Népújság - Petőfi Népe, 1956. október (11. évfolyam, 232-257. szám - 1 évfolyam, 1. szám)
1956-10-02 / 232. szám
Válasz Komáromi Edének \ Népújság mezőgazdasági szaktantícsadója Áz „Illés-féle" zománcozott tűzhely sorsáról A Népújság szeptember 18-i számában »-Az „Illés-féle” szabadalom és amiről nem szól a krónika. ..« címmel Komáromi Ede, a Szegedi Alapanyagellátó Vállalat dolgozójának sorait olvastuk a Bajai Fémipari Vállalat által tervezett »»Illés-féle« tűzhelyekről. A levél írójának soraival tökéletesen és mindenben egyetértünk. Igazat adunk neki, hogy nem érti, miért nem gyártja vállalatunk a lakosság körében oly nagy tetszést aratott, díszes és újrendszerű tűzhelyeket, igaza van, mert mi sem értjük Mint annyi más gyártmány, vagy takarékossági megoldás, melyet vállalatunk meg akart valósítani, így valószínűleg az Illés-félo tűzhelynek gyártása is el fog veszni a bürokrácia útvesztőjében. Hogy érthetőbbé tegyük eddig tett erőfeszítéseinket, el kell hogy mondjuk: a tűzhelyek mintadarabjainak elkészítése után egy darabot megküldtünk Budapestre, minőségellenőri véleményezésre, egy darabot pedig elhelyeztünk a város központjában az egyik kirakatban. A lakosság tetszését azzal tudtuk lemérni, hogy tömegével érkezett hozzánk az érdeklődés, a megrendelés. Hogy többet ne mondjunk, a Belkereskedelmi Minisztérium a hozzá érkezett érdeklődésre az »Illés-féle« tűzhelyből 5000 darab gyártására akart megbízást adni. A nagy érdeklődés tudatában felettes hatóságunkhoz, a megyei tanács ipari osztályához fordultunk. Kérésünk az volt, biztosítsanak számunkra a gyártáshoz szükséges helyiséget és egy pár olyan kelléket, hogy a gyártás az igényeknek megfelelő szériában megindulhasson. Ezek biztosítani tudták volna a tűzhely önköltségcsökkentését és a mintegy 500 000 forintos zománcozó befektetésének többletnyereség formájában való visszatérítését. érdemleges választ a mai napig sem kaptunk De nem kaptunk választ a helyiség biztosítására sem. Jelenlegi helyiségünkben ugyanis 15— 20 darab tűzhelynél többet nem gyárthatunk. Ez utóbbi kérésünkkel a megyei, valamint a városi felettes szerveinket újólag megkerestük, azonban intézkedésükről mind a mai napig mit sem tudunk. Előttünk is érthetetlen, hogy a lakosság körében oly tetszést aratott tűzhely gyártásával kapcsolatban felettes szerveink miért viseltetnek ilyen közömbösséggel? Hiszen világos és érthető, hogy a ki» szériában meginduló gyártás erősen befolyásolná az önköltség alakulást. Véleményünk szerint pedig a felettes szerveink közömbösségét, az így okozott többletkiadást a lakossággal megfizettetni nem szabad. Szívesen gyártanánk a vállalatunk dolgozója által megtervezett tűzhelyeket. Hiszen a mintadarabokra is eddig több ezer forintot költöttünk. Üzemünk egyik részlege — csupa*kiváló szakmunkás —, akikre a gyártást alapoztuk és erre betanítottunk, éppen a felsorolt akadályok miatt munkahiánnyal küzdenek. Még abban az esetben is hajlandók lettünk volna a gyártás megindítására — éppen a hozzánk érkezett nagyfokú érdeklődés láttán —, ha magasabb önköltség is terhelte volna a tűzhelyeket. A megyei tanács ipari osztálya azonban ezt nem volt hajlandó jóváhagyni, önköltségi terveinkbe ezt figyelembe venni. Bármilyen úton is próbálkoztunk a gyártás megindítására, nem tudtuk a szükséges megoldást megtalálni, mert minden esetben beleütköztünk olyan akadályokba, melyet vállalatunk saját hatáskörében megoldani nem tud. Nem akarjuk elhinni, hogy népgazdaságunknak ne volna 500 ezer forintja olyan célra, mely bebizonyíthatóan egy éven belül teljes egészében visszatérülne és a berendezés továbbra is termelőképes maradna. Ezt ugyan tárgyalásaink során felettes szerveink mindenkor elismerték, megértették, nekünk is adtak igazat, csak éppen a bürokrácia legtehetségesebb vívmányán, a »kereten« nem tudtak rést törni. Kedves Koníáromi Ede elvtárs, köszönjük sorait. Lapunkat, a Népújságot pedig arra kérjük, leveliinknek a nyilvánosság elé tárásával segítsen nekünk a »keret« felkutatására. Közös erővel talán sikerül a lakosság kívánságát kielégíteni, népgazdaságunkat pedig a tűzhely gyártásával egy-két éven belül több százezer forint megtaV ' '«hoz juttatni. Benedek