Népújság, 1956. május (11. évfolyam, 104-127. szám)
1956-05-20 / 118. szám
Á politikai helyzetről és a párt ! c I a d a t a i r ó í (Folytatás az 1. oldalról.) ez idő alatt a parasztság pénzbeli és természetbeni jövedelmének mintegy 25 százalékkal kell emelkednie. A második ötéves terv folyamán fokozatosan meg kell kezdeni elsősorban a nehéz, a földalatti és az egészségre ártalmas munkáknál a hét órás munkanapra való áttérést. A második ötéves terv idején tehát a dolgozó nép anyagi és kulturális színvonala jelentékenyen emelkedik. A második ötéves terv irányvonalait a párt ezúttal, nagyon helyesen, megvitatás céljából az egész dolgozó nép elé bocsátotta. Ezt a lépést — melynek lényege, hogy az ötéves tervet a dolgozók véleményének kikérésével, aktív közreműködésükkel, kezdeményezésük szabadabb kibontakozásával akarjuk kidolgozni — mindenütt ötömmel és lelkesedéssel fogadták. Ebben a tényben is annak bizonyítékát látják, hogy pártunk e téren is érvényre juttatja a XX. kongresz- szus szellemét. — Rengeteg javaslat érkezik az ötéves terv irányvonalában. Ezek a javaslatok igen sokrétűek és gyakran helyesen mutatnak rá a tervezés egyes gyengéire vagy a meglévő, de ki nem használt lehetőségekre. Most gondoskodnunk kell arról, hogy a felmerült használható javaslatok, kiegészítések bele is kerüljenek a tervekbe, hogy mindazok, akik aktívan részt vettek a tervek megvitatásában, lássák, hogy nem dolgoztak hiába, jogos kritikájukat és helyes javaslataikat megszívlelik és valóra- váltják. — Nekünk tovább kell táplálni és fokozni azt az egészséA pártvezetés Elvtársak! A Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusának legfontosabb tette, hogy minden területen érvényre juttatta a pártvezetés lenini normáit: a kollektív vezetést, a kritikát és önkritikát, a párt- és állami demokráciát, a demokratikus centralizációt, és kérlelhetetlenül hadat üzent a személyi kultusz minden megnyilvánulásának. Ez utóbbival kapcsolatban bátran felvetette és kritizálta Sztálin működését. Azt a bátorságot és határozottságot, mellyel a Szovjetunió Kommunista Pártja minden téren felvette a harcot a személyi kultusz ellen, helyenként egyesek félremagyarázták, s azt hitték, hogy a személyi kultusz elítélése egyben a vezetők szerepének tagadását, a gazdaságban az egyszemélyi vezetés elvetését is jelenti. Ez a nézet téves. Lenin szakadatlanul aláhúzta a vezetés és vezetők jelentőségét. »Egyetlen osztály a történelemben — tanította Lenin — nem jutott volna uralomra, ha ki nem emelte volna saját politikai vezetőit, élenjáró képviselőit, akik képesek szervezni és irányítani a mozgalmat.« A személyi kultusz elterjedt a népi demokratikus országokban, és sajnos, nálunk is. Káros hatásai a párt és állami élet minden területén megmutatkoztak. S bár a harcot a személyi kultusz ellen pártunk Központi Ve- «etősége 1953 júniusi helyes határozatai óta felvetette, igazi jelentősége csak most, a XX. kongresszus bátor munkájának a nyomán kezd kibontakozni. Nekünk az eddiginél jobban, konkrétabban kell foglalkozni a pártvezetés lenini elveinek megszilárdításával és ezzel kapcsoges aktivitást, tettvágyat és segíteni akarást, ami második ötéves tervünk irányelveinek megvitatásával kapcsolatban szerte az országban megnyilvánul s ezzel is hassunk oda, hogy e tervet minden nehézség ellenére teljesítsük. — A második ötéves terv célkitűzései között ott szerepel a mezőgazdaság szocialista átszervezésének és ezzel egyidejűleg a mezőgazdasági termelés 27 százalékos emelkedésének nehéz feladata. Ennek minden előfeltétele megvan. A magyar termőföld egyharmadán a szocialista nagjfüzemi gazdálkodás folyik. A termelőszövetkezetek jelentékeny része egyre erősödik és termelési eredményeik, tagjaiknak növekvő anyagi jóléte egyre nagyobb vonzóerőt gyakorol az egyénileg dolgozó parasztságra. Türelmes, szívós, meggyőző munkával, különösen ha az agitáció- ban a már meglévő termelőszövetkezetek tagjai és főleg a volt középparasztok járnak élen, bizton meg tudjuk oldani ezt a feladatot is. A mezőgazdasági termelés 27 százalékos emelése a termelő- szövetkezetek fejlesztése közben nem könnyű feladat. Végrehajtásához elengedhetetlenül szükséges, hogy a mezőgazdaság szocialista szektorának fejlesztése mellett megfelelő támogatásban részesüljenek az egyénileg dolgozó parasztok is. akik mindjobban eleget tesznek az állam iránti kötelességüknek. Minden módon lehelővé kell tenni számukra a gazdaságukban még meglévő tartalékok mozgósítását, termelésük és ezzel együtt jövedelmük növelését. lenini normái latban a személyi kultusszal is. Felülről, önbírálóan kel! e téren pédát mutatni. Eddig mi a nagy nyilvánosság előtt legtöbbször általánosságban beszéltünk a nálunk eluralkodott személyi kultuszról. Ez nem elég. A valóság az, hogy ezt a személyi kultuszt én magam is eltűrtem, sőt nem egyszer támogattam. Ezt azért is kereken ki kell mondani, mert különben az elvtársakban az az érzés keletkezhetne, hogy kerülgetjük a dolgot, mint macska a forró kását. Hasonló a helyzet a személyi kultusszal összefüggő törvénytelenségek kérdésében is. Itt is tovább kell mennünk. Meg keli mondani nyíltan és őszintén, hogy abban, hogy nálunk igen súlyos törvénytelenségek előfordulhattak, hibás vagyok én magam is, aki a párt legfontosabb posztján állottam, de hibás bizonyos fokig pártunk akkori vezetése is. S legyenek meggyőződve az elvtársak, hogy mélyen fájlaljuk és sajnáljuk — és különösen én sajnálom és fájlalom —, hogy nálunk a szocialista törvényesség megsértésének ilyen súlyos esetei fordulhattak elő. Az akkori pártvezetés nem dolgozta ki, és nem valósította meg az Államvédelmi Hatóság párt- és állami ellenőrzésének olyan rendszerét, mely lehetetlenné tette volna a törvénysértéseket. Ez volt a fő hiba, s ebben hibás vagyok magam is. Ez tette lehetővé Berija ügynökeinek, Péter Gábor és bandájának garázdálkodását. Pártunk Központi Vezetősége levonta ebből a szükséges tanulságokat, s mindent megtesz, hogy hasonló esetek soha többé meg ne ismétlődhessenek. — (Hosszan tartó, hatalmas taps.) A szocialista törvényességről Elvtársak! Meg kell mondani, hogy a rehabilitáció, mely kezdetben nem folyt elég gyorsan és konzekvensen, de amelyet az illetékes szervek a legközelebbi hetekben megnyugtatóan és véglegesen lezárnak, a párt igazságérzetét és erejét bizonyítja. 1953 júniusa óta a Központi Vezetőség és a kormány jól, átgondolt, sorozatos rendszabályokat foganatosított arra, hogy biztosítsa a szocialista törvényességet. E rendszabályokhoz tartozott az internálótáborok megszüntetése, széleskörű amnesztia, a rendőrbíráskodás eltörlése, egy sor politikai per felülvizsgálása, melynek elítéltjeit, amennyiben ártatlanok voltak, rehabilitálták, mások pedig, akik bűncselekményt követtek el, amnesztiában részesültek. Létrejött az ügyészség, mely állami vonalon rendszeresen ellenőrzi a szocialista törvényesség betartását. A Belügyminisztériumot, az Ügyészséget, az Igazságügyi Minisztériumot több száz becsületes, párthű elvtárssal erősítették meg. Azóta egyre fokozódott ezeknek a szerveknek állandó párt- és állami ellenőrzése. Ezen a téren az utolsó három esztendőben kétségkívül komoly eredmények mutatkoztak. De ezzel nem lehetünk megelégedve, s szakadatlanul résen kell lennünk, hogy az ellenőrzés állandó fokozásával, a kritika és önkritika, különösen pedig a pártdemokrácia felhasználásával biztosítsuk, hogy ezeket a szerveket át- meg áthassa a szocialista demokrácia szelleme és a törvényesség, az alkotmány tisztelete, a szocialista haza becsületes, hű szolgálata. Szükség van szilárd, jó állam- védelemre. A Központi Vezetőség mindent megtesz, hogy az állambiztonság, az államvédelem szervei érezzék, hogy nehéz munkájukat teljes bizalom kíséri és támogatja a párt és a kormány, az egész dolgozó nép, és segíti kialakítani azt az egészséges, harcos szellemet, mely legjobb biztosítéka annak, hogy feladatukat odaadóan és sikerrel tudják elvégezni. — (Taps.) Már az 1953 júniusi határozat követelte, hogy harcot keli indítani az ellen az érdes, rideg bánásmód ellen, amellyel az állam, de nemegyszer a párt funkcionáriusai is helyenként kezelték a dolgozókat. S most, hogy a XX. kongresszus munkájának fényében ezt a kérdést közelebbről -szemügyre vesszük, látjuk, hogy a munka dandára még előttünk van. Ezért nekünk most fel kell venni a szektaszellem minden megnyilvánulása ellen is a harcot, mert enélkül nem tudjuk megerősíteni és elmélyíteni kapcsolatainkat a'tömegekkel. Minden módon bátorítsuk és támogassuk a kritikát és önkritikát, azt a kritikát, amely építő, segítő szándékú, s amelyet a szocializmus erősítésének szelleme hat át. Bátran támaszkodjunk a tömegekre, szívleljük meg kritikájukat, hallgassuk meg javaslataikat, orvosoljuk jogos panaszaikat, legyünk figyelmesek velük szemben. Ugyanakkor informáljuk őket a lehető legszelesebb mértékben, hogy módjuk legyen a kérdéseket minden oldalról látni, és hozzájuk helyesen állást foglalni. A Központi Vezetőség egyik fontos feladatának tartja, hogy számba vegye a régi párthű elvtársakat, akik az illegalitás nehéz éveiben, vagy a spanyol szabadságharc tüzében, a rná- sodik világháború idején a legnehezebb viszonyok közt bátran küzdöttek a kommunizmus nagy ügyéért s gondoskodjon róla, hogy a régi harcosok példaként álljanak az új kommunista nemzedék előtt, (Nagy taps.) Szakadatlanul küzdenünk keli a bürokratizmus minden megnyilvánulása ellen Harcoljunk kíméletlenül minden olyan kísérlet ellen, mely el akarja fojtani a szabad kritikát. Ha a munkások, dolgozó parasztok és haladó értelmiségiek azt tapasztalják, hogy mindenütt, a pártban csakúgy, mint az államgépezetben erőteljesen érvényesül a demokratikus szellem, úgy ez fokozza a párttagok ás pártonkívüliek politikai aktivitását és egyben megnöveli tömegbefoiyásunkat, A mi munkánknak, különösen gazdasági téren, a bürokratizmus a legnagyobb betegsége. Lenin kíméletlenül harcolt a bürokratizmus ellen. »Minden gazdasági szerv egész munkája nálunk legtöbbet a bürokratizmustól szenved« — mondotta annak idején. A bürokrácia nálunk is kezd olyan méreteket ölteni, hogyha nem vesszük fel vele szemben erőteljesen a harcot, nagyon komoly veszéllyé válhat. Nálunk rengeteg a felesleges ülés, papirosmunka, a felületes ellenőrzések légiója, a rengeteg statisztika és kimutatás, a bürokratizmust tenyésztő rendelet. A bürokratizmus elleni határozott, rendszeres és eredményes harc egyik legjobb módja annak, hogy megerősödjön pártunk és a dolgozó tömegek kapcsolata. A pártélet lenini normálnak megerősítésével kapcsolatban nem kell félni attól, ha az egyszerű dolgozók kritikája nem mindig találó vagy csak részben helyes. Mi magunk vagyunk hibásak abban, ha az egészséges építő kritika nehezen bontakozik ki, mert azelőtt az ilyet bizony nem nagyon bátorítottuk és támogattuk. Az egyszerű emberek alulról jövő kritikáját akkor is fogadjuk el, ha annak csak egy része is a megfelelő. A pártszerű bírálat és önbírálat mellett elkerülhetetlenül előfordul nálunk is, más országokban is, hogy kispolgári vagy kispolgári befolyás alatt álló elemek csak hibákat látnak, nagy eredményeinkkel szemben teljesen vakok, s a bírálat szabadságát megkísérlik a párttal szemben, a párt kárára és a párt egysége ellen felhasználni. Az ilyen kispolgári vagy ingatag elemek a XX. kongresszus helyes határozatait is — nemegyszer a szocialista építés védelmének ürügyével — pártellenes szellemben próbálják kommentálni. Az ellenséges, burzsoá propaganda hatására igyekeznek a tömegek figyelmét clyan kérdésekre összpontosítani, mint Sztálin hibái, mint a szocialista törvényesség megsértése, és ezzel megkísérlik gyengíteni pártunk befolyását, vezető szerepét, kétségbevonni politikai vonalának helyességét, és elterelni a dolgozók figyelmét a szocialista építés soron lévő legfontosabb feladatairól. Mi erőteljesen felvesszük a ircot az ilyen kispolgári ingadozással és elvtelenséggel szemben, mely megkísérli a párt sorainak egységét megbontani, sérti a pártfegyelmet, és gyengíteni akarja pártunk befolyását. Ezt is Lenin szellemében tesszük, aki nemegyszer élesen aláhúzta, hogy nem szabad megengedni olyan bírálatot, mely árt a pártnak, vagy megnehezíti a párt által meghatározott akciók egységét. Az ellenséges bírálat elutasítása mellett azonban változatlanul teljes erővel támogatni és bátorítani kell az egészséges építő bírálatot, a pártdemokrá- eia minden megnyilvánulását. Küzdeni kell a bírálat elfojtása, az utasítgatás, a parancsolgatás, a dogmatizmus, a bürokratikus maradiság ellen. Nem szabad megengedni, hogy néhány demagóg pártellenes kritika miatt csökkenjen az egészséges kritika, a pártdemokrácia szabadabb levegőjének áramlása. A kritika mellett nem szabad megfeledkeznünk az önkritikáról sem. A kritika és önkritika egymást gyakran kiegészíti, alátámasztja. Ezért arra kell törekednünk, hogy az egészséges bírálatot hamarosan mindenütt kiegészítse a helyes önbírálal. Erre annál is inkább szükség van, mert az önbírálatról iiio*j lanaban szinte egy szó sem esik. Ugyanakkor ne felejtsük el, nogy a pártélet lenini elveihez tartozik a demokratizmus mellett a centralizmus is. vagyis a teisóbb pártszervek határozatainak kötelező végrehajtása. Mindezt együtt nevezte Lenin demokratikus centralizmusnak. Es hozzátartozik a szigorú párt- tegyelem, a pártegység megvédése és a párt vezető szerepének biztosítása. A