Népújság, 1956. május (11. évfolyam, 104-127. szám)

1956-05-12 / 111. szám

À Népújság szakszervezeti rovata Pens is — posztó I s Csak tessck-lássék módon Az ÉDOSZ Területi Bizottsa- É’a a napokban beszámoltatta a Gyümölcsszeszipari Vállalat igaz­gatóját és ÜB-elnökét a kollek­tív szerződésben vállaltak végre­hajtásáról. Sajnos, a beszámolót követően nem alakulhatott ki komoly vita, mert a tessék-lás- sék módon, hevenyészve össze­csapott írásos jelentés nem adott ehhez alapot. Csak a telteit kérdésekre adott válasz után határozott úgy a területi bizottság, hogy a be­számolót a lentiekkel kiegészítve elfogadja. Ez a példa is azt mutatja, hogy egyes igazgatók és ÜB- alnökök a kollektív szerződést nelh tekintik úgy, mint az üzem alkotmányát, mint azt az ok­mányt, mely számukra kötele­zettséget ló. Igen helyesen bí­rálta a területi bizottság ezért a vállalat igazgatóját és ÜB- elnökét. igaza volt abban a te­rületi bizottságnak, hogy az ilyen beszámoló semmit sem ér, csupán arra jó, hogy helytele­nül tájékoztassa a felsőbb szer­veket. Reméljük, hogy ebből nemcsak a Gyümölcsszesipari Vállalat, hanem több igazgató és OB- elnök is levonja a maga számá­ra a szükséges tanulságot. Kulturális célokra Az. építők alapszervezeteinek üzemi bizottságai nemcsak a ter­melésre mozgósítanak, hanem négy körültekintéssel szorgal­mazzák a dolgozók fejlődését. Ezt tükrözik az általuk elkészí­tett költségvetési számadatok is. Csupán ebben az évben rendez­vényekre, folyóiratokra, köny­vek vásárlására a népművelési házak támogatására — a Tata­rozó Vállalat 1300, a Gyufagyár 1200, a Lakatosipari Vállalat 2000, a Báes megyei Építőipari Vállalat 4100. a Bajai Épület asz­alós ipari Vállalat 800, a Megye- vili 1000, az Útfenntartó 3000, az. 5. sz. Mélyépítő 2100, az Epí- tőgépkarbantartó 1400, a János­halmi Mészhomok 000, a Kis­kunhalasi pedig 200 forintot költ. Az ország legszebb üdülőiben Az EDOSZ Területi Bizottsá­gához tartozó alapszervezetek idülletési felelősei kiválasztot- ák azokat a legjobb dolgozókat,' akik jó munkájuk jutalmaként S át hétig az ország legszebb üdü­lőiben pihennek majd. Szerdán délután 31 szakszer­vezeti dolgozó ült vonatra. Az Alföldi Konzervgyárból négyen, s Kinizsiből négyen, a Kiskun­halasi Serneváiból négyen, a Kecskeméti Sütőipari Vállalattól ketten, a Bajai Sütőipari Válla­lattól ketten kaplak beutalót. A dolgozók egy része Párádra, többen Lillafüredre, Zebegény- be, Siófokra utaztak. Gazdasági bizottságok létrehozásáról A kereskedelmi és pénzügyi dolgozók küldöttgyűlésén hatá- rozulba foglalták, hogy a tag- szervezés és a tagdíjfizetési munka megsegítésére, a pénz­ügyi fegyelem megszilárdítására járásonként a gazdaságfelelősök mellé létre keli hozni a gazda­sági bizottságokat^ Ennek értelmében Baján má­jus 15-ig négy tagó, Kalocsán május 15-ig, Kiskörösen június 15-ig, Kiskunfélegyházán május 31-ig, Kecskeméten pedig június 3l-ig három főből álló gazdasá­gi bizottságot válasz1 anak. felkarolják a dolgozók újításait Nemrég a Kinizsi Konzervgyár üzemi bizottságának segítségé­vel az ÉDOSZ Területi Bizott­ságának kiküldötte megvizsgál- la, hogy a gyár vezetősége mit tesz a műszaki intézkedési terv­ben foglaltak megvalósításáért, mennyiben használja fel a ter­melés meggyből sí tusára a dolgo­zók újításait. A tapasztalat azt mutatja, hogy a vállal j; műszaki osztá­lya tettekkel segíti ez olcsóbb termelést. Ennek egyik ragyogó példája az, hogy Futó elvtárs át­lát javasolt jelentős újításokat gyorsan a megvalósítás útjára terelik. Ez a munkastílus felkel­tette az éjit isi keovet. Ez év­ben eddig 110 éjJásc fogadtak el. Az újítások jó túszét már al­kalmazzák. A várható megta­karítás 194 240 forint, az újítók­nak 10 000 forintot, fizettek ki. Az a termelőszövetkezet, mely­ben ősz idején mindent szétosz­tanak a tagok között, hasonlatos a boroshordóhoz, amelyből min­dig csak csapolnak, de soha újra nem töltik. Egy ideig adja-adja a bort, mindig vékonyabb sugár­ban, végül kiürül. De ahol a kö­zös vagyon szaporítása elsődle­gesen és tervszerűen történik, ott az állatoknak meghagyott ta­karmány, az építkezésre félre­tett pénz sokszorosan kamatozik majd. Két oldala van a termelőszö­vetkezeti gazdálkodásnak. Nem­csak a tagságnak keli folyton szaporodó jövedelmet adnia, ha­nem az egész ország éléstárát el kell látnia mindig több és olcsóbb termékkel, Élelmiszer­bőségről, az élelmiszerárak csök­kentéséről majd csak akkor be­szélhetünk, ha nemcsak a tsz- tagok kamrája lesz évről évre tele, de a piacot is elárasztják a tsz-ek hússal, zsírral, tejjel, egyébbel. S a kettős cél egybe fonódik. A tsz-tagnak érdeke, hogy a termény mellett minél több pénzt is kapjon, — lehető­leg havonta osztott előleg for­májában. Jó pénzt pedig a piac­ra termelt éru után kap a szö­vetkezet. A madarasi Dózsa Tsz-ben jól ismerik az összefüggést az áru­termelés és a jövedelem alaku­lása között. Az 1954. évi zárszámadáskor 26,89 forintot ért a munkaegy­ség ebben a tsz-ben, a készpénz­részesedés ebből 6,05 forint volt. Tavaly már 46,90 forint érték jutott egy munkaegységre: bú­zából 3,49 kg, májusi morzsolt kukoricából 3,89 kg, cukorból Ili dkg, borból 3,5 dl, pálinkából 1UU egységre 8 dl és készpénz 12,76 forint. Fehér Aladár 611 munkaegység után 23 mázsa bú­zát, it mázsa árpát, 83 mázsa kukoricát, 15 mázsa burgonyát, 120 kg cukrot, bort és 8500 forin­tot kapoll. Nagy János 332, Abo­SZORGAIMAS MUNKÁVAL napi t$0 -lüt) Jorint kerettel A kamillavirág a legfontosabb vadontermő gyógynövényeink egyike. A virág íorrázatát mind belsőleg, mind külsőleg használ­ják különböző betegségek gyó­gyítására. Gyógyhatását külföl­dön is ismerik. A begyűjtött vi­rág túlnyomó részét exportál­juk, amelyért népgazdaságunk jelentős valutát és nyersanyagot kap. A kamillavirágot az Országos Gyógynövényforgalmi Szövetke­zeti Vállalat megbízásából a földművesszövetkezetek veszik át. A virágot erre alkalmas szer­számmal, az ű. n. kamillafésűvel gyűjtik. A gyűjtés május elején kezdődött és kb. május végéig, esetleg június első leiéig tart. A gyűjtés igen szép keresetet biztosit, szorgalmas munkával 80—400 forintot is tehet napon­ta keresni. A városok és közsé­gek lakói, a Halatok minél na­gyobb számban jelentkezzenek a gyűjtésre a toliművesszövetke­zeinél. A tömegszervezetek ala­kítsanak brigádokat, hogy minél nagyobb mennyiségű kamillavi­rágot gyűjtsenek be. nyi Vilmos 412. Fehér Jánosné 280 munkaegység után tartotta a zsákot és tenyerét az osztalé­kért. Egyszóval gazdag volt a tavalyi esztendő. A szövetkezeti alap is a kétévinek több, mint kétszeresére: 288 936 forintra emelkedett, a forgóalap megha­ladja az 500 000 forintot s föld- járadék címén holdanként 149 forintot fizettek kl a tagoknak. (Nagy János, Jakab József pl. 1300—1500 forintot kaptak.) Miből folyt be a legtöbb jövedelem ? Nehéz lesz felsorolni. Kezdjük a gabonával. A beadott 350 má­zsa, a tagoknak munkaegységen­ként kiosztott 3,49 kg búza mel­lett 130 mázsát adtak el az ál­lamnak, 2Ö0 forintos áron s kap­tak még 80 mázsa korpát is. A szerződésre termelt cukorrépa 67 ezer forintot, a kender 96 000-et hozott a konyhára. 17 500 forin­tért adtak el 5 mázsa lucerna­magot, 140 mázsa napraforgót szabad terményként és 56 000 forintot kaptak a szezt'ődésre szállított 73 hl mustért. Az állattenyésztésből szárma­zó jövedelem még több volt; az egész bevételnek majdnem 80 százalékát képezi. A fejési átlag tehenenként meghaladta tavaly a 2300 litert. A beadott és szabad Tej után 101 605 forint jövedelem szárma­zott, — havonta több, mint 8000 forint. A szerződéses sertéshíz- lalás (jófajta berkshire—corn- wall keverékkel) 406 000 forint­tal fizette ki magát, a 115 anya­juhról és szaporulatáról több, mint 12 000 forint értékű gyap­jút nyírtak, stb. Hogyan emelik n* árutermelést «* idén ? A tavalyihoz képest többszö­rösen. Az állami szabadeladásra szánt búza már 350 mázsa lesz; a vetésterületet 37 holddal nö­velték az ősszel. Növelték a jó pénzt adó szerződéses növények területét is: a kender tavaty 25 hold volt, az idén 32 lesz, a cu­korrépa kettővel több: 17 hold. A borból pedig már 140 hl-re kötöttek szerződést. Tejből 145 000 forint évi be­vételre számítanak, mert a le­jősök számát 49-re szaporítják. Kukoricát annyit termelnek (a 180 hold 60 százalékát négyzete­sen vetve s az utolsó szálig hib­rid-magból), hogy a munkaegy­ségenként kiosztásra kerülő 5 kg mellett 202 darab sertést és 10 üszőt hizlalnak meg vele. A ser­tésekből 133 a szabadpiacra jut, 54 máris hízóban áll. A tinók és a selejtüszők hizlalásából mint­Irta: KRISAN CSANDAR indiai író Dzsagmohan 25 évi távoliét vitán ismét visszatért Pahalganv- ba. Hogy megváltozott az élet ■ize la! És ö maga is, mennyire megváltozóul Régebben egyálta­lán nem okozott gondot neki az öltözködés. Amikor elsőízben járt itt Pahalganvban, csak ingujj és nadrág volt az öltözete. Mégis, he, az asszonyok magas homloká­ra, széles mellére tekintettek, izígyenlősen sütötték le szemü­ket. Azóta elvékonyodott a nya­ka, melle beesett, homlokát mély barázdák szelték át. Ritkuló ha­lát meg kellett festenie, mert már őszülni kezdett. Többé vem elégedhetett meg inggel és nad­rággal, kabátot is hordott és mellényt, nyakkendőt hozzá, hogy kipótolja, amit elvettek az évek. Negyedszázaddal ezelőtt makk- egészséges, erőtől duzzadó fiatal­ít :nbcr volt. Hogy megöregedett azóta! De Pahalganv most is ugyanolyan fiatal, ugyanolyan vonzó, mint azelőtt, lám csak, itt van ez a gyö­nyörű Pahalganv völgy. Csendes folyó ballag rajta végig, átlátszó vize ilt-ott kek, mint az égbolt, máshol pedig sötétzölden csillog, mintha a fenyők beléöntötték volna tömérdek zöld tűlevelűket. A hegyekben, amelyek keletről szegélyezik a völgyet, a hatal­mas himalájl cédrusok századok óta néznek a napra, szétterfksz- tetl ágkarjaikkal, mintha keb­lükre akarnák ölelni a sugárké­véket. Igen, Pahalganv ma is régi hervadhatatlan szépségében pom­pázik! Dzsagmohan visszac m lékezel l mindazokra az eseményekre, me­lyek 25 év alatt vele történtek és lelki szemeivel most sírokat lá­tott, s látta a két világháború áldozatait. A sírokon túl az ő gyárai füstöltek, dohogtak égbe­nyúló kéményeikkel. Régen csu­pán egy gyára volt, az első vi­lágháború idején még egyet szer­zett melléje, s mire a második világháború is véget ért — már négy gyár dolgozott neki. Sok sírra volt szükség ahhoz, hogy egy gyárkéményt fölépítsen. Észébe jutott európai, utazása: a párizsi kávéházak, a szép lányok Róma utcáin... és az a vendéglő Berlinben, uhol minden asztalon ott állt a telefonkészülék és csak beleszólt a kagylóba, máris olt. termett egy leány. Pr,rancsoljon... béreljen egy szobát!... Dzsagmohan bejárta az egész világot és arra a meggyőződésre jutott, hogy ez a világ csodálato­san szép! Huszonöt év alatt tel­jes odaadással gyönyörködött az életben. Bőkezűen bánt a pénz­zel, az egészségével és valóban sikerült neki eltékozolni egyiket is, másikat is. Igaz, a pénzzel még valahogy jobban állt a dolog: tekintet nélkül arra, hogy a bérek egyre emelkedtek, s az adósságai növekedtek, igen ügye­sen operált a bankban elhelye­zett tőkéjével. Hol elbocsátásokkal, hol levo­násokkal, hol pedig bonyolult könyvelési manőverekkel dolgo­zott, egyszóval mindent meglett azért, hogy ki ne apadjon a pénz­forrása. Szervezete azonban már egészen elkopott, kimerült, s a különféle injekciók és erősítő gyógyszerek csak ideig-óráig hat­nak. Mindamellett ameddig még él, miért ne élvezné azt az örö­met. amit a pénz és saját teste arííiat? Hiszen a túlvilági bol­dogság csupán a szegények szá­mára létezik! Dzsagmohan egy cédrus törzsé­hez támaszkodva üldögélt. Hir­telen fölemelkedett, noha ez elég nehezére esett: szép fiatal nő ha­ladt a. lefelé lejtő utcán, fején kosarat vitt. Dzsagmohan ismer­te az egész világ legszebb asszo­nyán, de a kasmiri nők szépsége — mindét felülmúlta. Bőre, akár a rózsa, szégyenlős akár a hold, de a mosolya az ... — az a nap­sugárhoz hasonló. Szeme néha nyngodtnak látszik, mint a tó. hol meg sebes hegyi patakok tükröznek benne, amelyek cso­bogva, kacagva elcsevegik a szív záros titkait. A kasmiri nő lehet szótlan és hideg, olyan, mint a hó, de ha eljön az ideje, úgy tud lángolni is, mint az égre csapó erdőtüzek. Éppen ez volt az. ami Dzsag- mehant arra indította, hogy olyan hosszú idő után ismét ellá­togasson Pahalganvba. Ahogy meglátta a gyümölcsös kosarat vivő lányt, eszébe jutott egy tör­ténet, amely 25 évvel ezelőtt esett meg tele. Csandanvari feli vivő úton sétálgatott egyszer. Hirtelen megpillantott egy le­ányt, aki fején gyümölcsös kocár- ra Pahalganvba igyekezett. Ahogy találkoztak, a lány el­mosolyodott és ő is visszamosoly- gott rá. Erre a lány letelte a kosarát. Ö is megállt. — Édes-e a kajszi? — Kóstold meg! Az ifjú Dzsagmohan belené­zett a lány mélykék szemébe. Érre az kivett a kosárból egy barackot s feléje nyújtotta: — Ez egészen érett, Nézd csak milyen szép aranyszínű és mi­lyen formás. A férfi á lány rózsaszínű kis kezét nézte. — Olcsón adom. Az egész egy 71 000 forint lesz a bevétel. Persze, ezzel sem merül ki minden lehetőség. Ha a tejet nem adnák el, hanem aránylag