Népújság, 1956. július (11. évfolyam, 154-179. szám)

1956-07-04 / 156. szám

t

{

Az SZKP Központi Bizottságának határozata a személyi kultusz és következményeinek

leküzdéséről

(A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága által a fenti címmel kiadott határozat első részét lapunk tegnapi számában ismertettük. Az alábbiakban a határozat második részének kivonatát közöljük.)

Az SZKP Központi Bizottságának határozata választ ad arra a kérdésre, hogyan alakulhatott ki a Sztálin-kultusz a Szovjetunióban. Amint már lapunk tegnapi számában erről beszámoltunk, a Szovjetuniónak egymagában, ellenséges kapitalista államok gyűrűjében kellett történelmileg rövid idő alatt felépítenie a szocialista társadalmi rendszert. A kommunista pártja által vezetett szovjet nép erőfeszítései kétségkívül nagy sikerekkel jártak. Ebben az időben a párt Központi Bizottságának főtitkára volt J. V. Sztálin, aki más vezetőkkel együtt tevékenyen harcolt a lenini útmutatások megvalósításáért. Amint a határozat leszögezi, Sztálin »odaadó volt a marxizmus—leniniz- :nus iránt, mint teoretikus és tekintélyes szervező vezette a párt harcát a trockisták, a jobboldali opportunisták, a burzsoá nacionalisták ellen, a kapitalista környezet ármánykodásai ellen.

Ebben a politikai és eszmei

harcban Sztálin nagy tekintélyre és népszerűségre tett

szert. Helytelenül azonban

Sztálin nevével kezdték öszszekapcsolni összes nagy győzelmeinket.

A sikerek, amelyeket a kommunista párt és a szovjetország ért el, a sok hozzáintézett dícsérge- tés a fejébe szállt. Ilyen körülmények között kezdett fokozatosan kialakulni Sztálin személyi kultusza.-«

A személyi kultusz fejlődését nagymértékben előmozdították Sztálin bizonyos egyéni tulajdonságai, amelyeknek negatív jellegére már Lenin rámutatott. Lenin 1922 végén az alábbi levelet intézte az akkor összeült pártkongresszushoz :

»Sztálin elvtárs, miután főtitkár lett, beláthatatlan hatalmat összpontosított kezében és nem vagyok biztos afelől, hogy mindig elég körültekintően tudja-e felhasználni ezt a hatalmat.« E levélnek 1923. január elején írt függelékében V. I. Lenin ismét visszatér Sztálin néhány, a vezetőknél tűrhetetlen egyéni tulajdonságára. »Sztálin túlságosan durva — írta Lenin — és ez a fogyatékosság, amely teljes mértékben elviselhető közötünk, kommunisták között, türhe- tetlpnná válik, a főtitkár tisztségében. Ezért javaslom az elv- társaknak, gondolkozzanak Sztálin áthelyezésének módján és nevezzenek ki erre a helyre más embert, aki semmilyen tekintetben nem különbözik Sztálin elvtárstól, csupán egyben rejlik fölénye vele szemben, hogy türelmesebb, lojálisabb, udvariasabb, és figyelmesebb az elvtársakkal szemben, kevésbé szeszélyes és így tovább.-«

fii XIIL pártkongresszus küldöttei megvitatták Lenin levelét, de ügy döntöttek, hogy meghagyják Sztálint a főtitkári tisztségben azzal, hogy vegye figyelembe Lenin bírálatát és vonja le belőle az összes szükséges következtetéseket;

Sztálin a Lenin halálát követő ilső időszakban szem előtt tartotta a fenti bíráló megjegyzéseket. Később azonban, mint a határozat erre rámutat, mértéktelenül túlbecsülte saját érdemeit, szilárdan hitt saját cselhatatlanságában, s a pártdemokrácia és a szovjet demokrácia egyes korlátozásait, amelyek elkerülhetetlenek voltak a belső, majd a külső ellenség elleni harc idején, Sztálin rendszeresítette, durván sárba tiporta a vezetés lenini elveit. A Központi Bizottság üléseit és a párt- kongresszusokat rendszertelenül tartották, majd hosszú éveken át nem is hívták össze, Sztálin

gyakorlatilag felülkerekedett a bírálaton.

Nagy kárt okozott a szocialista építés, a párt- és az állami demokrácia fejlődésének Sztálin ama tétele, hogy a szocializmus előrehaladásával egyre jobban éleződik az osztályharc.

Ez a tétel — mutat rá a Központi Bizottság, csak az átmeneti időszak bizonyos időszakaiban volt helyes, amikor a »ki—kit győz le?« kérdés dőlt el. Súlyos hiba volt ezt a tételt előtérbe helyezni 1937-ben, amikor már győzött a szocializmus a Szovjetunióban, a kizsákmányoló osztályokat és gazdasági alapjukat már felszámolták. Ez a hibás elméleti tétel a gyakorlatban a szocialista törvényesség legdurvább megszegéseinek és a tömeges megtorló rendszabályoknak szolgált alapjául.

