Népújság, 1956. április (11. évfolyam, 79-103. szám)

1956-04-04 / 81. szám

TOHTKJVT A YVILA^BAX MOSZKVA. R. Sohlman, Svéd­ország rendkívüli és meghatal­mazott moszkvai nagykövete áp­rilis 2-án fogadást rendezett a svéd kormányküldöttség moszk­vai tartózkodása alkalmából. A fogadáson megjelent a szov­jet kormány meghívására Moszkvában tartózkodó T. Er- lander svéd miniszterelnök fele­ségével, G. Hedlund svéd belügy­miniszter feleségével, G. Jar­ring, a svéd külügyminisztérium politikai osztályának vezetője fe­leségével és a svéd újságírók egy csoportja. Szovjet részről megjelent a fo­gadáson N. A. Bulganyin, L. M. Kaganovics, V. M. Molotov, M. Z. Szaburov, N. Sz. Hruscsov, továbbá a Szovjetunió több mi­nisztere, a Szovjetunió marsall- ja, a szovjet kulturális* élet, közélet és a sajtó képviselői. A fogadáson részt vettek a moszkvai diplomáciai képvisele­tek vezetői és munkatársai is. BERLIN. A Német Szövetségi Köztársaságban április 1-én élet- belépett az úgynevezett katona­törvény, amely lehetővé teszi 150 ezer katona és tiszt azonnali fel­vételét a nyugatnémet hadse­regbe. Blank bonni hadügymi­niszter tervezete szerint a nyu­gatnémet haderő létszámát egye­lőre 95 000 főre emelik. LONDON. Nagy-Britannia Kommunista Pártjának XXIV. kongresszusa április 2-án befe­jezte munkáját. A kongresszus záróülésén több határozatot ho­zott. (MTI) április 1-án életke téptek az áj kollektiv szerződések A legutóbbi hónapbajj üzemi gyűlések ' százain tanácskoztak dolgozóink az új kollektív szer­ződésekről. Az előkészítő bizott­Koszorásúsí ünnepség* a Szahudság téri szovjet hősi emlékműnél Hazánk felszabadulásának 11. évfordulója alkalmából kedden délelőtt Koszorúzást ünnepséget rendeztek a népünk szabadságá­ért és függetlenségéért hősi ha­lált halt szovjet harcosok Sza­badság téri emlékművénél. A koszorúzási ünnepségen részt vettek a párt és a kormány vezetői. Jelen volt a koszorúzásnál J. V. Andropov, a Szovjetunió ma­gyarországi rendkívüli és meg­hatalmazott nagykövete, továb­bá a nagykövetség tagjai. Ott voltak a budapesti diplomáciai képviseletek vezetői. Megjelen­tek a külföldi sajtó hazánkban tartózkodó képviselői is. (MTI) Díszünnepség hazánk (elszabadulásának 11. évfordulója alkalmából A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségé, a Minisz­tertanács és a Haz.alias Népfront Országos Tanácsa kedden este díszünnepseget rendezett az Ál­lami Operahazban hazánk fel- szabadulásának 11. évfordulója alkalmából. Az Operaház színpada ünnepi díszt öltött. A Magyar Népköz- társaság és a Szovjetunió zászlai és virágcsokrok övezték a gel­lérthegyi Szabadság szobor ki­csinyített mását. A díszünnepség elnökségében foglaltak helyet a párt és a kor­mány vezetői: Apró Antal, Acs Lajos, Dobi István, Erdei Fe­renc, Mekis József, Rákosi Má­tyás, Szalai Béla, Bata István, Piros László, Egri Gyula, Vég Béla. Dobi István elvtárs, az Elnöki Tanács elnökének megnyitó sza­vai után Nógrádi Sándor elvtárs, a Magyar Dolgozók Pártja Köz­ponti Vezetőségének tagja mon­dott ünnepi beszédet. A beszéd után kultúrműsor következett. VV'ZVVW'AZVNArzWVVWVVVVV» Nagymennyiségű építőanyag a zalai—vasi földrengés okozta károk helyreállításához A Belkereskedelmi Miniszté­rium Tüzelő- és Épitőanyagipari Igazgatósága már a Vas és Zala negyei földrengés másnapján in­tézkedett, hogy a varható igé­nyeknek megfelelő mennyiségű építőanyagot soronkívül indítsa­nak útba. Két elosztóhelyre: Vasvárra és Zalaszentgrótra ösz- szesen 120 000 téglát, 40 000 cse­repet, 136 tonna meszet, ugyan­annyi cementet szállítanak. — Amennyiben szükséges, további építőanyagmennyiségeket irányí­tanak a két megye földrengéská­rokat szenvedett községeibe. — ságok munkája, majd a dolgozók javaslatai alapján a vállalatok igazgatói és a szakszervezeti bi­zottságok megkötötték a kollek­tív szerződéseket. Azóta az ille­tékes miniszterek és a szakszer­vezetek központi vezetőségei véglegesen jóváhagyták az üze­mi kollektív szerződéseket, ame­lyek április 1-én léptek életbe, az építőipar, valamint az állami gazdaságok és a gépállomások kivételével, ahol a kollektív szerződések április 10-én, illetve május 1-én lépnek hatályba. Az új kollektív szerződéseket a technika szüntelen fejlesztésé­nek feladata és a dolgozókról való gondoskodás szelleme hatja 4t. Mindazt tartalmazza, amit a dolgozó ad és amit üzemétől kap. Nagyobb részletességgel tartal­mazza a dolgozóknak nyújtott juttatásokat, mint eddig bármi­kor, hogy pártunk, államunk, szakszervezeteink ellenőrizhes­sék — pontosan érvényesül-e üzemeinkben a dolgozókról tör­ténő gondoskodás. Az eddigiektől eltérően azt is feltünteti, hogy a dolgozók vállalásai alapján vár­ható jutalmakat, az igazgatói alap és a nyereségrészesedés összegét mire akarja fordítani a vállalat. A vállalatok és a dolgozók kö­zött kötött szerződést természe­tesen megváltoztathatja az élet. Ha például az üzem évközben nagyobb szerződést köt, ez mó­dot nyújt arra, hogy a jobb mun­káért a tervezettnél többet kap­janak a dolgozók. (MTI) — Ügyeletes orvos Kecskemé­ten. Április 4-én a város egész területén reggel 6 órától este 8 óráig dr. Nemes Sándor (Lestár tér I.) tart ügyeletes szolgálatot. — A Bajai Rubaüzem dolgozói felajáníották, hogy kilenc árvíz­károsult társak házának újjáépí­tésénél segédkeznek. A Magyar Népftiiziársaság Elnöki Tanácsának, Minisztertanácsának és a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének távirata A SZOVJET SZOCIALISTA KÖZTÁRSASAGOK SZÖVETSÉGE LEGFELSŐ TANÄCSA ELNÖKSÉGÉNEK, A SZOVJET SZOCIALISTA KÖZTÁRSASAGOK SZÖVETSÉGE MINISZTERTANÁCSÁNAK, A SZOVJETUNIÓ KOMMUNISTA PARTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK, Moszkva. Hazánk szabadságának II. évfordulóján a magyar nép, a Ma-* gyár Népköztársaság Elnöki Tanácsa és Minisztertanácsa, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége szívből jövő forró testvéri üdvözletét küldi a hős szovjet népnek, a Szovjetunió Legfelső Ta­nácsának, a Szovjetunió kormányának, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának. 1945. április 4-ével a magyar nép történetének új, ragyogó fejezete kezdődött. Minden év csak erősíti bennünk a hála és oda­adás érzését nagy barátunk, a szovjet nép iránt, mely példátlan hősiességgel és áldozatokkal szétverte a fasiszta agressziót és e har­cokban hazánkat is felszabadította. Évről évre erősödik, szilárdul országaink és népeink barát­sága, együttműködése, kölcsönös segítsége. A nagy szovjet nép, az üzemek és földek dolgozói, a szovjet értelmiség, a Szovjetunió Kommunista Pártja és kormánya testvéri segítséget nyújtva ren­delkezésünkre bocsátja mindazokat a felbecsülhetetlen értékű ta­pasztalatokat, vívmányokat, amelyeket a tudományos, gazdasági és kulturális téren elért. Mindez termékenyítőleg hat arra a nagy­szerű munkára, amelyet népünk folytai hazánk szocialista építé­séért. A magyar dolgozó nép új erőt és lelkesedést merít a Szovjet­unió Kommunista Pártja XX. kongresszusának munkájából s azok­ból a hatalmas célkitűzésekből, amelyeket a hatodik ötéves nép- gazdasági fejlesztési terv irányelvei tartalmaznak. Ez a kongresz- szus további tettekre serkenti dolgozóinkat a szocialista Magyar- ország felépítéséért folytatott harcban. Mély meggyőződésünk, hogy sikereinknek és győzelmeinknek a jövőben csakúgy, mint az elmúlt évek során — legfontosabb alapja, hogy tovább mélyítsük cs még bensőségesebbé tegyük ba­rátságunkat cs kapcsolatainkat a testvéri szovjet néppel, a szocia­lizmus hatalmas táborával, minden néppel, amely a társadalmi haladásért, a béke megőrzéséért küzd. Éljen és virágozzék a magyar és szovjet nép megbonthatatlan, örök barátsága! Éljen hazánk felszabadítója, a kommunizmust építő nagy szovjet nép, a szabadság, a béke és az emberi haladás zászlóvivője! A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ELNÖKI TANACSA A MAGYAR NEPKÖZTÄRSASÄG MINISZTERTANÁCSA A MAGYAR DOLGOZOK PARTJA KÖZPONTI VEZETŐSÉGE. IIÍKíK — A kecskeméti tanács végre­hajtó bizottsága felhívja a kö- züietek vezetőit, valamint a ház- tulajdonosokat, hogy április 4 tiszteletére hazaikat lobogózzák tel. — A szabadszállási Arany Já­nos Termelőszövetkezet a köz­ségben villanydarálót létesít. A termelőszövetkezet a lakosság részére is végez majd darálást. — Pótvásár Kunszentmiklóson. Április 9-én állat- és kirakodó pótvásárt rendeznek Kunszent­miklóson. Irány: a kék Duna! (Résziéi Olesz Goncsar »Zászlóvivők« c. regényéből) Amikor Hajeckij valamelyik reggel visszatért az első vonalból a tanyára, meglepő látványban volt része: az udva­ron, a kertben, a boglyák mögött, és messze a mezőn — jobbra és balra — ágyúk álltak, agyúk, ágyúk .., Mintha a földből nőitek volna ki. A németek nem tudlak róluk, az ellen­séges repülök a köd miatt nem szálltak f“l az utóbbi napokban. Hajeckij alig ült le reggelizni a bajtár­saival, amikor ágyú dördült meg az ab­lakon túl. A ház megremegett és az üve­gek vidám csörömpöléssel hullottak az asztalra. — Ezt már szeretem! — kiáltott fel Hajeckij és sapkájához . kapott. — Ez igen! — Istenein... Istenein... — suttogta a tanya gazdája és a tetőre nézett. A katonák futtukban öltöztek fel és kiszaladtak az udvarra. Mindenfelé dörögtek az ágyúk és sor- tüzük egyetlen feszülten remegő dübör­géssé olvadt össze. Bagirov vágtatott be az udvarra taj­tékzószájú, jóltáplált csikó hátán. — Vége a rostokolásnak! — vezényelte örömmel, le sem szállva a lóról. — Irány: a kék Duna! Sura Jasznogorszkaja felcser ezalatt a parancsnokságon tartózkodott. Először látott harcmezőt és gyalogsági rohamot, amiről már annyit hallott. Igaz, ez a roham nem nagyon egyezett Sura elkép­zeléseivel. Szeme előtt jellegzetes magyarországi hullámosán sík vidék terült el: lapály, halmok, síkság, aztán újra dombsorok... ... A katonák szétszóródva mentek a mezőn. Mentek és nem futottak; nem egyenesen előre tartottak, mint rende­sen a rohamok alatt, hanem különböző irányokban vágták át a mezőn, ke­resztbe, oldalra, néha még meg is állt néhány ember, mintha tanácskoznának. Ilyenkor nehéz volt megkülönböztetni őket o kukoricaszárhalmoktól. Sápadt, füstös felhők úsztak a mező felett, őszie­sen alacsonyan és gyorsan. III. — Ez már a roham? — kérdezte Jasz­nogorszkaja Csumacsenko zászlóalj pa­rancsnoktól. Csumacsenko kapitány, az éltes, ma­gas, fiatalos arcú és hófehér haíántékú férfi, ott állt mellette, bélelt bekecsben, térdig sáros, vattázott nadrágban. — Roham, roham — felelte és szemé­hez emelte a távcsövet. — A tüzérségi előkészítésnek vége, a gyalogság meg­indult, nyomul előre, — hát hogyne lenne roham? ügy mennek a fiúk, mint az istenek! A fiúk úgy mentek, mint az istenek. Az egész láthatárt eltakarták ezek a szürke »istenek«. Egyesek felfelé men­tek a domboldalon, mások már eltűn­tek a domb mögött, mintha a föld nyelte volna el őket. Sura azelőtt azt hitte, hogy rohamkor okvetlenül szaladni kell, szaladni, nyíl­egyenesen, mint a filmeken látta. Itt pedig a katonák nem sietősen, teljes hosszukban kiegyenesedve, keresztiil-ka- sul tártak a mezőn, mintha fel akarnák mérni az egész földet, mint tagosításkor a mérnökök. Sura messziről nem látta, hogy a ka­tonák térdig járnak a tapadás fekete főid­ben és nem tudnak futni, mert nem száz métert kellett menetelniök, hanem estig kell üldözniök az ellenséget, aztán esté­től reggelig. ■. ... A gyalogosok lassú, szabályos hullámokban nyomultak előre. Néhá- nyan még magukra is húzták esőköpe­nyüket, mert aprószemű eső szemerkélt. És Jasznogorszkáját talán éppen ez a nem sietős mozgás emlékeztette a föld­mérőkre. Sura kezdte érteni, hogy háta mögött az óriási tér éppen azért tűnik föl neki olyan visszavehetetlennek, örökre kiharcoltnak, mert nem kalandos beve­tésekkel, nem üvöltő »pszihikai« sziré­nákkal felszerelt bombákkal, nem deko­ratív motorkerékpáros különítmények­kel foglalták el! Nem! Hanem lépésről- lepésre, a gyalogosok kimért lépéseivel. Gyalogság!... Édesanyánk — gyalogság!.. -. A zászlóaljparancsnok előre küldte a szániteceket, de Surát nem engedte oda, amíg nem feltétlenül szükséges. Sura azonban nem bírt itt állni. Feltette sapká­ját, vállára akasztotta egészségügyi táskáját. — Zászlóaljparancsok elvtárs, én me­gyek. Csumacsenko ezúttal nem tartóztatta. Jasznogorszkaja megindult előre. Csizmája cuppogott a nehéz sárban. IV. Vaszja Bagirov tapasztalatból tudta, hogy valahányszor ilyen támadás kezdő­dött, a zászlóalj előbb, vagy utóbb min­dig előrement. A főtörzsőrmester, hogy él ne maradjon katonáitól, mindig leg­korábban indult. Ezért alia volt vége a tüzérségi előkészítésnek, az aknavetősök lőszerrel megrakott szekerei már ki­gördültek a tanya udvaráról és a tűzvo- nal felé tartottak. A tanya gazdája, aki elásta csizmáját és kitaposott papucsot hordott, ott állt a kapu előtt és búcsú-* — Homa! — kiáltotta meghatottan Hajsckijnek és integetett a sapkájávab — Viszontlátásra! A barátságos természetű, beszédes Idomával különösen összemelegedett, Nem egyszer esténként, amikor Hajeckij szabad volt, órákig ültek egy üveg bor mellett és békésen beszélgettek azon a furcsa, de érthető nyelven, amit a szov­jet katonák maguk alakítottak ki min­den külföldi országban. A gazda egy egyszerű katona ajkáról, aki éppen olyan kitűnő földművelő, mint ő, — meg akar­ta hallani az igazat a szovjet államról, ellenőrizni, igaz-e mindaz, amit éveken át tömött fejébe az a mezőgazdasági lap, amelyet járatott. És Homa beszélt. Ezek alatt a beszélgetések alatt, ame­lyeket négyszemközt folytatott egy másik világ emberével, Homa egészen máskép­pen érezte magát, mint akkor, amikor bajtársaival beszélgetett. Velük úrról beszélgethetett, amiről akart és úgy, ahogy akart. De az idegennel való be­szélgetés alatt megválogatta a szavait. Néha szinte úgy érezte 'magát, mintha a Szovjetunió meghatalmazott képviselőié lenne. A hazájában történő eseményeket in­nen, távolról, maga Homa is még na­gyobbnak, érthetőbbnek és láthatóbbnak érezte. Ez előtt a magyar élőit személyes felelősséget érzett mindazért, ami történt és történik a hazájában, és hazafias büsz. keségtől áthatva, ünnepélyesen, emelke- deltebb szavakkal iavekezett beszélni.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom