Népújság, 1956. június (11. évfolyam, 128-153. szám)

1956-06-21 / 145. szám

A termelönzövetkorßteli árutermeléséről

Hogyan lehetne tends se vés ebben munkaegység-előle g et osztani?

Mostanában sok szó esik arról, hogy szövetkezeteinknek az év folyamán többször is kellene pcnzelóleget osztani. A szövetkezeti tagoknak ugyanis komoly problémát jelent, hogy a gazdasági évben egyszer, vagy esetleg kétszer kapnak pénzt.

ve annak nagyságát a családi szükséglet, s az alapszabályban megállapított háztáji állatállomány szükséglet« alapján végeznék,

A felesleges terményeket pedig értékesítenék, a takarmányt felhasználnák a jószágállomány fejlesztésére, a tejhozam növelésével, valamint hízók beállításával pedig az árutermelést lehetne növelni.

Akadályozó tényező a termelőszövetkezetek árutermeié- , sében az is, hogy több helyen még mindig sok lovat tartanak.

A nemesnádudvarj Kossuthban például tisztavérű fajták tenyésztésére akarnak rátérni, pedig ez meghaladja az erejüket. Három csikót vettek Mezőhegyesről. Ugyanakkor a tehénállományt elhanyagolják és 1,3 liter volt májusban az istállóátlaguk. Számos termelőszövetkezetünkben több lófogatot tartanak, mint amennyi a jelenlegi gépesítés mellett szükséges volna. Ha egy lónak napi szemestakarmány adagját G kilóval számoljuk, akkor kereken 22 mázsa takarmány kell neki évente. Ebből a meny- nyiségből 4 sertés kihízlalhatö. A ló a téli hónapokban, novembertől márciusig jóformán alig végez munkát, de takarmányfogyasztása — különösen szálastakarmányból — jelentős. Pontos számítások igazolják, hogy a termés önköltsége is jelentősen növekszik, lia a mezőgazdasági munkákat lófogatokkal végzik. Más részről a lónak közfogyasztásra való hasznosítása sem jövedelmező. Javasolom, hogy termelőszövetkezeteink bizonyos munkák elvégzésére, például a takarmányszállítás és egyebek, ökörfogatokat állítsanak be. Az ökrök később, hízottmarhaként jó áron értékesíthetők, a tömegtakarmányt is jól hasznosítják. Termelőszövetkezeteinknek lehetőségük volna a kész- pénzjövedclem növelésére azzal is, bogy lakarmánybe- adási kötelezettségüket hi- zottsertéssel teljesítik.

Tudvalevő, hogy 8 kiló hízott- serlésscl teljesíthető 1 mázsa takarmánygabona. A bácsbokodi Sza!vai Mihály, a bácsborsódi és a csávolyi Uj Élet Termelőszövetkezetek- élnek is ezzel a lehetőséggel, de sajnos legtöbb termelőszövetkezetünk nem.

Ha a termelőszövetkezet maga hizlal, a jószágok eladásából származó jövedelem a tagság részesedését növelné.

Néhány szót kell szólnom a takarmánybázis biztosításáról is. Járásunkban az évelő pillangósok a szántóterület mintegy 2—3 százalékát teszik ki. Ez a kép siralmas. Ilyen körülmények között nem gondolhatunk a t'ejési átlagok jelentős növelésére. Termelőszövetkezeteinknek a meglévő lucernaterületeken minél nagyobb százalékban kell mag- i’ogást végezni. Helyes volna, ha az évelő lucernaterületek nagyságát legalább a szántóterület 16 százalékára növelnék.

Az elmondottakon kívül rnás formában is növelhetik árutermelésüket termelőszövetkezeteink.

Egy-két hold szamóca telepítésével tavasszal jelentős pénzösszegekhez juthatnak. Tudvalevő, hogy 1 kilogramm földieper ára 10—14 forint. A hercegszántói felszabadulás Termelőszövetkezet tavaly 100 mázsa földiepret szüretelt. Ha csak 10 forintjával számoljuk, az is 100 000 forintot jelent. A különböző primőráruk, a kertészet termelvényei mind, mind hozzájárulnak a termelő- szövetkezetek jövedelmének növeléséhez, ahhoz, hogy rendszeresen tudjanak pénzelőleget osztani.

Gcuiáedagl foyadáó rák

■Laczkó Dénes június 26-án 18 órai kezdettel tarlja meg első félévi tanácstagi beszámolóját és fogadóóráját a II. sz. Hosszú utca: Általános Iskolában.

Dr, Lester Béla június 30-án

délelőtt 12—13 órakor a*- SZTK, t. emelet 129. számú szobájában tart fogadóórát.

Szűcs István június 30-án délelőtt 9—13-ig tartja meg fogadóóráját a megyei tanácsháza, 1L emelet 22. számú irodájában.

Annak érdekében, hogy rendszeresen. tudjanak előleget osztani termelőszövetkezeteink, fokozottabban rá kell térniük az árutermelésre. Járásunk közös gazdaságait vizsgálva megállapítottam, hogy az árutermelése korántsem kielégítő még a legfej- let tebb termelőszövetkezetekben sem. Nem használják ki a heiyi lehetőségeket. Az árutermelés növelésével kapcsolatban önkéntelenül az állattenyésztésből származó termékekre gondol az ember, annál is inkább, mert népgazdaságunknak is főleg ebből jelentkezik a legnagyobb igénye. Természetesen egyéb lehetőségek is vannak. Ilyenek például a kertészeti termelvények árusítása.

Nézzük meg, hogy az állattenyésztésből miképpen juthat a termelőszövetkezet magasabb jövedelemhez. hogyan növelheti az pi : at i termékek áruként való termelését.

A jó tehenészet, a tejtermékek értékesítése után állandó, folyamatosan jelentkező pénzbevételhez juttatja a termelőszövetkezetet.

A garai .Vörös Csillag Termelő- szövetkezetnek naponta 1785 Ft. jövedelme van a tehenészetből.

Azáltal, hogy feldolgozzák a tejet vajjá és túróvá, 5 forint ,tö- vedelemre tesznek szert 1 liter tejből. A visszamaradó savót pedig a jószágokkal etetik, moslékba keverve. Egy tehén tartási költsége napi 17 forint. Kiszámították a szövetkezetben, hogy több mint 1000 forint tiszta jövedelmük van naponta a tehenészetből, és a tejtermékek eladása több mint 7 forinttal emeli egész évben a munkaegységek értékét.

Hasonlóan nagy jövedelmet jelent a termelőszövetkezetnek a sertéstenyésztés is,

a hízók eladásával több százezer forint bevételre is szert tehetnek.

Több termelőszövetkezetünk- .ben a munkaegységek értékének lágyrészét természetben osztják szét.

Helyes lenne, ha termelőszövetkezeteink a természetbeni részesedés szétosztását, illelaff8BaBaa«aBaa8BeaBSBaanaB«BaaBBBaaEaBBesaaBasEeaeBSBaiBBBaBaaisaasBaaaaaaBaaaBBfBiBaBBBffB9aaBaBBaaaff8aaaBBaBaiBaBaaaBaaaAaaBaaaBBaaarBaBBBBBBaaaBaa>aBa&BaBaBaaBaaaBaB'

íme ennyi lehetőség, csak ki kell használni. Remélem, jai as- lataim nem lesznek hiábavalók és termelőszövetkezeteink, adottságaikhoz mérten, megtalálják azokat a lehetőségeket, amelyek elősegítik árutermelésük növelését.

Pctróczi József,

Baja Járási Tanács mezőgazdasági osztályának vezetője

Senkinek sincs joga ahhoz.,.

Többször gondolkoztam azon, mcgivjam-e az alábi esetet a Képújságnak. Mégis megírom.

Kismotor vezetéséhez tettem vizsgát a közelmúltban, s mivel katona, vagyok, természetesen katona-orvostól kértem orvosi bizonyítványt is. Gondoltam, néni kell igy annyit futkosnom, de tévedtem. A közlekedésrendészeti osztályon nem fogadták el, mondván, menjek rendőrorvoshoz. Vajon miért kellett nekem re.ndőrorvoslioz mennem? Talán a rendőrorvos alaposabban megvizsgálta volna alkalmatosságomat? Vagy tetszik valakinek a bonyolult ügyintézés? Én igyekeztem ezekre a kérdésekre választ találni, de sikertelnül. Sőt, ma már azt gondolom, hogy ezekre a kérdésekre még Végső elvtárs sem tudna választ adni.

Ha felmegyünk a közlekedésrendészeti osztály folyosójára, reglön egy hirdetmény hívja fel magára a figyelmet: »Gyakorlati vizsgákat 12-h-ra, műszaki és KRESZ-vizsgákat 12.30-h-ra feltétlenül befejezzük.« A feltétlen szó pirossal aláhúzva. Ez a tájékoztató nyilván optimizmust vált ki a hiszékeny emberből, sajnos így jártam én is, mert a valóság az, hogy a műszaki és KRESZ-vizsgákat bizony nem 12.30-h-ra, hanem még 13.30-h-ra sem fejezik be. Részint, mert nem kezdik meg pontos időben, hanem negyedórás késésekkel, részint pedig azért, mert 50—70 dolgozói egy bizottság vizsgáztat.

Felvetődik a kérdés, hogy mit tesz az ember itt hét órán át?

Vár és topog, mert nincs hová leülni, Járkál a folyosókon, közben elmegy a. kedve a motorozástól is, mert a falak kivétel nélkül súlyos baleseteket ábrázoló képekkel vannak tele. Tévedés ne essék, nem arról van szó, hogy ezeket ne ismertessék, hanem arról, hogy ne hamisítsák meg a valóságot. Hiszen vannak kiváló gépjárművezetők is, — azokat miért nem népszerűsítik?

így, ha az ember megunja a járkálást, akkor jobb híján leül

a lépesöházban a lépcsőre és ve*, mint annyi más tarsa. Ha pedig nem akar lépcsőre ülni, akkor 7 órai állás után fájós lábakkal megy haza. Szólni kell itt még t% dolgozókhoz való viszony más formáiról is. Természetesen a közlekedésrendészeti osztályon ez sem mindennapi, A következőképpen foglalkoznak a dolgozók ügyes-bajos dolgaival: minek jött?, mit akar?, hogy képzeli?!, stb. A megszólítás pedig Balogh, Kovács, Hegedűs.

Jómagam telefonon akartam beszélni Végső elvtárssa1.. Ez nemileg sikerüli is, de minden további nélkül letette a kagylót, n A kor elkezdtem mondani, hogy nőről van szó, azt sem várta meg, hogy mondanivalómat befejezzem. Azért is írtam meg mindezt az újságnak, mert szerintem senkinek sincs joga ahhoz, még a közlekedésrendészeti osztály vezetőinek sem, hogy a dolgozókkal, azoic ügyes-bajos dolgaival ilyen lélektelenül, bürokratikusán, udvariatlanul és durván foglalkozzanak.

Es végül felvetődik még az is, miért kell Bajáról, Halasról es az egész megyéből Kecskemétre járni csak azért, hogy az ember moiorvizsgát tehessen, Nem volna-e jobb talán, ha a közlekedés- rendészettől két elvlárs leutazna ? Vajon a dolgozók szempontjából nem lenne-e ez olcsóbb megoldás? Helyes lenne és ideje lenne, ha a közlekedésrendészeti osztály elolvasná Pöczc Tibor belügyminiszterhelyettes elvtárs cikkét (Szabad Nép, 1956. június 11.), mivel ideje már a közlekedésrendészeti osztályon is felvenni végre a harcot a bürokrácia, a hivatali nemtörődömség, a durvaság és az udvariatlansag ellen.

Gora Sándor hdgy, a városi tanács tagja, Kecskemét.

Tavaszi hétköznapok

ii.

Esteledett már, mire Szodor Heti r hazaért. Útközben még elbeszélget az ember ezzel-azzal, de o inkább az időt nyújtja. Azt is csak azért, mert mindeddig nem tudja még, hogyan is álljon hát az asszony elé. Elszokott ő már attól. hogy babusgassa az asszonyt és mégis egyre inkább hatalmasodott benne az érzés, hogy bizony, újra kell kezdeni mindent, mintha csak húsz esztendős lenne.

Nehéz, nagy léptekkel s lesütött fővel nyitott be a konyhába. Sapkáját letette az asztalra, aztán sután, ügyetlenül megállt az asztalnál.

— Megjöttem, — mondta csendesen.

— Hát Pista? — riadozott az asszony.----Együtt van a fiatalokkal, — felelte

az ember s titokban örült, hogy a gyerek lemaradt tőle?" Mert csakugyan, mi is lenne hát, ha még ez a gyerek is itt lenne most? Jobb így, legalább magukban vannak.

Az asszony letörölte az egyik széket, az ember leült s csendesen várta, míg sz asszony elé teszi az ételt. Szodorné ott szöszmötöl a tűzhelynél, az ételt ka- vargatja s közben azon tűnődik, hogy vajon mi baja is lehet az embernek? Csak nem beteg tán? Nem szokott ilyen csendes lenni. Az ember meg csak ül az asztalnál, keresi a szavakat, szólni készül, aztán újra lezárja a száját. Nadrágzsebéből dóznit vesz elő, cigarettát sodor és rágyújt. Nagy füstfelhőt fúj maga elé és a íüstíelhó mögül megszólal csendesen:

— Te anyja...

Az asszony kérdőn néz az emberre a arra gondol hirtelen, hogy lám, mégis csak jól sejtette az előbb. Csakugyan beteg az ember. És azontúl, hogy veszni látja a tavaszi-nyári keresetet, szinte torkába markolt a rémület. Mert kár lenne an emberért* -Jó dolgos ember

volt, igaz, néha goromba volt, de mégis csak az ő embere. Félénken lépett az asztalhoz, megállt az ember előtt és mint ahogyan gyermeke fölé hajol az anya, úgy kérdezte az embert:

— Beteg tán? Ugye, megmondtam, hogy korai még levetni a mellényt...

— Nincs nekem semmi bajom, anyja.

— Dehát látom én, hogy valami baja van. Mi bántja hát? — aggodalmaskodott az asszony és ez az aggodalmaskodás végtelenül jól esett az embernek. Hát mégsincs baj, mégis szereti öt az asszony.

— Az bánt, hogy goromba voltam hozzád és nagyon szégyenlein, hogy kezet emeltem rád, — mondta ki végre, aztán szelíden magához vonta az asz- szonyt. Egyik kezével átölelte az asz- szony vállát, a másikkal pedig megsí- mogatta az arcát.

— Többé nem teszem, mert ez hitványság. Nem ütést érdemelsz te tőlem, hiszen velem voltál jóban is, rosszban is, — beszélt csendesen s érezte, hogy az asszony szeméből egy nagy, meleg könnycsepp hull a kezefejére. Odakünn léptek hallatszottak, a Pista gyerek érkezett meg s az asszony felállt, aztán teríteni kezdett. Amikor aztán vacsorához ültek, sűrűn néztek egymásra mindketten s tudták már, hogy újra megtalálták egymást. Az óra kilencet ütött éppen, amikor lefekvéshez készülődtek. Reggel korán kell kelni, hogy újra pihenten láthassanak dologhoz. Mindazonáltal órák teltek el, mire Szo- úorék elaludtak. Sokáig beszélgettek még a sötét szobában a jövőről, terveikről. A parasztember, aki egész napját munkában tölti, ilyenkor beszeli meg dolgait, terveit a családdal. Ilyenkor kitárul a szíve és olyasmit is ki mer mondani, amiről napközben nem beszél szívesen. Aztán ennek is vége, mert míg az egyik beszél, a másik csak mély almából felelget vissza íélazavakkal, majd elcsendesedik a ház.

Néhány házzal odébb egy fiatalember fekszik az ágyban s nyitott szemmel néz bele a sötétségbe, aztán az ablakra, az ablak előtt virágzó orgonára. Az ablak nyitva van, az orgona illata beomlik a szobába s Verebes Marci immár nem lat mást, csak Bársony Annuskát. Nagy sóhajtások szakadnak ki belőle, mert nem tudja még, hogy Bársonyék vajon mit is szólnak majd a dologhoz, hogy Annuska, meg ő egy pár legyenek. — Mindez hagyján, de mit szól ehhez az apja, Verebes István? Aki inkább a lányát adná már férjhez, minthogy a fia házasodjék. Ezen töpreng hosszú órákon át, míg végül elalszik ő is.

Az éjszaka azonban rövid és korán érkezik a hajnal. Az egyik házban kakas kukorékol, az alvégről egy másik válaszol és immár elérkezett a reggel. Csodálatosak ezek a reggelek, amikor a levegő mozdulatlan és a fákon, virágokon, füveken a harmat csillog. Tumó Antal, a Táncsics Termelőszövetkezet elnöke korán kel ezen a reggelen. Egy termelőszövetkezeti elnöknek mindig van dolga elég. Ezen a napon meg különösen sok dolga lesz. A cukorrépát már egyelni kell, a gépállomás pedig gépet küld, mert géppel kapálják majd s kukoricát. De maholnap kapálni kell a burgo- nyát is. Csőstől jön most a munka. Tumó Antal felébredt hát s most ott ül az ágy szélen és a lábszárat vakargatja, az asz- szeny meg már türelmetlenkedik -az

ágyban, hogy öltözködik-e hát az ember, vagy nun öltözködik? Mert addig ő ki nem megy az agyból. Csodálatos, hogy negyvenen túl mennyire szemérmesek ezek az asszonyok.

Tumó Antal meg azon töpreng, hogy mihez is kezdjen hamarjában. Annyira álmos, hogy a székig nem lát el, pedig a ruhája ott van és menni kellene már. Ül egy ideig, aztán megrázza a fejét és feláll végre. A napot megkezdte Hát s a többi meg megy már, mint a karika- csapás.

Felkelt az asszony is. reggelit készített az embernek, kendőbe csavarta és a bőrtáskába tette. Tumó Antal nyakába akasztotta a börtáskát, a tornácról kivezette a kerékpárt, aztán elindult az öregdűlő felé. Lehetett ekkor az idő úgy hajnali négy óra s ilyenkor már nem egyedül megy az ember a falu utcáján. Innen is, onnan is szekér fordul ki az utcára, az egyik erre, a másik arra indul. Tavaszban, dologidőben nem henyélnek az emberek.

Az utcán van Balogh Sándor is, a községi párttitkár. A határba igyekszik 6 maga is, mert látni akarja, hogyan haladnak hát a munkák. Maholnap jelentést kell írnia, be kell számolnia arról, hogy a faluban hogyan haladtak előbbre a mezőgazdasági munkák.

— Szabadság! — köszön rá Balogh Sándorra Tumó Antal.

— Szabadság! — köszön vissza a másik, aztán egymás mellett karikáznak tovább, ki az üreg-dűlőre, ahol ma megkezdik a kukorica első kapálását. S kinn, a falun túl utolérik már a munkába igyekvő embereket, leányokat, asszonyokat, akiken meg sem látszik a tegnapi munka nyoma, Lépteik szaporák s a kedvük vidám. Nevetgélnek, nótázgalnak, beszélgetnek.

Feug*. Ji#o»