Népújság, 1956. június (11. évfolyam, 128-153. szám)

1956-06-01 / 128. szám

Py a címe G. B. Shaw világhírű vígjátékénak, melyet a Bródy Sándor Színjátszócsoport most fog bemutatni a kecskeméti kö­zönségnek. Pygmalion egy mondabeli gö­rög szobrász volt, aki egy olyan gyönyörű nőalakot faragott ele­fántcsontból, hogy maga is bele­szeretett. A szerelem istenasszo­nya megkönyörült az epekedő művészen: megelevenítette a szobrot, s Pygmalion boldogan leleségül vette. Bernard Shaw Pygmalionjá- nak hőse nem az ókori monda­világban élt, hanem az Író jelen­korában, a századeleji angol tár­sadalomban, a technikai fejlődés és a társadalmi problémák ko­rában. Higgins professzor esete éppen fordítottja Pygmaüoné- nak. ö nem az élettelen anyag iránt érez úgy, mintha élő vol­na, hanem élettelen anyagként bánik az útjába került kis virág­áruslánnyal, akiből fogadásból — nyelvtanító módszere bizonyíté­kaként' — hat hónap alatt társa­ságbeli dámát nevel. A darab megértéséhez tud­nunk kell, hogy az angol bur­zsoázia vezető rétegének — azoknak, akik az előkelő camb- ridgei vagy oxfordi egyetemeken tanultak — nyelve és kiejtése egészen más, mint az alacso­nyabb osztályok, köznyelve és a számos angol nyelvjárás. A bo­garas Higgins, számtalan nyelv­járás alapos ismerője, azzal szó­rakozik, — és jól meg is él be­lőle — hogy a származásukat és műveletlenségüket leplezni óhaj­tó újgazdagokat csalhatatlan módszerével megtanítja az »elő­kelő« kiejtésre, ami nélkül nem juthatnának be a vezető réteg zárt köreibe. Mikor Eliza, a virágáruslány •förtelmes beszédmódját« meg­hallja, érdekes kísérletre vál­g mali lalkőzik: »Veszettül izgató kézbe venni egy emberi lényt, és gyúr­ni belőle egy másikai, pusztán azzal, hogy újra tanítjuk beszél­ni. Ez azt jelenti, hogy áthidal­juk a leglátóngóbb űrt, ami el­választja egymástól a társadal­mi osztályokat.« Mint a legtöbb darabjában, Shaw a Pygmalionban is nevet­séges színben állítja a néző elé a polgári társadalom szokásait. A második felvonás teázó jele­nete nagyszerű színészi teljesít­ményre alkalmat adó némajáté­ka sokatmondó szatírája a társa­dalmi szokásoknak. A sznob Eynsford Hillné és a divattal mindenáron lépést tartani akaró gyermekei, az udvarias Picke­ring ezredes és Higgins jóielkű édesanyja jellegzetes figurái az úri társaságnak. Elizában és ap­jában, Doolittle szemetesben olyan alakokat állít melléjük az író, akik a polgári gondolkozás szerint soha semmiféle kapcso­latba nem kerülhetnének a jó társasággal. Á darabban azon­ban megtudjuk, hogy Doolittle téltve őrzi a maga társadalmi helyzetét, a »lógós szegény« ál­lapotát, s mikor egy váratlan örökség kiragadja a szegénység­ből, nem tudja, örüljön-e vagy szómorkodjék. Doolittle derűs humorral előadott fejtegetései élesen bevilágítanak a társadal­mi előítéletek szövevényei közé s meg-megcsillantják furcsa ötle­teik mélyén az igazságot. A darab az éles társadalom­bírálaton kivül még egy másik igen érdekes problémát is tar­talmaz: Higgins és Eliza nem mindennapi kapcsolatának ala­kulásában Shaw a férfi—nő kér­dést helyezi új megvilágításba. Higgins Elizát úgy szedte föl, »mint kavicsot a tengerpartról«, s el van rá szánva, hogy úgy is fogja visszadobni a nyomor ten­o n ■ gerébe. A tanítvány gyors fejlő­dését csak a maga csalhatatlan módszerének tulajdonítja, nem veszi észre, hogy a lány igyeke­zete elsősorban a mester iránti ragaszkodásból — nevezhetjük szerelemnek is — fakad. Saját alkotásának, tulajdonának te­kinti, figyelembe se veszi Eliza érzelmeit vagy akaratát. Azt sem akarja beismerni, miért érzi szükségét, hogy a lány a fogadás megnyerése után is nála marad­jon. »Nagyon jól rendben tartja a holmimat« — mondja. Eliza azonban nemcsak beszélni tanult meg, hanem gondolkozni is. Ön­tudatra ébredve már nem haj­landó a régi feltételek közt visz- szatérni »gazdájához«. »Meg tud ő a maga lábán is állni, tanít­hat, mint ahogy őt tanította Hig­gins, de férjhez is mehet más­hoz. / Hevesi Sándor szerint Shaw »minden színdarabjában van va­lami, ami több a színdarabnál, s amit ő maga is többre becsül minden színdarabnál. Hogy ezt a valamit politikának, filozófiá­nak, agitációnak, kritikának vagy erkölcsprédikálásnak ne­vezzük-e: szinte mellékes kér­dés. .. a fődolog mindenesetre az, hogy Bernard Shaw a szín­házban is az emberek lelkiisme­retére appellál, a lelkiismeretű­ket akarja felrázni, erkölcsi ön­tudatukat akarja felébreszteni.« Ezt teszi Pygmalionjával is, melyben gazdagon szórja szelle­mes ötleteinek özönét, s kacag­tató jelenetek során át mutatja be a kis virágáruslány bámula­tos átváltozását. Hálásak lehetünk lelkes szín­játszóinknak, hogy ezt a remek darabot, amelyet Budapesten több mint. négy éve állandóan műsoron tartanak, nekünk is be­mutatják. Katona Piroska G À T N IÉ Z Ő B E M Hogy állnak a gátak? (gén sok munka, a helyreállításon dolgo­zók számos álmatlan éjszakája kellett ahhoz, hogy ma kimondhas­suk, — gátjainkon a helyzet megnyugtató. Mert nézzük csak: A dunai fővédvonal gát­jait 21 helyen, a gáta­kat összesen 24 helyen törte át a megvadult folyó jeges árja. A be­ömlő víz a támadt ré­seket iszonyú erővel szélesítve 11 helyütt száz méteren felüli, 6 helyütt ötven és száz méter közötti és 7 he­lyen ötven méteren aluli gátszakadást oko­zott. A későbbiek so­rán pedig még két he­lyen kellett robbantás­sal gátatnyitni a visz- szahúzódó víz lefolyá­sának meggyorsításá­ra. Hogy képet alkot­hassunk a még vissza- vonuUában is félelmes erejű vízről, elsőnek az érsekcsanádi gátrob­bantás ideiglenes hely­reállítási munkálatait tekintettük meg. Ez a hely ugyanis kedvező szintezésénél fogva a legalkalmasabb volt a kiöntött vízmennyiség jelentős részének mi­előbbi levezetésére. Az itt folyó munkák méreteire jellemző, hogy a visszavonuló víz több mint 100 méter széles és ezzel egyidő- ben több emeletnyi mélységű részen sodor­ta magával a gát anya­gát, aminek ideiglenes helyreállítása mintegy 40 000 köbméter föld és 5500 tonnányi kő gót- baépítését igényelte. Gátnézésünkkor még itt dolgozott az ország hat jelenleg legnagyobb teljesítményű, könnyen mozgó földgyaluja — a Pool, és húzó-toló se- ïédgéoük a Catterpíl­lár. Ezek a gépek, me­lyek viszonylag víz­szintes talajon 12 köb­méter földet ekéznek egyszerre tartályukba s ott öntik ki elegyen­getve, ahol arra szük­ség van: naponta 1000 kubikus munkáját he­lyettesítve 4000 köbmé­ter földdel tetézték az ideiglenes gátszakaszt. Ez a gyorsan mozgó gépcsoport kezdte meg Alpári Gyula vezetésé­vel Sztálinváros építé­sét, s azóta mindig ott van, ahol az »ég zeng«. A bajai Duna-szakasz- ra éppen Várpalotáról érkeztek és ma már valószínű, hogy az oroszlányi bányászokat segítik a külszíni szén­fejtés nem kevésbé fontos tervének teljesí­tésében. Ha megkérdeznénk, hogy az árvízi hősök közül ki érdemli a leg­több dicsérő szót a ba­jai szakaszon, a víz­ügyi vezetők, de a já­rási pártbizottság vé­leménye szerint is az illető Mezző Ferenc elv társ, vezetőtechnikus, a Bajai Vízügyi Igaz­gatóság gátépílésí kő­munkáinak »nagymes­tere«. Az ő szakasza volt szemlénk követ­kező állomáshelye. A »vizesek« gátépítési térképén V aj as-torok közelében mint a 10-es számú gátszakadás van megjelölve Mezző elv­társ szakasza. Nem nagyítva, és nem dicséretképpen, de Itt volt az egyik legna­gyobb gátszakadás (157 méter). Ez a legnehe­zebb gátszakasz, ift vannak a legrosszabb körülmények — hogy többet ne mondjunk, olyan alacsony a víz, hogy jóformán szára­zon hajózva hordják a követ a gáthoz ide kellett a legnagyobb szaktudás, rátermett­ség, leleményesség, ész és szív. Ezért küldték ide Mezző elvtársat. A gáthelyreállítás anyagfelhasználási szá­mai itt ugyan nemérik el az érsekcsanádi gát kő- és földanyagának tömegét, de a munka, az ideiglenes helyreál­lítás körülményeit te­kintve: túltesznek azon. S amilyen szépen ha­ladnak, már-már a be­fejezés előtt állnak itt is a helyreállítás mun­kálatai, anélkül, hogy bármely szakasz hősi munkáját alábecsül­nénk, állítjuk; ezt a szakaszt, Mezző elvtárs szakaszát illeti a leg­nagyobb elismerés. Amit pedig Karapan- c*án, szemleútunk utol­só állomásán tapasztal­tunk, azt túlzás nélkül mondhatjuk, egyedül­álló a maga nemében. Félreértés ne essék, a fent és fentebb írtak között nincs ellentmon­dás. Karapancsán — Hercegszántó közelé­ben — már nem gát­építést, hanem katonai pontonokra szerelt ideiglenes, de még e minősítésében is egye­dülálló szivattyútelepet tekintettünk meg mű­ködés közben. Pályi Károly elvtárs gépész, a szabadszállá­si vízügyi kirendeltség vezetője hordta össze ezeket a gépeket az or­szág legkülönbözőbb részeiről, s az ő veze­tésével szerelték össze »pontonon járó s/ivaty- lyúteleppé«. Húsz da­rab emberderéknél is nagyobb átmérőjű cső ontja itt átemelve a töltésen a Duna kiön­tött vizét a Ferenc- csatornába. Nem számoltuk ki, hogy e telep — ahol a gépek orkánszerű bom- bölésétől egymás sza­vát sem hallani — na­ponta hiány holdat mentesít az ar alól, de jelentősége, úgy gon­doljuk, az alábbiakból is kitűnik. A 20 darab szivattyú, melyeknek napi üzemanyagfo­gyasztása mintegy 5 tonna, másodpercen­ként 500, percenként 30 000, óránként 1 mil­lió 800 000, naponta pe­dig több mint 40 mil­lió liter vízzel keves­bíti a még ár alatt lévő termőterületeket. Csak mozaikokat mu­tattunk itt be a Bajai Vízügyi Igazgatóság munkájából, hiszen mindent elmondani a gátak helyreállításáról egy cikk keretében ba­jos dolog lenne, mégis ügy gondoljuk, vala­melyest sikerült érzé­keltetnünk: mi min­denre képes az ember, ha közös cél érdeké­ben, közös akarattal összefog. Amikor a gátakon jártunk, a munkák dandárja már a vége felé közeledett, Lehet, hogy mire ez az újság­cikk (mintegy záróje­lentésként) az olvasó kezébe kerül, Kiss György főmérnök elv­társ, a helyreállítási munkák vezetője utol­só kőrútjára indul, hogy aztán megtegye régen vért, a vízügyek­nél szokásos, katoná­san rövid jelentését: 237 000 köbméter föld­munkával s 23 800 köb­méter kőmunkával minden gátszakadást kijavítottunk. Az ideig­lenes helyreállítás lé­nyegében befejeződött, Megtettük az előkészü­leteket a zöldár foga­dásává. Gátjainkon a helyzet megnyugtató. Sándor Géza = HÍREK = — Uj MÄVAUT menetrend jelent meg. Az eddigi gyakorlat­tól eltérően, a MÁV menetrend­től elkülönítve jelent meg a MÁVAUT 1956. évi nyári autó­buszmenetrendje. Ára 10 forint. Kapható az autóbuszállomásokon és a szolgálati helyeken. — A pedagógusnapot Bácsal­máson is vasárnap ünnepük. A községi tanács elnöke üdvözli, majd pedig megjutalmazza a leg­jobb pedagógusokat. Az ünnep­ség után közös ebéden vesznek részt, délután pedig tornaünne­pélyt rendeznek tiszteletükre. — Zongorát vásárolnak. A kecskeméti Zrínyi általános is­kola szülői munkaközössége 6500 forintot gyűjtött zongora vásár­lására. Az iskola számára a zon­gorát minden valószínűség sze­rint a harmadik negyedévben meg is tudják vásárolni. — Több sört palackoznak a második ötéves tervben. A Kő­bányai Sörgyárban évente mint­egy 400 000 hektoliter sört palac­koznak belföldi fogyasztásra. A második ötéves terv végére 600 ezer hektoliter italt akarnak üve­gekbe fejteni. A terv megvalósí­tásához két új palackozó üzem­részt építenek a gyárban és több vidéki sörraktárunkban is gépe­sítik a palackozást. Az építkezést ás a gépesítést 1958-ban befeje­zik. — Szélesedik a bizományi könyvterjesztő hálózat. A bács­almási Állami Könyvterjesztő több községben bizományi le- rakatot létesített. A könyvek megkedvelését igazolja, hogy a Mélykúti Gépállomáson Mikó Erzsébet bizományos két hónap alatt több mint ezer, a Bácsal­mási Gépállomáson Horváth Bé­la három hónap alatt pedig 1700 Corinlot forgalmazott; — gyümölcsösök. Csávo- lyon a Haladás, G arán a Vörös Csillag Termelőszövetkezet a ta­vasszal 7 hold gyümölcsöst léte­sítenek. Ősszel a járás termelő- szövetkezetei további 57 holdat telepítenek. Az új gyümölcsösök­ben főleg Jonathan és húsvéti rozmaring almafajtákat fognak termeszteni. — Ifjúsági találkozó. Kiskun­félegyházán június 3-án rendezik meg a járási ifjúsági találkozót. Egész napos kultúr- és sportmű­sor szórakoztatja az ifjúságot, Tombolán 15 000 forint értékű nyereményeket sorsolnak ki, többek között egy 3000 forintos rádiót, férfi és női kerékpárt. — Külföldi filmeket vásárolt a Filmátvételi Bizottság. Többek között átvette a »Szabad élet« című szovjet, a »Keserű rizs« és a »Rendőrök és tolvajok« című olasz, a »Papa, mama, feleségem, meg én« című francia, »A szív­nek hallgatni kell« című osztrák filmeket. — Nincsenek csodák. Egervári illuzionista és bűvész nagymes­ter megyénkben először Tisza» kecskén szerepel június 1-én, Újszerű mutatványokkal lépnek a közönség elé. Egervári mester bemutatja a XX. század csodá­jának nevezett mutatványát: a lebegő nőt is. — Lehúzódik a víz a hóduna- pusztai Dózsa Termelőszövetke­zet tábláiról. A szövetkezet tag­jai hozzáláttak a munkához. Csaknem 100 holdon már elve­tették a burgonyát és a kukori­cát. — Tanácsküldöttség utazik Drezdába. Drezda városa június­ban ünnepli fennállásának 750. évfordulóját. A város polgár- mesterének meghívására az év­forduló alkalmából magyar ta­nácsi küldöttség utazik Drezdá­ba. A delegáció vezetője Pong- rácz Kálmán, a fővárosi tanács végrehajtó bizottságának elnöke, tagjai: Dénes Leó, Szeged város tanácsa végrehajtó bizottságának elnöke és Horváth István, Győr város tanácsa végrehajtó bizott­ságának elnöke. A küldöttek ma reggel indultak a Ferihegyi re­pülőtérről. — Bírósági ítélet. Czibolya Antal kiskunmajsai lakost a kis­kunfélegyházi járásbíróság 4 hó­napi börtönre ítélte, mert feb­ruár 27-én Váradi Sándortól két darab sertést vásárolt járlatlevél nélkül és ezeket vágási enge­dély nélkül aznap levágta. Az ítélet nem jogerős. Jiz^nhat községgazda Halasra tart... Tizenhat községgazda a bajai járásból minden hónapban ösz- szeszedelözködik, hogy szakmai lovábképzésre Kiskunhalasra utaz­zon. Senki sem akarja elvitatni a szakmai továbbképzés szüksé­gességét, a tanulás fontosságát és jelentőségét, de nem értjük, miért van arra szükség, hogy lMvonként közel másfélezer forintot kbltsünk arra, ami nem egészen 150 forinttal is megoldható. Egyszerű számtani megoldással kívánjuk bizonyítani. A 16 községgazda napidíja 406 forint, illetve 744 forint, mert egy részük — az összeköttetés okozta nehézségek miatt, — fél napot a Bajáro vais utazással és a továbbutazásra való várakozással kénytelen el­tölteni. Ezeknek persze a napidíj másfél napra jár. A vonatkijltség Kiskunhalasra oda és vissza, az autóbusz és vonatköltség Bajára és haza eléri, ha túl nem haladja a másfél ezer forintot. Ugyanak­kor, ha Baján tartanák a szakmai továbbképzést, 16 községgazdo utazgatása helyett egyetlen egy előadó leutazása volna szükséges, akinek — autóbusz költsége oda-vissza, napidíja, — nem tenne ki többet 135.40 forintnál. A községgazdák pedig fogattal, motorke­rékpáron, a közelebbi községekből kerékpáron érkezhetnének e szakmai továbbképzésre. Érdemes ezen elgondolkodni, mikor a Minisztertanács épper legutóbb foglalkozott a központi szervek munkájának egyszerűsí­tésével és megbízást adott a felelős vezetőknek, — többek között a pénzgazdálkodás általános irányelveinek kidolgozására. A takarékosság fokozására elhangzott számos intelem és felhí­vás azonban máris a megvalósulás útjára léphet. Jól sikerült műsoros est Pirtó u Az. elmúlt szombaton mutatko­zott be Pirtó község lakossága előtt a DISZ-szervezet színjátszó csoportja. Több igen jól sikerült jelenettel, táncszámai, énekszám­mal szórakoztatta a közönséget. Az est legsikerültebb műsorszá­ma a PISZ-fiatalok né.pí tánc­csoportjának bemutatkozása volt. A szereplők közül különösen Fecske János és Ádám Hona ka­pott sok tapsot. Horváth Anns pedig énekszámaival nyerte el a közönség tetszését. A rendezés munkáját Schmidt Anna DISZ- titkár é%Krutilla József VB-tit- kár vállalta magára. A kitűnően sikerült műsoros estet a kora hajnali órákig tartó táncmulat­ság fejezte be. Harnóczí Lajos, Pirtó Érdemes dohányt termelni Az esős időjárás talán csak a dohánynak használt, amely a palántálás után szépen hajto­gatja zöld leveleit. Érdemes a dohánnyal foglalkozni — mond­ják a fülöpházi Petőfi Tsz tag­jai. Nem is csoda, hiszen tavaly is két holdon 28 mázsa száraz dohány termett, amiért a vétel­áron kívül 50 000 forint prémiu­mot kaptak. Olyan dohány, mint az övék, nem volt az egész me­gyében. A megyei kiállításon ok­levéllel is kitüntették őket ezért, A tsz tagjai az idén is szép do­hányt akarnak termelni. Úgy hírlik, hogy gz országos kiállí­tásra is felviszik majdi

Next

/
Oldalképek
Tartalom