kis költséggel tejfeldolgozó tíze­met létesítenének s vajnak dol­goznák fel (mint a havtai Lenin Tsz teszi nagyon eredményesen), többszörös lenne a jövedelem s amellett a soványtej megmarad­na a malacoknak, borjaknak. — Adottsága lenne a tsz-nek vízi* szárnyas-nevelésre is; a liba, ka­csa tollat, húst s nem utolsó­sorban exportcikként keresett májat adna. Tetemesen emelné a jövedelmet, ha hamarosan meg­csinálnák a tervezett Zárt gyü­mölcsöst Is. Az ilyen gazdálkodás nyíto- gatja a középparasztók szemét is. Nem véletlen, hogy a Dózsa Tsz területe egy év alatt több. mint 100 holddal nőtt, amit az új tagok vittek be. S az új ta­gok között 11 olyan középparaszt van, mint a 12 holdas Sztu- povszki László, a 10 holdas Sal- lai András, a 9 holdas Vágvöl- gyi Imre, stb. Ezek a tekinté­lyes gazdák valóban önként, meggyőződésből —- s ami szintér jó dolog: tisztán, mindén adó­beadási hátralék nélkül, teljes felszereléssel, állatállománnyal szép vetésekkel léptek a közös­be. Közvetlen szomszédai Voltak egyéni korukban a tsz-nek. Lát­ták és mindig jobban becsülték a jó gazdálkodást. Sztupovszk: László elmondja: sokszor nézte szinte irigykedve, a tsz tábláin a gépeket, amíg ő nehéz mun­kában izzadt. Hiszen a Dózsában tavaly gép vágta a kendert, gép emelte ki a cukorrépát, gaboná­juk 90 százalékát kombájn arat­ta, az idén mindenfajta növé­nyüket nemesített magból vetet­ték, 50 holdon vegyszeres gyom­irtást csináltattak, saját erőbő: egy 200 férőhelyes süldőszállás építésébe fogtak, kukoricájukba nemsokára beleéli a gép, kapa stb. Az árutermelés és a tagság jó­léte közötti összefüggéssel kezd- lük. De harmadik láncszemkén! ide kapcsolódik a fejlesztés ügye is, mint a madarasi Dózsa Tsz példája mutatja. Hol kezdődik s középparasztók megindulása s termelőszövetkezet felé? Sok egyéb mellett elsősorban ott ahol a termelőszövetkezet 1'ehé- run-feketén bebizonyítja fölé­nyét azzal, hogy könnyebb mun­kával és többet termel, gyorsab­ban és biztosabban gyarapszik s többet ad nemcsak saját tagjai­nak, hanem az egész népnek. S a tagiétszámbeli gyarapodás is- métcsak visszahat a további gaz­dasági gyarapodásra; az új tagok kezemunkája, a megszaporodott földek még nagyobb jólét forrá­sai lesznek. kosárért csak két rúpiát kérek Vedd meg! Dzsagmohan kivett a zsebébő', egy selyemkendöt és a földre te­rítette. Aztán kiválasztott vagi két tucatnyi barackot és átadóti a lánynak nyolc anna-t.* Az csodálkozva tekintett a fér­fit e: — Nagyon sok. Akkor legalább vegyél még — és a barackra mu­tatott. — Majd még máskor is ve­szek... Te hol lakói? A lány visszafelé mulatott ét azt mondta: — Amott az útkanyarnál, ott áll a házunk. Azokon a fákon termett a barack, a ház körül. — Majd egyszer benézek hoz­zád. és akkor egyenesen a fáról esszük a barackot, jó? — Csak gyere. Már emelte is kosarát a lány. és Dzsagmohan segített neki. Ke­zük összeért és ebben a. pillanat­ban. mintha megrendült volna a* tgesz világmindenség, amely nem száz, meg ezer esztendőt, hanem millió éveket számlál. Amióta áll a világ, mióta lángol à tűz. mióta dobog a szív és pe­regnek a könnyek, azóta, is­métlődik ez a régi, de örökké új história! (A végét holnap közöljük.) _• anna -f_ aprópénz, 1/16 rúpia;

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom