Népújság, 1956. július (11. évfolyam, 154-179. szám)

1956-07-20 / 170. szám

& Politikai Bizottság koüsàsnoléfcs m Einpositi Vezetőségnek

(Folytatás az 1. oldalról.)

gunkban a szocializmust, minél biztonságosabban emelhessük népünk életszínvonalát, ami egész munkánk egyik legfontosabb célja. Ez a hatalmas aktivitás, cselekvőkészség, alkotó, segítő bírálat, amely a tömegekből kibontakozik, mérhetetlen, lebírhatatlan erő. Pártunknak és vezetésének értenie kell ahhoz, hogy ezt az erőt sikeresen használja fel az előttünk álló feladatok eredményes megoldására.

Ezt a megnövekedett aktivitást mutatja az a vita is, amely a második ötéves terv irányelvjavaslata körül kibontakozott és valósággal népi mozgalom jellegét öltötte. Ismeretes, hogy csupán írásban több mint 35 00Ü javaslatot tettek a fizikai dolgozók, értelmiségiek, szövetkezeti és egyénileg gazdálkodó parasztok, különféle kisemberek, szervezetek, tudományos és egyéb intézmények. Mindez azt mutatja, hogy a mi rendszerünk igazi népi rendszer, hogy a dolgozók, ha bírálják is egyes hibáinkat és kinövéseinket, ha fellépnek a bürokratizmus ellen, magukénak vallják népi demokratikus rendszerünket.

Nem feledkezhetünk meg az osztályellenségről

Ugyanakkor azonban, amikor kibontakozott és tovább kibontakozik a pártban és a párton kívül a tömegeknek ez az aktivitása, amelyet mindenképpen bátorítani, fejleszteni, s a pártnak irányítania kell, egyben az ellenség is kísérletet tesz arra, hogy megpróbálja a maga számara kihasználni a helyzetet. Természetesen, súlyos hiba volna mindenkit, aki egy, vagy más kérdésben nem ért egyet a párttal, vagy annak vezetésével, ellenségnek tekinteni. Nem szabad elfelejteni, hogy az új helyzetben sok rendes párttagnál és pártonkívülinél van értetlenség, hogy nem könnyű tájékozódni az új viszonyok közölt, s hogy egyeseket az ellenség is megzavar anélkül, hogy ezt ők maguk is észrevennék. Aki nem lát tisztán, az még nem ellenPártunk fő irányvonala építése, népünk, <x

Jogosan lehet feltenni a kérdést, hogyan jött létre ilyen helyzet? Vajon nem volt helyes pártunk politikája, pártunk főirányvonala a XX. kongresszus előtt és a XX. kongresszus után? Pártunk politikája lényegében helyes volt, pártunk főirányvonala megfelelt a szocializmus építése, népünk, az ország érdekeinek! A Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresz- szusa után, a márciusban tartott Központi Vezetőségi ülésen nem volt lehetőség arra, hogy maga a Központi Vezetőség részletesen kidolgozza azokat a tennivalókat és intézkedéseket, amelyeket a XX. kongresszus szellemében, a magyar viszonyok figyelembevételével meg kell valósítanunk; Talán helyesebb lett volna egy hónappal később tartani a Központi Vezetőség ülését és mindjárt a Központi Vezetőség ülésén a konkrét tennivalókat is magában foglaló határozatot elfogadni. így a Központi Vezetőség a Politikai Bizottságnak csak általános utasítást és irányelveket adhatott arravonatkozóan, hogy milyen módon dolgozza ki a tennivalókat. A Politikai Bizottság ehhez a feladathoz hozzáfogott.

Mi úgy gondoljuk, hogy a XX. kongresszus után a Politikai Bizottság irányvonala helyes volt. De a helyes politikai elgondolások, helyes politikai állásfoglalás végrehajtásában és megvalósításában egy ideig volt bizonyos tétovázás, huzavona. Ebben szerepet játszott az, hogy a Központi Vezetőség első titkára, Rákosi elvtárs — bár igyekezett -- nem tudta teljes mértékben az új követelményeknek megfelelően átállítani saját munkái

Ség, éppen az ellenség próbálja elérni, hogy mindenkit egy zsákba gyömöszöljünk, hogy az egy, vagy más kérdésben nem kellő megértést vagy értetlenséget tanúsító embereket azonosítsuk az ellenséges elemekkel, mert az ellenség számára szükséges ez, mint valami fedezék. Mindenesetre, ha az ellenséges elemekkel azonosítanánk azokat, akik nem helyesen tájékozódnak az új helyzetben, akik egy és más kérdésben értetlenséget tanúsítanak, ezzel nem a pártnak, nem a munkásosztálynak, nem a népi demokráciának használnánk, hanem az ellenségnek.

Azonban megfeledkezni arról, hogy ellenség van, hogy az ellenség az utóbbi időben aktivizálódik, — s hogy különösen a külső imperialista erők megkísérlik a belső reakciós erőket mozgásba hozni, s abból kiindulni, hogy most mér teljes az osztálybéke bent az országban, s nemzetközileg, hogy mindenki »jóember«, — végzetes hiba volna. Nem kommunisták, hanem burzsoá liberálisok volnánk, ha mi ilyen módon ítélnénk meg a helyzetet. Az osztályellenség igenis működik. És részben sikerült befolyása alá kerítenie jóhiszemű, becsületes, megtévedt embereket is. Jó órában mondjam, nálunk Poznan nem volt, de az egyik imperialista rádió azt, ami a Petőfi Körben történt, dicsekedve kis- Poznannak nevezi. Persze, a Petőfi Körben voltak helyes dolgok is, amint azt a Központi Vezetőség június 30-i határozata világosan megállapította. A Petőfi Körben sok becsületes, pártunkhoz, népi demokráciánkhoz hűséges ember volt, köptük nem kevés számú kommunista, aki félti a pártot, feltétlen híve a szocializmusnak, jó magyar hazafi és egyben proletárinternacionalista is. Ugyanakkor azonban azt is meg kell mondani, hogy a Petőfi Körben és körülötte kezdett egy második politikai centrum kialakulni, amely szemben állott az ország igazi politikai központjával, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségével. Kétségtelen, hogy ennek szervezett jellege volt.

megfelelt a szocializmus ország érdekeinek

ját és a Politikai Bizottság, s a Központi Vezetőség titkárságának munkáját, amely utóbbinak elsősorban feladata a Központi Vezetőség és a Politikai Bizottság határozatai végrehajtásának biztosítása. Belejátszottak ebbe a tétovázásba a személyi kultusz és a törvényesség kérdésében régebben, főként 1953. júniusa előtt elkövetett súlyos hibák, amelyeknek felszámolása még 1953-ban elkezdődött, de közben egy időre némileg megtorpant, hogy azután újabb lendülettel folytatódjék, s végül most elérkezzék a befejezéshez. Végül hozzájárult a bizonytalansághoz az is, hogy a Politikai Bizottság nem érezte maga mögött — s ennek különféle okai voltak — a Központi Vezetőség egységes támogatását. Ellenkezőleg, azt érezte, hogy a Központi Vezetőségben, részint a Politikai Bizottsághoz, vagy annak egyes tagjaihoz való viszony tekintetében nincsen meg a teljes egyöntetűség, s másrészt nincsen teljes egység a párt által követendő politika minden kérdésében a Központi Vezetőség tagjai között.

Persze, hogy a helyzet így alakult, ebben mindenekelőtt a Politikai Bizottság a hibás, mert nem volt elég határozott és bátor a gátló tényezők felszámolásában; mert nem vezette következetesen az eszmei-politikai harcot a múltbeli hibák felszámolásáért és a XX. kongresszus szellemének érvényesítéséért a magyar viszonyok között, valamint állami, társadalmi, gazdasági és pártéletünk következetes demokratizálódásáért. Bár a pártszervezetekben vitatkoztak, a párttagság aktivizálódott, a pártmunka felélénkült, a legfontosabb, az ország egész sorsát érintő kérdésekről mégsem elsősorban a párton belül folytak a viták, s nem a Központi Vezetőség, a Politikai Bizottság, a vezető pártszervek irányításával. Meg kell jegyezni, jóllehet ez nem a döntő, hogy emellett a DISZ Központi Vezetősége, illetve ennek intéző bizottsága is hibát követett el, amikor a Petőfi Kör vezetését kiengedte a kezéből. Súlyos hiba volt továbbá részünkről, hogy kiengedtük a kezünkből a Szabad Nép és általában a sajtó irányítását, s nem megfelelően irányítottuk a rádiót, ami természetesen nem kis zavart okozott pártkádereink, aktivistáink, párttagságunk és a becsületes, pártunkhoz ragaszkodó, népi demokráciánkat támogató dolgozók között:

A Politikai Bizottság, s ez utóbbinak kezdeményezésére a Minisztertanács is számos intézkedést tett és további intézkedések meghozatalát készítette, s készíti elő a túlzott centralizmus megszüntetésére az államigazgatásban és a népgazdaságban. Elindította az államigazgatás és az egész államgépezet egyszerűsítésének fontos munkáját. Lépéseket tett a demokratizmus kiszélesítésére. Ugyanakkor azonban, minthogy nem maga irányította az eszmei-politikai harcot, ez helytelen irányba csúszott. Igenis, vitázni kell. Részleteiben és alaposan meg kell vitatni a párt politikáját, s az ország előtt álló fontos feladatokat. Mint említettem, nem volt helyes, hogy az alapvető kérdéseket nem a párt- szervezetekben vitattuk meg. Ezen változtatnunk kell. De persze, nemcsak a pártszervezetekben lehet és kell vitatkozni. Vitatkozzanak egymás között a biológusok, a közgazdászok, a filozófusok, a történészek, a fizikusok, írók, stb. Nem feltétlenül szükséges, hogy a párt és annak vezetése mindenben és mindenkor közvetlenül beleszóljon az

ilyen vitákba. Vitázni kell a pártban, de a marxi-lenini párt — mint ahogyan ezt tanítónk, a nagy Lenin mondotta —, nem vitaklub, hanem harci szervezet. Ezért vitázni lehet, sőt kell a határozat meghozatala előtt, a határozatot pedig a párt minden tagjának, minden szervezetének és mindén szervének végre kell hajtania. S ehhez még hozzá kell fűzni, hogy a párt a vita híve, a szabad véleménynyilvánítás _hi- ve, de nem engedhet teret az ellenséges nézetek hirdetésének, olyan nézetek hirdetésének, amelyek ellentétesek népi demokráciánk lényegével, annak, alkotmányával. A pártnak szüksége van szövetségesekre. Együtt akar működni minden becsületes hazafival, minden jószándékú és jóhiszemű emberrel, mégha ezek nem marxisták-leninisták is! De a párt — ezt félreérthetetlenül megmondjuk — nem tehet és nem tesz engedményeket a mar- xizmus-leninizmus kérdésében, nem alkudhat meg, és soha nem fog megalkudni ideológiai kérdésekben!

Gazdasági feladataink

Ami az ország gazdasági helyzetét illeti, ez 1954 óta — bár viszonylag lassan —, de állandóan javul. Az ipari termelés 195ü* I. félévi tervét nemcsak teljesítettük, de több, mint 2 százalékkal túl is teljesítettük. Emelkedik a termelékenység és csökken az önköltség is. Van valamelyes javulás a műszaki színvonal fejlődése terén, jóllehet ezt a javulást kielégítőnek egyáltalán nem lehet elismerni. Külkereskedelmünk 1955-höz képest lényeges javulást mutat. De helyzetünk még mindig feszült. A tőkés országok felé való eladósodásunkat a múlt év vége óta sikerült megállítanunk, s ha jól dolgozunk, úgy ez év végéig tőkés adósságunk bizonyos csökkentését is elérjük. Ügy látszik azonban, hogy a viszonylagos eredmény mellett a kitűzött fel« adatot e téren előreláthatóan nem fogjuk teljes mértékben elérni. Igen nehéz, s ez jelenleg népgazdaságunk legnagyobb problémája, országunkban a tüzelő- és fűtőanyag-ellátás, s ezenkívül az ipar ellátása néhány nyersanyaggal, főként fémekkel. Ami a tüzelő- és fűtőanyag-ellátás nehézségeit illeti, ezek túlnyomórészt onnan származnak, hogy legjelentősebb nyersolajvidékünk, a nagylengyeli mező erősen elvizesedik, s annak érdekében, hogy a föld mélyében lévő olajat, ha hosszabb idő múlva is, de megkapjuk, kénytelenek voltunk a nyersolajtermelés tervét ez évben az eredeti előirányzathoz képest menetközben mintegy 320 ezer tonnával csökkenteni: Ez a mi viszonyaink között igen nagy mennyiség, összesen kb. 1 millió tonna szénnek felel meg» És bár nagyszerű bányászaink a széntermelés tervét túlteljesítik^ s azt kérjük tőlük, hogy az 1956. II. félévében legalább 300 ezen tonnával adjanak több szenet az országnak, mint amit a terv előír, látni kell, hogy a tüzelőanyag- és fűtőanyag-kérdést ez egymagában nem oldja meg. Ezért a kormány mindent elkövet e nehéz kérdés megoldására. A másik igen nehéz kérdés az anyag- ellátásban a réz, az ón és néhány más fém és vegyianyag problémája. Itt is azon leszünk, hogy a kérdést ha nem is tudjuk teljes mértékben azonnal megoldani, de elérjük, hogy az ellátást elviselhetővé tegyük, g hogy 1957-ben az anyagkérdésben a jelenlegi feszültségét alapjában megszüntessük. Ami a mezőgazdaságot illeti, bár végleges véleményt mondani nem lehet, úgy látszik, hogy jó közepes termésre számíthatunk, s ez elősegíti népgazdasági terveink zavartalan megvalósítását.

Ä párt figyelsnéS most a tennivalókra, a feladatokra, as alkotó szocializmust építő munkára kell összpontosítani

Ügy gondolom, hogy a jelenlegi helyzetben a múlt és a jelen mindenekelőtt annyiban foglalkoztatja a Központi Vezetőséget, hogy helyesen tudjuk meghatározni az előttünk álló feladatokat, hogy helyesen állapítsuk meg a tennivalókat. A párt figyelmét nem a múltra kell fordítani. A hibákat látni kell, ismerni kell azok okait, a körülményeket, amelyek a hibákhoz vezettek, s ennek segítségével ki kell javítani a hibákat. De az önbírálat nem önmarcangolás. A párt figyelmét most nem azokra a hibákra kell összpontosítani, amelyeket mi magunk fedtünk fel, minden külső kényszer, vagy nyomás nélkül, hanem a tennivalókra, a feladatokra, az alkotó, szocializmust építő munkára. A múlt kérdéseit, hibáit megvitattuk, s ezen az ülésen megvitatjuk. A Központi Vezetőség, a Politikai Bizottság már tett számos hathatós intézkedést a múlt súlyos hibáinak felszámolására, s a Központi Vezetőség jelen teljes ülésén további intézkedések születtek 'is születnek ennek érdekében, s azért, hogy ilyen hibák soha többé meg ne ismétlődhessenek. Pártunk, munkásosztályunk érdeke azt követeli, hogy ezzel ezeket a kérdéseket lezárjuk és új, tiszta lapot nyissunk a párt történetében.

Szilárd elvi egységgel előre a szocializmus építésének útján

Nem a párt, a munkásosztály, a nép érdeke az, hogy mi most a hibákon rágódjunk, a múlt hibáiban vájkáljunk. A párt, a munkásosztály, népünk érdeke, hogy előremenjünk a szocialista demokrácia, a szocializmus építésének, népgazdaságunk fejlesztésének, az életszínvonal emelésének széles országútján! Ehhez szilárd elvi egység kell, mindenekelőtt a Központi Vezetőségben, ezen túlmenően a Központi Vezetőség, s annak politikai szerve, a Politikai Bizottság között, továbbá a Központi Vezetőség, a Politikai Bizottság és a széles pártaktíva között, s végül az egész pártban. Ehhez az kell, hogy pártunk valóban az azonos nézeteket valló, egy és ugyanazon politikát megvalósító emberek önkéntes harci szövetsége legyen. Ez a feltétele annak is, hogy pártunk méginkább összeforrjon a milliós pártonkíviíli tömegekkel!

A Központi Vezetőség egysége, a párt egysége, világosan meghatározott elvi alapon, s ilymó- don a cselekvés teljes egysége a záloga annak, hogy úrrá legyünk minden nehézségen, s a lehető legnagyobb mértékben hasznosítsuk azt az igen kedvező helyzetet, amelyet a népi demokratikus országok, az egész szocialista tábor számára, főként a Szovjetunió Kommunista Pártjának és kormányának helyes, bátor, következetes lenini politikája teremtett meg az utóbbi három év folyamán, s amely politikára a koronát a Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusa tette fel.

Melyek tehát a legfontosabb feladatok, amelyeket meg kell valósítanunk, amelyek pártunk, államunk, egész országunk előtt állanak?

Mindenekelőtt biztosítanunk kell, minden ingadozás nélkül, az ország további demokratizálását. Ezzel a feladattál a Központi Vezetőség elé terjesztett határozati javaslat részletesen foglalkozik. De ez a demokratizmus proletár szocialista demokratizmus és nem burzsoá demokratizmus, mint ahogy ezt egyesek elképzelik. A demokratizálás nem utolsó sorban azt jelenti, hogy nagyobb szerepet kell biztosítani az országgyűlésnek. El kell érni, hogy az országot, az egész népet érintő legfontosabb kérdések lehetőleg ne a 1

Népköztársaság Elnöki Tanácsának törvényerejű rendeletéi útján, hanem az országgyűlésben kerüljenek eldöntésre és megvitatásra. Ezért az országgyűlésnek gyakrabban és szélesebb napirenddel kellene üléseznie» Szükségesnek látszik növelni az országgyűlés bizottságainak szerepét és aktivizálni munkájukat: Mindent el kell követni, hogy az országgyűlési képviselők szorosabb kapcsolatban legyenek választóikkal, beszámoljanak nekik. Annak érdekében, hogy a szorosabb kapcsolat lehetővé váljék, a Politikai Bizottság véleménye szerint, javasolni kell a jelenlegi lajstromos választási rendszer megváltoztatását, s az egyéni kerületek szerinti rendszer bevezetését. Ez lehetőséget ad majd a közvetlen kapcsolatra, s lehetővé teszi, hogy az életbe átültessük Népköztársaságunk Alkotmányának azt a követelményét, hogy a választóknak módjuk legyen leváltani a képviselőt, aki nem képviseli a választók akaratát.

Az országgyűlés aktivizálásával egyidejűleg meg kell növelni, véleményünk szerint, az Elnöki Tanács szerepét is.

Ugyanakkor a Minisztertanácsnak fokozottabb mértékben kell a legfontosabb gazdasági, kulturális, politikai és egyéb kérdésekben az irányítást kezébe venni, de csak a legfontosabbakban, ezzel növelve a miniszterek, a fővárosi és a megyei tanácsok, s általában a helyi tanácsok szerepéi,

Biztosítsuk a nép íokozott részvételét a hatalom gyakorlásában

A felsőbb szervektől az alsóbb szervekhez jelentős számú funkciót kívánatos leadni, tényleges hatáskört kell biztosítani számukra, kezdeményezésüket fokozni kell. El kell érni, s e teklh(Folytata* a 3. oldalon)