Népújság - Petőfi Népe, 1956. október (11. évfolyam, 232-257. szám - 1 évfolyam, 1. szám)
1956-10-03 / 233. szám
H I R O S TSyâi R O S ÍH30000000000000000000000000000<XKKrQÖ<H><HX>0-0£fcCH>0©OAC,OOfcs**0000000<XK>OOOOöOOOOOOOOOOOOOOOC> OOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOC Ma : méhészek országos találkozója Külföldi vendégeket várnak a Hírős Hétre A DISZ Rajkó-együttese NAGYSIKERŰ VENDÉGJÁTÉKA A MÉHÉSZEK pavilonja előtt, a parkban felállított kaptársoron a nap bármely szakában beszélgető, vitatkozó csoportok verődnek. Régi méhészek a bemutatott újdonságokat vitatják, az érdeklődők pedig számvetést rögtönöznek. A hevenyészett felsorolás még nagyobb kedvet ad a szórakoztató és emellett nem kis haszonnal járó méhészkedéshez. E kiállítás a hozzáértők szerint nagyon hasznos. Nemcsak a méhészkedéshez szükséges kellékekkel, gazdaságosabb előállításukkal, de egy egész sor újdonsággal is kiváltja az érdeklődést. A KISKUNFÉLEGYHÁZI csoport méhészpavilonjában — melynek egyébiránt a bírálóbizottság odaítélte az l. díjat, — ott látható a mindössze még csak egy példányban meglévő szétszedhető mézpergető. 25 keret helyezhető bele egyszerre, készítője a félegyházi Farkas István, 48 család hordását két és háromnegyed óra alatt pörgette ki segítségével. A félegyházi csoport 1951 tavaszán alakult 23 taggal, ma már 73 taggá szaporodtak. A MÁSODIK DIJAT nyert kecskemétiek pavilonjában szemléltető grafikonok példázzák a megyei méztermelés fejlődését. Még 1950-ben 21 179 méhcsaládot tartottak nyilván, 1955-ben már 36 272 család hordta a sárga aranyat. Az idén 39—ÍO 000-re tehető már a méhcsaládok száma. A termelés emelkedése még ennél is nagyobbarányú. 1954-ben 13 vagon mézet exportáltak a megyéből, 1956-ban már 31,7 vagonnal. KECSKEMÉTEN közel 200 méhész él 2000 méhcsaláddal. Eddig a földművesszövetkezet bonyolította a felvásárlást, az értékesítést, de néhány héttel ezelőtt a megizmosodott kollektíva 40 tagja méhész-szövetkezetbe tömörült. Felnőttek, maguk akarják irányítani sorsukat. Már szép terveket is készitet-TjaLáláikífdfa Ki g leghíresebb magyar nótaszerző? Nem vitás: Dankó Pista. S, hogy miért, azt csak a csengődlek tudják megmondani. Mert hát Dankó Pista izig-vérig csengődi születésű! A jóízű, i'inomzamatú csengődi borok ihlették dalra, s ugyancsak a csengődi borok lágy illata vette szárnyra e dalokat, s adott nékik örök halhatatlanságot, A Hírős Hét egyik pavilonjában, — ha van két forintod, — szemtől szembe találhatod magad a csengődi homok szülöttjével, — egy deci erejéig. Kicsit drága, de olyan finom, hogy olyat még a kínai császár sem ívott, s lia ivott is, biztos megnyalta utána a bajsza szélét. Meggyes Nagy Tibor, a csengődi szőlőszakcsoport elnöke utolérhetetlen szakértelemmel méri az öblöstorkú és kóstolni vágyó borkedvelőknek az »örökéltetü« dókát. — Háromszáz hektó óborból választottuk ki ezt a 12 hektó és 50 liter csengődit, amit felhoztunk magunkkal Kecskemétre. S, hogy jó keletje van, bizonyítja: az első nap elfogyott :j hektóliter! Ha nem akarok baj baj ütni, hét végére hozatni kell még otthonról. Vadászi Károly, Szikora István és Meggyesi Nagy Tibor alig győzik adogatni vendégeik kezébe a kis pohárkákat. Rehus Lajos, az 53-as Húsbolt vezetője, ki tudja, hányadik pohár után harsogó kacaj közepette mondja tollba kívánságát e sorok írójának: — Azt írja meg, kedves elvtárs, hogy nem jól van ez így! Miért nem mérnek egydecis pohárba két decit?! Kinél keressem az igazságot? Szikora István, a szakcsoport intéző bizottságának tagja válaszát is jóízű nevetéssel fogadják a párbeszéd hallgatói. — Maga se ad nekem egy kiló hús helyett két kilót! — Dehogynem! Csak fizesse meg a másik kilót! S, hogy ő se maradjon cserben, becsületesen kifizet még vagy öt pohár csengődit a három vidámkedvű eladónak, teh; országos hírű előadók segítik majd télen továbbfejlődésüket. MA DÉLELŐTT 9 órakor a Városi Moziban tartandó méhészek országos találkozójától sokat várnak a megyei, de az ország más vidékén élő méhészek is. Az előadó Kottái Pál, a Méhészek című lap főszerkesztője, országos ^problémákkal foglalkozik maja előadásában. A vitából kiveszik majd részüket a kecskeméti méhészek, már előre is kidolgoztak egy egész sor ésszerű javaslatot, melyet a találkozó elé bocsátanak megvitatásra. A Bács megyei méhészek munkája felől külföldön is sokan érdeklődnek. A Hírős Héten román, csehszlovák és jugoszláv vendégeket várnak. • ESTE HANG VERSENY a megyei tanács kultúrtermében. A Bartók Béla és a Kodály Zoltán énekkar a helyőrségi, honvédzenckar közreműködésével ma este tartja hangversenyét. Bartók: Este a székelyeknél, Kodály: Intermezzo, Farkas: Régi magyar táncok, Adám: Balatonsomogyi nóták, Haydn: A csalogány, — de folytathatnánk Beethoven, Bach, Brahms művek felsorolásával azt a gazdag, élményt nyújtó programot, melyet ez az est tartogat. A müveket Adám József, Lörincz Béla és Borovi József vezénylik. — Fogadóórák. Takács József, a í!-as számú megyei választókerület tanácstagja október 7-én, délelőtt 9—12 óráig fogadóórát tart Kecskeméten a Nagykőrösi úti iskolánál. Kosa Istvánná, a 7-es számú megyei választókerület tanácstagja 10-én, délután 6-tól 7 óráig tartja fogadóóráját a Budai úti általános iskolánál. Halanda István, a G-os számú megyei választókerület tanácstagja október 12-én, délután 6- tól 3 óráig Belső Ballószög 234, szám alatti általános iskolánál (Zilahi Sebes Béla igazgatónál) tartja fogadóóráját. Halló, halló, figyelem! Teljes „üzemben66 a Kiállítási Iroda »•Fej nélkül még szamár sincsen-« — tartja a szólás, és ez fgy van egy kiállításnál is. Kell valaki, egy iroda, amelyik min\ Nyitott szemmel Hogy minél többen lássák Vasárnap megkezdődött végre a nagy érdeklődéssel várt, látványosságokban gazdag - Hírős Hét. A város központjában hullámzik a nép, sokan kóstolgatják a jó borokat, mások vásárfiát visznek haza, csak éppen a Mezőgazdasági Gépkiállítást nem nézi meg senki. Megnéznék, mert sokakat érdekel, hogy milyen gépek végzik megyénkben a mezőgazdasági munkák legjavát, de nem nézik meg mégsem. Mégpedig azért nem, mert a bejáratnál, — ha udvariasan is, — de belépőjegyek váltására szólítják az érdeklődőket, Legalább is az eddigi eredmények ezt bizonyítják. Nem sok pénz az a két forint, amit a belépőjegyekért kérnek, de ahhoz éppen elég, hogy a kiállítás megtekin. lésétől távol tarts; az érdeklődők zö mét. Valami más' kellene itt kieszel ni.., De mit?.. ügy véljük, okosabb lenne, ha megszüntetnék a be lépődíjat, talán ígj azt a célt szolgáin; ez a kiállítás, ami tulajdonképpen szol gálnia kellene: minél több dolgozó pa raszt ismerje mes iparunk termékét, ; mezőgazdasági munkát megkönnyítő gépeket! a Katona József Színházban ESTE 8 OKAKOR gördült fel a függöny a Hírős Hét másnapján a Katona József Színház ünnepi díszbe öltözött színpadán. Huszonkét sötétkékruhás, fehéringes fiú és leány hajolt