Népújság, 1956. június (11. évfolyam, 128-153. szám)
1956-06-07 / 133. szám
lodor Jánost A szívek kitárulnék M* 'I'avdszba szökkent az idő. | A hó eltakarodott s az utcák már porosodni kezdtek. Ezt sem bánták az emberek, mert jót jelzett a melegedő nap. Ablakok, ajtók nyíltak és már nemcsak a merész fiatalok, hanem az óvatosabb felnőttek is olthonhagyogatták kalapjukat. Darcsóéknál is a napsugárhoz illően ébredtek. Daloltak, énekeltek s kacagtak. Magdika kibújt a takarója alól és szülei között illegett-billegett a nóta hangjaira. Az anyja elkapta, magához ölelte és boldogan mondta: — Ma új kabátot kapsz, Magdika. Szép, új kabátot. Kckszí- nüt. Olyan leszel benne, mint egy tündér. Fizetéses nap volt. Tehát kétszeresen ok a jókedvre. Később Magdika nagy szatyorral a karján beáltított az apjához az üzembe és fontoskodva adta tudtuk — Édesanyám kínt vár az utcán, engem küldött a pénzért, tessék ideadni. Darcsó a pénzt a táskába tette és amíg összekapcsolta a hosszú füleket, csendes, boldog öröm ömlött el benne. A meglepetésszerzés jó érzésével fi- gvelmeztetett: — ügy ügyelj a táskára, hogy a kabátodat viszed a belsejében. Magdika ígérte, hogy ügyes lesz és elszaladt. Darcsó gondolatban követte az útját. Most jutott túl a kapun, most ért oda az anyjához. Az most nyitja a táskát, veszi ki a pénzt és olvassa. Aztán újra olvassa és megint olvassa. Nem akar hinni a szemének. Kezdi elölről és hirtelen csókokkal árasztja Magdika arcát. A borítékban ötszáz forinttal több volt, mint otthon számították. Darcsó minden hónapban megismételte ezeket a meglepetéseket, a felesége talán már várta is, de azért nagyon tudott neki örvendezni. í ár a ruhaüzletben válogatta velük a kabátot, amikor a portáról beüzentek, hogy azonnal menjen a kapuhoz. Hosszat sejtve kisietett. A felesége várta. A szeméből folytak a könnyek, az arca hamuszínű volt és a háta meghajlott. Mintha éveket öregedett volna. Darcsóban a lélegzet elakadt. — Magdika .. ; — zsibbasztotta el tagjait is a rettegés, mert a kislányt nem látta az anyja mel- lett. — Jaj, mi érhette? Elesett és a lába tört, vagy kerékpáros vigyázaüankodott, Nem tudott kérdezni, csak állt és várt, hogy a felesége megszólaljon és az sírta kétségbeesett fájdalommal: — Ellopták a pénzt. Darcsó mellében a nyomás engedett. Csak a pénz? Akkor Magdikéval nincs baj. Tovább fog nevetni, kacagni, táncolni és énekelni. Felesége heves sírás közben magyarázta: — Amikor a boltba mentünk, a zsebemben volt, t. fizetéskoi már nem találtam. Amíg a kabátokat néztem, addig vehettek ki. Nagyon sokan voltak körűié! lem. — Odanyomta a homlokát a porta falához és szívet- tépően zokogta: — Nem lesz Magdikának szép kabátja, sem szép új cipője. — A kislány nevének említésére visszatért az ereje és gyorsan hadarta: —Szaladok a rendőrségre, hátha tudnak segíteni, hiszen Magdikának kell a kabát, megígértük, hogy megkapja. Nem hagyhatjuk, hogy szomorkodjon. S futott keresztül az úttesten. Darcsó utána kiáltott, tanácsokat akart adni, de nem fordult meg. Szürke ruhája a sarkon elvillant. A nap még melegebben süA tött. Bálint, az öreg portás vigasztalni akarta, de mégsem tette. Mit tudjon az ember ilyenkor mondani? A szép szavakra nem kerül meg a pénz. A porta előtti kertben a gyöngyvirág patlogzott. Az ibolya is kéklett. Darcsó ' lehajtott fejjel, összepréselt szájjal fogott ismét a munkához. — Néha megcsikor- dult a fosa. Szitkokat, káromD kodást harapott szét. ' Oda a munkája jutalma. Amiért heteken keresztül becsületesen dolgozott, azt egy lelketlen gazember pillanatok alatt elvette. Amiért izzadt, fáradt, lelkesedett, az másnak ad terített asztalt. Nekik holnap krumplira sem jut, amaz majd csirkét eszik. Az arca sötétedett és sípolva lélegzett. A szemközti ajtóból Gombai ,a párttitkár tartott feléje. Ahogy melléje ért, megkérdezte: — Igaz, amit az öreg Bálint telefonált? arcsó hirtelenében nem tudta, hogy ki az az öreg Bálint, Gombai tovább kérdezett: — Milyen összeg volt a feleségednél? Darcsó erre ráeszmélt, hogy ki lehet az az öreg Bálint. Persze a portás végighallgatott mindent. De miért kellett neki a telefonálás? Azért, hogy ráuszítsa az üzemet? Nagyon jól ismeri az embereket. Különösen a munkatársait. Ha valakit szerencse ér, akkor szidják, gúnyolják, baj esetén pedig csurog belőlük a káröröm. Tele vannak rosszindulattal és elkészülhet, hogy azt le is vesszőzik rajta. Ha megtudják a szerencsétlenségét, előbb a markukba fognak nevetni, később odavetett megjegyzésekkel fogják üldözni. És hogy megtudják, az már bizonyos. Bálint megkongatta a harangot és a műszak végéig rángatja a kötelet megállás nélkül. Ahány emberrel találkozik, annak mind újságolja: —.Hallottátok, hogy jártak szegény Darcsóék? Ez elől nincs menekvés. S azok, akiknek elmondja, sajnálkozó arcot vágnak és közben azt gondolják: úgy keil nekik, baráti társaságban pedig nagyot nevetnek, a kezüket dörzsölik és elégedetten bólogatnak: na, ezek jól megjárták. Annyira elfoglalta az önkínzó marcangolás, hogy Gombai kénytelen volt megsürgetni ; — A teljes fizetésed a feleségednél volt? Nehezen válaszolta: — Az utolsó fillérig. — Mégis mennyi? Darcsó lemondóan legyintett. — Hagyj dolgozni. o Idáiról figyelte a távozó párttitkárt. Látta, hogy itt is megáll, amott is beszédbe elegyedik. Felajzottan érezte, hogy róla esik szó. A szemét bevonta a szégyen és a méltatlankodás felhője. Elfojtott kacagásokat, vihogást vélt hallani. Idegesen félredobta a kalapácsát és az irodába indult, hogy engedélyt kérjen a távozásra. A terem közepén találkozott össze Szabónéval, az üzemi bizottság elnökével. Lépett volna el mellette, de Szabóné megállította. — Egy pillanatra, Darcsó elv- táis. Kelletlenül fordult vissza. Szabónc folytatta: — Gombai elvtárssal beszélgettünk a maga ügyéről. Darcsó nyugtalan türelmetlenséggel felelte. — Az én ügyem — a saját ügyem. Valahogy majd csak lesz. De kérem, hagyjanak békén, ne kínozzanak. Gombai is ott volt már megint. Mély hangján csillapítón mondta: — Ellenkezőleg, mi nem kínozni, hanem segíteni akarunk. A pártszervezet kérésére az üzemi bizottság gyors segélyt folyósít. Úgy hisszük, ezzel némileg könv- nyílünk a helyzeteden. IV em tudta sem megkö- szönni, sem elutasítani, mert közben odabicegett az ajtó melletti munkapadtól a szemüveges Csikári. Részvéttel mondta: — Mi is hallottuk, Mihály, hogy milyen kellemetlen helyzetbe kerültél. Darcsó felkapta a fejét, harcra, verekedésre készen. Ne gúnyolja őt senki, de a goromba szavakat eloszlatta a Csikári szeméből kisugárzó meleg szeretet, Ugyanezt látta a kopaszodó, tömzsi Tólhnál is, a fiatal Sóidnál, a másik teremből befutó szőke Nagy Margitnál is. Nem értette, nem tudta felfogni, hogy ez valóság lehet. Csikárinak volt még néhány szava. — Mi, kommunisták úgy gondoltuk, hogy a szakszervezet segítségén felül összeadunk nektek egy kis pénzt, mindenki anv- r.vit, amennyit nélkülözhet, vagyis nem érez meg. Darcsó megrendültén védekezett. — Nem, nem fogadhatom el. Semmiképpen sem fogadhatom el. Nagy Margit zacskót vett elő a kötője zsebéből. — A diszisták már összeadták a maguk részét. Tóth is megszólalt: — A szakszervezeti tagoknál is folyik a gyűjtés. Darcsó kábultan támolygott a munkapadjához és tiltakozva dadogta: « — Nem, nem, nem : s s A garázs eresze alatt fecskék fészket építettek. Az ablakokon keresztül látni lehetett, hogy formázzák, erősítik. Gombai utána ment Darusénak. Az összegyűlt pénzt a markába erőltette és szelíden korholta: — Ne szamárkodj, szívesen adtuk, nem ajándékba, kölcsön. Az ívre, a nevek mellé odaírtuk, ki mennyit adott és minden fizetésnél bizonyos összeget visszatör- lesztesz. Tehát nem akarunk megalázni és fogadd el, mert másképpen sokunkat megsértenél a visszautasítással. Darcsó nagyokat nyeldesett. Hágta, marta a maga csinálta rágalmazás szégyene. Szeretett volna a nyakába borulni Gombainak és megmondani, hogy milyen gonoszokat gondolt felőlük, mennyi szennyet szórt rájuk és ők a tenyerükön teszik eléje a szívüket. Mégsem tellett több a könnyes szemnél és az üzem eny- nyivel is beérte. A ztán mondták, hogy menjen haza és vigasztalja meg a feleségét. Darcsó rohant, nem ment. Nagy robajjal dobbant a lakásba. Átölelte a még mindig sirdogáló felesége vállát, a másik kezével Magdikét szorította magához s lelkendezve csillapította őket. — Ne búsuljatok, vigadjatok! Itt a pénz, megvan a pénz! Lesz kabátod, Magdika! Az asszonyka arca felderült és mohón kérdezte: — Már meg is találták? — Azt még nem. De van helyette másik. Felesége arca megint sírósra fordult. — Most még adósság is. — És újra sírásán vádolta magát; — Miért is nem ügyeltem jobban. Darcsó örömmel magyarázta: z nem olyan kölcsön, mini ^ más kölcsön. Ezt tündérek adták. Kékruhás, fekete-, barnaköpenyes, sárgakabátos, pircspulóveres, hosszúhajú. szemüveges. vastaghangú, vékonyhangú. baiuszos, bicegő, kérgeskezű tündérek adták. Mit rázzátok a fejeteket? Mondom, tündérektől jött, valóságos földön élő tündérektől. Még most sem értitek? Az üzembeliek segítettek. így történt. (Megjelent a Kiskunság legújabb számában.) FÖLDM 0 VESSZŐ VETK E- ZETEK KALOCSAI JÁRÁSI KÖZPONTJA kalocsai és vidéki munkahelyre gyakorlattal rendelkező, képesílett számviteli dolgozókat keres, önéletrajzot kérjük az alábbi címre küldeni: Földművesszövetkezetek Járási Központja, Kalocsa, Sztálin út 50. szám. 618 ctÍ 1 ±z a n y, a k a cl k 000000-000000000-0000000 0-000000-0-0OO RECECSIK Függöny, asztalterítő szélére való. Szegélycsíknak is készíthetjük, ha elhagyjuk a sarokmintát. Horgolhatjuk is, de rece- munkával szebben mutat. Az alap krémszínű, a fekete kockákat sűrűn, az X-el jelölteket ritkábban fehér fonállal tömjük be. A szegély tetején a kis virágok közepében a négy kockát fehér szállal fogjuk össze, .4 Hogyan öltöztessük a csecsemőt? Az első 2—3 hónapban, amíg pólyában tartjuk, ne kössük be szorosan és karjait hagyjuk a pólyán kívül. Még az első hónapokban is naponta néhány órára egyáltalán ne kössük be a pólyát, hogy a csecsemő szabadon mozoghasson. Ingecskéje is legyen bő. Három hónapos koron túl varrjunk neki hálózsákot vászonból, kössük át a derekán és takarjuk le vékony takaróval. Mikor már forogni, mászni, állni próbál, kapjon kezeslábast. Nyáron is szükség van rá, mert hűvösek az éjszakák. Általában ne öltöztessük a csecsemőt túl melegen, de természetesen túl köny- nyen sem. . Ha az egészséges csecsemő izzad, az a helytelen öltöztetés jele. Tanácsadó caccéemö egéssaége A kisbaba mozgásának fejlődését a helyes öltöztetés is elősegíti, de más módon is segítségére lehetünk, öthónapos koron túl, mikor már forogni szokott, helytelen a kocsiban, kosárban, bölcsőben tartani. Ilyenkor már tágasabb, a mozgásra több lehetőséget adó kis ágyba kell tenni. Fekvőhelye ne legyen túl puha. Ha dunyhán, vagy pár- . nán fekszik, háta besüpped, nem tud jól átfordulni, ezért helyes, ha matracon, összehajtogatott pokrócon, vagy akár szalmazsákon fekszik, — mindezeket természetesen vékony, mosható anyaggal, lepedővel kell letakarni. 7—8 hónapos korától legjobb, ha fából készült járókába helyezzük el a gyereket, de gondosan ügyeljünk arra, hogy a járóka fája szálke men tes legyen. Másfél méter hosz- szú, 50—60 centiméter magas legyen * járóka oldala, ebbe kapaszkodva aztán a kicsi hamarosan egyedül, minden különösebb segítség nélkül megtanul állni, járni. Hogy mikor, az különböző. Egyes kisbabák már 8 hónapos korban felállnak, de ha 12 hónapos korában áll fel először, az sem baj. Járni általában egy éves koron túl tanulnak meg a gyerekek. Fontos, hogy ne siettessük, ne erőltessük a mozgás fejlődését. Meg kell várni, míg a baba egyedül kívánja és próbálja az állást, járást. Ehhez pedig a szükséges erősítő előgyakorlatokat úgyis megadják az első helyváltoztató mozgások — a kúszás, stb., — melyek előkészítik az izmokat. Nem kell guminadrág A guminadrág különösen nyá- ion tapad, izzaszt. Nélkülözhetjük egyszerűen. A nylonkabátnak nevezett átlátszó esőkabátok anyaga nem drága és méterszámra is kapható. Vágjunk belőle körülbelül 12x30 centiméteres csikói, legalább hármat. A tcglaalap két hosszabb szélére keskeny gumit gépeljünk úgy, hogy az anyagot picit összehúza, körülbelül 2 centimétert. A keskeny végekre két-két gomblyukat varrunk, hogy tartósabb legyen, béleljük a gomblyuk helyét valamilyen régi vászondarabbal: Ezzel el is készült a guminadrág pótlója, ebbe kerül bele a pelenka hosszúkásra hajtogatva; Készítsünk két vállpántot, mindkét végére varrjunk két-két gombot. Az elején párhuzamosan fussanak a pántok, hátul gomboljuk keresztbe, hogy cl ne csússzon. Ezt á megoldást alkalmazhatjuk minden gyereknél, aki négykézláb mászik, vagy áll. Megkönnyíti a takarítást A jürdöszobacsempét könnyen és hamar tisztíthatjuk vízzel kevert krétáporpéppel. Ha a csempére kept pép megszáradt, száraz ruhával utána dörzsöljük. • A linóleumbevonatot ajánlatos viaszkozni. Puha rongydarabbal, vagy parkettkefével fényesítjük. Az olajfoltot úgy távolíthatjuk el a linóleumból, ha égetett magné- Z’át hintünk a foltra, majd itatóspapíron át forró vassal vasaljuk. * A viaszosvászon tiszta lesz és visszanyeri régi fényét, ha tejjel mossuk le és utána száraz ruhával fényesre dörzsöljük. * A nehezen nyíló szekrényfiókot szappannal kenjük meg, hogy csússzék, s terpentines ruhával töröljük ki, mert ez véd a molyok ellen. * Tükröt, ablakot szépen és gyorsan tisztíthatunk olyan denaturált szesszel, amelyben előzőleg vöröshagymaszeleteket- áztattunk. Azután langyos vízzel mossuk át az ablakul. Receptek kirándulóknak JÓ KÖRÖZÖTTET készíthetünk vaj nélkül is. A liptói túrót annyi tejjel keverjük össze, hogy lágy, krémszerű legyen. Fűszerezzük a szokásos módon édespaprikával, sóval, köménymaggal, hagymával, esetlég cseppnyi mustárral is. Ize olyan, mintha legalább a fele vaj lenne. • HUSPÁSTETOM. 30 deka zsíros disznóhúst, 3—4 deka füstölt szalonnát, 4—5 szál reszelt újhagymát pároljunk meg együtt, majd tálba téve keverjük össze egy vízben áztatott zsemlével. 2 darab apróravágott keménytojással, fűszerezzük sóval, mustárral, porrátört majoránnával és az egészet daráljuk át húsdarálón kétszer-háromszor. * HASZNOS KÖNYVEK AZ ASSZONYOKNAK Az idei könyvhéten a sok szép szépirodalmi olvasmány mellett két hasznos könyvet is találnak a sátrakban az asszonyok. Megjelent az oly hasznos tanácsokat tartalmazó Anyák könyve és új szakácskönyv is kapható:
