Népújság, 1956. április (11. évfolyam, 79-103. szám)

1956-04-01 / 79. szám

ff ff hírős O^a(>O<)<KKKKKKK}<KKJ<K><KKKKH><>0-CKK> OP<KKK><><>0<H>0<K><XK)-0<KKK^ VAROS ^0<K>0<KKKHX><>0<K>0<KK>0^CHK><K><K>CK>0O0<KKK>CKKKK>CH>0<K> XHKKXXX) Felejthetetlen élmény a színházban JHoldoal íttűúisztk DCecíkmiítaL ílég nem láttunk színliázunk szin- puaán a szivárvány minden színében tündöklő selyétnrokolyak és boszor­kányosán ügyes legények ilyen szem­kápráztató forgatagát! A csodálatosan egybeforrott együttes minden tagja falusi kullúrcsoportban, üzemi önte­vékeny együttesben kezdte meg művészi pályafutását. És milyen tün­döklő magasra jutottak, erről beszélt a siker. A táncegyüttes legjobb számai a au lával néptáncfeldolgozások. A szín­padon jelenetek elevenedtek meg a moldvai kis hegyi falvak és szeles r ói iák dolgozóinak életéből. E vidék mimkáslányai és ifjúmunkásai péntek este elkápráztatták művészetükkel a kecskemétieket. Hazájuk táncainak legjobb tolmácsolását nyújtották. Osztatlan sikert aratott a moldvai szvit, Igor Mojszejev mesterien fel­épített kompozíciója, a moldvai férfi­tánc, amely lassú, széles mozgások­ká! indul, aztán szilaj körtáncba csap át és egyre fokozódik a szólókkal, a kistáj-évi úton című kompozíció. Ki­emelkedő jő szám volt a szatirikus pletykás vénasszonyok. Ez a tánc mozdulatokban megfogalmazott rá­galom-ária, amely a pletyka terjedé­sének útját jelenítette meg. A pom­pás szatirikus tánc egyúttal kivaló színészi alakítás is. A táncot joggal ujiáztatta a lelkes közönség. Az együttes műsorában jelentős részben különféle szovjet népek tán­cai is szerepeltek. A három barát című kompozíció a dagesztáni táncok­ra jellemző féktelen szilajságát, har­cias virtuozitását mutatta be. A nagykendőbe bugyolált lányok és prémszegte-kabátos fiúk Telecskc című tánca a tél örömeit idézte fel. Bravúros a turkmén lovastánc és felejthetetlen a műsort záró ukrán szvit. A tánemüsort néhány énekszám színesítette. A Sztálin-díjas Tamara C'sebán, az együttes pacsirta hangú szclóénekesnöje, moldvai nép- filmdalokat énekelt. Az egykori bé­res csilingelő kislánya ma a Szov­jetunió Legfelső Tanácsának tagja. A közönség tapsorkánba tört ki. amikor oroszul, majd magyarul el­Hétfon már gyermekeket fogad n Klapka utcai bUlcM&de Egész kis mesebirodatom Két kedves terem — az egyik­ben fehér abrosszal leterített ki­csiny asztalok, mellettük apró székek, mintha kicsi manóknak készítették volna a hozzáértő kezek. A félig nyitott ajtórésen át szemünk elé tárul egy égési mesebirodalom. Kis fiókosszek- cények a fal mellett, rajtuk ezer­nyi játék. A homokozó vödrök­ben színes labdák, a sarokban nagy építőkocka. Olyan a trak­tor is, mint az igazi és az autók, hogy szaladnak egy kis lendü­lettől. Még krokodil is van. Las­san mászik és közben ki-kitátja nagy száját. Az ablakok tárva- nyitva, a duruzsoló kályha mo­rogva veri vissza a pajkos nap­sugár incselkedését. Így látja még ma a betévedő a Klapka utcai új bölcsőde első emeletének két szobáját. De nemcsak e két szobának, hanem a csecsemők és tipegők tiszta első emeleti birodalmának is sok csodálója akad. A kedves óvó­nénik, gondozónénik, meg a töb­biek boldogan vezetik végig az édesanyákat, édesapákat, gyer­mekük jövendő második ottho­nában. És a boldog szülők meg­simogatják a pólyázóasztalok viaszosvászon párnáit, belenéz­nek a kicsi szekrényekbe, me­lyek nemsokára az otthoni ru­hákat őrzik. Ahogy kilépnek az üvegfalú nyitott fektetőre, mé­lyet szippantanak a tiszta leve­gőből. Kend, tisztaság és csend ural­ja az egyemeletes épületet. Kecs­kemét legmodernebb bölcsődé­je 16 dolgozója lázasan rengez- get. Szinte észrevétlenül dolgoz­nak. De bezzeg hétfőn; hétfőn már a járó-kelőknek nem kell találgatniok, hogy vajon mi ez a gyönyörű szép épület, a gyer­mekzsivaj segít megfejteni a ta­lálós kérdést. Türelmetlen izgalommal várja április 2-át Szilágyi Margit, a 44 férőhelyes új bölcsőde veze­tője. — Már felvettük mind a 44 kis növendéket — mondja a fia­tal szőke »vezető néni-». — Tizen- hatodika óta rendezgetünk, hogy olyan legyen ez az egész épület, mint egy szép mesepalota. A bútorok újak, mi csomagoituk- kl őket, minden vadonatúj eb­ben az épületben — még a dol­gozók is. Csak néhány napja is­merjük egymást, de már össze­szoktunk. Jó a kollektíva, csu­paszív, lelkes, gondos emberek­nek ismertem meg a bölcsőde mindenegyes dolgozóját. Rövide­sen a kicsik előtt vizsgázunk va­lamennyien, csak már ott tarta­nánk. .. És ezt mondták a többiek Is, akikkel találkoztunk a íehérbú- toros irodahelyiségben, a gazda­gon felszerelt konyhában, a fo­lyosókon. És legalább így várja a napok múlását a sok éúesanya is. Szép helyen, gondos nevelők vigyáz­zák majd a picik álmát. Gondta­lanabbá suhannak majd a munkás hétköznapok. énekelte a Darumadár-t. Kedves ' meglepetés volt, amikor a bemon- ! dóno, Janina Levickájn, a Moldva j SZSZK érdemes művésznője is > kellemes, tisztúnesengő hangján, g; önyörü dalokat adott elő. j Ils en művészettel, ilyen pompás • műsorral a moldvai táncegyüttes ! sokáig emlékezetes élményt nyújtott' a város közönségének. » À megye legmodernebb! vasboiíja lesz... A Szabadság téren a régi vas- boit és maradékbolt épületét sű­rű állványok takarják. Az épí­tőmunkások vakolják a homlok­zatot. A belső munkával már végeztek, a hatalmas üzletcsar­nokban már a villanyszerelők szorgoskodnak és utánuk a fes­tőkön a sor. Itt nyílik rövidesen a megye legmodernebb vasbolt­ja, az edények, aprószerszámok szaküzlete. Az átalakítási költ­ségekre 200 000 forintot fordí­tott a Kiskereskedelmi Vállalat. Az üzlet új berendezése több mint 160 000 forintba kerül. A Rákóczi úti bérház üzlet- helyiségeinek berendezése már az első negyedévben elkészült, de a szokatlan hideg tél hátrál­tatta a kőművesek munkáját. A csemegebolt falait már műkő­burkolat fedi, a husboltban is csempe fehérük mindenütt. Rö­videsen kiköltöznek a két üzlet- helyiségből a kőművesek és ak­kor néhány napon belül megnyí­lik a Kiskereskedelmi Vállalat két új, modern boltja. 2 Április l-től a Dútorüzlet és a* játékbolt is a Kiskereskedelmi Vállalathoz tartozik. Ez a jobb áruellátást eredményezi majd. ; Vasárnapi levél EMLÉKEZTETŐ JViéha olyanok az emlékek, mint a szemtelen legyek. Nem le­í ’ hét elzavarni. Ujta és újra visszatolakodnak. Ilyen emlékem; a »Szakadék« drámájánál; bemutatója. Ezt a drámát 1942-ben láttam a pesti Madách Színházban. ' Ennek az előadásnak emléke egyre mélyebben belevágta magát tudatomba. Tizennégy cure rá a filmben ismét találkoztam a dráma problémájával. Ez újra felidézte a pesti emléket. A drámát, u filmet is Darvas József írta. Az idők folyamán nemcsak a darab mondanivalója változott, — hanem a nézők táborában is sok minden. Ii42-"ben még nem voltunk szabadok. Ma azok vagyunk. Darvas 1942-ben egy falusi tanító oivod&sáoan figyelmeztet; az akkori időit értelmiségét, az egyre nagyobb számú fiatal »népi- iiUellektuelelist: lássák meg a kegyetlen társadalmi ralósupo.: Ábrándos népmentésssl nem sokra mennek. Választantól: kei:, kivel tartanak, mert a parasztságot, a birtokosokat és a sze­gény népet —' tágabb értelemben az akkori egész magyar tár­sadalmat — áthidalhatatlan szakadék szeli át. Darvas drámája jeladás voll. Jeladás árrá, hogy mm lehel összebékiteni Urakat, gazdákat, nincsteleneket. Még akkor sem. ha azt hangoztatjuk: kevesen vagyunk. A 'film memento! Emlékeztet árrá. hogy milyen volt ö? élet a felszabadulás előtt. Felidézi az akkori idők falusi valósa­gának a szorongató hangulatát, a való, igán életet, ame.y ma már soknak fejében elhalványodoti. Erre a szörnyű életre gondoljunk, amikor kijövünk a Városi Moziból. Éppen most, április 4-e kü­szöbén, amikor néhány nap múlva felszabadulásunk évforduló­ját ünnepeljük. Emlékezzünk arra, hogy ma már a huták nem karvaly szemekkel nézi a szegény embert az »embervásáron«. A nagybirtokosok darázsfaja ma már nem csípi halálosan a pa­rasztságot. A népei, — amelynek homlokán az izzadság csepjci alig száradlak jel, — ma már nem ostorozzák újabb és újabb robotra. ne emlékeztet a film. Arra, hogy 11 évvel ezelőtt ápri­lis 4-én széttörtük a rabság ketrecének vaspálcáit. El­múlt az az idő, — mint ahogy a »Szakadék—ban láttuk, — hogy a dolgozó nép homlokára mély ráncokat szánt a földbirtokosok ekéje. Emlékeztet arra, hogy ma hazánkban új életet formálunk. Nincsenek Bakoséi;, nincsen szakadék, tudjuk hol a helyünk és egybeforrva, munkás-paraszt szövetségben építjük napfényes jövőnket. F. J. t A fesztiválra viszik a „Piilaugó“-t Majercsik Rezső, a Katona Jó- tsejf Színház igazgatója azt java­solta, hogy a színház együttese az ez évi színházi fesztiválon játssza el a »PiUangó«-t. Megyénk dolgozói azzal a ké­relemmel fordult-ak a színház ve­zetőségéhez, hogy a »Plllangó«-t tájelőadásain láthassak. /I kérel­met teljesíti a színház igázgato- sága. Kalocsán adják elő első­ízben a Móricz Zsígmond regé­nyéből született színmüvet. KECSKEMÉTI JEGYZETEK Nagyszerű gyerekek ... Kis kézikocsi zörög az úton, amolyan kétkerekű kordélyféle. Két tízéves forma gyerek húzza, egy harmadik meg hátul vigyáz a rakományra. Mert meg van rakva ez a kis kocsi alaposan. Van szén a kocsin mindenféle vasdarab, drót, feneketlen ’bádogvödör és még sok más egyéb. Most a Jacques Duclos utcából a Sárkány utcába kanyarodnak és az egyik ház előtt megállanak. Kis ideig úgy tűnik, mintha tanakodnának, végül az egyik becsenget a házba. Várnak. Idős asszony nyit Icaput s a gyerekek köszönnek illedelmesen. — Néni kérem, tessék szétnézni a házban, hátha akad valami vashulladék — mondja a bátrabbik, egy 'szőkehajú kislegény. — Minek az nektek, he? — kérdi az asszony. — Hiszen tele van már a kocsitok. — Hajaj — sóhajt a gyerek. — Tessék elhinni, ha mégennyi volna, az se lenne elég. — No csak nem? Aztán miért, te gyerek? —bökken meg az asszony. — Mert nagy a kár arrafelé, amerre az árvíz volt, mi meg szeretnénk még több vasat gyűjteni, hogy több pénzt adhassunk az árvízkárosultaknak — mondja az előbbi szőke legény. — Na, gyertek be — bíztatja őket Végű lis az asszony. Ketten bemennek, a harmadik kinn vigyázza a kocsit. Néhány perc múlva jönnek is ki a házból mindenféle lim-íommal megrakottan. Az egyik egy kimustrált, rozsdás baltát emelget. — Megvan ez három kiló is, úgy nézem — ezt mondja. Aztán szépen elrendezik az új rakományt a kis kocsin és tovább indul­nak. Hogy egy másik háznál újabb rakománnyal nehezítsék a ko­csit. Ebből a kis rakományból, ha nem is sok, de lesz néhány tégla a rombadőlt házak felépítéséhez, annyi bizonyos. Az is bi- ionyos. hogy nagyszerű gyerekek ezek a kis vasgyűjtő úttörők. '/ül múr lübben teljesítették ta­vaszi tervüket. Tihanics Mihály például koraíavasz óta a Vörös Csilla;; TSZ-bcn dolgozik és ta­vaszi tervét mar 118 százalékra teljesítette. Bíró József az el­múlt év őszén alakult Haladás Termelőszövetkezetben dolgozik I és idénytervét eddig 130 száza- ! lékra teljesítette. A Kecskeméti Gépállomás kör­zetéhez tartozó termelőszövetke­zetek földjein mar mindenütt szántanak a gépek. Kedden már j a gépállomás minden gépe muii- ! kához látott: ötven gép hasítja a ‘ felszikkadt talajt a tavasziak alá. I Eddig már 130 holdon készítet- ! ték ciö a magágyat. I A talaj felmelegedése után va­lamennyi kecskeméti temiclűszií- I veíkezetbett hozzáláttak a vetés* j hez is. A Kossuth és a Szabad j Föld TSZ-ben már a földbe kc- ; rttlt a tavaszi" árpa is. ‘ A gépállomás traktorosai kii­Könnyebb átfutni a tevének a tű fokán, mint a kecskeméti RÁvEL-töl üzemképes rádiót átvenni A Posta Rádióvételtechnikai és Elektroakusztikai kecskeméti üzeme 1955. november 24-én egy Standard szupertipus rádió tel­jes javítását vállalta karácsony­ra, azonban csak január 3-an lett- kcsz. Nem is lett volna baj, ha a zenegép működik. A gép még be sem melegedett, máris fel­mondta a. szolgálatot. Erre az üzletvezető, Palotás elvtárs, ki­ment a lakásra és megvizsgálta a készüléket. Azt mondta: »Saj­nos, amikor átadták a rádiót, szabadságon voltam, nem tud­tam felülvizsgálni a kiadás előtt. Az lenne- a leghelyesebb, ha an­nak Visszaadhatnám a gép javí­tását, aki lélektelen munkát vég­zett. Az a dolgozónk azonban be­vonult katonának. Azt tanácso­lom, hogy várjuk meg, amíg le­szerel, s -addig kölcsönadunk egy készüléket.« A mester azután adott egy csavarhüzót a rádió gazdájának azzal a megjegyzéssel, ha a ké­szülék nem szól, az érintkezés­nél piszkálni kell. Hosszú napo­kig csak így tudták működésbe hozni a rádiót. A végén ismét szét kellett szedni és újból be­szállítani a műhelybe. Ekkor azt vállalták, hogy egy hét múlva rendbehozzák, tökéletesen mű­ködni fog a rádió. Természete­sen nem lett belőle semmi. — Egyik napról a másikra hiteget­tek a rádió gazdáját. Nagyso- kára két hétre átadták a ké­szüléket. A beszerelés után azonban két órával később re­csegett, szikrázott, majd füstölni kezdett. Erre ismét kimentek a vállalattól. A hibás, érintkező drótokat ronggyal(!) betekerték és azóta a gép megint nem szói. Mondhatni, szép kis eset! A rádió gazdája bizalommal for­dult a vállalathoz, azt hitte, hogy becsületes munkát végez­nek. Ez azonban nem így tör­tént. A »nagy javításiért fel­vettek 634 forint 28 fillért, de már azzal nem törődtek, hogy tisztességesen végezzék felada­tukat. A rádiójavítás kálváriájáról magam győződtem meg. A RA­VEL üzletében tartózkodásom alkalmával nemcsak erről a rá­dió »javításáról« tájékozódtam, hanem másikról is. Egy asszony rádiót cipelve a hóna alatt, szentségelve jött be a műhely­be, a vállalatot »dicsérte«. Erre az üzlet egyik dolgozója gúnyo­san jegyezte meg: »máshol is vannak hibák«. Valóban vannak hibái:, külö­nösen sok hiba van a RÁVE.L kecskeméti üzletének felettes szervénél, ahol eltűrik, hogy fe­lelőtlen személyek lejárassák a szocialista szektor tekintélyét. —Vízhányó— i>*rűsáaí híres A kecskeméti bíróság Jenovari-ta- iiáesa felelősségre vonta Kiss 1st. \ íin ménteleki lakost, mert rovarirtó­val és vasporral üzérkedett évek óta, A tárgyaláson a vádlott beismerte, hogy nem szeret dolgozni és a köny- nyebb megélhetés céljából üzérke­dett a kecskeméti taiiyavilágöatt. A rovarírtószert Pesten nagyobb tétel­ben vásárolta és a földművelő nép­nek kisebb mennyiségben eladta. Üzérkedése — saját bevallása sze­rint. — pár év alatt 22 QUO forintot jövedelmezett. Egy évi és 7 havi bör­tönre ítélték. Hu így megy tovább.,. Illés elvtársnő a pénteki me­gyei pártaktlva ülésen bejelen­tette: a Kinizsi Konzervgyárban előszedik a régebben benyújtott újításokat, amelyeket eddig kü­lönböző okokból nem lehetett megvalósítani. Újítás felől érdeklődöm. ; -, — Ön az újító? — Nem kérem, én a? unokája vagyok., -, Tt»£»b ntittl fttVrn c*.*t»gt*|» »<t*nC a KctbiIiraiHí Gépsiinma«« |>iipi,ci(tlicgi

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom