Népújság, 1956. március (11. évfolyam, 52-78. szám)
1956-03-01 / 52. szám
A Bács-Kískun megyei Nyomda Vállalat ez évi terve A technika és a műszaki fejlesztési tervek végrehajtásit, a szocialista munkaverseny továbbfejlesztése Partunk Központi Vezetőségének novemberi határozata alapján fogtunk hozzá az 1956-os év, második ötéves tervünk első évértek tervezéséhez. A tervezésnél a dolgozók értékes javaslatait is felhasználtuk, — ezek megkönnyítették munkánkat. A tervezésnél sok mindent figyelembe kellett vennünk, hogy évközben ne torpanjunk még. így például a sokféle anyagféleségek, munkabér, felújítási és beruházási tervek készítése, munkaerő, munkagépek és munkaellátottság, stb. biztosítása, melyek fundamentumai tervünk teljesítésének. A könnyűipar egyik legfontosabb termelési ága a nyomdaipar, éppen ezért kívánom ismertetni részletesebben a nyomdai termékek gyártmányfejlesztését. 1956-os évben tervünk és célunk gépparkunk korszerűsítése. Három tégelysajtót generáljavit- tatunk, egy kézi paplrvágógépet motorikusra átkonstruáltatunk, mely kézi munkaerőt szabadít fel. Célunk a rotációs ólomol- vasztó-kazán átépítése úgy, hogy gázolvasztóssal is használható legyen. Ezzel a módszerrel tüzelőanyagot tudunk megtakarítani. Valamennyi üzemrészben bevezetjük a TMK-t havi és éves tervezésben, amely által biztosítjuk gépparkunk zavartalan üzembiztonságát. Fontos feladatunk a Népújság előállítása, minőségi színvonalának megjavítása. Üj matricák, címbetűk és díszítő elemek biztosítását tűztük célul. A technika fejlesztésénél elsősorban a belső tartalékokra támaszkodunk, úgy hogy a meglévő berendezéseket jobban kihasználjuk, ezáltal önköltség- csökkentést érünk el. A műszaki színvonalat la emelni fogjuk a gyártmányaink minőségének megjavítása által. A tapasztalat- csere, munkamódszerátadás, a gyártástechnológiai fegyelem betartása, a munkák társadalmi ellenőrzése, mind olyan tényezők, amelyek már eddig is komoly eredményekét hoztak vállalatunknál a minőséget illetőén. 1956-ban több olyan kiadványt készítünk, mely külföldi országokban is keresett cikk. Most készítjük például a Sakkombiná- ciók Című sakkönyvet 240 oldal terjedelemmel, melyben több mint 500 diagrammot (kis sakkábrákat) helyezünk el. Azonkívül a Magyar Sakkélet is most készül, majd egy harmadik sakk- könyv, melynek előszedései már folynak. Fentieken iiívül természetesen készítünk különböző kereskedelmi és egyéb nyomtatványokat is, amelyekkel a megye szükségletét elégítjük ki. Az újító-mozgalmat is napirenden tartjuk. Most vezettünk be egy újítást a könyvek kötésével kapcsolatban. Egy egészen egyszerű deszkalap, amelyen hat darab állítható facsavar van és háromféle alakú könyvet lehet rajta kötni. — Az ipari tanulóink szakmai továbbképzéséről is gondoskodtunk. Március 2-től továbbképző szaktanfolyamot indítunk elméleti és gyakorlati oktatással. Ezzel is biztosítani kívánjuk, hogy tanulóink szakmai tudás elsajátítása által és a technológiai fegyelem betartásával sokoldalú szakmunkások legyenek. Nyomdavállalatunknál a munkaverseny nem új keletű, de ez évben továbbfejlesztjük. A dolgozók által tett versenyvállalásokat minden nap értékeljük, minden üzemrészben biztosítjuk a verseny nyilvánosságát. Népszerűsíteni fogjuk az élenjárók eredményeit és munkamódszereit, hogy ezáltal is emeljük a termelékenységet; Fontos feladatunk, hogy a sokféle és sokrétű nyomtatványmegrendeléseinket ízléses kivitelben, tetszetős formában, határidőre leszállítsuk. Ez nem. könnyű feladat, mert vannak olyan természetű munkák, amelyeknek például a szedés! Ideje 960 perc és a gépteremben 60 perc alatt kinyomják. Ez azt jelenti, hogy lia hat-nyolc ilyen munka összejön (mert már ösz- szejött), akkor a szedőteremben munkatorlódás, a gépteremben pedig munkahiány állhat elő. A fentiek elkerülése érdekében, mint már eddig is, az üzemrészek között jobban megszervezzük a kooperációt. Nyomdavállalatunkban sok még a tennivaló, de leküzdjük a nehézségeket, mert minden lehetőségünk és adottságunk megvan arra, hogy pártunk útmutatása és a megyei tanács ipari osztályának irányításával jó munkánk eredményeként újra elnyerjük a büszke élüzem címet, Sebők Mihály műszaki vezető, a könnyűipar kiváló dolgozója Néhány hete választotta újjá vezetőségét a Kecskeméti Cipőgyár pártszervezete. Azon a taggyűlésen az elfogadott határozati javaslat negyedik pontja a következőképpen szólt; az új vezetőség tartsa szem előtt, hogy munkája csak akkor lehet sikeres, ha a párttagok elméleti képzettsége a marxizmus-leninizmus szellemében továbbfejlődik. Ennek érdekében fokozott gondot fordítson a tagság ideológiai nevelésére. Vajon hogyan fogott az új vezetőség ehhez a munkához? Mit tett annak érdekében, hogy a dolgozók mind jobban megismerjék a párt politikáját, hogy javítsák a foglalkozások színvonalát, amely az előző években igen alacsony volt. Vegyük sorjába, □ Az üzemben öt szeminárium van. A vállalat vezetősége és a pártvezetőség valamennyi propagandista részvételét biztosítja a városi párt- bizottságon időszakonként megtartott 3 napos konferencián. A pártvezetőség ellenőrzi, hogyan készülnek fel a propagandisták a módszertani foglalkozásra és az üzemekben folyó oktatás ve- vetésére. A szemináriumokon egy-egy vezetőségi tag is Az apostagi Dézsa TSZ a fejlődés útján halad Kunszentmiklós—Du- napataj között közlekedő vonat lassan gördült be az apostagi vasúttál- lomásra. A többi utas között egy bőrkabátos férfi is igyekezett kisfiúval a kijárat felé. Azt nem lehet modani, hogy ismeretlen a faluban, hiszen jobbrói-bal- ról üdvözölték. Pálfi Pál régi ismerősként jött Apostagra. Itt született és itt is nevelkedett. Munkahelye a Földművelésügyi Minisztérium Gépjavító Osztálya volt. Azért írom, hogy volt, mert a párt hívására falura jött. Az apostagi Dózsa Termelőszövetkezet vezetésével bízta meg a párt. A Dózsa TSZ a járásban nem a legjobb szövetkezetek közé tartozott, Laza volt a munkafegyelem, voltak, akik csákiszalmájának tekintették a közös vagyont. Egyesek a nagy munkák idején távolmaradtak, sőt még a kulákokhoz is eljártak napszámra. Ez pillanatnyilag hasznot jelentett a számukra de zárszámadáskor annál nagyobb keserűséget. Az osztáskor mégis ezek a tagok méltatlankodtak, hogy kevés a részesedés. Az új elnöknek f© feladata, hogy a szövetkezet hü tagjainak segítségével felszámolja a hibákat és jó munkával előbbre vigye a mező- gazdaság szocialista átszervezését Apostagon. Munkájának már eddig Is komoly eredményei vannak, ami főleg a tervezésben és az építkezésben mutatkozik meg. Építettek egy 20 férőhelyes sertésfiazta- tót, amely alapul szolgál a sertésállomány növekedéséhez. Ezenkívül építettek egy 306 férőhelyes juhhodályt, ötven férőhelyes istállót 20 000 forintos beruházással. Üzembe helyeztek egy kalapácsos darálót és berendezték a tsz kovácsmühelyét. Jelenleg építenek egy hatalmas baromfiházat, melyben 2200 kis csibe fog elférni. A baromfi- ház megfelel a legmodernebb követelményeknek. Bevezetik a villanyt, fűthető kemencék, »műanyák« lesznek. Ezek az eredmények azt is mutatják; ahol szilárd a gazdaságvezetés, oit nôveksæk a közös vagyon. A Dózsa TSZ munkája iránt egyre nagyobb az érdeklődés a faluban. Rövid idő alatt 11 dolgozó paraszt lépett be a tsz-be. Az új tagok ma mái* aktíván dolgoznak. Főleg Válentényi Sándor diszista munkáját dicsérik a tagok. Jó munkát végez Koós Jenő is, aki nemrég szerelt le a honvédségtől, és mint, kcrvácsjnűhely vezető dolgozik a tsz-ben. Szív- vel-lélekkel küzd a tsz megszilárdításáért a régi tagok többsége is, Ötvös József, Kocsis Mihály, Mólyzeis Pál és a többiek, akik a múlt gazdasági évben több, mint 450 munkaegységet szereztek. Az apostagi Dézsa TSZ vezetői és tagjai jő útat választottak