Népújság, 1956. június (11. évfolyam, 128-153. szám)
1956-06-26 / 149. szám
Kuncz Aladár években a kolozsvári Ötödikes vagy hatodikos gimnazista lehettem, mikor először került kezembe egyik könyve: Felleg a város lelett. Tamási, Kos, Nyíró s a többi erdélyi író könyvei között találtam apám könyvszekrényében. Nem sok kedvem volt elolvasásához, mert a szerző neve teljesen ismeretlen volt előttem; nem tudtam, mit várhatok tőle. Mégis elolvastam, s bár a regény nagyon elütött eddigi kedvenceimtől, határozottan telszett. Akkor még aligha tudtam volna megfogalmazni, — mi benne az új és kedves számomra. Most már tudom, mi lógott meg akkor. Jókai, Mikszáth, Móricz vérbő hőseivel szemben — akkor még jóformán csak őket ismertem ,— halvány, sapadt, finom és álmodozó szellemű ember volt a hose, akin csodálatos érzések és hangulatok futnak át, de aki megtorpan a lettek előtt. Művész volt ez a hős, de nem hivatásos, csak dilettáns, műkedvelő, olyan ember, akit akkortájt bontakozó értelmem. vagy inkább érzelmeim mélyén jobban tiszteltem és szerettem, mint a tettek biztos fellépésű és elszánt hőseit. Kuncz Aladárt olyan- féle embernek képzelem ma is, amilyennek hősét, Szentgyör- gyi Tamást megismertem. Művésznek és tudósnak, de aki elsősorban a maga egyéniséget nemesítette finommá, eszményiyé művészetével, tudományával. De olyan embernek is, aki mégsem cl eleíántcsonttorony- ban, aki számára a műveltség, a »humanitás" belső parancs a megkövesült előítéletek, a társadalmi osio- baságok elleni bál or harcra. Szentgyörgyi Tamás regényének talán egy jelenete sem lelkesített úgy, mint az, amelyben a »kis igazgató« a megye rettegett uraival csap ösz- sze a kaszinóban. Nem ismerem pontosan, milyen irodalmi harcok folytak Erdélyben Kuncz Aladár vezetésével, mikor a 20-as Ellenzéket, majd az Erdélyi Helikont szerkesztette. De Pintér Jenő Irodalomtörténetének egy kissé szinte megrovó mondatából azt olvasom ki, hogy becsületesen, haladó emberként állt a helyén: »A régibb nemzedék tagjai nem nagyon lelkesedtek irányító tevékenységéért, mert a nyugatos eszmék radikális - -■ szellemű híve volt, de az új nemzedék annál nagyobb hodolatlal csoportosult személye köré.« Később, híréről- rangjáról már előre tudva olvastam legnagyobb művet, a Fekete kolostort. Tudtam, hogy remekmű van a kezemben, mégis felülmúlta várakozásomat ez a csodálatos börtönnapló. Az. első világháború kitörése Kuncz Aladárt Franciaországban érte. A francia hatóságok internálták, mint ellenséges állam polgárát. A Fekete kolostor az internáló táborban töltött öt évét írja le. A. külső események természetesen nem túlságosan érdekesek ebben a könyvben. Annál inkább a belsők. Megdöbbentő realitással, hasonlíthatatlan művészettel mutatja meg, hogy a tábor zárt világában, a kiláthatatlan, bizonytalan végű rabságban hogyan leple- ződnek le a lélek rejtegetett titkai, hogyan torzulnak el az emberi egyéniségek. Rabok és rabtartók, az egész oly nagynak és szépnek tartott európai civilizáció megrendítő próbájáról ad képet ez a nagyszerű könyv. A Fekete kolostor is, a Felleg a város felett is 1 Hát-ben jelent meg. Ez az év egyben Kuncz Aladár halálának éve is. Negyvenöt éves volt akkor. Ma, amikor halála évfordulóján emlékezünk rá, a csodálaton és a tiszteleten kívül fájdalmat is érzünk: miért kellett őt is olyan korén elveszítenünk, miért kell torznak látnunk az ő életművét is? Orosz László, _____TflT tagja t anítói nálunk olyan magaslatra kell állítani, amilyen magasan soha nem állt és nem állhat a lturssoá ttirsndalvmban“ (Lenin) „pedagógusok" DULAS VAN, legyen az gazdagyűlés, tanácstagi fogadóóra, békekölcsön-jegyzés, vagy a hátralékos gazdákkal való beszélgetés és egyéb mezőgazdasági termelési kérdések vagy feladatok elvégzése, mindenben készségesen áll rendelkezésünkre. Nemcsak ő, de egész tantestülete. A pártbizottság és a tanács tagjaival együtt látogatja a tanyákat és neveli az embereket, vagy segít mozgósítani a soron- lévö feladatok mindjobb elvégzésére. Például az ő látogatásai után igen sok gazda rendezte állam iránti tartozását az ősszel. Mondom, mi igényeljük segítségét, mert eddig nem tudtuk olyan feladat elé állítani, amit tantestületével ne, vagy időben el ne végzett volna. HOGYAN VÉLEKEDIK RŰLA egy másik pártmunkás, Huszár Kázmér elvtárs, a Vörös Csillag Tsz vezetője, akivel évek óta együtt dolgozik? — Nem ritka vendég a csoportban. Naponta találkoztunk már akkor is, amikor még. a Kisfái Állami Gazdaságot f ezettem. Nagyon értelmes, sok tapasztalattal rendelkező tanyai vezető szerintem. Sokat beszél-* gettünk és sokat segít, mint népművelési ügyvezető és iskolai igazgatónő. Iskoláinak növendékeivel egész kis kultúr- központot létesített itt. Olyan ember, aki egész szívvel a munkájának él... — ÉPPEN A NAPOKBAN beszélgettünk vele arról, hogy veszélyben van. az osztott tanítás, amiért annyit harcolt, mert az osztályokból hiányzik egy pár gyerek. Kérdezte, miképpen tudnék neki segíteni. Nem volt könnyű, de megtaláltuk a megoldást. A többi már az oktatási osztály dolga lesz. Mi vállaltuk a Városföldi Állami Gazdasággal együtt, hogy szeptember 1-re, a tanév kezdetére olyan utat építünk a gazdasághoz, csoportunkhoz és a Szolnoki úti iskolához, amin a központi iskolától távolabb lakó gyerekek is nyugodtan elbu- szozhatnak tantermükig. így kevés gyaloglással továbbra is osztott tanítási órákon szerezhetnek Szennai Arankától és kollégáitól magasabb tudást. Mellesleg, a jó út érdeke mind az állami gazdaságnak, mind pedig csoportunknak. Arankát pedig mindig szívesen látjuk, s lia nem jön, hiányoljuk a segítséget., (Folytatjuk) Sándor Géza. Pedagógusok és IV. Az igazgató is csak ember AMIT EDDIG ELMONDOTTUNK a káderlap tulajdonosáról és munkájáról, abból nyilvánvaló, hogy nem lehet olyan egyszerűen pálcát törni ma már egy ember sorsa felett, mint ezt a városi tanács oktatási osztálya tette. Mitöbb, elgondolkoztatja az embert: vajon nincs valami más ok a háttérben? Valami olyan ok, vagy ösztönző, ami a szó szorosan vett értelmében erősebb indok a leváltásra, mint az eddig elmondottak, mert az bizony nem elég. Nem elég és ezt ahogy a további ícjleményekből majd kitűnik, az oktatási osztály, és személy szerint Székelyné is érzi. Nem elég, mert ha 11 évig nem volt leváltási indok egy ember munkája mellett a káderlapja, akkor a XX. kongresszus után nagyon is kérdéses, vajon mennyiben meggondolt, vagy mennyiben megalapozott az a kijelentés, amit Székelyné telt Szennai Arankának: »Lásd be, te ilyen családfával és ilyen káderlappal nem lehetsz soká igazgató...« ERRE EGYÉRTELMŰ a felelet: 18 év nehéz és küzdelmes munkáját nem szabad, de nem is lehet így honorálni. Hát ha nem lehet, akkor az oktatási osztály folytatta a csomókeresést. »Vallásos szellemben nevelkedett, klerikális beállítottságú, templomba jár«, stb. Igen, Szennai Aranka, aki majd 20 évvel ezelőtt végezte iskoláit, vallásos szülők gyermeke. Tehet-e róla, hogy vallásos környezetben élt, hogy 20 évvel ezelőtt így nevelték? De mit tettünk mi érte 11 év óta? Mennyiben segítettük elő, jelleme, világnézete és általános felfogása változását? Ügy gondoljuk, erről érdemes vitatkozni, hiszen az igazgató is csak ember, az se szívhatta magába az anyatejjel a materializmust. ÉRDEMES LEÍRNI egyik, a városi pártbizottság agit.-prop. osztálya vezetőjével, Magyaródi elvtárssal folytatott beszélgetését, a pártbizottság tagjának szavai szerint. Magyaródi elvtárs erről így nyilatkozik: — Meglepődtem, mert szokatlan és feltűnő volt, hogy egy pedagógusnő, méghozzá iskolaigazgató ilyen nyíltan cs segélyt- kérően mer beszélni a maga lelkivilágáról és belső problémáiról, Nyíltan elmondta, hogy milyen nehéz a helyzete és benső énjének tisztázása önmaga előtt. Vallásosnak nevelték, de a fel- szabadulás óta már elvégezte a pedagógiai főiskolát, levelező úton. És ami világnézetében megrendítette eddigi szilárd meggyőződését, éppen az, hogy a természettudományi tagon végzett, földrajz és biológiai tanári képesítést nyert. Nem tagadja. hogy él még benne az istenhit, de három éve már nem jár templomba. Mégis, nagyon sok a problémája... Évtizedek örökségét nem könnyű levetkezni. Két világnézet, az új és a- regi ellentétét megvívni egy embernek, főként tanyai embernek csak önmagában, nagyon nehéz és nagyon is becsülendő dolog. Hiszen mi még eddig édeskeveset tettünk azért, hogy gondolkodása alapjaiban megváltozzon. .. — ÉS HOGY ÉRTÉKELI a városi pártbizottság Szennai Aranka végzett munkáját. — Nagy idő tanítói pályán és főként egy helyben eltölteni 18 évet. Rengeteg tapasztalat birtokosa egy ilyen ember. Bárcsak mi ismernénk úgy a Kisfái ta- nyavilág lakosait, azok gondjait, bajait és nézeteit, mint ö! Állítom: sokkal könnyebb lenne a dolgunk. De ahhoz, hogy megismerjük a kisfái tanyai embert és változtassunk sorsán, abban a körzetben éppen ő az első számú segítségünk. MIT MOND AZ IGAZGATÓNŐRŐL a terület pártfelelőse, a tanács város és községgazdálkodási osztályának vezetője, Szabó János elvtárs? — Nem akarom a dolgokat nagyítani, de nehezen boldogulnánk nélküle. 18 éve ott él, ismeri a területet és lakóit. Személyének súlya van, de ámi szerintem a fő dolog': hallgatnak rá az emberek és kikérik tanácsait. Egyszóval népszerű, ami ugyancsak szükséges egy ilyen tanyai igazgatónőnek. Politikai munkájára is csak jót mondhatok. Mikor bent jár a városban, mindig megkeres, hogy mi újság van, miben volna szükség a maga vagy tantestülete segítségére, vagy kér valamit iskolái részére, mert ilyen is előfordul. Egyszóval, kölcsönösen segítjük egymást. — Miben mérhető ez a politikai segítség a gyakorlatban? HA VALAMI MEGMOZ- ! Mike: épül íel a nyárlőrinci kultúrház? Ha beér az ember Nyárlőrinc községbe, az első. ami megra- gandná az érkező figyelmét, egy gyönyörű új épület. Impozáns oszlopos előtér, remek díszítések, a hatalmas épületszárnyak mind-mind szemet, lelket gyönyörködtetók lennének. Ez lenne a nyárlőrinci kultúrház... »Megragadná'- a figyelmet, gyünyörküdtetők -lennének". Hat igen, ha valóban állna ez a kultúrház. De nem áll! Készült eg y községpolitikai ten- 1955-ben Nyárlőrincen, Ez a terv előírja többek között, hogy 1956. folyamán Nyárlőrincen építenek egy kui- túrházat, közel 200 000 forint beruházással. A pénzt meg is kapta a nyárlőrinci tanács, sőt már megvásárolta a szükséges téglái, meszet, tetőanyagot, stb. A község lakossága boldog örömmel ajánlott fel több tízezer munkaórát, igáéról, gyalogmunkát - csak megkapja végre az óhajtott kultúrházal. Ez év júniusában hozzá akartak kezdeni az építkezéshez. Turcsányi elvtárs, a tanács VB-titkára zsebretett 5000 forintot és beutazott Kecskemétre az 1001-es TÜZÉP-telepre. hogy vesz 40 mázsa cementet. (Ez kellene ugyanis az alapozáshoz.) Itt aztán nagy meglepetés crtc. mert kijelentették, hogy csuk utalványra kaphat cementet. Nem azért, mintha nem volna. Van cement, nem 40, hanem 400 mázsát is adnak — ha van rá kiutalás. Sebaj, gondolta Turcsányi elvtárs, megyeit a járási tanács VKG csoportjához, úgyis ők készítették a tervet, majd kapok én ott utalványt is. (Ó, jóhiszemű, tisztaszívü gyermek!) Az ötlelet tett követte, s máris ott állt a VKG-csoport színe előtt és kért. Régi igazság: kérni lehet, de hogy kapjon is a kérő... az már sok lenne! A kultúrházépítés nem a VKG-csoporthoz tartozik — mondták neki. Talán a »1ervés--. ..sa titkár új helyen kopogtatott. Hm... így a terves — kiutalás az nincs, de vegyék meg a cementet, ahogy tudják. Jó tanács, csak legyen, aki végrehajtja! így aztán a hiábavaló szaladgálás után a szegény titkár cement nélkül indult haza. Pedig nagyon kellene ez a kultúrház Nyárlőrincen! Elsősorban kellene a község lakosainak szórakozásra, művelődésre, de kellene a tanácsnak is! Mert bizony a nyárlőrinci parasztok már csak legyintenek egyet, ha szóba hozza valaki a kultúrházat. I »Ugyan, kultúrház, már egy éve ígérgeti a tanács. Mi az anyagot J is odahordtuk már, de még egy ásó nyom sincs meg az épületből. I Hát ezért fizessem a hozzájárulást?« Ez úton szeretném az illetékesek figyelmét felhívni arra, ha tervet készítenek (és hozzáteszem, jó tervet), miért nem biztosítják a megvalósítás előfeltételeit?! Hogy esne a járási tanácsnak, ha a Minisztertanács ígérne a járásnak pl. nyolc új iskolát és mikor sor kerülne az építkezésre, ég felé tárnák a kezüket és elmondanák a bűvös varázsigét: »Nincs kiutalás, építsétek fel az iskolát, ahogy tudjátok...« Nem helyes ez így. Pia tervezünk valamit, ha ígérünk valamit, tartsuk is meg az ígéretet! Ludvik Askenazy: A csúf kutya A tejcsarnokosnönek van égi kutyája. Ez a kutya kissé méla- bús természetű. Valószínűiéi borz és agár kereszteződése, — de hagyjuk ezt, mert a szárma zását kutató elméleti tűnődé; egészen más sínekre vinné c képmutatásról szóló történetünket. Középnagyságú, kövér kutya, divatosan nyírott testtel é; borzas, gonosz arccal. Ott szokott feküdni a tejcsarnok ajta jaban. Mikor elmegyünk mellette, emberke mindig megjegyezte: — De csúf kutya ez, ugye apu ? A megnyírt korcs türelmeset viseli a sértést, — ö derűlátó szemekkel néz a világra, A tej- csarnokosnö gyöngéd érzelmekkel viseltetik iránta, a csúf kora ezt nemkevésbé forrón viszonozza. s így a környezetnek iránta mutatott ellenszenvét a kegyen- cek közömbösségével fogadja. Egy csöppet sem féltünk ettől a morgástól. Mikor pedig már jó messzire kerültünk a kutyától, emberke egyszerre igen bátor lesz — természete ez az emberkének. Ilyen volt a viszony közöltünk, — bizony, eléggé feszült. Talán, mert a kutya is fiatal volt, még egy esztendeje sem veit a világon. Egy nap emberkét küldtük tejért. Fogta a kannát, szaladt le a lépcsőn, nem sejtve a közelgő drámát. Odaért a tejcsarnokhoz. Hát az ajtóban ott fekszik Ki más: a csúf kutya... Egymásra néztek — a megnyírt korcs mélabúsan, a fiú a kannával kezében meglepetten. Most mi lesz? A csúf kutya csak fekszik, fekszik, ironikusan meg-mcgcsó- válja a farkát, de egyébként meg se moccan. Teste kicsit rózsaszínben játszik. Kimondottan hidegen viseli magát. Talán gondol valamire és az, amire gondol, ahogy mondják — vem kutyadolog. Az izgatott látogató eközben összeszedve minden bátorságát, azt latolgatja: átlépje-e a Rubikont, vagy pedig inkább mégse lépje át? Csak áll, álldogál, aztán egyszerre mélyen meghajol a csúf kutya előtt és azt mondja: — Jónapot kutyuskám! A csúf kutya mintha nem is hallaná... A fiú, a kannával « kezében meg gyöngéd, hangon folytatja: — Hogy vagy. kutyulinkórn? Micsoda gyönyörű egy kutya vagy te, de igazán ■.. A csúf kutya kíváncsian néz rá megnyalja a bajszát és el- godolkozva csóválja a farkát — ezek meg miféle újdonságok? — Te vagy a legszebb kutya az egész utcában — olyan rendes, édes kis kutyuska vagy, igazán. No, nevess már rám, aranyoskám! A csúf korcs hálásan néz rá — mégiscsak szentimentális egy kutya, megfordul és elvonul a tejcsarnok mélyébe. Emberke meg megy a tejért. Mikor a tejcsarnokosnö mindezt elmesélte nekünk, kicsit cl- szégyeltük magunkat.-Nem any- r.yira a tejcsarnokosnö, mint inkább a csúf korcs előtt szégyenkeztünk. — Hogy tudtál hízelegni annak a kutyának, — kérdeztük emberkétől, — mitror másl:or mindig csak csúfolod, szidod. Ócsárolod ? Megdöbbent. — De apu — felelte elgondolkozva, — hiszen éneikül nem engedett volna be a tejcsarnokba ... És hozzátette: — Aztán meg olyan boldog volt az a csúfság. Egyáltalán nem tetszik nekem b fiam... Egy csö-ppet sem, barátaim. Tiszta, ártatlan szeme van, bízó, kutató gyermeki.. Kedves barátaim, melyikünk nem hizelgctt már életébén egy csúf kutyának pusztán azért, mert az a tejcsarnok ajtajában feküdt? De honnan vette ezt a gyerekt kérdem tőletek?