Népújság, 1956. július (11. évfolyam, 154-179. szám)

1956-07-19 / 169. szám

Takarítsuk be veszteségmentesen az értékes somkórómagot libben az évben a mag-som- i kórók bővebb termést ígérnek, mint bármelyik előző évben. A termelőkön a sor, hogy ennek a nagyfontosságú növénynek érté­kes magját minél kisebb vesz­teséggel takarítsák be. Általában nagy a tájékozat­lanság az aratás helyes időpont­jának megválasztása körül. A somkóró magja nagyon egyenet­lenül érik és könnyen pereg. A somkórót akkor kell aratni, ami­kor az állomány túlnyomó ré­szében a szár sárgásbarna és a szár alsó harmadán lévő füzére­ken a magtokok sötétbarnára, vagy szürkésbarnára színeződ- tck. Ilyenkor a szár középső harmadán a mag viaszérésben van és a táblán több helyen vi­rágok is láthatók. Semmi esetre sem szabad megvárni, amíg a virágok teljesen eltűnnek, mert ekkorra az alsó harmadon lévő magok teljes érésbe mennek át és leperegnek. A somkóró aratását harmattal végezzük, mert ilyenkor pereg legkevésbé. Nagyüzemi1 gazdasá­gokban az aratás célszerűen és gyorsan végezhető gépi vagy fo- gatos fűkaszáló gépekkel. A le­aratott somkórót kisebb — 20— 25 centiméter átmérőjű kévék­be kell kötni, s ezeket 18—20 kévés kúpokba rakjuk össze. A kúpokat az időjárástól függően 8—18 napig hagyjuk utóérni. Ez rendkívül fontos, mert az ara­táskor a, magtermésnek csak 35 —40 százaléka teljesen érett. A somkóró cséplésc a legki­sebb veszteséggel úgy oldható meg, hogy kombájnnal csépiünk. A gépet kúpról kúpra járatjuk és a kévéket közvetlenül a gép­be adjuk. Kis gazdaságokban a somkórót célszerű asztagba rak­ni. Az asztag tetejét szalmával vastagon le kell födni, hogy be ne ázzon, mert a beázott asztag- ban a somkórómag pár nap alatt csírázásnak indul. Ha szé­rűre hordjuk a somkórót, a hor­dáshoz feltétlenül ponyvával el­látott szekeret használunk, s a hordást mindig a hajnali vagy az esti órákban végezzük. Egyé­ni gazdáknál, ahol a mag-som- kóró területe kevés és a közös szérű nagyobb távolságra esik, eredményesebb a kézi cscplés. A somkórókúp mellé ponyvát, pok­rócot terítünk, s a kévéket eze­ken verjük ki, A kézi cséplést akkor célszerű végezni, amikor az időjárás tartósan száraz és meleg, mert ilyenkor a mag kis ütésre is pereg. Jelentős szeniveszteség szo­kott előfordulni a cséplés alkal­mával, amikor megfelelő apró- magrostákkal fel nem szerelt és rosszul beállított cséplőgépen engedik át a somkórót. Erre na­gyon kell ügyelni a gépállomás szakembereinek. Nagy homokterületek megja­vítása függ az idei jó termés- eredményt ígérő somkórómag begyűjtésének sikerétől. Őrizzük meg tehát minden szemét. Gál József Büszkék vagyunk rájuk Szász József tehenész 1956. évi tejtermelési tervét 4 hónap­pal, Kiss Imre 3.5 hónappal a határidő előtt teljesítette ter­melőszövetkezetünkben. Kiváló tehenészeink eredmé­nyére büszkék vagyunk. A múlt évben elért 1250 literes tejter­meléssel szemben az idén 2100 litert vállaltak tehenenként, — amit a határidő előtt 4, illetve 3,5 hónappal teljesítettek is. A tehenészetben elért jó ered­mény köszönhető derék takar­mányosainknak: Baranyi József, ifj. Szász Márton elvtársaknakis. A jó munka révén szövetke­zetünkben a múlt év novemberi 2.3 literes istállóátlag 9.3 liter­re, a 3.2 literes fejési átlag pe­dig 11 literre emelkedett fél év alatt. A tsz igazgatósága és párt- szervezete