Petőfi Népe, 1956. november (1. évfolyam, 2-26. szám)

1956-11-17 / 15. szám

n

è

yt a

U)

Jossip Broz-Tito: A magyarországi eseményekről

(Folytatás a 2. oldalról.)

Egy klikk ellen indokolt felháborodás és felkelés átalakult az egész nép felkelésévé a szocia- ilizmus és a Szovjet Szövetség ellen. A kommunisták pedig, akik a felkelők soraiban voltak, mihelyt a reakció vette kezébe a dolgokat, akarva, nem akarva harcban találták magukat nem a szocializmusért, hanem a régire való visszatérésért, A kommunisták akaratuk ellenére kerültek ilyen helyzetbe. Meg le- hetctt-e ezt most akadályozni? Ügylátszik, későn volt már.

Ha a kormány erélyesebb lett volna, nem ingadozott volna Ide-oda, ha elszántan felkelt volna az anarchia és a kommunistáknak a reakciós elemeknek részéről történő öldöklése ellen, ha elszánt ellenállást tanúsított volna a reakcióval szemben, a dolgok tatán helyesebb útra terelődtek volna. Talán nem került volna sor a szovjet hadsereg közbelépésére.

Es mit tett Nagy? Fegyverbe szólította a népet a szovjet hadsereg ellen és kérte a nyugati

országokat, hogy avatkozzanak be. Nyugaton ezt a beavatkozást óriási mértékben kihasználták, Az imperialisták használták ki, akik alig várták, hogy megtámadják Egyiptomot és Egyiptomot éppen a magyar tragédiának ebben a fázisában támadták meg, remélve, hogy a Szovjet Szövetség nagyon el lesz foglalva és nem lesz képes beavatkozni az agresszió ellen. Magyarországon így került sor az újabb harcokra. A szovjet csapatokat megerősítették. Nagy megszökött cs új kormányt alakítottak.

Mondhatom, elvtársak, hogy ezeket az embereket az új kormányban személyesen ismerem és véleményem szerint azt képviselik, ami Magyarországon a legbecsületesebb. Szenvedtek Rú- kosi alatt, börtönben voltak és őszintén egy új fejlődés hívei. Ezt mutatja a program, amit Kádár kihirdetett cs amit ti is olvastatok. De a szovjet közbelépés gyengíti az egész programot és a kormány nagyon súlyos helyzetben van,

Szükséges volt-e a szovjet közbelépés?

Felmerül most a kérdés: szükséges volt-c a szovjet közbelépés? Az első közbelépésre nem volt szükség. Az első közbelépés, melyre Gerő felhívására került sor, teljesen hibás volt. A másik hiba abban rejlett, hogy a felelős emberek azáltal, hogy vártak a második közbelépésre, nem tették meg rögtön azt, amit később megtettek, amikor a második szovjet beavatkozásra került a sor, vagyis nem teremtettek új kormányt cs nem adták ki a deklarációt.

Ha előbb alakítottak volna új kormányt és deklarációt adtak volna ki, a néphez hű kommunista elemek valószínűleg elkülönültek volna a reakciós elemektől és könnyebb lett volna kilábolni ebből a válságos helyseiből.

Még mielőtt a második szovjet beavatkozásról szólnék, el kell mondanom, hogy a magyarországi helyzet olyan méreteket öltött cs erről ti, bizonyára sokat is olvastatok, hogy már világosan látszott, hogy milyen borzalmas gyilkolások következnek majd be, milyen borzalmas polgárháború van kilátásban Magyarországon, ahol a szocializmus alapjait meglehet teljesen aláásták és, ami miatt egy harmadik világháborúra is sor kerülhetett volna. A szovjet kormány ugyanis nem tűrhette volna el a Nyugat beavatkozását, a horthysták cs a régi reakció uralomra j utását.

Mit is csináltak ezek J» reakciós elemek? Már az imént elmondottam, hogy ezek az eleinek egy-kettőre megmutatták valódi arculatukat. Világot; volt, bogy ezek az elemek egyre nagyobb teret hódítottak maguknak a csúcsokban, merthiszen elrendelték, hogy többé nem szabad használni az elv társ szót, elrendelték, hogy le kell tépni a vörös csillagokat. Világosan látszott ez abból is, hogy a kommunista többé nem merte azt mondani, hogy ő kommunista, mert ellenkező esetben végeztek volna vele. Látszott ez abból Is, bogy a kommunistákat felakasztották;

Ha mindez csak egy esetben éterdult volna elő, ha csak egy «soportnyi ember végezte volna, akkor nem lett volna olyan bor- calmas, de ez egy általános mészárlás volt. Sopronban 20 kommunistát akasztottak fel. Az utcákon fogdosták és gyilkolták az embereket, csupán azért, mert sárga cipőt hordtak, azért, mert sárga cipőt leggyakrabban a rendőrség tagjai viseltek. Behatoltak a házakba és öldösték a kommunistákat;

Ezt cselekedte a szabadjára engedett fasiszta és reakciós csőcselék. Nagy Imre kormánya semmit sem tett, hogy ezt megakadályozza. Szüntelenül siránkozott a rádión keresztül, segítséget hívogatott, ahelyett, hogy harcolt volna és valami módon akaratát nyilvánította volna arra, hogy útját állja a kommu- aü&ták. és a haladó szellemű emberek legyllkolásának, ehelyett kiáltványt adott ki, azaz szózatot, amellyel lemond a varsói egyezményről, kinyilvánítja az ország függetlenséget és a többi.

Mintha ebben a pillanatban ez lett volna a legfontosabb. Mintha a varsói egyezményből való kilépés jelentett volna valamit.

Sokan teszik fel a kérdést mostan: miért került sor a második szovjet beavatkozásra? Világos és ezt mindig is mondottuk és a jövőben is mindig hangoztatni fogjuk, hogy ellenezzük a beavatkozást s az idegen fegyveres erők igénybevételét. Mi most a kisebb rossz? A káosz, polgárháború, ellenforradalom, egy új világháború, vagy pedig a szovjet csapatok beavatkozása, amelyek már egyébként Is ott voltak? Az említettek első része katasztrófa. Ehhez az utóbbi, vagyis a szovjet csapatok beavatkozása, hiba. Teljesen érthető, elvtársak, hogyha ez megmenti a 'szocializmust Magyar- országon, akkor bár ellenzünk minden beavatkozást, elmondhatjuk majd, hogy a szovjetintervenció szükséges volt. De, ha ők előbb megtették volna a szükséges intézkedéseket, nem került volna sor semmilyen katonai intervencióra.

Ez a hiba azért következett be, mert ma, 6ajnos, még mindig azt hiszik, hogy a fegyveres eró old meg mindent. A fegyveres erő azonban nem oldhat meg mindent. íme, nézzetek csak. Hogy egy gyengén felfegyverzett, úgyszólván pusztakezü nemzet ilyen elkeseredett ellenállást tanúsít akkor, amikor az a célja, hogy felszabaduljon és független legyen. Ebben a pillanatban az sem érdekli, hogy milyen lesz ez a függetlenség, nem érdekli, hogy az országban restaurálúdik a burzsoázia és a reakciós rendszer. Csak az a célja, hogy kivívja nemzeti függetlenségét. E/. jutott túlsúlyba e nemzet gondolatában, érthető, hogy megint csuk azt mondhatom, hogy ez az első a legrosszabb, a második pedig, vagyis a szovjet csapatok intervenciója színién rossz, de ha ahhoz vezet, hogy megóvja a szoci ai izmust Magyarországon, azaz, ha biztosítja a szocializmus további építését ebben az országban és a békét a világban, akkor egy napon ez is pozitívvá válik, mégpedig úgy, ha a szovjet csapatok kötelessé gszerííen kivonulnak

abban a pillanatban, mihelyt a helyzet rendeződik és elcsöndc- sedik.

Ezt meg is mondtuk a szovjet elvtársaknak. Semmit sem titkoltunk előttük. A szovjet elvtársak azt mondták, hogy csapataik kivonulnak, ha bekövetkezik az, amit az előbb említettem. Tudni kell, hogy a Szovjetunió is pillanatnyilag nehéz helyzetben van. Világosság gyúlt most agyukban és látják, hogy itt nemcsak a horthysták harcolnak, hanem a gyári munkások és bányászok is, az egész nemzet.

Fejtegetéseim után feltehették kérdéseket, mert egyes dolgokat talán nem mondtam el elég világosan. Egyben azonban legyetek meggyőződve, éspedig abban, hogy mi soha sem tanácsoltuk nekik, hogy katonasággal menjenek Magyarországra. Mi soha sem adtunk ilyen tanácsokat és ezt most sem tehetjük, amikor válságba jutottak.

Ot megyén keresztül

Egy salgótarjáni vasutas beszélgetése Kádár Jánossal és Dobi Istvánnal

Így többé nem ícbet dolgozni

Ebben a nehéz helyzetben mást nem mondhatunk, csak azt, hogy tegyék jóvá a régi hibákat. Ebben rejlik a dolog lényege. Ezek szerint nálunk vissza kell utasítani az olyan híreszteléseket, amelyek a szovjet intervencióban pusztán csak beavatkozási cselekedetet látnak. Ez nem helyes. S ebben én, elv társak, mélyen meg Vagyok győződve. Mély meggyőződésem továbbá, hogy az a sok vér, amely Magyarországon folyt és azok a nagy áldozatok, amelyeket a magyar nép hozott, pozitív hatásúak lesznek és a szovjetuniói elvtár- sak, sőt még a sztálinista elemek agyában is világosság gyúl és belátják, hogy így többé nem lehet dolgozni. — így többé nem lehet dolgozni! Mindannyiunk tragédiája abban rejlik, hogy a szocializmust egy óriási csapás érte, kompromittálták.

Emlékeztek-e rá, elvtársak, mi gyakran hangoztattuk, hogy az ilyen módszerek csak kompromittálhatják a szocializmust? Igen. Ezt mondottuk.

Nincs szándékomban és nem szeretném, ha mi most ezért mellünket vernénk, örülnénk és így beszélnénk: »Megmondtuk mi ezt nektek, hogy ez így nem lesz jó.« E tragédia alkalmából csak egyet szeretnék mondani: A különféle kommunista pártok felelőtlen elemei, amelyek még mindig sztálinista módszerekkel vannak hatalmon, nagyon rossz támogatást jelentenek a Szovjetuniónak, ha azt tanácsolják neki, hogy úgy járjon el, ahogyan ők gondolják. Ügy gondolom, hogy mindezekben a pártokban vannak becsületes kommunisták, akik sokkal távolabb látnak ezektől a különféle sztálinistáktól. — Sokkal messzebb látnak! És ha azt akarják, hogy ott is javuljon a helyzet, de nem olyan

módon, ahogyan az Magyarországon történik, hanem egy békés, kommunista módon, álékor bírálniok kell a negatív dolgokat, meg kell hallgatniok a tömegek hangját, a párttagok hangját, az egész, nép hangját. A helyzetnek tehat javulnia kellett. A változásoknak szüliség- szerűen be kellett következniük.

Én akkor is megmondtam a szovjet elvtársaknak, hogy mindez akkor is megtörtént volna, ha Sztálin nem hal meg, mindez megtörtént volna Sztálin életében is. Ök ezt nem tagadták. Nem jogosíthatjuk fel magunkat arra, hogy megmondjuk nekik, így, vagy úgy cselekedjenek. Mi csak rámutathatunk az ilyen, vagy olyan eljárások, hibák és negatív eredményeire.

Hiszem, hogy a magyarországi események, valószínűleg az utolsó tragédiák közé tartoznak és azok gondolkodásra késztetik majd a szovjet elvtársakat is, más államok vezetőit, azokat is, akik még nem látják be, hogy mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy a más államokban ne forduljon elő olyan helyzet, mint amilyen most Magyar- országon van.

Kelet-Európa néhány államában is és pártjában egyes vezetők azt mondják, hogy náluk az ilyesmi nem fordulhat elő. Hogy náluk erős szervezetek vannak, erős hadseregük, erős rendőrségük van. Hogy mindenről tájékozottak és, hogy ők az egész ügyet erősen kezükben tartják. Ezt mondotta Gerő is, érről beszélt Rákosi is. De mit ér ez? Azaz mondjuk meg nyíltan, az ilyesmi semmit sem ér, ha nem változtatják meg azokat a módszereket, amelyeket eddig alkalmazlak, amiért népeik egy szép Utikoo fellázadhatnak.

A vasúti forgalom megbénulása és az elmúlt hetek eseményei miatt megyénk súlyos helyzetbe került. Az élet újbóli megindításához elsősorban szénre volt szükség. A megye vezetői ezért küldöttséget indítottak Salgótarjánba, a Nógrád megyei Munkás —Paraszt Forradalmi Bizottsághoz, hogy szenet, üveget és tűzhelyet szerezzenek be. A küldöttség tagjait meleg testvéri szeretettel, megértéssel fogadták. Kovács János, a Nógrád megyei Forradalmi Bizollsúg 1agjn, aki egyúttal a vasutasok képviselője,, megígérte, hogy a megállapodás szerint a szerelvényt tüzön-vizen át, is eljuttatja Kecskemétre.

Es vasárnap 17.12-kor béfii- lot.t a .71 vagonból álló szerelvény, Kovács János vezetésével.

Kovács János magas, feketehajú, nyílt tekintetű vasutas. Szürke szeméből meleg szeretet sugárzik, büszke, hogy az első szerelvényt ö hozhatta nekünk. De adjuk át a szót neki.

— Ot megyén — Nógrád, Heves, Szolnok, Pest, Bács — jöi- tiinlc keresztül. Szolnokig elég nehéz utunk volt. Innen már szobád pályát engedtek és megállás nélkül vasárnap este 5.VÍ- kor befutottunk.

—■ Feledhetetlen emlék marad ez számunkra. Ereztük, hogy testvérek közé jöttünk, magyar testvérek közé. Együtt dobog szívünk, nógrádiaké a bácskaiakéval. Most láttuk igazán, milyen nagy szükség van az üvegre, meg a szénre. Ígérjük, hogy a jövő héten ismét jövünk.

Nem tudtam megválni ezektől az emberektől, éreztem, hogy akik ilyen becsületesen állják szavukat, sokra képesek. Megvallom, nem csekély kíváncsisággal érdeklődtem otthoni életükről. Most, amikor az egész ország megmozdult, hogyan irányítják ők sorsukat, milyen hangulat uralkodik Nógrádban, hogyan fogadták a munkás—paraszt kormány megalakulását?

Mert ezekben a napokban min^ denkit ez foglalkoztat. Ezekre a kérdésekre szinten Kovács János válaszolt, mint a Nógrád megyei Forradalmi Bizottság és mint annak a tizenegy tagú küldöttségnek a tagja, aki személyesen beszélgetett Kádár Jánossal, a Magyar Forradalmi Munkás— Paraszt Kormány elnökével és Dobi Istvánnal, az Elnöki Tanács elnökével.

— Nálunk körülbelül két és fél hete megalakult a Munkás—Paraszt Forradalmi Bizottság, melynek tagja vagyok. Ez a. bizottság vette kezébe az irányítást. Az egész megyében nem volt egy puskalövés sem, cesndes tüntetés volt mindenütt. Csak a politikai foglyokat engedtük szabadon. Jelenleg pártoskodás nincs, bosszúállás, megtorlás nem történt. Politikai nézetét bárki nyíltan kinyilváníthatja, ezért bántódása nem esik. Az egész megyében egyetlen szovjet katona nem tartózkodik. A vasutasok 80 százalékban megindították a forgalmat, a bányászok 75 —80 százaléka pedig leszállt a tárnákba. Sztrájk csak olyan helyeken van, ahol a régi, jó szakembereket követelik vissza a vezető beosztásba.

— Az új Magyar Forradalmi

Munkás—Paraszt Kormány

hallgatása nyugtalanított bennünket. A megye lakosságának 60 százaléka bizalmat szavazott a Kádár-kormánynak. A lakosság egy része azonban nem hitt a rádiónak és őszintén megvallva, mint pártonlcívüLl, én sem hittem. Ez a bizalmatlanság késztetett bennünket arra, hogy egy tizenegylágú küldöttséggel felkerestük pénteken Kádár Jánost és Dobi Istvánt, hogy tisztán lássunk.

— A nép követeléseire, a tizenhat pontra akartunk nyílt, őszinte választ, és különösen a szovjet csapatok kivonására és a függetlenség kérdésére.

— Dobi Istvánnal cs Kádár Jánossal három órás bcszéhictésl

folytattunk, és meglepően nyílt, őszinte választ kaptunk. Csak a főkérdésekre lérek ki. Kádat János határozottan elítéli a Rákosi—Gerő-klikk vétkes politikáját. A nép meghallgatása helyeit diktatúra uralkodott. A miniszterelnök kijelentette, hogy a nép kívánságát, a 16 pontot lü- zön-vizen keresztül megváltásit- ja. Amint a rend és a belső békesség helyreáll. megindul o termelés, a normális élet. a szovjet hadsereg elhagyja az országot. A semlegesség .most meg nem valósítható meg, mert a; ország központi fekvésénél fogva Kelet és Nyugat közön köt- veliló forgalmút bonyolít le. Ennek megvalósítása csalt, hosszabb idő után lehetséges. Egyetértett

0. fakultativ nyelv és hltoklatát megvalósításával, valamint a regi ünnepek visszaállításával. ,1 magyar ember ünnepeljen, nm.- kor ünnepe van, imádkozzon ét járjon templomba, amikor akar,

— Nem leszünk »ttilponysré

brossára emberek» — jelentette ki Kádár János. Az önkénnyel szakítani kell. Azok, s párt és gazdasági vezetői,\ akik nem élvezik a nép bizalmát, tűnjenek el, mielőtt a nép hatóim.: félreállllja őket.

— A pártot igazán demokratikus alapon szervezzék és tisztítsák meg soraikat a nem oda való elemektől.

— Meggyőződésem — folytul* ja Kovács János nyilatkozatai, — hogy Kádár János izig-vórig igaz magyar ember, aki arra kéri a népet, a megye dolgozóit, hogy mindenki lásson munkához, álljon a kormány mellé párt- és politikai világnézetre való tekintet nélkül mindenki, aki a 16 pont közül legalább néggyel egyetért. Most arra van szükség hogy a termelés, az élet meginduljon és a továbbiakban mindenki meggyőződhet arról, hogy a kormány a nép érdekeit képviseli.

— Ezután a nyílt, őszinte beszéd után, mi, Nógrád megyeiek egyöntetűen a kormány mellé álltunk — jelentette ki Kovács János. — Rájöttünk arra, ha leállnak a gyárak, üzemek, bányák, millió cs millió kár származik ebből. És ezzel csak magunknak ártunk. Az országot helyettünk nem fogja senki helyreállítani, ezt magunknak keli megtenni. Ezek figyelembevételével a magyar népért, a jobb jövőért indultunk útnak és segítjük továbbra is magyar testvéreinket, a Bács megyeieket is beleértve.

Kovács János nyilatkozata után egy forró kézfogás közben csak egy hálás »köszönöm- jött ki torkomon. Amit akkor elmulasztottam elmondani, azt itt írom meg. A nép sorsáért aggódó Nógrád megyeieknek üzenjük, hogy ezt a baráti, testvéri segítséget nem feledjük el soha. A további kapcsolatok fenntartása érdekében mindannyiunk nevében kijelenthetem, hogy az életet megindítjuk. a termelést megkezdjük, illetve tovább folytatjuk. Különösen a bajai posztógyári és a többi üzemi dolgozókat kérem erre. A további tétlenség csak magunknak, gyermekeinknek, családunknak árt. Aki nem dolgozik, nem kapja meg fizetését; Ha nincs termelés, a vállalatnak nincs bevétele, a semmiből pedig nem lehet bért fizetni.

Posztógyáriak és Ti többiek! A nógrádiak esetéből vonjátok le a tanulságokat, fontoljátok meg és lássatok munkához.

Krasznái M.

Folytatják

a nyelvtanfolyamokat

A pedagógus szakszervezet ér* tésiti a nyelvtanfolyamra járó hallgatókat, hogy az előadásokat Ismét megkezdik az eddigi napo- Jtoe délután ü órától 5 óráig;

/