Petőfi Népe, 1956. november (1. évfolyam, 2-26. szám)

1956-11-13 / 11. szám

Kádár János elvtárs nyilatkozata {Folytatás az 1. oldalról) Sor a kormány Budapesten tűz­szünetet rendelt el. Miközben kormánykörökben koalícióról és demokráciáról folyt a szóbeszéd és hallgattak a felkeléssel szem­ben az államot védő fegyverek, ágyúval lőtték a Budapesti Párt- bizottság Köztársaság téri szék- házát, egyes fegyveres csoportok keresték fel a haladó emberek lakását egész Budapesten, Csepe­len es elhurcolták, vagy a hely­színen meggyilkolták őket. A Vá­rosliget szélén, a fákon meg­csonkított, megölt forradalmárok függtek. Előfordult egyes esetek­ben, hogy a íehérteiTorista gyil­kosok nem találva lakásán az általuk keresett személyt, meg­ölték a családját, a legkisebb gyermeket sem kímélve, ilyen volt a helyzet a múlt hét máso­dik leiében Budapesten. Fent meg tárgyalásokkal szo­rították ki a kormányból a kom­munistákat és általában még formális demokrácia volt, lent az utcákon, a házakban már dü­höngött az ellenforradalmi ter­ror. Végveszélybe került a dől­Külön Ítéli szólnom arról a fontos kérdésről, amely ma a legszélesebb tömegeket foglal­koztatja hazánkban. Arról az alapvető kérdésről, mely engem és néhány társamat, a Nagy Imre kormány volt minisztereit $rra a döntő elhatározásra bírt, hogy kilépve ebből a kormány­ból, a Magyar Forradalmi Mun­kás—Paraszt Kormány megala­kítását kezdeményezzük. Népi demokratikus rendszerünk és nemzeti 'függetlenségünk ma egy­mástól el nem választható kér­déséről mondom el nézetemet, hozzáfűzve, liogy tapasztalatom szerint e kérdésről vallott néze­temet ma már az öntudatos dol­gozók tömegei is teljes mérték­ben osztják és magukénak vall­juk. Már a múlt hét közepén vilá­gossá vált az, hogy a bekövetke­zett; súlyos helyzetből csak kel­téié kivezető út van. Az egyik; tovább járva a Nagy Imre kormány összeomlás­ra vezető útját, előtérbe állítva a szovjet csapatok kivonásának kérdését és annak nyomán te­hetetlenül szemlélni, hogy az el­lenforradalmi fehérterrör lemé­szárolja előbb Budapesten, majd vidéken a kommunista munká­sok, parasztok, érteimiségiek ak­tív tömegét, azután a komiméi is­tákkal rokonszenvezőket, majd valamennyi demokratikus haza­fit. Aztán félredobja az ellenfor­radalom a Nagy Imre .és minden más demokratikus összefogásra alapozott kormányt, hogy tiszta ellenforradalmi kormányt hoz­zon létre. Ez az ellenforradalmi Kormány azután megsemmisítve a néphatalom utolsó maradvá­nyait is, Visszaadva mindent, a gyárakat, a bányákat, a banko­kat, a főidet a régi tulajdonosok­nak, visszaültetve a nép nyakára a főjegyzőket, az arisztokratákat s a csendőröket, visszaállítja ha­zánkban a kapitalista, földesúri rendszert. Végül pedig a nép erejének szétzúzása után eladja Ezeken az alapvető kérdése­sen kívül van még néhány fon­tos politikai kérdés, melyek né­pünket ma különösen foglalkoz­tatják. Elsősorban a megbántott nemzeti érzéssel kapcsolatos kérdésekre gondolok. A Magyar Forradalmi Munkás—Paraszt Kormány azon a nézeten van, hogy címerünk, a Kossuth-címer, Honvédeink egyenruhája felel­jem meg a magyar hagyomá­nyoknak és március 15 ismét a magyar szabadságharc pirosbe- tu3 ünnepe legyen. A kormány két nappal ezelőtt rendeletet adott ki, hogy a kötelező idegen nyelvet az iskolákban a tanuló »zabádon, maga választhassa meg. Szintén hagyományaink- feïz híven, vissza kell majd állí­gozó nép hatalma, a Magyar Népköztársaság, a dolgozó nép minden vívmánya, Tudni kell azt is, hogy a Nagy Imre kormány teljesen tehetet­lenné válva a jobboldali nyo­mással szemben, tulajdonképpen Utat nyitott az ellenforradalmi erők számára. Nekem, aki miniszter voltam Nagy Imre kormányában, teljes nyíltsággal meg kell mondanom, hogy személyes meggyőződésem szerint sem Nagy Imre maga, sem politikai csoportja nem akarta az ellenforradalmi rend­szert tudatosan segíteni. Két­ségtelen azonban, hogy az ellen­forradalmi erők nyomása alá került cs politikailag nagy bűnt követett el a nép ellen azzal, hogy látva a kialakult helyzetét, ezt nem tárta fel bátran és őszin­tén a nép előtt, ellenkezőleg, úszott a soviniszta árral, feladta a munkásosztály pozícióit és el­lenállásra hívott fel a segítségül hívqtt, a népet és rendszerünket az ellenforradalommal szemben megvédeni szándékozó szovjet csapatokkal szemben. hazánk függetlenségét a gyar­mattartó imperialistáknak. Ez volt az egyik lehetséges út. A másik út: minden erővel, a szovjet csapatuk segítségét is igénybevéve, gátat vetni az el­lenforradalmi hullámnak, meg­védeni munkásosztályunkat, pa­rasztságunkat, egész népünket, népi demokratikus rendszerün­ket, szocialista vívmányainkat s jövőnket a megsemmisítéstől, helyreállítani törvényes és al­kotmányos rendünket, a békés, normális életet, a jogrendet és hozzálátni égető és fontos kérdé­sek megoldásához, a sebek be- gyógyításához, új és szebb éle­tünk kiépítéséhez. A megoldandó kérdések között szerepel, hogy a rend helyreállta után leülj unir tárgyalni a varsói szerződést aláíró országok kor­mányaival, a szovjet csapatok Magyarország területéről való kivonásáról. A szocialista, a né­pi demokratikus Magyarország, a népi hatalom megvédésé, nem­zeti függetlenségünk, szuvereni­tásunk teljes biztosítása csak ily módon lehetséges. A súlyos helyzetből csak ezt az egyetlen kivezető utat írta elő kötelezően számunkra az ország és a nép érdeke. Mi ezt az utat választot­tuk, Nyíltan meg kell mondani azt is.1 aki azt a nézetet vallja, hogy eiobb vonják ki az ország­ból a szovjet csapatokat, az akár akarja, akar nem, az ellentorra- dalom, az imperialista járom, s a nemzeti függetlenségünk elvesz­tése mellett adja le szavazatát. Ma igazán csak az áll a népi hatalom és a nemzeti lüggetlen- ség ügye mellett, aki meggyőző­déssel vallja, hogy mindéi) erő­vel és lehetséges segítséggel, a szovjet csapatok segítségét is igénybe véve, zúzzuk szét az el­lenforradalmat, erősítsük meg népi köztársaságunkat és azután üljünk le, tárgyaljuk meg a szovjet csapatok Magyarország területéről való kivonásának kérdését. tani iskoláinkban az osztályzás­nak nálunk régen megszokott módját, hogy legjobb az egyes osztályzat és ne az ötös legyen. Meg kell mondanom azt is, hogy azokra a szolgai és talp- nyaló intézkedésekre, amelyek­kel Rákosiéit népünk nemzeti érzéseit súlyosan megbántották és amelyeket most nekünk kés­lekedés nélkül helyre kell hoz­nunk, nem a Szovjetuniónak, vagy a szovjet népnek volt szük­sége, hanem azoknak a hízel­gőknek, akik saját népüktől