Népújság, 1956. június (11. évfolyam, 128-153. szám)
1956-06-30 / 153. szám
j I A tanyakérdés mai problémái megyénkben EácS-Kiskun megyében a parasztságnak több mint a fele, különösen a kecskeméti, kiskunfélegyházi, kiskunhalasi és kiskőrösi járásokban tanyán él. Számos községünknek is csak a neve utal zárt településre, és lé-, nyegében az újonnan létrehozott 20 község is csak szórvány- település. Ismeretes, hogy megyénket a külterjes gazdálkodás jellemzi. Minőségét tekintve szántótcríiletünkböl ,200 000 katavztrális hold laza, vagy igen laza homoki föld, amelynek termőképessége jelenleg a legminimálisabb. Felvetődik tehát a kérdés: lehct-c többet és gazdaságosan termelni a homokon? Igen. Sajátos természeti viszonyaink és sajátos növénykultúráink erre módot nyújtanak. Két konzervgyárunk például az elmúlt évben 60 termelőszövetkezettel és 10 000 paraszt- gazdasággal volt termelési viszonyban paradicsom, zöldség, stb. tekintetében. Területi adottságunk, tanyai gazdálkodásunk szorosan összefügg a híressé vált megyei baromfiexport kialakulásával. Állattenyésztésre is szép lehetőségeink vannak. Több helyütt sok a rét és legelő, így felvetődik, lehetne-e több számosállatot, szarvasmarhát, juhot tenyészteni. Az ország szőlősterülctének negyedrésze nálunk van és a tapasztalatok szerint a homok hasznosításának egyik jövedelmező útja a hagyományos homoki gazdálkodás fejlesztése mellett a szőlő- és gyümölcs- termelés fokozása. \ (anya-problcma tehát a legszorosabban összefügg a homoki gazdálkodás és a homok megjavításának kérdésével és főfeladatként állítja megyénk dolgozó parasztsága elé >-szűz- földjeink meghódítását«. A kérdés megvizsgálását azonban indokolttá teszi az elmondottak mellett a tanyai lakosság társadalmi, szociális és kulturális helyzetének mai állása és felemelkedésüknek biztosítása. A felszabadulás óta eltelt 10 esztendő hozott ugyan némi fejlődést a tanyakérdés rendezésében, de ennek ellenére számos gazdasági, politikai és nem kevésbé szociális probléma vár megoldásra. Hogy csak egyet említsünk: kiépítettük ugyan a Vili. osztályos Iskolát, de kevés a tanterem, de még kevesebb a nevelői lakás. Azonban bármennyire is sürgős feladataink vannak, e tekintetben a káros illúziók elkerülése érdekében szükségesnek tartjuk hangsúlyozni, hogy a problémák megoldásához a helyi lehetőségek feltárása és alapos ismerete mellett is hosszú évek célratörő tevékenységére van szükség. Szükségesnek tartjuk annak vizsgálását és megvitatását, hogy a tanyai problémák hogyan függnek össze a mezőgazdaság szocialista átszervezésével, dolgozó parasztságunk életszínvonala fokozatos felemelésével. A tanyakérdés mai problémái helyes megítélése érdekében célszerűnek látszik visszatekintést tennünk a tanyák történelmi kialakulására. Tanyarendszerünk kialakulása messzire nyúlik vissza, a feudalizmus időszakát öleli fel és a XLX>. század közepéig tart. A tanya ekkor még nem szolgált állandó lakhelyül, de nem is volt még erre szükség, mert ebben az időben a termelést döntően az állattenyésztés jellemezte. A szántóföldi termelést csak kis területen folyó, a kevés munka- igényes, gabonatermelés jellemezte. így a tanyavilág döntően csak a pásztorok és cselédek lakhelyéül szolgált. A tanyák kialakulásának másik szakasza, amelÿ a XIX. századtól napjainkig tart, a teljes kifejlődés időszaka. Ekkor már a gabonafélék termesztése mellett mind nagyobb területet foglal el a nagy munkaigényes, kapás növények termesztése. A termelés fejlődése tehát állandó lakhellyé alakítja a tanyákat. Ekkor a lakosság döntő többsége a cselédségből áll és ezzel végbemegy társadalmi kitaszítottságuk, gyarmati sorsuk kialakításának folyamata. A gazda és a tehetősebb, földdel rendelkezők továbbra is a városban laknak és csak a legfontosabb munkák idején, időszakosan tartózkodnak kint a tanyákon. Ilyen körülmények között a tanyák száma állandóan növekszik, de mindenkor megvan az a tendencia, hogy aki csak teheti, igyekszik városi házat is szerezni és csak ideiglenesen tartózkodni künn a tanyán. A tanya tehát már elekor kettős célt szolgál: termelési hely és egyben lakóhely is. A felszabadulás után megyénkben 45 000 parasztember jutott földhöz, de azóta is mindkét tendencia érvényesül a tanyát illetően. Ma is tapasztaljuk azt, hogy az idősek bent laknak a városban, vagy községben, míg a fiatalok tanyán élnek. Aki teheti, a tanyán csak ideiglenes szállást épít a gazdálkodás érdekében, állandó lakhelyül azonban a várost, községet választja. A tanyai települések mai problémái helyes megítéléséhez meg kell vizsgáljuk: először a tanya, mint termelési hely — másodszor a tanya, mint lakóhely problémáit. Megítélésünk szerint a tanyai település, mint termelési hely, előnyt jelent a jövedelmező gazdálkodásban, kétségtelen ugyanakkor, hogy a tanya mint lakóhely, társadalmi, kulturális és egészségügyi szempontból hátrányos. Megítélésünk szerint e két probléma azonban két olyan objektív tény, amelyet megfontoltan kell számításba vennünk. Számos példa igazolja, hogy elméletileg semmi kétség nincs afelől, hogy a tanya-probléma egyetlen megoldásának járható útja a mezőgazdaság szocialista átszervezése. Amíg az egyéni gazdálkodás a további széttagolódást segíti, addig a szövetkezeti társulás a központosítást és egyben anyagi erőforrást teremt a lakásproblémák megoldásához. A gyakorlat, a végrehajtáshoz vezető út módozatainak kialakítása és megvalósítása azonban számos probléma megvizsgálását és megvitatását teszi szükségessé. Sokat vitatott, éppen ezért szükséges a kérdés feltevése: szem előtt tartva a gazdálkodás jövedelmezőségét, hogy szükség van-e a tanyára, mint termelő üzemre. A választ a tapasztalatokból kell meríteni. Termelőszövetkezeteink egész sora olyan távol van a községtől, várostól, ami feltétlenül indokolttá és gazdaságossá teszi a tanyai gazdálkodást. Szövetkezeteink többsége. beleértve a tanyai településen iétesülteket is, a szántóföldi növénytermesztésben magasabb terméseredményeket ért el az egyénieknél. Ez részint már igazolja, hogy szükség van a tanyára, mint termelő üzemre. Az állattartás és a növekvő állattenyésztés pedig egyenest megköveteli, hogy a termelőszövetkezeti tagok egy része feltétlenül kint éljen az állattenyésztő farmokon cs majorokban. Az .egyéni gazdálkodás szemszögéből is kétségtelenül nagy előnyöket jelent a falun élő parasztsággal szemben a tanyai gazdálkodás. Itt helyben vannak a gazdák, még a szétszórtabb földterületek megközelítése is kedvezőbb, ami számottevő idő- és fuvarmegtakarítást jelent. Előnye a jövedelmező állattartás és az apróbaromfi tenyésztése szempontjából különösen szembeötlő. A továbbiakban meg kell vitatnunk, hogy a jelenlegi tanyai település hogyan befolyásolja a tsz-ck gazdálkodását. A földterületek szétszórtsága miatt a szó szoros értelmében több tsz-ben még nincs biztosítva ' a nagyüzemi gazdálkodás feltétele: így ha már eredményesebben is, de még mindig szétszórt parcellákon, lényegében kisüzemi módon gazdálkodnak többhelyütt, ami komoly problémát mutat a munkaszervezést, irányítást és segítő ellenőrzést illetően is. A termelőszövetkezeti gazdálkodást nehezíti a lakáshiány is. Megyeszerte pedig azzal kell számolnunk, hogy a tanyák nagy százaléka igen rossz állapotban van. Ez a lakáshiány főként a fiatal házasokat és házasulandókat sújtja, akik nem látva biztosítottnak lakhelyüket, otthagyva a termelőszövetkezeteket, városainkban, községeinkben igyekeznek elhelyezkedni, csakhogy lakáshoz jussanak. A közös állattenyésztés lemaradásának gazdasági okai között is első helyen szerepel a megfelelő helyiségek, istállók hiánya. Ez a helyzet is sürgetően igényli, hogy a központi keretek mellett, amit tanyai lakhely és egyéb gazdasági, kulturális épületek építésére kapunk: megyeszerte keressük, és tárjuk fel a legkülönbözőbb helyi építési anyag előállítási lehetőségeket (terven felül megyei részesedés a megyei téglagyáraknál, szénporos téglaégetés, mészégetés, műanyagok felhasználása stb.) Vita tárgyát képezi, hogy a háztáji területekkel kapcsolatos problémák főként tanyai termelőszövetkezeteinknél, milyen módon befolyásolják azok gazdálkodását. Tanyáink többsége körül ugyanis 1—1,5 kataszteri holdas, helyenként bekerített gyepes terület van, amit a gazdák udvarként tartanak nyilván és a szövetkezeibe való belépés után is igénylik ennek megtartását. Ezt a területet egyes tsz-ek beszámítják, más tsz-ek viszont nem számítják be a háztáji területbe, így rendszerint civódás, nézeteltérés tárgyát képezik. Megítélésünk szerint az ilyen háztáji területek az erős, jól dolgozó tsz-ek ben nem vonnak el munkaerőt a közös gazdálkodástól, éppen ezért javasoljuk: helyes, ha a háztáji területek kiadásánál a sajátos problémák, a isz és a belépni szándékozó igényeinek figyelembevételével a termelőszövetkezet dönt az említett terület háztájihoz való csatolásában. Kétségtelen, hogy a bajai vagy dunavecsei járás kivételével — ahol lényegesen kevesebb a tanya — megyénk más részein nehezíti a tanyai település a mezőgazdaság szocialista átszervezését, de közel sem gátolja azt. Meggyőződésünk, hogy 3 lanyaprolilema megoldásához is döntően a szocialista nagyüzem nyújthat megfelelő alapot, mivel társas összefogáson nyugszik, központosítás a célja, így elősegíti a széttagolódás meg- ' szüntetését és a jövedelmező nagyüzemi gazdálkodás teremti csak meg azokat a nagyobbfnér- vű anyagi erőforrásokat, amelyek a zártabb települések kialakításához és ezzel a tanyai lakosság társadalmi és kulturális felemelkedéséhez szükségesek. Tanyai járásaink területén nagymértékű szőlő- és gyümölcs- termelés folyik. Kívánatos azonban megjegyezni, hogy a jelenleg) szőlő- és gyümölcsminőség mellett egyáltalán nincsenek korlátlan értékesítési lehetőségeink, borban, szőlőben, gyümölcsben és zöldségfélékben a világpiacon. Éppen ezért feltétlenül figyelembe kell vennünk, hogy az új telepítéseken minőségileg olyan Mathiász-fajtáUat (hibrideket), telepítsünk, melyek termésének értékesítési lehetősége korlátlan, vagy versenyképes a Bulgáriában és Albániában termesztett Afuz-Alival. Megyénkben ennek termelése nem olyan egyszerű, de elsősorban termelőszövetkezeteink és az egyszerűbb társulások tagjainak vannak nagy lehetőségei e téren. Rendelkezésükre állnak azok a gép- és föidteriileti lehetőségek melyeknek felhasználásával palackozásra alkalmas minőségű borszőlőt és bőven termő, jóízű, a szállítást jól bíró, a világpiacon is versenyképes csemege- szőlőt termelhetnek. Megítélésünk szerint szakembereink ehhez nagyon sok hasznos tanácsot és értékes segítséget nyújthatnak. Szükségesnek tartjuk éppen ezért részben a meglévő szőlők feljavítása, részben pedig az új minőségi telepítések szempontjából, hogy megvitassuk milyen módon tudjuk érdekeltté tenni egyrészt a termelőszövetkezeteket a szőlőterületek alaposabb gondozásában, másrészt, miiyen módon biztosítsuk, hogy a ma még kívülálló szőlő- és gyümölcsterülettel rendelkező dolgozó parasztok anyagilag ösztönzőbben érdekeltté váljanak a szőlő- és gyümölcsössel történő szövetkezeti társulásokra. Ezzel kapcsolatban már különböző javaslatok hangzanak el a dolgozó parasztok részéről. Számos helyről olyan tapasztalataink vannak, hogy az érvek, kifogások az ismertetett problémák ellenére, a tanyai egyénileg dolgozó parasztság tömegei is helyeslik a mezőgazdaság szocialista átszervezését. Sokan fő ellenérvként kifogásolják a túlzott beavatkozást a termelőszövetkezetek gazdálkodásába a felsőbb szervek részéről, ami gyakran gátja a helyi sajátosságokat figyelembevevő gazdaságos termelés kialakításának és a tagok öntevékenysége kibontakozásának. A dolgozó parasztok nagyszámú javaslata igényli, hogy a szőlő- és gyümölcsterületekkel történő nagyüzemi társulás érdekében, a mezőgazdasági szövetkezetektől eltérően, lazább társulásokat is hozzunk létre. Szerte a megyében elmondták, hogy vállalnák a beadási kötelezettségek közös teljesítését és bizonyos beszerzésre, közös értékesítésre való társulást. Ök maguk az ilyen szövetkezeti társulás formáját illetően a hegyközséget javasolják, ezen belül érvényesítve a szocialista gazdálkodás elemeit. Az egyéniek részéről felvetődik, hogy hajlandók irányított nagyüzemi módon művelhető szőlő- éti gyümölcsterüleLeket Iá-. lesíteni, de kérik, hogy nyújtsunk biztosítékot arra, hogy amig termőre fordul a szőlő és gyümölcs, megtarthassák jelenlegi szőlő- és gyümölcsterütettíket. Saját telepítés esetén pedig kétszeres beadási kedvezményt, emellett gépi segítséget és hitelt kapjanak a beruházásokhoz. — Egyébiránt az egyénileg dolgozó szőlősparasztok igen nagy örömmel vették azt a javaslatunkat, hogy a termelőszövetkezetekbe lépés esetén szőlő- és gyümölcs- területeik átlagának megfelelően részesüljenek anyagi térítésben. A ^második főprobléma, hogy jelenleg a tanya mint lakóhely a társadalmi, gazdasági és kulturális körülményeket illetően, milyen képet mutat. Itt helyénvalónak mutatkozik megvizsgálnunk 3 tanysközpontokbá! alakult új községek tapasztalatait, Bár 20 új községünk alakult, de tapasztalataink szerint ezen a téren nincsen különösebb tervszerűség. Például a kecskeméti járásban az alakult 10 új községből öt ma is szétszórt tanya, ahcl a központot lényegében a tanácsháza, esetenként postai kirendeltség, iskola, vagy a szövetkezeti bolt képviseli. Tapasztalataink azt mutatják, hogy a dolgozó parasztság a tanyákról csak azokba a községekbe hajlandó betelepülni, ahol kulturális és szociális igényüket kielégíthetik. Lakitelek például 1950-ben vált önálló községgé, de azóta már 162 új ház épült a községben: Jó az egészségügyi ellátottság, egy orvos, két szülésznő és egy védőnő dolgozik a községben. A tanerőellátás is jó, 1954 óta pedig rendszeres filmvetítés folyik. A családok egyötöde rendelkezik rádióval, egyharmada olvas újságot. 1955. év őszén pedig két tsz alakult a községben, Ugyanakkor Ballószög, Fülöp- háza, Lászlófalva, Helvécia es Városföld bár új község, a körülötte lévő tanyákból mégse költözik be a lakosság, mert kulturális, művelődési és szociális igényeiket nem elégíti ki, vásárra, piacra, moziba Kecskemétre járnak. Bár több ilyen példa van, bizonyos központokat azonban e téren is ki kell jelölni, s főleg szükségesnek mutatkozik, hogy az állami feladatok megoldása érdekében a városok'és községektől távoleső tanyai területeken újabb tanácskirendeltségeket hozzunk létre. Befejezésül ezzel kapcsolatban nagyon jellemző tapasztalatot mutat a Kiskunhalas—Bodoglári kirendeltség, mely mintegy 30 kilométerre van a várostól. Itt 1955- ben hozták létre a tanácskirendeltséget és ma már jellemzó, hogy a tanyai dolgozók ügyes- bajos dolgainak helybeni elintézése mellett az állam iránti kötelezettségeiket is maradéktalanul teljesítik. * A megyei pártbizottságon Molnár Frigyes elvtárs tartott vitaindító előadást, amelyhez számosán hozzászóltak. Többen az idő előrehaladottsága miatt bejelentették, hogy írásban küldik el véleményüket és javaslatukat a tanya-kérdés mai problémáival kapcsolatban. Felhívjuk olvasóink, párt- és tanácsvezetőink, valamint szakembereink figyelmét, hogy a megyei pártbizottság a vitát nem zárta le. Több véleményt, javaslatot és hozzászólást szeretne mérlegelni, mielőtt ebben a kérdésben határozatot hoz. Azért is közöljük kivonatosan a vitaindító előadást, hogy a tanyakérdés mai problémái megoldásához alapot adjpnk a további hozzászólásokra,