Nagymértékben elősegítette a törvények megsértését, hogy Berija, a nemzetközi imperializmus ügynöke és bandája került az állambiztonsági szervek élére.

Felvetődhet a kérdés: miért nem szálltak szembe a Központi Bizottság tagjai nyíltan Sztálinnal és miért nem távolították el őt a vezetéstől, amikor látták hibáit?

A kialakult körülmények között ezt nem lehetett megtenni —• mondja a határozat. Kétségtelen, hogy Sztálin vétkes sok olyan törvénytelenségben, amelyet különösen életének utolsó időszakában követtek el. Ugyanakkor azonban nem szabad elfelejteni, hogy a szovjetemberek olyannak ismerték Sztálint, aki mindig síkra száll a Szovjetunió védelmében, az ellenség merényleteivel szemben, harcol a szocializmus ügyéért.

Ilyen körülmények között érthetetlen lett volna a nép előtt minden Sztálin-elleni megmozdulás és itt egyáltalán nem az egyéni bátorság hiányáról van szó.

Világos — mutat rá a határozat —, hogy aki ilyen helyzetben szembeszállt volna Sztálinnal, nem részesült volna a nép támogatásában. Sőt akkoriban úgy értékelték volna az ilyesféle szembeszállást, mint a szocializmus ügye, a párt és az állam egységének a kapitalista környezet viszonyai között rendkívül veszélyes aláaknázását. Azonkívül a szocialista építésben kivívott nagy sikerek mellett eltörpültek és kevésbé jelentőseknek tűntek az egyes hibák és fogyatékosságok. Figyelembe kell azt is venni, hogy Sztálin sok helytelen intézkedése, főként pedig a szovjet törvényesség megsértésében megmutatkozó hibák csupán az utóbbi időben, Sztálin halála után váltak ismeretessé a Berija-banda leleplezésével.

A határozat harmadik részében azt fejtegeti, milyen károkhoz vezetett a személyi kultusz.

Sztálin személyének kultusza, bár hatással volt a párt és állami életre, természetesen nem változtathatta meg a szocialista állam természetét, amelynek alapja a termelőeszközök társadalmi tulajdona, a munkásosztály és a parasztság szövetsége és a népek barátsága,

A Szovjetunió gazdasága, tudományos és kulturális élete évről évre gyors ütemben fejlődött, Sztálin hibái semmiképpen sem hathattak ki a szocializmus lényegére. A személyi kultusz azonban elvitathatatlanul komoly kárt okozott a pártnak és a szovjet társadalomnak. Így pl. Sztálin elhanyagolta a mezőgazdaság fejlesztését, a fasiszta hódítók visszaverésére való felkészülés megszervezését és Sztálin hibájából eredt a Jugoszláviával való összeütközés is. Mindezek a hibák különösen Sztálin életének utolsó éveiben fékezték a szovjet társadalom fejlődését,

de magától értetődően nem térítették le a kommunizmus irányába tartó fejlődést a helyes útjáról.

A szocializmus ellenségei azt állítják, hogy Sztálin személyi kultusza abból eredt, hogy a szovjet rendszer állítólag nem demokratikus. Ezt a rágalmat a szovjet állam fejlődésének egész történelme megcáfolja. A szovjet állam a nagy néptömegek forradalmi harcainak eredményeként született meg és fejlődött. A szovjetek az igazi népi hatalom szervei voltak és maradnak. Éppen a szovjet rendszer bontakoztatta ki a nép óriási alkotó energiáját, embermilliókat vont be az állam öntudatos igazgatásába, a szocializmus építésében való aktív, alkotó részvételre. Ha a szovjet állam nem demokratikus, nem a legszélesebb tömegek érdekeiért harcoló állam lett volna, nem bírta volna ki a második világháború nagy megpróbáltatásait.

A szovjet demokrácia minden burzsoá demokráciától eltérően nemcsak hirdeti, hanem a társadalom minden tagjának anyagilag is biztosítja a munkára, a művelődésre cs az üdülésre, az államügyekben való részvételre való jogát, a szólásszabadságot, a sajtószabadságot, a lelkiismereti szabadságot, valamint az egyéni képessegek szabad kibontakoztatásának teljes lehetőségeit.

A demokrácia lényege nem abban van, milyen jogokat biztosít az alkotmány, bár ez is fontos, hanem abban, hogy a politikai hatalom a nép többségének akaratát szolgálja-e és tükrözi-e a valóságban, meg- valósítja-e a nép többségének akaratát és életbevágó érdekeit. A szovjet állam egész bel- és külpolitikája azt bizonyítja, hogy a szovjet rendszer igazán demokratikus, igazán népi rendszer.

A szovjet állam legfőbb célja és mindennapos tevékenységének tárgya a lakosság életszínvonalának minden eszközzel való emelése, a nép békés életének biztosítása. A szovjet demokrácia továbbfejlődését biztosítják azok az intézkedések is, amelyeket a párt a legutóbbi években foganatosított.

Az a tény, hogy a párt nyíltan és bátran feltárta a személyi kultuszt és Sztálin hibáit, meggyőző bizonyítéka annak, hogy a párt szilárdan áll a leninizmusnak, a szocializmus és a kommunizmus ügyének, a szocialista törvényesség és a nép-érdekek tiszteletben tartásának, a szovjet polgárok jogai biztosításának őrhelyein. Ez a legjobb bizonyítéka a szocialista rendszer erejének és életképességének.

Egyúttal azt is bizonyítja, hogy a párt eltökélt szándéka teljesen leküzdeni a személyi kultuszt és következményeit és hogy megakadályozza hasonló jellegű hibák előfordulását.

Az SZKP Központi Bizottságának határozata a továbbiakban arról a helyeslésről és egyetértésről számol be, amely- lyel a külföldi testvérpártok fogadták az SZKP XX. kongresz- szusát, a személyi kultusz elleni harcot és az ebből eredt hibák felszámolását. Az egyetértő megnyilatkozások idézése mellett vitába száll Togliatti elvtársnak egyik megállapításával, amelyet a Nouvi Argomenti című folyóiratnak adott nyilatkozatában tett. Togliatti elvtárs azt a kérdést vetette fel, hogy nem jutott-e a szovjet társadalom »az elfajulás bizonyos formáiig?«

E kérdés felvetésének semmi alapja nincs — mondja a határozat — s annál érthetetlenebb, mert Togliatti elvtárs interjújában másutt teljesen helyesen mondja: »arra a következtetésre kell jutni, hogy a szocialista rendszer lényege nem veszett el,

•ÍLLRM&

— Tompán dr. Adámfy József

orvos július 6-án, délután 4 órakor az egészségházban rákszűrést tart.

—• Meghalt Bura Sándor, a

kitűnő népi hegedűs, az ország határán túl is ismert, becsült zenekarvezető.

— Példamutató adófizetők.

Hartán Szőlősi András, a Haladás Tszcs elnöke és Takács István (Vancsik), a Béke Tszcs tagja már egész évi adóját kifizette, (Gál Gáborné)

— Nagysikerű dalosünnep Egerben. Egerben rendezték meg

a hagyományos egri dalosünnepet. Az első díjat, a vándorserleget a karcagi Rákóczi Kultúrotthon énekkara nyerte,

—• Lezuhant két amerikai utas- szállító repülőgép a Grand Canyon hegyes, sziklás vidékén. A két gép 128 utasa közül egy sem maradt életben.

— Tűzesetek. Az utóbbi napokban a következő helyeken volt tűz: a ménteleki Lenin Tsz- ben villámcsapás következtében kigyulladt a sertésfiaztató. A kár 2000 forint. Ladánybenén Mak- kai Ferenc épületébe és Sípos Sándor házába is belecsapott a villám. Leégett egy lakóépület. Itt a községi tűzoltóság nem tudta a fecskendőt kivontatni, mert nem állt lófogat rendelkezésére. A fogatot megtagadó lakosok ellen megindult az eljárás.

— Vándorkiállítás. A Természettudományi Múzeum fejlődéstörténeti vándorkiállítása Kiskunfélegyházára érkezett. A kiállítás hétfő kivételével minden nap délután 2 órától 6 óráig megtekinthető. Bejelentett csoportos látogatás esetén már reggel 8 órától látogatható.

— Lopni akart az Állami Áruházból. Pál Györgyné bajai lakost tetten érték, amikor az Állami Áruházból egy óvatlan pillanatban két kupon ruhaselymet el akart lopni. Az eljárás megindult ellene.

— A könyvhét alkalmával a

Kiskunfélegyházi Toliüzemben dolgozók 360 forint értékű ifjúsági szakkönyvet vásároltak. — (Rádi Andrásné)

— Köszönetnyilvánítás. Köszönetét mondunk mindazoknak, akik férjem, édesapánk: Hatvani István temetésén megjelentek, ravatalára virágot helyeztek és mély gyászunkban velünk együtt éreztek. — Özv. Hatvani Istvánná és gyermekei. 5787

Várható^ időjárás szerdán estig: Felhős idő, sok helyen eső, délen és keleten zivatarok. Időnként élénk, északira forduló szél, a hőmérséklet keleten és délen csökken, nyugaton már alig változik. Várható legmagasabb nappali hőmérséklet szerdán: 19—22 lók között.

mert nem veszett el egyetlen előző vívmány sem és mindenekelőtt nem veszett el a szovjet társadalmat képező munkás-, paraszt-, értelmiségi tömegek támogatása. Maga ez a támogatás bizonyítja, hogy ez a társadalom mindenek ellenére megőrizte alapvető demokratikus jellegét«.

A határozat negyedik részében megállapítja a Központi Bizottság, hogy a XX. kongresszus határozatait a kommunisták és az összes szovjet dolgozók egyhangúlag helyeslik és a határozatban a párt megnövekedett erejének, lenini elviségének, egységének és összeforrottságá- nak bizonyítékát látják. Az SZKP Központi Bizottsága felhívja határozatában az összes pártszervezeteket :

Egész munkájukban következetesen tartsák be a marxizmus —leninizmus ama tanításának igen fontos tételét, hogy a nép a történelem alkotója, az emberiség összes anyagi és szellemi javainak létrehozója, továbbá azt a tanítását, hogy a marxista párt döntő szerepet tölt be a társadalom átalakításáért, a kommunizmus győzelméért folytatott forradalmi harcban;

állhatatosan folytassák azt a munkát, amelyet a párt központi bizottsága végzett az utóbbi esztendőkben annak érdekében, hogy az összes pártszervezetekben, a legfelsőktől a legalsókig, a legszigorúbban tartsák be a pártvezetés lenini elveit, elsősorban a legfőbb elvet, a kollektív vezetés elvét, valamint annak érdekében, hogy betartsák a pártéletnck a pártunk szervezeti szabályzatában leszögezett elveit; bontakoztassák ki a bírálatot és az önbírálatot;

maradéktalanul állítsák helyre a szovjet szocialista demokrácia elveit, amelyek kifejezésre jutnak a Szovjetunió alkotmányában, teljes mértékben javítsák ki a forradalmi szocialista törvényeségen esett sérelmeket;

mozgósítsák harcra kádereiket, az összes kommunistákat és a dolgozók legszélesebb tömegeit a hatodik ötéves tervben foglalt feladatok gyakorlati megvalósításáért s ennek érdekében minden vonalon fejlesszék kl a tömegeknek, a történelem igazi létrehozóinak alkotó kezdeményező- j sét és energiáját.

A továbbiakban azt fejtegeti a határozat, hogy

bár az új történelmi körülmények között beszüntették tevékenységüket a munkás- osztály olyan nemzetközi szervezetei, mint a Komintern és a Koniiufonn. ebből

azonban korántsem következik, hogy elvesztette jelentősegét a marxizmus—leniniz- mus álláspontján álló forradalmi testvérpártok nemzetközi szolidaritása és kapcsolatainak szükségessége.

Manapság, amikor a szocializmus világméretű előretörésének eredményeként a különböző országokban sajátosan, a nemzeti viszonyoknak megfelelően is el lehet jutni a szocializmushoz, a munkásosztály marxista pártjainak meg kell őrizniök és erősíteniük kell ideológiai egységüket és nemzetközi testvéri szolidaritásukat az új háború veszélye elleni harcban, a monopóltőké- nek a forradalmi és haladó mozgalmak elfojtására törekvő népellenes erői elleni harcban. Minden kommunista párt, országa nemzeti sajátosságainak és viszonyainak megfelelően folytatja harcát, ugyanakkor tudatában van annak, hogy

a munkásosztály érdekeiért, a békéért és hazája nemzeti függetlenségéért folytatott harc egyúttal a nemzetközi proletariátus ügye iss

A kommunista pártok ideológiai egységét és testvéri szolidaritását igényli az a körülmény is, hogy a kapitalista monopóliumok nemzetközi agresszív egyesüléseket hoznak létre — olyanokat, mint a NATO. a SEATO, a bagdadi szerződés — amelyek a békeszerető népek, a nemzeti felszabadító mozgalom, a munkásosztály és a dolgozók életbe vágó érdekei ellen irányulnak Az imperialisták és ideológusaik különféle meséket gyártanak * kommunizmus »válságáról«, * kommunista pártok soraiban áh lítólag mutatkozó »zavarról« Emellett nem riadnak vissza'«ú* lyos provokációktól sem, amint ezt a lengyelországi Poznan városban történt események mutatják;

Az imperialista rágalmazókrói és fecsegőkről szólva a határé zat végül ezeket mondja:

»Az ellenség jóslatai mindig szétpattantak, mint a szappanbuborék. Ezek a kudarcot vallott jósok jöttek é» mentek, de a kommunista mozgalom, a marxizmus—« leninizmus halhatatlan és életet teremtő eszméi győzedelmeskedtek és győtetlel- meskednek. így lesz a jövőben is. Ellenségeinknek semmiféle ádáz, rágalmazó támadása sem tudja megállítani az emberiség történelmi fejlődésének feltartóztathatatlan menetét a kommunizmus felé,«