Népújság, 1956. július (11. évfolyam, 154-179. szám)

1956-07-03 / 155. szám

Érthetetlen huzavona egy kamra körül Billenő platójú traktor Egyszerű dolgos, munkásem- ber, s nem tudja megérteni azt a huzavonát, amit a felsőbb szer­vek kérelme ügyében véghez- visznek. A Kiskunfélegyházi Gépgyár dolgozója és a gyárban azt tapasztalja, hogy a munká­sok kéréseivel alaposan és lelki- ismeretesen foglalkoznak. Mivel a hivatalokat csak messziről sze­reti látni, azért fordult most is csak a tanácshoz, mert a szük­ség így kívánta. Ugyanis az az épület — Tóth Kálmán utca 3. —, ahol lakik, Barta János tulajdona. Barta Já­nosnak van még egy tanyája 5 hold földdel és egy háza. A lakáshivatal akkoriban csak a szobát és a konyhát utalta ki iaős Tóth János részére, bár a konyhán keresztül kellett be­járni a kamrába is. Idős Tóth Jí^ps akkortájt Barta Jánosnak megengedte, hogy használja a kamrát. Később nőtt a család. A szobakonyhás helyiségben két család talált helyet. Az idős Tóth-házaspár és a ve je, Kocsis József. Szükség volt most már a kamrára is. Idős Tóth János felkereste a városi tanács köz­séggazdálkodási osztályát és kér­te: nézzék meg a helyzetet és utalják ki részére a kamrát. A városi tanács a helyszínre sietett. Vizsgálódásának eredmé­nyét. hivatalosan is rögzítette, idős Tóth János részére kiutalta a kamrát, mivel az szervesen a lakáshoz tartozik. Az írás feltün­tette azt is, hogy a tulajdonos­nak más • megfelelő mellékhelyi­ségei is vannak a házban. Boldog volt a két család. Az öröm azonban korai volt. Mikor kézhez vette Barta János a ta­nács határozatát, rohant a me­gyéhez. Sajdik Andrásnak adta elő panaszát, aki a VKG-osztá- lycn előadó. — No, majd adunk annak a helyi tanácsnak — gon­dolta Sajdik, s meg sem vizsgál­va a való tényállást, az alábbi dörgedelmes határozatot hozta: »A Kiskunfélegyházi Városi Tanács VB, VKG-csoport, 1955. szeptember 22-én kelt 8091—20/ 1Ö55. vkg. számú határozatát megsemmisítem és Barta János fellebbezésének helyt adok. így határoztam, mert az iratokból (nem a reális valóság alapján, a szerk. megjegyzése) — meg­állapítottam, hogy a városi ta­nács olyan helyiséget utalt ki, mely nem tartozik hatáskörébe.« No, de ne is várjunk alapos­ságot. egy előadótól, hisz rette­netes sok dolga van. Persze, azért illett volna idős Tóth Já­nos segédmunkást is meghallgat­ni ebben az ügyben. Mivel Sajdik előadó író és olvasó em­ber, azt is észre kellett volna vennie, hogy a tanács világosan megírta: a konyhához tartozik a kamra. Sőt, hogy még érdeke­sebb legyen, megfelelő parag­rafusokkal is fűszerezte. Bizo­nyára ez elkerülte az előadó fi­gyelmét ..- ; Idős Tóth János bácsi, mikor kézhezvette az írást, kifakadt: — Ez volt az első, meg az utolsó, hogy beteszem a lábam a hiva­talba. Nagyon mérges volt. No, de ha már eddig fordult az ügy kereke, forgassuk tovább. Felvilágosítást kért ez ügyben a megyei ügyészségtől. Meg is jött a válasz: — Helyes volt a me­gyei tanács VB VKG-osztályá- nak 1956. április 24-én kelt 8091 —B—18/1956. számú határozata, melyben kimondotta, hogy a mellékhelyiségek tekintetében a tanács illetékes osztálya nem dönthet, az a járásbíróság ha­táskörébe tartozik. Ha per, úgymond, hadd legyen per! Járjunk már a dolog vé­gére! Az idős Tóth János úgy vélekedett, ha eddig megsétál­tatták, akkor még kibírom, ami hátra van. Fel is kereste a Kis­kunfélegyházi Járásbíróságot. A bíróság Barta János kerese­tét elutasította. Az indokolás közt megemlítette, hogy a bíró­ság megítélése szerint a konyhá­ból nyíló kamra szorosan a la­káshoz tartozik, s erre a 2252/ 1053. Kip. M. sz. utasítás, va­lamint a 11/1953. M. T. számú rendelet hatálya is kiterjed. — Egyébként erre utal a helyi ta­nács VKG osztálya is, — Ezt erősíti meg a Legfelső Bíróság Polgári Kollégiumának 325-ös számú és még más esetben kö­zölt állásfoglalása. Teliét a he­lyiség a kiutalás tárgyát képez­heti. Vakargatja a fejét idős Tóth János bácsi. S most már azt sem tudja, hogy ember-e, vagy asszony? A helyi tanács és a já­rásbíróság szerint neki jogos a kamra, a megyei VKG-osztály és a megyei ügyészség szerint Barta Jánosé. A jóisten sem tud most már eligazodni! Mire való ez a herce-hurca? Felháborító, hogy egyes vezető- becsztású emberek, félredobva az emberséget, a tárgyilagossá­got, ilyen lélektelenül intézzenek egy-egy ügyet. Megengedhetet­len, sőt tűrhetetlen, hogy egyes előadók magukat nagyobb sze­mélyeknek tekintsék, mint a ta­nács önállóságát, amikor az he­lyesen és körültekintően intéz­kedik. Meddig lesz még ilyen munkamódszer? Idős Tóth Ist­ván kálváriája már 9 hónap ja tart. Vajon, ha az illetékesek ilyen helyzetben lennének, akkor is ilyen gyorsan és érdemlegesen intézkednének? Tegyünk pontot az ügy végére, mégpedig úgy, ahogy a városi tanács ezt tavaly ősszel helyesen megtette. Venesz Károly Utakat, járdákat építenek Baján A jeges árvíz súlyos károkat okozott Baján a Szent László út külső szakaszán. Most az útsza­kasz helyreállításához is hozzá­fogtak. Az újjáépülő úttestet 420 000 forint költséggel maka- dám kövezettel látják el. Az Engels Frigyes utca Mars tér felé eső szakaszán új burkolat­tal látják el a járdatestet. Erre a célra 100 000 forintot fordíta­nak a községfejlesztési alapból. Ugyancsak 100 000 forint be­ruházással készül az új járda a Budai Nagy Antal utca és a Dó­zsa György út. találkozásától ki­indulva a szentistváni kerület­részben. CSAK HITEGETNEK MINKET Tudom, Fajszon sem könnyű a lakáskérdés, de nem is megold­hatatlan. Ha pedig egy kicsit több szív volna a község veze­tőiben, akkor segítenék a fiatal házasok boldogságát. De a mi vezetőink csak mondani tudják, hogy a fiataloké a jövő, meg hegy az ügyünket a szívükön viselik. Sajnos ez ma még nem egészen fedi a valóságot. Elmondom a mi esetünket. Fiatal házasok vagyunk, de hiá­ba megyünk a tanácshoz, hogy adjanak legalább egy kis szobát, mindig azzal küldik el az em­bert: -Jó kérem, majd a VB megbeszéli, jöjjön be holnap.« Be is mentem a megnevezett napon, de az volt a válasz: -ja, kérem nem jött össze a tanács- tagság, de majd vasárnap...« Ismételnem sem kell, hétfőn ugyanúgy fogadtak: -nem jött össze a tagság, a gyűlés elma­radt, nagyon sajnálom magát fiatalasszony, de várjon türel­mesen, majd holnap«. Kérem, hasson oda a Nép­újság, hogy legyen egy kicsit több szívük a mi vezetőinknek is, hogy fordítsanak nagyobb gondot a iiatalok lakáskérelmei­re. T. K.-né, 4c Fájsz A harkovi traktorgyár sorozatban gyártja a magánján6 al» vázú Diesel-traktorokat. A motor a gép farában van elhelyezve. A gép eleje csőkeretből van, amelyre különböző mezőgazdasági munkagépet lehet kapcsolni. Ez lehetővé teszi, hogy a trak ter­vezető jól lássa a sorközöket a kukorica, napraforgó, cukorrépa estb. művelése közben. A kapcsolt munkagépeket a traktoros ke-* zeli hidraulikus szerkezet segítségével. A traktort olcsó üzem­anyaggal működő D—14 típusú Diesel-motor hajtja. Az új gépet vontatásra is felhasználhatják. Szerkesztettek hozzá egy speciális billenő platói Is, amely a traktor alvázán nyugszik. A képen: a billenő platójú, szántó Diesel-traktor a harkovi traktorgyárban, időszerű tudnivalók Äjé ivóvízről A nyári mezőgazdasági munkák egészségügyének sok pro­blémája van. Ezek között is kiemelkedik a mezőgazdasági dol­gozók ivóvízellátásénak kérdése, mert nyáron az ivóvíz felmele­gedve könnyen fertőzővé válik, másrészt mert a kutak a munka­helytől távol lévén, az ivóvízcsere csak ritkább időközönként történhetik. Külterületi kútjaink egészségügyi szempontból nem megfelelő építésitek. Tanyáinkon szinte kivétel nélkül ásott kutak vannak, amelyek könnyen szennyeződhetnek, fertőződhetnek. Sok helyen kifogás alá esik a kút környéke is, mert a kutat állatitatásra is használják és a kút mellett pocsolyák, tócsák vannak, miknek szennyvize a téglafalú kútba beszivárog. Külterületi kútjaink kijavítása érdekében tegyük zárttá a kutat — ha lehet zártrendszerű szívószerkezettel, ha ehhez kevés a pénz, legalább tetőt készítsünk a fedésére. Töltsük fel a kút környékét, hogy a víz ne folyjék vissza. Szüntessük meg a kút környékén legalább 15 méter sugarú körben a pocsolyát, a trá­gyadombot, s egyéb tisztátalanságot. A tanyai ivóvíz még így is csak fertőtlenítő szerrel tehető megbízhatóvá. Fertőtlenítőszerül igen jól bevált az 1,6 százalékos argentum nitricum oldat, amelynek egy cseppje egy liter ivó­vizet hűvösön és védetten Jártás mellett hosszú órákra fertőző- mentesen megőriz. A fertőtlenítő cseppeket a gyógyszertárak bárkinek kiszolgáltatják. A történelem, bár századokban méri az időt, -Nagykönyve« mé­gis lapokból álló. Lapokból, ame­lyek a történelem legkisebb egy­ségeiből, a mindenkori mából te­vődnek össze, s e legkisebb egy­ségek eseményeit jegyzik tel a jelen és az érdeklődő utókor szá­mára a Ma krónikása — az Újság. Nem újkeletű, hogy a történel­met alkotó ember hírt vár: mi történt a nagyvilágban, avagy a szőkébb kisházában. Már idő­számításunk előtt 59-ben hírt ad a krónika arról, hogy Julius Caesar elrendelte az Aeta diur- na urbis, vagy populi — a neve­zetes napi újdonságok — s az Acta senatus jegyzékeinek ösz- szegyűjtését és kifüggesztését, valamint ezen hír- és esemény- anyagoknak szétküldését a nagy római birodalom összes provin­ciáiba. A -sejtelmes Kelet gyöngy­szeme«, az ősi kultúrájú Kínai Birodalom sok találmányával jóval megelőzte a nyugati né­peket. így a kínaiak első nyom­tatott hírlapja a King Pao, mely Pekingben jelent meg, 900 év­vel előzte meg a mai értelem­ben vett első európai újság, Ca-* rolus Johann 1609-től Strass- bufgban megjelenő hetilapját. Micsoda tér és mily nagy idő! Érdemes volna nyomonkövétni ezeknek a kiadványoknak az útját a római rabszolgaírnokok­tól. vagy az 1200 évvel ezelőtti Meg kínai nyomdától az olvasóig. Sajnos, a tér nagysága és az idő hiánya miatt ezt nem tehetjük meg, úgy véljük azonban nem kevésbé érdekes lesz, hacsak nagyvonalaiban is. de bemutat­juk a kedves olvasónak az újság útját a rotációsgéptől az önök ajtajáig. Ki szeretné az állott ételt? — az újság is csak frissen jó. So­kan talán nem is gondolják, hogy rövid idő alatt is milyen hosszú a sorja annak, amíg az újság a rotációsgéptől eljut az olvasóig. (Tulajdonképpen két folyamatról illik beszámolnunk, részben az érdekesség kedvéért, részben pedig azért, hogy elke­rüljük az önző jelzővel való 11- letést.) Amikor a város elcsendese­dik és a lakosság nyugovóra tér, akkor kezdődik a hírlaposok ro­hammunkája: harc a percekért. Pesten a Szabad Nép székházá­ban, ha minden jól megy, fél 1- kor indul az ország leggyorsabb és. legmodernebb rotációsgépe, s 5 perc sem kell az expedíció dolgozóinak, hogy pártunk köz­ponti lapját elkezdjék számlál­ni, kötegelni* majd továbbítani a Rökk Szilárd utcában beve­tésre álló autó- és motoros­karavánhoz. jött az ú Megjegyezzük, mielőtt tovább­mennénk, hogy a fővárosban megjelenő hírlapok (Szabad if­júság, Magyar Nemzet, Népsza­va, stb.) is mind ide futnak ösz- sze az éjféli órákban, hogy az­tán 500-as, vasárnap pedig a nagyobb terjedelme miatt 300-as kötegekbe csomagolva percek alatt 10 000 számra ömöljenek a két szállítócsúzdán a várako­zó járművek »tartályaiba«. A járművek nagyrésze ezután percek alatt a különböző pálya­udvarokhoz robog, hogy átadja terhét a MÁV ezidő szerint leg­gyorsabb vonatainak, a mozgó­postáknak, amelyek aztán 60— 80 kilométer sebességgel szá- guldva viszik a nap legérdeke­sebb híreit az ország szélrózsá­jának megannyi irányába. Olt, a robogó vonatokon, újabban pedig több vonalon hírlapmozgó- autókban olvassák, szortírozzák a különböző központi lapokat, helyiségek, vasúti és egyéb köz­lekedési szárnyvonalak szerint. Rövid az idő, az éjféli lapnyo­más és a koi'areggeli kézbesítés között. Nem túlzunk tehát, ami­kor azt állítjuk, hogy boszorká­nyos gyorsaság, begyakorlottság és kollektív összmunka eredmé­nye lehet csak, hogy a több százezer lappéldány oda és idő­ben is odaérkezzen, ahová kó­j ság rik, ahová irányították. Ez a magyarázata, hogy a posta leg- szakképzettebb és leggyorsabb dolgozói látják el ezt a fontos és felelősségteljes szolgálatot. Megyei lapunk, a Népújság előbb hagyja el a rotációs gépet budapesti testvéreinél, mivel a Bács-Kiskun megyei Nyomda Vállalat jelenleg még közel sem rendelkezik olyan technikai fel­szereléssel, mint a budapesti nyomdák. így, a mi gépmeste­rünk, Korányi elvtárs már jóval éjfél előtt felhelyezi a rotációs­gép nyomóhengerére a lap utol­só oldalának ólomlemezét. Ez a gép, ha nem is végez annyi mű­veletet, mint a Szabad Nép né­met gyártmányú rotója, de azért több, mint tízezer Népújságot nyomtat, hajtogat, vág egyszerre és számolja is a példányokat. A Népújság szállítása azután, ha közlekedési nehézségei miatt kacifántosabb is, mint sem ezt a térképre nézve gondolnánk, ha­sonló a központi lapokéhoz. Vi­szik mozgópostával, szállítják autóval, autóbusszal, továbbít­ják oldalkocsis motorkerékpá­rokkal, még csak a rendeltetési helyére nem kerül. Ha csak tő­mondatban is, de arra kellene válaszolnunk: miképpen jut el a Népújság községeinkbe, szocia­lista szektorainkba, hát még a tanyákra — a válasz olyan bo­nyolult, hogy nem férne el egy ilyen terjedelmű cikkben. Amit eddig leírtunk az újság útjáról, az a gyakorlatban időre átszámítva éjfél és hajnali 4 óra közé esik. Négy óra után érke­zik Kecskemétre az 529-es sze­gedi hírlapmozgó postaautójárat a központi lapokkal. A megér­kezett újságokat Krizsán Imre hírlapfelelős számolja, szortíroz­za, kinek mennyi jár, hogy mi­re fél 6—6 óra között bejönnek a postás dolgozók, pár perc után már indulhassanak is megszo­kott, s egyre jobban bővülő napi körútjukra. Megjött az újság! Az ország valamennyi „megyéjében, így ná­lunk is — ez az a jelszó, amely­re a kora reggeli órákban meg­élénkülnek a postahivatalok, hi­szen a hírlapkezelési szabályzat értelmében a napilapokat a be­érkezéstől számított 30 percen belül ki kell osztani. így a még alvó város első megmozdulását az üjságkézbesítés jelenti. Ha az újsággal foglalkozó pos­tások munkájában talál is még hibát az olvasó, gondoljon arra, hogy ezek az emberek minden­nap versenyt futnak az idővel azért, hogy minden újságolvasó reggeliző asztalán ott legyen s kedvenc lapja, mielőtt műnkébe indul. Sándor Géza

Next

/
Oldalképek
Tartalom