Népújság - Petőfi Népe, 1956. október (11. évfolyam, 232-257. szám - 1 évfolyam, 1. szám)

1956-10-26 / 253. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK ! NÉPÚJSÁG a MDF BÁCS-KISKUH MEGYEI BIZOTTSÁGA ES 1 MEGYEI TAMA'CS LAPJA XI. ÉVFOLYAM, 253. SZÄM Ara SO fillér 1956. OKTÓBER 26. PÉNTEK Ä megyei párí-végrehajtóbizottság táviraté Az MDP Bács-Kiskun megyei párt-végrehajtóbizottság a öröm.­­mel és mélységes egyetértéssel fogadta a Központi Vezetőség Po­litikai Bizottságának legutóbbi határozatát, amelyben visszavonta Gerő Ernő elvtárs első titkári megbízatását és helyette Kádár János elvtársat bízta meg a Központi Vezetőség első titkári teendő ellátásával. Pártunk Központi Vezetősége Politikai Bizottságának határo­zata a megyei párt-végrehajtóbizottság, a megye pártfunkcio­náriusainak és a megye kommunistáinak egyöntetű alzaratát fe­jezi ki, ezért a megyei párt-végrehajtóbizottság és a megye kom­munistái nevében köszöntjük pártunk Politikai Bizottságát. Hitet teszünk az új Politikai Bizottság mellett. Minden erőnk­kel elősegítjük magyar hazánk és népünk érdekét szolgáló po­litikája megvalósítását. Szívből helyeseljük Kádár János és Nagy Imre elvtársak e hó 25-én a rádióban elhangzott beszédét. Kecskemét, 1956. október 25. Az MDP megyei végrehajtó bizottsága Kádár János elvtárs a Központi Vezetőség első titkára Az MDP Politikai Bizottsága tegnap, október 25-én megtartott ülésén Gerő Ernő elvtársat íelmentette a KV első titkárának tiszte alól. A Politikai Bizottság a Központi Vezetőség első titkárának tisztségével Kádár János elvtársat bízta meg. A Magyar Dolgozók Pártja Bács-Kiskun megyei Végrehajtó Bizottságának nyilatkozata A Bács-Kiskun megyei Párt­­végrehajtóbizottság október 25-i ülésén értékelte a politikai hely­zetet és határozata alapján az alábbi nyilatkozattal fordul a inegye népéhez: Október 23-án a budapesti if­júság, élén az egyetemistákkal, demonstratív tüntetést rendezett haladó és nemes célok érdeké­ben, elfogadható és jó követelé­sekkel. Ezt a napot, mint demok­ratikus fejlődésünk jelentős ál­lomását akarták beírni dicső fe­jezetként népünk történetébe. Ám, de a tüntetés leple alatt fegyveres támadás robbant ki, egy kis számú ellenséges csoport provokációt szervezett, s így pár­tunk Központi Vezetőségének irányításával népköztársaságunk kormánya fegyver ellen, fegy­vert kényszerült használni. A múlt számos hibája bosz­­szuila meg magát ezen éjszakán és olyanok, akik jogos követelé­seiknek mindeddig nem tudtak megfelelő kielégítést kapni, — csatlakoztak a fegyveres táma­dókhoz. Ekkor már minden ren­delkezésre álló erőt fel kellett használni azért, hogy népünk jö­vőjét, hazánk sorsát, szocialista építésünk gyümölcseit megvéd­­jiik. S ha a helyzet már némileg rendeződött, a harcok még nem szűntek meg. Fájdalommal tölt el bennün­ket, hogy az értelmetlen harcok során oly sok drága magyar vér hullt, s hogy e harcoknak oly sok ártatlan ember, magyar testvé­rünk esett áldozatul. A megyei párt-végrehajtóbi­zottság helyesléssel és megnyug­vással fogadja, hogy Nagy Imre elvtárs vette át népköztársasá­gunk kormányának vezetését és Központi Vezetőségünk első tit­kári funkciójába Kádár János elvtársat választotta. Ugyanek­kor megjegyezzük, hogy bizonyá­ra e tragikus harcokat, s a nyo­mukban kiontott ártatlan embe­rek vérét megtakaríthattuk vol­na, ha ezen személyi kérdések­ben is már régebben megszün­tette volna Központi Vezetősé­günk a huza-vonát cs ilyen for­mában — népünk érdekeit szem előtt tartva, népünk kívánságá­nak megfelelően — határozottan előbb döntött volna. Párt-végrchajtóbizoltságunk teljes egyetértésben bizalmát fe­jezi ki Kádár János eivlársnak, Rözponti Vezetőségünk első tit­kárának és Nagy Imre elvtárs­nak, kormányunk új fejének. Együttérzéssel biztosítjuk segít­ségünkről új vezetőinket ebben a súlyos helyzetben, amelyben átvették sokat szenvedett magyar népünk jövőjének irányítását. Bízunk bennük, hogy letéte­ményesei lesznek népünk, ha­zánk szocialista jövője felé vezető új, sajátos út fellelé­sének, legjobb nemzeli hagyomá­nyaink alapján, a szocializmus magyarországi felépítésének. Párt-végrehajtóbizottságunk kö­szönetét fejezi ki Kecskemét és Bács-Kiskun megye munkásai­nak, akik megőrizve teljes nyu­galmukat, fokozott erővel álltak helyt a munkában, akik kenye­ret adtak és adnak Budapestnek és higgadtan visszautasítottak minden rendzavarási kísérletet. Köszönctünkct nyilvánítjuk az. értelmiségieknek és elsősorban a pedagógusoknak, akik e nehéz helyzetben mindent megtettek, hogy ifjúságunkkal együtt meg­őrizték nyugalmukat és segíte­nek biztosítani a vendet! És nem utolsó sorban köszönetét mon­dunk megyénk dolgozó paraszt­ságának, hogy e súlyos helyzet­ben bölcs józanságot tanúsítva végezték az őszi munkát, bizto­sítva népünk számára a holnap kenyerét. Pártunk új vezetősége, Nagy Imre elvtárs reformprogramja biztosítani fogja a legszélesebb körű hazafias nemzeti erők ösz­­szefogását.Megnyugvással tölt el bennünket, hogy a magyar— szovjet kapcsolatokat az egyen­jogúság és internacionalizmus alapján kívánják megoldani, s ebbe beletartozik az is, hogy a rend visszaállítása után a szov­jet csapatokat kivonják hazánk­ból. Így válik majd egészségessé és őszintén barátivá a magyar és a szovjet nép kapcsolata. Felhívjuk megyénk lakosságát, továbbra is őrizze meg higgadt­ságát, mert a jelenlegi sorsdöntő pillanatokban a magyarság jö­vőjének legvalóbb biztosítéka a rend, a nyugalom és a folyama­tos, egy pillanatra sem torpanó termelés. Így védhetjük meg né­pünk alkotásait, dolgozóink álla­mat. Így haladhatunk előre az immár egységesen vallott úton, a szocialista demokratizmus útján. Magyar Dolgozók Pártja Bács-Kiskun megyei végrehajtó Bizottsága Kádár János elvfárs rádióbeszéde Kádár János, a Magyar Dol­gozók Pártja Központi Vezető­sége első titkára a következő beszédet mondotta: — Magyar dolgozók, kedves elvtársak ! — Pártunk Politikai Bizottsá­ga nehéz és súlyos helyzetben bízott meg a Központi Vezetőség első titkári tisztével. — Sok idő a beszédre ma nincs, ezért egész röviden kívá­nok szólni néhány kérdésről. — A súlyos helyzetnek, amibe kerültünk, az a jellemzője, hogy különböző elemek keverednek benne. Ifjúságunk egy része bé­késnek indult és a részvevők nagy töbségének céljaiban be­csületes felvonulás néhány óra múltán a bekapcsolódott népel­lenes ellenforradalmi elemek szándékai szerint a népi demok­ratikus államhatalom ellen irá­nyuló fegyveres támadássá fa­jult. Ebben a súlyos helyzetben kellett dönteni. — Pártunk vezetősége teljes egységben állást foglalt amellett, hogy a népköztársaságunk ál­lamhatalma ellen irányuló fegy­veres támadást minden lehetsé­ges eszközzel vissza kell verni. A dolgozó nép, a munkásosztály, a parasztság népköztársaságunk­ban megtestesült hatalma szá­munkra szent és szent kell, hogy legyen mindenki számára, aki nem kívánja vissza népünk nya­kára a régi igát, a tőkések, a bankárok, a nagybirtokosok uralmát. Ez a fegyveres táma­dás vérontást, pusztítást és sú­lyos anyagi károkat okozott és fog okozni mindaddig, amíg egész dolgozó népünk segítségé­vel teljesen véget nem vetünk neki. Mivel mindenki számára láthatóan most a rend, a békés építő munka feltételeinek azon­nali helyreállítása ebben az órá­ban a legfőbb érdek, pártunk Központi Vezetősége az egész néphez fordul, különösen fővá­rosunk népéhez, támogatását kérve e feladatok megoldásához. — E feladat megoldásában el­sősorban pártunk egész tagságá­nak és a munkásosztálynak egy­séges, határozott állásfoglalása a fő erő. Minden munkás, paraszt ég értelmiségi dolgozó, minden becsületes hazafi közös és egyet­értő fellépésével kérik az ifjúsá­got is, vonja meg támogatását a rend megbontóitól és bízzon ab­ban, hogy javaslataikat a párt vezetősége az egész nép érdekei­vel összhangban megvizsgálja és meg fogja oldani. Ezen túl le­gyenek tudatában az elvtársak, mennyire fontos, hogy minden kommunista, az egész munkás­­osztály megingathatatlan egy­ségben cselekedjék e nehéz órá­ban. — A párt vezetését az az eltö­kélt szándék hatja át, hogy ke­rülgetés nélkül, nyíltan szembe­nézzen mindazokkal az égető kérdésekkel, amelyek megoldá­sa halaszthatatlanná vált. Mind­ezeket a feladatokat a párt poli­tikai és társadalmi életünk de­mokratizmusának elmélyítése út­ján, a reális lehetőségek figye­lembevételével és késlekedés nélkül akarjuk megoldani. — Elvtársak! A párt Központi Vezetősége javasolja a kormány­nak, hogy a rend helyreállítása után a Szovjetunió és Magyar­­ország között a teljes egyenjogú­ság, baráti együttműködés és az internacionalizmus szellemében folytasson tárgyalásokat a szov­jet kormánnyal a két szocialista ország közötti kérdések mindkét fél számára méltányos és igazsá­gos rendezésére. — Munkások! Kommunista elvtársak! Legyetek állhatatosak és szilárdan védjetek meg a népi hatalom rendjét, szocialista or­szágunkat, a dolgozó nép jövőjét. Nagy Imre elvtárs rádióbeszéde Nagy Imre, a Minisztertanács elnöke a következő rádióbeszédet mondotta: Az elmúlt napok során hazánk tragikus eseményeket élt át. Kis­számú ellenforradalmár felbuj­tók népköztársaságunk rendje el­len fegyveres támadást indítot­tak, amelyet Budapest dolgozói­nak egy része az ország helyzete felett érzett elkeseredése követ­keztében támogatott. Ezt az el­keseredést fokozták a múlt sú­lyos politikai és gazdasági hibái, amelyek helyrehozatalát az or­szág helyzete és a nép általános óhaja feltétlenül megkövetelte. A párt új vezetősége és az új vezetés alatt álló kormány el van szánva arra, hogy a tragikus ese­mények tanulságait a legmesz­­szebbmenően levonja. A rend helyreállta után rövidesen össze­ül az országgyűlés. Ezen az or­szággyűlésen mindenre kiterjedő és megalapozott reformprogra­mot fogok benyújtani, amely fel­öleli nemzeti életünk összes fon­tos kérdéseit. E program meg­valósítása megköveteli a kor­mánynak a megújuló Hazafias Népfront legszélesebb demokra­tikus nemzeti erők összefogása