el­szakadva a szolgai másolással akarták magukat igazolni és hazánkban a szovjet barátságot a maguk számá'-a monopolizál­ták. A különböző pártokról Sokat foglalkoztatja ma a közvélemény "egyrészét a külön­böző pártok kérdése is. E kér­déssel kapcsolatban a követke­zőket mondhatom: Nem tudjuk másképp jövő feladataink meg­oldását elképzelni, mint úgy, hogy a legkülönbözőbb pártái- lásponton és világnézeten lévő emberek részt cs felelősséget kapnak és vállalnak az ország ügyeinek vitelében minden fo­kun. legszélesebb demokra­tikus» nemzeti összefogás, az igazi népfront-politika alapján állunk, ennek megfelelően a Magyar Forradalmi Munkás- Paraszt Kormány a szó legtisz­tább értelmében vett nemzeti egységfront-kormány és ez is marad. Népköztársaságunkban a küz- ügyek intézésében helyet és sze­repet kapnak mindazok, akik e rendszer alapján állnak, de ki kell rekeszteni azokból mindazo­kat, akik a népi demokratikus rendszerünkkel szemben ellensér ges érzésekkel viseltetnek, IA társadalmi munka széles terüle­tén pedig együtt kívánunk dol­gozni mindazokkal a hazafiak­kal, akik készek népünk leg­alapvetőbb közije ügyét, a béke ügyét velünk együtt védepi, Új politika, új módszerekkel Vannak emberek, akiket a Magyar Forradalmi Munkás— Paraszt Kormány megalakulása után kétség fogott el, hogy nem akarják-e egyesek ismét vissza­hozni a régi bürokratikus párt­ós államvezetési módszereket. Személyes tapasztalatom alapján állíthatom, hogy Magyarorszá­gon ma nincs egyetlen ember, se vezető, párt, vagy állami poszton, aki a régi, hibás politikát, vagy vezetési módszereket vissza kí­vánná állítani. De még ha akad­na is olyan ember, aki a régi módszereket vissza akarná állí­tani, olyan ember már nincs, aki képes is volna rá, mert a töme­gek nem akarják a régi hibákat viszontlátni, s kérlelhetetlenül elsöpörnék helyéről azt a veze­tőt, aki ilyesmire vállalkozna. A vezetés eltökéltségére, a régi hi­bák leküzdésére két példát aka­rok megemlíteni. A Magyar Szocialista Munkás­párt Intéző Bizottsága szombati ülésén határozatot hozott több tucat olyan ember ügyéhen, aki a Rákosi-klikk politikáját kép­viselte a párt, társadalmi és ál­lami élet vezető posztjain. Eze­ket a volt párt- cs állami veze­tőket arra köteleztük, hegy tér­jenek vissza eredeti foglalkozá­sukhoz és dolgozzanak úgy, mint az állam bármely más polgára a termelésben, az éphő munkában. Az állami vezetés bürokra­tikus és néptől elszakadt mód­szereinek felszámolása érdeké­ben a kormány elvi határozatot hozott a minisztériumok és más állami főhatóságok összevonásá­ra, számuk csökkentésére, ide­értve a volt Államvédelmi Ható­ság felszámolását élrendelő bel­ügyminiszteri végrehajtási utasí­tást is, mely már meg is jelent. Nem tűrjük a bosszúállást El vagyunk tökélve a múlt hi­báinak gyökeres felszámolására. Nem vezet közülünk senkit a bosszúáliás szelleme és ezt nem tűrjük meg semmiféle helyi szervnél, beosztottnál sem. El­lenkezőleg, tudatában vagyunk annak, hogy a dolgozó nép — elsősorban a munkásosztály és a vele szövetséges parasztság bi­zalmát bírva — lehet csak ve­zetni és kormányozni hazánkat. Ez kötelességünké teszi, hogy a dolgozók minden jogos kívánsá­gát megvizsgáljuk és közülük mindazt, mely a közérdek káro­sodása nélkül megoldható, meg» oldjuk­A Forradalmi Munkás—Paraszt kormány meg> a*aftuiáset eíóiáezá o*ëo& A kormány sntésekedései — Felhívás. A kecskeméti szovjet katonai parancsnokság felhívja a lakosság figyelmét, hogy idegen személyeket éjjelre ne fogadjanak be lakásukba, — Készül a zárszámadás. A kecskeméti Szabad Nép Tsz-ben szorgalmasan dolgozik a tagság. Végeztek a betakarítással ps az ősziek vetésével is. Most készül a zárszámadásuk, s előrelátható­lag 45—50 forint értéket oszta­nak munkaegységenként. — A Megyei Tanács VB az ipari üzemek,; anyagellátásának megoldása céljából bizottságot alakított. Az ipari bizottság a maga hatáskörében segíti a ta­nácsi iparon túl a miniszteri üzemeket is. — A városi tanács VKG osz­tálya megkezdte a 463 lakás­igénylő kérelmének felülvizsgá­lását, Ennek befejezése után 11 tagú bizottság dönti el a szociá­lis körülmények figyelembevéte­lével, hogy kik kapnak helyet az új bérházban és a közüjgtek által' felszabadult helyiségekben, — Bizottsági csoportot alakí­tott $ Megyei Tanács VB a já­rási, városi cs a községi VB-ok rendjének helyreállítására. A mai napon a Megyei Tanács dol­gozói kimennek a járásokba, vá­rosokba, hogy segítsék a helyi tanácsok VB-ainak munkáját és intézkedjenek egyes személy kérdésekben is. f Csak igazat mondunk s a nop erdeicőtoen esoielcszünk Tudjuk, hogy az országban rengeteg megoldásra váró kér­dés van, ezeket ntm lehet egyik napról a másikra rendezni. Ezért elhatároztuk, hogyha egy kérdés megoldásához még nincs meg a szükséges erő és lehetőség, azt nyíltan és kertelés nélkül meg­mondjuk. Felfogásunk szerint ugyanis nem azért vagyunk fe­lelős poszton ilyen nehéz idők­ben, hogy szépeket mondjunk, hanem azért, hogy igazat mond­junk és a nép érdekében csele­kedjünk. A munkabéralap felemeléséről A kormány november lü-i ülé­sén elhatároztuk, hogy legké­sőbb január 1-i végrehajtási ha­táridővel a munkabéralapot fel kell emelni 10 százalékkal, még­pedig úgy, hqgy az 1200 forint­nál kevesebbet kereső munká­sok bérét 15 százalékkal, az 1200 —1500 forint közötti keresetű munkások bérét 8—10 százalék­kal fel kell emelni. Ugyanezen az ülésen elhatároztuk, hogy a I gyermektelenségi adót eltöröl­jük. Megerősítette a kormány a dolgozó parasztságot sújtó bc- szolgáltatási rendszer eltörlésé­ről hozott korábbi határozatot is. Ezeken a rendszabályokon túl ma tovább nem mehetünk. El­lenkező esetben az 19-15—46-os évhez hasonlóan pénzromlás, in- ! fláció kezdődne hazánkban. Ez pedig nem a dolgozó javát szol­gálná, hanem csak a szenvedé­seit fokozná. A lakáskérdés magoldása érdekében A kormány határozatot hozott arra is, hogy a harcok követ­keztében hajléktalanná vált ká­rosultak lakáskérdésének mi­előbbi megoldása érdekében az összevonás révén felszabaduló egyes minisztériumi épületeket Jasas céljára kell átadni. Ugyan­csak örömmel fogadta a kor­mány a Magyar Szocialista Munkáspárt Intéző Bizottságá­nak azt a bejelentését’ hogy ko­rábban irodáknak használt épü­leteket a kormányszervek ren­delkezésére bocsátja azzal, hogy velük a dolgozók lakásigényeit segítsék kielégíteni. A kormány látja a rendkívül felgyülemlett és égető kérdése­ket. De a tennivalókat nem lehel felülről, varázsszavakkal megol­dani, csalt az egész nép összefo­gott