Népújság, 1956. augusztus (11. évfolyam, 180-205. szám)

1956-08-25 / 200. szám

Erősödik e szÖYelkezeh mozgalom Dunavecsén

Ez év tavaszán 10 egyéni gazda megalakította a Búzakalász II. típusú Tszcs-t. A termelőszövetkezeti csoport 50 holdon kezdte iiieg a gazdálkodást. A megalakulástól a mai napig újabb 11 taggal gyarapodott s jelenleg már 154 holdon gazdálkodnak. A na- e .inni UBjos sBiisoSsj «opopzsqSaui UEqqod Búzakalásznak is egy tagban jelölik ki a földterületet és úgy számítják, hogy jövőre már eredményesebben gazdálkodnak majd. A tagosító bizottság számításba veszi a tagosításnál a mintegy 600 holdnyi tartalékterületet is. hogy minél kevesebb földcserét kelljen lebonyolítani.

Akad-e olyan szülő, gyermeke »pályaválasztási« nyilatkozata ne csalt volna mosolyt az arcokra. Ritka gyerek, aki ne akart volna vasutas, hajósliszt, katonatiszt, kalauz, stb. lenni attól függően, hogy melyik egyenruhát látta meg előbb, illetve melyik egyenruha viselőjével alakított ki baráti kapcsolatot.

Megértem már néhány esztendőt, s jómagam is voltam gyermek. Az én gyermekkoromnak is megvoltak a vágyai. Sok kedves emlék elevenedik meg minden felnőttben, amikor erről a témáról beszélgetnek.

Örömmel tapasztaljuk, hogy a játékboltjaink kirakatai telve vannak a játékok garmadájával, s a választék is nagy. Van ott minden, ami a gyermekszíveket megdobogtatja.

Ezek ellenére mégis hiányérzetem van. Túl soknak és drágának tartom azokat a játékokat, amelyek katonai jellegűek. Gyermekeinknek — úgy vélem — hasznosabb lenne olyan játékokkal foglalkozni, ami céljuknál, felhasználásuknál fogva nem a katonásdi szellemre neveli őket. Nem láttam még olyan játékot, amely például az építőipart kedveltetné meg a gyermekkel. Tudom, hogy nem ettől függ a gyermek majdani pályaválasztása, de legalább olyan örömöt okoz nekik a simítófa, a malteroskanál használata, mint bármilyen más játék és az lényegesen olcsóbb. Szeretnek a gyermekek építeni, tervezgetnek, árkot ásnak, kertet csinálnak, stb. Adjunk gyermekeink kezébe olyan játékokat, amikkel szívesen játszanak és egyben a békés, építő élet szimbólumai. Szeretném felhívni a játék készítő iparunkat arra, hogy a képünkön bemutatott játékokat is gyártsák.

Zsinkó József levelező

Qf/eriuekek öröme,

akinek

Egy napon csaknem 3000 fürdőző a Szilidi fonál

Egy évvel ezelőtt nyílt meg Dunapatajon a Szilidi tónál a FŰSZERT üdülője. Azóta igen közkedvelt hely lett. A beutalt vendégeken kívül a környék falvainak lakossága, állami gazdaságok és termelőszövetkezetek dolgozói szívesed látogatják a kedves, otthonos üdülőt. Nemcsak a megyéből keresik fel a gyógyvizű üdülőt, hanem Borsod, Heves, Somogy, Hajdú, Szolnok, Békés, Csongrád megyéből is.

A vendégek nagyon meg vannak elégedve az .ellátással és tiszta 2—3 ágyas szobákkal. Hetenként hatszor van hús. Reggelire tejeskávé, kakaó, vaj, méz, jam, vacsorára pedig sülthal, halászlé, sajt, vaj, háromszor hideg és négyszer meleg vacsora van.

A »panaszkönyv« —, amely dicsőségkönyv lett — tanúsága szerint meggömbölyödve, jól kipihenve távoznak a vendégek. Rigó Lajosné, a Kiskunfélegyházi Selyemtermeltető Vállalat dolgozója elmondotta, hogy tavaly is itt töltötte szabadságát, de össze sem lehet hasonlítani kényelem, ellátás és szórakozás szempontjából az idei helyzetet. Csikós Erzsiké viszont úgy nyilatkozott, hogy csak Kecskeméten érzi jól magát, de már három hetet töltött az üdülőben és megbámult, gömbölyű kis arcocskája azt igazolja, hogy mégis csak jó itt. Jancsó György, a Csongrád megyei FŰSZERT főkönyvelője feleségével és három apró gyermekével tölti szabadságát és fájó szívvel gondolnak arra, hogy már haza kell men- niök. Nagy István, a Belkereskedelmi Minisztériumból látogatott ide családjával. Felesége szerint ennél családiasabb üdülőt még nem látott. A legnagyobb mértékben meg vannak elégedve. Még gáz is van, aki főzni, vagy vasalni akar, igénybeveheti.

Az üdülőben csend, nyugalom uralkodik és semmi sem zavarja a dolgozók pihenését. SahinTóth Jenő gondnok büszke az üdülőre. A vendégek híznak, ő meg

viszont megfogyatkozott. Nem is könnyű dolog 29 felnőtt és 15 gyermek napi ellátásáról gondoskodni, főként nem olyan forgalmas napon, mint augusztus 20-án, amikor csaknem 3000 fürdőző is megfordult a telepen.

Egyet azonban meg kell jegyeznünk: célszerű lenne, ha kabinokat is felállítanának, ahol nyugodtan le lehetne vetkőzni. Bízunk abban, hogy az illetéke-.' sek jövőre megtalálják ennek ai megoldásának módját. Érdemes, hiszen a dolgozók kényelméről van ezó.

y égy község a 3fÁV~val közösen várótermet épített

Már évek óta húzódó problémát oldottak meg közös erőből; Szakmár, Homokmégy, Miske, Drágszél és a MÁV az év elején megállapodtak, hogy a szakmári megállóhoz várótermet építenek. A megállapodás szerint a községek felépítik a várótermet, a tető- szerkezetet pedig a MÁV adja. A négy községben megindult a gyűjtés, a társadalmi segítség felmérése és a községfejlesztési hozzájárulás megállapítása. A gondos előkészítés után áprilisban megkezdődött a munka és júniusban már álltak a falak. A községek arányosan vették ki részüket a hozzájárulásból, a legtöbbet Szakmár és Homokmégy áldozott. Szakmaron a termelőszövetkezetek és a falu kőművesei, segédmunkásai mind ott voltak az építkezésnél. A Petőfi Tsz például 500 téglát, 50 kiló cementet és 50 kiló meszet, a Kossuth pedig 2 mázsa cementet adott, valamint 5 fuvart végzett. A kőművesek közül dicséretet érdemel Piris Fe- ■ renc és Pandur Sándor. A segédmunkások összesen 12 napon át' segítettek. A községek lakossága most már arra vár, hogy a MÁV is tartsa meg ígéretét és mielőbb helyezze tető alá a közös erőből épült várótermet.

Túlszárnyalták az egyénieket

Dunatetétlcn községben jól dolgoztak a termelőszövetkezetek tagjai. Az idei kenyérgabona termésükkel bebizonyították az egyénieknek, hogy jó termésjó hír

Hetényegyházárvl

A hetényegyházi Micsurin Tsz-ben már másodszor osztottak pénzelőleget. Ez év júniusában 10 000, most pedig 12 000 forint szétosztására került sor.

Egy másik kedves meglepetés is érte a tsz-tagokat. A Budapesti Habselyemgyár az elmúlt ősszel a burgonya és szőlő szüretelésénél segített a tagságnak. Most pedig kétnapos kirándulásra vitték a tsz-tagok gyermekeit és a kísérő édesanyákat a fővárosba.

