Népújság - Petőfi Népe, 1956. október (11. évfolyam, 232-257. szám - 1 évfolyam, 1. szám)
1956-10-07 / 237. szám
VHÀG PPOIETÂQJA/ EGYESÜLJETEK f NÉPÚJSÁG flZMBP BflCS-KISKUH MEGYEI BIZOTTSÁGA ES fl MEGYEI IfiUftCS LAPJA xi. Évfolyam, 237. Szám_______Ara 50 fillér_______1956. oktöber 7. vasArxap Hatalmas részvét mellett eltemették a párt mártírjait Együtt a lakossággal Községpolitikai tervünket az idén is alapos munkával, gondos előkészítés után állítottuk össze. A tervezésnél figyelembe vettük a község lakosságának javaslatait; Elsősorban ennek köszönhető, hogy a végrehajtása zökkenő nélkül megy. Ebben az évben 69 000 forintot fordítunk a község szépítésére, melyből 22 500 forint értékű a társadalmi munka. A hozzájárulást a község lakossága időben befizeti. Hogy megkönnyítsük a befizetést és ne vonjuk el a munkából a dolgozókat, ezért befizetési vasárnapokat tartunk. A községfejlesztési tervünk java részét már megvalósítottuk: Az egészségház tatarozása, a népművelési otthcn kerítésének rendbetétele, kerthelyiségénelc füvesítése, a község belterület* tereinek, utcáinak feltöltése mind-mind szemmellátható bizo*1 nyíték a dolgozók előtt, hogy! mire költöttük a befizetett ősz»' szegeket. A 400 négyzetméter” betonjárda építése is folyamat«* ban van. Ezenkívül teljesítjük a* lakosságnak azt a kérését is, hogy a népművelési otthon té-í len is kellemes legyen. Smind*' ezt meg lehet valósítani, d®; csakis úgy, ha a tanács szoros kapcsolatban áll a község lakosságával — a választókkal. Fodor Sándor, VB-elnök, Drágszéí Annié Petit hangversenye Baján Szombaton délután a Kerepesi temetőben a párt- és a munkásmozgalom nagy halottal közé örök nyugalomra helyezték a párt mártírjait: Rajk Lászlót, Pálffy Györgyöt, dr. Szőnyi Tibort és Szalai Andrást. A gyászdrapériákkal övezett Kossutb-Mauzoleum előtti téren ravatalozták fel a mártírok koporsóját. Nemzetiszínű, vörös cs fekete zászlókat lobogtatott a szél a koporsók körül; mögöttük a Magyar Dolgozók Pártjának jelvényét helyezték cl. A koporsók előtt vörös bársonypárnán nyugodtak Rajk László, Pálffy György, dr. Szőnyi Tibor és Szalai András kitüntetései, amelyeket a haza és a párt szolgálatában szereztek. Pálffy György altábornagy koporsóján ott volt tábornoki sapkája és kardja, géppisztolyos harcosok álltak a koporsók mellett, gyászkarszalagos tisztek álltak sorfalat a ravatalhoz vezető úton s a ravatalnál a néphadsereg díszzászlóaija sorakozott fel, gyászszalagos csapatzászlóval. Pontosan 12 órakor a gyászinduló hangjai mellett megindult Budapest népének menete, hogy elvonulva a ravatal előtt megadja a végső tisztességet a párt mártírjainak. Három órán át sűrű sorokban, végeláthatatlan menetben tisztelegtek a gyárak munkásai, az értelmiségiek, a néphadsereg tisztjei és harcosai, az egyetemek es a főiskolák hallgatói. Mintegy százötvenezren haladtak el a ravatal előtt. A mártírok koporsójánál ötpercenként váltották a díszőrséget. A diszörség tagjai között ott voltak Rajk László, Pálffy György, dr. Szönyi Tibor és Szalai András legközelebbi barátai. harcostársai, a spanyol szabadságharcban részt vett magyar önkéntesek, a párt sok régi katonája, a magyar társadalmi élet kiváló vezető személyiségei. Díszőrséget álltak az írók, a tudósok, a művészek, az újságírók a tömegszervezetek vezetői, a néphadsereg tábornokai és tisztjei, a párt harcosai, A ravatal előtti téren percről percre gyűltek a koszorúk, a virágcsokrok melyeket a budapesti dolgozók hoztak, hogy leróják végső kegyeletüket a mártírok előtt. Három óra előtt tíz perccel a koporsók mellett a Magyar Dolgozók Pártja vezetői álltak díszőrséget: Apró Antal, Acs Lajos, Hegedűs András, Kovács István, Kiss Károly, Marosán György, Szalai Béla, Bata István, Gáspár Sándor, Piros László, Egri Gyula, Vcg Béla. Három órakor vége szakadt a budapesti dolgozók néma tiszteletadásának; megkezdődött a gyászszertartás. A gyászolók hatalmas tömegében ott voltak a mártírok hozzátartozói. Kijöttek a párt vezetői, ott volt Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, megjelent a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége, a Népköztársaság Elnöki Tanácsa és a Minisztertanács számos tagja, a tömegszervezetek vezetői, a politikai, gazdasági és a kulturális élet kiváló személyiségei, a tábornoki kar tagjak Megadták a végső tisztességet a mártíroknak egykori munkatársaik cs barátaik, a spanyol polgárháború magyar szabadságharcosai. Hatalmas tömegben vettek részt a temetésen a Magyar Dolgozók Pártjának tagjai, a főváros lakosai. A gyászinduló hangjai után elsőnek Apró Antal, a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese mondott gyászbeszedet az MDP Központi Vezetősége és a Minisztertanács nevében. Apró Antal beszéde — Tisztelt gyászoló közönség! Tisztelt elvtársak és elvtársnök! Soha nehezebb és tragikusabb kötelességet nem teljesítettünk, mint most, amikor pártunk, kormányunk, a Hazafias Népfront nevében, a szocializmust építő forradalmi magyar munkásosztály és egész dolgozó népünk nevében búcsút veszünk kiváló elvtársainktól, barátainktól, Rajk Lászlótól, Szőnyi Tibortól, Pálffy Györgytől, Szalai Andrástól, akiket 1949-ben provokációs, hamis vádak alapján halálra ítéltek. Becsületbeli, elvtársi kötelességünknek teszünk eleget most, amikor elvtársaink földi maradványait a magyar munkásmozgalom, az 1919-cs proletárdiktatúra mártírjainak, az illegális harcok hősi halottjainak sírjai mellé temetjük. Utolsó aktusát végezzük el annak a rehabilitációnak, amelyre pártunk Központi Vezetősége határozatai és népünk akarata kötelez bennünket. Elvtársak! Tudatában vagyunk annak, hogy még a legteljesebb rehabilitáció sem teheti megnemtörténtté azt. ami történt, hogy drága elvtársainkat nem tudjuk feltámasztani, bármennyire megadjuk is emléküknek a nekik kiváró tiszteletet. Nem tudjuk teljesen begyógyítani azt a sebet, amelyet haláluk ütött családtagjaik szívén és amely — ha időlegesen is — sok százezer magyar dolgozóban gyengítette meg a hitet a szocializmus magasabbrendű erkölcsében és igazságában. Keserűség és bánat tölti el szívünket, amikor mártírhalált halt elvtársaink sírja előtt állunk, mert hitelt adtunk hét évvel ezelőtt a hazug rágalmainak és nem tudtuk megvédeni életüket a haza, a párt üdvére. Mélységesen fájlaljuk, hogy a súlyos hibák és bűnök elvtársaink tragédiájához vezettek. Az o mártírhaláluk is hozzájárult ahhoz, hogy — ha hibákkal és késve is — ráébredjünk arra, hogy dolgozó népünknek a szocializmus, az új Magyarország építése során elért nagyszerű eredményei mellett építő munkánkban mélyreható komoly politikai hibák jelentkeztek. 1953 előtt pártunk, államunk vezetésében sok esetben a szocializmustól teljesen idegen vezetési gyakorlat kerekedett felül, sokszor megszegték a szocialista törvényességet, megsértették alkotmányunkat, az emberi szabadságot és ennek következtében a szocializmus építésének ügye és a szocialista humanizmus eszméi sok esetben elváltak egymástól. Ez mérhetetlen károkat okozott nemcsak belpolitikai életünkben, hanem sokat ártott nemzetközileg is népi államunknak, pártunk tekintélyének, más országokban élő barátaink, jóakaróink között is. A párt és állami vezetésben felelősségre vontuk és vonjuk azokat, akik ezeket a szégyenteljes törvénytelenségeket elkövették. Rajk László és mártírtársai haló porai is örök emlékeztetést jelentenek. Sohasem felejtjük el, hogy a szocializmus építésének minden időben a humanizmus teljes győzelmet is magával kell hoznia az élet minden területén. A párt, a kormány mélyen elítéli a történteket. Elvtársaink sírja előtt valamennyi magyar kommunista nevében megfogadjuk, hogy tanulva a múlt hibáiból, mindent megteszünk azért, hogy soha többé olyan szörnyűségek elő ne forduljanak, mint amelyeknek drága elvtársaink áldozatul estek; Tudjuk jól, hogy amikor pártunk Központi Vezetősége nyíltan feltárta az elkövetett súlyos törvénytelenségeket, nyilvánosan felfedte a visszaéléseket, voltak sokan a jószándékú emberek között olyanok, akik a párt, a szocializmus iránti hitükben meginogtak és a szocialista építés egyes vezetőinek vétkéből magának a szocializmus eszméinek az esendőségére következtettek, kétségbe vonták a munkás- és parasztállamot irányító pártnak vezetőszerepét a szocialista átalakulásban. (Folytatás a 2. oldalon.) Annie Petit francia zongoraművésznő, — a budapesti Liszt Ferenc emlékverseny díjnyertese — adott hangversenyt Baján, a József Attila művelődésházban. A fiatal, — alig 19 éves zongoraművésznő műsorán Liszt, Chopin, Debussy, Ravel művei szerepeltek. Műsorának első részében nagy sikerrel játszotta el, a Liszt Ferenc emlékversenyen is sikert aratott H-moll szonátát. Nagy technikájú, igen muzikális zongora hangversenyzői ismertünk meg a fiatal művésznőben! aki különösen Liszt Mazeppa-nak bemutatásával ragadta magával a közönséget. A kezdeti elfogódottság hamar feloldódott benne és az egyes művek bemutatásával mindenkor művészetének új oldalait tudta megcsillogtatni. Hallgatósága, mely zsúfolásig megtöltötte a művelődésház hangversenytermét, méltán ju~* talmazta elismerő tapsaival, me-> lyet újabb művek bemutatását ml köszönt meg. j A hírős ÖS9Í eső Péntek reggel valóban megjött az ősz. Az az ősz, amelyik eső-ivei jár, szélfúvással, nagykabáttal és esernyővel. Délben még ké-* rette magát, pillanatokig ki-kisütött a nap, este is csak szél töltés felhőtakarta csillagok, de éjjel... Igen, éjjel megeredtek az ég csatornái. Ahogy szombat reggel a szerkesztőség felé igyekeztem, a szokásos vidám forgatag hiányzott a Széchenyi térről. Az embevek fázósan siettek egy cél felé, mely zárt falakat Ígért, meleg levegővel behintett szobákat. A Hírős Hét pavilonjai árván állnak. A mézeskalácsos előttj nincs nevetés, és a kalácsos nénik, ezek a szerelem-jelkép esi-' nálók úgy ülnek kabátjukba burkolózva, mint akik csalódiak. magában a szerelemben is. Nincs jókedvű dinom-dánom az italboltok előtt, a cigány sem húzza, s a csapos szomorkodva nézi poharait, melyek nem borral, hanem a becsurgó esővel telnek meg. Az ősz, ez a kellemetlen Noé-csemete kiszorította őket o bárkából. S milyen bizarr dolog is ilyenkor a tavaszra, a nyárra gondolni. Pedig egy idősebb nénike, aki talán épp most csomagolja össze cukorkáit, azt mondja magában: »Hej, 1910-ben üyenJtor még majdnem május volt!