Népújság, 1956. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)
1956-09-12 / 215. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK ! PÚJSÁG M MSP BÁCS'KISKUH MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANA'CS LAPJA XI. ÉVFOLYAM, 315. SZÁM Ara SO fillér 1956. SZEPT. 13, SZERDA Megindult a forgalom a Dunapataj—Kalocsa—Baja vonalon Bebrits Lajos posta- és közlekedésügyi miniszter ünnepélyesen átadta a vonatpótló autóbuszjáratot Alig pár hete, — egészen pontosan augusztus 5-én — hangzott el Rigó János elvtársnak, a kalocsai kerület országgyűlési képviselőjének interpellációja az országgyűlésen. Interpellációjában sürgette a Dunapataj— Kalocsa—Baja vasútvonal megépítését. Bebrits Lajos posta- és közlekedésügyi miniszter válaszában megígérte, hogy az abbamaradt vasútépítés pótlására vonatpótló autóbuszjáratokat fognak indítani. Szeptember 9-éíj pedig már megtörtént az útvonal ünnepélyes átadása. Az ünnepélyes átadásra megérkezett Bebrits Lajos posta- és közlekedésügyi miniszter, Földvári László miniszterhelyettes, a megyei tanácsot Kocher László, a megyei tanács vérehajtó bizottságának elnökhelyettese képviselte. Végig a községek sorában Du- r.apatajtói Kalocsáig és Kalocsától Bajáig ünnepség fogadta az útvonalon először végighaladó vonatpótló autóbuszjáratot, öröm és zeneszó fogadta az állomások elé berobogó kocsikat. Rövid pár köszöntő szó és a miniszter szavaira a községi tanácsok vezetői köszönték meg a pártnak és kormánynak intézkedését, hogy a vonatpótló autó- buszjárat megindításával, a gyors- és teheráruforgalommal, — MÁV menetdíjtarifával — bekapcsolta a 72 kilométeres útszakasz 12 községét, tanyatelepüléseit az országos közlekedési hálózat vérkeringésébe. Az ünnepségek során nem egy kedves epizód zajlott le. Mindjárt az első Ordason történt. Feszült figyelem hallgatja Bebrits Lajos miniszter szavait. Egy idős ember könnyeit töröl- geti. Az örömtől? Azért is, de meg másért is. — Nagy kitüntetés ez a mi községünknek, hogy egy eleven miniszter tisztelt meg bennünket. Mert mióta az eszemet bírom, a mi községünkben miniszter nem járt. Megkérdem a nevét. Somogyi András. Feljegyzem, ügy látszik ez szeget szúrt a fejébe és megtudakolhatta, ugyan ki is vagyok. Újságíró. Utánam jön. Ugye megírja? — kérdi. — Igen felelem. — Na, ha megírja, tegye azt is hozzá, újságíróval sem igen találkozunk. Dunaszentbenedeken Molnár Józsefné tanácselnöknő keresetlen szavakban mond köszönetét a pártnak és kormánynak, Rigó elvtársnak, aki választó- kerülete népének érdekeit így a szívén viseli, majd egyszerre átváltozik háziasszonnyá és kínálja jóízű harapnivalóval, jóízű itókával a vendégeket; Kalocsán zajlik le az ünnepség fénypontja. Az ünnepségre Kalocsára érkezett Daczó József elvtárs, a megyei párt-végrehajtóbizottság első titkára. Tóth László tanácselnök nyitja meg a Himnusz hangjai után az ünnepséget. Bebrits Lajos elvtárs mondja az ünnepi beszédet. A közlekedési hálózat fejlesztésére múlhatatlanul szükség van — mondja a miniszter beszédében. — Csak egy kis ösz- szehasonlitás a múlttal szemben és megtaláljuk okát is. Míg az elmúlt rendszer egyetlen egy alkalommal dicsekedhetett, hogy egy hónapban 6 millió utast szállított közlekedési eszközein, addig ma a havi utasforgalom eléri a 30 milliót. 1941-ben rekordnak számított a havi két és fél millió tonna áruszállítás. Ma egyedül vasúton 7 millió tonnára rúg az áruszállítás. A darabáru is mintegy hétszerese a múlt időszakának; Ez követeli meg a vasút, a hajó és az autóbusz-közlekedés tovább fejlesztését. — Harmadszor állok Kalocsa dolgozói előtt a közlekedés fejlesztése kapcsán — folytatta ezután Bebrits Lajos miniszter. — Először, mikor a háború romjaiból felépült új vasútállomást adtuk át. Másodszor, mikor a Kecskemét—Kalocsa keskeny- közi vonatot kiépítettük. Persze most már szélesnyomtáv építésén kell törni a fejünket. Harmadszor pedig ma, a vonatpótló autóbuszjáratok átadásán. Beszédének befejező részében rámutatott arra, hogy a Dunatáj ezen szakaszának fejlődő ipara, a kulturális követelmények is megkövetelik, hogy mihelyt arra lehetőség nyílik, a vonatpótló autóbuszjáratokat felváltsa a félben maradt vasútépítés befejezése. Az autóbuszsor tovább folytatta útját és befordult Fajszra, Rigó János országgyűlési képviselő községébe is. Itt alkalmunk nyílt beszélgetni Rigó elvtárssal. Megkérdeztük, mint országgyűlési képviselő, milyen tervekkel foglalkozik a közlekedési hálózat további kiépítésének feltárására? — Okvetlenül szükség van Drágszél—Homokmégy három kilométeres útszakaszának kikövezésére. Ugyancsak Homokmégy—Császári öltés 14 km szakaszának rendbehozására. Úgy hiszem, a továbbiakban lehetőség nyílik majd a felszabaduló MAVAUT-járatok beiktatásával Szakmárt és a környező szállásokat is a forgalomba bekapcsolni. Mi tagadás, Dunapatajtól Kalocsáig a vonatpótló autóbusz- járat útvonalán a gépkocsik porfelhőt kavartak fel. Bebrits Lajos elvtárs már, az útvonal első állomásán megállapította ennek tarthatatlanságát. Lelkesedő öröm, a községek lakosainak ujjongása fogadta a bejelentést, hogy másfél hónapon belül az útszakaszt pormentes kemény útburkolattal fogják felcserélni. A kora délutáni órákban érkezett a vonatpótló autóbuszjárat első utasaival a vonal kiinduló állomására, Bajára. Itt Osztermann Béla, a városi tanács elnöke üdvözölte a minisztert. Hétfőn, — szeptember 10-én, — pedig a járatok menetrend- szerű pontossággal megindultak. Már meg is született az új járat népi elnevezése: a gumi vasút. A távolsági és helyközi forgalomban az első nap az utasok százait szállította. Az új kényért ünneplő drágszéli lányok. Tanyai iskolái avattak Csávolyon Bensőséges ünnepséggel avatták fel vasárnap Csávolyon az Üj Élet Tsz tanyaközpontjában, a tagok áldozatkészségéből megépült iskolát. A szövetkezet tagjai a mezőgazdasági munka mellett is időt szakítottak maguknak, hogy az egyik épület átalakításával, iskolával gazdagítsák a kultúrmunkát. Az újonnan megnyílt iskola falai nemcsak a szövetkezet tagjainak gyermekeit fogja befogadni, de a szövetkezet tagjainak elhatározásából a tanyavilág egyéni dolgozóinak gyermekeit is. A járási oktatási osztály részéről Bajai József adta át az iskolát rendeltetésének, melyben mintegy 50 kisdiák fog maid tanulni, jövő feladataira felkészülni. is ENSZ arab-ázsiai csoportja összeüli ax algériai kérdés megvitatására NEW-YORK. (MTI) Az ENSZ arab—ázsiai csoportja — az AFP közlése szerint — hétfőn zárt ajtók mellett összeült, hogy Algériáról tanácskozzék. A szerzett tájékoztatások szerint a csoporton belül a többség amellett foglalt állást, hogy már most kérjék az »algériai ügynek-« az ENSZ-közgyűlés napirendjére tűzését. A kisebbség India vezetésével azt javasolta, hogy mielőtt a napirendre tűzést kívánják, várjanak még, nehogy a légkör elmérgesedjék és egyben meglássák, hogy novemberig milyen döntéseket hoz a francia kormány Algériával kapcsolatban, Döntés még nem történt, a csoport a jövő héten újból összeül* «ví> sUtudkJxs'ú XV ' o- j, r ff Oszuite hejzMíjdh e(jt/ JúailLáLLóoaL A megbékélés szelleme Az elmúlt évek feszült nemzetközi helyzetének fellcgeit ennek a kis határmenti községnek: Darának égboltjáról is messze űzte a testvéri megértés és megbékélés szelleme. Még elevenen él az emlékezetekben az a vasárnap. amikor 17 garai délszláv partizánnak mellére tűzték a »Fegyverrel a hazáért« kitüntetést. Az évek során elkövetett tör- ténysérlések sok ártatlan szenvedését okozták. Ezekre az időkre emlékezve akárkivel is beszél az ember — Táncsics Jakabbal, Oszírogonácz Menyhérttel, Duj- mov Miksával, Zegnál Márkkal — szinte egyöntetű a válasz: — Mi úgy cselekszünk, ahogy Gerő elvtárs mondta a Központi Vezetőség ülésén. Ne hánytor- gassuk a múlt hibáit, nyissunk egy tiszta, fehér lapot... Nos, ezen a tiszta fehér lapon, mindjárt a legelején, egyetlen szú áll: a munka. A rehabilitáltak, akik újból hazatérték r— l azok is, akiknek nem kelleti elhagyni otthonaikat — ott folytatják, ahol egykor abba kellett hagyniuk. Dujmov Miksa, a KTSZ ügyvezetője voit s most visszahívták. Osztrogonácz Menyhért, amíg visszaköltözhet házába, rokonainál lakik a Vörös Hadsereg utcában, Pán- csics Jakabbal együtt a Vörös Traktor Állami Gazdaságban dolgozik. Páncsics Jakab a közeljövőben visszatér iparához, a szabómesterséghez, s a többiek is képzettségük szerint foglalják el helyüket újra az életben. Zcg- nál Márk is újra tanít a délszláv iskolában. S a megbékélés szelleme él, erősödik a községben, a magyar és délszláv lakosok között. Erőt, magabiztosságot sugároz az a tény is, hogy az elmúlt idők hibáit senki sem hánytorgatja, — inkább a jövőről beszélnek, amely mindegyiküktől — magyartól és délszlávtól egyaránt helytállást, erőnek, tudásnak teljes laíbavetésct követeli, ; Baján, a Pctöfi-szigeten találkoztam össze Varga Károly dol- : gozó paraszttal. Sok mostanában a tennivalója, — vagy ahogyan maga mondja: nagyon Í ' húzza a bizalom. Elnöke a mezőgazdasági és begyűjtési állandó bizottságnak, s egyben a legeltetési bizottságnak is. Mindegyik tisztség egymaga egész embert kíván, hát még a három együttvéve! De ha már így van — s ezt is ő mondja: a bizalomra az embernek becsületes kó- telességteljesitéssel kell felelnie. Egyénileg dolgozó paraszt s úgy hallottam róla: ha látja is már a nagyüzemi gazdálkodás előnyét, hasznát és jövőjét, maga mégsem akar még a sorba állni. így terelődik a szó a termelőszövetkezetre. — Tudja, volt egy idő... meg is mondom pontosan: 1953-ban, amikor magam kezdtem egy I-es mintájú termelőcsoport szervezését. Meg is alakultunk, a földünk viszont nem volt több 80 holdnál. Kértünk földet, meg is Ígérték. De aztán hol a Nagy- pandurban. hol Sugárban akarták kijelölni, csak éppen ott nem, ahol kértük, ahol a tagságnak kedve lett volna dolgozni. Tudja, mi lett az egésznek a vége? Lejöttek Pestről, elém tettek egy papirost, írjam alá, hogy III-as típusúra alakulunk át. Én azt mondtam: a tagság megkérdezése nélkül semmit sem írok alá, a pestiek meg erősködtek az aláírással. Nem írtam alá. Ök elmentek, mi meg széjjelszéled- tünk. Akkor az önkéntesség elvének megsértését láttam ebben, ami keserű szájízt hagyott bennem. — Elmúlt már az az idő. — Azt én is tudom, de azóta egyéb tapasztalataim is vannak, őszintén megmondjam? Úgysem írja meg... Figyelem én a bajai termelőszövetkezeteket s azt látom: sok még a viszálykodás bennük, a tagok egymás iránti bizalmatlankodása. Ez az egyik, A másik pedig az az értetlenség, hogy a sajátjukat, a közös vagyont még mindig nem becsülik, még igaz szívből nem tudják szeretni. Hazudnék, ha nem mondanám meg, hoav a Vö- [ rös Fény Tsz-ben ezek a hibák tűnőben vannak. Meg azt sem szabad elhallgatni, hogy két év alatt sokat fejlődött mindenütt a munkaszervezés. De az is igaz — s ezt látjuk mi, kívülállók, — hogyha hibák nem volnának, több termést tudnának elérni, mint amit eddig elértek. A Micsurin Tsz ezért nem tud elég vonzó lenni. Mert tudja, hol tart ma az egyéni gazda a gondolkozásban? Azt mondja: ha a többterméssel kiállítjátok magatokról a bizonyítványt, marii kétvállra tudtatok bennünket fektetni. Akkor nem lehet disputa közöttünk. őszinte szavak, sok igazsággal. Azt mondja Varga Károly: így látják a szövetkezetekben folyó életet a kívülállók. Kin, illetve kiken múlik, hogy ne így lássák? A szövetkezetek tagságán. Nekik kell a Varga Károlyok véleményét megváltoztatni azzal, hogy a »hórukk úgy menjen úgy istenigazából«... Bt L,
