Népújság, 1956. március (11. évfolyam, 52-78. szám)

1956-03-16 / 65. szám

Rákosi Mátyás elvtá beszámolója a» SZKP XX. kongresszusáról

(A Központi Vezetőség március XZ—13-i kibővített ülésén elhangzott beszámoló első részét lapunk tegnapi számában közöltük.)

Ezért a XX. kongresszus célkitűzéseit fel kell használnunk annak tudatosítására, hogy a pépjólét emelése csak akkor lehetséges, ha a terv és minden mutatója teljesül, ha nő a termelékenység, csökken az önköltség, javul a minőség, ha fejlődik az ipar műszaki színvonala és ha mindenütt következetesen érvényesítjük a takarékosság, a munkafegyelem elveit. Végül, de «iem utolsósorban meg kell találnunk a módját annak, hogy >— amint azt Lenin követelte — minden dolgozó anyagilag érdekelt legyen a rábízott munka minél jobb elvégzésében.

A XX. kongresszus e célokra mozgósította a szovjet dolgozókat és nem kétséges, hogy példájukat a magyar dolgozók is követik.

Fel kell hívni a Központi Vezetőség figyelmét, hogy a januári, de különösen a februári termelési és exporteredményeink nem kielégítőek. Kedvezőtlenek a termelékenység és az önköltség számai is. Ahhoz, hogy állandóan emelkedjék az életszínvonal, elengedhetetlen terveink teljesítése és túlteljesítése. Minthogy még az év elején vagyunk, be tudjuk hozni az első két hónap elmaradását. Ehhez az is kell, hogy pártszervezeteink és állami szerveink az eddiginél sokkal behatóbban foglalkozzanak a termelés műszaki színvonalának emelésével, mert bár e téren van valamelyes javulás, de a haladás etemével távolról sem elégedhetünk meg.

Az életszínvonal emelése szorosan összefügg mezőgazdaságunk fejlesztésével.

Ami a mezőgazdaságot illeti, a feladatok, amiket magunk elé tűztünk, rendkívül komolyak. Tekintetbe kell vennünk, hogy az előttünk álló esztendőkben a termelés növelését a termelőszövetkezetek létrehozásával párhuzamosan kell megvalósítanunk. Ezt csak akkor tudjuk végrehajtani, ha szakadatlanul figyelmet szentelünk a termelőszövetkezetek munkájának, szakadatlanul, minden téren segítjük őket és nem engedjük, hogy egyes jó termelőszövetkezetek kiugró eredményei eltereljék a figyelmet a meglévő nehézségekről, amelyek legyőzése nélkül terveinket megvalósítani nem tudjuk. A termelőszövetkezetek megerősödése és állandó növekedése azt mutatja, hogy e téren is időszerűek és helyesek voltak Központi Vezetőségünk múlt év márciusi határozatai.

A XX. kongresszus anyagából láttuk, hogy a Szovjetunióban az elmúlt két esztendő alatt 750 000 fővel csökkentették az adminisztratív apparátust. Nálunk is átgondoltan, szervezetten tovább kell csökkenteni az igazgató és irányító apparátus létszámát. IMeg kell javítani a termelésben dolgozók javára a termelésben és a termelésen kívül dolgozók arányát. Ez nem kampányfeladat.

Állandóan foglalkozni kell az- gal, hogyan lehet egyszerűsíteni, kevesebb munkaerővel megoldani a feladatokat és az apparátust rendszeresen úgy csökkenteni, hogy ez sehol zavart ne »kozzon.

Nálunk még nagy lehetőségek (Vannak arra, hogy egyes szerveket megszüntessünk, más szerveket összevonjunk. Mindezek a kérdések szorosan összefüggnek az életszínvonal emelésével, s minél komolyabb eredményeket érünk el e téren, annál gyorsabban tudjuk a dolgozó nép anyagi és kulturális színvonalát emelni.

Tanuljunk meg kereskedni a küllőiddel is

J Meg kell tanulnunk kereskedni. Lenin egy időben azt a feliadatot állította a kommunisták

elé, hogy tanuljanak meg keres- j kedni. Nálunk a belkereskedelem terén vannak bizonyos eredmények. De azoknak az elvtár- saknak, akiket a párt a külkereskedelem frontjára állított — köztük a külkereskedelemre dolgozó üzemek vezetőinek is — meg kell tanulni végre a külfölddel is kereskedni, mert különben nem tudjuk megoldani az előttünk álló feladatokat. Elég megemlíteni, hogy bár az utolsó fél esztendőben párt- és állami' szerveink figyelmének középpontjába állítottuk a kereskedelmet, ez év elején mégis a népi demokratikus országok felé lényegesen kevesebbet exportáltunk, mint a múlt év január, j február havában.