alapján való átalakítását. E prog­ram megvalósításához elenged­hetetlenül szükséges a harc azon­nali beszüntetése, a rend és a nyugalom helyreállítása és a ter­melés folyamatossága. Felhívom az ország dolgozó né­pét, minden igaz hazafit, hogy ezt minden erővel segítse elő. Mint a Minisztertanács elnö­ke, bejelentem, hogy a magyar kormány tárgyalásokat kezdemé­nyez a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió közötti kapcso­latokról, többek között a Ma­gyarországon állomásozó szovjet haderő visszavonásáról, a ma­gyar-szovjet barátság, a prole­tár internacionalizmus, valamint a kommunista pártok és a szo­cialista országok közötti egyen­jogúság és a nemzeti független­ség alapján. Meggyőződésem, hogy az ezen az alapon felépülő magyar—szovjet viszony szilárd alapja lesz népeink őszinte, igaz barátságának, nemzeti fejlődé­sünknek és szocialista jövőnk­­nek. Azoknak a szovjet csapa­toknak a visszarendelése, ame­lyeknek a harcokba való beavat­kozását szocialista rendünk lét­érdeke tette szükségessé, a béke és a rend helyreállításával hala­déktalanul meg fog történni. Mindazokkal szemben, akik nem népi demokratikus rendünk megdöntése szándékával fogtak fegyvert, ha a harcot haladékta­lanul beszüntetik, fegyvereiket beszolgáltatják, mindazokkal az ifjakkal, munkásokkal, honvéd­ségi személyekkel szemben, akik ezt teszik, a kormány a kien­­gesztelődés és megbékélés szelle­mében messzemenő nagylelkűsé­get fog tanúsítani, velük szem­ben nem alkalmazza a statáriá­­lis eljárást. Ugyanakkor a békét és rendet óhajtó dolgozó nép érdekében népi demokratikus államren­dünk védelmében a törvény szi­gorát fogjuk alkalmazni azok ellen, akik továbbra is fegyver­rel támadnak, felbujtanak és fosztogatnak. Különös gonddal óvom dolgo­zó népünket a felelőtlen zavart­­keltőktől, rémhírterjesztőktől, akiknek káros munkája a béke és a nyugalom helyreállításának egyik legfőbb akadálya. Mélységes fájdalommal tölt ei e tragikus napok során áldozatul esett ártatlan dolgozó emberek minden csepp kiömlött vére. Le­gyen vége a tragikus harcoknak és a hiábavaló vérontásnak. Ma­gyarok! Barátaim! Elvtársaim' Induljunk meg hát a párt veze­tésével népünk szebb, jobb, szo­cialista jövőjét építő békés al­kotó munka új útján! (MTI) Ügyünk jó kezekben van... Mint a szélvihar, tódultak ki az asszonyok az üzemrészekből az udvarra a mikrofon elé, az Alföldi Kecskeméti Konzerv­gyárban. Karéjba álltak, s úgy hallgatták Kádár János és Nagy Imre elvtársak beszédét. Érde­kes volt figyelni az arcukat. Be­széd alatt kisimultak a redők, az arcok derűsebbé váltak. Mint a szabad folyam, melyet sokáig feltartanak útjában, úgy ömlött a szó az emberek ajkáról: — Ezt vártuk, ezt kívántuk... — Szívünk fájdalmára adtak írt — haitik innen is. onnan is. Csillognak a szemek, melyből a bizakodás tükrözik! Tóth József lakatos talán az egész gyár dolgozóinak nevében beszélt: — Őszinte beszéd volt! Ezt állítottuk már régen. Min­den benne volt, ami a mi gon dolatunk. Éreztük a beszédből, ügyünk most már jó kezekben van. Az eseményekről beszélnek és beszélni is fognak. De az asz­­szonyok, lányok tudják, hogy nemcsak beszédre, hanem tel­tekre van szükség. Dolgoznak fegyelmezetten, mert erre kérte őket a párt és a kormány ve­zetője. Megteszik, mert. bíznak bennük.

Next

/
Oldalképek
Tartalom