Az Országos Mezőgazdasági Kiállítás hírei

Az ország legjobb kisiparosai s részt vesznek az Országos Me- őgazdasági Kiállításon. A KI- )SZ kijelölése alapján az egyes zakmák legkiválóbb fővárosi és idéki mesterei árusítják majd

észítményeiket.

«

A kiállítás vendéglátó hálózatnak egyik fontos részlegét, a agyéttermet és a teljesen gé- esitett büfét a budapesti étte- em és büfévállalat kezeli. Az 9nn «Ririplvt hpfoeadn nacv ét-*

teremben zenekar szórakoztatja majd a közönséget,

»

Az Országos Mezőgazdasági Könyvtár is részt vesz a kiállításon. Minden pavilonban tárolókban, vitrinekben helyezik el a mezőgazdasági szakkönyveket és folyóiratokat. A legújabb hazai és külföldi kiadványokat témák szerint csoportosítva mutatják be. Külön pavilonban be mutatják majd a könyvtár munkáját is. (MTI)

eredményt csak a nagyüzemi gazdálkodással lehet elérni. Amíg a község egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztjai csak 7.5 mázsás átlagtermést értek el, addig a termelőszövetkezetekben 2—3 mázsával volt több a holdanként átlagtermés. A Duna Termelőszövetkezet tagjai búzából például 10.64 mázsát, árpából 13.80 mázsát, rozsból pedig 1* mázsát takarítottak be.

A nagyüzemi gazdálkodás fölényét bebizonyította a gyengébb, szikes talajon gazdálkodó Micsurin Termelőszövetkezet is, ahol a rosszabb talajviszonyok ellenére Is jobb termést értek el, mint az egyéni gazdaságokban. A Micsurin Termelőszövetkezet tagjai búzából és rozsból 8.5 mázsás, árpából pedig 12.60 mázsás átlagtermést értek eL,

Érdekességek

Kínai csillagászok már időszámításunk előtt 2158 esztendővel megfigyeltek uapfogjatkozást.

Az emberi agy átlagosan l& billió idegsejtből áll.

Tízmillió köbméter levegőt kell feldolgozni ahhoz, hogy a gáztöltésű villanylámpákhoz szükséges kriptonból egy köbmétert készítsenek.

Békekert

— Mikor jöttök haza? — kérdette anyám az; öcsémtől, mikor már el- menőben voltunk. Zoli nagyképűen válaszolt:

— Nem tudom. Ameddig eltart a csata. De lehet, hogy elesem.

— Alit csinálsz? — anyánk érthetetlen arckifejezéssel nézett Zolira.

— Elesem. — Válaszolta a legtermészetesebb hangon, s aztán fölényes mozdulattal intett feléje. — Te ezt nem érted. Csapatharc lesz! — Türelmetlenül meghúzta a kabátomat és parancsolóan intett fejével a konj'haajtón túlra: — Gyerünk!

— Karcsi, legalább neked legyen eszed — intett anyám, vigyázz az öcsédre. Amilyen szeleburdi, képes lesz és betöri a fejét.

De Zoli ezt már nem is hallotta, mint egy kis Napoleon, sietett himbálózva a dombok felé. Futtában megcsókoltam anyámat és máris rohantam utána. Kíváncsi voltam a mai nagy harcra.

— Tudod, most fogjuk összemérni az erőnket a hetedikesekkel — magyarázta oktatólag. — ök idősebbek, de mi többen vagyunk.

— Na és, mi lesz a harci mód?

— Gépfegyver, tank, ágyúk, repülök.

— Szóval csúzli, és dobáltok.

Válaszra sem méltatott.

Odaértünk a dombhajlathoz. A

többi ..srác“ már serényen készülődött. Zoli fontoskodva — látszott rajta, hogy ö a kapitány — lépett közéjük.

— Navigációs tiszt, jelentést kérek!

— Kapitány elvtársnak jelentem, folynak az előkészületek. Huszonnégy' harcos tettrekcszen várja a parancsok

teT ^cn^en* Ellenség hadihelyze— Jelentem, hogy a távolsági megfigyelő értesülései alapján az ellenség hamarosan harcra készen áll.

— Köszönöm.

Öcsém most maga mellé vett egy tisztiélét és hadiszemlét tartott. Kés- egyenesen álltak a fiúk. Kezükben ott szorongatták csúzlijaikat, oldalukon ott fityegett egy-egy zacskó, benne az előre elkészített lőszer, a kavicsdarabok.

— Harcosok! — mondta fojtott hangon Zoli. — Felolvasom a harci szabályzatot. Mindenki köteles betartani! — Hatásos kis szünetet tartott, s ezalatt végigjártatta szemét az osztályon. Az első sorban állt a kis Kertész, pufók arcáról csak úgy sugárzott az önfeláldozás. Az ember azt hihette volna, hogy ez a kis tizenkét éves fiúcska, most kész szembeszállni még az ördöggel is. Érthető volt hát, hogy Zoli öt bízta meg a parancsnokhelyettesi tisztséggel. Schmidt Pali, a vékonyka, szemüveges stréber, a jó tanuló, akit alig akartak elengedni erre a harci erőpróbára, mellette remegett. Csúzliját is olyan ügyetlenül tartotta a kezében, hogy’ félni lehetett, azonnal elejti.

— Harcosok! — kezdte újra az öcsém. — A szabályzat mindenkire kötelezd, ha nem tartjátok be, főbe- tövünk benneteket! — Schmidt Pali láthatólag megremegett. — Első pont: Mindenki köteles becsületesen harcolni. Ezen múlik, hogy melyik osztálynak lesz nagyobb becsülete. A hatodikosoknak, vagy a hetedikeseknek. Második pont; Árulókkal szemben föbelövést alkalmazunk. Harmadik pont: Ha megnyerjük a csatát, az osztály eljön hozzánk az almáskertbe. Mindenki ehet, amennyit akar. Csak vigyázni kell — mondta már sokkal kisebb hangon, — hogy a mama eszre uc vegy e, De te se

szólj! — intett felém, aki egy fa tövében ültem. Belcegy'ezőleg bólintottam.

Zoli felment a dombtetőre és elüvöltötte magát:

— Hé! Kovács! Kezdhetjük! — még integetett is, de hirtelen lehasalt. Vagy húsz kavics záporozott el a feje felett. — Harcállásokat elfoglalni! Csatárláncba fejlődj! — Adta ki az utasításait.

Véres kegyetlenséggel Indult meg a csata. Szerencsére rossz csuzlizők voltak, mint afféle focihoz szokott városi fiúk, és így nem kellett nagyon félni a balesettől. Viszont a véletlenekre mindig számítani kell...

Zoliék bátran nyomultak előre. Már a domb túlsó végén voltak, mikor a hetedikesek, akik csapatukat kettéosztották, oldalba támadták őket. öcséméknek liátrálniok kellett. Tíz perc múlva már feladták eredeti hadállásukat is.

Mikor a harc tüze alább hagyott, a megsebesült Kertész új taktikát javasolt. A mostani helyen maradjon itt öt fiú, azok csináljanak úgy, mintha az egész osztály itt volna, zajongjanak, lőjjenek többet, a többiek pedig kerüljék hátba a hetedikeseket. Zoli kis fontoló után jóváhagyta a tervet. Az ötös csapatot természetesen Kertész vezette, gyorsan beásták magukat, a hadtörzs pedig elvonult hátbatámadni.

A harc újból megindult. A két hetedikes csapatrész egyesült és kettőzött erővel támadt az öt fiúra. Én egy fához támaszkodva, mint holmi döntőbíró, figyeltem a fejleményeket. Kertészek keményen védekeztek. Minden csuzlilővésüket hangos üvöltözéssel kísérték.

— Zsupsz bele! Hajrá! Ne sajnáld, vau még kavics!

Kertész már több sebből vérzett, láthatóan unta. az egészet. Egy' bozótban a térdét is feíkaristolta, sán- tikálva ugrándozott, csúzliját szájába vette és csak úühösen mormogott.

A hetedikesek egyre támadtak, végül egy erőszakos rohammal bekerítették őket. Kovács, a kapitányuk, körbe állította a fiúkat és hozzálátott az ellenség lefegyverzéséhez. Kertész a földön feküdt és nyöszörgőit. A kis Schmidt Pali és még három társa dacosan álltak egy kupacban.

— Adjátok meg magatokat! ~ szólította fel őket Kovács.

Semmi válasz. Kovács Kertészhez lépett és lábát mint ahogy a filmeken is látta, — rátette a derekára.

— Győztünk! — jelentette ki elégedetten. — Add ide a csúzlidat.

— Nesze itt van. Csak ne bántsatok.

— Ne félj, nem bántunk —mondta Kovács gúnyosan. — Gyáva. Erre oűakapott, hogyr kicsavarja Kertész kezéből a csúzlit. Az megadóan nyújtotta át. A hetedikesek a győzelemtől megiftasodva elfelejtettek a többi négy fogolyra vigyázni és azok kihasználva az alkalmat, Schmidt vezetésével kereket oldottak.

— Vigyázat! Elszöktek! Utánuk!

Páran, így' Kovács is, a fogoly

Kertész mellett maradtak, a többiek pedig Schmidték után vetették magukat.

Hirtelen a dombon feltűntek Zoliék. Szokásuktól eltérően, megpróbáltak csendben támadni. Kertész vette őket észre először.

— Meneküljetek! Jönnek a Zoliék! — kiáltotta ijedten, s mint egy megtorlástól félő áruló, megadóan követte a futó Kovácsékat.

De ezen már a futás nein segített. Zoliék csatárláncba fejlődve, egész a kertekig kergették őket. Schmidték meg ügyesen visszafordultak cs szembetámadták üldözőiket,

A csatát megnyerték.

Megkötözték a foglyokat és bevitték őket egy omladozó présházba * Magukra hagyták őket, mondván* hogy oldozzák fel kötelékeiket úgy. ahogy tudják, és diadalordítással levonultak az almáskertbe.

Mielőtt lopva bemásztak volna a kerítésen, haditanácsot tartottak. Kertészt, mint árulót halálra ítélték. Odaállították egy poros akácfához és az egész osztály ráfogta üres csúzlijait.

— Kivégző osztag! Árulóra célozz, tüzelj!

Egyszerre csattantak az üres csúzlik. Kertész bűntudattól sújtottan állt ott.

— Halj meg! — kiáltotta felé Zoli. Kertész nem mozdult, csak nézett,

— Halj meg, nem érted?! Főbe vagy lőve!

Odalépett hozzá és gyengén ellökte. Kertész kénytelen volt úgyr tenni, mintha meghalt volna. Keservesen nézett fel Zolira és alig hallhatóan mondta oda neki:

— Eltemetni azért nem fogtok ugye?

— Maradj így — parancsolt rá az öcsém, majd intett a fiúknak, hogy1 beszmászhatnak. Lefoglaltak egy egész almafát és nagyvígan lakmá- roztak. Schmidtnek, mint a nap hősének a legillusztrisabb helyen jutott zsákmány: fönt, a fa legtetején,

A halott Kertész sóvárogva nézett be a kerítésen. Zolinak megesett rajta a szíve.

—- Hé! Eriggy, szólj a, foglyoknak, hogy jöjjenek ide. Oldozd fel őket.

Félóra múlva az ötven fiú vígan dézsmálta az almát. De a béke szent volt, és mikor este elmeséltem az anyámnak, csak nevetett.

Benedek István