« Igen, most ősz van. Értelmiségi ankét Kecskeméten A Hírős Hét rendezvényei között szerepelt a kecskeméti értelmiségi ankét is. Az ankétot pénteken délután 6 órakor a megyei tanács kultúrtermében tartották meg. Az ankéton részt vettek megyénk és városunk politikai és közéleti vezetői Daczó József elvtárssal, a megyei pártbizottság első titkárával az élen. Már több mint 500 értelmiségi szorongott a teremben, amikor Tóth László, a kecskeméti népfront-bizottság elnöke megnyitotta az ankétot, felkérvén Mód Aladárt, a TTIT országos központjának főtitkárát, hogy tartsa meg vitaindító előadását. Mód Aladár előadásának bevezető részében arról beszélt, hogy hazánkban az értelmiség hogyan fogadta a Központi Vezetőség határozatát az értelmiségről. Megállapította, hogy a párt értelmiségi határozatát országszerte örömmel fogadták, mert az sok fájó kérdést tisztáz. A határozatból kitűnik, hogy értelmiségünk egyenrangú a munkásosztállyal és dolgozó parasztsággal. A munkásosztály vezető szerepének, mechanikus értelmezésének az volt a következménye, hogy 6okan nem látták tisztán, hol az értelmiség helye. Az értelmiségi határozat erre elvileg helyes és világos választ adott. Az előadó a továbbiakban rámutatott arra, hogy a dogmatizmus, szektáriánizmus milyen bajokat okozott az országban. Hangoztatta, hogy alkalmazzuk alkotóan a marxizmust, leninizmust, mert a marxizmushoz mindenki hozzászólhat, ez nemcsak egy szűkkörű szektáns kör privilégiuma, Mindenki szabadon és félelem nélkül nyúlhat a marxizmus-leninizmus kérdéseihez. A dogmatizmus a tudománymegmerevedéséhez vezet, A tudományt csak szabadsággal és demokráciával tudjuk fejleszteni. Idézte Lenint, aki a kultúra, a tudomány fejlesztése nélkül el sem tudta képzelni a szocializmus építését. Ez a lenini felfogás, hogy kultúrával, tudománnyal építsük a szocializmust, nem taktika, hanem alapvető probléma. Lenin nem egy ízben figyelmeztetett, hogy erőszakkal nem lehet új világot építeni. Tudásra var szükség és ezt csak tanulással, tanulással, és tanulással szerez hétj ük meg. 1953 óta megújulás tapasztalható a munkásmozgalomban. Üj utat, új módszert keresünk a szocializmus építésében. A határozat után tisztán látjuk az utat és azon következetesen megyünk előre. Az értelmiségi határozat végrehajtásánál azonban ne feledjük el, hogy nem szüntethetjük meg egy csapásra a személyi kultuszt és annak maradványait. A tiszta lap kérdése azt jelenti, hogy mindenki a saját területén végezzen számadást. Nézzen körül, hogy ezen a területen hogyan hajtják végre az értelmiségi határozatot, vannak-e olyanok, akik ezt gátolják. Foglalkozott a Losonczi—Friss vitával is. Nem tartotta szerencsésnek Friss elvtáns cikkét. Ez elvileg nagyon közel jár Matusek elvtárs cikkéhez. (Folytatás a* 5, «Makói
