Népújság, 1956. március (11. évfolyam, 52-78. szám)

1956-03-06 / 56. szám

Sokai tanulunk a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusának anyagából ^MEZŐGAZDASÁGI TANÁCSADÓ A szarvasmarha gümőkórja A KISKUNMAJSAI GÉP ÁLLOMÁSON is nagy figyelem me] tanulmányozzák a Szov­jetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusának anyagát. A kon- giesszuson sok szó esett a me­zőgazdaság további gépesítéséről, a gépállomások fontos feladatai­ról. Erről beszélgetünk Ballus Tivadarral, a gépállomás főme- zógazd ászával. — Gépállomásunk körzetében főként homokos területek van­nak. Ezért még hatványozottab­ban merült fel a terméshozam emelésének és a gépesítésnek a problémája. Nálunk még nem lehet olyan nagyarányú gépesí­tésről beszélni, mint a Szov­jetunióban, de a terméshozamok jelentős emeléséhez és a mező- gazdasági termelés olcsóbbá téte­léhez itt is megvannak a felté­telek — hangoztatja a főagtonó- mus. — A termésátlagok emelésénél különösen figyelembe kell venni i főterményeket. Hruscsov elv- társ beszédében rámutatott, hogy fejlett gabonagazdítlkodás nélkül nem fejleszthető az ál lattenyész­tés, nem növelhető az ipari nö­vények termesztése. Ez iránymu­tató számunkra is. Mi már a tervkészítésnél ügyeltünk arra, hogy a termelőszövetkezetek a tavalyinál magasabb termésátla­gaidat ütemezzenek be kenyérga­bonából. A magasabb termésát­lagok elérését megfelelő meny- nyiségű szerves- és műtrágya­használattal is elősegítik a ter­melőszövetkezetek. Tavaly pél­dául csak három termelőszövet­kezet végzett fejtrágyázást, az iáén valamennyi körzetünkbe tartozó termelőszövetkezet. Min­den termelőszövetkezet vezetői­vel és tagjaival megbeszéltük a termésátlagok emelésének lehe­tőségeit. A jászszentlászlói Alkot­mány például őszi búzából he­vesebbet ütemezett be, mint a tavalyi termés. Felhívtuk a ter­melőszövetkezet vezetőinek fi­gyelmét a tavaszi vetésápolás fontosságára, a fejlr ágy ázásra, egyszóval a legfontosabb agro­technikai tennivalók elvégzésére. Bebizonyítottuk, hogy ezek alkal­mazásával a tavalyinál magasabb terméseredményeket lehet elérni. A termelőszövetkezet vezetősége és tagsága egyetértett velünk és felemelte a tervet. Hruscsov elvtárs foglalkozott a ku korica termesztéssel. A ku­koricatermesztés növelése lehe­tővé teszi az állattenyésztés szín­vonalának emelését. Termelő- szövetkezeteinknél tavaly még idegengedtek itt-ott a kukorica- termesztéstől, mivel a kukorica munkaigényes növény, és inkább árpát vetettek. Jelenleg más a helyzet. A jászszentlászlói Lenin Termelőszövetkezet például a tavalyi 33 hold kukorica helyeit az idén 65 holdat vet. A csolyós- pálosi Lenin Termelőszövetkezet­ben is rájöttek, hogy az ö homo­kos területükön 4—5 mázsa zab és ugyanennyi árpa terem hol­danként, ugyanakkor kukoricá­ból több, mint 10 mázsát is be­takaríthatnak. A kukoricater- rnesztés iránti idegenkedés le­küzdéséhez hozzájárult, .hogy a termelőszövetkezetek az évek so­rán megszerették a gépi munkát. A kiskunmajsai Április 4. Ter­melőszövetkezetnek mi vetjük négyzetesen a kukoricát, három­szor géppel