Jenő, a Bajai Fémipari Vállalat igazgatója KÖNYVISMERTETÉS Mátyás és kora A Művelt Nép Könyvkiadó kiadta Elekes Lajos: Mátyás és kora című történelmi művét. Nemzetünk haladó hagyományainak sorában jelentékeny hely illeti meg a nagy törökverő Hunyad János fiának, Mátyásnak alakját. Mindmáig azonban marxista történetírásunk nem foglalkozott külön monografikus formában személyével, politikájával, a magyar történelemben elfoglalt helyével. Ezt a feladatot végezte el Elekes Lajos Kossuth-díjas, aki már hosszú évek óta foglalkozik a Hunyadi-család történetével. E kutatásainak számos eredményét tudományos és népszerű formában már évekkel ezelőtt közzétette. A monográfia bevezetőjében világos képet kapunk a XV. századi Magyarországról, arról a családi környezetről, amelyben a tehetséges ifjú felnőtt. A továbbiakban a szerző részletesen ismerteti Mátyás kül- és belpolitikáját. Mátyás tevékenységének lényegét a kísérlet képezi, amellyel a központosított nemzeti királyságot kívánta létrehozni. Ennek rendelte alá egész tevékenységét. A központosított királyság megteremtésével akarta lehetővé tenni népének, hogy megfelelően tudjon védekezni a török egyre erősödő támadásaival szemben. Ezért belpolitikájában minden erejével arra törekedett, hogy fejlesztette a városokat, a köznemességet erősítette, létre kívánta hozni az erős, állandó hadsereget és szét akarta verni a nagy feudális oligarchák uralmát. Külpolitikáját az célozta, hogy visszaverje a magyarság függetlenségére törő Habsburg császárok támadását és olyan tartományokat szerezzen Magyarországnak, amelyekre támaszkodva a török elleni harcot hatékonyabbá tudta volna tenni. Sokat tett nemzeti kultúránk fejlesztéséért, számtalan magyar fiatalt taníttatott külföldi egyetemeken. Elévülhetetlen érdemei vannak a magyar humanizmus kialakulásában. A mű végső fejezeteiben a szerző ismerteti azokat az okokat, amelyek Mátyás hatalmas kísérletét megbuktatták és helyesen elemzi a Mohácshoz vezető katasztrofális politikát. A mocskospajorról A vetési bagolypille hernyója a mocskospajor (földihernyó, porkukac) a szántóföldi növények egyik veszedelmes ellensége. Tojása süvegalakú, eleinte fehér, később fekete. A kifejlett hernyók piszkos-szürkén márványozottak, bőrük fénylő s 4—5 cm nagyságúak. A pillék augusztus—szeptemberben rajzanak s főleg gyomnövényekre rakják tojásaikat éjjel. Egy nőstény 2000 tojást ís rakhat. A pille azokat a földeket keresi fel, amelyeken gyéren van növényzet, így elsősorban a tarlókat és az őszi vetéseket váró területeket, ha azokat felveri a gyom. A tojásokból 8—14 nap múlva kelnek ki a hernyók s különböző növényekkel: gabonával, kukoricával, cukorrépával, káposztával és dohánnyal táplálkoznak. Az időjárás, a hőmérséklet és csapadék befolyásolja elszaporodásukat. Ha a hernyók előjövetelekor esős az időjárás, nagy részük elpusztul, viszont hoszszantartó száraz időszakok kedveznek elszaporodásukhoz. Kártételük könnyen felismerhető a megtámadott táblákon, a föld színéig lerágott területekről. A hernyók csak éjjel folytatják pusztításukat, nappal alig láthatók. Hernyóalakban telelnek s 7—11 cm mélységig húzódnak a földbe. Az a hernyó, amelyik a tél előtt eléri az ötödik vedlcst, nagy zsírtartalékot gyűjt és ez biztosítja, hogy —11 fokos hideg földben sem pusztul el. Tavasszal a hernyók a föld felszíne alatt közvetlenül bebábózodnak. A tavaszi lepkenemzedék április végén, májusban repül ki, virágzó gyomnövényeken táplálkozik, majd párosodik és megkezdi a tojásrakást. A tavaszi nemzedék hernyói a kapásnövényeken június—júliusban kifejlődnek s a lepkék augusztusban repülnek. A vetési bagolypillének számos fürkészdarázs és íürkészlégy parazitája van. A madarak közül különösen a varjak és seregélyek pusztítják. A vetési' bagolypille elleni védekezésben nagy szerepe van az agrotechnikának; a gyomirtás a legfontosabb megelőző védekezési mód. Főleg augusztusban, szeptember" ben legyenek tiszták a vetésre kerülő földek A tavaszi hernyónemzedék kártételét pedig azzal csökkenthetjük, ha a növényeket megfelelő időben elvetjük; a nyáreleji kártételek különösen az elkésett vetéseken nagyok. Ha azt a földet, amelybe az őszi kalászos kerül, felveri a