Népújság, 1956. március (11. évfolyam, 52-78. szám)

1956-03-01 / 52. szám

HÍRŐS oowxweooooooooooooooooooooooo oooooooowoooooooocoooo VAROS .HXJ^O-OOO-OOOOOO-ÓOOO-OOOOOOOOOOOOOO CrCOCOO-OOOO-O^OOO-'vOO^C’O o-o ^OQOOOOOO A Kecskeméti Víz- és Csatornamű Vállalat terveiről \Mé? *oha el nem érí Újabb két területet kapcsolnak be az idén a vízfogyasztásba Kilencveuhét kád egy műszak alatt Öt év alatt, mióta a Kecske­méti Vízmű magára vállalta a megyeszékhely vízellátásának a gondját, hatalmas fejlődésről te­het számot. Akkor mindössze 8 kilométeres föld alatt pihenő ve­zeték, 6 ejektoros kút és alig 40 házibekötés felügyeletét kellett elvégezniük. Évről évre újabb tervek rajzolódtak a pausztpa- pírra és mire az év napjai lepe­regtek, a város térképén friss vonalak jelezték a vízhálózat fej­lődését. 1953-ban már 24 kilomé­teres hálózata volt Kecskemét­nek, 54-ben újabb 6 és fél kilo­métert, 55-ben közel 8 kilométert fektettek le. Az alig 40 házibe­kötésből is 630 lett az elmúlt év végéig, az ejektoros kutak szá­ma pedig 67-re szaporodott. A megnövekedett vízfogyasztás megkövetelte a szivattyútelep korszerűsítését és az egyenlete­sebb vízellátást augusztus óta már a város fölé emelkedő ha­talmas víztorony biztosítja. Megnagyobbodott a strand­fürdő is. A két új 33 méteres me­dence őszre készült el, az idei nyári nagy melegben így már öt medencében teszik a hűs hullá­mok elviselhetővé a kánikulát. A több mint 100 kabin, újszerű ru­határ is ‘az elmúlt év eredmé­nye. A gőz- és kádfürdő sok gondot okozott a vállalatnak. A melegvíz biztosítása új felada­tok elé állította a Vízművek dol­gozóit és dicséretükre legÿen mondva, megoldották a sokszor lehetetlennek lálszót is. t'//, a múlt. És mit tartogat ez az esztendő? Nagy örömet a Mu­száj dolgozóinak, a vasútállomá­son túli Környék lakúinak. A ter- v ek elkészültek, csak megvalósí­tásra várnak. A Barneváltól a Kinizsi Konzervgyárig 1800 mé-i teres vezetéket fektetnek. , A Muszáj részen, a Zsinór utpa, Bajcsy-Zsilinszky út, Ojtózi út környékét közel 1900 méter hosz- szúságban látják el folyóvízzel. Ez egyébként kapcsolatos az ez évben meginduló nagy csatorná­zási munkálatokkal. De új ve­zetéket fektetnek a Rendőrfalu­ban, a Batthyány utca és a Rá- vágy tér között is. 150 házi be­kötést terveznek áz 1956-os év­ben, ez kb. 450 család kényel­mét szolgálja, nem kevésbé a 15 ejektoros kút is. Ahogy felenged a föld fagÿa, befejeződnek a déli körvezeték munkálatai, alig 250 méter cső lefektetése hiányzik már csupán. Két kúttal bővül a szivaty­tyútelep is ebben az esztendő­ben. És a gőzfürdőbe is újabb tízezreket építenek bele. Meg­oldják a gőz- és kádfürdő bűz- telenítésél és szellőztető-légfűtő ventillátorral szüntetik meg a medencetér ködét. Vízkeverőbe- rendeZést is készítenek a Víz egyenletes Hőmérsékletének biz­tosítására; E tervekből még ez évben valóság lesz. Sőt, a Vízművek dolgozóinak eddig megfogalma­zott munkafelajánlásai a határ­idő előtti teljesítéseket célozzák. Február 29-e volt. A teljesít­ményrovatba még a gyár fenn­állása óta soha nem írtak ilyen számot a Kecskeméti Gépgyár dolgozói. Kilencvenhét kárt egy műszak alatt! Nem győzzük elégszer leírni ezt a számot, hisz alig egy évvel ezelőtt csupán 61 —ífl kád volt egy műszak ter­melése. Azt mondják a kádasok, hogy ne is gyakoroljuk nagyon ezt a számot, mert ők jobban szeretik a kereket. És kllehc- venhét után már csak száz jö­het. Ügy tervezik, hogy ennyi Is lesz rövidesen. De van ám égy másik tervük is az öntödeieknek. Most 15 szá­zalékos a selejtjük, Ezt nem emelni, hanem csökkenteni sze­retnék. Elhatározták, hogy fel­szabadulásunk évfordulójára 10 százalékra, az országos átlag ala csökkentik sclejt-százalékukat. Nemcsak az öntödeiek igyekez­nek, a zoináncozóban is gondos munka folyik és nem is ered­ménytelenül. Néhány nap alatt 59 százalékról 70-rc emelkedett az elsőrendű kádak aránya. Ók viszont azt a vállalást tették áp­rilis 4-re, hogy 109 zománcozott kádból 13 éri ma jd cl az export- minőséget. Szükség is van erre. de nagyon, hisz 30 000 exportkád gyártása nem gyerekjáték. Egyébként február 20-én még egy örömhír futotta be a gyár udvarát. 28-ig 100 százalékban teljesítették február havi export- tervüket! Jleoti érkezett (Tudósitónktól.) A Kecskeméti Kinizsi Konzervgyárban az asz­talosműhelyben dolgozik Trifusz Lajos bácsi, betanított segéd­munkás. Most 00 éves és 25 éve dolgozik itt megszakítás beikül. Kérdésünkre szívesen meséli az itt töltött éveket. — Még fiatal voltam, mikor 3!-ben Ide kerültem. Mér akkor is asztalosműhelyben dolgoztam — mondja cs hangjában egy kis büszkeség érződik. — Még min­denütt szőlők voltak akkor ezen a környéken. Akkor kezdték épí­teni a gyárat. 39-ben már mint gyár működött, szezongyár. Plat­ter volt a tulajdonosa. Sohasem láttam, csak a munka- és cso­portvezetők dolgoztattak. 12—14 órából állt egy műszak és alig 20 fillér volt az órabér. — Keserve» évek voltak, de elmúlt, Felszabadulás után aztán nekifogtunk romokat takarítani, hogy új élet indulhasson. Sokat dolgoztunk, de megérte. Mikor újra megindult a gyár, úgy érez­Ankét a „Körhinta44 című új magyar filmről A DISZ viegyei és városi bizottsága és a megyei tanács nép­művelési osztálya március 4-én, vasárnap délelőtt fél 10 órakor a Városi Moziban ankétot rendez a »Körhinta« című új magyar filmről. Az ankétra meghívták Fábry Zoltán elvtársat, a film ren­dezőjét és Sós Imrét, a film főszereplőjét. Az előadásra meghívták a kecskeméti termelőszövetkezetek tagjait is. Az Uj Tavasz TSZ tagsága az ankét után vendégül látja a fővárosi filmművészeket. Rendőrkézre került a tanyavílágban garázdálkodó betörő Gyarmati Eleit, többszörösen bün­tetett előéletű ágasegyházl lakos ga­rázdálkodásaival rettegésben tartotta városunk tanyavilágát. Nemcsak az Izsáki és a fülöpszállási Kecskemét­tel határos tanyavílágban követte el bűntetteit, hanem a borbási részen is. I lbát lopott Taksony Imréné Izsáki lakos tanyájáról. Vörösmarti Sándor tanyája a lülüpházi határban hú­zódik. Gyarmati Elek itt meglélém- liletle a földműves két kis gyerme­két és 1510 forint értékű ruhát lo­pott. A Helvécia! Állami Gazdaság borbási üzemegysége női munkás- szállásán garázdálkodó magatartásá­val botrányt okozott, majd a férfi munkásszálláson Sós Istvántól ellop­ta annak bC csizmáját és túli sapká­ját. Nyúl Ferenc baílószögl lakostól szintén csizmát lopott. A feljelenté­sek alapján a kecskeméti rendőrség nyakdnesipte a garázdálkódőt, akit az ügyészség előzetes letartóztatásba helyezett. A vádirat elkészítése után Gyarmati Elek felel a kecskeméti tanyavilágban elkövetett bűntetteiért.1 tem, hogy én is tulajdonosa va­gyok. — Szerelek dolgozni, szeretem a gyárat. Megvan a becsületes keresetem es nem egyszer jutal­mat is kaptam, egyszer 500 forin­tot is. De »hát az évek elrepül­tek. Mikor négy évvel ezelőtt be­teg voltam, a gyár sZahatóriilm- ba utalt. Onnan megjöttem és három hétre Párádra utaztam. Azt hittem álmodom, mikor mini üdülő leszálltam a párád! aller máson. De sok emléket hoztam onnan. Ott éreztem csak igazán, hogy mit loptak e! tőlünk az urak. — De jó lenne újra fiatalem­bernek lenni, de hát öt hónap múlva már nyugdíjas lesz Tri­fusz Lajos, munkásember és nyugdíjas — hangsúlyozza ki a szavakat. — Jó, de sajnálom is Itthagyni a gyárat. Annyi jót kaptam az elmúlt tizenegy évben. Embernek vettek, szerettek, megbecsülték pontos munkámat. Szép befejezés ez egy munkás­életnek. De azért szeretnék még egyet: Párádon nyaralni. Kedves Trifusz Lajos bácsi! A kívánság teljesülésének semmi akadálya. Mi, a gyár dolgozói büszkék vagyunk Lajos bácsira. Ezen a negyedévszázados jubileu­mon kívánunk a hátralévő 5 hó­napban jó munkát és még hbsz- szú évtizedekig jó egészséget. Juhász Katalin, Kinizsi Konzervgyár. jfradvés Szerkesztőség! Mos­tani levelemben üze­münk, a Lakatosipari Vállalat ifjúságával szeretnék foglalkozni. Még alig fejeztük be a Szabad Ifjúság lapterjesztési mozgalmat és máris új célok, új feladatok foglalkoztatnak bennünket. /Mi­előtt azonban ezekről beszámol­nék, meg kell említenem, hogy mint nem is olyan régen, szép eredményeket értünk el a Népúj­ság terjesztésében, a Szabad Ifjú­ság esetében sem maradtunk alól. Lapterjcsztósi tervünket 200 szá­zalékra teljesítettük és így üze­münk minden második DISZ- fratal ja olvassa már a Szabad Ifjúságot. Az elmúlt héten taglétszámunk is emelkedett: 17 új tag kérte felvételét DISZ alapszerveze­tünkbe. A 17-ből 10 külső szere­lésen dolgozik, nehezen elér­hetők, de utánuk mentünk és a párt segítségével őket is bevon­tuk a DISZ-munkába. Taggyűlésünk elhatározta, hogy fellendíti a népművelési munkát. Tizenötfőnyi fiatalból alto cso­porttal hozzá akarunk járulni a központi népművelési csoport újjászervezéséhez. Felelősünk már tárgyal ebben az ügyben az ËpitÔk népművelési otthonával. Az üzemben elsőként munka- versenyt indítunk felszabadulá­sunk évfordulójának tiszteletére, A március 1-től április 1-ig ter­jedő versenyszakaszra páros- versenyre hívtuk az EM Bács megyei Állami Építőipari Válla lai DlSZ-alapstervezetét. Remél­jük, hogy e versenynek ered menyé tükröződik majd a ter­melésben. Reméljük azt is. hogy vállalatunk sem fog fukar­kodni, mikor a fiatalok jutalma­zására kerül majd a sor. Rövidesen újra jelentkezen, levelemmel és azt hiszem, hogi a Népújság és az alapszerve­zetünk közötti kapcsolat nerc lesz majd rossznak mondható. Elvtársi üdvözlettel• Frühúixfth Férem: a Lakatosipari V. DISZ-titkára. À város ajándéka; a színészszállás Otthonra találtak kedves színészeink Nyitott szemmel Bal 4 -es páholy Őszintén megvall­va, némi protekció­val jutottam a Néma levente hétfői előadásának jegyé­hez. Rendszeres lá­togatója vagyok színházunknak, de joszerencsém eddig megkímélt attól, hogy oldalpáholyból, méghozzá a 4-es székről nézzem az előadást. Most azon­ban megtörtént, s ez az előadás hosszú ifiőre felejthetetlen marad számomra. Már amikor a pá­holyba léptem, lát­tam, hogy itt bajok lesznek a »látási vi­szonyokkal«. így is történt. Amikor a függöny felgördült, nem láttam mást, csak a színpad jobb­oldalát, ezt is fel­állva. Az első fel­vonás cselekménye a színpad baloldalán játszódik, s én ebből vajmi keveset lát­hattam. Bellái Jenő csodálatos verssorait csak hallottam, de Ziliát nem láttam... Bárom órán ke - resztül álltam a bal négyes páholyban. Ár. 1-es és 2-es Ezé­ken ülők szánalom­mal néztek rám, hi­szen én ugyanannyit fizettem a színházi jegyért, mint ők, akik ha nem is ké­nyelmesen, de mégis láthatták az elő­adást. Mindezt okulás­képpen írtam meg azok számára, akik még nem ültek a színház oldal páholy sorában hármas,; vagy négyes széken. Inkább más alka­lommal nézzék meg az előadást. A magam kárán okultam: nem kérek többe protekciót! ! M. t.' Rég volt hiszem ilyen kedves fogadtatásban. Egymással versenyez­ve mutatták meg a szebbnél-szfebb szobá- , kát, Szál ai néni, a \ gondnok segítségével — ( utólagos engedelem- ■mel — még a távollé- )vők kis otthonába n j bepillantottam. Annyi (érzés rohant meg e rö- I vid látogatás alatt, (hogy nem is tudom, (mivel kezdjem. Vajon a színészszálló ) melyik új lakójának ) örömét vessem papírra, v Állapodjak meg talán 'a földszinten, Csajányi (György otthonánál, (vagy az emelet -egyik otthonra talált házas­párjánál, Pagonyiaknál. I Erdődiéknél, vagy ép- \pen az igazgatónál, Majercsik elVtársnál 'kezdjem a mesét. Igen, (a mesét, az Igaz mesét. , Mert a II szoba lakói ’ még most is úgy járnak • a frissen festett falak (között, mintha játsza­nának. Színészek va­lamennyien és azok, (akik u színpad deszkáin \cly könnyen átalakul­nak hős férfaikká, vagy éppen ülnök hitszegők­ké, most itt az élet színpadán nehezen hi­szik el a valót. Bosszú évek keserves flbérletéSkedései, vizes falak, örök alkalmaz­kodás, ÉS egy szép na­pon fogták a bőröndöt és beállítottak a volt Érzsébet-szálló átalakí­tott épületébe. Egészsé­ges, tiszta szobák, fe- Tiér ágyak, tágas szek­rények, asztalok, szé­kek. Meleg, csend és nyugalom. De kopogtassunk csak Ficskeiék ajtaján. A két ablak a vasútkert- rö néz. Tágas, szép szo­ba. Már mindenüvé terítő került, szőnyeg borítja a padlót. A sa­rokban és a szekrény tetején hagy halom könyv. Fogarasi Mária van csak otthon, éleszti a tüzet. . — De jók ezek a há­zi gondok, szinte fel­üdül az ember. Ugye s/ép ez a szoba? Igazi otthonra találtunk. Még könyvespolcokat hoza­tunk. mert nem fér Se­hova a sok könyv, Na­gyon szeretünk olvasni és ebben a nyugalom­ban nem zavarja senki c kedvenc szórakozást. Szeneim Ilona arról mesél, míg befelé invi­tál a leánylakba, hogy mennyivel más tanulni ebben a szobában, mert tanulnivaló az van min­dig, Mióta visszajött, hét szerepet tanult és lúl van már a 100. elő­adókon. Most is tájra készülődik, Molier Fös­vényét tolmácsolják a falu népének. Déri Évá­val — mert ketten ural­ják e kedves szobát — már eltervezték, mi­lyenné rendezik. Sző­nyeget, térítőkét hozat­nak otthonról és kis polcokat is. Olyan lesz otthonuk, mint egy tün­dérbirodalom. Pedig de sok kedves játék, porce­lán zsúfolódik már nuyrt is e barátságos, kis szobában. A koncertmester he­lyetteséhez, Sznopek Györgyhöz is betéved­tem egy pillanatra. Fe­leségével együtt a folyó­vizet istenítik. Egy «W zoga eiőszobaíélében él­tek 4 éven keresztül és a vizet jó negyedóra já­rásnyiról hordták. Még mindig nem tudják el­hinni, hogy igaz ez a szoba. Sokszor felcsa­varják a csapot és a víz lassú folyását hallgat­ják, így győzik meg 'magukat az igazságról. A napokban újab'o családokkal népesedik a szálló. Már gyalulják e földszinti összkomfor­tos lakások parkettáját. Gyönyörű főbérleti lakása lesz itt két művésznek. Ilyen az élet a szí- nészszállóban. Ismerő­sök, kollégák lakják minden szobáját. Bol­dogan be-betérnek egy­máshoz, együtt gyö­nyörködnek az új szo­bákban. Ezért a gon­doskodásért Kecskemét városának' mondanak köszönetét, annak a városnak, melynek művészetüket szentelik és melyet egy kicsit második szülőföldjük­nek tekintenek: — » Hu'Zonötcves jubileuni

Next

/
Oldalképek
Tartalom