kapáljuk. A szövet­kezet tagjai örülnek a gépi segí­tésnek és egy mázsával meg is emelték a tervezett termésátla­got. A homoktalaj megjavításának tartós módja az Egerszegi-féle altalajtrágyázás. Mi ezt az idén három termelőszövetkezetben al­kalmazzuk, a kiskunmajsai Alkotmányban 10 holdon, a jászszentlászlói Leninben és Al­kotmányban 5—5 holdon. Kiszá­mítottuk, hogy egy év alatt meg­térülnek a termelési költségek például a burgonyatermesztésnél. Egy holdon legalább 50 mázsával több burgonya terem az ily mó­don trágyázott, forgatott homo­kon. Csak em/ forintot számít­sunk kilónként, az 5000 forint. Ezt az összeget nem haladja meg a befektetett költség. Termelő­szövetkezeteink 170 holdon som­borát vetnek zöldtrágyázás céljá­ból, 40 holdon pedig sűrűvetésű napraforgó zölden való beszán- tásával javítják a talajt. A gépesítést magunk is előse­gítjük azzal, hogy 16 drótve­zérlésű négyzetbevető gépet ké­szítünk a megye gépállomásai­nak, sőt az idén a burgonyave­tésben is géppel segítünk a ter­melőszövetkezeteknek. Napi munkánkban, feladataink megoldásában sol-cat segít a Szov­jetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusa. Az ott elhangzot­takból sok tanulságot vontunk le — fejezi be a beszélgetést Ballus Tivadar, a Kiskunmajsai Gép­állomás főmezőgazdásza. Háziállataink közül a szarvas- marhák között terjedt el legjob­ban a gümőkór. A legveszedel­mesebb az a gümokóros jószág, melynek tüdejét, tőgyét, vagy emésztő szerveit támadja meg a gümőbacilus. Ezek a szervek összeköttetésben állnak a kül­világgal és a bennük elszaporo­dott gümőbacilusok akadálytala­nul kijuthatnak. A gümokóros szarvasmarhák a köhögés által fertőző permet- ködöt létesítenek. Ez .a zsúfolt, rosszul szellőztetett istállókban órákig lebeghet a levegőben. A porral együtt a levegőben lebegő bacilusok is leülepedhetnek az istálló berendezési tárgyaira, a takarmányra. A belélegzett le­vegőn kívül így hát a fertőzött takarmány elfogyasztása is a fertőzés forrásává válhat. A tüdőből felköhögött bacilu­sok nagyrészét az állat lenyeli, ez az emésztőcsatornába jutva a bélsárral keveredik. A gümőkó- ros szarvasmarha tehát ilyen módon is fertőzhet, még akkor is, ha emésztőszervei gümőkór-' tói mentesek. Az ivóvíztől is fertőződhet a jószág. Ezért mellőzzük az ita­tást közös vályún. Az olyan ita­tási mód, ahol a víz a jászlon végigfolyik, nemcsak helytelen., hanem veszélyes is. Az állatok itatását, ha mindjárt költsége­sebb is, egyedi itatóberendczcs- sel oldjuk meg. Mivel a legelőn nem kerülhető el a közös italú- vátyú használata, a legelőre csak egészséges szarvasmarha kerül­het. A tej is terjeszti a gümőkórt. ha a gümőbacilusok a tőgyet is megbetegítik. Fertőzött leltei azonban a tőgy akkor is, ha a gümőbacilusok magát a tőgyet nem betegítették meg, különö­sen ha a fejés előtt a tőgyet nem tisztogatják meg. Folyóvíz­zel mindig alaposan mossuk tisz­tára a tőgyet, előtte kezünket is, ugyancsak folyóvízzel. A gümőkóros jószág fertőzött teje veszélyt jelent a borjára is. Már néhány napos borjú fertő­ződhet. A beteg tehén borját szü­letése percétől adjuk