Népújság, 1956. július (11. évfolyam, 154-179. szám)
1956-07-10 / 161. szám
lizeiiëiv ngiHzst a Déii-sark meihedításáert Az Antarktisz a hatodik világrész. Ezt az óriási területet két kilométer vastag jégpáncél borítja. Hatalmas hegységek szelik át keresztül-kasul. Ez a terület majdnem Európa másfél- szerese. Amikor nálunk nyár«van, akkor a hatodik földrész a téli világba burkolódzik. Ilyenkor ott nem ritka a 60 fokos hideg sem. A hatalmas jégpáncél, a rettenetes hóviharok megnehezítik ennek a földrésznek a felfedezését. Már 136 évvel ezelőtt egy orosz expedíció bátor tagjai kísérelték meg a Déli-sarkra való jutást. Ekkor fedezte fel tulajdonképpen Lasarev a hatodik földrészt. Évszázadunk elején Seolt és Shakleton kísérelték meg, .hogy behatolianak a jég ismeretlen világába. Később a norvég Amundsen vezetett expedíciót az Antarktiszon. 1911 december 14-én eljutott a Délisarkra. Pár héttel később az angol Scott kapitány is kitűzhette ugyanott Anglia lobogóját. Mindezidáig egyidejűleg több expedíció ugyanazzal a céllal még nem kutatta fel ezt a területet. Éppen ezért a nemzetközi geofizikai ülésen elhatározták, hogy az országok együttesen indulnak harcba az Antarktisz meghódításáért. Az elmúlt év szeptemberében Brüsszelben 33 allant képviselői tanácskoztak erről. Itt elhatározták, hogy együttesen indítanak expedíciókat. Felosztották egymás között a feladatokat és a területet. A határozat nyomán egymás után indult el 11 különböző expedíció. Az angol expedíció 900 tonnás hajója, a »Theron« 33 napig küzdött a jégáramlás ellen. A bátor hajósok dinamittal robbantották hajójuk körül a jeget, hogy áttörhessenek az egyik szoroson. A 230 tonna rakomány kirakásakor orkán lepte meg az expedíciót. A szélvihar még a horgony láncát is eltépte. A hajó gyorsan elhagyta eme szeles vidéket és a legénység egy- része, valamint az expedíció tagjai hernyótalpas járműveken szállították beljebb a szükséges holmikat. Itt 40 méter hosszú barakokból tábort vertek. Ebben az évben 45 tudományos állomást fognak az Antarktiszon létesíteni, öt ilyen állomásnak a megszervezését az amerikaiak vállalták. Az amerikai expedíciót ismét Byrd admirális vezeti. Az amerikaiak már ismert helyeken építették ki támaszpontjaikat. 73 tudóst hagytak ezeken a helyeken, akik fémházakból építettek telepet. Ezek a telepek minden kényelemmel fel vannak szereivé és állandó összeköttetésben állanak a többi támaszpontokkal. Az amerikai 'tudósok az amerikai légierő segítségével vállalták, hogy légifelvételeket készítenek 1.4 millió négyzetkilométer területről. Ez körülbelül egytizede az Antarktisz szárazföldjének. Sítálpas repülőgépekkel indulnak majd a Déli-sark meghódítására. Eddig ez nem sikerült, mert csak átrepülni tudtak, leszállni még nem. A szovjet expedíció felszerelését két hajó, az »Ob« és a »Léna« szállította a kijelölt helyre. A szovjet tudósok az Indiaióceán déli részén fekvő Antarktisz területeket kutatják át. A szovjet tudósok sok északsarki tapasztalatokkal rendelkeznek. A szovjet expedíció is fel van szerelve helikopterekkel, traktorokkal, és olyan házakkal, amelyek könnyen szétbonthatok és összerakhatok. A legmodernebb kutatási eszközökkel is ellátták a tudósokat. Az expedíció vezetője az északsarki tapasztalatok alapján nem jégre építette telepét, hanem »száraz talajt« keresett. Hosszas kutatás után ilyet találtak is, s erre épült a telep. Még mozit és postahivatalt is vittek magukkal. A posta levelek továbbításával nem foglalkozik, de táviratokat küldhetnek a Szovjetunióba. Ezenkívül összeköttetésben állanak a többi kutatóállomással. A szovjet expedíció egyik feladata, hogy a Byrd által felfedezett oázist a jégsivatagban vizsgálja. Az örök .lég birodalmában körülbelül 500 négyzetkilométer olyan területet fedeztek fel, amelynek hasonló a klímája, mint a Földközitenger környékének. Itt a talaj minden négyzetcentimétere naponta 400 kalória meleget kap. A levegő száraz, mint az igazi sivatagban. A fagyos föld egy méter mélységben felenged. A forró kövek felett izzik a levegő, olyan, mint az olvadt üveg'. Most szinte az egész világ tudósai indítottak együttes harcot a jéghegyek eilen. Merész támadással akarják visszaadni az életnek ezt a hatalmas földrészt. ! ... -.*•*»----»a r* M egjegyxéa Ji is OSSSegek Ugylátszik az állam iránti kötelezettségek teljesítésében t? vannak kivételek. Vannak sajnos, és ez annal is furcsább, meri jelen cikkben éppen azokról van szó, akiknek már hivatalból is kötelességük lenne mindent megtenni azért, hogy megszűnjenek ezek o szó szoros értelmében vett nótárius kivételek. Nem célunk a lélektani elmefuttatás, de nyilvánvaló, hogy. aki egy adott esetben önmagával szemben eléggé liberális és elnéző, az másokkal szemben sem lehet valami következetes. Ea mégis úgy lenne, akkor áll a régi közmondás: »Vizet prédikál és bort iszik«. Íme a példa, illetve az alábbi történet, amelyről a városföldi tanács elnöke, Hudák Olivér elvtárs tett említést. Mint szerte az országban, Városföldön is kiosztották a tanács tartalékterületeit kishaszonbérbe. Ki-ki kapott egy-egy hold. jó földet, ameddig a készlet tartott. A kishaszonbérleli névsorban ilyen nevek is szerepelnek: Zsigmond Antal megyei begyűjtési hivatal. Lándori Gyula megyei tanács, Bodócs Gábor, Damm Tibor, Vámos István, Nass Kálmán Kecskemét járási tanács. Eddig ez rendben is volna, az azonban már érthetetlen, mi több elgondolkoztató, hogy éppen ezek az elvtársak mennyire nem tartják magukra kötelezőnek az állam iránti kötelezettségek teljesítését, jóllehet, kis összegekről van szó. Nyilván derogált nekik egy alsóbb tanácsi szerv hivatalos felszólítása, hogy a föld használata után, fizetni is illik. Hiába azonban a felszólítás, mert a nevezettek nem voltak hajlandók önszántukból megfizetni az évi kishaszonbér összegét, A városföldi tanács pedig, jogosan, nem hagyta annyiban a dolgot, hißzen a tervteljesítés rájuk is vonatkozik, — így elküldte az említett elvtársak feletteseinek a bérből való fizetési letiltásokat. Reméljük, hogy ezután az adminisztratív intézkedés után a begyűjtési hivatal és az illetékes tanácsi vezetők megértetik ma jd ezekkel az elvtársakkal, hogy ilyen magatartás mellett vajmi heves erkölcsi alapjuk van megkövetelni az állam iránti kötelezettségek maradéktalan teljesítését. Sándor báit. Leírja a gombafajtákat, a könyv használatának módját és megmagyarázza a szakkifejezéseket. Foglalkozik a gombafajok és fajták meghatározásával és részletes határozó-kulcsot ad. A szöveges részt egyszínű rajzok magyarázzák. A leggyakrabban előforduló és a legfontosabb fajokat viszont színes táblákban mutatja be. Mezőgazdasági Kiadó Könyvespolc Bohus Gábor — Kalmár Zoltán: Erdő—mező gombái 180 lap, 4 tábla, 123 ábra, ára kötve 23 Ft. A könyv népszerűén ismerteti a természetjárókkal, a mezőgazdasági szakemberekkel, a tanuló ifjúsággal és általában az érdeklődőkkel az erdők—mezők gomDOLOGIDŐBEN I in. Melegen ontja sugarát a júniusi nap cs szókul már az árpa, a rozs, meg a búza. Lassan kasza alá érik a gabona, néhány nap csak és már vághatják. Túrná Antal, a Táncsics elnöke, meg Bársony József, akit párttitkárnak választottak meg, most itt jár a táblák között. Nézik, vizsgálgatjók a kalászt, marokba fogják, morzsolgatjálc a szemet s hüm- mögnek. Mennek egy darabig, mert közben burgonya van, aztán meg kukorica, majd azután megint árpa. Amott meg ■rozs, arrább búza, ahogyan még az őszszel egyéni gazda korukban vetettek az emberek. — Hát itt bizony, nem aratunk mi gépivel semmit — jegyzi meg dünnyögve Tumó Antal. — Kaszával kell ennek neki menni — veti oda Bársony. Bezzeg fő most a feje az elnöknek is, párttitkárnak is. Mert a: őszit nehéz lesz 'learatni, ámbár tán csak megbirkóznak vele. A tavaszival persze már más a helyzet, azt már közösen vetették és igyekeztek egy tagba vetni, ahol lehetett. — Jövőre már jobban megy ez is, mert beletanulunk lassan — szól újra a párttitkár, az elnök meg csak bólint rá. Mert csakugyan, olyan ez az idei esztendő. mintha járni tanulnának. Szél suhan át. a mezőn, a füvek és a fák meghajlanak, susognak a szélben és a messzeségből ide hallatszik a leányok kacagása. Tarka szoknyák libegnek, mint színes réti virágok s földtől fényesedéit kapák csillannak a napfényben, mintha tükrök lennének. Egy csapat fiatal kapálja a kukoricát nagy serényen. Mint tavasz óta mindig, most is Bársony An- nus, meg Verebes Marci van a csapat elején. — Te komáin, tígy látom én, hogy kézfoga less nálatok hamarosan — mondja Tumó Antal s úgy pislog Bársonyra, gidairól. — Hát, meglehet, mert igencsak össze- melcgedtek ezek kelten — hagyja rá Bársony. — Ámbár nem bánnám, ha inkább máson járna az eszük, mert fiatalok még a házasságra — teszi még hozzá elgondolkozva. — Hagyd el, komám. Mi is korán házasodtunk. — Az igaz, de mi akkor inkább a föld miatt házasodtunk. — VoZí, aki a föld miatt, volt aki másért — mondta Tumó Antal. Egy kis ideig még álltak ott, nézték a Icapáló csapatot, a határt, aztán visszafordultak. Az öreg-dűlőről a Csapó-dűlőre /ér a \ét ember, ahol Máté István kapálja a kukoricáját. Máté István látja a két közeledő embert, Tumó Antalt, akiből termelőszövetkezeti elnök, lett, meg Bársony Józsefet, aki parttitkár a Táncsicsban. Abbahagyja a kapálást, néz ki az útra, aztán odaszól csendesen az asz- szonynak: — Jó ezeknek, asszony! Nem fő a fejük, hogy miből fizetik az adót. összeálltak s boldogulnak lassan, mi meg bele- gebedhetünk az adóba, beadásba — mondja keserűn. — Aztán mégcsuk nem is vagyunk jók semmire. Húzódnak tőlünk, mintha lep- rásak lennénk — fűzi hozzá az asszony s teli van az ö hangja is keserűséggel. Immár esztendők óta nem mennek semmire, csak gürcölnek, rongyoskodnak, mert az adót fizetni kell, a beadást teljesíteni kell, méginkább, mint másnak. Mert Máté Istvánékat kulákként tartják nyílván a tanúcsházán. Máté Istvánnak van húsz hold földje, ebből négy hold szőlő. Hát ezért kulák ő most, pedig ö bérest, cselédet soha nem tartott. Minden munkát maga végzett, meg az asz- s.zony, meg a gyerek. Görnyednek a határban kora reggeltől sötétedésig s egy rongyot nem tudnak venni maguknak, A falubeli emberekkel bajuk nem . volt soha, most is megállnak velük egy-kci szóra, ha találkoznak. A szomszédok is elbeszélgetnek Máté Istvánékkal s mostanában Balogh Sándor is szóba ereszkedik velük, a községi párttitkár. Nemrégiben Kálmán András, a tanácselnök is akkorát köszönt rá, hogy elcsodálkozott rajta. Csakhogy ettől még nem lett kevesebb az adó, ettől még nem állt helyre a régi becsülete. Mert Máté Istvánnak mindig becsülete volt a faluban, tapasztalt gazdának ismeri őt mindenki. Tumó Antal, meg Bársony Józséf ott megy el a kukoricatáblánál, Máté meg csak nézi őket. — Aggyisten — köszön oda Tumó Antal és a másik is megpöccinti a sapkáját. — Aggyisten — köszön vissza Máté István csendesen. — Halad a munka? — kérdi barátságosan Tumó Antal. — Hát végezzük lassacskán — felel a kérdésre Máté, aki most a földre teszi a kapát és a zsebében kotorász cigaretta után. — Kérdeznék én tőled valamit, te Antal — kezdi Máté, miután megtalálta a cigarettát és most puhítgatja az ujjaival. A másik kettő ugyancsak cigarettát vesz elő, Máté meg kilép az útra. Tumó Antal előveszi öngyújtóját, csihol egyet- kettőt, aztán tűzzel kínálja Mátét. — Mondjad, komám — biztatja Mátét az elnök. — Ismersz te engem, igaz-e? — Ismerlek hát, hiszen iskolába is együtt jártunk. — Hát akkor azt mondd meg nekem, hogy miért vagyok én kulák? Hát bántottam én valakit az életben? Hát kihasználtam én valakit? Hát én nem úgy reszkettem a banktól, ügyvédtől, mint te, vagy más? Én miért nem mehetek oda, ahova ti? Miért nem léphetek be hozzátok, a közösbe? — ömlőt* lek belőle a kérdések egymásután. — Nem vagy te kulák, édes komám, csak kulákot csináltak belőled, hogy kulák is legyék a faluban, minél több, annál jobb — mondta Bársony. — Hát akkor? — Nézzed komám, a napokban falugyűlés lesz. Te is eljössz, mert neked is ott kell lenned, hiszevrrólad is szó lesz. A faluban mindenki tudja, hogy dolgos ember voltál, hogy nem nyúztad senkinek a bőrét és mindenért magad dolgoztál. Nem is lehetsz te kulák — ezt meg Tumó Antal mondta. — Ezt komolyan mondod, komám? — hitetlenkedett Máté. — Komolyan hát, hiszen sokat beszéltünk mi már a faluban erről — bátorította Mátét az elnök. — Aztán mikor lesz az a falugyűlés? — Holnapután, na de megyünk is, mert sok a dolog most, aratás előtt, — mondta Tumó Antal kezét nyújtva. A két ember elindult, Máté István pedig ott állt még egy ideig az úton, s nézett utánuk mozdulatlanul. Még egyet szívott a cigarettából, aztán indult vissza a kukoricatáblába. — Hallottad ezt, anyja? — kérdezte az ember. — Hallottam hát, csak igaz lenne. — Megeshet, hiszen már én is olvastam az újságban ehhez hasonlót — reménykedett az ember. Többet nem szóltak egymáshoz, dolgozlak szótlanűl s forgatták fejükben a gondolatokat. ízlelgették az életet, mintha csak most kezdték volna. Hát mégis van igazság! Hát most már majd nyugodtan, bátran mehetnek végig az utcán, mint a többi becsületes emberek! Elszoktak már eltol az élettől s magukban találgatták, hogy vajon milyen is lehet az, ha az emberben barátot, jó gazdát, szövetségest néznek, nem pedig ellenséget... Fonyó János Pingvinek »röpgyülése« a Deli-sarkon. Az »előadó« megérkezett. Az antarktiszi szovjet expedícióról készült első fényképek egyike. yWWVW-VVWyWWVWVWWVWW* ..... . _ _ _ _
