Petőfi Népe, 1956. november (1. évfolyam, 2-26. szám)

1956-11-30 / 26. szám

I

E^PERCiíS SÉM ÁLLTAK TÉTLENÜL

A kalocsai „paprikás“ asszonyok, lányok

A spekuláció megfékezéséi követelik

munkát. Most is sokat bosszankodunk azon, hogy minduntalan le kell állni áramhiány miatt. Ma reggel már hétkor itt voltunk. De áram csak délben volt. Egy óra íelé pedig újból megszűnt a szolgáltatás.

— Mig volt energia, 222 zsák paprikát is megszárítottunk egy nap — veti közbe a szót a csoportvezető.

Igen! Munka kell ahhoz, hogy j az ország talpraálljon, s az élet a rendes kerékvágásba jöjjön, béke s rend legyen, ahogy ezt Lászlónéval együtt minden becsületes ember kívánja az országban.

Ezek az életrevaló asszonyok, lányok a kemény munkával szerzett pénzt úgy osztják be, hogy jusson a pesti árváknak is, Antoni Józsefné csoportvezetőnek két édes csemetéje van. Mégis vállalt egy harmadikat j Pestről. Gombaszegi Borbáláék is magukhoz vennének egy anyátlan, apátián gyermeket. Sziklai Erzsiké úgy egyezett meg odahaza, ha már kiegészítik a családot egy árvával, akkor az fiú legyen, s lehetőleg rossz. (Azt hiszem, Erzsi kívánsága, ha a vendég fiú lesz, könnyen teljesül.)

Felgyúllad egy villanylámpa. Ez azt jelzi, hogy ismét van áramszolgáltatás. Antoqi Józsefné már szól is Erzsikéhez: — menjetek teríteni, drágaságom! Ö pedig végigszalad a szárítógép mellett, gőzt ad, s kezdődik újra az életet adó munka.

Venesz Károly

kalocsai hírek

— Kalocsa Város Tanácsának

Végrehajtó Bizottsága a város lakosságának ellátásai: a fóídmű- vesszövetkezettel, a honvédségi alakulatokkal s a város csaknem valamennyi üzemével összefogva távolabbi vidékek felkeresésével is biztosítja.

— A kalocsai járásban mindenütt megindult az iskolai oktatás.

Tegnap

I 13 vagon só,

29 vagon liszt érkezett Kecskemétre

A Báes megyei EÜSZÉRTVál- I ialattól Csikós Sándor igazgató a kora délutáni órákban felhívta szerkesztősegünket, s a következőkről tájékoztatott bennünket: 13 vagon só érkezett a mai nap. Ebből négy vagon sót Kecskeméten osztanak szét az üzletek. Kiskőrös, Kalocsa és Kiskunhalas városoknak is egy-egy vagon sót juttatunk.

A fennmaradó hat vagon sót a kecskeméti járás Községeiben osztjuk szét. Agasegyháza, : Tiszakécske, Lakitelek, Izsák, ! Kerekegyháza, Lajosmizsc egy- jegy vagon sót kap. A sóval telt vagonokat már útnak indították.

A kora délutáni órákban futott be a két liszttel megrakott szerelvény a Kecskeméti Villanymalomba. Az egyik szerelvény 18 vagonból állt. Ennek nagyobb része kcnycrliszt. A másik szerelvény, mely 11 vagonból áll. főleg finomliszttel van megtömve.

Talán két perce, hogy megszűnt az áramszolgáltatás a Kalocsai EűszerpapriKaipari Vállalat szárító üzemében. A hatalmas gép megállt és gondozói: Vald Györgyne, Okner Erzsébet, László Andrásné, Gombaszögi Borbála, Sziklai Erzsébet karéjba gyűltek egy kis tereferére.

Hallgatom az asszonyokat, lányokat, Nem is gondoltam volna, mennyi szív, mennyi aggódás tölti el őket az ország és munkástársaik élete iránt. Az asszonyok viszik a szót s arról beszélnek, ami pillanatnyilag a legjobban fáj nekik.

— Mégis csak sok, hogy 8 forintért adjanak egy tojást.

— Ne csodálkozz — veti közbe a szót a harmadik —, ép öt szem fokhagymáért 9 forintot űzettem, de láttam, aki 10 szemért 40 forintot adott.

— Az egyik nap a boltból zsákkal vitték a lisztet egy csé- zán. Szóltam a boltosnak, hogy nem marad a munkásoknak, inkább adjak ki az üzembe. Morgón azt válaszolta, hogy mi köze ehhez magának.

Egyszercsak felém fordulva megkérdik: — Mit csinálna

maga a mi helyünkben?

— Megvenném a portékát, s hivatalos áron kifizetném. Vagy ha nagyon mérges lennék, arra, aki 3 forintért adja a tojást, feljelenteném. Szép szóval a spekulációt nem lehet letörni.

— Úgy látszik — mondják az asszonyok, lányok — megegyezik a véleményünk. Másként nem lehet bírni ezekkel a vámszedőkkel.

Sokán azt mondhatják, nem helyes ez az eljárás. De talán az az eljárás helyes, hogy egy munkás napi keresetéből öt, esetleg hat tojást tudjon vásárolni? Közös erőre van szükség, hogy megfékezzük a spekulációt.

Beszélgetésünk új irányba terelődött, Érdeklődnek tőlem: dolgoznak-e a megye többi üzemeiben?

Büszkén mondják: mi egy percre sem hagytuk abba a

— Kendben folyik minden munka, a dolgozók takarják a szőlőket, trágyát hordanák. A feloszlott kéleshalmi termelő- szövetkezet helyén máris új szövetkezet van alakulóban. A jelentkező 16 tag egyelőre 276 holdas táblán folytatná a közös gazdálkodást.

— Szabadkai kávét isznak a

fekete kedvelői Kiskunhalas cukrászdáiban. A helyben pörkölt és frissen darált kávéból pompás italt készítenek a cukrászdák amúgyis elismerten ügyes felszolgálói.

— Játszik a kiskunhalasi mozi. Jelenleg a »Megfordul a szél« című angol film van műsoron.

— Gyászhír. Mély fájdalommal tudatjuk, hogy drága jó nővérünk, özv. Meter Mihály né szül. Uhlig Ilona Budapesten 63 éves korában elhunyt. Szentmiseáldozatot december 2-án, reggel fél 8 órakor fogjuk érte szolgáltatni a Piarista templomban. — A gyászoló Uhlig, Gyöngyösi és Kürtösi család, 6490

— A Kuníehértól Állami G »*•

daság hiánytalanul teljesítette őszi vetéstervét. Befejezte a szőlő- és a gyümölcsszüretet.

— Megalakult Kiskunhalason

az MSZMP 14rágj inia-/^ hjvrfu sága. A járás kommunista aktívái 13 tagú intéző bizottságot választottak. ..

— A kiskunhalasi Vörös Ok- tóber Termelőszövetkezetből két tag kilépett. Helyettük november 1-én négy új tag jelentkezett, akiket fel is vett a közgyűlés. Az új belépők: Farkas Imre, Kiss László, Galambos István és Báli Benő.

— A Ceglédi Mélyfúró Vállalni ismét jelentkezett Kiskunhalason és folytatja a strandfürdő kútjának fúrását, Több mint 1000 méterig hatolnak le, hogy a megfelelő fokú vizet felhozzák— Gyászhír. özv. Pleslcó Lőrincné szül. Sváb Kovács Anna f. hó 25-én meghalt. Temetése 29-én, délután 2 órakor lesz Kecskeméten a Szentháromság temetőben, — A gyászoló család. 649f

BÁCSALMÁS, 1956 NOVEMBER

Vélemény az adórendszerről és a kötelező biztosításról

A földeken immár alszik az | élet, de benn a községben közel se ez a téli nyugodtság. Vitáz- | nak az emberek, kavarog a ké -1 telkedé paraszti vélemény. S na mindez nem is látszik a tanácsházán, hiszen a szó egymáshoz LI folyik, — a szemlélődő látogatót nem téveszti meg a vélt nyugalom. A jelen Bácsalmáson is ütközik a múlttal. Megannyi gondolat igyekszik útat törni a homlokok mögé. A felszálló : és szétpukkanó rémhírek mellett a községben ma legvitatottabb a begyűjtés és az adó kérdése.

A parasztember elsőbb magára gondol. Mentalitása — csak így érthető meg. Hallottak ugyan a 21-es számú törvény- erejű rendeletről, mégis eléggé érezhető a kormánnyal szembeni bizalmatlanság. A gazdák nem hisznek a rendeletnek.

HÁROM NAP JUGOSZLÁVIÁBAN

SZEMLÉLŐDÉS

Felemelkedett a sorompó és átgördültünk hazánkból a testvér országba: Jugoszláviába. A lágyan ringató betonút végnélkül folyik délre és mint vaspánt fogja össze országainkat.

'Nyugalom mindenütt, Milyen furcsa az idegtépő néhány hét után. Alig látni valami mozgást. A hópelyhek lustán, hangtalanul telepednek a földre, majd egymásra. A látóhatár áttetsző szürkeségbe vesz el. Néhol varjak foltja lepi az átmentét, mint tinta a fehér abroszt,

A hókotró szorgalmasan dolgozik. Azt mondják a jólértesültek, hogy a Fruska Gorában másfélméteres hótorlaszok vannak, nem lehet Belgrádba menni.

Palicsot fagy mere- víti. Üde szépségéből csak néhány téli pillantást látni. Almát alussza kis tengerével együtt a nyári nagy munka után. Az emberek behúzott fejjel ballagnak. Északkeleti szél fúj.

Autónkon kis magyar zászló. Sokan megné• Riportunkat folytatjuk,

zik. Látom odavetett pillantásukról, hogy hazánkra, népünkre gondolnak ezekben a télbe jutott szomorú napokban.

Szabadka, ez a nagy alföldi város tornyokkal és kéményekkel integet felénk. Az élet itt medrében zuhog, a régi kopott villamos öreg sínéin billeg, igáslovak kapaszkodnak terhükkel a csúszós úton. S mint mindig, szüntelenül hazámra gondolok, ahol akkor még béna volt az élet, pihentek a kérges munkáskezek.

Delet intett és ebédre hívott a kéttornyú templom harangja. A volt Kossuth utca éttermébe mentünk.

Meglepő a tisztaság, a telt ház esetén is csend, a délinövény- kultusz összhatásában az a nemesizű pompa, ami csak a legjobb budapesti helyekkel említhető egynapon. De. igazán meleggé és vendéglővé csak az emberek tehetik. Itt ez is biztosítva van. Ne vedd zokon magyar vendéglátóipar, de itt tényleg vendégnek éreztük magunkat. A felszolgáló asztalhoz kísért bennünket, megvárta, míg

elhelyezkedtünk, még ahhoz is volt türelme (micsoda idegeik vannak.'), hogy megvárja,- mit választunk és nemsokkal utána elfogyaszthattuk a felnőtt embernek kijáró jókora adagot.

Az is kellemesen lepett meg, hogy a fizetőpincérre nem kellett félórát várni, azonnal rendelkezésünkre állt. Hogy mennyit fizettünk? Ez is érdekes az olvasónak. A mi pénzünkre átszámítva 20 forintot. Nem kevesebb, mint nálunk. A különbség csak az, hogy többet adnak érte.

Nem beszéltünk senkivel, csak szemlélődtünk. Sokan ültek az asztaloknál, a társadalom minden rétegéből. Nyugodt, figyelő- tekintetű emberek. Mindenik zsebében, asztalán újság. Ám nem egy, hanem több: Magyar Szó, Politika, Horba, de még ezen felüli választék is bőven akad. Olvasnak az emberek. Miről? Elsősorban a magyarországi eseményekről. Nagy címek hívják fel a figyelmet. Azután a szuezi helyzetről. A Pravda és a Borba között folyó vitáról.

! Örülnek ugyan, hogy eltörölték,

I de félnek, hogy újra visszaállít- ! jálc a begyűjtést, ha a for- i radalom eléri a nyugvópontot. Nincs, aki megerősítse bennük, hogy ez csak rémhír, — nem. semmiesetre sem igaz.

’ Amit az adóval kapcsolatban beszélnek: van, aki azt mondja — és ezeknek a száma nem kevés, — hogy az állam pem hagyja azt, amit a begyűjtésen vesztett. Csak érezze a helyzetét szilárdnak, lesz itt olyan magas adó. hogy nyögheti a paraszt. Más úgy vélekedik, hogy a jelenleg érvényben lévő adórendszer, ütközőpont a kormány és a gazdák között. Ha ugyanis egy dolgozó paraszt kifizette a gazdasága után járó általános jövedelemadót, akkor jön a felszólítás, hogy hátralékos a lóadóval, nem fizette be az ebadót, tartozik a boradóval, s ha mindezt rendezte, akkor a községfejlesztési hozzájárulásért molesztálják, s mikor már ezt is letudta, zaklatják a kötelező biztosítással. Megint más — és Bácsalmáson ez a legtöbb —, külön sérelmezi a kötelező biztosítás rendszerét.

Mint mondják, várták, hogy a kormány nyilatkozik majd a kötelező biztosítás megszüntetéséről. Mert ez nékik fájó pont. Egyelőre azonban megoldatlan ez a kérdés. Megoldatlan, noha nemcsak a gazdák, hanem maguk között a vezetők is úgy vélik, hogy az mindenkinek a magánügye, haszna vagy kára volna. Aki akar biztosít, aki nem, az nem. Ez az ő dolga. Miért kell ilyesmit rendeletileg előírni?

Várták azt is, hogy a kormány elrendeli, vagy legalább is kilátásba helyezi egy egységes, mind az állam, mind a gazdák számára elfogadható, sallangnélküli, a dolgozó parasztokat nem Jaégyszer-ötször zaklató adórend- , szer bevezetését. Ez egyelőre 'még késik, pedig nagyon is szükség volna rá, mert a bácsalmásiak a sallangos adórendszerrel, különösen pedig a kötelező biztosítás rendszerével — ♦sosem voltak, és nem is lesznek 'kibékülve. A gondolatokat pedig nem lehet elűzni. Azokvisz- szatérnek. válaszra várnak, hogy mielőbb konszolidálódjanak a dolgok, nemcsak az életben, hanem a fejekben is.

Sajnos nincs, aki tisztázza kételyeiket, eloszlassa a rémhíreket. Nincs, aki megerősítse bennük, hogy sok minden csak félelemszülte találgatás, nem, semmiesetre sem igaz. Nincs, aki választ adjon kérdéseikre, aki jelezze a kormány felé javaslataikat és sérelmüket. De ki is tenné ezt? A nemzeti bizottsá- eot felváltó községi vezetők,

Egészen feltűnő és megható a tájékozottság hazánk eseményeivel kapcsolatban. Úgyszólván mindenről tudnak. Vannak események, amelyeket még nálunknál is részletesebben ismernek, hiszen tudósítóik vannak Budapesten és azok lapjaik számára megtelefonálják naponta — óvakodva saját véleményüktől —a nyers valóságot. Hosz- szas riportok adnak számot a munkástanácsok és a kormány között folyó vias- kodásról, a Nagy Imre körüli ügyekről, de nem hivatalos, nálunk elég megszokottá vált hangon, hanem az élet hangján, az emberek nyelvén.

És ezért az újságok igen népszerűek. Verseny folyik az olvasóért. De nem elvtelenül,

16—20 oldalasok a vasárnapi számok, nagyon színesek, képekkel bőveti tűzdeltek az oldalak. A politikai kérdéseken kívül olyan az életre jellemző adatokkal és eseményekkel, amelyek érdeklik és tájékoztatják az olvasót,

Van mit tanulnunk tőlük,

amint mondják, még nem is érnek rá így foglalkozni az emberekkel. — Egyelőre jórészt magukkal és a közelmúlt események értékelésével vannak elfoglalva. Pedig most sokkal többet kellene az emberekkel foglalkozni, mint eddig bármikor.

Többet, mert erre figyelmeztet a helyzet Bácsalmáson. A parasztember termelői mentalitása: hogy nagyon szereti a pénzt. Igen szereti, de fél. A beadás megszüntetésének örül. de néhányan közülük nem látják biztosan az ország dolgának kimenetelét. Az inflációtól való félelmükben többen úgy számolnak, minek fizessenek most adót? Jobb lesz azt holnap két tojással, mint ma egy hízott- disznó árából kifizetni. »Én csak leszek valahogy, utánam pedig az özönvíz.:.-«

így azután a gazdák egy része nem gondol az ország pénzügyi sorsával, kötelességével, as adó fizetésével. Nem gondol ezzel, hanem pénzzé tesz és megvesz mindent, amit csak tud, Hogy mire mi szükség és mi ke- rül csupán a ládafiába, — ezt most nem kérdezi tőlp senki.

Nem kérdezi, pedig kérdezhetné, mert az ország kamráját, hogy abból kilencmillió embernek jusson, ami szükséges nem elég csupán külföldi kölcsönökkel töltögetni. Hozzá kell ahhoz járulni minden hazafinak becsülettel. Munkásnak a munkájával, a dolgozó parasztnak pedig adófizetésével. Máskülönben elkerülhetetlen az, amitől a bácsalmásiak is nagyon félnek. — a nyomort, nélkülözést hozó infláció.

Jóllehet sok még a panasz, számos a megoldatlan kérdés, amit az élet vet fel manapság, de helyettünk meg nem old. Ahogy azonban részt vállalunk a rend megteremtésében cs indul, lüktet majd az ország vérkeringése, — úgy jutunk el a nyugvóponthoz, úgy valósulnak meg a nép, köztük a bácsalmásiak jogos követelései is Érdemes ezen gondolkodni.

Sándor Géza

A Xecttaifti íiyiiwestfmte

értesíti a vásárlóközönséget, hogy húeszükíégletct az alábbi helyeken szerezheti be: Bem utca és Kurucz krt sarok, Kada Elek u. 15. *z. és a piacon 2. FMSZ hús- üzletben. Kapható sertés-, borjú-, marhahús és vágott- baromfi; 1313