dajkaságró egészséges anya alá, vagy mes­terségesen, itatásos módszerrel neveljük. Ez utóbbi esetben néni nevezhető fölös óvatosságnak, ha a tejet még akkor is felfor­raljuk, vagy pasztőrözzük, ha történetesen egészséges tehén tejét itatjuk. A gümőkóros ember nagy ve­szélyt jelent a szarvasmarhára. Főleg köhögésével fertőzi az is-' tálló levegőjét és ezáltal a jó­szágokat. Ezért szocialista szek­torainkban a szépen gyarapodó szarvasmarhaállomány gondozá­sára csak egészséges embereket válasszanak és az illető legalább félévenként jelentkezzen szűrő­vizsgálaton. Ez nagyon fontos, sajnos, az eddigi tapasztalatok szerint a termelőszövetkezetek vezetői erre nem nagy gondot; fordítanak. Kellermann Sándor állatorvos, a TTIT agrártudómány- ,szakosztály tagja 3 sxáxaléhkal magasabb terméshoxamért Felkészültünk a tavaszra Termelőszövetkezetünk kommunistái taggyűlésen vitatták meg, hogy mif keli tennünk a mezőgazdasági termelés 3 százalé­kos növelése érdekében. Feladatainkat három pontban határoz­tuk meg; 1. munkafegyelem megszilárdítása, 2. kommunisták példamutatása, 3. 100 százalékos gépesítés, új módszerek alkal­mazása a kukorica 100 százalékos négyzetes vetése, időben való betakarítás. A tavaszra már felkészültünk. A vetőmagvakat kitisztítottuk, s kijavítottuk a gépeket. Az idei gazdasági évben igyekszünk bel­terjesebben gazdálkodni. Több borsót, uborkát, édescirkot, dinnyét termelünk, hogy a város ellátásához is hozzájáruljunk. A. ter­mést piacon fogjuk értékesíteni, ami természetesen növeli a tsz- tagok jövedelmét. A tsz-tagok jelenleg a trágyázást végzik. Véleményünk sze­rint ez most a legfontosabb, mert ezzel vetjük meg az alapját a terméshozam növekedésének. Eddig már 40—50 holdat trágyáz­tunk le. Ügy tervezzük, hogy a kalászosokat műtrágyázzuk. Az árpa és a zab alaplrágyázást is kap, kapások 40 százalékát pedig istállótrágyázzuk. Szűcs István párUilkár, Fülöpszállás, Dózsa TSZ AZ ÚJ IGAZGATÓ Irta : V. Ovecskin (I. rétx, 2. Andrej Szavcsenko brigádve- zttö, kiszolgált frontkatona föl­ült. Az értekezlet tiszteletére nemcsak hogy megborotválkozott, hanem a gimnasztyorkájára fel is varrta a fehér gallérvédöt és a baloldali mellzsebe fölé a három kitüntetése szalagját. — Én nem úgy gondoltam, Krisztofor Danvilics, mi már megbeszéltük a fiúkkal a dol­gunkat. Meg a kolhozelnökkel is megegyeztünk. Remélem, hogy az ilyen elnökkel, amilyennek Rugyenko elvtársat megismertük, nem kell órákat vesztegelnünk a vetőmag, vagy a víz hiánya miatt. Hat munkanap alatt igenis be tudjuk fejezni a tavaszi ga­bona vetését. — Értem. Szóval hat munkanap alatt... Mégis, hogy gondolod emelni a teljesítményeket az elő­irányzaton felül? Mire alapozol? Mondd csak el nekünk kicsit részletesebben! — Mire alapozok?... Hát pél­dául kitűnő munkagépkezelőket választoltunk, egy sincs köztük olyan szájfáti, aki elalszik az ekéken és leesik az ülésről. Az üzemanyagot és a vizet mindig menetközben vesszük föl, a sze­kereket már ki is jelölték. És azt is számításba vettük az elnök­tkel, hogy egy hét múlva éppen holdtölte lesz. A mi mezeinken holdfénynél is egész jól lehet vetni. Csak mag az agronómus ne okveletlenkedjcn. En a ma­gam részéről jótállók a traktoro­saimért, hogy legalább olyan jól vetnek, mint nappal. — Rendben van. Majd ki-ki megyünk a. főagronómussal és megnézzük est az éjszaka'1 rc~ foly tat át) test. Hát, jó. Viszont te az egész brigád nevében tetted a felaján­lást. Mit szólnak hozzá a trak­torosaid? Van itt közülük va­laki? ■ Egy óriástermetű, kövér, piros­arcú traktoros állt föl erre, Dudko elvtárs: — Elvetjük, Hrisztofor Danyi- lics, hat nap elég rá bőven! Úgy megjavítottuk a traktorokat, ahogy még eddig soha. És Ru­gyenko elvtárs megígérte, hogy jól kosztol bennünket. Már hol­nap levágnak egy hízót. Mert az úgy van ám, hogy az egészséges testben, egészséges a lélek is. — Aha, szóval disznóhússal tartanak benneteket?... Pedig úgy néztem — Dolgusin fölnyi­totta az egyik jegyzetfüzetet az- asztalon és félszemmel belésan- díiott, — neked Ivan Polikarpo- iics, ártalmas lehet a sok húsfo­gyasztás. A szíveddel nincsen baj? — Hö-hö-hö! — nevettek kórus­ban a traktorosok. — Még hogy a szive! Olyan szíve van ennek, akár egy bivalynak! — A múlt évben még futbal­lozott is! — Csak a feleségére panasz­kodik mindig! — Hogy-hogy a feleségére? — Ne hallgasson rájuk, igaz­gató elvtárs! — nevetett zavar­tan Dudko. —- Csak bolondoznak. Azzal ugratnak állandóan, hogy nem. magamhoz való feleséget vettem, — már nagyságra értem, üe mit tudnak ezek a feleségem­ről? Nincs abban semmi, hogy kicsiny. Egyáltalán nincs rá }xi- naszom. — Hány családod van Andrej ttjies? — fordult ismét Szavcsen- kához Dolgusin, visszafojtva ne­vetését. — A legkisebbel együtt most négy van.-- Négy? Már megvan a kicsi? — A múlt héten született. De honnan tudja Hrisztofor Danyi- lics, hogy gyereket vártunk? csodálkozott Szavcsenko. — Az igazgatónak mindenről tudnia kell, ami a gépállomáson történik — nevetett Dolgusin. — Ismer már mindünket apai nevünkről is — szólt valaki a hátsó sorokból. — Zarubin elv­társtól meg mást se hallottunk, — csak az anyánkat emlegette. — Hogy érzi magát az asz- szony? Rendbe jött már? — foly­tatta Dolgusin. — Nincs semmi baj. Egészsé­ges. Már dolgozgat is úgy a ház körül. • — Szóval a gyerekek felől nyu­godt vagy? Lesz a házban gazda- asszony, nem maradnak maguk­ra a gyerekek ... Valamikor hal­lottam egy jó közmondást: az otthoni gondot ne vidd az útra! És igaza van. Ti is, ha kivonul­tok a mezőre, ott maradtok egész tavasszal — nem sokban különbözik attól, mintha valami, távoli útra indulnátok. — A család miatt nem nyug­talankodom, Hrisztofor Danyilics — válaszolt Szavcsenko. Kis gon­dolkozás után azonban még hoz­zátette: — A család, az én há­zam rendben van. De mégis van, ami nem liágy nyugton. Ami egy másik házban történik. —• Melyik másikban? — Az apám az öcsémmel él most Cseljabinsskban. Még ta­valy ment el hozzá látogatóba és ott megbetegedett. Most azt írja, hogy nagyon nehéz helyzetben van. Az öcsém felesége — szívte­len, gonosz teremtés, csak ön­magára, gondol, folyton csak öltözni, mulatozni, szeretne. Olt fekszik szegény apám gondviselő nélkül, van olyan nap, mikor még egy kis meleg levest sem kap. Az öcsém pedig állandóan úton van, egy geológus csoport­tal járja a vidéket. Haza kellene szállítani az öreget, de ki men­jen érte? Én nem mehetek, meg a feleségem se tud elmenni a kicsinytől. De kísérő nélkül még­sem indulhat ilyen messzire. At­tól félek, meghal és többet soha­sem láthatom. Talán lehetne se­gíteni a dolgon? Valahogyan meg kellene egyezni abban, hogy kísérőt adjanak melléje az útra. Megfizetném az útiköltséget oda- vissza. Dolgusin Marja Szergejevnáva pillantott; az megértőén bólintott és táskájából elővett egy kis jegyzetfüzetet. — Megpróbálunk segíteni raj­ta — szólt Dolgusin. — Marja Szergejevno, a pártszervezet titkára fölírta magának. Majd átírunk a Cseljabinszk-területi egészségügyi osztálynak és meg­kérjük, hogy indítsa útra apádat egy ápolónővel. Föltétlenül in­tézkednek, ha megkérjük őket, Szóval meglesz... És más ha­sonló nicsen? A kolhoz elszá­molt-e veled és a traktorosokkal? Gabonátok van? — Elszámoltunk már egészen, Most nemrégiben, amióta Ru­gyenko elvtárs lett az elnök. — Mivelünk nem számoltak el, igazgató elvtárs — ugrott föl az egyik traktoros. — A Hajnal kol­hoz. Dohos búzát akarnak adni, olyant, amit még a tyúkok sem esznek meg. Mi persze nem fo­gadjuk el. Jó búzát szállítottunk be nekik a kombájnoktól, de aztán a szérűkön nagy halmok­ban hagyták és befülledt. Te­hetünk mi erről? ■— Várjál csak, Szelihov — szólt ra Marja Szergejevna, — ne vágj közbe, sor kerül majd rád is. — Szóval, pontosan számba- vettetek mindent, Andrej lljia — folytatta Dolgusin. Akkor háU hat nap alatt be tudod fejezni a vetést?... Látod, számot vetet* tél, és hallgatsz mégis. Mikor jót tudod, hogy a termelési előirány- zat. — nyolc napot ir elő. Ilyen­formán kettős számvitel lesz ná­latok. Pedig nincs annak semmi értelme. Ülj csak le, mit álldo­gálsz! Na és te, Ignat Szergejics? — pillantott Dolgusin Zajcev brigádvezetőre, aki a Hajnal kol­hoz földjeit munkálja a brigád­jával. Zajcev fölállt. — Marad4 csak nyugodtan ülve! Te ugyan­csak tettél fölajánlást? — Tettem. — Hány napra vállaltad? — Nem is emlékszem. Holodov elvtárs fölírta.. ; A traktorosok elnevették ma-‘ gukat. — No, szépen nézünk ki! Föl* ajánlást tettél és magad sem dód, hány napra! Zajcev mogorván tekitett szét a traktorosok között. — Mit röhögtök? Azért nem emlékszem, mert nem is más ezt csak irka-firka. Akár hat napot mondok, akár nyolcat, mindegy az, úgysem teljesítjük. Minek lenne hát a határidő! Beletelik fél hónap is, míg végzünk a ta­vaszi gabonákkal, ha közbe meg­jön az esős idő, egész hónapig is megtart. . — Miért ez a pánikhangulat? Hogy beszélhet így a gépállomás egyik brigádvezetője? — komo­radon el Dolgusin. — Tőlünk függ az előirt határidő betartásai, — Jó is lenne, ha csak tő­lünk függne! Maga, igazgató elvtárs. nem ismeri még a koU közmunkákat. Azt hiszi, úgy van itt is, mint a gyárban, ahol, a mérnöktől m:;<j a munkástól függ minden, aki a. gépeket kezelő Minálunk egészen másként van. (Folytatása következik^

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom