Népújság, 1956. május (11. évfolyam, 104-127. szám)
1956-05-08 / 107. szám
^9 U »ka fei* veit* ill vs niii^aki előfeltétel I Eí(Y olaigaxdau növény A íöldiinandula termesztéséről Harmincezernél is több öntvény készül havonta a Kecskeméti Gépgyárban. Ezekből az öntvényekből több ezer darab külföldi piacokra kerül. Májusban is hasonló a terve a vállalatnak. Ehhez már jórészt megteremtette a műszaki előfeltételt. Az öntődében Elegendő formaszekrény és vas van. Ellenben más hibák gyakran előfordulnak. Ha netán valaki, mint Mészáros Zoltán többet akar termelni, mint előző nap, bizony nehezen tudja megtenni. így történt ez május 4-én. Közölte a művezetőjével, hogy ma 10 borjúitató nyelvvel többet kíván készíteni. Más üzemben ezt úgy szokták megoldani, hogy tartalékforma szekrényt adnak. Sajnos itt nem így történt. A szükséges szekrényt úgy szedegették ösz- sze. Egyáltalán nincs tartalékszekrény? A művezetők szerint nincs. Lépjünk csak ki az öntöde szűk íalai közül. Az új öntöde Gyufagyár felőli részén nagy halomba rakott szekrényeket láthatunk. Közöttük olyan is van, amit kis javítással még használni lehetne, csupán annyit kéne tenni, hogy az öntödei művezetők egyike, vagy a revizorok közül valamelyik elvtárs kijönne ide és átvizsgálná. Ügy látszik azonban, hogy a művezetők azt várják, hogy a főmérnök, a műszaki osztályvezető, vagy az igazgató oldja meg a művezetői teendőket is. A vállalatvezetőség e tekintetben megtette a magáét. Ismét készített 30 íormaszekrényt lemezből, mely jóval könnyebb lesz az előzőnél. Ugyanakkor gondoskodott, hogy a kádasok részére 00 új formaszekrény segítse a több és jobb termelést. Ma netán munkaközben valamelyik szekrény tönkremenne, azt célszerű lenne a lakatosoknak azonnal átadni javításra. Sok példa Utal arra, hogy a lakatosok igen sokat segítenek a nyugodt termelőmunka biztosításában. Több brigádban hallottuk; szerszámból sincs elég. Mi lehet az oka? Csak egy esetet vizsgáltunk meg a sok közül. A kádas brigádok arról panaszkodnak, hogy nincs ék. Egész évben 240 ékre volna szükség. A vállalatvezetőség nem 240-et, hanem 500-at készíttetett. Hová lett a 260! Nehéz volt kibogozni, de hosszas vizsgálódás után kiderült, hogy egyes dolgozók nem vigyáznak erre a szerszámra, elhajigálják, s amikor szükségük van rá, Képesek feltörni a másik rendes ember szekrényét és kivenni onnan. S miért van ez így? Azért, mert a művezetők még senkitől sem vonták le az okozott kárt. Sőt cifrább dolgok is előfordulnak. Rózsa Gabi bácsit szeretjük, mert becsületes, jó szakember, pártunk tagja, mégsem tudjuk megérteni azt, hogy miért nem szólt annak a kádas pri- gád tagnak, aki az egyik légdön- gölőt tudatosan tönkretette. S az ilyen elnézés megbosszulja magát. Megteremti a fegyelmezetlenség légkörét. A művezetők egy része »jófiúskodásból-1 elnézi a hanyag munkát, sót'némelyikük arra hivatkozik: nem akarja, hogy megfenyegessék, így aztán gyakran előadódik, hogy a felsőbb ellenőrző szervek azt a panaszt hallják: elfogyott az ék, nincs kézi döngölő, — lámpa és a többi. Az öntöde dolgozóinak is jobban meg kell becsülni azt a segítséget, amit a műszaki vezetők biztosítanak számukra. A gépműhelyben Több elvtárssal beszélgettünk s mindegyik készségesen elmondotta, hogy jó a szerszámellá- tás, nyugodtan tud dolgozni, mert tudja, mi a havi terve. — Nagy Marika például dobozokat esztergál, egy vidiakéssel 6 hónapig is eldolgozik. Tóth István I azt tervezi, hogy ebben a hó- ! napban is 1600 forintot keres. Gitye elvtárs társával, Boldog ; József ifjúmunkással 3000 darab különféle öntvények alkatrészeit esztergálja meg. Mához János bácsi 13 tagú brigádja is nyugodtan és jó kedvvel munkálkodik. Néha itt is akad fennakadás a szerszámellátásban, de ez jórészt abból adódik, hogy egyesek elfeledkeznek arról, hogy nem illik egymás szerszámját elvinni. A tisztítóműhelyben és a zo- máncozóban is jó a műszaki előfeltétel, minden dolgozó kedvére és képességének megfelelően tud dolgozni. Mindent egybevetve: nem azt mondjuk, hogy a műszaki előfeltétel most már tökéletes, nincs semmi hiba, — hiszen szinte óránként újabb és újabb megoldásra váró probléma kerül elő. Ezek megoldását kellene segíteni az öntödei dolgozóknak azzal, hogy a reájuk bízott szerszámmal, s egyebekkel úgy gazdálkodnak, azonkívül úgy szervezik meg a munkájukat, hogy az segítse a folyamatos termelést. — "Vcnesz — Kislakásépítő k figyelmébe ! A magánosok jobban járnak, ha lakásépítkezéseiket, valamint épületkarbantartásaikat a Kecskeméti Építőipari Szövetkezettel végeztetik. Magánosok megrendeléseinél többféle kedvezményt biztosít az Építőipari Szövetkezet. A lakosság saját érdekében minden építkezési ügyben feltétlen keresse fel az Építőipari Szövetkezetét. Vállal: kőműves, ács, tetőfedő, vízvezetékszerelő,. szobafestő, mázoló, címfestö, villanyszerelő, épületasztalos és épületlakatos munkákat, Kőfaragó részlege szép kivitelű sírköveket készít minden színben A botanikában nyilvántartott növényféleségek között alig van még egy olyan hasznos, nagy termést adó, tartalomban gazdag növény, mint a földimandula. Ősidők óta honos Észak-Afri- kában, — már a fáraók idejében ismerték — és Dél-Amerikában, ahol az inkák az uralkodói kegy különös kifejezéseként saját kezükkel ajándékoztak földimandulát. Hazánkban híres botanikusok már 50—60 évvel ezelőtt ismerték, de mégsem jutott a köztermesztésbe. Felhasználása tekintetében Spanyolországban, Dél-Amerikában, Szovjetunióban és Németországban jelentős eredményeket értek el. Gyártanak belőle kakaót, csokoládét, kávé- pótanyagokat, mandulatejet, lisztté őrölve pedig ízletes, különleges sütemények készítésére alkalmas. Magyarországi eredményeink csak újabban vannak. A növény nagy terméshozama és tartalmassága szinte megköveteli, hogy az ország közkincsévé váljék, már csak azért is, mert sok olyan anyagot tartalmaz, amit eddig külföldről kellett drága valutáért beszereznünk. A földimandula a föld alatt, a növény gyökérzete közötti stó- iokon hozza termését. A növény ÁRLESZÁLLÍTÁS A NÉFliOLTOKBAN! Férfiingek, női, férfi kötöttáruk, férfiöltönyök, női kabátok, ruhák és cipők, edényáruk és számos más ruházati és háztartási áruk vásárolhatók leszállított áron a Kiskunfélegyházi, Kunszenímik- iósi, Dunavecsci — és a Szabadszállási Népből tok- ban. 513 foidfeletti része szakirodalmi adatok szerint az Afrikában kultivéjt összes takarmány- növények között a legjobb. A szovjet és a német adatok szerint a gumócskák 20—24 százalék zsiradékot, 15—23 százalék nádcukrot, 30 százalék ke. ményítőt, 6 és fél százalékig nyers proteint, 14 százalék vizet, 2—3 százalék cellulózét, 2—3 százalék ásványi anyagot és különböző vitaminokat tartalmaz, nak. Különösen A és P vitamint, A földimandula a legértékesebb étkezési zsiradékot adja, amely még az Oliva-olajat is felülmúlja. Olaja kellemes, mandulaízr zsiradék, nehezen avasodik, nem szárad. Mint finommechanikai kenőanyag a ricinussal vetekszik. Termesztésénél gazdag terméshozama az egyik döntő tényező- Hektáronként 200 mázsa friss gumó is megterem. Trágya igényes, legjobban trágyázott homokon tenyésztik, vug.\ agyagos homoktalajon, de megterem lapos, ingoványos, mocsaras talajon is. A homokterülel hasznosítása szempontjából tehát jelentőséggel bír. Tenyészidejc- gondos talajelőkészítés, megfelelt trágyamennyiség, valamint c szükséges növényápolás és locsolás mellett 4—4 és fél hónap. Nálunk bár virágzik, de magot nem érlel. Tőelosztással, vagy gumóról szaporítjuk. Az édesipar, valamint -az olajipar minden meny- nyiségben felvásárolja. Vevőként jelentkezik a gyógyszeripar is. Ára a hántolt dió és a mandula árához igazodik. Gazdag termése elszaporítas tekintetében rendkívül gyors elterjedését biztosítja, mert a legrosszabb esetben is ötvenszeres szíj pori tó képességgel kell számolni. Ali«dór Ernő cs Szentjóby László mezőgazdasági kutatók. 359 6500 «15 leszállított áruféleség között válogathat a KECSKEMÉTI ÁLLAMI ÁRUHÁZBAN. EGYÉNI GAZDÁK! Már most kössünk a megye gépállomásaival uövény- ápolasi szerződést, hogy sorrendben a gépállomások el tudják végezni, EGY KÁT. HOLD NÖVÉNYÁPOLÁS 34.— ET. As erkölcs felügyelő Marokkó, a Földközi tenger mellett elhúzódó afrikai ország, nyugalom és béke után áhítozik. De alig múlik el nap, amikor vér ne folyna: az afrikai lakosság vére és olykor francia vér. Marokkó a történelem fordulópontján áll. Most akarja saját kezébe venni sorsát. Nemrégen jelent meg Zürichben Christian Sarait marokkói elbeszélés-gyűjteménye »Café de France« címen. »Az erkölcs- íelügyelő« című elbeszélésből ragadjuk ki az alábbi részletet. Éjféltájban megint nyomasztó égkor feküdt a városra, de ezt most nem a hőség idézte elő, hanem az emberek, a helyzet feszültsége, amelyet nagybanid francia kereskedők és föli- íiilokosok pökhendi viselkedése állandóan fokozott. Ez a feszültség fullasztább volt, mintha a hűség forralta volna és fenyegető szikrákat vetett. Barátom irodájában üldögéltünk nyitott ablakok mellett, az asztalon olcsó bor és egy hosszúkás francia kenyér. Fülledt volt az éjszaka. A barátom azzal könnyített magán, hogy beszédbe kezdett. Közben olykor fáradtan tekintett maga ele. Sokéves szolgálati idejére emlékezett. Tizennégy évvel ezelölt helyezték át a kis dél-marokkói városba. Mint erkölcsfelügyelő a városka éjjeli mulatóhelyét ellenőrizte. ahol főként arab katonák fordultak meg, ezenkívül ellenőriznie kellett a szállodákat, az arab szállásokat és kocsmákat. Éppen az előző napon volt kénytelen letartóztatni régi barátját, egy hatvan éves arabot, akit azzal vádoltak, hogy meggyilkolt agy kikötni felügyelőt. Ez a letartóztatás nagyon foglalkoztatta, mert tudni kell, itt úgyszólván soha nem történik olyan gyilkosság, amelyet a gyilkos bűnös hajlamoktól vezetve követ el. Az európaiak magatartása és a körülmények néha olyanok, hogy a gyilkosnak nincs más választása. Ezeket a körülményeket mesterségesen tenyésztik, hogy a nép előtt megmutassák, milyen nagy hatalom van a francia hatóságok kezében és mennyire meg tudják torolni az arabok állítólagos brutalitásait. ... Arra az esetre . gondoltam, amely nemrégen játszódott le a városkában. Egy reggel a piacról jövet a kikötő felé vezető szűk útiakon át haladtam. A- óváros végén, ahol a sikátorok fokozatosan kiszélesednek, csaknem kilencven éves, vak koldus ült a régi, immár alig látogatott mecset előtt. Húsz év óla kuporog minden nap ugyanazon a helyen. Soha nem bántott senkit, nem zaklatta a jövő-menő embereket sem. Fiatal, egyenruhás rendőr sétálgatott unottan ezeken az utcákon és egyszerre megállt a koldus előtt. Jól megnézte, mustrálta az öreget, azután unaloműző gondolat született korlátolt agyában. Cipója hegyével a koldus felé bökött és ráförmedt: — Mit ülsz itt? Takarod) innen! A koldus elcsodálkozott a felszólításon és segítséget kérőén tárta ki a karjait. Azt akarta ezzel a rendőr előtt jelezni, hogy ö már húsz éve ül itt és senki sem akadt fenn rajta, Soha nem volt semmi baja sem a hatóságokkal, sem a járó-kelőkkel. — Uram, mit akarsz tőlem? Húsz éve élek itt a jó emberek- köny őrületéből. De a fiatal rendőr úgy találta, hogy a koldus engedetlensége megsértette az ő méltóságát és erélyesen folytatta: — Egy szót se többet. Lódulj innen, ha parancsolom. A vak koldus megrémült, hogy elveszti nyomorúságos kenyerét, ismét segélykérőén kitárta a karjait és nyöszörögve kiáltozott. Az ostoba fickót most már felbőszítette a koldus ellenállása, nekiesett és a ruhájánál fogva ránel- gálni kezdte az öreget. A koldus kétségbe esetten igyekezett kiszabadulni a kemény karokból. — Ne bánts uram. Az isten szerelmére, mit akarsz tőlem? ‘ De a rendőrt már annyira elragadta a hatalmi téboly, hogy az öreg ember karjait hátracsavarta, segítségért fütyült és rúgásokkal taszította előre áldozatát. Észre sem vette a koldus vak szemének rettentő pillantásul A füttyszóra még egy rendőr érkezett oda és a kaszárnyába cipelték együttes erővel a szitkozódó. tehetetlen aggastyánt. Ugyanezen az estén barátommal egy arab bisztrében ültem, hamarosan egy negyven év körüli arab teakereskedö telepedett mellénk. Nyugodtan, halkan elbeszélte a koldus történetét. Tárgyilagosan, szenvedély nélkül beszélt, majd kezébe vette a teáscsészét, de nem ivott belőle. Maga elé meredt, szavak után keresgélt és inkább magának, mint nekünk mormolta, hogy ezek után a rendőr életéért nem kezeskedik. Eltoltam magamtól-a lányért, elment az étvágyam. A teakereskedö suttogva töprengett: — Miért tette? Meg lehet ezt érteni? Miért kell a mi türelmünket minden áron próbára tenni? Hallgattunk. Ök ketten nyilván mondani akartak egymásnak valamit, amiben már régen egyetértettek. A barátom hosz- s:as vonakodás után, nem sok meggyőződéssel kérlelte a teake- reskedőt, legyenek elnézőek a fiatal rendőr iránt, talán megjön a józan esze. Biztosan tudom, hogy a barátom kérése az arab előtt parancsnak számított és nehezen bár, de ellentmondás nélkül tudomásul vette. Még testvéri hangon vitatkoztak azon, hogy némi figyelmeztetés mégsem áriáiul. Ezen a ponton a barátom sem tudott dönteni. Az arab tétovázva búcsúzott el tőlünk. Másnap láttam a fiatal rendőrt, an.int szolgálati körútját végezte. Keze vastagon bepólyálva. Arcáról azt olvastam le, hogy ez a figyelmeztetés sem tett rá különös hatást. Reggel kél óra felé történhetett. Még mindig a barátom irodájában üldögéltünk. Az iroda ablakai a rendörkaszárnya szó-, morú udvarára néztek. Egyszerre ordítás verte fel a csendet. Egy arab fogoly kiáltott: — Pourquoi? Pourquoi? Miért versz engem? Miért? Miért? Ez a »miért« megrázó erővel hasította át az éjszakát. Felálltunk és a fogda udvarára rohantunk. Az őrszobában egy kissé becsipett. arab tartotta védőleg a feje fölött a karját, az arcán és kezén vér folyt. A fiatal rendőr, akinek karja még mindig fel volt kötve, a fogda nagy kulcsával verte az arab fejét. Mikor bennünket meglátott, meghökkent egy kicsit, de aztán ismét ütni akart. A fogoly a barátom elé rogyott és könyörögve kérdezte: — Miért ver engem? Miért? A barátom felemelte a tér* deplő embert: — Nyugodj meg, nem les? több bántódásod. Ülj le' ide a pádra Nesze egy kis víz, igyál. Az arab mohón kortyolt. Barátom ezután a fiatal rendőrhöz fordult, — Magyarázd meg neki, miért verted? Tudni akarja, miért. A korlátolt fickó mintha most ébredt volna fel valami kábulatból, — ránézett, de szólni sem tudott. A barátom rámutatott a rendőr felkötött karjára: — Nem tudod, mit jelent ez? Hát téged semmi sem tud észre téríteni? Százszor figyelmeztettelek már, te ostoba. Gyapjútakarót hozatott az arab számára és megparancsolta, hogy hagyják az őrszobában aludni Semmi értelme sem lett volna hogy a rendőrt még szóra méltassa, mert ez dühében a fogait csikorgatta. Visszatértünk as irodába, rálátom morgóit valamit maga elé, tudta, hogy azt, ami jönni fog, nem lehet elhárítani. Nem volt hatalma többé arra, hogy c szerencsétlenséget meggátolja. Két nappal később megtaláltál: a fiatal rendőr holttestét a rég kikötő erődítmény egyik sarkú bon. Egyetlen késszúrással döftél át szívét. A feszültség nőtt, éjsza ka szinte elviselhetetlen volt. barátom éjszaka is fegyvertele nüJ járta be szolgálati körzetét Szomorú, fásult ember lett belőle Néhány hónappal később el bocsájtották a szolgálatból és i 1 pes családjával együtt bizonyla lan sors elé nézett.