dicséretben részesí­tette a fenti elvtársakat kiváló munkájukért. Bódogh József elnök, Dózsa Tsz Kkfélegyháza Tagdíjiizetés — párttagokkal való foglalkozás Most tartják pártalap­szervezeteinkben a pártcsoport- bizalmiak ujjáválasztását. A bi­zalmiak egyik feladata a tagdí­jak beszedése. Sokoldalú mun­kájuknak ezzel a részével kívá­nunk foglalkozni, a kiskunhalasi járás vizonylatában. A kiskunhalasi járási párt­végrehajtó bizottság ez év már­ciusában kettős célt tűzött a pártcsoportbizalmiak elé. Egy­részt a tagdíjfizetési átlag növe­lését, másrészt a tagdíjhátralé­kok felszámolását. A határozat végrehajtását azonban nem segí­tette a járási bizottság, nem el­lenőrizte megfelelően. A bizal­miak a határozat könnyebben végrehajtható részén, a tagdíját­lag növelésén dolgozlak aktívab­ban, s így a járási átlag 4,37 fo­rintról 5,39 forintra növekedett. A fizetők arányszáma ugyanak­kor csak alig 1,2 százalékkal ja­vult. A járási párt-végrehajtó bi­zottság júniusban újra megtár­gyalta a tagdíjfizetést. Megálla­pította, hogy az elért eredmé­nyek csak a párt anyagi erejét növelik, politikai eredményt vaj­mi keveset értek el. Ügy dön­töttek, hogy a párt-végrehajtó bizottság és a munkatársak kollektív feladatává teszik ezt a munkát. Felkeresik a járásban a tagdíjjal hátralékos eivtársa- kat. Mikor k int a községi pártbizottságoknál, alapszerve­zeteknél tájékoztatást kértek, azt a választ kapták: »Többször foglalkoztunk a hátralékosok­kal, nem mentünk semmire ve­lük, ki kell őket zárni a párt­ból.-« Nem valami megnyugtató válasz. Vajon csakugyan ilyen reménytelen a helyzet? A ta­pasztalat mást igazol. Kiss Jánosné elvtársnő, a já­noshalmi IV. körzet pártalap- szervezetének tagja, két és fél éve nem fizetett tagdíjat. Mi­ért? Adjuk át neki a szót ;.. — »1948. óta vagyok párttag. Az én 56 éves fejem azonban már nem fog úgy, ahogy kellene. Jártam pártoktatásra. Amit ott­hon megtanultam, nem jutott eszembe a szemináriumon. A többiek hozzászóltak, én nem tudtam. Nagyon szégyeltem ma­gam. A taggyűléseken is így voltam. Hát inkább el se men­tem. Nem vagyok én már hasz­nára a pártnak, ezért nem fize­tek tagdíjat sem.« Hegedűs elvtárs megkérdezte tőle, sze­reti-e a pártot? Igen, Kiss elv­társnő szeretettel beszél róla. Meg is védelmezi azokkal szem­ben, akik rágalmazzák. Hege­dűs elvtárs megnyugtatta, hogy ilyen párttagtól ez elegendő. — Kiss elvtársnő kijelentette: »Ezután örömmel fizetem a tag­díjat és a taggyűlésre is eljá­rok.« Amikor ezt meghallotta egy másik idősebb elvtársnő, aki a földművesszövetkezetnél taka­rítónő és nemrég zárták ki a pártból, lekereste Hegedűs elv­társat, hogy 6 is szeretné, ha visszavennék, örömmel fizetné a tagsági díjat. Ö is úgy volt a párttal, mint Kissné. A tapasztalatok zöme azt mutatta, hogy a tagdíjhát­ralékosok nagyrésze idős párt­tag. Sokan közülük a tanyán laknak, 6—8 kilométerre a falu­tól. A bizalmiak nemigen fog­lalkoztak velük. Amikor már hosszabb ideje hátralékossá vál­tak, felszólították őket, menje­nek be a taggyűlésre, ott majd rendezik az ügyüket. Legtöbb­jük nem ment el, mert félt, hogy kigúnyolják őket. Ez arra figyelmeztet, hogy nagyobb sze­retettel kell foglalkozni az idős párttagokkal, több megbecsülést kell biztosítani számukra, hi­szen hűségesen ragaszkodnak a párthoz, A fiatalabbak között is van hátralékos. Rémen például Sző­ke