Petőfi Népe, 1956. november (1. évfolyam, 2-26. szám)

1956-11-29 / 25. szám

M I'S » A Borba válasza a Pravdának a maavarországi eseményekről és Tito pulai beszédéről szóló cikkére BELGRAD. (MTI) A belgrádi rádió jelenti: A Borba november 17-i számában »Moszkvai Pravda cikkéhez« címmel közli Jozse Szmolenak, külpolitikai szer­kesztőjének következő cikkét: A moszkvai Pravda november 63-i számában »A szocializmus erőinek további összefogásáért a marxizmus—leninizmus elvei alapján« című cikkében kitért Tito elvtárs pulai beszédére. A Pravda cikke megismétel egyes állításokat, amelyeket a TASZSZ november 19-i kom- mentáló-polemizáió jelentése tar­talmazott és amelyekre már ki­tértünk. Másrészt azonban meg­állapíthatjuk, hogy a Pravda cikke pozitív tényt is tartalmaz, amelyet üdvözlünk: kijelenti készségét a vitatkozásra. »Mi természetesen nem elle­nezzük a bírálatot — írja a Pravda, — a moszkvai nyilatko­zatban a Szovjetunió Kommunis­ta Pártjának és a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének közös véleményeként az áll, hogy együttműködésünk a baráti bírálaton, pártjaink vitás kér­désekben folytatott elvtársi jellegű eszmecseréjén alapul. Nincs okunk eltérni ettől a ha­tározattól.« Örülünk — írja a többi kö­zött a Borba, — hogy a Pravda megemlítette ezeket az elveket. Az ilyen alapokon való vita szükségessége már hosszabb idő óta fennáll. Ha a múltban több .őszinte és egyenjogú vita lett volna a kommunisták között, valószínűleg nem került volna sor olyan jelenségekre, amelyek­kel ma a szocialista erők Ma­gyarországon találkoznak. Az a tény, hogy a Pravda elvben el­ismerte az ilyen vita szükséges­ségét, valamint, hogy legutóbbi cikkében megkísérelte alkal­mazni ezeket az elveket, tekintet nélkül arra, hogy ebben nem volt sikere, mégis valamilyen poziti- ' rmot jelent: Ilyen szemszögből lehet már beszélni annak a po­zitív evolúciónak megindulásá­ról, amely igaz. nehezen tör még előre, de amely fokozatosan a kommunista pártok és szocialista országok közötti viszony új fel­fogásainak teljes megszilárdulá­sához vezethet. A mai valóság, a mély gazdasági és társadalompo­litikai változások a világon, az események gyors fejlődése, a szocializmus egyre erőteljesebb megszilárdulása a világ mind na­gyobb területein, új társadalmi viszonyok kialakulása egész sor országban — mindez számos problémát állít a kommunisták elé, amelyekre elméleti és gya­korlati választ kell adni. Ezt pe­dig csak a marxizmus—leniniz­mus alkotó alkalmazása alapján lehet megtenni. A nyílt és kon­struktív vitának külön helye van ebben az egész összetétel­ben. A jugoszláv kommunisták, élü­kön Tito elvtárs főtitkárral —< folytatja a Borba — éppen az ilyen konstruktív eszmecseréért szállnak síkra, amely eszmecsere nem hallgatja el a tényeket és nem kerüli meg a szocializmus és a nemzetközi munkásmozga­lom mai fejlődésének lényegbe­vágó kérdéseit. Mindenesetre nem a mi hibánk, hogy eddig nem volt elég ilyen értelmű esz­mecsere. Ennek az az oka, hogy konstruktív törekvéseinket az egyes kommunista pártok veze­tőségei nem egészen helyesen ér­telmezték. Amennyiben a Pravda cikke valóban kifejezésre juttat­ja a vitára való készséget, akkor az már valamit jelent. Sajnos, azonban a Pravda a vita tekin­tetében nem következetes. Egy­részt kiemeli ragaszkodását a sza­bad eszmecsere elveihez, más­részt azonban ténylegesen a vita ellen lép fel. Bizonyíték erre az, hogy Tito elvtárs beszéde ellen a Pravda azzal az állítással ho­zakodik elő, hogy a nemzetközi reakció kihasználta ezt a beszé­det. Vajon azt akarja-e ezzel mondani a Pravda, hogy a nem­zetközi reakció létezése miatt nem lehet nyílt vita, sem kon­struktív kritika? Vajon azt je- MofôAJBt- JíQÉíik a JtoirmunMák» jelenségekről, melyek kárt okoz­nak az összes szocialista • erők­nek, sőt a szocialista Jugoszlá­viának is? A Pravda cikkében néhány komoly vád és bíráló megjegyzés hangzott el a Jugoszláv Kommu­nisták Szövetsége és Tito elvtárs főtitkár címére, Nem tudunk szabadulni attól a benyomástól r— hangoztatja a Borba —, hogy rosszindulatú kí­sérletekről van szó, amidőn a Pravdában azt az állítást olvas­suk, miszerint mi »gloriíikáljuk tapasztalatainkat és egyetemes- nea, legjobbnak reklámozzuk azokat«. Igaz, a szocialista épí­téssel kapcsolatos tapasztala­tunkból a Pravda ezúttal leg­alább annyit elismert, hogy Ju­goszláviában is megvannak a szocialista építés eredeti for­mái és hogy már most ki­tűntek a munkástanácson, egyes pozitív oldalai. A cikk ezenkívül bíráló megjegyzéseket tartalmaz rendszerünkre vonatkozóan. —• Mindezek vitatémák és jó lenne más alkalommal külön beszélni róluk, Van azonban valami a Pravda cikkében tapasztalatainkkal kap­csolatban, ami nem kritika, ha­nem inkább hasonlít a sikereink rosszindulatú diszkreditálására irányuló törekvésekre. Igen kü­lönös ez a módszer is, amelyhez a Pravda e tekintetben folya­modik. Hogy csökkentse a szo­cializmus jugoszláviai építésé­ben szerzett tapasztalatok jelen­tőségét, rosszindulatúan rámutat gazdasági nehézségeinkre, és kapcsolatba hozza azokat a szo­cialista építésről vallott véle­ményünkkel. Nem akarunk fog­lalkozni annak bizonyításával, hogy gazdasági nehézségeink nem fiinak ellentétben társa­dalmi rendszerünkkel. Előttünk ugyanúgy, mint a Pravda cik­kének szerzői előtt igen jól is­meretes, honnan erednek ezek a nehézségek. Szemben a Pravdá­val, meggyőződésünk, hogy egy­részt éppen a rendszer érdeme, ha egy kis és elmaradott ország, mint Jugoszlávia, képes volt ar­ra, hogy a kétoldali nyomás el­lenére nemcsak fenntartsa szo­cialista gazdaságát, hanem azon keresztül lényegében, ha nem is minden területen egyenletesen, de fejlessze termelő erőit. A legérdekesebb mégis az — mutat rá a Borba —, hogy a ta­pasztalataink jelentőségének csökkentésével egyidejűleg tá­madják a nyugati országokkal való gazdasági együttműködé­sünket. Jugoszlávia munkásosz­tálya és népei maguk gondos­kodnak szocialista rendszerünk­ről, mert maguk tudják a legjob­ban, hogy mi hasznos nekik és mi nem, valamint, hogy hol van­nak a más országokkal való együttműködés határai. Ezért te­hát mi az ilyen utalásokat nem értelmezhetjük másként, mint úgy, hogy ez kísérlet Jugoszlá­via nemzetközi tekintélyének aláásására. A Pravda, említett cikkében élesen bírálja Tito elvtársat a ' magyarországi események elem­zésének ama része miatt, amely­ben azokról a következmények­ről van szó, amelyekhez a nem egyenrangú viszonyok vezettek 1 Magyarországon. A Pravda a kö­vetkező sorokat támadja: »Nézzék csak meg, hogy mi­lyen erős ellenállást tanúsít egy nép puszta kézzel, gyengén fel­fegyverezve, ha egy cél lebeg előtte: felszabadulni és függet­lennek lenni. Többé nem érdekli, milyen lesz az a függetlenség, hogy visszaáll-e az országban a burzsoá és reakciós rendszer, csak független legyen nemzeti vonatkozásban. Elsősorban ez foglalta el gondolatait.« Vajon nem lenne hasznosabb, . ha a Pravda ahelyett, hogy tá­madja ezt az elvitathatatlan megállapítást, megkérdezné, hon- . nan ered ez a jelenség? Miben gyökerezik az ilyen széles cs . mély -.gzovjelellenes, hangulat Magyarországon? Hogy kerülhe- . luft sue ama- hogy 3. magyar nép nak nem szabad szembenézniük a tényekkel és kimondani az igazságot? A Pravda cikke egyéb dolgo­kat is tartalmaz, amelyek ellen­tétben állnak azzal a kijelentés­sel, hogy hajlandó nyílt eszme­cserét folytatni. A Pravdának Tito elvtárs beszédével kapcsola­tos polémiájában még mindig igen sokat találhatunk a régi sztálinista módszerekből. A cikk hemzseg a pontatlanságoktól, az állítások önkényes magyarázatai­tól, és kijelentések elferdítésé­től. Sok következtetést abból von re, amit nekünk tulajdonítanak, nem pedig abból, amit mi való­ban képviselünk. A Pravda úgy tünteti fel olvasói előtt a dolgot, hogy Tito elvtárs csökönyösen azt állítja, miszerint a személyi kultusz lényegében egy megha­tározott rendszer terméke. A cikk Tito beszédéből félmonda­tokat is idéz e kérdéssel kapcso­latban. Kijelenti, hogy olyan »rendszerről« kell beszélni, amely lehetővé tette a személyi kultusz létrejöttét. Meg kell ismételnünk azt a kérdést — folytatja a Borba — amelyet már a TASZSZ kom­mentárjával kapcsolatban is fel­vetettünk és amelyre még min­dig "nem kaptunk választ: »Mi­ért nem idézik azt, amit Tito elvtárs mondott? A velünk való polémiában miért nem vitatkoz­nak azzal a tézissel, hogy a sze­mélyi kultusz gyökerei a bürok­ratikus gépezetben, a búrokra-' tikus vezetési módszerben, az egyszemélyi vezetésben, illetve a dolgozó tömegek szerepének és óhajainak ignorálásában, vala­mint azokban a vezetőkben rej­lenek, akik elszakadtak a dol­gozó tömegektől, de á dolgozó tömegek elégedetlensége ellenére vezető pozíciókban maradtak és folytatták a régi politikát?« E cikk keretében mindenek­előtt rá szeretnénk mutatni a té­nyek elferdítésének egyes súlyos példáira. Tito elvlárs pulai beszédében elítélte az Enver Hodzsa és Meh­met Shehu típusú vezetőket, akik tevékenységükkel bebizo­nyították, hogy semmi közük a munkásmozgalomhoz és a szo­cializmushoz. Sajnos a Pravda elferdíti a tényeket és Tito sza­vait úgy igyekszik feltüntetni, mint támadást egy kis ország és egy kis nép vezetői ellen. A Pravda miután ilymódon elfer­dítette álláspontunkat, azzal vá­dolja Jugoszláviát, hogy nem tartja be következetesen az or­szágok közötti egyenjogúság el­vét, sőt mi több, beavatkozik más országok és pártok belügyei- be. Ez a vád, amely hamisításon alapul, a jugoszláv kommunis­tákban, valamint minden egyes állampolgárunkban komolyan felveti a kérdést, mi tulajdon­képpen a szovjet vezetőség igazi álláspontja? Tekintettel arra, ami a közelmúltban történt or­szágunkkal kapcsolatban és te­kintettel arra is, ami az állam­közi és pártközi viszonyok tekin­tetében még mindig történik, azt várná az ember, hogy a Pravda mégis kicsit nagyobb felelősség­gel nyúl ehhez a kérdéshez. Ami pedig Enver Hodzsát és a más, hozzá hasonló vezetőket il­leti, emlékeztetnünk kell a Rá­kosival és Gerővel kapcsolatos tapasztalatokra. Rákosi hosszú ideig sok kommunista párt aktív és fenntartás nélküli támogatá­sát élvezte, még akkor is, ami­kor már mindenki előtt világos volt, hogy az egész Magyar Dol­gozók Pártja és Magyarország egész népe ellene van. Csak a véres magyarországi események nyitották fel egyes kommunista pártok vezetőségének a szemét s ezek akkor elítélték Rákosit is, Gerőt is. Vajon nem jogos-e hát a kérdés: nem vezet-e a régi po­litika továbbra is rossz eredmé­nyekhez, amilyenekhez ez a po­litika Magyarországon vezetett? Vajon azok az emberek, akik valóban szívükön viselik a szo­cializmus érdekeit, hallgathat­nak-e valamilyen hazug, látszó­lagos agiüée nettében. azuVrói a azt sem kérdezte, merre halad csak meg akarta szüntetni az egyenjogútUn. viszonyt, amely Magyarország és a Szovjetunió között uralkodik? Vajon nem olyan dolgok-e ezek, amelyekről komolyabban kellene gondolkoz­ni, amelyeket elemezni kell és amelyekről ki kell mondani a teljes igazságot? Igen, a teljes igazságot, hogy levonhassák a vegleges tanulságokat. A Kínai Népköztársaság kor­mánya abban a közleményében, amelyben üdvözölte az október 30-i nyilatkozatot, a közelmúlt­ban a többi között a következő­ket hangoztatta: »A Kínai Népköztársaság kor­mánya megállapítja, hogy Len­gyelország és Magyarország né­pe a közelmúlt eseményeivel azt a követelést tűzte ki célul, hogy a demokrácia, a függetlenség és az egyenlőség megerősödjék, a nép anyagi jóléte pedig a ter­melés fejlődésének szintjére emelkedjék. Ez a követelés tel­jesen helyes és a követelések helyes kielégítése nemcsak a né­pi demokratikus rendszer építé­sét segíti elő ezekben az orszá­gokban, hanem ugyanúgy kedvez a szocialista országok közötti egységnek is. Gyakran megtör­ténik, hogy a szocialista orszá­gok egyes személyiségei elhanya­golják a népek közötti egység el­vét, — folytatja a Kínai Népköz- társaság kormányának nyilatko­zata. Az ilyen hiba természeté­nél fogva a burzsoá sovinizmus hibája. Az ilyen hibák, de kü­lönösen az a hiba, amely egy nagy ország sovinizmusából ered, elkerülhetetlenül komoly károkat okoz a szocialista orszá­gok szolidaritásának és közös ügyének«. A szocializmus minden becsü­letes harcosa, aki reálisan tekint a dolgokra, egyetért ezekkel a megállapításokkal — folytatja a Borba — Sztálin olyan viszonyt teremtett a Szovjetunió és a ke­leteurópai országok között, mely csak külsőleg tett olyan benyo­mást, mintha minden a legna­gyobb rendben lett volna. A va­lóságban azonban minden más­ként volt. Az egyenjogútlanság és a hegemónizmus sztálini poli­tikája más országokkal szemben elkerülhetetlenül szovjetellenes érzelmeket váltott ki mindezek­ben az országokban. Ezek a szov­jetellenes érzelmek egyre inkább valóságos ellenséges hangulattá fejlődtek. Mi az oka ennek a szovjetellenes hangulatnak? Mit kell tenni, hogy kiküszöbölődjék ez az egészségtelen helyzet, mely csak kárt okoz nemcsupán a Szovjetuniónak, hanem a szo­cialista erőknek is általában, mit kell tenni, hogy helyreálljon a valóban baráti és szilárd viszony a világnak ebben a részében? Igazi barátság — folytatja a Borba cikke —, tehát olyan ba­rátság, amelyet a széles népi tö­megek támogatnak, csak ott van, ahol az országok közötti viszony valóban egyenrangú. Egy nagy­hatalom annyi tekintélyt és ro- konszenvet élvez más országok­ban, amennyit tetteivel kivív. A szovjet vezetőség elvi, dek­laratív módon már megbírálta a Szovjetunió és a keleteurópai or­szágok közötti eddigi viszonyt. Pozitív módon válaszolt arra a kérdésre is, hogy milyennek kel­lene lenniök e viszonyoknak. A Szovjetunió a belgrádi nyilatko­zatban és sok más későbbi nyi­latkozatban elvi támogatást nyújtott a teljes egyenjogúság, a szuverénitás, és a be nem avat­kozás elvének. Azt lehetne mon­dani, hogy a Szovjetunió elvben már meghatározta azt az irány­vonalat, amelynek alapján a más országokkal való viszonyát fej­leszti. Igaz — és ezt nyomban hozzá kell fűzni —, hogy ez az irányvonal sem elméleti, sem gyakorlati szempontból nincs még kellőképpen kidolgozva. E téren is megmaradt egy és más a régi felfogásokból. Arra töre­kedtek, hogy valamilyen komp­romisszumot teremtsenek a köl­csönös kapcsolatok demokratikus elvei és a szocialista táborról al­kotott réjíi.elméletek kozoiL-aini végül is feltétlenül összeegyez-! telhetetlennek bizonyul majd. A szocialista táborról alkotott régi koncepciók szükségszerűen ösz- szefüggnek ennek vagy annak a vezető hatalomnak a hegemóniá­ról alkotott koncepciójával, az ilyesmi pedig természetesen ab­szolút összeegyeztethetetlen a szocialista országok közötti egyenrangú viszonyok gondola­tával és a minden hegemóniz« mustól mentes együttműködés­sel. De tekintet nélkül mindezekre a hibákra, a Szovjetuniónak a szocialista országok közötti vi­szonyra vonatkozó nyilatkozatai mégis pozitív kiindulópontot je­lentenek a Szovjetunió és a ke- leteurópai országok közötti vi­szony továbbfejlesztése szem­pontjából. A probléma lényege tehát elsősorban a gyakorlatban, a szavak és tettek közötti vi­szonyban, a nyilatkozatokban és a mindennapi gyakorlati konkrét politikában rejlik. A Szovjet­uniónak a . keleteurópai orszá­gokkal kapcsolatos konkrét politikájában eddig már jelen­tős változások történtek. Jelen­tőségük nem lebecsülendő. De a változások mégsem voltak olyan nagyok, hogy nfeg tudták volna másítani a viszony lényegét, A magyarországi tragikus esemé­nyek a válságos pontig vezettek. Mindenki előtt világos, hogy így nem mehet tovább. Valaminek meg kell változnia. De minek és hogyan? Ebben nincs nagy vá­laszték, jóllehet a lehetőségek számosak. Alapjában véve azon­ban mégis csak két út van: visz- szatérés a sztálinizmushoz, vagy a szocialista országok közötti egyenjogú, demokratikus viszony biztosítása. A tömegek feletti bürokratikus ellenőrzés, régi po­litikája, vagy pedig a szocialista demokrácia útja a tömegek egy­re szélesebb bevonásával a tár­sadalmi igazgatás rendszerébe. A sztálini hegemónista politika, vagy pedig az egyenjogú viszo­nyok olyan útjának megterem­tése, amely már kifejlődött Ju­goszlávia és a Szovjetunió kö­zött és amely már sikeresen fej­lődik Lengyelország és a Szov­jetunió között. Ez ma az alap­vétő kérdés. Sajnos, a Pravda úgy ír, mintha ezt nem látná — fejezi be cikkét Jozse Szmole, a Borba külpolitikai szerkesztője. Apréhirdetések BŐRKABÁTOT (újat), barna; hosszú bokszot. 176-os alakra sürgősen ven­nék. — Árajánlatokat telefonon, vágj’ levélben: Postahivatal, Orgoványra kérek, Horváth névre. 6493 A BUGACFUSZTAI Állami Gazda­ságban 300 db Cornwall választási malac van eladó és 2—3 éves csikóki valamint betanított, fiatal lovak vol­nának eladók. — Érdeklődni : a Bu- gacpusztai Állami Gazdaság Irodájá­ban lehet. 6494 ELVESZETT 24-én délelőtt egy sár- ga-vöröe hím farkaskutya: — A becsületes megtaláló, vagy nyomra­vezető, Illő Jutalom ellenében, ad­ja le: Kecskemét, X,; Kárpát utca 5: Telefon: 22—59. 6492 értesíti a vásárlóközönséget, hogy hússzükségletét az alábbi helyeken szerezheti be: Bem utca és Kurucz krt sarok, Kada Elek u. 15. sz. és a piacon 2. FMSZ hús­üzletben. Kapható sertés-, borjú- marhahús és vágott- baromfi: 1313 Mozik műsora Városi Mozi: Holnap már késő, —• Árpád Mozi: Római lányok. PETŐFI NÉPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei napilapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság Szerkesztőség: Kecskemét. Széchenyi tér 1: szí Telefon: 25—16. 26—19; 11—22 Felelős kiadó: Molnár Frigyes Kiadóhivatalt Kecskemét, Szabadság tér Íja, Telefoni 17-09 Bftcs-Klskun megyei Nyomda V» tm BCtíeíam liv38

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom