Népújság, 1956. augusztus (11. évfolyam, 180-205. szám)

1956-08-12 / 190. szám

Erői, egészséget vasutas elvtársak ! Büszkeségeink Egy kitüntetett brigadéros Kecskeméti István évtizedek óta végez komoly, felelősségtel­jes munkát a kecskeméti vasút­állomáson. Ö az, aki brigádjával cjjcl-nappal irányítja a tolatási és szerclvcnyösszcállítási mun­kálatokat. Sokszor van szükség határozottságára, mert bizony enélkiil nehezen kijavítható hiba is előadódna., amelyből baleset is származhat. De Kecskeméti elvtárs nemcsak munkatársait, hanem a vasút minden pontját és a szolgálat minden csinját- binját úsy ismeri, mint a tenye­rét. Nem ok nélkül viseli a szo­cialista munkáért érdemérem ki­tüntetést. Mindig odakívánkozik brigádjával, ahol a legnagyobb feladatokat kell megoldani. A téli nagy hideg idején és az ár­víz időszakában is a legjobb munkát végezte. A Főigazgató­ság ezért külön dicséretben ré­szesítette. A vasútasnapra tett vállalását társaival együtt mara­déktalanul teljesítette. Nekik is sok részük van abban, hogy ma már az élüzemi csillag ott ra­gyog az állomásépület homlok­zatán. r Úgy vigyáz az árura, mint a sajátjára K"evnyik István, a bajai va­sútállomáson mint raktári mun­kás teljesít szolgálatot. Krev- nyik elvtársat szorgalmáról, pon­tosságáról, meggondoltságáról és megfontoltságáról ismerik. Szol­gálatba kipihenten jön. A reá­bízott áru ki- és berakását kö­rültekintően végzi. Kárt még nem idézett elő. Az ő példáját követik brigádtársai is. Rend­szeresen túlteljesíti a normát, júniusban 120, júliusban pedig 122 százalékot ért el a darabáru ki- és berakásánál. így készült a vasutasnapra. Emberéletek ezreire vigyáz Nagy József, a kecskeméti vasútállomáson szolgálatvezető váltóőr. Feladata a vonatok he­Vasutcss koszorúzás! ünnepség a Gellérthegyen A Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium és a Magyar Állam­vasutak képviselői a VI. vasutasnap alkalmából megkoszorúzták a gellérthegyi felszabadulási emlékművet. A szobor talapzatánál úttörővasutasok és a vasúti tisztképzősök százada állt díszőrsé­get. A magyar Himnusz elhangzása után a Közlekedés- és Posta­ügyi Minisztérium koszorúját Csanádi György, a MÁV vezérigaz­gatója helyezte el. A vasút dolgozóinak nevében Kamuti Jenő MÁV vezérigazgatóhelyettes, Czimma János, a Vasútpolitikai Főosztály agit.-prop. alosztályának vezetője és Gáspár Sándor, a Vasutas Dolgozók Szakszervezetének elnöke koszorúzta meg a szobrot. Ezután a vasút különböző szakszolgálati ágainak képvise­letében megjelent dolgozók helyezték el koszorúikat az emlék­műnél. Az ünnepség a szovjet Himnusszal ért véget. lyes vágányra való terelése. Mil­liós értékek, emberi életek függ­nek egy-egy mozdulatától. Nagy József tudja is ezt. Nincs mun­kájára panasz. Évek óta lelki- ismeretesen látja el feladatát, rÍLdaöfíUt a kitüntetetteknek Hazánkban immáron . hagyo­mányos és/ törvényes szokássá vált, hogy minden év augusztus második vasárnapján az egész ország együtt örül, ünnepel a sok tízezer vasúti dolgozó­val. Ez a vasárnap nekünk, uta­soknak is ünnepünk. Meleg szívtől fűtött kézfogás­sal gratulálunk Lőrincz Antal kecskeméti állomásfőnöknek, Kecskeméti Pál raktárnoknak, Matusik István kiskőrösi for­galmi szolgálattevőnek, akik a vasutasnap alkalmából megkap­ták kormányunk egyik legszebb kitüntetését: az »Érdemes vas­utas« jelvényt. Köszöntsük rendkívüli előlép­tetésük alkalmából Kállai Mi­hály tolatásvezetőt. Kecskemét, Papp Jenő állomásfőnököt, Kis­kőrös, Varga György állomásfő­nököt Bácsalmás, Gáspár István főállomási elöljárót Mélykút, Bódék Pál kalauzt, Kiskőrös, Magyar László raktárost, Kun- szentmiklós-Tass, Rácz Pál vo­natvezetőt, Kunszentmiklós-Tass, Szabó Lenke irodavezetőt, Kis­kunhalas, Radnóti Ilona kalauzt Kiskunhalas, Jámbor István vál­tókezelőt, Bácsalmás. Miklós Ba­lázs kocsirendezőt, Baja, Faragó Balázs, fékezőt, Kiskunhalas, Pesti Lajos fékezőt, Kiskunhalas, Makrai Ernő felügyelőárupénz­tárost, Kecskemét és Gál Dénes raktárost, Kecskemét. PONTOS INDULA S... — Tá-tá-ti-ti-tá ;. : Engedélyt kérek: indulhat-e a 715-öS számú vonat 36 tengellyel? Adta: Her- pai. — Tá-ti-ti-tá ; • s Engedélyt megadom: Tá-tá-tá . ;. Innen —, ahol ezt a furcsa táviróbeszélgetést hallgatom — folyik a kecskeméti nagyállo­más egész irányítása. Egy tele­fonhívás, 20 betű a távírón és egy vonatszerelvény kifut az ál­lomás csillogó sínéin. Herpai László egész nap ott ül a vezérlőasztalnál, utasításo­kat ad. kér és továbbít. Nem sok ideje marad a beszélgetésre, ál­landó összeköttetésben áll a me­gye jóegynéhány állomásával, éber szemmel figyeli azt a szá­munkra, egyszerű utasoknak ki­ismerhetetlen grafikont (egy négyzetméter az egész), amin a menetrend van feltüntetve. Ez a menetrend a kis téglalap alakú könyvben 40—50 oldalt is kitesz. Itt meg csupa vonal. Pillanatok alatt kiismeri magát a piros, kék, sárga vonalkák között és azok alapján adja meg rendel­kezéseit. Felelősségteljes munkát vé­gez, az ő lelkiismeretes, pontos irányításán múlik személy- és tehervonatok zavartalan közle­kedése. Naponta mintegy 5—600 kocsit kell összeállítania és még többet tovább irányítania. Az állomás a hallatlanul nagy nyári forgalom idején kicsinek bizo­nyul és csak a munka jobb el­végzésével, ésszerű tolatási mód­szerekkel tudja »megnövelni« területét. Segítő keze, Kecske­méti István kocsimester az, aki munkaérdemrenddel kitüntetett brigádjával hajtja végre utasí­tásait. Amint itt állunk mellette és elnézzük gyorsan járó kezét, fürge ujjait, amivel a kis távíró­gépet kezeli, figyeljük a színes ceruza útját, ami kijelöli a tá­vozó vonatok számát és idejét, — csodálattal és köszönettel adó­zunk neki. Most, a vasutasnap alkalmá­ból, mikor egy röpke 24 órács­kára ő is elhagyja vezérlőaszta­lát —, hogy többezer vasutas társával együtt örüljön, ünne­peljen —, további sikereket, jó egészséget kívánunk Herpai László rendelkező forgalmi szol­gálatvezetőnek és társainak. KISKUNHALA S-B Á T A S Z É K ''Oáhua tue őlocLíók kírdíuixe. »IDÉN VÉGZETT TANÍTÖNÖ JELIGÉRE«, BAJA. Azokat az óvónőket, tanítókat és tanárokat kell letelepedési segélyben ré­szesíteni, akiket a képesítői államvizsgájuk után »B«, vagy »CV területi csoporthoz tartozó óvodába, illetve iskolába neveztek kV) Abban az esetben is megilleti a letelepedési segély, ha valamilyen1 akadály miatt (lakáshiány stb.) a munkahelye szerinti helységben nem tud letelepedni. Nem részesíthetők letelepedési segélyben azok a pedagógusok^ akik levelező, vagy esti tagozaton végeztek, s már korábban i* pedagógusok voltak, akik képesítői államvizsgájukat* a gyakorló« évük eltelte után nem teszik le sikeresen. Azokat a pedagóguso­kat azonban, akik képesítői államvizsgájukat gyakorlóévük le­tétele után indokolt akadályoztatás (pl. betegség, katonai szolgá­lat stb.) miatt nem tudják letenni, letelepedési segélyben kell ré­szesíteni, ha képesítői államvizsgát gyakorlóévük letelte után két éven belül sikeresen leteszik. A letelepedési segély összege 2000 forint, melyet a letelepedési segélyre jogosult pedagógus részére a képesítői államvizsga letétele után, állomáshelyén' történő jelent­kezést követően egy hónapon belül, az állomáshely szerint illeté­kes tanácsi szerv egy összegben (készpénzben) köteles kifizetni, * WENGL FERENCNÉ, DUNAVECSE. Az idén nem kell Soltra járni tüzelőért, mert a földművesszövetkezeti TÜZÉP telepen állandóan lehet vásárolni tüzelőt, ahol nem azt a szenet és tűzifát mérik el, ami Solton megmarad, hanem a központi készletből diszponálnak a dunavecsei telepnek. A telep jelenleg is közel 1000 mázsa készlettel rendelkezik. * SZILÁGYI SÁNDORNÉ, KUNBAJA. A vetömagborsót szen- kénezéssel lehet tartósítani, illetve zsizsikmentesíteni. Megyénk­ben három községben működik zsizsiktelenítő gázkamra, ahol ■ egyszerre 100 mázsa borsót zsizsiktelenítenek szakszerűen, má­zsánként kb 3 forintért. A helyi földművesszövetkezetnél kell előre bejelenteni, hogy mikor és mennyit kíván zsizsikteleníteni, ahol pontosan megmondják a zsizsiktelenítés idejét. « SZABÖ JÁNOS KISKÖRÖS. A munkahelyről önkényesen ki- lépő, a fegyelmi határozattal elbocsátott, valamint az olyan dől-1 gozót, akinek állása bírói ítélet folytán szűnt meg, új munka- viszonyának első és második naptári évében az egyébként járó alapszabadságának csak felét kapja, még abban az esetben is, ha közben munkahelyet változtat. Pótszabadság pedig csak egészségre ártalmas munka címén, vagy fiatal korára való tekintettel jár. ERDÉLYI KÁROLY*, CSÁSZÁRTÖLTÉS. Az SZTK nem szá~i zalékarányban eszközli az útikölségből a levonást. Abban az eset-’ ben, ha a beteg kórházi ápolásban részesül, az útiköltség teljes-; összege jár. Azonban, ha csak felülvizsgálaton, vagy szakkezelésen- vesz részt, akkor a 3 forinton felüli összeg jár, vagyis az oda- visáza utazási vonatköltségből minden alkalommal levonnak 3 fo­rintot. Három forinton aluli útiköltséget az SZTK nem térít meg, \ » iCs-QSKÄKiiÄS»PRSfiSs A gabonabegyűjtési tervnek főbb mint felét teljesítette megyénk* A Megyei Begyűjtési Hivatal legutóbbi versenyjelentése sze~. rint a gabenabegyűjtésben így alakul járásaink és városainké rangsora: 1. bácsalmási járás 2. bajai járás ■3. kiskunhalasi járás 4. kiskunfélegyházi járás 5. kalocsai járás 6. kecskeméti járás 7. kiskőrösi járás 8. dunavecsei járás A városok versenyében: í 1. Baja, 2. Kalocsa, 3. Kiskunhalas, 4. Kiskunfélegyháza, ár* Kecskemét. A jelentés alapján megyénk a gabonabegyűjtési előírásnak-1 több mint felét teljesítette. — 31 mázsa szén története — À hatalmas acélpa­ripa, a 324—1548-as gőzmozdony a kiskun- halasi vasútállomás kijárati jelzőjénél csöndesen pöfékel. A mozdony mögött 55 te­herkocsi — azaz 110 tengely — kapcsolódik egymásba, mint a fo­gaskerekek. A mozdonyon Paragi István mozdonyvezető, ez a dereshajú, mar­káns arcú ember hajol ki. Nézelődik. A konyhán — ahogy itt. nevezik a kazán előtti teret — Deme Mihály fűtő foglalatos­kodik. Közben a vonatve­zető is megérkezik. Pa­ragi István így kezdi: — Mennyi a rakott vagon, vonatvezető elv­társ? — Nyolc kocsi üres, a többi rakott. A mozdonyvezető el­mosolyodik, s a hallot­takat tudomására hoz­za társának. Mindket­ten összemosolyognak. Ez azt jelenti, hogy mivel sok a teher, lesz jnegint kereset, Még mielőtt elindul­nának, Deme Mihály fűtő még egyszer vé­gigszalad a szerelvény mellett, kioldja a fé­keket, hogy könnyeb­ben guruljon minden kocsi. Visszatértekor csak ennyit mond a ve­zérnek: — Egy 'kocsinál szo­ros volt a fék. Közben a kijárati jelző zöldre ugrik. A vezér meghúzza a sza­bályzókat, lassan, mél­tóságteljesen kigör­dül a szerelvény az ál­lomásról. Kezdődik a csata a széntakarékos­ságért. Elhagyják az első, a második, a harmadik állomást. Deme Mi­hály úgy porciózza a szenet a kazánba, — mintha otthon lenne: vékonyan és keveset. Egy-egy tűzrakás után megtörli izzadó homlo­kát és számvetést ké­szít, mennyi szenet ta­karított már meg?! Közben a vonat a jánoshalmi vasútállo­más bejáratához köze­ledik;. Farag! István mozdonyvezető félsze­mével a pályát figyeli, majd befelé fordul, s megkérdezi fűtőjétől: — Misi, Almáson lesz a tűztisztítás? .. ; — Nem! Mehetünk tovább, Pista bácsi. Jó a tűz. A szerelvény keresz­tülhalad az állomáson. A vezér lekiált a vo­natot fogadó forgal­mistának: — Nem tisztítunk : :. Még jóformán el sem tűnt a szerelvény a Bácsalmás felé vezető kanyarban, amikor a forgalmi irodában te­lefonon hívják Bácsal­mást. A forgalmi szol­gálattevő jelentkezik: — A tehervonat to­vábbhalad, szabad utat kér Bajáig. — Vettem! : : : Közben az acél pari­pa rakományát már is­mét vagy 10 kilométer­rel közelebb vitte a célhoz. Elhagyták Bács­almást is, Mátéháza felé közeledtek. Ekkor még sebesen száguld a szerelvény. Amikor el­érkeznek a mátéházi lankához, a szabályzót a mozdonyvezető' nyu­galmi állapotba helye­zi, a fűtő félreteszi a lapátot, a nagy lendü­lettől szalad tovább a vasparipa vagy 14 ki­lométert. Ez a 14 kilo­méter lejtő igen sok pénzt hoz a házhoz. Nem sokkal később már a bajai bejárónál csattognak a vonat ke­rekei. Rövid pihenő, aztán továbbgördül a szerelvény Bátaszékre. És onnan vissza Kis­kunhalasra ; . ; Kormosán, füstösen, fáradtan szállnak le a gépről. A mindentudó kis könyvbe pedig ezt jegyezték: Kiskunha­las—Bátaszék 31 má­zsa szénmegtakarítás. Megmosakodtak, s hazaindultak. Paragi István Szegedre, Deme Mihály meg helybe. Nem tudjuk, hogy a vasutasnapon hol töl­tik idejüket. Ha otthon, ha szolgálatban, akkor is erőt, egészéget kívá­nunk további munká­jukhoz. — VÇUÇ&2 *2? Megjegyzés: Lakiteleki leltár és a Rapid Nyár van, tikkasztó, meleg nyár. A hosszú hűvös hónapok, után végre egy kis meleg. Igaz, a gyarló ember mindig mást sze-* retne, mint ami van, — így én is, amint a lakiteleki vonat nyi­tott ablaka mellett ülve szinte fürdőm az izzadtságban. Higgyék el, nagyon rossz dolog ilyenkor utazni, hátha még olyan útitársam akad, mint a mostani. Nem hagyja az embert nyugton, folyton beszél, magyaráz. Például: nem kis dolog ám. szövetkezeti tagnak lenni. Megéri az hallja, magának sem ár­tana belépni! — Hiszen tag vagyok én — mondom. — Á, de nem mindenütt olyan jó ám, mint nálunk — fűzi to­vább a szót. — Tudja a legutóbb is,.: hogy is mondjam csak, maga szeret sportolni? — Igen — mondom én. — Na, és látta a Rapid—Vasas mérkőzést? — Nem — válaszoltam kissé idegesen, — hogyan láttam volna, hiszen én itt lakom, az meg Budapesten volt. — Mondtam ugye, hogy nálunk jobb?! A mi elnökünk, Varga elvtárs úgy oldotta meg a dolgot, hogy erre az időre rendelte eÿ a pesti stand leltározását. Megraktuk áruval a gépkocsit és ha-' tan (mert többen nem fértek fel) felutaztunk Budapestre. Az volt ám az igazi mérkőzés! Izgalmunkban úgy kiabáltunk, biz-1 tattuk a magyarokat, hogy alig tudtunk a mérkőzés végén be­szélni. Igaz, a döntetlen örömére kicsit be is szívtunk, ami miatt1 csak másnap jöttünk haza, de mindent pótolt az ingyen meccs, — Mi az, hogy ingyen? — kérdem. — De elmaradott tag maga! Hát ingyen utaztunk, a jegy árát meg kifizettük a napidíjból. Tovább nem hallgattam a hasznos tájékoztatást. így csak az­zal folytatom, hogy mint egyszerű földművesszövetkazeti tag nem nagyon értek az ilyenfajta dolgokhoz, de úgy érzem, hogy helytelen volt. Kiváncsi vagyok: mit szól mindehhez a Kecs­keméti Járási Központ elnöke? . Egy szövetkezeti tag

Next

/
Oldalképek
Tartalom