gyom, a szántás előtt járassuk meg sertésekkel. Kis területen kézzel is összeszedhetjük a hernyókat. Nagy kártétel esetén árJ kolással és az árokban idegméreggel mérgezett zöld csalétekkel is pusztítható a hernyó. Ha a hernyók az őszi vetést támadják meg, szintén csalétekkel védekezünk. A csalétek alapanyaga lehet korpa, répaszelet, lucerna, esetleg vagdalt ropalevél. Ennek 20 liternyi menynyiségéhez 1—1.5 kilogramm Hungária Matador (DDT) porozószert keverünk és száraz alapanyag esetén 3, zöld alapanyag esetén egy liter melasszal gyúrjuk össze, majd annyi vizet adunk hozzá, hogy az egész anyag könnyen morzsolható legyen. Sz. JI, Bács-Kiskun megyei Növényvédő Állomás Akik már leszereltek... A Szovjetunióban folytatódik a leszerelés. 1957. május elsejéig 1200 000 fővel csökkentik a Szovjetunió fegyveres erőinek létszámát. A leszerelt katonák ismét elfoglalják helyüket a békés termelésben. Babits Mihály bajai tanárévei A CISZTERCI REND Bajai Katolikus Főgimnáziumának 1905/6. évi tanulmányi értesitőjében, a 117. lapon ezeket olvashatjuk: Boldogult Kálmán Kolos helyére intézetünk kegyura Babits Mihály világi ideiglenes h. tanart nevezte ki, aki szeptember 22-én foglalta el állását. A kissé félszeg és ügyetlen fiatal tanár csupán egy bőrönddel érkezik. meg Bajára, ahol Szupar Mihály nyugalmazott századosnál bérel ki egy szobát. »Ha nagyobb könyvet küld, ne a gimnáziumba: hanem Petőfi utca 56. alá, Szuper százados házába, ahol lakom« — írja Kosztolányinak, kivel állandóan leveleznek. * A HÁZ JELENLEG IS ÁLL, de most a 80-as számot viseli. Az utcáról rózsaliget alatt lehetett a házig jutni, amikor még Babits ott lakott. Ezt Babits Hétholdas rózsakert című novellájából és Hódsághy Béla — aki évtizedeken keresztül tanároskodott Baján — elbeszéléséből egyaránt tudjuk. Babits 1930. április 27—28-án járt Baján, ahol Hódsághy Béla meghívására előadást tartott. Az előadás utáni díszvacsorán Hódsághy, — aki ezt sokszor mesélte nekem. — megköszönte Babits értékes és rendkívülien érdekes előadását, amire a hallgatóság nagy megrökönyödésére, az akkor már nagyhírű költő nem válaszolt. Vacsora után röstelkedve kért elnézést Hódsághytól, megjegyezve, hogy 6 nem tud ennyi 'ember előtt spontánul be-SUß Ifit “A BAJAI LÁTOGATÁS alatt megtekintették Szuperek házat is, ahol háziasszonya, Ilka néni így fogadta: »Mondja csak, Miska fiam, még mindig olyan ügyetlen7« A vele együtt látogatást tevő Hódsághy Béla elbeszéléséből jegyzem ide, hogy Babits abban a pillanatban elejtette a kezében lévő állóórát és rettenetesen elpirult. Ilka néni úgu emlékezett, hogy a bejárattól jobbra lévő kis szobában lakott Babits, aki azonban látogatásakor határozottan a bejárattól balra lévő szobát jelölte meg. »Be is mentünk a szobába s kijövet újra megerősítette, hogy ez a szoba volt a tanyája — mesélte többször Hódsághy Béla. § Baján — Ilka néni jóvoltából — két lánnyal: Gizivel és Irénnel ismerkedett meg, akinek udvarolgatott is. Giziről verse maradt fenn. Sajnos nagyon keveset tudunk erről a kapcsolatról. Irén és Gizi — kiket a valóságban is igy hívnak — ma is élnek meg Baján. NÉHÁNY FOSZLÁNYT jegyeztem csak fel Babits bajai tanárkodásáról. Úgy adom tovább, ahogyan a nemrég meghalt Hódsághy Bélától, feledhetetlen és áldott tanáromtól hallottam őket számtalanszor. Égetően sürgős lenne, a még élő bajai tanártársaitól-, tanítványaitól, legfőképpen pedig Gizitől és Iréntől összegyűjteni a Babitsra való emlékezéseket. Belia György kutatásaiból tudjuk, hogy mintegy 40 verset írt Baján, melyek közül húsz kiadailan. Ezeket minél előbb ki kellene adatni. Láttuk, hogy Babits bajai tanárkodása fontos állomása életének. Hisszük, hogy előbbutóbb feldolgozza ezt az irodalomtörténetileg nagyon lényeges korát valamelyik fiatal bajai tanár vagy egyetemi hallgató. Ideje lenne már! Kőhegyi Mihály Nyikoiaj Barancev katonai szolgálata előtt darukezelő volt. Most elhatározta, hogy visszatér régi foglalkozásához. Nyikoiaj Goljak darukezelő készségesen elmagyarázza új munkatársának a feladatokat. Testvére, Anatolij szinten régi foglalkozását választotta, tehergépkocsivezető lett. A képen: Nyikolaj Barancev leadja lőfegyverét Ivan Pavlenko irmesternek. »