a terméshozamok növelése érdekében. Ügylét- szik, nem volt hiábavaló Pálfi Pál hazatérése. Siíabüdoé Antal. részt vesz, aki a vezetőségi ülésen elmondja a foglalkozás tapasztalatait. A propagandisták valamennyi szemináriumról jelentést készítenek. A vezetőség ennek birtokában — meg saját tapasztalatai alapján *— könnyebben megállapítja, hogy hol kell legsürgősebben segíteni. A segítés a gyakorlatban ennél a kérdésnél annyit jelent, hogy beszélgetnek azzal az elv- táissal, aki többször gyengén szerepel a foglalkozásokon. Ha szükséges, akkor megmutatják számára a helyes jegyzetelés módját, megbeszélik hogyar készüljön egy-egy szemináriumra. Kosa Józsefné például többször felkészületlenül jelent meg, máskor pedig el sem ment e foglalkozásra. A vezetőség néhány nappal ezelőtt meghallgatta Kósánét. Kiderült, hogy s rossz készülését családi gondok okozták. Nyirkos lakásba —ahol három pici gyermekével él — becsurog a víz, a mennyezet és a tetőzet is nagyon rossz állapotban van. A pártszervezet vezetősége megbeszélést tartott a? Ingatlankezelő Vállalattal és a KIK hamarosan rendbehozza az épületet, s elvégzi a szobó padló- zását is. Igen hasznos módszernek bizonyult az is, hogy tanulópárokat alakítottak, A képzettebb elvtáreak segítenek a jegyzetkészítésnél, a szemináriumra Való felkészülésnél* Az emberekkel való törődés, a közös segítés jó hatást Váltott ltí: az utóbbi hetekben c-Iónkeblx-k, vitaképesebbek a foglalkozatok; A szemináriumokról nem maradóénak el a hallgatók, inkább újak is bekapcsolódnak az oktatásba. A javuló elméleti képzés a termelés eredményességében is kifejezésre jut: jó minőségű munkával határidőre teljesítik tervüket. Az. új vezetőség tehát eddig jól végrehajtotta a taggyűlésnek a pártoktatás javítására hozott határozatát, ................................................ — fclüarcm avatá» Race böki' don, A Bácsbokod és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet a? elmúlt év negyedik negyedében elért eredményeiért elnyerte az élüzem címet. Az élüzem-ünnep- séget március 4-én a küldöttvé- las2tó gyűléssel együtt tartják Ez alkalommal a szövetkezet kultúrcsoportja ünnepi műsor ad. WM»Ha»MWWWHIIWWW»tW>a«wawW»W BICSKA Mőrlcfc Xsigmond A kis áilömáSöil két felszálló is volt, s így a fák alatt hatalmas futkosás volt; Rettenetesen rakott almafák hajlottak le à vasúti kocsikig, úgyhogy aki kihajtott az ablakon, akár szakíthatott is róla, ha elég hosszú karja volt; — Hamar, hamar! Gyerünk csak! Felszállni! *— kiabált a kalauz s már emelte is a sípját a szájához, mikor feltűnt a balíterház előtt kipirosodva a falusi tiszteletes, aki a bakfis lányával igyekezett a vonathoz. Erre a kalauz levette szájáról a sípot s visszatartotta a vonatot, míg a lelkiatya, ő maga is kálomista volt, beszállt egy harmadosztályú kocsiba. — Jaj, de megfutottam —- mondta a pap s törölgette magáról az izzadtságot. Aliik bent voltak a kocsiban, ellenségesen néztek rá, mert nyilvánvaló volt, hogy panama történt: egy úr kedvéért feltartották a vonatot!.;; De különben is Ősi ellenszenv fogadta az új utast, aki jön elfoglalni égy helyet a kupéban, ahol a bentülők az őslakók tulajdonjogával védik a padot s a levegőt; , , . , — Na, ülj le fiacskám, ülj le kicsim, köszönöm szépen — s megköszönte egy Ciatül asszonynak, aki helyet adott uz ablaknál. — Nagyon köszönöm. Ezzel letelepedtek s a dübörgő vonatban lassan belészoktak, beleszínteléned- tek a társaságba; — Látód fiam, így szeretek én utazni; harmadosztályon; a jó nép között — mondta lányának a pap —, nézd milyen derék, becsületes emberek, csak úgy süt tóluk a jóság, emberség, a becsület. Ma- gyár emberek ezek! Ilyen tisztességes jó Arcokat Csak magyar vidéken lehet látni» Csak itt az Alföldün! Fiam. a kálit F 1 a : vinista magyarnak nincs párja! A kislány hozzá Volt szoktatva, hogy amit az apukája mond, az szép és azt el is kell hinni. Szegényke hitte is, csak az orra ne lett volna olyan kényes. Egy-két állomás múlva az apa előszedte az elemózsiás kosarat, mert ha aZ ember vonatba ül, mingyárt enni kell. Ez az illem. A harmadik osztályban. Mert itt a legszebb dolog, amit mívelni tud az ember, a legúribb, a legfinomabb, az: ha eszik! Ha van mit enni neki. Pláne, ha jó falatok vannak. Rántott csirke! Azt kipakkolni. Az a beszéd. Hát a papa is kipakkolta a gyönyörű bécsi széletet. Két és félkiló borjúfel- sált hozatott a felesége, a nagy mészárostól, hogy néhány igazi szép szeletet készíthessen az útra; a cafat, a csont, az inak otthon maradtak nekik. De akkorák is voltak ezek, mint egy-egy palacsinta. S jó Vastagok, pirosra, puhára sütve. Nincs az a virág, amelyet a templomban jobban megnézhetnénk, mint egy-egy ilyen szelet sült húst a harmadik osztályon. Tyű, teremtette, de nincsen bicska! A nagy sietségben otthon hagyta a tiszteletes úr. — Mondtam, hogy olt maradt az asztalon! — pattintott a pap s körülnézett méltatlankodva. — Ejnye, ejnye. ; ; Most már mi lesz. Csak nem fogja az ember kézzel marcangolni a húst s foggal, ki hogy tudja! Nem. nem. Ott ült szemben velük egy öreg pásztoremberforma ember, aki kezdettől fogva nagy keményen s szemmozdulás nélkül nézte őket. Egy olyan igazi alföldi, megközelíthetetlen vén pápista betyár, akinek a szeme átlát a veséken. Hallotta az eddig is a sok szót, de azt is jól tudta, hogy olcsóbb a harmadik osztály, mint a második. Mert, ha a második osztály volna olcsóbb, vagy pláne az első, a legelső osztály volna legolcsóbb, mondjuk, ha ingyen jegye volna a tiszteletes úrnak az első osztályra; akkor nem menne a jányával a jó ncp közt a harmadikon, hanem elmenne a magaszőrűek közt az elsőn, No, dehát ha nincs bicska, az más. Nyúlt a zsebbe, a kislajbi zsebibe, s akkor megállt. Megcsóválta a fejét s nyúlt a csizmaszárba s kihúzta onnan rendes, sárgarézzel kivert kis bőrtokban a bicskát. Kivette, a mandlija ujján takarosán megtörölte s odanyújtotta: — Tessék. — Haj, köszönöm szépen — mondta a pap —, nagyon szépen köszönöm. Ráhunyorított a kislányra, hogy nem kell azt komolyan Venni, hogy a kés a csizmaszárban lukik s a kabátujjába való pucoválást. ;. Inkább, no, ő is meg- lörolté egy kicsit — hogy a gazda meg ne sértődjék —1 a tenyerébe. Azzal hozzáfogott szeletelni a húst. Do hogy fogott az a bicska!... Szinte megijedt tőié... Mint a vajba, úgy ment a húsba. Mint a borotva a Szőrszálat, a levegőben metszette. — Ejha — mondta elismeréssel —, ez aztán bicska! — Bicska! — mondta az öreg. •— Nagyon fájin bicska! — szólt a pap. — Nagyon, nagyon remek bicska! — így aztán megették a húst, a kenyeret, almát, mindent. Igén Jóízűen, nagyon jól laktak vele. Közben megmegújította elismerését a pap, hogy: — Mesés egy bicska! — mondta, — Meghiszem azt — bakkantott az öreg mezei ember. — Remek egy isteni bicska. Ilyen élű bicska még nem volt a kezemben, • Ez így ment. míg csak újra meg nem törülgette a kést, s visszaadta. De még akkor mégegyszer megdicsérte: — No, kedves bátyám, köszönettel adom vissza a késet! Nagyszerű égy szerszám! Mondhatom, hogy finom éle van! — Hm — mondta az öreg pásztor, s nagy méltón érintetté meg a kés élét a körmével —, azt csak a Hektót* tudná megmondani I. : ; A papnak leszállt à vére. — Hát micsoda bicska ez? — Ez kérem?. > Kerülő bicska! A pap bcleslpadt á rögtön nyúlt a konyakos üveg után a kosárba. — Mi az, apukám, mi az? — kérdezte a kislánya. — Semmi, semmi, fiam. ; ; a. ,-s a,?» csúnya dolgot szokott vele vágni. : ; a körmét, meg mit, ; i tudod, ? « S már sietve Itta a sZilvóriutoot, amit a háromcsillagos üvegbe a jó gondos tiszteletesasszony töltött. Három napig folyton konya között, míg elfelejtette a finomélű, isteni Jő bicskát, iïagyan javította meg a Kecskeméti Cipőgyár pártszervezetének éj vezetősége a gárloktatásl ?