XX. kongresszus tanulságai alapján meg kel! javítanunk a púit munkastílusát is. Most, hogy nálunk is a marxizmus— leninizmus gazdasági oldalai és a tömegek politikai nevelése kerültek előtérbe, szükséges, hogy pártfunkcionáriusaink és párttagjaink konkréten és ne általánosságban dolgozzanak es vezessenek. Ismerniük kell saját területük gazdasági kérdéséit, az ötéves terv es az évi terv saját területükre vonatkozó célkitűzéseit, a termelőszövetkezetek helyzetét és fejlesztési terveit, az ott dolgozó vezető kádereket, a nehézségeket és a lehetőségeket. Közvetlenül a helyszínen dolgozzanak, úgyhogy munkájuk gyakorlati segítést jelentsem és megkönnyítse a dolgozóknak feladataik megoldását. Most, hogy a széles tömegek közti munka kérdése újra élőiéibe kerül, azt halljuk, hogy a funkcionáriusok helyenként nem szívesen mennek a tömegek közé. Ha ez igaz, úgy az ilyen funkcionáriusok elszakadtak a tömegektől és bürokratákká váltak. Mi a felszabadulás utáni nehéz esztendőktől kezdve, amikor a dolgozók többsége még nem állott pártunk mögött, állandóan. örömmel és szívesen dolgoztunk a tömegek sünijében. A tömeg a mi elemünk. Úgy érezzük magunkat benne, mint a liai a vízben. Ma, amikor több mint tizenegy esztendő szocialista építésének tapasztalatai és sikerei állnak mögöttünk, bátran megyünk a tömegek közé, hirdetjük pártunk helyes célkitűzéseit, és verjük vissza mindenütt az ellenséges nézeteket. A mi pártunk mindig, a Horthy-terror idején csakúgy, mint a felszabadulás utáni esztendőkben, a nagy tömegek, az egész nép pártja volt, és az is marad! (Nagy, lelkes taps.) Mindannyian tudjuk, hogy a XX. kongresszus óta, a XX. kongresszus hatására nálunk megelevenedett a partéiét. A párt kezd aktívabban dolgozni, ennek a munkának minden téren jelentkeznek is kezdeti eredményei. Most teljes súllyal fel kell vetni a kommunisták felelősségét a rájuk bízott területért, a pártért, a pártfegyelemért, a szocializmus építéséért, a bürokratizmus elleni harcért. Ezt azért kell így aláhúzni, mert a pártmozgalom megelevenedésé- vel egyidejűleg helyenként tapasztalható, hogy a kommunista felelősségvállalás kezd elsikkadni, s a felelősséget nemegyszer igyekeznek a felső szervek munkájára hárítani. A felelősségvállalás kérdését minden alkalommal fel kell vetni, annál is inkább, mert pártkádereink zöme helytáll, jól dolgozik a maga helyén. Rákosi elvtárs ezután az irodalomról, az ideológiai munkáról, valamint a bennük fellelhető hibákról és kijavításának módjáról szólt. Majd így folytatta: Az osztályharc egyes kérdéseiről A XX. kongresszus megállapította, hogy Sztálinnak 1937-ben kifejtett azon tétele, mely szerint a szocialista építés sikerével párhuzamosan az osztály- harc egyre erősödik, hibás. A szocializmus győzelmével a Szovjetunióban megerősödött, és szilárdabb lett a népi hatalom, gyengültek a kizsákmányoló osztályok maradványai. Sztálin fenti megállapítása figyelmen kívül hagyta ezt a tényt* valamint azt is, hogy a kizsákmányoló osztályok felszámolásával a Szovjetunió számára az éles osztályharc nemzetközi porondra terelődött át, ami egyebek közt abban is megnyilvánult, hogy a német fasiszták lázasan készülődtek a Szovjetunió megtámadására. Hogy áll a mi viszonyaink közt ez a kérdés? Nálunk a falun még előttünk áll a szóda- (Folytatás a 1. oldalon:) Á pártszerű bírálatról
