Népújság - Petőfi Népe, 1956. október (11. évfolyam, 232-257. szám - 1 évfolyam, 1. szám)

1956-10-12 / 241. szám

VAR O S XKHKWOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOO jöWVMWso*0<KKKt!tMiSK)fl<KMXKKKK>0ü0<><>dJ>ű<MX)<M)0OO0<>(XH>00<)<K>OQ<>0ö0<VKVV>&0<>(>00<I-0<M»O0<5vi .vmx>.j-c>,. A mai napon... J<>CKK>0W>OO<)OO<>O<X><WKKKW>O<KKHK>0<K>C>{>00<>00000< Hetvenen. Indulnak Csehszlovákiába tapasztalatcserére Ma késő este a Kis­kereskedelmi Válla­lat 70 dolgozójával elindul az autóbusz Csehszlovákia felé. Hetvenen mennek, közöttük a szakma kiváló és kitüntetett dolgozói, hogy négy ■napig ismerkedje­nek a Pozsony kör­nyéki kereskedelmi vállalat munkájá­val, no meg a Felvi­dék festői tájaival. Hívták őket a ven­déglátók szíves szó­val és ők mennek is ÜLÉSEZIK A KULTURÁLIS BIZOTTSÁG Á kulturális bi­zottság és a népmű­velési állandó bi­zottság ma délután tartja összejövetelét, A legnagyobb ala­possággal, részletes­séggel megbeszélik az év végéig tartan­dó rendezvényeket, lelosztják a felada­tokat. örömmel. Felkészül­tek a látogatásra. A táskákból nem hiá­nyoznak a jegyzetfü­zetek az űj tapasz­talatok számára és az albumok, fény­képek, az ő mun­kájuk érzékeltetésé­re. Egyelőre még fényképeken mutat­ják meg csehszlovák kollegáiknak a szép boltokat, 'a zsúfolt raktárakat. Egyelő­re, mert ennek az útnak folytatása lesz. Rövidesen sze-További célkitű­zésekről, az elkövet­kezendő esztendők­ben a város kultu­rális fejlődésének szükségességéről és lehetőségeiről is be­szélgetnek, határoz­nak. ANKÉT A TTIT-BEN Már meghívtuk a színházlátogató kö­zönséget ma délután repet cserélnek a vendégek és ven­déglátók, a Kecs­keméti Kiskereske­delmi Vállalat dol­gozói kalauzolják majd itt, a Duna— Tisza tájon a cseh­szlovák vendégeket. Ma késő este indul az autóbusz, feltéve, ha a vízum megér­kezik. Tegnap még a legnagyobb iz­galomban várták Vdf lamennyien. 5 órára a TTIT klubhelyiségébe. — Még egyszer felhív­juk figyelmüket, hogy színházunk ez évad első bemutató­jának, »A kőszívű ember flai«-nak an­­kétját ma tartják. Az ankéton részt vesz a darab főren­dezője és a szerepe­ket életrekeltő szí­nészek is megjelen­nek. KULTÚRPOLITIKAI KÉRDÉSEK Lesz-e Kecskeméten anHkvárium ? IDÉZTÜK már lapunk hasáb­jain azt a gondolatsort, mely úgy hangzik, hogy egy lakás legszebb dísze a könyv, egy városé pedig a könyvesbolt... Kecskeméten van egy Szikra és egy Bázis könyv üzlet, azonkívül két — rííár állandó jellegűvé vált — könyvessátor, Forgalmuk, vásár­lóiknak száma nagy, nagyobb, mint bármikor volt e városban. Csak egy szeplője van a mi kecskeméti könyvkultúránknak s ez az antikvárium hiánya. Tudo­másom szerint Pesten kilenc, a nagyobb vidéki városokban hat antikvárium működik. Statiszti­kai adatok nem állnak rendel­kezésemre, de ha bármelyikükbe is betekint az ember, azt láthat­ja, hogy valósággal sorban áll­nak a pultok előtt a vevők és az Eladók. Most, amikor azon gondolko­dom, hogy minő érvekkel is tá­masszam alá többünk javaslatát, eszembe jut egy régi, hat-hét év­vel ezelőtti utcai kép. Jólöltözött fiatalember állt egy ponyvasá- Lorban a zsibpiac legeldugottabb sarkán. Sátrában rengeteg könyv. Ha vittél oda, megvette, ha venni akartál, eladta. Kere­sett rajta jócskán, bizonyára jobb üzlet volt számára, mintha Elment volna könyvelőnek. Vagy Egy másik emlék, mely élesen Dizonyítja létjogosultságát egy nelyi antikvárium felállításának. Létezett régebben, a mostani Ál­lami Áruház hátsó (a reformá­tus templom melletti) részen egy maszek könyvüzlet. Tulajdonosa a ponyvától Balzac-ig mindent felvásárolt és busás haszon mel­lett el is tudta adni. MINDKÉT példánál azért be­széltem az üzleti jövedelmező­ségről, mert talán az a színezete van a dolognak, hogy az esetle­ges üzleti sikertelenség veszélye fniatt nem mernek hozzáfogni a lavaslat megvalósításához. De talán ez esetben az üzleti faszon nem is olyan lényeges, mint az. hogy minél több ember jusson jó könyvekhez. Antikvá­riumban pedig olcsón lehet meg­kapni olyan könyveket, amelyek kiadásával rég adósak vagyunk. Sajnos, még nálunk nem vált életszükségletté a könyvtárak használata. Tehát segítenünk kell azokat, akiknek szenvedé­lyük személyi könyvtáruk gya­rapítása. Ismertem egy fiatalem­bert, szülei egyetlen könyvet ol­vastak hosszú évtizedeken ke­resztül: a bibliát. A fiút az is­kolában megismertették az olva­sás gyönyörűségével, megtakarí­tott zsebpénzén kizárólag köny­veket vásárolt. Most, mint ösz­töndíjas, a Szovjetunióban tanul, s legutoljára, mikor édesapjával találkoztam, megkérdezte, nincs meg véletlenül nekem a Monte Cristo II. kötete, mert a fia an­nakidején csak az I. kötetet vet­te meg... És ennek a barátom­nak az édesapja nem tagja a könyvtárnak... ELENGEDHETETLEN szük­séglete ma már az embernek, hogy rendszeresen olvasson. S az életszínvonal emelkedésének né­hány más ismérve között a könyv jelentős helyet foglal el. Sajnos, — hogy mi okból, nem tudom —, az utóbbi esztendők­ben egyre emelkedik a könyvek ára. Egy jó könyv sokszor 80— 120 forintba is belekerül. Hogy tudja ezeket a könyveket meg­venni az, akinek négy gyermeke van és 1000 forintot keres, de szeret olvasni, imádója a betűk­nek?! Antikváriumot kérünk Kecs­kemétnek, olcsó és sok könyvet követelünk az olvasni akarók­nak^ >;c||()m> w B. I. HUMOR A KIS TALPRAESETT Az autóbuszon folyton szipá­­kol egy gyerek. A mellette ülő nő megsokallja a dolgot. — Nincs zsebkendőd? — kérdi tőle. — Van, de , idegeneknek nem adom kölcsön — felelte büszkén a fiú. VIGASZ — Pénzem nincs... Minden vagyonom a tehetségem. — Nem baj, barátom. A sze­génység nem szégyen. Hétfőn és kedden szünetel a vízszolgáltatás A villanyhálózat egyik ágának részleges átépítésével a Víz­művek Szivattyútelepén két napig nem lesz folyamatos a vízszol­gáltatás. Ezért a Vízművek ezúton is felhívja a fogyasztóközör­­ség figyelmét, hogy október 15-én és 16-án, hétfőn és kedden reg­gel 8-tól délután 17 óráig szünetel á vízszolgáltatás. Több hírlapot kérünk! Már csak kíváncsiságból is, percekre megállók egy-egy hír­lapárusító bódé előtt és figyelem, mint fogynak a kicsinyke pol­cokról a betűk? Fogynak, fogy­nak: vásárolnak Szabad Népet, Magyar Nemzetet, Népújságot, Szabad Ifjúságot, de szombaton­ként nagyon kevés ember kezé­ben találhatunk Irodalmi Újsá­got, Színház és Mozi-t, Nők Lap­ját. (Esti Budapestet mindössze csak egy ember olvas Kecske­méten.) És ez nem azért van, mert nem érdekli őket az iroda­lom, vagy a színház, vagy a női divat, receptek sokasága, hanem mert nem lehet ezeket az újsá­gokat megkapni. Sokszor az új­ságárust szidják, miért nem ren­delt többet?! Rendelne ő, ha rendelhetne. Nincs, keveset nyomtatnak, a zöme elfogy Pes­ten. Joggal merül fel a kérdés a vidékiekben: mostoha gyermekei vagyunk talán a sajtónak? Késett, de nem ei késett Hírős Heti hír A Hírős Iroda már bezárta