Népújság, 1956. április (11. évfolyam, 79-103. szám)

1956-04-11 / 86. szám

Itezi&riill a ÏÈéke-Vilàgtamics

rendkívül s iilé^sxuka

STOCKHOLM. (TASZSZ) A TASZSZ különtudósítójától:

A Béke-Világtanács rendkívüli ülésszakának záróülése április !l-én, helyi idő szerint 23 órakor nyílt meg Emilio Garcia Iturras- pe (Argentina) elnökletével. A záróülésen különböző dokumentum-tervezeteket vitattak meg és fogadtak el. Az ülés elején Vincent Duncan-Jonesnak, a Békevilágtanács titkárának javaslatára elfogadták a Béke-Világ- lanács új tagjainak névsorát.

Az ülésszak részvevői ezután egyhangúlag elfogadták a következő dokumentumokat: távirat az ENSZ leszerelési albizottságához, felhívás a világközvéleményhez, a Béke-Világtanács rendkívüli ülésszakának nyilatkozata az összes békeszeretó -.Tökkel folytatandó együttműködésről, gazdasági, szociális és kulturális kérdésekkel foglalkozó nyilatkozat, nyilatkozat az

atomerő kérdéséiről, javaslatok az egyes országok bckemozgal- mainak.

A Béke-Világtanács rendkívüli ülésszaka ezzel befejeződött. — (MTI)

r^wwwvwwwwwwwyvwi

Indiai küldöttség látogatása a Német Demokratikus Köztársaságban

BERLIN. (MTI) A Béke- Világtanács stockholmi rendkívüli ülésszakán részt vett indiai küldöttség a Német Béketanács

meghívására ellátogat a Német Demokratikus Köztársaságba.

Az indiai vendégek szerdán érkeznek Berlinbe.

Véaef éri a Francia Diákszövetség kongresszusa

PÁRIZS (MTI) A Francia Diákszö', etség strassbourgi kongresszusa befejezte vitáit. Szakadásra nem került sor, jóllehet a pujadeista elemek a kongresz- szus egész folyamán kísérleteztek különféle szabotázs- és sza- kadár-mesterkedésekkel. A kongresszus részvevői hosszadalmas

szavazás után az eddigi vezetőség legnagyobb részét megerősítették tisztségében.

A kongresszus elhatározta, hogy »technikai kapcsolatokat« létesít a Prágában székelő Nemzetközi Diákszövetséggel, melyből a Francia Diákszövetség 1949-ben kilépett.

Újítás a cserépgyártás meggyorsítására

A Kalocsai Cementipari Vállalatnál eddig egy asztalon, s egy műszakban gyártották a betoncserepeket. Nyolc óra alatt két ember 30U darab cserepet készített. Tegnap két műszakban kezdtek hozzá a cserépgyúrlás- hoz. A szükséglet azonban oly nagy, hogy még az így gyártolt mennyiség is kevés. Különösen most, amikor a vállalat dolgozóinak közvetlenül is segíteni kell az. árvízkárok gyors helyreállításában, gyorsítani kell a cse- répgyártást.

Ezl a problémát oldja meg rövidesen Musza József elvtárs, a vállalat igazgatója, a megyei tanács ipari osztályának mérnökével együtt. Az új módszer szerint a meglévő egy munkaasztalhoz még hármat hozzáépítenek. Ezek szerint 8 óra alatt négyen 1200-at, két műszakban pedig 240,0 cserepet készítenek az eddigi 600 cserép helyett. Az újítás előnye még az, hogy a négy dolgozóhoz elég egy kiszolgáló is, aki a szükséges anyagot előkészíti. Ezzel az újítással kb. 40 —50 000 forintot takarítanak meg. Az újítás kivitelezésére a helyi Vasipari KTSZ ügyes művezetőjét kérték fel;

12 éra helyett 15 perc

A Villamosgcp- és Kábelgyár festőtlájében iníra-száritó- Kemcncét állítottak munkába. Régen 12 óra volt a lefestett áruk szárítási ideje, az infra-szárítóbercndczcs viszont 15—20 perc alatt szárít.

=HÍREK=

— Anyák iskolája. Solton 20— 25 taggal dr. Frics Albert, Duna- vecsén pedig 25 taggal megkezdődött az anyák iskolája dr. Ko- lozs Gergely vezetésével. Foglalkozás hetenként egyszer van.

— Szabadtéri színpad. Hartán a községfejlesztési alapból szabadtéri színpadot állítanak fel a népművelési otthon udvarában. A községfejlesztési tervben erre a célra 5000 forintot irányoztak elő.

— Újfajta műszálszövet. A

Magyar Gyapjúfonó és Szövőgyár a második negyedévben ízléses minták alapján több színárnyalatban megkezdi a zömében műszálból készült nagykockás pepita szövetek előállítását. Ugyancsak műszálból krepphez hasonló női szöveteket is gyártanak, aprókoekás mintákkal. Divatos szöveteket szőnek férfi zakó készítéséhez. Az új cikkeket már gyürhetet- len kivitelben készíti!«

— Filmvetítés az árvízkárosultak javára. Majsán a Kossuth Moziban »Egy éj Velencében« című filmet vetítették, melynek bevételét a bajbajutottak javára fordították. (Nemé- nyi József)

— Fásítás Solton. A tavasz folyamán 4000 fát ültetnek el Solton a dűlőutak mentén,

—A »Pillangó« Kiskunfélegyházán. A kecskeméti Katona József Színház művészei április

11-én Móricz Zsigmond—Gyö- kössy: Pillangó című három (el- vonásos, zenés idilljét mutatják be.

— Műszaki előadás. A SZOT műszaki köre rendezésében Kecskeméten, április 12-én délután fél 6-kor, a SZOT székhazában az elektromos energia- gazdálkodás időszerű kérdéseiről tart előadást Pálfi László, az Országos Villamosenergiafel- ügyelet osztályvezetője.

— Móricgátiak az árvízkára-* sultakért. A szülői munkaközösség közreműködésével a nevelők és a dolgozó parasztok bevonásával bemutatták a »Cigány« című színművet. Az előadás bevételét az árvízkárosultak megsegítésére fizették be, A móriegáti tantestület fizetésük 5 százalékát is befizették a bajbajutottak megsegítésére.

— A Szovjetunió hatodik öt-* éves terve előirányozza az első atommotoros jégtörőhajó megépítését. Az ilyen hajó hosszú ideig hajózhat az északi sarkvidék jégborította vizein. Az atomfűtőanyag-készlete kis helyet foglal el, ugyanakkor liosz- szú ideig elegendő. Egy kiló urániumban több ezer tonna közönséges fűtőanyaggal egyenértékű energiakészlet rejlik.

— Szalkszentmártonban három árvízkárosult család részére 2000 forint gyorssegélyt fizettek ki a kár mértékének megfelelő arányban.

— Köszönetnyilvánítás. Azoknak, akik felejthetetlen jó fiunk: Kuczka Péter temetésén részt vettek, hálás szeretettel mondunk köszönetét. Kuczka Kálmán és családja. 5377

Csak egy gépkocsin múlott

Az árvíz óta számtalanszor olvashatjuk az újságból, hogy megyénk szinte egy emberként sietett és siet, hogy valamilyen formában segítsen az árvízkárosultakon. Kicsinyek és nagyok, öregek és fiatalok, nők és férfiak egyaránt nyújtják segítő kezüket, hogy lerójják emberbaráti kötelességüket.

A nagy lelkesedés, a sok szép példa között találkozunk azonban furcsa dolgokkal is. Most vasárnap történt, hogy Lakite- lekről a DISZ megyei végrehajtó bizottságnak a felhívása nyomán a fiatalok el akartak menni, hogy segítséget nyújtsanak a vízlevezetésben. A lelkesedés olyan nagy volt, hogy a fiatalokhoz

még az idősebbek is csatlakoztak. De hiába volt az akarat, a íelkesedés, mert nem volt egy gépkocsi, ami elvitte volna őket; Az a sok lelkes fiatal és »öreg« mennyi sokat segíthetett volna egy nap alatt is. Csak egy gépkocsin múlott, vagy esetleg kettőn, hogy otthonmaradtak. Milyen kár, hogy erre nem gondoltak az illetékesek. Kárba hagyták yeszni a segítő készséget, a fiatalos lendületet, erőt.

Azt javasoljuk, hogy a következő vasárnapra gondoskodjanak az illetékesek gépkocsiról, amely elszállítja a fiatalokat. Megérdemelnek ennyit, hiszen a közügyet segítik.

A ssàrœ

A Kovács-cxalad minden tagja egy kenyérrel a hóna alatt tért haza szombaton. Már majdnem együtt volt az egész család, csak a 8 éves Feri hiányzott.

— Csak jönné már — mondta izgatottan az asszony. — Vajon kap-e még kenyeret?

— No és ha nem kap is — szólt közbe a nagyobbik fiú, — már hoztunk hatot. Nem esszük meg egy hétig sem.

— Csak ne nyelvelj — intette le az anyja. — Mit törődtök ti azzal, hogy én honnan veszem, benneteket csak az érdekel, hogy ha hazajöttök, hát legyen. Jói laktok, aztán elmentek. Az egyik folyton a DISZ-be jár, a másik a klubba, a harmadik meg a könyvtárba. Ki látott még ilyet! Még az a pukkancs Feri is folyton azért nyaggat, hogy engedjem el, mert neki edzése van.

— Hová készülsz már megint? — szólt ró Ilonkára, aki a tükör előtt csinosította magát. — Inkább hoznál még egy kenyeret te is.

— Ugyan, édesanyám? Mit isinálunk azzal a sok kenyérrel . . .

— Ej, könnyű nektek — folytatta az anyja —, csak a táncnak, meg a szórakozásnak éltek, nem törődtök a holnappal. Majd ráfizettek ti még erre, de akkor késő lesz már belátni, hogy anyátoknak volt igaza. Virágúé is megmondta, hogy vegyünk kenyeret, mert nem lesz. Az pedig nem szokott pletykálni!

5 kenyér

— Édesanyám jobban lenné, ha gyermekeire és nem Virágúéra hallgatna — szólt közbe Sanyi. — Az a vészmadár mindig telebeszéli a fejét. Majd meglátja, hogy megint ránkszárad a kenyér, mint a múltkor.

— Te mindig okosabb vagy, mint az anyád, törődsz is te azzal, hogy mi lesz... — Nem fejezhette be, mert megérkezett Ferkó kát kenyérrel a liúna alatt. Diadalmasan .robogott be az ajtón, az asztalra telte és kérdően nézett anyjára.

— Te vagy a legügyesebb, Ferikém, ezeknek a nagy szamaraknak csak a szájuk nagy.

*

Vasárnap délben a Kovácscsalád jóízűen kanalazgatta az illatosán párolgó csirkelevest. A húshoz galuskát készített Kovácsáé, mert katona fiának —, aki este vuratlanul betoppant — ez a kedvenc eledele.

Ebéd után szétszéledtek a gyerekek a szélrózsa minden irányába. Kovácsné pedig elmosogatta az edényt, s már éppen le akart pihenni egy kicsit, amikor kopogtattak. Virágúé jött.

— Egyedül, szomszédasszony, egyedül?

— Egyedül — hangzott a kurta válasz. — A gyerekek mind elmentek.

— Hallotta, szomszédasszony? — fogta halkabbra a szót Virágúé —, nemsokára jegyre lesz a kenyér.

— Az lehetetlen. Honnan tudja ezt?

— Mit gondol, azt a sok vetést, amit elöntött a víz, hogyan fogják pótolni. Ügy, hogy maga, meg én nem eszünk elég kenyeret. Higyje el. hogy ez így lesz: Tudja, én nem szoktam feleslegesen beszélni.

— Nem lehet az, szomszédasz- szony, — szólalt meg Kovácsné. — En egyszer azt olvastam az újságból, hogy nálunk nem lesz többet jegyrendszer.

— Áh, lehet is az újságnak hinni — legyintett a kezével Virágúé. — Látja, már meg is kezdődött. Ma még kenyérért adunk sorba, holnap meg másért. Majd meglátja, hogy így lesz. Szóltam magának is tegnap, vett elég kenyeret? — De a választ meg sem várva folytatta. — Engem már nem ér váratlanul — hajolt közelebb, — pénzzé tettem, amit csak lehetett és lisztet vásároltam érte, no meg kenyeret is vettem bőven. Jobb lesz, ha maga sem késlekedne, mert aztán majd késő lesz.

— Hit azért én sem ültem ölbe tett kezekkel. — mondta kissé bosszúsan, de inkább dicsekedve Kovácsné. Büszkén kinyitotta a kredcnc ajtaját. — Ide nézzen! — Tíz kenyér sorakozott egymás mellett a konyha- szekrényben. — A gyerekeim jól összeszidtak miatta.

— Ej, tudják is ők, hogy mi lesz — vágott közbe Viragné. — Most még a fiatalok sem olyanok, mint mi voltunk. En azt mondom, hogy jól tette. így nem érheti meglepetés. De azért jót tenné, lia még lisztet is vásárolna.

*

Jancsinak szerdán reggel kell visszautazni. Kedden este még együtt vacsorázott az egész család. Kovácsné sonkával kedveskedett a gyerekeinek. Mindnyájaknak nagyon ízlett, csak a negyednapos kenyér reszelte egy kicsit a torkukat. Jancsi meg is kérdezte:

— Édesanyám, miért ilyen

száraz a kenyér? >

— Azért, — szólalt meg Laci, — mert tíz daruból vásároltunk egyszerre. Virágúé már megint re lebeszélte a fejét édesanyánknak. És most itt van, ehetjük a száraz kenyeret, ha nem akarjuk eldobni. De édesanyám nem hallgatja meg, amit a gyerekei mondatlak... Elölte az a szent, amit a Virágúé mond. De csak jöjjön ide mégegyszer! Miért nem jön ide ilyenkor? Legalább odaadnám neki a száraz kenyeret, hogy egye meg.

— No csak ne kereskedj, — mondta kissé szégyenkezve az anyjuk.

Jancsi, aki eddig hallgatott, megszólalt:

— Édesanyám még mindig azt hiszi, hogy a gyermekei rosszat akarnak. Pedig nem. Csak hát bennünket nem Virágúé tájékoztat, mi nem hisszük el, amit ö mond. Mit gondol édesanyám: a mi vezetőinknek az a célja, hogy na legyen kenyér, hogy nekünk ne legyen mit enni? Édesanyám is hallott már róla, hogy nálunk tervgazdálkodás van. Nálunk nemcsak annyit tartalékolnak, hogy újtól-újig szűkösen eltartson, hanem gondolnak arra is, hogy ha valami

elemi csapós ér bennünket, ak* kor se legyen fennakadás az el* látásban. Ha ezzel nem számol* nának, akkor most azok az cm* terek, akiknek mindenét elvitte az árvíz, éhcnhalnának. Hát vem olvasta édesanyám az új* ságból, hogy kenyeret, lisztéit cukrot, zsírt és mindent, amit csak el tud képzelni, szállítót* tak az árvízkárosultak részére? Ezt mind a raktári készletből kapták. Azt tudja édesanyám is» hogy a gyűjtés csak az árvíz-* veszély elmúltával kezdődött meg, Miből éltek hát addig a3 emberek? Nem kell hozzá napit tudomány, édesanyám; segíletto őket az államunk az ilyen célra tartalékolt készletből. Ezt én a két szememmel láttam, hiszen tudja, hogy én is lent voltam. Baján, onnan írtam a legutolsó levelet.

— Én azt mondom, édes* anyám, hogy ne hallgasson VU régnera, meg a hozzá hasonlók* ra. Látja, most is félrevezettélCj Mert van kenyér a boltokban* még hozzá friss, amennyi csak kell.

Kovácsné zavartan hallgatta kaíónafia szavait. Igazat adott neki, de nem szólt egy szót semt csak köténye elejét gyürögette, Arra gondolt, hogy több mint 5'J forintot kidobott az ablakon, mert a száraz kenyeret mán nem eszi meg egyik gyerek sem, Benyúlt a köténye zsebébe, elő* vett 3 forintot és sóhajtva oda* szólt a nagyobbik lánynak:

— Eredj lányom, hozzál hát egy kiló friss kenyeret.

Szepesi

I