Petőfi Népe, 1956. december (1. évfolyam, 27-50. szám)

1956-12-01 / 27. szám

47 forintot ér egy munkaegység A BAJAI GYAPJUSZÖVETGYÁR dolgosóinak életéből Energiahiány A kecskeméti Igazság Ter­melőszövetkezet földjein 32 tag szorgoskodott az elmúlt gazda­sági évben. A hét elején a meg­hirdetett zárszámadási taggyűlé­sen jelen voltak valamennyien, de nemcsak hogy eljöttek, hal­latták is véleményüket. Fél li­kőr kezdődött a taggyűlés, ame­lyen megvonták az elmúlt év mérlegét, — és fél 4-ig tartott. Az izgalmas beszámolóról, a fel­szólalásokról dehogy is maradt volna távol egy is. Csak néha nyílt az ajtó — a jószággondo­zó ment el, tért vissza. A jószág enni kér. A negyvennégy göm­bölyűre hízott sertés egy részét már akár a jövő héten kés alá hajthatnák. Egy különösen ked­ves nemcsak a jószággondozó­nak, a tsz egész tagságának. Három és fél mázsás, és bírja még a hízást. E kis kitérő után hadd szá­moljunk be a gyűlés menetéről. Endre József elnöki megnyitója után a gazdasági évet értékelő beszámolóra került a sor. Nem volt eredménytelen az elmúlt esztendő sem az Igazság Tsz több mint kétszáz holdján. Fejlődött a gazdaság is, és 47 forintot oszthatnak minden mun­kaegységre. Ezenfelül több mint 110 000 forint készpénz marad még az év eleji elölegosztások­A magyar fegyveres erők mi­niszterének rendelete alapján a Bács-Kiskun megyei Rendőrka­pitányság értesíti a megye lakos­ságát, hogy a megye területén szolgálatot teljesített, volt ál­lamvédelmi beosztottak tevé­kenységének felülvizsgálása 195G december 5-én megkezdődik. Felhívja mindazokat a szemé­Bizonyára még sokáig beszél­nek Dunapatajon november 28- ról, arról az esős, ködös, téleleji napról, amikor a községi tanács vezetőit választották meg. Reg­gel 9 órakor kezdték a gyüleke­zést, de délután 4 órakor, ami­kor odaértünk, még semmi jele sem volt annak, hogy rövidesen be akarják fejezni. Hogy mire mentek, lapunk­ban még visszatérünk. Itt, a várakozó, beszélgető csoportokban találtuk meg Ma­tus Kálmánt, a Duuapataji Gép­állomás brigádvezetőjét is. A dolgozó parasztoktól csupa jót hallottunk a pataji traktorosok­tól, megkérdeztük hát: mi igaz belőle? Matus Kálmán szavai, a szinte percekig sem szünetelő tevékeny munkáról tanúskodó beszámolója, a dolgozó parasz­tok elismerő véleményét igazol­ták. — Úgyszólván egy percig sem állt meg nálunk a munka — kezdi beszámolóját az esőkabá- tos, csizmás brigádvezető. — 1200 hold őszi vetést végzett el a gépállomás a szövetkezetnek, meg ,az egyéni parasztoknak. Amit csak a terv előírt, az utolsó szemig teljesítettük. — Igaz — folytatja elgondol­kozva, — ha a kalocsai kato­náink nem segítenek, akkor bi­zony rosszul állt volna a szé­nánk. Csak úgy tudtunk vé­gezni a vetéssel, hogy a repülő­tér sietett segítségünkre üzem­anyaggal. így aztán még most is dolgozhatunk, persze ott, ahol erre alkalmas a talaj. Még tíz gépünk dolgozhat egy héten ke­resztül azzal az üzemanyaggal, amit a kalocsai repülősök adtak nekünk. — Traktorosaink most munká­ban vannak, nem törődnek sem az esővel, sem a hóval. Még 6—700 holdra való mélyszántás 47 forint minden munkaegység. A szorgalmas tagoknak nem ki­csi a jövedelme. Hogy mégis sok szó esett a jövedelmezőség­ről — az egyes melléküzemágak üzemeltetésének feleslegességé- ről, — egynek tudható be: igazán virágzó szövetkezeti gazdaságot akarnak. Igen, szövetkezeti gazdaságot. Mert úgy határoz­tak, hogy együtt marad a tag­ság jó része. Volt, aki titokban szervezkedett, a felosztásra igye­kezett rábeszélni szomszédait, de az egységes kiállás a közös gazdaság mellett megmutatta az erőt, az összetartozást, a többet- akarás erejét. Minden felszóla­lásból kicsengett a mély érzés: Hagyjanak bennünket józan pa­raszti ésszel gondolkodva gazdál­kodni, tervezni. Az önállóság szárnyakat ad az okos cselekvés­nek. Sok szó esett a vezetők helytál­lásáról. Erről talán csak annyit, hogy bizalmat szavaztak tovább­ra is a kommunista Endre Jó­zsef elnöknek és a vezetőségi ta­gok mindegyikének. Együtt maradt a kecskeméti Igazság Termelőszövetkezet tag­sága, ha nem is teljes számban. Mert az öt tag kilépéséhez és egy új tag felvételéhez is hoz­zájárult a zárszámadási taçjgyü­lyeket, akik a volt államvédelmi beosztottak törvénytelen, bűnös, vagy népellenes tevékenységéről adatokat tudnak szolgáltatni, vagy bejelentést kívánnak tenni, legkésőbb 1955. december 10-ig írásban a Bács-Kiskun megyei Rendőrkapitánysággal közöljék. Bács-Kiskun megyei Rendőrkapitányság A pataji traktoristák brigád*- vezetője külön megkért ben­nünket, hogy az újságban is di­csérjük meg Németh Józsefei, Matus Lajost, Tóth Pétert és Szálkái Pista traktoristákat, akik akkor is dolgoztak, ami­kor még tartotta magát a hó. — De a többieket is, úgyszólván kivétel nélkül, dicséret illeti -— teszi hozzá gyorsan —, hiszen amint már mondottam is, nap- ról-napra becsületesen dolgozott nálunk mindenki. Arról, hogy neki, mint bri­gádvezetőnek bizonyára sok kö-: ze volt a jó eredményekhez,: nem szívesen beszél. Több kér-; dés is szükséges, amíg meg-] tudjuk, vagy inkább megvilá­gosodik előttünk szavaiból, hogy ő volt a lelke, a szervezője a brigád jó munkájának. Nem tu­dott motorral kimenni a határ­ba? Mégis legyőzte a sarat, a; csúszós utat, mert gyalog ke-! reste fel a traktoristákat. És az a jó közmondás, hogy a gazda szeme hizlalja a jószágot,; úgylátszik, hogy egy kicsit a; gépállomásokra is érvényes.] Csak itt nem kilókban, hanem: a vetés, meg a mélyszántás ka-; tasztrális holdjaiban mutatkozik] meg a gyarapodás. Az elmondottak, azt hiszem,: mindenkit meggyőznek arról,: hogy a dunapataji dolgozó pa­rasztok joggal dicsérik a gép-] állomást. Hadd tegyünk ehhez hozzá még egy dolgot, aminek ugyancsak örülnek a patujiak. Leállt a malom, mert nem volt üzemanyaga. Így darálni sem le­hetett. Aki gazdálkodott valaha] is, az tudja, hogy az álla­tok számára mennyivel jobb a takarmány megdarálva, mint szemesen. Tudta ezt a pataji gépállomás brigádvezetője is. Nem is késlekedtek, hanem egy] traktort azonnal darálásra állí­tottak be. — Olyan jó kis dará­lója van a gépállomásnak — mondják a köriilállók —. hogy A munkástanács tagjai közül többen régebbi ismerősök. Nagy István, a munkástanács elnöke és még néhány tagjával több­ször beszélgettünk az élet és a gyár ügyes-bajos problémájáról. Most is azért jöttem ide, hogy megérdeklődjem, mi gátolja a termelést és tájékozódjam egy­két olyan érdekes eseményről, mely az olvasók sokasága elé kívánkozik. Az életet most itt is a munka jellemzi. Sajnos a kijárási ti­lalom arra kényszerítette a munkástanácsot, hogy csak két­szer 5 órás műszakban engedé­lyezze a termelést. Ha nem is a szokott ütemben, de szövik a szövőgépek az igen ízléses, szemnek is tetsző, 40—50 féle mintájú takarókat és a jóminő- ségű posztószöveteket. A gépiek napközben is több­ször pihentek. Ennek oka: az energiahiány. A gyár régebben az országos hálózatból kapta az üzemeltetéshez szükséges ener­giát. Papíron még ma is így sáli, energia azonban van is, de bi­akár lisztet is tudnánk vele őrölni. Fél öt is elmúlt, amire a be­szélgetésben idáig értünk, de bent, a tanácsházán még min­dig folyt a vita. Néhányan már ott is hagyták a gyűlést, úgy­látszik elegük volt belőle reg­gel 9 óra óta. Úgy gondolom azonban, a pa­taji traktorislák derekas helytál­lása is megérdemli az újság­papírt. kább nincs. Mi volt hát a tenni­való? Energiát termelni! Ehhez szén kell. Ezt is szereztek a gyár életrevaló, ügyes munkástanács vezetői. Egyedül nem tudtak vol­na megbirkózni ezzel a feladat­tal. Éppen ezért az MSZMP városi intéző bizottságához fordultak. Az intéző bizott­ság a szovjet parancsnokság támogatását kérte. A kérő szó nem volt hiábavaló- Fajszról 25 vagonra való szenet hozott egy uszály. Ez 10 napi energiaszük­ségletet biztosít. Mi lesz ezután? Azt még nem tudják. Annyit elmondanak, hogy a napi ter­meléshez 5 vagon 3500—4000 ka- lóriájú, magaslángú, könnyen gyúlékony szenet kíván. Nappal tehát halad a munka. Éjszakai műszak van-e? — ér­deklődtem. Nincs! Nincs, mert nem biztató a városi közbizton­ság. Reméljük, ezen a téren is gyors változás történik, s ak­kor talán éjszaka is zúgnak a gépek, szövik a sokak által óhaj­tott posztószövetet és szebbnél szebb takarókat. HÍREK — Járóka. Sándor együttes« Orjolban vendégszerepel. Az or­joli Turgenyev színházban nagy sikerrel mutatkozott be a Kos- suth-díjas Járóka Sándor népi zenekara. A hangverseny előtt a közönség meleg ünneplésben ré­szesítette a magyar művészeket, Az est nagy sikert aratott, — Meg kell dicsérni a kiskun­halasi BELSPED dolgozóit, akii/ a zordra fordult idő és roisz utak ellenére keményen dolgoz­nak a város zavartalan eJátá- sáért. A BELSPED 18 kocsija szállítja rendszeresen a város üzleteibe a fűszer- és élelmiszer­árut és a vasútra érkező vago­nok tartalmát, November 26-ár hat vagon árut szállítottak el. A város mellett a vidéki forgalom­ban is segítenek. Legutóbb pél­dául Zsanaeresztőről hoztak ga­bonát Halasra. — Megkezdődtek a kalocsai já­rásban a termelőszövetkezetek zárszámadásai. A kalocsai Uj Élet Tsz-ben kb. 90 000 forintos jövedelemmel zárnak. Dusnokon a Munkás—Paraszt Tsz tagsága 182 000 forint hasznot vallhat magáénak. Jól gazdálkodott s kalocsai Béke Termelőszövetke­zet is, ahol 98 000 forint többlet­tel zártak. Nem lehet elmondani ugyanezeket a szakmáid Kossuth Tsz-ről, amely 121 599 forint de­ficittel zárta az évet. — Most készül a drótháló­kerítés a halasi faiskola köré. Amint elkészül, a lelkiismeretes dolgozók éjszakánként karikás ostorral durrogtatnak a nyylak ellen, hogy a felszaporodott, ál­latok kárt. ne tegyenek a mint­egy kétmillió forint értékű te­lepítésben. — A Kalocsai Kísérleti Gazda ság már befejezte a vetést s je­lenleg takarmányrépa sílózásán és paprika feldolgozásán van a sor. Az üzem teljes létszámmal dolgozik. Megválasztották már a végleges munkástanácsot is, melynek elnöke Hargitai Mátyás agronómus, aki az egész üzen bizalmát bírja. — Üzemanyaghiány miatt 30 - 40 hold gabonaföld vetetlen maradt a kiskunhalasi Magyar Szovjet Társaság Termelőszö­vetkezetben. A tagság úgy hatá­rozott, hogy a hiányt tavaszi búzával és takarmánnyal pótol­ják. A termelőszövetkezetben pénteken tartják meg a zárszá­madási közgyűlést, — A főváros ellátásának meg­javítása érdekében naponként át­lag négy teherautóval küld a ka­locsai tanács tejet Budapestre Emellett a Vöröskereszt helyi csoportja rendszeresen elszállítja a város lakói által felajánlott adományokat, amelynek zöme alapvető élelmiszer. van hátra, ezt mindenkeppen el akarjuk végezni a tél bekö-1 szöntése előtt.-pl— A tanyák krónikája, a szájon járó hír so­kat beszél az ügy kez­detéről. De a paraszt­embert inkább a csat­tanó érdekli. Meg az­tán elég is annyi a história lényegéhez, hogy a Vetró csőszt ki nem állhatják a sze­gedi dűlő tanyásgazdái. Nem azért, mert a Vá­rosföldi Állami Gazda­ság szolgálatában áll, hanem azért, amit a következőkben elmon­dunk róla. Van annak 'vagy három esztendeje, hogy elfoglalta hivatalát, ami, mint az alábbiak­ból kiderül, nem igen erősítette az állami gazdaság és az egyé­niek jószomszédi vi­szonyál, pedig az nem ártott volna. Nem erő­sítette, de a csősz ez­zel nem járt rosszul, más annál inkább. Neki meg volt a jó fi­zetése, na meg ahogy avanzsérozott felfele, egyre több csurrant- cseppent a bukszájába, azaz, hogy mégsem, hi­szen nem mai igazság, hogy az ebon gyű ti szerzeménynek eben kell elmúlnia. A szürkéi avas esőst Elmondotta három gazda Feljegyezte: Sándor Géza Bárhogy volt is, tény az, hogy a Vetró csősz olyan gazdatisztiesen fajin és fényes lagény- nyé öltözte ki magát, hogy amikor megjelent szürke lován az egyé­niek házutáján, a ta­nyás gazdákat a mé­reg ette. Ette bizony, de nem a gálánt öltö­zetéért, nem a csizma- szárat pattantó lovagló­ostor miatt, hanem a durva modoráért, és azért, mert a szürke­lovas csősz mindig váltságdíjért jött, vagy unnakvalót vitt. Birodalma, a több, mint ötezer holdas gazdaság határmentén senki sem okozott any­agi bosszúságot és ke­serűséget az egyéniek­nek, mint ő. Óhatatlan ugyanis a tanyavilág­ban, mivel a gazdák­nak több helyütt van a földjük, hogy a lábas- jószág ki ne kevered­jen a tákolt kerítése­ken. így aztán a Vetró csősz valósággal vadá­szott arra, hogy minél több sertést, vagy bür­get ejtsen foglyul, ame­lyek betévedtek a gazdaság területére. Nagy halármentén pe­dig gyakran akadt ilyen. Akadt bizony.de a csősz sosem élt a jószóval, az emberi hanggal, azzal, hogy mindenki tartsa tiszte­letben a másét és vi­gyázzon jobban a jószá­ga járására. Nem ö, nem bizony. Amit tudott, befogott, sőt megesett éppen, mert a gazdák soient voltak távol a tanyák­ról, — hogy nem ts a gazdaság földjén. Volt is érte elég veszekedés, nem vállalás. Mi ta­gadás, megtörtént, hogy az asszonynép még meg is verte érte. A végén már odáig fajul­tak a dolgok, hogy a aazdák nemcsak gya­nakodtak, de mxjndti is, hogy a csősz akk. is szerez túszt, ha gazdaság földjén ne talál, mert a 100 fori los kiváltási díj egy r sze az ö zsebét üti. pénzszag pedig ne hagyja nyugodni < ilyen embert. így történt azutá hogy a szürkelav, csősz egy szép nap< a gazdák csodálkozás ra fényképezőgépp jelent meg a határba Hiába juj, — na-, dolog a technika! Ve ró csősz most már főt, kópiákkal dokumenta ta a tétlenért állati bűnösségét. Pár hét ó azonban a szegedi dű környékén is nagyi változott a világ. M kor kezdetét vette forradalom, Vetró esős egyszeriben felhagyó a sértő szavakkal. L< tette a nyalka ruht és a fényképezögepi is, sőt mi több, valós: nű volt valami a fejé: mert egy idő óta nei halllk a határban szű­ke lovának dobogás sem. Az MSZMP és a munkástanács barátságáról Az MSZMP városi intéző bi­zottságának tagjai: Karajké Já­nos, Horváth György, Tóth, meg Túri elvtárs elég gyakori vendé­gei a gyárnak. Részt vesznek a munkástanács ülésein, közük vé­leményüket, javaslataikat, de nem kerülik meg a kényes kér­déseket sem. A munkástanács Élelem a sztráj kólóknak Tudott dolog, hogy Baján hosszabb ideig uralkodott a der­mesztő csend az üzemekben, mint másutt. A dolgozók még­sem szenvedtek hiányt élelem­ből, a járás dolgozó parasztsága ellátta hízott kacsával, vajjal, burgonyával, liszttel. zsírral, paprikával, zöldségfélével. Volt olyan parasztcsalád is, amely cgy-egy munkáscsalád étkezteté­sét is elvállalta. Az élelmiszcradomány igen tetemes mennyiségű volt. Első­sorban a nagycsaládosok, az arra legjobban rászorulóknak juttattak az élelmiszerből, majd sorban mindenki megkapta a nekijáró részt. A gyapjúszövetgyáriak gon­doltak munkástestvéreikre. Az élelmiszerekből juttattak a ru­haüzem, a bútorgyár és a gáz­gyár, valamint a többi üzem munkásainak is. A gyár munkástanácsa meg­kért, hogy tolmácsoljuk köszö­net ükét a segítőknek, egyben leérik őket arra, hogy ne enged­jék meg egyes spekulánsok ál­tal az élelmiszerárak felverését. — Venesz — meghullgutja az elvlársak vé­leményét, javaslatát, s több kér­désben meg is egyeznek. Az in­téző bizottság támogatja a gyár munkástanácsának kérelmét is. Ez a kölcsönös megértés előbbre viszi a gyár problémáinak meg­oldását Is. Ä megyei rendőrkapitányság felhívása Jól dolgosnak a dunapalaji^trnktorisláh Elvégezték az őszi vetést, teljes eeővel folyik a mélyszántás Rövid beszélgetés — egy egésznapos vita árnyékában

Next

/
Oldalképek
Tartalom