kapuit. Több mint egy héten át száz meg száz felvilágositást, utasítást adtak itt az inspekciót tartó népfront-bizottsági tagok. Mielőtt bezárnák a kaput, ki­kapcsolnák a telefont, még be­letekintünk az utolsó összesítő feljegyzésbe. A Hírős Héten több mint 100 ezer érdeklődő vett részt. És a kereskedelmi forgalma? Másfél millió forint. Másfél millió fo­rintot költöttek ételre, italra, ajándéktárgyakra a vendégek. A legnagyobb forgalmat a ha­lásztanya bonyolította le, 100 000 forint volt a bevételük egy hét alatt. Az erdei csárda sem ma­radt sokkal mögötte, 80 000 fo­rintos forgalmával. Közlemények — Klubmegnyitó. A Szakszer­vezetek Megyei Tanácsa műve­lődési otthonának vezetősége Kecskeméten, október 13-án, este 8 órakor ünnepélyesen nyílja meg és adja át a klub helyisé­geit a fiataloknak téli szórako­zásra. * — Több visszafizetési időszak a KTS-cknél. A Kölcsönös Se­gítő Takarékpénztár a tagok ja­vaslatára mast már lehetőséget nyújt arra, hogy a 12 hónapos befizetési időszak alatt decem­berben és júniusban, vagy szep­temberben és márciusban is tör­ténhet visszafizetés. A KST-k működésének ilyen irányú ki­bővítése minden bizonnyal újabb tagokat szerez a KST-knek. A termelőszöveikezelek befaiiarílási versenyében elsi a Törekvés Tsz koricabeíakarílás 95 százalc-Tavasszal a vetés gyors elvég­zéséért, ősszel a betakarítás mi­előbbi befejezéséért versenyez­nek évek óta a kecskeméti ter­melőszövetkezetek. Verseny ez még akkor is, ha a kihívások el­maradnak és verseny még akkor is, ha nem egy versenybizottság, hanem a városi tanács mezőgaz­dasági osztálya jegyzi fel a munkák állását. Hogy miért ver­seny mégis? Mert a formaságok bár elmaradoztak, de a vetélke­dés, az igyekvésre sarkalló »érek én is annyit« érzése cl és egyre nő. Ha a termelőszövetkezetek ve­zetőit a városba irányítja a ten­nivaló, nem mulasztják el a tá­jékozódást. Bekopogtatnak a me­zőgazdasági osztályhoz és apró­ra kikérdezik Kovács clvtársat, az előadót a többiek felől, ki hogyan áll a munkával, kit kell még megelőzni. És ha éppen két­­három elnök találkozik össze — ez sem ritkaság — akkor pilla­natként repülnek a negyedórák és a beszédtéma ugyanaz: ki hol tart, ki az első? Tegnap még első volt a Törek­vés Termelőszövetkezet — ezt a felvilágosítást kaptuk a mező­­gazdasági osztálytól. Jól szervez­ték a munkát. A 180 holdról már betakarí­tották a kukoricát, lehord­ták a szárat, végeztek a ku-oooooooeKyooooooooooooo „Televíziós“ javaslat Csütörtök délután a Szabad­ság téri rádióüzlet kirakata előtt hatalmas csődület támad. A kíváncsiskodók a kísérleti te­levíziós adóállomás műsorában gyönyörködnek. Hideg van, az emberek fáznak... — Ezen segíteni kellene — mondja Braun Mihály boltveze­tő. — Jó lenne, ha valamelyik kultúrotthonunkban, a SZOT- ban például, tarthatnánk ilyen rendszeres televíziós vetítéseket. Mi vállalnánk, hogy társadalmi munkában megépítjük az anten­nát, s csak az anyagot, mintegy 700 forintot kellene a SZOT-nak fedeznie. S a hűvös Utcán való álldogálás helyett meleg terem­ben, kényelmesen szemlélhet­nénk a kísérleti adásokat. Braun elvtárs javaslatát ma­gunk is helyesnek tartjuk, kér­jük a SZOT kul túrotthonának vezetőségét, hogy lapunkon ke­resztül válaszoljanak e javas-* latra. kával. A szüretnek is dere­kán jajnak, öt hold szőlőről 75 hektoliter must vár erje­désre. A vetéssel is gondoltak. Az őszi árpát teljes egészében elve­tették és rozsvetésük 