meg a közönség őket köszöntő tapsa előtt, A központi DISZ-együttes Rajkó-zenekara több, mint kétórás ragyogó játékával gyönyörködtette azt a néhányszáz hallgatót, akiknek sikerült jegyet szerezniük erre a nem mindennapi előadásra. Hogyan is tudjam visszaadni azoknak nagyszerű benyomásaimat, akik nem hallották e mindkét értelemben fiatal zenekar csodálatos játékát? Minden müsorszámukat hosszantartó tapsvihar követte, s ők úgy bántak a vonóval, a cimbalomütővel, hogy arra szavakat aligha lehet találni. A véget érni nem akaró előadás után — ahol a legszebb magyarnóták, Dankó-dalok csokrait nyújtották át nekünk kedves, fiatal vendégeink — lelátogattunk a zsölyesorokból hozzájuk. BIZONYARA fáradtak voltak e kis művészgyerekek; de ez cseppet sem befolyásolta étvágyukat. Az együttes legfiatalabb tagja, a nyolcéves Varga Jcncike, hatalmas vajaskolbászos kenyeret majszolt. Jencike volt az est fénypontja. Mindössze két hónapja játszik a zenekarban, de hegedülni négyéves kora óta tud. És hogy tud?! Ö vezényelt egy öt dalból álló dunántúli dalegyveleget, s kis kezének rutinos mozdulataitól valósággal sírt, búgott a hegedűje. A HALLGATÓSÁGNAK a legnagyobb művészi élményt a 17 éves Jónás Mátyás játéka jelentette. Ö vezényelte az együttes utolsó előtti számát is, a már rádióból jólismert román népdalt, a Pacsirtát. Olyan lenyűgözően finom játékot produkált, hogy a hallgatóság utána percekig viharos tapssal jutalmazta az élményt nyújtó játékát. SALAMON ANDRÁSSAL, a DISZ-együttes titkárával beszélgetve megtudtuk, hogy az együttes nagy sikerrel szerepelt a bukaresti és varsói VIT-eken, és mindkét helyen —- művészetük elismeréseként — elnyerték a VIT-díjat, Most is szerződésük van Pozsonnyal, Brnoval és Prágával, 13-án kezdik meg csehszlovákiai turnéjukat. — Milyen célt szolgál ennek az együttesnek a munkája — kérdeztük Salamon elvtársat. — A gazdag hagyományokra visszanéző magyar népzene egyik utánpótlásai ők. Mindnyájan zeneiskolába járnak, s előadásaikon — ahogy itt is megfigyelhették *— majdnem mindegyikük prímásként is játszott, űzzél a módszerrel szeretnénk felnevelni az új Magyar! Imréket, Toki Horváth Gyulákat, Nem akarunk megfeledkezni az est három kiváló előadóművészéről sem. KARÁCSONY KÁLMÁNT, a népszerű kecskeméti magyarnóta énekest nagy tapssal köszöntötte a közönség. Karácsony Kálmán 1932-ben kezdett el énekelni, mint afféle amatőr, de friescsengésű, szépen szárnyaló tenorja hamar meghódította a sziveket. Mint hivatásos énekes csak két éve lépett először a világot jelentő deszkára, de mint ez a mai előadás is bebizonyította, hatalmas sikerrel! — A gyerekek végtelenül kedvesen játszanak — felelte kérdésünkre. — örülök, hogy egy ilyen együttesben énekelhettem, pedig nem is próbáltunk össze! Sudi Farkas Pall, a prímásom azt mondta: »Sose tessék sajnálni, Kálmán bácsit nagyon könynyű kísérni!« CSAJANYI GYÖRGYÖT négyszer hívta tapsával vissza a közönség. Meleg, lágyszárnyalású hangjával ismét közelebb férkőzött a szívünkhöz. Mint mondotta, a gyerekek, az ország legfiatalabb zenekara, nagyon szépen tudnak bánni a vonóval. ZENTAY ANNA. a Budapesti Operett Színház fiatal primadonnája azzal búcsúzott el városunktól, hogy nagyon, nagyon köszöni azt a meleg fogadtatást, amiben rövid itt tartózkodása alatt részesítették. (BIS) Tudósítónkról Jó pihenést, hosszú nyugdíjas éveket kívánunk lián bácsi Egy nagy család, a Kinizsi Konzervgyár kommunistái, dolgozói szorongatták búcsúzóul a 74 éves Bán Ferenc munkától érdes kezét. Igen, búcsúztak, de csak a mindennapi találkozástól. Hatvan éves szakadatlan munka után nyugdíjba, — méghozzá rendkívüli nyugdíjba ment október 1-gyel az idős lakatos. Mert Bán bácsi látogatásaira számítanak a lakatosüzem dolgozói ezután is. »Szeretnénk még sokszor látni itt közöttünk, meghallgatni tanácsait és elbeszélgetni« — ezt mondta a lakatosüzem vezetője és így érezte az üzem minden dolgozója. Bán bácsi jó munkás volt, igazi magyar. 1919 harcosa volt. A Tanácsköztársaság bukása után börtönbe vetették, a most öt búcsúztató Szili Istvánnal, a népfront-bizottság tagjával egy cellában várták a kivégzést. Egyik társuk borzalmas öngyilkossága mentette meg csak életüket. Borzalmas idők voltak azok, A párthoz, a néphez való hűség és szeretet tartotta csak bennük az életet. A meghalódoltságtól könnyesek voltak a szemek, mikor a legifjabbak, az úttörők küldöttsége dobpergés közben a terembe jött, Egy nagy csokor piros szekfúvel köszöntötték Bán bácsit és feleségét, mert őt is meghívták az ünnepségre. Ezután a DISZ-fiatalok jöttek, üzemi fiatalok és csomagot adtak ajándékba c szavak kíséretében: — Bán bácsihoz hasonlóan szeretnénk mi is élni és dolgozni. És utána még sokáig hangzottak a búcsúzószavak. Minden szem Bán bácsira szegeződött, érezte, hogy neki is beszélnie kell. De nem olyan könnyű a meghalódottság perceiben szólni. Könnyekkel küzködve mondta el néhány egyszerű mondatban életét és azt, hogy milyen boldog öregkor részese leheti Ma, 74 éves korában 1000 forintos nyugdíjjal mondhat búcsút a munkától és attól a gyártól, mely második otthona volt. Nyugodt, biztos öregség, — érdemes volt ezért 60 éven át dolgozni, építeni. Élvezze hosszú életen át, a jól megérdemelt nyugdíjat, kedves Bán Feri bácsi. Ezt kívánjuk a. gyári ünnepség után ezúton is. Juhász Katalin — Akkor inkább nem megyünk be — mondják a kíváncsiskodók, és szégyen ide, szégyen oda, visszafordulnak. Legfeljebb a kerítésen át nézegetik a kiállított gépeket. A gépkiállítás parkja egyébként üres. alig lézeng egy-egy kíváncsiskodó, aki rászánta magát a belépőjegy megváltására. önkéntelenül is felvetődik bennünk a kérdés: vajon akarják-e a kiállítás rendezői, hogy a Hírős Hétre érkező vendégek megismerjék az új mezőgazdasági gépeket, vagy sem? Ha nem akarják, akkor igazán remek módszert választottak. dent lát, mindent hall, mindent tud — és őt is látja, hallja mindenki. Hegyes Gyulánét, a Kiállítási Iroda vezetőjét naponta sokszazan keresik fel legkülönfélébb kérdéseikkel a Hírős Hét látogatói. Válaszaiból megtudhatjuk, hogy hol és mikor lesznek a tanulságosnál tanulságosabb előadások, rendezvények, mikor indulnak a vonatok, és így tovább, és így tovább ... Sajnos sok szülő és kisgyerek keresi fel az irodát, hozzátartozója után tudakolózva. Ilyenkor Hegyes elvtársnő odalép a mikrofonhoz és szépcsengésű hangján bemondja a következőket: ■ — X. Y. öt éves kisfiút keresi édesanyja. Fehér nadrágocskóban volt és ha kérdezik, hogy hívják, nevét selypesen mondja. Aki megtalálja, hozza X. Y-t a Kiállítási Irodába. Aztán felcsendül valamelyik közkedvelt slágerünk és a hangszórókon keresztül hallhatjuk: »A következő dalt a I-Iírös Hét rendező bizottsága küldi az Alföldi Kecskeméti Konzervgyár pavilonjában dolgozó elvtársaknak! Persze itt is előfordul műszaki baleset: — Nem adlak más... más... más... más... másnak. Igen, a gramofontű ugrott léire,
