Népújság, 1956. április (11. évfolyam, 79-103. szám)

1956-04-30 / 103. szám

ÓM TÜNK MÁJÚ L Veres József Május van újra, s itt a mun­ka, a vidámság, a derű, a tavasz ünnepe. Ma a munkásembert kö­szöntjük s közülük is külön a legjobbakat, akik a gyárak lihe­gő, dobogó ritmusában naponta magasabbra emelik a diadalmas eredményeket hirdető lobogót. Megyénk száz és ezer becsüle­tes munkása közül említsünk néhányat. Hadd ismerje meg az egész megye, tudjon róla falu, város, hogy Kátai Imre elvtárs, a Kecskeméti Cipőgyár legjobb szabásza naponta 80—90 pár fel­sőrészt szab. Hadd tudja meg mindenki, hogy szorgalmasságá- ról vált híressé Jankovszki Fe­renc elvtárs, a Félegyházi Sütő­ipari Vállalat kiváló dolgozója. Nagy érdemei vannak Veres Jó­zsef elvtárs főmérnöknek abban, hogy a Kinizsi Konzervgyár hosszabb idő óta teljesiti, illetve túlteljesíti a tervét, Legyünk büszkék Mórágyi Lajos elvtárs­ra, <űci mozdonyvezető a Kis­kunhalasi Fűtőházban, Két hó­Zcngjen a dalunk, elvtárs! Fákon újul a hajtás, Köszöntsük a tavaszt dallal. Itt van május elseje, Énekszó és tánc köszöntse. Zeng és dalol az élet, Szállj csak zeneszó, ének, Ébresszed a magyar népet. nap alatt 25 tonna szenet takarí­tott meg és ezen idő alatt három hónapra szóló szolgálatot teljesí­tett, Sándor Lászlóné elvtársnő neve mögött a legjobb szakszer­vezeti bizalmit ismerik az Alföl­di Kecskeméti Konzervgyárban. De ne hagyjuk ki Kocsis János DISZ-titkár nevét sem, aki a la­katos szakmabeliek egyik példa­képe a Félegyházi Gépgyárban^ őket és megyénk minden be­csületes, igaz szívű dolgozóját köszöntjük május elsején, ezen a nagy világünnepen, a nemzet­közi munkásosztály harcost vi­dám seregszemléjének ünnepén. Mórágyi Lajos ÍGY ünneplünk mi... Kátai Imre Kocsis János (Tudósítónktól.) A Kalocsai ( Fűszerpaprikaipari Vállalat őrlő ) üzemében a DISZ-brigád fiatal­jainak keze nyomán egymás­után telnek meg a zsákok őrölt 'édes-nemes, nemes és csemege ) paprikával. Mire a munkaidő (végéhez érnek, a termelési nap­lóba 10—12 mázsányi mennyisé- / get jegyeznek be. így kezdték az április hónapot, ) s így is fejezik be, Ök azok, akik \ már április 25-én 18,8 százalék­fkai túlteljesítették havi tervü- ) két. Nekik köszönhető, hogy a ) vállalat az őrleménygyártás ter­hét e napon már 98,5 százalékra (teljesítette, ezzel együtt elve­tette a gondját az exportra ké­szülő paprikagyártásnak is, Nemcsak az őrlőüzemi Dísz­ig fiatalok, hanem a csomagolóban (munkálkodó asszonyok is ha­sonló lendülettel munkálkodtak. )A vállalt 3 százalék helyett 11 (százalékkal szárnyalták túl ku- /rábbi eredményeiket. Mezei Jó- ‘i zsefné csomagoló 197 százalékot ; teljesített. Farkas Sándorné ( több mint másfélszeres normát ' teljesített. Tóth Menyhértné 182 ) százalékot ért el. Igaz, április s 25-én még csak 91 százalékra . teljesítették havi tervüket, de ) május elsején, a felvonuláson az ) egyik táblán ezt olvashatja már , a nézők sokasága: »•Havi ter» ' vünket 10 százalékkal túlteljesí- ) tettük,« (Horváth István, Kisszállás! Kendergyár.) Még a hó elején megbeszéltük, hogy havi tervün­ket 9350 forinttal túlteljesítjük. Elérkezett az idő, hogy számot adjunk végzett munkánkról. — ígéretünkhöz híven, 50 mázsa szállal többet termeltünk. Ez kö­szönhető kiváló tilosainknak, akik versenyben végezték mun­kájukat. Közülük Benezsán Bor­bála kiváló dolgozó például az előírt napi 38 kiló helyett 41—42 kiló szálat készített, Versenytár­sa, Faddi Erzsébet, a szakma ki­válója, 2 százalékkal maradt el mögötte. Kovács Antal is 103 százalékot ért el. Dicséretre méltó munkát végzett a Juhász­brigád is. 11 százalékkal túltel­jesítette tervét. A 16 tagból álló Rab István brigádja az áztatás- nál 16 százalékkal teljesített többet az előírtnál. Eredményeink még jobbak lennének, ha az esős időjárás nem gátolta volna termelésün­ket. (Tóth Endrénc, Jánoshalma, Mcszhomoktcglagyár.) Üzemünk Kollektívája úgy határozott, hogy április havi tervünket má­jus 1 tiszteletére 1 százalékkal túlteljesítjük. ígéretünket meg­tartottuk, sőt terven felül 70 000 darab téglát gyártottunk, Emel­lett az új, korszerű prés besze­relésének előmunkálatait is el­végeztük, Ez a karbantartók munkáját dicséri. Különösen jól munkálkodott Mester Gábor fő­gépész, Horváth Gyula párttit­kár. A gyártott téglákat szállító brigád tagjai gyorsan vagonba rakták. Nagy István, Szabó Ist­ván és Bállá Péter 8 óra alatt 50—55 000 téglát rakott a vasúti kocsikba. Összeszámoltuk, hogy április hónapban csak ők 257 vagont raktak meg téglával. A ( téglák jórészét, mintegy 750 000 ( darabot az árvíz sújtotta terüle-V teltre szállítottuk. Az eddigi /) eredmények arra köteleznek ben- A nünket, hogy töretlen lendülettel \ dolgozzunk a terv túlteljesítésé- ' ért, (Jordán Emil, Tiszakécske, Permetezögépgyár.) Úgy tervez­tük, hogy áprilisban 234 darab permetezőgéppel gyártunk töb­bet az előírtnál. Tervünk nem volt eléggé reális, mert üze­münk lelkes dolgozói jelentősen túlszárnyalták ezt a vállalást is. Nem 234, hanem 1088 darabbal több gépet készítettünk a terve­zettnél, A háti permetezőből 617, az univerzál Arbólból és a magasnyomású permetezőből is több száz darabbal készült több az előírtnál, A gépeken kívül pótalkatrészeket is gyártottunk. Ezenkívül 50 000 forint értékben végeztük el a tsz-ek, állami gaz­daságok, egyéni parasztok per­metezőgépeinek javítását, így készültünk május elsejére* Sándor Lászlóné Az első szabad május Kecskemét, 1919« május 1| Kék volt az ég, mint a hegyi tó -ükre; A kizöldült fák kontyai bó­dultán szívták magukba a friss reggeli napfényt; A nyitott ablakokon áradt befelé az első szabad május mámorító illata; A tereken, utcákon a rend és tisztaság honolt. Minden, minden új, ragyogó köntösbe öltözött. Alig pirkadt fel a reggel, amikor már nagy csoportokba verődve, vörös zászlókkal, májusfákkal és különféle feliratokkal gyülekezett a város öregje, fiatalja egyaránt. A gyülekezés igen szervezetten történt, a szakszervezet irányította; Az embersokaság a Kisfaludy utcá­ban, a Nagyvásár utcán (ez most a Gás­pár András utca), a Csányi utcán, a Budai meg a Körösi úton, a Rákóczi út külső részén, valamint a Batthyány utcában gyülekezett. Ennyi embert még egy-egy alkalommal azóta sem számol­tak a kecskeméti utcákon. Az öregtemplom órája a 9-et kongat­ta, amikor az ünneplő tömeg megindult a zászlóerdőkkel és fegyelmezett rend­ben végighömpölygött a Nagykőrösi ut­cán, majd az Állomáskert előtt elkanya­rodva, rátért a Rákóczi útra, ahonnan a Szabadság térre vonult. Eközben szállt az ének, a májust üdvözlő dalok dalla­mai egybefonódtak a különféle tüzes mozgalmi dalok hangjaival. Először a munkásdalárda kezdte rá: »Itt van újra május elseje, A levegő dallal van tele.,.« A dalárda tagjai közül ma már csak kilencen élnek és emlékeznek erre a fe­lejthetetlen. de örökszcD májusi köszön­tőre, azok még így május táján most is dúdolják. A menet élén közel 50 tagú cigány- zenekar halad. A vezérük a »Novara- hadihajó egyik zendijlő hőse, Czigány János elvtárs volt. Az énekkar után üzemi munkások so­rai következtek. Elől a Gépgyár, utána a Villanygyár, ezek után meg a Gyufa­gyár dolgozói haladtak. Különféle gyújtó hatású feliratokat vittek magukkal, me­lyeken a következő szövegek voltak ol­vashatók: »Pusztuljanak a rabszolga­tartók!«, »Vesszen a kapitalizmus!« és még sok, ehhez hasonló felirat hirdette, hogy Kecskemét utcáin a tőke jármától megszabadult munkások seregszemléje hömpölyög. A gyufagyáriak erőteljes hangon az Internacionálét énekelték s dallamát ringatta a lágyan cirógató szellő. Száz és ezer torokból szállt a dal: ». ;. rabságodnak vége már...« Hátrább a nyomdászok éneke kapott szárnyakra. »Fel vörösök, proletárok, Fegyverünk fenn tündököl. ;.« nyomdászmenet élén Baracsi Sánck . elvtárs, a nyomdászok szakszervezeté­nek elnöke tartotta magasra azt a táb­lát, amelyikre a nyomdászok azt írták: »Miénk a hatalom«. Erőt, bizakodást, felszabadult érzést harsogott a vpsasok hangja. Átvették a nyomdászok énekét: »Izmunk a győzelmi zálog, Győz majd a harcos ököl;« Amikor visszaért a tömeg a Szabad­ság térre, emelvényre léptek a szóno­kok és elhalkult a dallamok árja, Ahol most a megyei pártbizottság épülete áll, annak a háznak az ablaká­ból hintette lelkesítő szavait a nép közé Takács György elvtárs, a Kommunisták Magyarországi Pártja akkori Kecskemét városi titkára. Beszélt arról, hogy hány­szor és hányszor fojtották el a világ munkásainak májusi lelkesedését, hány­szor sújtott le az erőszak karja, ha csak egy kis megmozdulást is észlelt valahol a tőke. Takács elvtárs szép szál termete meg-meghajolt a szónoklás közben és lelkesítő szavaira a tömeg sűrű hurrá­val, éljenzésekkel válaszolt, Csaknem vele átellenben a másik ol­dalon, ahol most az Állami Áruház áll, ott szónokolt az ifjúmunkás újságíró, Simon István elvtárs. Egy órával később pedig a Kossuth-szobornál a lelkesedés­től áthevülve szavalta, Ady Endre: »Fölszállott a páva« című versét, A tömeg együtt kiáltotta vele: »Másképpen lesz holnap, más­képpen lesz végre, Üj harcok, új szemek kacagnak az égre,« .,J,y szavai ekkor találtak először ta­lán igazán lelkes kecskeméti keblekre. A Luther-udvar előtt Szili István elv­társ, ma is élő kommunista szónok üd­vözölte az első szabad májust és beszélt a szovjet nép hősi küzdelmeiről. És üd­vözölte a Szegedi Gárda tagjait, akik itt ünnepeltek Kecskeméten, mint vendé­gek. A Gárda magasan lobogó vörös zászlaján nagy fehér betűkkel írott jel­szó látszott: »A Szabadságért élünk vagy halunk!« A negyedik szónok Tóth László elv­társ volt (jelenleg a Sakkélet szerkesz­tője), az akkor épülő Cifrapalota állvá­nyairól beszélt, lelkesített; A több mint 40 ezres tömegben a fia­talok ezrei ujjongtak. Ott voltak az ifjú­munkások, a kecskeméti középiskolák tanulói, akik valamennyien az ifjúsági szervezetek titkára, Reiszmann Sándor elvtárs köré tömörülve éltették az első igaz májust, Mindenki ujjongott. Először vonultak fel a kecskeméti asszonyok. Az egykor megvetett cselédlányok és asszonyok vidám menetét a később mártírhalált halt Szűcs Lajosné vezette. Piros ken­dőket lobogtatva üdvözölték a szónoko­kat és a világ dolgozóinak ünnepét; Dél felé a szónokok befejezték beszé» düket, de az emberáradat nem oszlott szét. Szakovics György elvtárs, az Épí­tőipari Szakmunkások Szakszervezete elnökének a vezetésével a Széktó mel­letti (azóta már kivágott) kiserdőbe vo­nultak, ahol már sütötték az ökröt nyár­son a talpig fehér gyolcsba öltözött bu­gaci gulyások. A tömegben ott ballagott az öreg ősz- bajúszú, szikár, magas termetű Batka Gáspár bácsi is, aki talán éppen azért clt oly tisztes kort: 104 évet, mert mint 48-as honvéd, már akkor is azért har­colt Kossuth zászlaja alatt, hogy sok ilyen ünnep köszöntse az évszázado­kig járomba fogott magyar népet; —Eszik— íJankovszki Ferenc sütőipari .szakmunkás cs csoportvezető, mindig az elsők között teljesíti versenyvállalását. A felszabadu­lási versenyben is az első lett. Vállalását 1350 darab kenyérrel 1 teljesítette túL

Next

/
Oldalképek
Tartalom