Napirendre kell tűznünk a párt- és állami szervek, valamint a funkcionáriusok munkamódszerét és munkastílusát. A XX. kongresszus élesen bírálta az általános direktívákkal való vezetés módszerét, a fecsegő funkcionáriusokat, akik nem ismerik alaposan a rájuk bízott kérdéseket, akik nem tudnak konkrét tanácsokat adni munkaterületükön.

Az ülésezések helyett nálunk is elsősorban a kérdések helyszínen való tanulmányozását, konkrét rendszabályokat — és ami ennek előfeltétele — szaktudást kell megkövetelni a párt- és az állami funkcionáriusoktól.

A kongresszuson több felszólaló rámutatott arra, hogy a központi bizottság munkája és munkamódszere e tekintetben is példamutató és hogy az elnökség tagjai is gyakran járnak üzemekbe, kolhozokba, a helyszínen tanulmányozzák a megoldandó kérdéseket, tanácskoznak az egyszerű párttagokkal és aktivistákkal, s maguk is hasznos, szakszerű, gyakorlati tanácsokat tudnak adni. Azt hiszem, hogy e munkamódszert mi is sürgősen átvehetjük.

A jó pártmunka eredményét a Szovjetunióban a gazdasági eredményekkel mérik.

A kongresszus nyomatékosan aláhúzta a párt- és gazdasági funkcionáriusok nagy felelősségét, s rámutatott arra, hogy a munka színvonala és eredménye elsősorban a vezetőtől függ. A vezetés színvonalának emelése a kongresszuson gyakran felmerült. Számos felszólaló felvetette a kérdést, hogy miért van egymás mellett jó, közepes és gyenge kolhoz vagy ipari üzem. Elsősorban azért, mert a vezetés egyik helyen jó, a másik helyen közepes, a harmadik helyen gyenge.

Szilárdítsuk meg a kollektív vezetést

A XX. pártkongresszus tapasztalatai alapján újra rá kell irányítani a figyelmet a kollektív vezetés és a személyi kultusz kérdésére. A kollektív vezetés megvalósításában értünk el bizonyos eredményeket, de távolról sem lehetünk ezekkel az eredményekkel megelégedve. A Politikai Bizottság kollektív munkájában kétségtelenül van javulás. Azt azonban még nem tudtuk eléggé elérni, hogy a Központi Vezetőség pártunk valóban kollektív vezetője legyen, hogy a Központi Vezetőség tárgyalja meg és döntse el az összes fontos kérdéseket és irányítsa a párt politikáját. Ezt látnunk kell és tovább kell munkálkodnunk azon, hogy ez a helyzet javuljon.

A Szovjetunió Kommunista Pártja XX; kongresszusának egyik legnagyobb tanulsága, hogy a kollektív vezetés rendkívül elmélyíti a párt befolyását a tömegek között, létrehívja, serkenti a dolgozók aktivitását, kezdeményezését, megerősíti a párt és a dolgozó nép összefor- rottságát és megfordítva: a személyi kultusz fékezi a tömegek alkotó tevékenységét. x

Teljes erővel tovább kell

szilárdítanunk mindenütt,

nemcsak a Központi Vezetőségben. hanem a megyei,

járási és helyi pártbizottságokban és szervekben a kollektív vezetést.

Tovább kell fejlesztenünk a pártdemokráciát, bátorítanunk kell a kritikát és önkritikát,

különösen az alulról jövő kritikát, az egyszerű dolgozók bírálatának kibontakozását.

Ezzel párhuzamosan változatlan erővel harcolni kell a személyi kultusz minden megnyilvánulásával szemben. Erre annál inkább is szükség van, mert nem egy jel azt mutatja, hogy újra kezdi felütni fejét ez a veszedelem, különösen az alsóbb párt- és állami szervekben.

Látnunk kell, hogy a személyi kultusz elleni küzdelem nem egyszerű kampányfeladat, hogy a személyi kultusz feltámadása állandó veszély, amelyet táplálnak a talpnyalók, a karrieristák, nemegyszer tudatosan az osztályellenség is, s melynek minden megjelenési formáját csírájában cl kell fojtani.

Azt is látnunk kell, hogy a személyi kultusznak életünk minden területén van táptalaja. Az irodalomban, a művészetben, a filozófia, a tudomány, a gazdasági élet és az államigazgatás nem egy helyén találhatók helyi diktátorok és vezérek, akik csalhatatlanok, akár a pápa, ellentmondást, vagy ellenvetést nem tűrnek, gyakran nem a meggyőzéssel, hanem a ledorongolással, az adminisztratív eszközök használatával érvelnek. Körülöttük kialakul a fejbólongatók, hízelgők tábora, klikkje, akik helyi •»vezérük« minden szavát kritika nélkül elfogadják, szentírásnak veszik. Világos, hogy az ilyen elterjedt jelenségek ellen is szakadatlanul harcolni keli.

Azok a hibák, amelyeket a pártmunkával, az ideológiai munkával kapcsolatban a XX. kongresszuson felvetettek és kijavításukra határozatokat hoztak, szinte kitétel nélffül a mi munkánkban is fellelhetők. A kongresszuson rámutattak arra, hogy a Szovjetunió és a népi demokratikus országok életét tanulmányozó közgazdászok gyakran felszínen mozognak, nem hatolnak a mélyre, nem bocsátkoznak komoly elemzésbe és általánosításba, az ideológiai front munkásai elmaradnak az élettől, holott a közgazdászoknak, történészeknek, filozófusoknak, jogászoknak lépést kell tartaniok a párttal, az élettel. Nem szabad elmaradniok és gondoskodnak kell a marxizmus—leninizmus alkotó gazdagításáról. A kongresszusi beszámoló kifogásolta, hogy az irodalom és a művészet elmarad az élettől, a szovjet valóságtól, mert egyes írók és művészek kapcsolata meglazult az élettel. Harcolni kell a valóság hamis, megszépítő ábrázolása ellen, de azok ellen is, akik fitymálják, • lebecsülik azt, amit a szovjet nép kivívott.

A beszámoló azt követeli, hogy az irodalmi és művészeti alkotó munkát hassa át a kommunizmusért vívott harc szelleme és öntsön bátorságot, szilárd meggyőződést a szívekbe, fejlessze a szocialista öntudatot és az elvtársi fegyelmet.

Azt hiszem, tisztelt Központi Vezetőség, hogy ezeknek a megállapításoknak — melyekhez hasonlót mi nem egyszer hangoztattunk — minden szavát és minden betűjét a magyar tudomány, irodalom és művészet dolgozói is megszívlelhetik.

Nagyon fontosak számunkra azok a tanulságok,.melyeket a XX. kongresszus határozataiból az agitáció és propaganda, valar mint a tudományos és kulturális munka megjavítására levonhatunk. Egy sor felszólaló élesen bírálta az élettől távolálló, a szocializmus építése gyakorlati kérdéseitől elszakadt ideológiai munkát.

Olyan tudományos munkát követelt a kongresszus, melynek

a lehető legjobb, közvetlen gyakorlati jelentőségű eredményei legyenek;

Az agitáciőnak és propagandának elsősorban arra kell irányulnia, hogy a gazdasági feladatok megoldását segítse elő, megmutassa, hogyan kell az új életet épiteni.

Ennek megfelelően a propagandamunka központjába a politikai gazdaságtant és a gyakorlati gazdaságtan tanítását kell helyezni.

Nekünk is látnunk kell, hogy

a mi pártoktatásunk is elvont, távol áll az élettől és a gyakorlati gazdaság kérdéseivel foglalkozik aránylag legkevésbé. Ezen

változtatnunk kell. At kell vizsgálnunk és újra meg kell írnunk a pártunk történetéről szóló* könyveinket, amelyek nem emelik ki eléggé a tömegek történelemalkotó jelentőségét, s amelyekben emiatt nem egyszer ferdítések, a történelmi igazságnak meg nem felelő tények és-'a személyi kultusz maradványai is fellelhetők. Ezen túlmenően át kell vizsgálni a tankönyveket és az iskolai oktatást, mert azok a hibák, melyek a pártoktatásban előfordulnak, ugyanúgy fellelhetők az iskolákon és az egyetemeken is. Mindez gondos tanulmányozást és fáradságos munkál igényel, de végre kell hajtanunk.

Erősítsük pártunk vezető szerepét, tömegkapcsolatait

A XX. pártkongresszus egyik legbiztatóbb jelensége volt — mint említettem —, hogy a párt jó munkája folyamán szorosabbá vált és elmélyült a kapcsolat a párt és a dolgozó tömegek között. Ebben mutatkozik meg a kollektív vezetés, a pártdemokrácia kibontakozása, a szabad bírálat és a szocialista törvényesség megerősödése, a párt-, valamint a kormányszervek munkája megjavításának együttes eredménye.

Nálunk is minden erővel arra kell törekedni, hogy hasonló módon növeljük pártunk vezető szerepét, erősítsük, elmélyítsük kapcsolatait a dolgozó néppel.

A pártmunka megjavítása a tömegszervezetekkel, a szakszervezetekkel, a DISZ-szel, az MNDSZ-szel, a tanácsokkal való állandó törődés, a vezetés és az irányítás megjavítása ennek egyik eszköze.

Jelentékeny módon hozzájárulhat pártunk tömegkapcsolatainak megerősítéséhez

a Hazafias Népfront aktivitásának fokozása.

Jelenleg úgy áll a helyzet, hogy a népfront egyre kevésbé tevékeny. A népfront aktivitását úgy lehetne megnövelni, ha új, népszerű feladatokat bíznánk rá, melyek elvégzése meggyorsítja vérkeringését. Bulgáriában a Bolgár—Szovjet Baráti Társaságot beolvasztották a népfrontba. Lehet, hogy ez nálunk is célszerű. A békemozgalom feladatainak jelentékeny részét is a Hazafias Népfront végezhetné, ami kétségkívül növelné tevékenységét és népszerűségét. A mostani nemzetközi helyzetben, amikor a Szovjetunió és a szocialista tábor sikerei nyomán minden eresztékében recseg-ropog az imperialisták gyarmati rendszere, s éveken át nagy gonddal felépített háborús szövetségek kezdenek szétesni, amikor a tőkés országokban napirendre kerül a népfront kérdése, megnőtt a jelentősége az olyan mozgalomnak, mint a Hazafias Népfront, mely pártunk vezetése alatt a legszélesebb tömegeket foghatja át.

Fel kell vetnünk újra a szocialista törvényesség kérdését.

A Központi Vezetőség 1953. júniusi határozatai, melyek e téren gyökeres változást követeltek, lényegében megvalósultak és elmondhatjuk, hogy a szocia- lLsta_ törvényesség alapjában véve' helyreállt.

Határozott intézkedések történtek a megfelelő állami szervek hatásos ellenőrzésére és a Politikai Bizottság az elmúlt három esztendő tapasztalatai alapján most dolgozza ki azokat a rendszabályokat, melyek az ellenőrzést még hatásosabbá teszik és a szocialista törvényességet még szilárdabb alapokra helyezik;

Pártunk helyes útou jár

Befejezésül meg kell említeni, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusával kapcsolatban nálunk a jobboldali elemek azon az alapon, hogy -éhes diszpó makkal álmodik«, azt várták, hogy a kongresszus vonala őket fogja igazolni. Most mindenki számára világos, hogy

g várakozások nem váltak be, hamisnak bizonyultak.

A kongresszus határozatai és* egész munkája azt bizonyítják, hogy a Magyar Dolgozók Pártja, annak Központi Vezetősége helyes úton jár, jól látja a feladatokat, és helyesen szabja meg t feladatok megoldására a rendszabályokat. Pártunk politikai vonala, melyet az MDP III. kongresszusa dolgozott ki, helyes volt.

Minden részében helyesnek és iránymutatónak bizonyultak e Központi Vezetőség múlt év márciusi határozatai, melyek elutasították a szocialista iparosítással, a nehézipar fejlesztésével, a mezőgazdaság szocialista átépítésével kapcsolatos helytelen jobboldali nézeteket, az ideológiai és az irodalom frontján megmutatkozó helytelen, nen kommunista jelenségeket. E határozatok nyomán politikai és gazdasági életünk legtöbb területén komoly javulás, fejlődés állt be. A XX. kongresszus munkája folyamán megállapíthattuk, hogy

pártunk fő irányvonala minden téren helyes és azt a politikát, melyet Központi Vezetőségünk a múlt év márciusi határozataiban lefektetett, erőteljesen tovább kell vinni.

Ezt azért kell ilyen élesen kihangsúlyozni, mert egyes elvtársaknál az átmeneti nehézségek hatása miatt bizonyos pers- pektívátlanság, passzivitás mutatkozik. Az ilyen elvtársak behúzzák a nyakukat és nem tudnak a megfelelő lendülettel dolgozni. Az ilyen hangulatot, mely gátolja munkánk lendületét, sürgősen fel kell számolni. Pártunk erős és egységes. Egészséges alapon áll népgazdaságunk mely 1955-ben újra komoly fejlődésnek indult, s ezt a fejlődési az idén Is folytatjuk.

Nagy elégtételünkre szolgál, hogy valahányszor a XX. kongresszus a szocialista tábor óriási eredményeiről számolt be, a; eredmények között mindig ott szerepeltek a Magyar Népköz- társaság gazdasági, politikai és kulturális eredményei is, melyekre joggal büszke minden magyar kommunista, minden öntudatos dolgozó.

És büszke azokra a hatalmas eredményekre, melyeket a Szovjetunió a leninizmus százlaja alatt elért, azokra a folyton növekedő sikerekre, melyeket a népi demokratikus államok, az egész szocialista tábor a leninizmus jegyében kivívott. Haladjunk bátran azon az úton, melyet a Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusa hatalmas fényszóróként megvilágított, s akkor mi is — Hruscsov elvtárs szavaival élve — nemsokára elérjük azt a magaslatot, ahonnan már láthatók s boldog, békés jövő, a kommunizmus körvonalai,