazolására a saját példáját hozza fel. 1952 telén hat hold földjét is megterítette egyszerre istállótrágyával, de . tavasszal mind a hat holdját elvették. Tagosították. — Igen — erősíti meg a VB- titkár —, kétszer is volt általános tagosítás nálunk. — Meg aztán a beadás — folytatja tovább István gazda. — Mindig volt nyolc—tíz hold vetésem, mégis előfordult, hogy a boltban kellett megvennem a kenyeret. Pedig hát miért dolgozik a parasztember? Azért, hogy elsőnek a mindennapi kenyere legyen meg a családnak. Meg persze, az országnak is. De ha a termelőnek nem jut a kenyérből, akkor már az ország is keveset kap. Mert nincs ami hajtsa, ösztönözze a többtermelésre. Ezért mondtak le akkoriban olyan sokan a földről, ezért szaporodott úgy fel mindenütt a községi tartalék terület. A beadás, ez volt az oka. Nekem is 266 kilót kellett beszolgáltatnom minden hold után... Még az idén is beadtam az utolsó szemig — mérgelődik. Belterjes gazdálkodást Ezekre a szavakra csak bólintani tudtunk. Nagy károk származtak belőle, de szerencsére ma 'már a múlté a begyűjtés is, meg a nyakló nélküli tagosítás is. Igen nagy könnyebbség ez a gazdálkodók számára. Ezekhez még jó volna tudni, mit hoz a kormány most készülő mezőgazdasági programja, s akkor már a jövőről beszélgethetnénk, — Nekem az az elvem — mondja István gazda —, hogy minél több jószágot és minél több kukoricát. Vagyis belterjes gazdálkodást. Ez hoz pénzt a gazdának is, meg az országnak is. Ilyen irányban kíván majd segíteni a gazdatársadalomnak a termelési bizottság is. Mert az a szándékunk — teszi hozzá —, hogy hamarosan összejövünk. Most már lesz értelme a termelési bizottság munkájának is! Megkérdezzük, hogy mit tartana érdemesnek megvitatni a termelési bizottság legközelebbi összejövetelén. Miért léptem az MSZMP-be? Elmondtál három új pártion Legyen biztosítás, de önkéntes alapon r— Ha addig megjelenik, akkor persze elsősorban az új mezőgazdasági programot. Meg aztán a biztosítás dolgát is érdemes lenne. Nekem az a véleményem, hogy legyen biztosítás, de önkéntes alapon. így nem történne meg, hogy a biztosítási díj fejében foglalnak, mert aki biztosíttatni akar, az úgyis kifizeti rendesen a dijakat. Csak aztán ne forduljon elő majd senkivel, ami velem történt. Elverte a jég a kukoricámat, a szőlőt is jól megpaskolta, jelentettem is a dolgot, de felém sem néztek. — Nem az adó ellen vagyok én — teszi hozzá magyarázóan —, azt mindig kellett fizetni, az minden országban van. Nekem is van öt szerződött hízóm, amihelyt elviszik, az adófizetés lesz az első dolgom. Tudom, hogy kell a pénz az országnak és én magyar embernek vallom magamat. Meg aztán úgy gondolom, hogy most már több jut az adópénzből is a mezőgazdaságnak. A VB-titkár szobája közben megtelt a beszélgetés alatt. István gardának is még dolga volt, a községi apaállatok ellátását intézte. így hát befejeztük a beszélgetést és azzal a jó hírrel jöttünk el Kunszentmiklósról, hogy a termelési bizottság ismét rövidesen munkához lát. —pl ; Lapunk hasábjain is megje- I lent már néhány hír arról, hogy 1 olyanok, akik azelőtt az MDP- I ; nek nem voltak tagjai, most be- í ; lépnek az MSZMP-be. Hogy 1 ; magyarázatot kapjunk elhatá- , ; rozásuk okáról, felkerestünk r.é- ! hány ilyen elvtársat. Mondha- , lom, a beszélgetés után nehéz , : tollat ragadni és cikket írni a < I velük történt beszélgetésről, , mert kérték, hogy nevük közié- , sét mellőzzem. Nem mintha , emiatt különösebb gátlásaik t lennének, de mintahogy ők mon- ( dották, pártbalépésük olyan kis . eset, hogy nem érdemli nevük ( szerepeltetését ország-világ , előtt. Szerényen megjegyezték j még: remélik ezzel a felfogásuk- kai hozzájárulnak ahhoz, hogy t a pártba a karrierizmus és a i személyi kultusz vissza ne tér- [ hessen. £ Megígértem nekik, hogy nem hozom nyilvánosságra nevüket, j Igen ám, de így hogyan hiszik t el az olvasók, hogy a cikk igaz, , hogy az illető személyek valóban mondták-e az alábbiakat? Úgy gondoltam, mégis megírom é a cikket, s alanyaim érveire bí- - zom annak valószerűségét. 1 Az első, akivel beszélgettem, értelmiségi. Azok közé az emberek közé tartoztam eddig — moiWta —, akik bizonyos ellenzékiséggel viseltettek az elmúlt időben a párttal szemben. Hogy nyilvánult meg ez például nálam? A szocializmusnak sohasem voltam ellensége, de a Rákosi-rezsim politikájával nem tudtam egyeztetni elveimet. Most a pártba való felvételemet akkor kértem, amikor október végén a többi pártok is szervezkedni kezdtek. Szükségét éreztem ennek, mert úgy láttam, hogy a szocializmus megvédéséhez, melynek mégis csak híve voltam és maradtam, csakis így járulhatok hozzá. A másik, aki ugyancsak értelmiségi, elmondta, hogy a forradalmi események alatt járt Budapesten és Dunántúlon. Alkalma volt megfigyelni a fejleményeket és látta, hogy az események határozottan az ellenforradalom felé tolódnak. Bár eddig nem voltam tagja a pártnak — mondta — úgy éreztem, hogy csakis a kommunisták összefogásával, a párt megerősítésével lehet az ellenforradalmi erőket megfékezni. Úgy gondoltam, szerény személyemmel én is hozzájárulhatok a párt, s a szocializmust akarók táborának megerősítéséhez. A harmadik személy egy kisiparos volt. Ahhoz a réteghez tartozik, amelyet sok igazságtalanság ért az elmúlt 12 év alatt; — Az 1945—48-as években nagyon bíztam a pártban — mondta: — Igaz, nagyot csalódtam az azt követő időkben, de most újra bizakodás tölt el, mert a magyar nép jogos felkelése elsöpörte a Rákosi-klikket. Ezért léptem be a pártba. Ügy látom, hogy a .pártnak a közeljövőben két irányban kell harcolnia. — Egyfelől a külső restaurációi erők ellen, másfelől a rákosizmus híveinek újbóli hatalomra- jutása ellen. Ügy vélem, egyetérthetünk fenti három új elvtárs felfogásával. — Jó — — Pctőflszállás községben jól halad az adófizetés. A dolgozók önként mennek be a tanácsházára, hogy rendezzék adóhátralékaikat. Naponként három— négyezer forintot is befizetnek. — Fakitermelési engedély nélkül árusított fát Ordasi János szabadszállási lakos a kunszent- miklósi piacon. A rendőrség feljelentésére megindult ellene az eljárás. — A kunszentmíklósi tanács felszólította a kishaszonbérlőket, hogy két héten belül fizessék meg a bérleti díjakat, mert különben felmondja a tanács a kis- haszonbérleti szerződést és másoknak adja át a tartalékföldet. I tuniós beszélgetés a munkás- tanácsok törvényes müködésérőt Munkástanács elnökök, igazgatók, főkönyvelők a megyei tanácson Mikulás bácsi az llC-ben Sajnos, elkéstünk a kedves ünnepségről. Az iskola folyosóján találkoztunk ugyan a Mikulás bácsival, meg a krampuszokkal, de úgy elviharzottak mellettünk, hogy meg sem szólíthattuk őket. TJgy látszik, sok dolguk volt még, várták őket az izgatott gyerekszivek lesve, hogy mit hoznak a várva-várt jövevények. Találomra benyitottunk az l;C-be. A kerekre nyílt gyer- mekszemek csodálkozva néztek ránk. Alig estek át az egyik izgalmon, máris jön a másik. Igaz, ezeknek a bácsiknak nincs olyan szakálluk, mint a Mikulásnak. A koromfekete krampuszok is hiányoznak mellőlük,%de mégis furcsa kérdéseket tesznek fel, úgy mint az előbb a Mikulás bácsi. Ezek a felnőttek úgy látszik, semmi újat nem tudnak mondani. • Az első padban ülő kis fekete gyereket, Besenyei Bélát megkérdeztük, hogy milyen volt a Mikulás bácsi? — Az Andris megijedt tőle — válaszolta. Pirosarcú, vöröses hajú kisfiú az Andris. Arcán valóban- még mindig ott ült a rémület. Teljesen az előbbi jelenet hatása alatt volt, amikor a Mikulás bácsi minden kisfiút arra intett, hogy jól tanuljon és fogadjon szót szüleinek, meg a tanitö- néninek. Szólni sem tud, pedig neki is egy szép piros csomagol hozott a Mikulás, olyat, mint a többieknek, tele csokoládéval, keksszel és szaloncukorral. MelU természetesen virgácsot is, figyelmeztetésül, hogy Andriska jó kisfiú legyen. Csöngettek. A gyereksereg nagy zsivallyal kirohant. Pár perc múlva nyílott az osztály ajtaja és még a tanítónénivel beszélgettünk, lábujjhegyen, egymás után kicsempészték a virgácsokat és néhány pillanat múlva hangos sivalkodás jelezte, hogy »aki erősebb« alapon osztogatják az igazságot. A tanítónéni szigorúan kiszólt: — Gyerekek, mit fogadtatok a Mikulás bácsinak? Visszakerültek a virgácsok, de nem mindegyik. Néhány perc múlva a nagy csendben motosz- kálás hallatszott az üres tanteremben. Az egyik pad alól pedig egy virgács emelkedett ki. Az egyik kis bűnös úgy megijedt az előbbi szigorú hangtól, hogy a pad alá bújt és csak most mert előjönni. Ahogy kiléptünk a folyosóra, a kisfiú elénk állt: — Tessenek utánamenni ai Mikulás bácsinak, ha jók voltak a bácsik, maguk is kapnak tőle valamit. Megfogadtuk a tanácsoti ae nem találtuk sehol a Mikulást, pedig kerestük egész Kunszent- miklóson. Jövőre talán több szerencsénk lesz. többen hozzászóltak. Kifogásokat emeltek egyes személyeket illetően, szóltak a még meglevő bizalmatlanságról, de a dolog velejére Sersényi Sándor^ a Kecskeméti Cipőgyár igazgatója tapintott rá, — A párt intéző bizottságának tagjai ne üldögéljenek odabent, hanem jöjjenek a nép közé, mondják meg, mit akar a párt, mi az elképzelése, hogyan akar harcolni a dolgozókkal vállvetve a közös ügyért. A kérdésekre ezután Dallos Ferenc és Magyaródi Sándor válaszolt. Sokféle vélemény, elképzelés találkozott egymással, de lényeges különbség a felszólalók között nem volt. A beszélgetés azt is megmutatta, hogy jobban meg kell ismerniük egymást a gazdasági és politikai vezetőknek, mert csak így lehet közösen, a vélemények kicserélésével, tisztelet bentartásával előbbrejutni. (Folytatás az 1. Oldalról.) a munkásosztály törekvései igyekezett meglovagolni restau lációs kísérletei érdekében. I gondolatot folytatva kifejletté iiogy a munkásosztálynak min dig volt pártja, és ezért helyes ha a munkástanácstagok leg jobbjai, vezetői a pártban is hal látják a szavukat, tolmácsoljál a tömegek, dolgozók akaratá ugyanúgy, mint a munkástanács ban, harcolnak a jogos követe iések megvalósításáért. Szavai után sok probléma merült fel. A Kecskeméti Baromfi feldolgozó Vállalattól lienke Fe renc szóvátette az exportszállítá sok körül folyó anarchiát. Meg említette, hogy szénre voln; szükség, de gyorsan. Gacza Kai ’ mán, a Kecskeméti Épületlakatosipari Vállalat munkástanácstagja felsorolta, hogy honnan tudnának anyagot szerezni. Csupán az az akadály, hogy nincs gépkocsi. Sürgős segítséget kér, mert nem akarja, hogy sztrájkkal vádolják az üzem dolgozóit. Az ÉM Bács megyei Építőipari Vállalat küldötte, Bori szaktárs hangsúlyozta: a munkástanácsokat a bizalom hozta létre, éppen ezért helytelen, ha egyesek ellenségesen szemlélik. Kérte a hozzájárulást a munkástanácsok városi csúcsszervének megalakításához. Nemcsak ő, hanem többen is kérték ezt. (Törvény még nincs rá. — A szerk.) Sok szó hangzott el a tanácsok újjáválasztásáról és a párt szervezéséről. Turiánszki Antal, a Kecskeméti Gyufagyár idős dolgozója, vádlóan szólt a párt volt vezetői felé: — így szétesni egy. pártot még nem láttam. A forradalmi időszakban többektől megkérdeztem : mitől féltek, miért nem álltok a sarkatokra? Itt az ideje, hogy talpra álljon a párt. A kormány vegye kezébe az irányítást, s legyen egy-kormányzó párt. Ezzel kapcsolatosan felvetődött a több-pártrendszer kérdése is. Ehhez és az előbbi kérdéshez r Érdekes, új társulási tormát hoztak létre 7 iszarotfon Lehet, hogy kisebb helyi változásokkal ezt a társulási formát fogadják el Szolnok megyében másutt is. A társulásnak a »Mezőgazdasági termelők egyesülése« nevet adták. Ez az egyesülés sokban különbözik a termelőszövetkezetektől, s a gazdálkodó körökben máris igen népszerű. Itt nincsenek függetlenített brigádvezetők és más termelő munkát nem végző személyek. Legfőbb szerve a közgyűlés. A tagok itt választják meg az intéző bizottságot, amely az egyesülést irányítja, s alkalmazza a gazdaságvezetőt, aki szakképzett mezőgazdász. Az egyesülés a tagokkal éves szerződést köt a különböző munkák elvégzésére. A tagok havonta 5—600 forint fizetési előleget kapnak. A termelt mennyiség 40 százalékát a gazdasági év végén szétosztják, a megmaradó 60 százalékból különböző kötelezettségeiket rendezik. Ebből fedezik az üzemköltségeket is. Ónálló vállalatok lesznek a gépállomások Érieheatet a t ôiümüvclèsüÿryi Msn is* tóriumban már a jövő év január 1-től megkezdik. Vasúti szerencsétlenség A budapest—veresegyházi vasútvonal Váchartyán és Váerátót közötti szakaszán ismeretlen tettesek felszedték az egyik sínt Ennek következtében a reggel 7 órakor közlekedő személyvonat mozdonya és két kocsija kisiklott. A szerencsétlenségnek két súlyos és néhány könnyebb sebesültje van. Az ügyben vizsgálat indult. A megyei gépállomási igazgatóságok vezetői csütörtökön és pénteken a Földművelésügyi Minisztériumban kétnapos értekezletet tartottak a gépállomások időszerű kérdéseinek megvitatására. Marosújváry Gyula főigazgató helyettes vitaindító előadásában hangsúlyozta, hogy a gépállomások a jövő évtől kezdve a mostanitól lényegesen eltérő gazdasági alapokon működnek majd. A tervek szerint a legfőbb alapelv az lesz, hogy a gépállomási hálózat megmarad, de minden gépállomás teljesen önálló vállalat lesz. Ez többek között azt jelenti, hogy a gépállomásokon minden állami beruházás megszűnik. Természetesen hosszú-, közép-, vagy rövidlejáratú beruházási hiteleket kaphatnak az államtólcs ezeket a hiteleket a gépállomás jövedelméből vissza kell majd íizetniök. Ezt az önálló gazdálkodást, a gépállomások Válható időjárás szómba ton esügi Jobbára felhős idő, néhány helyen kisebb cső, vagy kisebb havazás. — Időnként élénkebb északnyugati. ' északi szél. A hőmérséklet csökken.