33 száza­léka is már a barázdákban pi­hen. A takarmánykeveréket 60 Az utóbbi időben ismét meg­sokasodott a motorkerékpár­vezetők felelőtlenségéből szár­mazó baleset, különösen az esti órákban. A hűvösebb idő miatt sokan gyorsabban hajtanak, vagy éppen szesszel akarják fel­melegíteni szervezetüket (holott a szesz nem melegít), nem ve­szik figyelembe, hogy korán sö­tétedik. Pedig mind a hideg idő, mind a korai sötétedés még na­gyobb óvatosságot, lassúbb, biz­tonságosabb közlekedést követel. Újvári Imre október 6-án este haza, Fülöpháza felé sietett mo­torkerékpárján. Kecskeméten, a solti műúton belerohant Faragó István kecskeméti lakos lovas­százalékban elvetették. Mind­emellett a silózással is szépen haladnak. 800 köbmétert silóztak eddig. 80 százalékát az évi tervnek. Tegnap még a Törekvés Tsz volt az első, lehet, hogy mára meg­előzték. Ha így van, hírt adunk arról is. kocsijába. Újvári Imrét súlyos sérüléssel kellett kórházba szál­lítani. a pótülésről lezuhant Kri­­zsák Éva szintén megsérült. Lajosmizsén Gsabai Mihály köncsögi lakos okozott balesetet. Csabai italosán vezette motorke­rékpárját és az Andrási úton délután fél 6-kor, a forgalom el­lenére is, kürtjelzés nélkül köz­lekedett. Ennek következtében elütötté özv. Lcnárt MHlálynét, aki szabályosan át akart haladni az úttesten. A baleset következ­tében mindketten súlyos sérü­lést szenvedtek. Csabai Mihály jelenleg is életveszélyes állapot­ban fekszik a kórházban. (M,-né) Ok mindenkinek kosarai adnak... Ősi művészetei űz­nek. Apjuktól tanul­ták, azok is az apjuktól, s ez így szállt nemzedékről nemzedékre. Hertelendi László valamikor a »leghi­­rösebb« kosaras volt Kecskeméten, most a Háziipari Szövet­kezet kosárfonó­­részlegének vezető-' je. A szövetkezet -ez év júniusában ala­kult, hat mesterem­ber és »ínesterasz­­szony« társult ősz­­sze. Műhelyük ott van a Kada Elek ut­cában, a Nagytemp­lom mögött, egy kö­­\ vés. alacsony pince­­\ helyiségben. Mere­­í dek lépcsőn kell le­­j jutni hozzájuk, s ha kitekintesz a kis ab­lakokon, a járó­kelőknek csak a cipőjét láthatod. Költőnek, parado­­xon-csinálónak ér­dekes a kép: az em­beriség innen néz­vést csak »lábakra zsugorodik«. Innen nem ismerheted meg a lángelmét, vagy a kereskedősegédet, mindkettőjükből — csak egy cipőt lát­hatsz. Itt dolgoznak ők, napi 10—12 órát(!?í) Nyolcat lehetetlen, — mint mondják — sokkal drágább len­ne akkor a munka, így megkeresnek 1200—1300 forintot, s hogy többjüknek itt dolgozik a felesé­ge is, jó pénz ez. Jóformán mindent csinálnak. Gyümöl­csös-, papír-, süte­ményes kosarakat, kertibútorokat, sza­kajtót, kenyérformá­­zót. Munkafolyamatok után érdeklődünk. Naponta egy ember 3—4 papírkosarat tud elkészíteni, 5 kenyérfomázót, vagy egy kertiszéket. Egy kosárhoz 150 nemes fűzfaágut használ­nak, ez mintegy 15 ezer centi. A kosá­ron 2500—3500 buk­tatás van, ami köz­érthetően annyit je­lem, hogy a függőle­ges szárakon eny­­nyiszer »buktatják« át a vízszinteseket< Panaszuk csak azj hogy szeretnének innen mielőbb el­költözni. A pince előbb-utóbb reumá­hoz vezet. A tanács már ígért, de ez csak olyan, mint a Mes­siás. Várhatják. Itt dologznak, itt az anyag — és a kész­áruraktár. Vélemé­nyünk szerint ah­hoz, hogy fejleszteni tudjuk ezt a régi és szép, anyagiakban is jövedelmező iparig segíteni kellene őket kérésük teljesítésé­ben. Súlyos kimenetelű moíork érék pár szerenesellenség

Next

/
Oldalképek
Tartalom