erejével és munkájával. Se­gítsen a feladatok megoldásában munkás, bányász, vasutas, pa­rasztember éppen úgy, mint a szellemi életünknek azok a kép­viselői, írók, újságírók, művé­szek, tudósok és diákok, akik a múlt hibáinak feltárásában oly jelentős szerepet játszottak. Külön fordulunk a budapesti dolgozókhoz. Budapesten még mindig előforduló orvlövcgzet, fosztogatás, rablás és gyújtoga­tás felszámolása, a még mindig fegyverrel kóborlók lefegyver­zése, a börtönökből kiszabadult bűnözők összeszedése, a lakos­ság életének cs vagyonának vé­delme, a törvényes rend, a nor­mális élet, u munka feltételeinek teljes helyreállítása ma már nem annyira katonai, mint inkább karhatalmi cs rendészeti feladat. Ennek gyors befejezéséhez azon­ban a Jakosság önvédelmi segít­sége is szükséges. A házak lakói, a sok helyen már alkalmazol fc öntevékenységgel óvják saját házukat, életüket és vagyonu­kat. Ne engedjenek házaikba fegyverrel kóborló idegeneket; Ha ilyenek mutatkoznak, fegy­verezzék le őket és az így össze­szedett fegyvereket éppenúgy, mint az utcán összeszedett fegy­vereket adják át a legközelebbi magyar karhatalmi rendőr, vagy szovjet katonai alakulatnak. Mindnyájan, agyak aratta! lássunk munkáhoK Honfitársaim, dolgozó testve-; reim! lsen súlyos napok vannak mögöttünk és sok nehéz feladat megoldása vár még mindnyá­junkra. Ezek nem leküzdhetetlen nehézségek és nem megoldhatat­lan feladatok. Ha a nép legön- tudatosabb íérfiai és női példa­mutatóan talpraállnak, kezükbe veszik néphatalmunk védelmé­nek és megerősítésének ügyét, mindnyájan egy akarattal mun­kához látunk, eddigi szocialista vívmányainkra támaszkodva ki- lábolunk a bajokból, s a múlt káros árnyai után tiszta, boldo­gabb és barátságosabb élet napja virrad népünkre. Örvendetes és biztató jelenség az is, hogy harcunkban nem va­gyunk magunkra hagyatva. A testvéri szocialista országokban éppenúgy, mint a kapitalista or­szágokban milliók és milliók fi­gyelik aggódva, hogy leküzdjük-e. az ellenforradalom hidráit. Hi­szem, hogy igen. És tudom, hogy már a nehezén túl vagyunk. A szocializmus hívei, valamint azok a nem szocialista, de az igazság és haladás ügyét őszintén szol­gáló igaz emberbarátok, akik «énünk javát akarják és nena a reakció felülkerekedését, nem» csak rokonszenvvcl néznek fe­lénk az egész világon, hanem ki» nyújtották segítő kezüket is. Ér­tékes támogatást jelentenek szá­munkra a nyugati országokból a Vöröskereszt útján hazánkba el­juttatott adományok is. Felhívá­sunkra a testvéri országok egésa sora válaszolt máris jelentős se­gítséggel. Az albán, a bolgár, a csehszlovák, a kínai, a lengyel, a mongol, a német, a román és a szovjet szocialista országok kor­mányai jelentékeny segítség nyújtását határozták el és indí­tottak útnak hazánk felé. Munkások, parasztok, értelmi­ségiek. honfitársak! Országunk és népünk nem egyszer volt más a maihoz hasonló súlyos helyzet­ben. Ezeken a nehézségeken né­pünk összefogott erejével, lelke­sedésével, forró hazaszeretetével még mindig úrrá lettünk. A Ma­gyar Forradalmi Munkáé—Pa­raszt Kormány rendületlenül bí­zik népünk alkotóerejében, biz­ton hiszi, hogy sikeresen lekijzd- jük mai nehézségeinket is és győzelemre visszük a dolgozó nép ügyét!

Next

/
Oldalképek
Tartalom