Mihály 26 éves elvtárs, 37 havi tagdíjjal maradt el. Tsz- tag volt, saját hibáján kívül megdöglött, a kezére bízott ló. Ezért kizárták a tsz-ből. Na­gyon el volt keseredve. A párt­ból még csak feléje sem néztek. Nem mert a taggyűlésre menni, mert Pálinkás elvtárs, párttit­kár is egyetértett kizárásával* Elővette tagkönyvétj A köny* vecske gyönyörűen, tisztán volt tartva. Látszik rajta, hogy féltő gonddal vigyáz rá. Mikor a já­rási pártbizottságtól Kákái elv­társ felkereste, azt mondta ne­ki: »Bízom a pártban, engedjék kifizetnem tagdíjhátralékom* Nagyon elmaradtam, de 37 hó­nap óta Kákái elvtárs az első, aki a párt részéről felkeresett.« Többíelé tapasztalták a járási bizottság tagjai, munka­társai, hogy a bizalmiak egy­szerűen hanyag munkát végez­nek és sok esetben el sem vi­szik a tagsági bélyeget a tagok­hoz. Vannak persze olyan párt­tagok is, akik jogtalan követe­lésekkel fordulnak a párthoz. Szeretnék párttagságukat, adó­beadási kötelezettségeik csök­kentésére felhasználni. Akik elvtársias beszélgetés után sem hajlandók megérteni, hogy ilyet nem lehet csinálni, hiszen a szo­cializmus építése a párttagok­tól éppen példamutatást kíván — azok valóban nem érdemlik meg, hogy pártunk tagjai le­gyenek. Az ilyenek azonban a tagdíjhátralékosok igen kis ré­szét képezik. A kiskunhalasi járási párt- bizottság tapasztalataiból azt a tanulságot vonhatjuk le, hogy a pártcsoportbizalmiak munká­ját meg kell javítani a tagdíj- fizetés terén is. A bizalmiakra a párt legdrágább kincse, a párt­tagság van bízva. A két taggyű­lés között nekik kell problé­máikkal, nevelésükkel foglal­kozni, a feladatok végrehajtá­sára mozgósítani. A tagdíjbesze­dés nem egyszerűen adminiszt­ratív pártgazdasági munka: Amikor egyes párttagok beszün­tetik a tagdíjfizetést, a háttér­ben a nevelés, a problémáikkal való foglalkozás hiánya mutat­kozik meg. A pártmunka további fellendítésének fontos feltétele, hogy az újonnan választott pártcsoportbizalmiak szívvel- lélekkel foglalkozzanak a hoz­zájuk tartozó párttagokkal. Nagy Ottó ■ctsasaiia« Felépül legszebb hidunk: az Erzsébet-híd Újjáépült hídjaink egy ki­vételével ma már ismét büszkén Ívelik át a Dunát. Szám szerint ugyan ma eggyel több hídja van Budapestnek, mint a háború előtt, mert áll a Kossulh-híd és az első ötéves tervben elkészült ■a Sztálin-híd. Az Erzsébet-hídra azonban csak a pesti oldalon megmaradt toronykapuzat em­lékeztek A második ötéves terv során megkezdődik Budapest utolsó roncshídjának, az Erzsébet-híd- nak felépítése is. A Közlekedés­éi Postaügyi Minisztérium híd­főosztályán és az UVATERV tervezőirodáiban javában folyik a hatalmas munka előkészítése. Áz újjáépítés küszöbén nem ér­dektelen visszapillantani az Er­zsébet-híd születésének viszon­tagságos történetére. A millenniumot megelőző Az új Erzsébet-híd években, 1893-ban egyidőben ír­tai* ki nemzetközi pályázatot a Ferenc József-híd és az Erzsé- bt t-híd terveire. Az Erzsébet- lűd pályázatára több mint öl­vén, zömében külföldi pályamű érkezett be, A bíráló bizottság azonban egyik tervet sem tar­totta kivitelre alkalmasnak. Ma­gyar mérnököket bizlak meg új terv elkészítésével. Kherndl An­tal műegyetemi tanár dolgozta ki a merevített függő-híd stati­kai számításának módszerét, Beke József, Gálik István mér­nökök és az Államvasutak Gép­gyára hadosztályának mérnökei együttesen készítették el a híd­szerkezet terveit. A hid tellát magyar mérnökök alkotása. Az Erzsábet-hid építését 1898- bán kezdték meg, akkor a világ legnagyobb függőhídjának ké­szült. Középső nyílásának tá­maszköze 290 méter, az egész híd hossza 374.4 méter volt. Több mint 30 évig az Ere.sébct- híd volt a világ legnagyobb lánc- hídja és karcsú vonalvezetése, szelíd ívelése egyik legszebb látványossága volt fővárosunk­nak. Most, hogy az ujjáépülés na­pirendre került, sokat folyt a vita, vajon eredeti formájában, vagy más tervek szerint épít- 'sék-e fel újra az Erzsébet-hidat. Igen helyesen az eredeti híd új­jáépítése mellett döntöttek. — Ugyanakkor azonban figyelem­be vették a hídépítési technika haladását, a fejlődő közlekedés, a nagyobbarányú forgalom kö­vetelményeit. Az újjáépülő Erzsébet-híd kül­ső képe olyan lesz, mint az ere­deti volt, mégis sok újítást haj­tanak majd végre szerkezetén. Az ötvenhárom évvel ezelőtt el­készült hídba annak idején 11 ezer tonna vasat építettek be, az újjáépítésnél sokkal keve­sebb, de lényegesen szilárdabb vasanyag kerül felhasználásra. A 11 000 tonnás hídból a rob­bantás nyomán mintegy 8000 ton­na zuhant a folyamba, ennek nagy részét azóta kiemelték, most még 500 tonna lánc és a mere­vítő tartókból 100 tonna súlyú vasszerkezet pihen a hullámsír­ban és várja mielőbbi kiemelé­sét. Megmaradt a híd pesti ol­dalának kapuzata, amely egy­maga mintegy 1000 tonna. A szakértők megvizsgálták a tor­nyot és megállapították, hogy eltérd ülése ellenére a kapuzat megtartható. A lehorgonyzó lán­cokat azonban ki kell cserélni. Megfelelő megerősítéssel és át­alakítással megmaradhatnak a hídfőknél levő alépítményei* is, ami nemcsal* a munkálatok szempontjából, hanem költség­megtakarítás miatt is igen fon­tos, mert ezek az alépítmények több mint 100 millió forint ér­téket képviselnek. Maga az új híd sokkal teher­bíróbb lesz és sokkal nagyobb forgalmat tud majd lebonyolíta­ni, mint elődje. Bár a híd nem lesz szélesebb, mint az eredeti volt, a kocsipályát két villamos vágánypáron kívül további két járműsáv szélességre bővítik ki: A híd merevítő tartójának ma­gasságát valamivel alacsonyabb­ra tervezik, a taríólánc is kissé lejebb függ. A régi Erzsébet-híd a közlekedés szempontjából ugyanis nagyon meredek volt, ezt az ívelést az ujjáépüiésnél enyhítik. A budai hídfő megfe­lelő forgalmi rendezésére a Gellért-hegy lábánál körülbelül 80 körforgalmi szigetet alakíta­nak ki, — mint a Lánchíd pesti és budai hídfőjénél. A budai hídfőnél az átmenőforgalom egy részét a pesti hídfő mintájúra, a híd alá terelik. Az Erzsébet-híd újjáépítése a megmaradt alépítmények és szerkezeti részek figyelembe vé­telével mintegy 150 millió fo-- rintba kerül. Sok pénz ez, nagy áldozatot követel államunktól, de a szakértők kiszámították, hogy az Erzsébet-híd hiányában a járművek által tett kényszer­kerülő olyan nagy kiadási több­letet okoz a népgazdaságnak, hogy a híd újjáépítési költsége nyolc—tíz év alatt megtérül. Az Erzsébet-híd régi és új hídfője Baloldalt a régi hídfő az ot- helyezése szükségesnek látszott* romba szobortalapzatokkal, ame- jobboldalt az új hídfő, amelyek­nek nem is szerepeltek az ere- leterhelő deü terveken, csak később, az , építés folyamán építették meg, tömböket, az otromba talapza- miután a leterhelő tömbök el-» tqt pedig lebontjákj

Next

/
Oldalképek
Tartalom