Népújság, 1956. április (11. évfolyam, 79-103. szám)

1956-04-10 / 85. szám

Töretlen lendülettel tovább *

Építik as új 26 lakásos hérhúsat

Kecskeméten a Rákóczi út elején, közvetlenül az uj bérház mellett egy újabb épület alapjainak körvonalai bontakoznak ki. A kőművesek, segédmunkások még a pince építésével foglalkoznak, de az épület középső része már a földszintig félig kész.

A habarcskeverö géptől gyors egymásutánban viszik a maltert a kőművesekhez. A szállítószalagról hullik a tégla, bármerre néz az ember, sürgölődő, forgolódó munkásokat lát,

— Téglát hordunk a pince baloldali részébe — hallatszik Szil- vási Lajos segédmunkás-brigád- vezeto ajkáról. Két-három ember már indul is.

— Téglát gyorsan a kőműveseknek.

Két ember már ugrik és adja a kőművesek keze alá a téglát.

— Feri bácsi — szól egy nagy- bajuszú idősebb emberhez — a habarcsbeöntést még ma meg kell csinálni.

Es igy tovább hangzik a bri- gadvezető útmutatása, tanácsa. Ha szükséges, fogja a malteros- kanalat, vagy odaáll a téglahegyekhez és téglát rak a szállító- szalagra. Nemcsak, mint brigádvezető, hanem mint főbizalmi is jól végzi a feladatát. Két évvel ezelőtt a brigádja alig teljesítette túl a 100 százalékot. Ma már a kiváló dolgozó cím birtokosai és 150 százaléknál nem adják alább. A 25 fokos hidegben is 122 százalékot teljesítettek.

Reájuk bátran lehet építeni. Ezt az alábbi történet is bizonyítja: — Március 28-án az építésvezető elvtárs így szólt — meséli Szilvási elvtárs: — A mai naptól kezdve a ptncerész betonozását végzik. ; :

— Értem. Határidő?

— Egy hét múlva késznek kell lenni.

Egy kicsit gondolkoztam, aztán számolni kezdtem. Ma van csütörtök, ha nekigyürköziink, hétfőre meg is tudjuk csinálni.

Nem teketóriáztam, s közöltem i elhatározásomat: hétfőre kész 1 lesz.

— Ne boloridozzon, ez képtelenség.

— Meglesz, építésvezető szak- társ. Ez a mi vállalásunk április 4 tiszteletére. — Ezzel sarkon- t'crdult, kiment, s az előbbieket szóról szóra elmondta a brigád tagjainak.

— Egyöntetű volt a vélemény:

— Jól tetted, Szilvási szaki. No, aztán nekikezdtek a munkának. Egy-két óra múlva lemelegedett róluk a ruha és később sokszor megtörölték izzadó homlokukat, de április 1-én a két pincerész le volt betonozva. Négy nap alatt 293 köbméter betont kevertek meg és építettek be. Nem kis munka, ha figyelembe vesz- szük azt is, hogy közben a kőművesek kiszolgálását is elvégezték.

A kőművesek most a jobboldali pincefalat építik.

— Péntek délre kész lesz. — Kezdi újra a beszélgetést Szil- Vasi elvtárs, majd így folytatja:

— Délután már a másik részén dolgoznak. A téglát már oda- hordtuk, malter lesz annyi, hogy bele is fulladhatnak.

— Aztán gondolkoztak-e már, hogy május 1-re mit vállalnak?

— kérdezem.

— Nálunk az a szokás, hogyha befejezünk egy munkát, ösz- szeülünk, s meghányjuk-vetjük, mit is teszünk a jövőben. Tervünk, hogy jövő péntekre a pince háromnegyed részét előkészítjük a földszinti falazáshoz, május 1-re pedig az egészet.

Ez azt jelenti, hogy addig 80 Aöbméter betont dolgoznak be, 40 betongerendát, 40x7 darab lapot, 2x25—25 köbméter salakot építenek be a pincerészbe.

Míg beszélgetünk, Bohács Feri bácsi és Kovács Sándor bácsi is odaérkezik, hallgatják, miről is folyik a társalgás. Kovács Sanyi bácsi, a mindenes, aki, ha kel: ács, kőműves, segédmunkás, csak mosolyog. Lehet, hogy azt gondolja, mit fogsz majd mondani,

Csatlakozunk a kiskunfélegyházi járás versen vfelhívásáhuz

Szilvási szaki, ha jóval előbb elkészülünk? j

Ezért csak röviden úgy odalöki a szót: — a fene eszi azt a dátumot, ki lehet azt javítani.

— Ki bizony, Sanyi bátyám, de arról majd később.

Én ebből azt értettem, hogy az egész pincerész valószínűleg még május 1-e előtt elkészül. Bizonyára Sanyi bácsi te úgy értette. Ha így van, akkor sok sikert, jó egészséget a legközelebbi viszontlátásig.

—sz—

A Kiskunfélegyházi Járási Tanács egész éves mezőgazdasági versenyfelhívásához Baja termelőszövetkezetei, egyénileg dolgozó parasztjai nevében csatlakozunk. Aftnak ellenére, hogy három termelőszövetkezetünk közül kettőt az árvíz sújtott, Ba- jaszentistván és Baja egyéni dolgozói közül többeket árvízkár ért, a versenyfelhívás minden egyes pontját, — az alábbi módosításokkal elfogadjuk:

Az ősszel elmaradt szántásokat termelőszövetkezeteinkben, az egyéni gazdák földjein legA szabászok i" könnyebben dolgoznak

Két héttel ezelőtt új szabászgépet kapott a Kecskeméti Cipőgyár. Szoráth Géza, Kátai Imre, Hegedűs Rfenyhértné és Farkas Móni ízlelte meg elsőnek, hogy milyen könnyű az új géppel dolgozni.

Szóráth Géza az első három nap átlag 130 pár felsőrészt szabott ki. Nem maradt el mögötte Hegedűs Menyhértné sem. Igaz, Trompák Józsi bácsi segítette tanácsaival, gyakorlati módszereivel. Ott állt Hegedüsné mellett és apróra, részletesen mindent megmagyarázott. Hegedüsné az első nap 110 pár felsőrészt szabott ki a géppel,

Trompák Józsi bácsi Farkas Móninak is segített. Ű sem adta alább a napi 100 párnál.

Az első nap a munkaidő végeztével Somogyi Rózsi meg Ben- cze Lajos megállította a hazafelé igyekvő Farkas Momt és megkérdezte!— Mónikám, jó a géppel dolgozni?

— Jó bizony! Könnyebb is, meg gyorsabb is. Majd ti is megtudjátok, ha rátok kerül a sor.

Hegedűs Menyhértnét is többen körülvették. -- Nem volt szokatlan a gép, könnyű vele dolgozni? Nem féltél?

— Nem bizony! Nem kell a kést, meg a mintát a bőrre nyomni. Nem fárad ám el úgy a kezem, mint a kézivágásnál, s többet is tudok termelni.

— Mennyivel?

— Ma például — ez az első nap volt — 110 .párat a 80 pár

helyett. »

Csütörtökön újabb négy dolgozó: Várfalvi József, Zoller Mária, Adorján Rózsi és Somogyi Rózsi váltotta fel az első csoporté!. Jelenleg ők dolgoznak a gépeken. Az ő teljesítményük is növekedett. Míg kézzel naponta 70—80 pár felsőrészt szabtak ki, addig géppel 100—110 párat. Így könnyíti és gyorsítja meg a gép a ' Kecskeméti Cipőgyár szabászműhelyében a munkát.

később április 25-ig, homokos talajon április 15-ig elvégezzük. Egyéni termelők 200 holdján a gépállomás segítségét vesszük igénybe. A gabona termésátlagának 3 százalékos növelése érdekében tsz-ben 681, az egyéni gazdák 900 hoVl őszi kalászosán a fejtrágyázást április 15-ig befejezzük. Az őszi mélyszántások simítózását a talaj pirkadásától számítva 3 napon belül elvégezzük. Kukoricavetés-területünket a szántóterülethez viszonyítva 25 százalékra emeljük. A réti legeink fogasolását a betódult víz levonulása után 5 napon belül végrehajtjuk.

A tavaszi vetéseket április hó

30- ig, a kései vetéseket május hó 8-ig elvégezzük. Kapásnövényeinket a tsz-ben négyszer kapáljuk és 50 százalékban gépi mű- ' elékt veszünk igénybe.

A szőlők nyitását április 15-ig. metszését — beleértve a téli lágy állal megsínylett vesszők zöld metszését — május 1-ig befejezzük.

Tsz-eink gabonáit 80 százalékban géppel aratjuk, a homokos területek kivételével, a tarlóhántást augusztus 15-re elvégezzük. A betakarítás-cséplés meggyorsítására a munkálatokat úgy szervezzük, hogy az egyéni termelők kalászosait 90 százalékban közös szérűn csépeljük. A behordást augusztus 10, a csép- lést augusztus 15-re befejezzük.

Az őszi búza vetését október

31- re elvégezzük, az ősziek betakarítását — beleértve a kukoricaszár letakarítását is — november 15-ig befejezzük.

Állatállományunk szaporulatánál mi anyánként 12 darab malacszaporulatot kívánunk elérni.

A versenyfelhívásban foglak tsz-fejlesztéssel egyetértünk, tsz- eink taglétszámát az év végére 50 százalékkal növelni fogjuk és a felvilágosító és meggyőző munka eredményeként egy új termelőszövetkezetet te életre fogunk kelteni,

Szalai József,

bajai tanács mg. oszt. vezető

ÍN. Pokrovezkája:

Alt

Tavasszal költöztünk át az új lakásba. Szép, kétemeletes házat építettek számunkra a város szélén. Fenyveserdő, friss levegő, csend. Jobbat nem is kívánhat magának az ember.

A lakók csupa régi ismerőseink « gyárból. Oszipcsuk mérnököt is jel ismerik mindnyájan. Igen rendes embernek látszik, a gyűléseken erélyesen szokott felszólalni, minden kérdés eldöntésénél az igazságot, a helyes utat keresi. Û is velünk együtt költözött át € házba.

Jókora körülkerített telek tartozik a házhoz. A kerités mentén néhány jázmin- és orgonabokrot ültettek el. Ilyen figyelmesek voltak hozzánk a ház építői.

Mikor már minden új lakó beköltözött és elrendezte a maga hajlékát, arról kezdtünk beszélgetni, hogy jó lenne virágosker- tat csinálni a telken. Igenám, de hogyan fogjunk hozzá? Mindnyájan városi emberek vagyunk, nemigen konyítunk a kertészkedéshez, de a legfőbb hiba az, hogy nincs, aki a dolgot megszervezze. A végén azért mégiscsak kiderült, hogy van közöttünk kertész, méghozzá senki más, mint az a bizonyos Oszipcsuk mérnök.

Egyszer, egy vasárnap reggel, ázz látjuk, hogy Hariton Iváno- eics Oszipcsuk deszkálMt, léceket cipel az ablaka alá. Ezután Méü- üekel az udvarra néző ablaka, alatt, egy darabka földet. Oda- mentüúk hozzá, megkérdeztük, min szorgoskodik.

— Virágóskéttécskét csinálok magamnak — musötyodou el. — Nagyon szereiéin a növényéket.

— No, de miért kell bekeríteni? — kérdezte IVáii Vaszit jedes, a sofőr, —- Ha ért á leer«

í T É S

teszkédéshez, akkor csak csinálja, mi meg szívesen segítünk.

— Ugyan! — válaszolta Oszipcsuk. —: Maguknak mindnyájuknak vannak gyermekei, holnap meg, ha eszükbe jut, csirkéket tartanak majd, meg mindenféle emberek is járnak errefelé. A virágoskert pedig szereti a nyugalmat és a csendet. Nem, nem, már csak csinálja inkább ki-ki magának.

Össze is barkácsolta a kerítést, kiskaput is csinált hozzá és jókora lakatot lakott rá. Mi meg csak néztük tisztes távolságból, s közben azt gondoltuk magunkban, hegy felnőtt ember létére hogy is lehet valaki ilyen gyerekes. De nem szóltunk semr .

Nemsokára az zipcsuk ráülte a koronái c .ja zárkózott viselkedésére. De hogyan?! Egyszer, kora hajnalban, kiásta a jazminbokrokot, meg az orgoná- Icat is, amikkel az építőmunkások kedveskedtek nekünk. Kiásta és a »saját« kertecskéjébe ültette át őket. Meg is haragudtak rá az asszonyok.

— Micsoda önkényeskedés ez? Nemcsak a maga számára ültették a bokrokat!

— Ugyan kérem, hagyják máiéi az ilyen beszédet — mosolygott fölényesen Oszipcsuk. — Jobb lesz ezeknek a bokroknak nálam, mint maguknál. Az ápolásukhoz érteni kell.

Meg kell Udrti, valóban szerette o. virágokat. Már napkeltékor olt telt-mit a k&Hééskéjêben. üalina, 0 felesége segített neki.

Már az első évben nagyon Szép volt OSzipCsukék virágos- kertje. Megnőttek a bokrok, virított az orgona, középén meg apró kőinkkel bekerített gyönyörű

tarka virágágy pompázott. Az

ablak alá folyondárt ültetett, az szépen felfutott a kifeszített zsinegeken. A gyerekek odagyültek gyönyörködni a kerítéshez, de Oszipcsuk nagyon erélyesen szólt rájuk, hogy semmihez hozzá ne merjenek nyúlni. így aztán el is riasztotta őket.

Ősszel dáliák, őszirózsák pompáztak a kis kertben. Es a ház lakói mind gyakrabban beszéltek arról, hogy meg kellene már csinálni a közös, nagy kertet.

Beköszöntött a tavasz. A ház lakói felkészültek rá. Már április elején teli voltak az ablakok zöld palántákkal, és amikor a jöld felszikkadt, mindnyájan ásót fogtunk és kimentünk az udvarra.,

Jól jönne most Oszipcsuk. Az ő hozzáértésével és a virágok iránt táplált szeretetével...

Egyik este éppen a virágágyat ásta. Odamentünk hozzá, megkér tűk:

— Hariton Ivánovícs, vállalja el a vezetést. Nem áll sokból a kerítést lebontani. Jöjjön, terjesszük ki a kertet az egész udvarra! Vegye át a «parancsnokságot«.

Oszipcsuk nagyon elcsodálkozott:

— Ugyan kérem! Az én virág- kertem teljésen megművelve, készen áll, maguknál meg csak a csupasz föld van meg. Semmi kedvem a éjologlioz. Én sem zavarom magúkat, maguk se zavarjanak engeth.

Nain szóltunk neki semmit. Nekiláttunk földet ásni, virágágyakul, kerti utucskákal csinálni, kik-kl a maya kevéske tudasd szerint. Oszipcsuk kertjére oda se hedarilettünk. Mintha olt sem lett volha. Ö meg csak ásott, kapálgutott tovább az ó Gallhá- jáwl, 3 közben úgy tett, mintha semmit sem látna.

Hamarosan úgy ment nálunk minden, min** » karikacsapás.. Az

öreg Ribakova néni hatalmas dáliabokrot ültetett ki. Sztyepán Ivánovics illatos dohány palántákat hozott a városból és szép egyenes sorokban elültette az ablakok alatt. És csak úgy jött, özönlött a sokféle virág. Ki sárga violát hozott, ki szekfűt, s csak hívogatták egymást a szomszédok: nézzék csak, mit hoztam a kertünknek!

Azután Sztyepán Sztyepáno- vics, Iván Vasziljevics és Andrej Akarovics, a házfelügyelő, megbeszélték a gyár igazgatóságával a fák ügyét. Csak ámultunk vasárnap, amikor a teherautók egymás után bekanyarodtak az udvarunkba és hozták a sok fialni fát, csemetét.

A gyerekek hatalmas örömrival- gásban törtek ki. Estére már el is ültettük a fákat. Igaz, be kell vallani, helytelenül cselekedtünk, hogy Osiipcsukéknak egyetlen fái sem adtunk. De nem készakarva történt, hanem csak úgy egyszerűen megfeledkeztünk róluk. O csak állt, nézelődött szótlanul agy darabig, aztán fogta magát és eiinent.

Sokat dolgoztunk, sokat bajlódtunk a kerttel, de kezdetben bizony nemigen volt látszatja. Bezzeg Oszipcsukéknál zöldeltek a bokrok, pompáztak a virágok, illatozott az orgona.

Egy alkalommal a villamoson, munkából jövet, találkoztam ü'iíipcsukkai. Valahogy levert- iick IdtSiott. Meg is kérdeztem: tálán rosszul érzi magát?

— Nem — azt mondja, ■— nem Vagyok én beteg. Csak bánt, hogy must hosszabb időre el kell ■előznöm és fiira (fűt tönkre megy a vlrágoskcrtecském.

— Miért thenha tönkre? HU s?en Hilton lesi a felesége.

— Nem. a féleségem is velem jön, Q is ott fog dolgozni.

Nem srólfain semmit, csakúgy magamban hclÿcscHem: persze,

»a növények ápolásához érteni kell«.

Oszipcsukék leeresztették az ablakredőnyöket, lezárták a la* kást és elutaztak. Ablakuk alatt pedig vidáman virítottak a kora* tavaszi virágok, mintha nem is éreznék, hogy a gazda nincs itthon, s hogy a vízhiánytól, meg a felburjánzó gyomtól pusztulás várhat rájuk.

Oszipcsukék elutazása után való napon, alkonyattájt szokás szerint megöntöztük a virágágyakat. Egyszer csak látom, hogy Sztyepán Sztyepánovics, Iván Vasziljevics és még egy pár lakó Oszipcsukék virágoskertje felé tart. És attól kezdve mindenki tói ődött az elhagyott virágoskerttel. Anélkül, hogy összebeszéltünk volna, úgy gondoltuk, hogy hadd lássák majd Oszipcsukék még a tavalyinál is szebbnek kertjüket, ha megérkeznek.

A kerítéshez persze nem nyúltunk,

Egy szeptemberi napon, korán reggel, kinéztem az ablakon — és ott,láttam Oszipcsukot a ker- tecskéjében. Alighanem az éjjel jöttek meg. Csak járkált ott ^el és alá, aztán leült a kis kerti padra és hosszasan elgondolkozott.

Lementem hozzá.

— Jó reggelt, Hariton Iváno- Vles. Megérkeztek? Remélem, jói ment a munka, amit végzett?

Fel se nézett rám, csak restelkedve kérdezte:

— Mi az, bosszút álltak rajiam?

— Nem értem. Mire gondol?

— Jól tudju, hogy mire .. » Bosszantásomra gondoskodtak a

kcnecskémrűl?

— Nem, Hariton Ivánovic: Sajnáltuk a virágokat. Hiszel olyan szépen díszítik az udvart.

Oszipcsuk nem válaszolt, esc melyen elgondolkozott. Másna pedig lebontotta a kerítését

Es most ő a főkerlészünk.